Fejezet

 1 1 |            öregember értelmetlenül mosolygott fiára, mint a rosszakaratú,
 2 1 |          intett ki szemébõl.~A fiú mosolygott. Nyugodtan fordult vissza.~
 3 3 |       Aladár, és az anyja boldogan mosolygott. Én egy kibúvó mozdulatot
 4 4 |        menyasszony vagyok?~A fakír mosolygott.~- Tudom.~Lassan mentek
 5 4 | fölsóhajtottak. A lány csalódottan mosolygott. A fakír azonban megragadta,
 6 15|           a jegyzõné, s hamiskásan mosolygott.~Kisvártatva aztán bekopogott
 7 15|     szorította.~- Jön - mondta, és mosolygott.~6.~Az állomáson álmosan,
 8 16|    elgondolta, nyájasan és bölcsen mosolygott.~Sokáig mentek így együtt,
 9 18|      ruhatárosok mosolyogtak, õ is mosolygott, azután beballagott az üres
10 18|           sandított.~Az ismeretlen mosolygott, megnézte az óráját.~- Holnap
11 20|     kérdezték, hogy mit akar, csak mosolygott. Nem árulta el titkát, melyet
12 20|          szürke cilinderét.~Kázmér mosolygott. Megállott. Mintha egy rugó