Fejezet

  1 1 |                mûtermébe.~Ezután a szülõk már bizalmatlanul tekintettek
  2 1 |          öntudatlan derengés volt, s most már vakító, gyilkos világosságban
  3 1 |              kimerült volt.~Károly másnap már vezetgette a kert kavicsos
  4 1 |                  a reggeli szürke órákban már tanította kerékpározni.
  5 1 |                    Nem bírt vele tartani. Már egy fél óra óta erõlködött,
  6 1 |                 vágtatott. Károly fülelt. Már a zajt sem hallotta. Tudta,
  7 2 |               fiatal rableányokkal, pedig már rég túl volt a tizenhat
  8 2 |                  átriumban félhomály volt már. Csak az örökláng lobogása
  9 2 |              serlegekben. A férfiak közül már sok porban hentergett, az
 10 2 |            éneklése majdnem süketté tette már, barna arcán a vastag por
 11 2 |                   Az ég lassan derengett. Már látta az Adonisz-szobrot,
 12 3 |              játszani, s én egy hét múlva már rendesen vertem õt.~Mikor
 13 3 |              újult meg és oszolt el.~Most már nem unatkoztunk, mindkettõnk
 14 3 |          sötétedett. Délután három órakor már félhomály volt a nagy teremben,
 15 3 |                  Sokszor azt hittem, hogy már az anyanyelvemet sem értem,
 16 3 |                    de a másik pillanatban már kinyílt az ajtó, s belépett
 17 3 |               figurákat, úgyhogy gyõzelme már biztos volt.~A végjátéknál
 18 3 |             kovácsoltam. Három lépés után már elõnyben voltam. Szörnyû
 19 4 |                múlt el. Kettõ vagy három? Már nem is tudja biztosan. Milyen
 20 4 |              adott magáról. Vajon tudja-e már az õ titkát?~Úgy érezte,
 21 5 |               Lehajtotta a fejét, s mikor már megunta a hallgatózást,
 22 5 |        ereszkedett le. Egy ablak sem volt már világos a nagy bérházban.
 23 5 |                   Sietve visszatért. A nõ már eléje ment, s remegve állott
 24 5 |             sietve engedelmeskedett. Most már mindenütt világos volt,
 25 5 |                   ha kitaláltuk az okát - már megszûnt.~Az elsõ ijedtségrohamnak
 26 5 |                  ijedtségrohamnak azonban már vége volt. Beállt a csend,
 27 5 |      elbeszéléseket szokta követni, mikor már ásítozunk, sõt unatkozunk
 28 5 |                   fejünk felett. És akkor már nincs menekülés.~Némán nézték
 29 5 |           csóklárma egészen elvette. Most már nem féltek annyira. De nem
 30 5 |             nyugodt szemeibe néz.~A szoba már szürke volt. Pár perc múlva
 31 6 |                 halottaskamrában fekszik, már hiába megyünk - szólt a
 32 6 |                    De annyit mondok, most már nem szabad szégyellnünk,
 33 6 |                 barátunk volt.~- Szegény, már úgysem hazudik többet...~-
 34 6 |                  ki. Máskor, ilyen idõben már mindig otthon volt, elette
 35 6 |                most is pózolni akarna, de már sokkal komolyabb modorban.
 36 6 |           öltözetében pihen, és vár, vár.~Már egész legendákat meséltek
 37 7 |                   feküdt a párnák közt, s már nem is volt eszméleténél.
 38 7 |                   fuldoklott, és éjfélkor már hörögni kezdett. Hajnalra
 39 7 |                    egészen így sírt. Most már nem kellett kételkednie...~
 40 8 |             bútorokra. Künn a fekete égen már gyúlni kezdtek a csillagok
 41 8 |               akkor eszmélt magára, mikor már az ablakdeszka közelében
 42 8 |            kiéhezett fenevadak felfalják. Már érezte is a hatalmas bestia
 43 8 |                talpát és forró lihegését, már látta is fogának félelmes
 44 9 |         Homérosznak meghalt az anyja, s õ már nem volt képes fenntartani
 45 9 |               illusztris tagja”. Homérosz már villámgyorsan írt, s egyik
 46 9 |                  Athéni Hirlap-nak. Ekkor már eszébe sem jutott, hogy
 47 10|               múltán csak dicsérni tudták már. Nagy és komoly sikerei
 48 10|                fehérben állottak. De most már a hó pelyhei lepték be vékony,
 49 11|          bizalmatlan lett. A villamosokat már messzirõl kikerülte. Hajóra
 50 11|              haján szivárgott az agyvelõ. Már minden késõ volt.~A sápadt
 51 11|                 volt az õ két szobája is. Már távolról látta világos ablakait.~
 52 11|               babonás hiedelmét.~A házban már mindnyájan aludtak.~Egy
 53 11|                 falióra.~Szürke hajnalban már talpon volt. Minél hamarabb
 54 12|                  ORRVÉRZÉS~Egy órája tart már.~Bellával a virágos töltés
 55 12|                  ülni és feküdni. A járás már valósággal utálatos. Oly
 56 12|                 hogy alig látok és hallok már.~A számat nehéz felnyitni,
 57 12|               felnyitni, beszélnem is kín már. A fehér tálra egymás után
 58 12|               földre hullanak. Reggel van már, pirospünkösd utáni rózsaszínû
 59 12|                  Egyre jobban erõsödik, s már zúg, bömböl, fülsiketítõen
 60 12|        harangtoronyban lennék. A szavatok már nem is értem a nagy zsongás-bongástól,
 61 13|               rögtön lefekszünk. Az esték már hûvösek.~AZ EGYIK FIÚ. A
 62 13|                   Ugye, nagyapó?~A MÁSIK. Már görög-gyufát is vettünk,
 63 13|                   elteszünk. Egy kosárral már ma is levitettem a kamrába.
