Fejezet

  1 1 |          tétlenül járkált a házban, mint egy nyugalmat nem találó
  2 1 |         lelkesedve magyarázta neki, mint szelídíti meg a diadalmas
  3 1 |            le a törmelék, kacagott, mint egy pákosztos diák, s bukfencet
  4 1 |           és sápadtabbnak látszott, mint azelõtt, s úgy tetszett,
  5 1 |       éppoly szívesen beszélgetett, mint apjával. A város másik részén
  6 1 |          annyi munkát elbírt volna, mint amennyit eddig elvégzett.
  7 1 |    újításokat hoz a szellemvilágba, mint a francia forradalom egykoron
  8 1 |          oly fölénnyel szólt hozzá, mint egy öreg, derék inashoz,
  9 1 |       álmaiban is, amint majszosan, mint egy rossz gyerek, hempergett
 10 1 |             Károly a karosszékébõl, mint akinek egy pompás ötlete
 11 1 |     értelmetlenül mosolygott fiára, mint a rosszakaratú, ostoba emberek
 12 1 |        szert, s apja úgy félt tõle, mint a kutya a gazdájától.~Az
 13 1 |             megsimogatta õsz haját, mint az engedelmes gyermeknek
 14 1 |            Fehéret, vöröset. Olyat, mint a vér. Vagy pezsgõt, amely
 15 1 |             Újra elfogta a sírás, s mint az õrültek a lucidum intervallumban,
 16 1 |        Vigyetek kifelé... kifelé... mint a forgó, nagy kerékpárok...
 17 1 |       megveregette a gépek nyergét, mint ahogy az induló zsokék a
 18 1 |             le szájáról a palackot, mint a piócákat a húsról. Letépte.
 19 1 |           óriási kerékpárok zúgtak, mint valami hatalmas acéllegyek,
 20 1 |           sugarai úgy ágaztak szét, mint a csillogó, hosszú küllõk.
 21 1 |    világításban volt elõtte a mezõ, mint midõn a sötét színpad egyszerre
 22 1 |        hihetetlenül magasra ugrott, mint valami óriási bolha. A folyó
 23 1 |      ereszkedett. Mozdulatlan volt, mint egy szobor. Az öreg ment,
 24 2 |             A bõre úgy feketéllett, mint az apuliai asszonyoké. A
 25 2 |             sohasem volt boldogabb, mint ha maga tisztíthatta ki.
 26 2 |          barkákkal, s szinte látta, mint pezsdül meg az ágakban a
 27 2 |          érkezett. Olyan erõs volt, mint egy bika. A társát megfogta,
 28 2 |            tudta, hogy mi baja van. Mint egy fejetlen legyecske,
 29 2 |          alázatos rabszolgákat úgy, mint azelõtt, s miért jobb a
 30 2 |         százszor szebbnek tûnt fel, mint egyébkor. A sötétben tündöklött
 31 2 |            Tétován bolyongott haza. Mint egy félhalott meredt az
 32 2 |           bõrére. Szeme sötét volt, mint a Tartarosz.~Mikor mindenki
 33 2 |              de kifestve, részegen, mint egy rossz, utcai leány,
 34 2 |           úgy találta, éppen olyan, mint a versenyt futó dalia. Ott
 35 2 |         dalt suttogtak. Olyan volt, mint valami tagolatlan, szívbõl
 36 2 |           szívbõl felsikító panasz, mint a gyermek rívása, csakhogy
 37 3 |             az üvegajtón át néztem, mint jön felém a gyakorlattéri
 38 3 |             emlékszem erre a házra, mint ahol minden elefántcsontból,
 39 3 |        pislogott egy arany csillag, mint valami odatûzött drága ék.
