Fejezet
1 1 | fütyülve, oly könnyedén, mintha csak kõmûvesmunkát végeztek volna,
2 1 | szobormásolatokat.~Az öreg unta magát. Csak látta, de nem nézte a kis
3 1 | nyugalom. Dehogy tudják! Csak a Herkulesek tudnak ily
4 1 | közlekedés megszakadt közöttük, s csak a mindennapi dolgokról beszéltek
5 1 | el õket. Azt hitte, hogy csak idegességrõl és szeszélyrõl
6 1 | szó sem lehet, legfeljebb csak halálos kínjait enyhítjük.
7 1 | átugrottak egy-egy követ, mintha csak hitvány kavics lett volna.
8 1 | lámpása felé igyekeznek. Csak a mellük lihegése hallatszott.~
9 1 | kiabált, hogy álljon meg, de õ csak haladt tovább. Nem bírt
10 2 | lábait, mintha repült volna. Csak akkor kurjantotta el magát,
11 2 | átriumban félhomály volt már. Csak az örökláng lobogása világította
12 2 | bódult házba, de mindegyik csak a vállát vonta, s az örök
13 3 | volt, az ég téntafekete. Csak szögletében pislogott egy
14 3 | gúnyját, mint egy rabszolga. Csak otthon sírtam fel keservesen,
15 4 | barázdás, fiatal homlokára, csak orrát és magas homlokát
16 4 | tõle, visszament hozzája, csak õ maradt mozdulatlanul.~
17 5 | mindig jobban látta, hogy ez csak az õ ügyetlenségén múlt.
18 5 | tettetõ képességgel, mely csak a férfiaknak adatott meg,
19 5 | hallok valami zajt. Figyeljen csak.~Mind a ketten hallgatóztak.
20 5 | hallgatóztak. Csend volt. Csak a szíveik dobogtak.~- Bolondság -
21 5 | férjem jön. Nem jött senki. Csak a kutyák ugattak.~- Harminchét,
22 5 | eseményt, mert az, hogy csak én tudom, megõrjít.~- Kérem,
23 5 | fénytelen karika jelent meg. Csak hogy éppen láttam. De ott
24 5 | habozott. Aztán elindult. De csak az asszonyig ment. Nem mert
25 5 | a szerelem sohasem tud, csak az összetiprott ember félelme.
26 5 | látszott elõtte minden, csak attól félt, hogy ez a nõ
27 6 | agyukba: hátha egész életében csak alakoskodott, hátha mindig
28 6 | fekete felhõk tolongtak, csak a szélükre hímezett halottas
29 7 | mindig komédiás vagy. Nézz csak a tükörbe, de ne így, hanem
30 7 | szemfényvesztés, melyben õ csak egy odarántott, buta szereplõ.
31 7 | félrehúzta a vékony függönyt, de csak annyira, hogy a keskeny
32 8 | nyugodtabb lett. Tudta, hogy csak arról van szó, hogy egy
33 8 | az ablak mellett termett. Csak akkor eszmélt magára, mikor
34 8 | szoborrá merevedett volna. Csak a melle emelkedett szabályosan,
35 8 | tartotta. Az életet nem. Csak mélységes, boldog álmokat.~
36 8 | De azért nem volt fáradt, csak sápadt, nagyon sápadt.~Egy
37 8 | mezítelenül lépett eléje, s csak sáfránysárga haja takarta
38 9 | kiváló politikust, mindig csak azt felelte, hogy „a helyzet
39 10| falak kápráztató fényében is csak homályosan imbolygó pontokat
40 10| Dühösen felkapta fejét, mintha csak most ébredt volna annak
41 10| elismerték. A lapok pár év múltán csak dicsérni tudták már. Nagy
42 11| a fergeteget. A szobában csak fehér arca, nagy, ijedt
43 11| egyedül, egészen egyedül van. Csak egy sárga, életunt kanári
44 12| vérhullám, azt hittem, mindez csak bolondság. A zsebkendõm
45 12| vérrel. Gondoltam, majd csak vége lesz. Bella ide akarta
46 12| komikus a lábakat folyton csak emelgetni, lihegve elõretörni,
47 12| biztatgatnának, hogy így csak a legszerencsétlenebb himpellérek
48 12| segítségért kiáltok. Sírok.~Csak ilyen nagy hõség ne volna!
49 12| nem gyengülök el jobban. Csak a fulladás ne fenyegetne.
