Fejezet

 1 1 |  kertben terített asztal várta õket vacsorára.~A fiú rémülve,
 2 1 |  milyen nagy ûr választotta el õket. Azt hitte, hogy csak idegességrõl
 3 2 |  mintha a föld nyelte volna el õket. Hiába zarándokolt mindennap
 4 5 |      tudták, ha meglátta volna õket a félelem e vad ölelkezésében,
 5 6 |        az arcukba.~Nem zavarta õket senki. Zavarba jöttek, s
 6 11|      tekintünk, szinte féltjük õket valami ismeretlen, nagy
 7 13|      mondta, hogy majd kiviszi õket az erdõbe.~A NAGYAPA. A
 8 16|    örvények háborgásába viszed õket, te szörnyû!...~Te keltettél
 9 22| félelemtõl, és erõsen átölelte õket. Aztán mesélt nekik a kõzáporokról,
10 23| lányokat, és sorba megcsókolta õket szájon.~- Szervusztok, gyerekek.
11 25|   szõrös kezével megfenyegette õket.~Anna nem bírta magát tovább
12 25|      ebben a mozgásban követte õket a pince, a ház, az egész