Fejezet

  1 1 |  magyarázta neki, mint szelídíti meg a diadalmas ember a makrancos
  2 1 |          néma-tétlen napok õt is meg fogják látogatni, s összeborzadt.~
  3 1 |    erõrõl, mely egy új kort nyit meg, s hatalmasabb újításokat
  4 1 |           Késõbb nem is kísérelt meg lefeküdni, meggyújtotta
  5 1 |          cigarettázott. Valahogy meg akarta menteni azt az iszákos,
  6 1 |  Elsápadt. Az eszme lassan érett meg agyában. Egy pillanat elõtt
  7 1 |          haláltól. A fiát ölelte meg egyedül.~Azt szerette. Megismerte.
  8 1 |      Azért - mondotta -, mindent meg kell próbálnunk. A baj alapos
  9 1 |          és kiabált, hogy álljon meg, de õ csak haladt tovább.
 10 2 |       szinte látta, mint pezsdül meg az ágakban a fanedû keringése,
 11 2 |    örökláng lobogása világította meg Vesta szobrát. Az udvaron
 12 2 |          hanyagsággal görbítette meg hajlékony derekát. Philomene
 13 2 |      alig ébredt, alig indította meg Apolló tüzes lovait, künn
 14 2 |       életét kívánják. Philomene meg fog halni.~A centurio sokáig
 15 3 |      Aladár tanítójának fogadott meg...~Az apám magához vont,
 16 3 |         és megcsókolt:~- Becsüld meg magad, fiam.~Másnap dobogó
 17 3 |         játékszenvedélyben újult meg és oszolt el.~Most már nem
 18 3 |  kimondották, hogy nem menthetik meg. Õ azonban még mindig a
 19 3 |      fejem. Egy gondolat villant meg elõttem, de a másik pillanatban
 20 3 |      végtelenség óta ütött volna meg tanítványom, aki az én vérembõl,
 21 4 |          Nyakkendõjét lazán köti meg, hideg eleganciával öltözködik,
 22 4 |          nézett, és nem csókolta meg. Ezen az éjszakán a fakír
 23 4 |      elfúló hangján. Hogy mentse meg, vigye vissza az anyjához,
 24 4 |          ölelte át. Nem csókolta meg. Nem is közeledett hozzá.
 25 4 |       Zokogva kérte, hogy mentse meg.~A fakír mosolyogva intett
 26 4 |        kígyója, és õ úgy feszült meg ott, mint egy titokzatos
 27 4 |  bizalmasan simult hozzája, de õ meg sem mozdult.~Elõrehajlottak
 28 5 |           kémszereit világította meg. A szoba mélyén egy üvegszekrényben
 29 5 |        csak a férfiaknak adatott meg, elleplezte, s elmosolyodott.
 30 5 |     láthatólag lihegett, a férfi meg találgatta, ki lehet a titokzatos
 31 5 |          meghajolva.~- Bocsásson meg, uram, hogy ily idõben,
 32 5 |       ugye? Fél három. Bocsásson meg, uram... Láttam a földszintrõl,
 33 5 |     eléje ment, s remegve állott meg elõtte.~- A szolgát kereste,
 34 5 |        tudós is. Ön mindenesetre meg fog érteni.~A doktor leült
 35 5 |         éreztem. Uram, bocsásson meg, ne nehezteljen. Gyújtsa
 36 5 |          ne nehezteljen. Gyújtsa meg a szomszéd szobában is a
 37 5 |          fénytelen karika jelent meg. Csak hogy éppen láttam.
