Fejezet

 1 1 |            Egyszer úgy leesett, hogy majdnem elájult, s másnap a világért
 2 2 |              evoéja, rekedt éneklése majdnem süketté tette már, barna
 3 3 | érzékenységemen, s mély szánalommal, majdnem szeretettel nyújtottam a
 4 13|        gyomláltam a kertben. A tó is majdnem hogy süt. A gyermekeket
 5 13|              barnult. A nagy tölgyfa majdnem kopasz volt, a fû száraz,
 6 16|      szobában halálos némaság lebeg. Majdnem felsikoltok a gyönyörtõl.~
 7 18|               Õ volt, a süket Isten, majdnem olyan, ahogy a képeken látta,
 8 19|           reám. Láz fut át rajtam, s majdnem megvakulok a gondolat sértõ
 9 22|      szomorúan kalimpáló karjaira, s majdnem elnevette volna magát, ha
10 22|           szikráztak, lendülõ karjai majdnem kificamodtak, de a gõgös
11 26|       szemébe.~A nyugtalanságtól már majdnem hangos sírás fojtogatja
12 27|       egyszerû, hideg és becsületes. Majdnem közönyös. De emlékszem,