 64 13|                 érjük...~AZ APA. Ilyenkor már kevesen fürdenek. Nem jó,
 65 13|                 AZ ANYA. Milyen korán van már este. A szobában majd meg
 66 13|                tóhoz.~AZ ANYA. A gyerekek már álmosak. Pistike alig bírja
 67 13|               álmosak. Pistike alig bírja már nyitva tartani a szemét.~
 68 13|                azt mondta, hogy a madarak már mind elrepültek. Afrikába.~
 69 13|                    Édes nagyapó, üljön le már közénk.~A nagyapa újra leül
 70 13|         háborúkról...~AZ APA. A fürdõhely már különben is lakatlan. A
 71 13|            bezárta boltját.~AZ EGYIK FIÚ. Már haza is költözött.~AZ ANYA.
 72 13|                nappalok nyáriak, de éjjel már õsz van.~A NAGYAPA. Csakugyan
 73 13|             elhinni, hogy itt van... Most már tudom, miért sajdult meg
 74 13|           kimentem a tópartra szivarozni. Már jó két hete lehetett. A
 75 13|            alkonyatba mentem. Az árnyékok már zöldek, hidegek és hígak
 76 13|              hûvösség. A zsombékokon künn már ott lengett az õsz. Magam
 77 13|                    Mikor hazafelé jöttem, már minden házban égett a lámpa.
 78 13|                fiatal.~A MÁSIK. A nagyapa már nagyon öreg. A szeme folyós,
 79 13|     cigarettafüsttõl.~Az EGYIK. A nagyapa már rágni sem tud. Te láttad,
 80 13|                 másik fiú nem felel, mert már elaludt. Erre õ felkel az
 81 14|                       szólt, s a méregtõl már csaknem sírva fakadt.~A
 82 14|                  vinnyogó zaj egyre nõtt. Már olyan volt, mint a tengermorajlás.
 83 15|                  végig a síkos parketten. Már nagyon fáradt volt. A táncosát
 84 15|             lihegve jutott el a kapuig, s már nyitni akarta, mikor megragadta
 85 15|           ablakpárnára. Hónapokig kínozta már a magány, s sírt, sírt a
 86 15|           unalomban. Az apja meg az anyja már hájas parasztemberekké lettek,
 87 15|                még a levegõben.~3.~- Ida. Már megint...~Az állomásfõnök
 88 15|              bólingatott:~- Jobban vagyok már... Hagyjatok magamra!~A
 89 15|                elõtte. Régen nem játszott már - a hangjegyeket sem látta
 90 15|               összefolytak a szeme elõtt. Már a sárga állomás épületét
 91 16|                volt. Õ is szeretett volna már aludni. Többször körülnézett.
 92 16|                  fel, majd segítek neked.~Már nyújtottam karomat, hogy
 93 16|                emberek zagyva beszéde, de már olyan halkan, hogy egészen
 94 16|                  azt beszélték róla, hogy már szellemekkel társalog...~
 95 16|                  két vagy három éve lehet már - gyorsvonaton robogtam
 96 16|                  Két vagy három éve lehet már. Ma pedig itt ülök a lámpám
 97 16|                 követte szavait. Másnapra már tízszer annyi szobor díszelgett
 98 17|                    itt azonban a kocsisok már andalogva hajtottak, az
 99 17|           csillogott a szappanos víz. Ide már megérkezett a tavasz. Az
100 17|              szerelmesek szoktak, akiknek már nincs több vágyuk. Ez a
101 17|              lapos, napfényes mezõ szélén már integetett a lassú hajlású
102 17|                 hord, komoly, szõke haját már hátrasimítja, nedves szemeiben
103 17|                    A temetõ szélén állott már, ismeretlen, törpe sírok
104 18|                  szomorú volt, alig bírta már magát, nem is akart eljönni,
105 18|                 és észre sem vették. Most már nem is kétkedett. Elõtte
106 18|                Akárcsak a többiek. - Most már emlékezett reá, elõtte jött
107 18|                  telt bele, s a trombitás már az ismeretlen háta mögött
108 18|                 és kezet nyújtott, mintha már régen ismerték volna egymást.