 40 3 |          izgatott és zavart leszek, mint akkor voltam, és rendeznem
 41 3 |           család hallgatag gúnyját, mint egy rabszolga. Csak otthon
 42 3 |      keservesen, a lelkem mélyébõl. Mint egy megkorbácsolt rabszolga.~
 43 3 |        velem a világ. Az egész ház, mint valami óriási hadihajó megindult,
 44 3 |             ott ültem vele szemben, mint egy kitömött szalmabáb,
 45 3 |             egy kitömött szalmabáb, mint az õ bohóca, cselédje, rabszolgája.
 46 3 |           leigázott, porba nyomott, mint egy fejedelmi vasmarok.~
 47 4 |            leány cipõje olyan volt, mint egy karcsú, fehér rózsabimbó.
 48 4 | aranyfonalait.~A leány meg-megállt, mint valami félõ zerge, aztán
 49 4 |     csendben minden elalélt. A nap, mint egy bágyadt, nagy vörös
 50 4 |           és õ úgy feszült meg ott, mint egy titokzatos keleti kígyóbûvölõ.
 51 5 |           bánatosan hajolt mellére, mint egy viharcsapott, misztikus
 52 5 |             Az arca sápadtabb volt, mint a halottaké.~Az orvos elõször
 53 5 |           úgy beszélgetett a nõvel, mint páciensével. Megfogta a
 54 5 |            hallottam, olyan fajtát, mint mikor valaki félve jár,
 55 5 |              az rettenetesebb volt, mint az õ „terreur”-je!~- Igyék
 56 5 |    hasonlított a félelem görcséhez, mint egy kérõ, hálálkodó kézszorításhoz.
 57 5 |          félelem még rettenetesebb, mint az elõbbi. A beszéd és mozdulat
 58 5 |            s a zörgéssel. A félelem mint valami láthatatlan fluidum
 59 5 |      szobára oly nagy csend borult, mint vihar elõtt a tikkadt mezõkre.~
 60 5 |      boldogok és ártatlanok voltak, mint két félõ gyerek. Nem törõdtek
 61 5 |    halottfehér volt, a kezük hideg, mint a jég. Homlokukon azonban
 62 5 |         józan boldogságot élveztek, mint a beteg gyerek, ki éj idején
 63 6 |          beleette magát a lelkükbe, mint a csúnya, novemberi köd.
 64 6 |          György fönt, egészen fönt, mint egy király trónolt, fehér
 65 6 |       komoly maradt a lelke mélyén, mint most? Kezdték megérteni
 66 6 |         arcával százszor komolyabb, mint maga ékes ornátusban ülõ
 67 6 |        forgópisztolyt, akkora volt, mint egy nagyobbacska tollkés,
 68 6 |     mesélték a többieknek. - Olyan, mint egy szent... mint egy Adonisz. ~
 69 6 |            Olyan, mint egy szent... mint egy Adonisz. ~Mikor együtt
 70 6 |       barátjukról.~- Olyan jó volt, mint György...~- Olyan okos,
 71 6 |             György...~- Olyan okos, mint õ.~Énekeltek, fütyörésztek,
 72 7 |        lépett, kecsesen és büszkén, mint egy dámvad, s fél évig a
 73 7 |         tekintete mászott a testén, mint valami falánk, mérges pók.
 74 8 |          ért, s ebben a pillanatban mint valami delejes áram rohant
 75 8 |            harsogott, mennydörgött, mint az óceán s a viharos égbolt.
 76 8 |            tovább. Nyugodtan látta, mint távozik el a szenvedés világából,
 77 8 |             ki a hangok a húrokból, mint a nyomott kebelbõl a zokogás.