 38 5 |        az istenre kérem, gyújtsa meg a lámpákat ottan is.~A férfi
 39 5 |         gondolatától sem ijedtek meg, hogy esetleg kopog az ajtón
 40 6 |     fehérnemûnket...~- Nem issza meg reggel a tejünket - pityeregte
 41 6 |        nevetséges halott. Haljon meg a király bohóca, és csörgõsipkásan,
 42 6 |        volt.~- A testvérünk halt meg benne...~- Senki nem szeretett
 43 7 |  komolyan, becsületesen. Próbáld meg. Tudod, mi az a becsület,
 44 7 |        jól viseled magad ezután? Meg? Akkor minden meg van bocsátva.~
 45 7 |        ezután? Meg? Akkor minden meg van bocsátva.~Megcsókolták
 46 7 |       Ettõl a pillanattól kezdve meg volt mérgezve körülöttük
 47 7 |   teremtenem - gondolta magában. Meg kell mentenem az életnek,
 48 7 |         szomorú ember. Nem untad meg a várakozást?~Aztán sokáig,
 49 7 |        szeretné, ha elõtte halna meg, mert rajta akarja megtanulni
 50 7 |        Add ide nekem, ajándékozz meg vele.~Az asszony némán nézett
 51 7 |         azonban még nem érkezett meg.~Egy novemberi estén Cser
 52 8 |    valami babonás vágy szállotta meg, hogy ez alvó hangorkánt
 53 8 |          A keze mozgását érezte, meg az álla szorítását, mely
 54 8 |   zivataros remegéssel rázkódott meg. Hegyekre akart futni, s
 55 8 |         bírt. Lábát kõ hasította meg... Ingó bokával s véres
 56 8 |         néhány réz- és acélfonal meg négy ökörbél idézett elõ -
 57 9 |          öntudatlanul csendültek meg az elsõ édes daktilusok.~
 58 9 |      hogy a hõskölteményét azért meg fogja írni.~Homérosznak
 59 9 |     Holnap húsz oldalon jelenünk meg, gyerekek.~Egy óra múlva
 60 9 |       lett.~Késõ aggkorában halt meg.~A hivatalos szónokok megindultan
 61 9 |     azonban senki sem emlékezett meg egy félbenmaradt, nagyszerû
 62 10|      református lelkészek haltak meg, zöld tornácos, fehér, falusi
 63 10|       szemet sem öregedett volna meg húsz hosszú év alatt.~S
 64 11|         remegõ kézzel gyújtották meg a gyertyákat, és imádkoztak.~
 65 11|          az ég erõsebben dörrent meg, s a mennydörgés a bérház
 66 11|    Valami nehéz sejtelem feküdte meg a mellét.~- Micsoda házba
 67 12|       egyszerû gondolattal, hogy meg kell halnom, itt, a szabad
 68 12|      Tegyék le ide. Hadd mosdjak meg egy kissé, úgyis olyan maszatos
 69 12|    cseppek. Nézem, mint alvadnak meg. Egy darabig pirosak, mozgékonyak,
 70 13|        Nézd csak: ez a piros, ez meg a zöld.~A NAGYAPA. Csak
 71 13|      közül való vagyok. Nézzetek meg jól. Egész délután dolgoztam
 72 13|       azt az óriási szõlõfürtöt? Meg azt a kövér sárga dinnyét?
 73 13|        vénasszonyok nyara? Talán meg sem érjük...~AZ APA. Ilyenkor
 74 13|        már este. A szobában majd meg kell gyújtani a lámpást,
 75 13|        Olyan vígak leszünk, hogy meg sem ismernek bennünket,
 76 13|       csend.~AZ ANYA. A gyerekek meg fognak ott fázni. Pistike
 77 13|         már tudom, miért sajdult meg tegnap este lábamon a régi
 78 13|         Valami öreg banya rõzsét meg száraz levelet szedett az
 79 13|         Haldoklott. Akkor tudtam meg, hogy vége az idei nyárnak.~
 80 13|     pedig múltkor délután láttam meg az õszt. Kinn ültem a verandán,
 81 13|   váratlan vendég érkezett volna meg.~A NAGYAPA. csüggedten.
 82 13|           azért nem tudnak járni meg szaladni. A szemük sem lát
 83 13|       gyerek nagyapja azért halt meg, mert nem volt tüdeje. Úgy
 84 13|          AZ EGYIK. Te, mikor hal meg a nagyapa?~A MÁSIK. Ilyet
 85 14|         összegombolyodó zsinórok meg úgy tûntek fel neki, mintha
 86 14|          A zaj azonban nem szûnt meg. A szél kívülrõl bejött,
 87 15|    éjszaka. Néhány sovány nyárfa meg pár fûzfa magasodott csak
 88 15|        körvonalú alakok jelentek meg a petróleumlámpák alatt,
 89 15|       kutyák csak néha mozdultak meg álmukban, s lassan-lassan
 90 15|   maradnia az unalomban. Az apja meg az anyja már hájas parasztemberekké
 91 15|          tudták, miért rántották meg a vészféket, micsoda szerencsétlenség
 92 16|    felébrednek, és könnyel telik meg a szemük; szerelmesek szemén
 93 16|      szerelmesek szemén villansz meg, kik a nyári lombok alatt
 94 16|       mint alszik el, szenesedik meg, feketül hozzá az alvó,
 95 16|      haragoddal, és nem rettenek meg tõled, ó örök-rontó, frigyet
 96 16|       miket még akkor tanultatok meg, mikor fehér volt lelketek,
 97 16|        és bizalmasan csókoljátok meg az élet tüzében megperzselõdött
 98 16|        benneteket, és így áldjon meg mindenki.~És legyen ezerszer
 99 17|    nyitott ablakoknál vonalazzák meg füzeteiket egy szabad vasárnap
100 17|       hangzik fel a méta lármája meg valami eltévedt harangszó.