109 18|               Soha.~A folyosón hideg volt már. Didergõ, õszi szél suhant
110 18| csavarogva-forogva tûnt el.~Öt perc múlva már kihalt az ünnepélyes, kriptaszerû
111 18|                   rajzolódtak. Zsebóráján már egy óra. Ekkor nem volt
112 19|             borzalmas augusztusi éjszaka. Már harmadszor csöngetem be
113 19|                 Elmúlik pár perc, és most már látom az õ pergamenszerû,
114 19|                   vékony, éles acélpenge.~Már megadták a jelt, de van
115 19|              Cselvágások. Mit akar tõlem?~Már öt perce tart a viaskodás.
116 19|            parírozza, s ha nem kapom fel, már holtan fekszik a gyepen.
117 19|             vágásaimat.~Támadni nem merek már. A kard feléje csusszan,
118 19|                nem. Nyugodt. Fagyos. Vár.~Már nem is látok. A fejem zakatol,
119 19|                  álmos nyújtózkodás pedig már egészen elveszi az eszméletemet.
120 20|                   Este csakugyan ott volt már.~Csinos, kétszobás lakást
121 20|             kacagott Katinka.~Kázmér most már nem is gondolt arra, hogy
122 20|                    Két hónapja nem voltam már kávéházban” - gondolta magában
123 20|                  megyek.~A fiúk nevettek. Már ismerték.~- Hová?~- Haza.
124 20|                    Haza. Budára.~- Hiszen már húsz éve ezt teszed.~Kázmér
125 20|               reájuk, de nem csodálkozott már. Egyszerre azonban gyökeret
126 20|                   Most pedig...~Az öreget már alig lehetett látni.~Egyszerre
127 20|             pattant volna meg benne.~Most már nem törõdött semmivel. A
128 20|                 indult. A kis budai házak már ébredeztek. Egy leány reggeli
129 20|                 ismerõsök közül nincs itt már senki sem. Idegeneket nem
130 20|                   Ekkor vette észre, hogy már õsz. De valami megenyhülést
131 21|                    s csak szokásból zörög már, szomorúan és kimerülten.
132 21|                   Sokan vannak ma?~PÉTER. Már mennek hazafelé.~A PROFESSZOR.
133 21|                   PÉTER. Mind fönn vannak már. A hold is kel. Ma telt
134 21|                  A gyáraknál vagyunk. Itt már nincs senki.~A PROFESSZOR.
135 21|            érdekes, olyan szép. Sötét van már?~PÉTER. Egészen sötét van.~
136 21|               parton, Péter. Leülnek. Itt már nincs kõ, csak fû, hûvös,
137 21|                    Miért? Magam sem tudom már. Könyvek voltak az asztalomon,
138 22|                született, s a nyomor most már teljes erõvel rázta a törpe
139 23|              orosz népdalfélét -, melyrõl már messzirõl ráismertek a fürdõzõk.
140 23|          láthatáron pedig a nyugtalan víz már összeölelkezett a szürke
141 23|                Végre két nap múlva, mikor már nem is keresték, egy reggel
142 23|                  fóka.~Az apja, aki akkor már gyászruhában járkált a fürdõben,
143 23|            engemet kinevetni?~Erre azután már dörögve, harsogva, tombolva
144 23|                átölelte a leányt, s mikor már minden nesz elmúlt, dühösen,
145 23|                megcsókolta a nyakát. Most már egészen kibomlott a haja,
146 23|               Értetted?~A hang fuldoklott már a zokogástól:~- Jöjj vissza...
147 24|                  a fehér kályhára, melyek már régen vártak reá. Kötelességtudásból
148 24|                  erõsen rázta:~- Nyílj ki már... te... buta.~Egy tágas,
149 24|               sötét szobában állott. Most már felemelte fejét, és nagyot
150 25|            suttogtak a kisváros házaiban. Már vége felé járt a farsang.
151 25|         boszorkányfog vigyorgott ki.~Anna már fényes nappal is félt. Nótázó
152 25|                 szalonba. A kályha kihûlt már. Az asztalon egy égõ gyertya
153 25|               megint egy mozdulat... Most már léptek közelegnek... tisztán
154 26|           fogsorként vigyorognak ki.~Most már egészen türelmetlen. Mindig
155 26|                  hevernek elõtte. Jórészt már mind aludni tért, a nyárspolgári
156 26|                szemébe.~A nyugtalanságtól már majdnem hangos sírás fojtogatja
157 26|                   A segédkönyvvezetõ most már felmelegszik, és kipirul
158 26|              nevetnek. Vasárnap délutánra már találkát is adnak egymásnak.
159 26|         férfihangtól.~Egy órája beszélnek már, és alig tudnak elválni
160 26|                leteszi a kagylót, és most már nyugodt.~Tele van a lelke
161 27|                    alig hogy vánszorognak már. Az aszfalton, ahogy jöttem,
162 27|                    Holnap nem is te fogsz már felkelni, de valaki más,
163 27|              boldog leszel, minthogy vagy már mostan is, és nem fogsz