 78 8 |             finomulva. Látta magát, mint kis fiút. Tágas nagy termök,
 79 8 |    száguldottak hozzá, oly gyorsan, mint a kilõtt ágyúgolyó, aztán
 80 8 |     összeszorított ajka elhúzódott, mint a gyermek szája, mikor álmában
 81 8 |         tisztább és szelídebb fény, mint a szerelmesekén. A szíve
 82 8 |            Újra oly nyomorult volt, mint elõbb.~1906~ ~
 83 9 |          lankákon, s bámulva nézte, mint ölelkezik a fekete éjszaka
 84 9 |         éjszaka s a piros alkonyat, mint kavarognak a távolság gõzében
 85 9 | felhajszolásában és kiszínezésében, mint õ. A politika különben is
 86 9 |         borította.~Homérosz azonban mint igazi, vérbeli újságíró
 87 9 |             haragjának oka nem más, mint Briszeisz, az athéni opera
 88 9 |      elkapkodták.~Egy este Homérosz mint õrült rontott a nyomdába.~
 89 10|     ujjongva forrt a tavasz. Égett, mint a pokol. Az iskola melletti
 90 10|       virágleplet öltöttek magukra, mint az áldozni készülõ, halvány
 91 10|           és ükapjáé volt, kik mind mint jámbor református lelkészek
 92 10|       állott a kezében oly rosszul, mint az övében.~Évekig hurcolta
 93 10|         ugyanaz az élet és pezsgés, mint húsz év elõtt.~A jegyzõkönyvébe
 94 10|         Meredten és feszülten állt, mint az élet katonája, mintha
 95 10|            tavaszi délután, mikor õ mint húszéves ifjú ugyanitt ült,
 96 10|             pedig úgy csilingeltek, mint az ezüst csengettyûk.~Nyugodt
 97 11|            járása bizonytalan lett, mint a szívbajosoké.~Ideges éjszakák
 98 11|            ez a gyászfátyolos test, mint egy széttaposott fekete
 99 12|          pedig kitartóan csöpögött, mint a végeérhetetlen, síró õszi
100 12|          kósza kocsit, s ints neki, mint a Robinzonok a hajóknak.
101 12|        derekam csontjait, s megesz, mint valamely kegyetlen vastigris.
102 12|             hánykolódik, megfordul, mint a lázbeteg az ágyában. Mindenütt
103 12|            visszajöttél nézni, hogy mint vagyok? Vizet is hoztál,
104 12|             leül egy kõre, és nézi, mint csinálok. Aztán nyugodtan
105 12|          rubinpiros cseppek. Nézem, mint alvadnak meg. Egy darabig
106 12|            is. Ó, ez rettenetesebb, mint a vízözön volt. Ez a vérözön.
107 12|        ráfúj a csillagokra, s ezek, mint valami hitvány mécsek, egyszerre
108 12|              Állj elém. Olyan vagy, mint egy fehér angyal. Te szomorú
109 13|             mégis olyan forrón süt, mint a parázs. Délután is úgy
110 13|       csobogását sem lehet hallani, mint nyáron. Hallgassatok csak,
111 13|             a szobák a nyaralóktól, mint a kaptárok. A nagyteremben
112 13|             sok helyütt kikandikál, mint valami sovány lábszár. Egy
113 13|            Az öreg hamarabb meghal, mint a fiatal.~A MÁSIK. A nagyapa
114 13|            beszél, és mindig mekeg, mint a kecskebéka... Nevet.~AZ
115 13|       rézlemezt, s kíváncsian nézi, mint vetkõzik a nagyapa. A sovány,
116 13|             õszi, beteges holdfény, mint mozdulatlan tûz, ég a háztetõkön
117 14|        hevesebben, még boldogabban, mint elõbb. Gyönyörû képek táncoltak
118 14|             A tölcsére bólongatott, mint egy öblös harang, s rúdja
119 14|         egyre nõtt. Már olyan volt, mint a tengermorajlás. A telefon
120 14|    tengermorajlás. A telefon pedig, mint egy levegõben járó harang