101 17|  olajként minden tárgyra ráömöl, meg nem tiltaná neki.~Egy fiatalember
102 17|        szerelmes is? Nem mondjuk meg, hanem higgyük a legjobbat.~
103 17|          élet ragyogását mutatta meg a szûk börtönök lakóinak.~
104 17|         bánat futamai csuklottak meg, s fenn a kék mennyboltban
105 17|      ment. Még azt sem mondhatom meg, hogy ez a könnyezõ ember
106 18|         csak arcvonásai meredtek meg márványosan, csak a szeme
107 18|     aztán csak a hangversenyekre meg az italra költött. Életrendjébe
108 18|       beteg, a látása zavarodott meg, bizonyára csak képzelõdik.~
109 18|          ha közelebb megy hozzá, meg is tapinthatja a ruháit,
110 18|         hosszú utazástól, melyet meg kellett tennie, míg ideért.
111 18|     trombitás kezét:~- Bocsásson meg, most felmegyek. Itt lakom
112 18|         gyertyákat nem gyújtotta meg soha...~Az öreg késõ hajnalban
113 19|          párbaja.~- De magyarázd meg nekem, mibõl él akkor ez
114 19|        nincs pénze? Ettõl ijedek meg, ettõl a titokzatosságtól.
115 19|        nem is vagyok gyáva. Érts meg. Csak látom magamat, egészen,
116 19|       historikus ösztönével érzi meg a világtörténelem leheletét,
117 19|       nem találom. Valakinek itt meg kell halnia, de ki lesz
118 20|          diákkorában nem tanulta meg a leckéjét. Nem tudta, hogy
119 20|    Mintha egy rugó pattant volna meg benne.~Most már nem törõdött
120 21|           Magam vagyok, egészen, meg maga, Péter.~PÉTER. Más
121 21|     senki.~A PROFESSZOR. Álljunk meg. Nagyszerû. A folyó zúgását
122 21|         A PROFESSZOR. Nem néztem meg semmit. Nem láttam semmit.
123 21|        hûvös, kedves fû, kavics, meg meleg, porhanyó föld. Mikor
124 21|        százszor, de nem állottam meg, hanem szaladtam valami
125 21|    kiszívták a szemembõl a fényt meg az életet, s sohasem fognak
126 21|    fognak rólam beszélni. Mostan meg itt lógatom a lábaimat a
127 21|     olvasni.~A PROFESSZOR. Értse meg. Ezt szeretném leírni, kinyomatni,
128 21|     letérdepelni... Nem állottam meg, emlékszem, tovább rohantam,
129 21|         amit nappal nem bámultam meg. Felkeltem az ágyamból,
130 21|        egy kék láng, és távolabb meg egy piros.~A PROFESSZOR.
131 22|        elnevette volna magát, ha meg nem látja a szemében a becsületes
132 22|  alkonyat homályosan világította meg a völgyet. Ment elõre az
133 22|        babonás rajongás csillant meg. Szeretett volna megalázkodni,
134 22|     szirt a sörényes oroszlánra, meg a karthágóiak vicsorgó bálványaira
135 22|   sziklák között holtan találtam meg. ~Az asszony kinyitotta
136 23|            Jön a Tamás.~- Várjuk meg...~A tengerparton egy mélázó
137 23|        Gyere ide, Tamás. Csókolj meg.~A hosszú fiú unalmasan
138 23|    kínozták mindnyájan. A jó fiú meg kutyahûséggel ragaszkodott
139 23|        hozzánk, drágám, és mondd meg, ma este csónakázni megyünk
140 23|          Vidd haza a napernyõmet meg a kabátomat is.~A jó Tamás
141 23|           rögtön hazautazott, és meg se nézte a fiát.~Szánalom
142 23|         Miért?~- Akarom. Csókolj meg. Fáj a fejem. Ne hagyj el....
143 23|      szamár... te... te... Ölelj meg... akarom...~Tamás vállat
144 23|         a haragtól:~- Igen? Tudd meg hát: nem kellesz... nem
145 24|          gondol az utcai szobára meg a fehér kályhára, melyek
146 24|        verébé.~Csak ködöt látott meg egy lámpát, más semmit.
147 24|         Ilonkáé, aki tavaly halt meg torokgyíkban. Vera mindig
148 24|         egy reggel elõször látta meg a fehér világot. Akkor is
149 25|      babonás félelem. A pincétõl meg éppen rettegett. A seprûk
150 25| boszorkányt sejtett, a sötét kút meg mint valami boglyas szörny
151 25|     átkarolja erõs karjaival, és meg akarja fojtani.~Anna arcizmai
152 27|      csalta. Mindez nem látszott meg rajta. Társaságokban sikerrel
153 27|       neuraszténiás fiú -, én ma meg fogok dögleni.~A fiú tényleg
154 27|      barátságtalanul világította meg a kályhát, a vörös terítõs
155 27|             kérdezte szelíden.~- Meg - nyögte a fiatalember. -
156 27|     kartonlapot széttépett, amíg meg tudott valamit fogni ebbõl
157 27|     állok órákig, nézem arcomat, meg kell állapítanom, hogy én
158 27|         haza, gyermekem, és halj meg az álomban. Feküdj le, temesd