50 12| Most új rohamom van. A vér csak úgy dõl az orromon, s a
51 12| nagy zsongás-bongástól, csak szájatok mozgását látom
52 13| görög-gyufát is vettünk, papa. Nézd csak: ez a piros, ez meg a zöld.~
53 13| ez meg a zöld.~A NAGYAPA. Csak legyetek türelemmel, fiúk,
54 13| mint nyáron. Hallgassatok csak, gyerekek!~AZ EGYIK FIÚ.
55 13| MÁSIK. Én sem...~AZ APA. Csak a békák brekegnek. A tó
56 13| NAGYAPA. A papa nem tudja. Csak õsszel szállnak el tõlünk.~
57 13| verandán, és hímeztem. Egyszer csak egy száraz levél csörögve
58 13| lélek sem jár az utakon, csak a homályos petróleumlámpa
59 13| távolban néha megmozdulnak, de csak halk selyemsuttogással,
60 13| mozdulatlan éj. A levegõben csak az avar hûvös és fanyar
61 14| pörlekedõ, követelõ volt, mintha csak õt akarta volna bosszantani.
62 15| meg pár fûzfa magasodott csak ki a homályból. A vidék
63 15| csengettyûk zajával. A sötétben csak a sínek vonalai látszottak,
64 15| A küszöbön alvó kutyák csak néha mozdultak meg álmukban,
65 15| dalol, pezsgõzik és mulat. Csak neki kell itt maradnia az
66 15| Megnézte magát a tükörben. Csak a báléjek után volt ily
67 15| fekete ponttá törpült. Csak a füstfoszlányok szállongtak
68 15| fehér belül. Ida, amint csak tehette, berohant a szobájába.~„
69 15| felugrott, s utánuk nézett. Csak egy lánguszály kígyózott
70 15| unalmas sárga állomást. Csak a vágyait küldötte utánuk.
71 15| kiabálva rohant le egy asszony.~Csak annyit lehetett látni, hogy
72 16| különös fakalapácsok. Most csak simogatják, az egész mindenség
73 16| mert tudta, hogy Thanatosz csak tökéletesebb csillagokra
74 16| hajladozó fákról.~A nagy úton csak õ ballagott. Tanítványai
75 16| lassan járt a porban.~Egyszer csak észrevette, hogy nincs egyedül.
76 16| süket dübörgésében egyszerre csak egy ezüstös trillát hallottam.
77 16| vakmerõség isteni közönyével. Csak acéltüdei dohognak egyhangúan,
78 16| orkánokkal hányatsz, de nekem csak szemhéjamat kell lehunynom,
79 16| senkivel sem éreztetitek, csak a gyönyört, mely belõle
80 16| származik kín és szenvedés, csak mély, örök nyugalom és boldog
81 16| ezerszer átkozott, aki titeket csak arany és ezüst marhával
82 16| díszes márványcsarnokban csak néhány kiválasztott szobra
83 16| Gyöngéden meghajolt, s csak annyit mondott:~- Rendben
84 17| bús? Nem tudta senki, még csak nem is sejtette. A szomszéd
85 17| lángoló seb legyen, de azért csak olyan szomorú maradt, mint
86 17| Ilyen révedezõen járni csak a megcsalt szerelmesek szoktak,
87 17| sohasem járt itt. Talán csak álmában kalandozhatott erre,
88 17| félve csillan fel az õsz, s csak forró testén érzik még a
89 17| az asszony nem is él, s csak én koholtam ez álomban járó,
90 18| nem vettek észre semmit, csak arcvonásai meredtek meg
91 18| meredtek meg márványosan, csak a szeme esett be kissé.
92 18| faképnél hagyta, és aztán csak a hangversenyekre meg az
93 18| hangviharokat, mintha egész valója csak ezen a két lapos tölcséren
94 18| zavarodott meg, bizonyára csak képzelõdik.~Végre kiegyenesedett,
95 18| mint egy fiatal leányé. Csak barnás arca kissé halvány,
96 18| görcsös csomóba gombolyodik, s csak lazán tartja össze egy kékkövû
97 18| Ha megszólíthatnám, ha csak megérinthetném legalább
98 18| volna itten. A levegõben csak a tisztaság kedves illata.