121 14|       hörögve, ájuldozva vergõdött, mint egy élõ állat. Erre aztán
122 15|           töltésen elnyújtózkodtak, mint hosszú, végtelenül hosszú
123 15|          tetejükkel olyanok voltak, mint a sírhalmok.~- Milyen csend
124 15|            felfelé fésülte a haját, mint egy gimnazista, s mindig
125 15|     zongorát, és oly vágyat érzett, mint a sas, mely repülni szeretne,
126 15|      egyszer majd elragadják innen, mint a griffmadár a kis gyermeket.~
127 15|        keményített szoknyában járt, mint a falusi leányok. Krétát,
128 15|          piros szája úgy vonaglott, mint egy tûzszalag. Mellére fehér
129 15|        várta a gyorsvonatot.~Nézte, mint nõ a fekete pont.~Egyszerre
130 15|           ijedten fújva, csapkodva, mint egy nagy, apokaliptikus
131 16|         zengeni, zsongani kezdenek, mint a napsugár érintésére a
132 16|             imádom halvány arcodat, mint magyar, pogány õsöm a kelõ
133 16|           vörös-tüzes korongját. Ó, mint szeretlek téged, te halovány
134 16|    egybeolvad. A lámpa úgy világít, mint a lelkem fénye, és a bútorokat
135 16|       Reszketve tárom ki karjaimat, mint az áldozó pap, és az ágyra
136 16|          épp úgy lógázta a köpenyt, mint õ. A karjai épp úgy jártak,
137 16|             lábai épp úgy tapostak, mint az övéi.~A mester ezen nagyon
138 16|            az árnyék. Az tartósabb, mint a romlandó földi test.~Mikor
139 16|         lankadtan, tétlenül néztem, mint alszik el, szenesedik meg,
140 16|     végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor - két vagy három éve -
141 16|           hullámok viharos taraján, mint egy parafa dugó. Lüktetve,
142 16|      hangtalanul, tompa fénnyel ég, mint egy öreg hálószobalámpás -
143 16|          õszinte, és nem kendõzött, mint a többi embereké.~Jöjjetek
144 16|          mikor fehér volt lelketek, mint most karjaitok hava, és
145 16|            fekszetek a hideg ágyon, mint Vénusz oltárán a néma, gyenge
146 16|      térítgessen vissza benneteket, mint egykor Bethániában az Ember
147 16|        éppen olyan emberek vagyunk, mint õk?...~Óriási tetszésriadal
148 17|          csak olyan szomorú maradt, mint eddig.~Felvette vékony,
149 17|         szomorú lassúsággal haladt, mint valami öreg ember, s nem
150 17|          suttogott.~- Mindez olyan, mint egy álom... Akárcsak egy
151 17|             Bizonyára nem is tudta. Mint egy alvajáró bámult maga
152 17|         sírás, s zokogni szeretnék, mint õ ott a temetõ szemetes
153 17|           sírhalomra.~Mindez olyan, mint egy szomorú, rejtelmes álom.~
154 18|       trombitáját, a szeme kidagad, mint a pontyé, a két arca elõször
155 18|      hangszerébe. A trombita pedig, mint egy kacskaringós szörny,
156 18|         elõtt haptákba vágta magát, mint a muzsika öreg közkatonája.
157 18|      ismeretlen még mindig úgy ült, mint elõbb. A szék támlájára
158 18|         nekitámaszkodott a széknek, mint a többi. Vonásai durvábbak,
159 18|           többi. Vonásai durvábbak, mint a képeken, orra nagyobb
160 18|         germán ajka finom és friss, mint egy fiatal leányé. Csak
161 18|        keresztbe font karokkal ült, mint elõbb.~Lassan vállára tette
162 18|         kicsit meghajtani a térdét, mint az oltár elõtt, vagy valami
163 18|            nagyra nõtt, olyan volt, mint egy fantasztikus, magas
164 18|          törülközõk használatlanok, mint a gyûretlen, hófehér oltárkendõk.
