Fejezet

 1 3 |      Te kis mester... Gyõztél megint.~Én ilyenkor zavartan hallgattam,
 2 12|     az isten szerelmére!~Most megint mintha jobban lennék. Távolról
 3 14|    írni próbált.~A csengettyû megint berregett. Aztán minden
 4 15|      levegõben.~3.~- Ida. Már megint...~Az állomásfõnök izgatottan
 5 15|   anyja.~- Nem vagyok éhes.~- Megint beteg - szólt megijedve,
 6 19|       ijedten kapom ki, a víz megint meleg. Újra csengetek. A
 7 20| mondotta neki a leány -, most megint pirosak a koralljaim.~Nyakán
 8 21|   olvasni, aztán írtam, aztán megint olvastam, egészen reggelig.
 9 21|     el elõttem a hajó!~PÉTER. Megint eltalálta a nagyságos úr...~
10 22|   dúdolt hozzá.~A hónap végén megint kétségbeesetten szólt a
11 25|     dobogása... semmi más. De megint egy mozdulat... Most már