99 19| tükörlaphoz hasonlatos, melyen csak néha borzonganak ideges
100 19| kék, sem sárga, sem zöld, csak kétségbeesetten közönyös
101 19| beszélj...~- Mondom, én is csak annyit tudok róla, mint
102 19| rángatóznak. Valóságos bestia.~- Csak legalább tudnám, mit akar
103 19| vagyok gyáva. Érts meg. Csak látom magamat, egészen,
104 19| semmit sem vesznek észre, csak én látok, csak én érzem,
105 19| vesznek észre, csak én látok, csak én érzem, hogy nem bírom
106 20| városba. Becsukta ablakait, s csak akkor nyitotta ki, mikor
107 20| mindennap átlátogatott, de csak egypár órára.~Aztán mindig-mindig
108 20| lett budai lakos. Eleinte csak a ruháit vitette át Pestre,
109 20| a sok-sok otromba ember csak lázas álom.~Ha kérdezték,
110 20| kérdezték, hogy mit akar, csak mosolygott. Nem árulta el
111 20| borát, és nagyon nyugodtan csak ennyit mondott:~- Igazad
112 20| ködben csörögtek elõtte.~Csak néha gondolta magában:~„
113 20| elmasíroztak elõtte. Kázmér csak bámult reájuk, de nem csodálkozott
114 21| pihen a folyó partjain, s csak szokásból zörög már, szomorúan
115 21| PROFESSZOR. Tudom a járást, fiam, csak hagyjon magamra. Csend.
116 21| de az reggel korán jön, s csak egy óráig zörög a szobámban.
117 21| világot sem láttam, és mostan csak ez fáj. Soha, soha sem fogom
118 21| Leülnek. Itt már nincs kõ, csak fû, hûvös, kedves fû, kavics,
119 21| Eszembe jut...~PÉTER. Tessék csak mesélni, majd én hallgatom.~
120 21| Beszéljen, nagyságos úr. Csak a könyvekben lehet ilyen
121 21| akarom mártani a kezemet. Csak egy pillanatra. Bele akarok
122 21| hullámverésen. Mindjárt megyünk, csak elõbb megmondom, mikor ér
123 21| a nagyságos úr...~A hajó csak késõbb halad el elõttük.
124 22| Annyi pénzt adok, amennyit csak akarsz...~A leány ránézett
125 22| hideg csengéssel kacagta.~- „Csak az asszony ilyen gonosz” -
126 22| porontya hozta ki, mert csak késõ este ment haza, hogy
127 23| éjjel a kertünkbe - képzeld csak - egy ingben, egészen fehéren,
128 23| unalmasan és kelletlenül, mintha csak nyújtózkodnék, átölelte
129 23| egy dúsgazdag lámpagyáros, csak azért küldte ide a nagybátyjával,
130 23| vízbe, és eltûnt a viharban. Csak két óra múltán jutott eszébe
131 23| rémület kísérte mindenütt.~Csak a lányok mulattak rajta.~
132 23| napernyõjét. A hosszú fiú csak állt és várt, mit se sejtve,
133 23| lehetõleg kitért az útjukból, s csak késõ éjjel nézett ki a partra,
134 23| menekült a forróság elõl. Csak Tamás várt. Az allén végre
135 23| távoli zeneként szûrõdött csak át a vastag fenyvesfalon.
136 23| Jöjj vissza... jöjj... csak egy percre...~Tamás még
137 24| álmosan, mint az alvó verébé.~Csak ködöt látott meg egy lámpát,
138 24| sehol sem lehetett látni csak egy parányi fekete foltot
139 24| szívdobogtató öröme, s csak annyit tudott kinyögni:~-
140 24| pesztrát meglátogatta, de ajkai csak dadogtak, kirepedezett kezei
141 24| dadogtak, kirepedezett kezei csak hadonásztak, értelmetlenül
142 25| tudta, bolondok-e, vagy csak bolondoznak. A gyerekek
143 25| üres, szomorú szemekbe.~- Csak azt szeretném tudni, hogy
144 25| halott. Vagy képzelõdött?... Csak a szíve dobogása... semmi
145 26| tudja, miért oly szomorú, csak érzi, hogy ez a sok holt
146 26| zaj, élet, emberek után. Csak rájuk szeretne nevetni,
147 26| nevetni, jó estét kívánni, csak a kezüket vágynék megrázni.
148 26| kezüket vágynék megrázni. Csak egy hangot kívánna hallani.
149 26| hangot kívánna hallani. Csak legalább a saját hangját
150 26| leánynevetést visszhangoz.~- Csak azt akartam tudni, hány
151 27| az álmatlanság karikái. Csak imént ébredt fel, este,
152 27| hamis pátosszal szólt:~- Csak sírj...~Aztán várt. Papi
153 27| elfödte, és folytatta:~- Csak sírj. Ne szégyelld a könnyeket.
154 27| Ne szégyelld a könnyeket. Csak zokogj. Sohase láttalak
155 27| zokogj. Sohase láttalak így. Csak szenvedj, s érezd át, mit
|