165 19|             csak annyit tudok róla, mint te. Egy titokzatos egyéniség,
166 19|     embertõl, s bár komikus vagyok, mint a ponyvaregények párbajhõsei,
167 19|  ponyvaregények párbajhõsei, gyáva, mint egy asszony, tovább kell
168 19|              s most zörög, zakatol, mint egy lejárt rugó... Ez az
169 19|       minden, a sok forró tollpihe, mint valami lángbokor magához
170 19|       sokkal magasabb és soványabb, mint ahogy éjjel elképzeltem.
171 20|              s zöld lesz a tarajuk, mint a harapni akaró vadállatok
172 20|   éjszakában. A levegõ körülölelte, mint valami langyos gyógyfürdõ.
173 20|           kezével lemondóan intett, mint mikor diákkorában nem tanulta
174 20|        tévedezett a fehér szálakon, mint hódombok közt a tavaszi
175 21|     gázlámpák is mind égnek?~PÉTER. Mint rendesen. De miért kérdi
176 21|            és olyan szomorú vagyok, mint mikor gyerek voltam, s egyedül
177 21|            Leülök a földre a porba, mint ezelõtt negyven évvel, amikor
178 21|             simogatja a hullámokat, mint a gyerekek az állatok szõrét.~
179 21|             hallgatják egy darabig, mint vész el a kerekek kattogása
180 22|         éppoly feketék és soványak, mint õ - éhesen visongtak a fehér
181 22|        visongtak a fehér sziklákon, mint a kövisasok.~- Nézze a gyermekeit...
182 22|            révedezve mászott elõre, mint a hegyek porszínû férge.~
183 22|       Szeretett volna megalázkodni, mint még soha, s lement a völgybe,
184 22|            szirtek úgy sivalkodtak, mint az orgonasípok. Mindenütt
185 23|           ha rajta van a baj, erõs, mint egy bika. Aztán szegény
186 23|      senkirõl sem beszéltek annyit, mint róla. Valóságos legendák
187 23|             hullámokat.~Olyan volt, mint valami hatalmas fóka.~Az
188 23|             és várt, mit se sejtve, mint egy felszalagozott áldozati
189 23|   lánykacajok félve pukkantak szét, mint a vizes rakéták.~Tamás elhallgatott.
190 23|       csókjainak, s a levegõ szúrt, mint az izzó pörnye. Benn a villákban
191 23|    Gyönyörködött benne. Olyan volt, mint egy dühös, részeg menád.
192 24|  elõrekonyult, kedvesen és álmosan, mint az alvó verébé.~Csak ködöt
193 24|  bukfencezni, sikoltani, verekedni, mint a falun, a szabad mezõn.
194 24|      sikoltson, mert jó kedve volt, mint mikor a leánytársai csiklandozták.
195 24|     kõutakat, és most minden olyan, mint otthon, a falun, a mezõn.
196 24|           havazik. Az ég reá borul, mint egy üvegkupola, s sokszor
197 25|      vénasszony, aki úgy cincogott, mint a patkány. Azután felszökött
198 25|            sejtett, a sötét kút meg mint valami boglyas szörny meredt
199 25|        vergõdött szegény kis szíve, mint fogoly madár a tõrben. A
200 25|         olyan nagyra dagadt elõtte, mint egy vén boszorkányégetõ
201 26| visszaásítozik rája, s ekkor olyan, mint egy nyálkás, homályos szájpadlás,
202 26|       belenyúljon az üres homályba, mint egy eleven, meleg aranyfonál.~-
203 26|         lámpa mellett, és virraszt, mint õ. Regényt olvas. Könyvébõl
204 26|            egy lágy hang simogatja, mint valami puha, meleg selyemkendõ,
205 27|           ezek az esték sötétebbek, mint másutt. A szerelem pedig
206 27|         keringõk orromat facsarták, mint a kénes gyufa bûze. Lovagjai
207 27|           is ilyen névtelen vagyok, mint ez a kutya. Nem ismerem
208 27|      karminvörös, szemei úgy égtek, mint két kárbunkulus. Keményített