Fejezet

 1 1 |    kérdéseire. Az anyja sokat sírt. Kísérletet tett, hogy a
 2 1 |   tenni a néma házat.~Az öreg sírt.~Mikor lecsillapodott, azt
 3 1 |   békák és tetvek másznak. És sírt, zokogott, bõgött. Az ágynemûit,
 4 2 |       piszkos sikátorokon, és sírt óriási mezõkön, melyeknek
 5 7 |       úgy figyelt. Az asszony sírt.~Zsebkendõjét szeme elé
 6 7 |    tudta, érezte, egészen így sírt. Most már nem kellett kételkednie...~
 7 11|   bútorairól, ruháiról fájóan sírt le a panasz, hogy nincs
 8 11|  Mikor a férje meghalt, akkor sírt utoljára. Ájult tagokkal
 9 15|       kínozta már a magány, s sírt, sírt a város után. Napról
10 15| kínozta már a magány, s sírt, sírt a város után. Napról napra
11 15|     asszony ilyenkor rendesen sírt még egy verset. Bement az
12 22|    tûzben égtek, jóllehet nem sírt, nem is tudott sírni sohasem.