Fejezet
1 1 | semmi hírt. Pár év elõtt még tagja volt több képzõmûvészeti
2 1 | beszélni. Minden porcikájában még a lázas párizsi év mûvészi
3 1 | leheltek. Látszott, hogy még annyi munkát elbírt volna,
4 1 | Zeus fia...~Sokat beszélt még a Louvre-ról, mûvészbarátairól,
5 1 | Pillanatokig azt hitte, hogy atyja még él. Mert az ilyen életet
6 1 | agyában. Egy pillanat elõtt még valami halvány, öntudatlan
7 1 | ment.~Mikor feküdni tért, még egyszer megnézte a kerékpárokat.
8 1 | semmit. Anyja éjféltájban még hallotta izgatott lépéseit,
9 1 | szóltak semmit. Éj volt még. Ember nem járt az utcákon,
10 2 | kardjával is el-eljátszadozott még, és sohasem volt boldogabb,
11 2 | gyér levelû fák közül látta még a nyájat, az agg és bölcs
12 2 | üres utcákra, melyekre még az éj borította sötétségét.
13 2 | nagyon rossz álma volt. Még a hajnal fakó fényébe se
14 2 | gyermek rívása, csakhogy még fájdalmasabb, még szomorúbb,
15 2 | csakhogy még fájdalmasabb, még szomorúbb, még egyhangúbb.~-
16 2 | fájdalmasabb, még szomorúbb, még egyhangúbb.~- Ó, Adonisz,
17 2 | szobrok, s az õ Adonisza még mindig nem jött. Véres arccal,
18 3 | mentem.~Künn a folyosón még hallottam, hogy nevettek.
19 3 | gyöngyházkagylók sejtelmes zúgását még mostan is hallom. A kapualja
20 3 | menthetik meg. Õ azonban még mindig a sakk szenvedélyén
21 3 | megkorbácsolt rabszolga.~Még most is látom azt a szobát,
22 4 | Ott állt elõtte a fakír.~Még mostan is a régi. Nyakkendõjét
23 4 | álmodott.~Ezek a fekete szemek. Még mostan is a régiek. A sápadt
24 4 | lapultak.~A hajóállomás még odalátszott hozzájuk. A
25 4 | Nem is közeledett hozzá. Még most sem. A haját dacosan
26 5 | az ajtót.~Az orvos, bár még mindig nem értett semmit
27 5 | folyosóra. Mikor visszanéztem, még egyszer kitekintettem. És
28 5 | õ „terreur”-je!~- Igyék még egy korty vizet. Így. És
29 5 | félek, s nem merek hazamenni még akkor sem...~- Ne értsen
30 5 | Mindenesetre hazakísérem...~- Még akkor sem merek hazamenni.~
31 5 | ásítozunk, sõt unatkozunk is, de még mindig félünk. S ez a félelem
32 5 | mindig félünk. S ez a félelem még rettenetesebb, mint az elõbbi.
33 5 | ebédlõjébe, hol érintetlenül áll még tegnap esti vacsorája. A
34 5 | s nem mert felnézni, de még mozdulni sem. Az õrület
35 5 | szemeik találkoztak. A nõ még jobban megrémült, mert még
36 5 | még jobban megrémült, mert még az õ erõsségében, tudásában
37 5 | Nem törõdtek semmivel. Még annak a gondolatától sem
38 5 | vigasztalást ivott. Õ azonban még hevesebben viszonozta öleléseit
39 5 | vadul csattogtak.~Az arcuk még mindig halottfehér volt,
40 5 | merítettek. Annyi erejök még nem volt, hogy egymástól
41 5 | is férjének ágyára esett.~Még üres volt.~1905~ ~
42 6 | pörlekedésben állottak, s még az utcán is szégyenkezve
43 6 | drága selyemfodra azonban még mindig valami hihetetlennek
44 6 | butaság. A legtöbbet ér még az álmodozás...~- Az eget
45 7 | fel s alá a szobában.~- Még mindig hazug vagy - folytatta
46 7 | Megmérgezett a színház, te még mindig komédiás vagy. Nézz
47 7 | fekete kalapjába szúrta, még egyszer megnézte magát a
48 7 | Látni akarom, szeretsz-e még? Egy áldozatot kérek tõled.
49 7 | leszámolás perce azonban még nem érkezett meg.~Egy novemberi
50 7 | rézkilincs kezében maradt. Még látta a szobát, a koporsót,
51 8 | halkan beszéltek. Mindezt még észrevette. A zaj, a beszéd,
52 8 | elcsendesedtek. A hegedû még mindig szólt.~Egyszerre
53 9 | bohémkedett, de a lelke tele volt még szûztiszta naivsággal és
54 9 | komplikációk elõtt állottak. Trója még mindég keményen tartotta
55 10| magát. Maga is gyerek volt még. A szakálla s a bajusza
56 10| vallotta be magának, de így még jobban fájt. Úgy érezte,
57 10| gördült.~Minden a régi volt még: az iskola, a templom, a
58 11| kérdezte volna, vajon mi jön még? S a mozdulatairól, bútorairól,
59 11| órára rá meghalt.~Akkor õ még fiatal volt. Cseresznyedíszes
60 11| Hiába. Úgy érezte, hogy még a vonaton is a háta mögött
61 13| NAGYAPA. Nem, fiam, hisz még egészen meleg van.~AZ ANYA.
62 13| vagytok mindnyájan. Eszik. Én még a régiek közül való vagyok.
63 13| sötétedik...~A NAGYAPA. Még mindent jól lehet látni.
64 13| õszrõl beszéltek, pedig még most a nyár derekán vagyunk.~
65 13| augusztus van, nyár van. Hol még a szeptember, a vénasszonyok
66 13| nektek, milyen virgoncok még az ezüstös habocskák, s
67 13| lehetett. A fürdõépületben még zúgtak a szobák a nyaralóktól,
68 13| merített a tó vizébõl. Õ is még az éjjel elutazott. A tavon
69 13| elalszik. A kulcslyukon még mindig a gyertya halvány,
70 14| TELEFON~Fekete hajnal volt még...~A jó Benedek, a sovány,
71 14| kezdett.~- Nem értettem. Még egyszer.~- A betûket kérem
72 14| hangulatba. Folytatta az írását, még hevesebben, még boldogabban,
73 14| írását, még hevesebben, még boldogabban, mint elõbb.
74 14| szálltak. A ködfoltos hajnalban még itt-ott fekete pehely gyanánt
75 15| Minden kávéház világos még. Mindenki dalol, pezsgõzik
76 15| füstfoszlányok szállongtak még a levegõben.~3.~- Ida. Már
77 15| asszony ilyenkor rendesen sírt még egy verset. Bement az éléskamrába,
78 15| egy lánguszály kígyózott még a sötétben.~Elmentek mind.
79 16| Kelj fel! - szólottam neki még egyszer.~- Minek? - kérdezte
80 16| bölcs ember.~MAGÁNY~Most még az utcán vagyok a kíváncsi
81 16| senki benne.~Egy pillanatig még kopog fejemben az utca zaja,
82 16| az én igénytelen énekesem még azon a nyáron meghalt. A
83 16| nekem szomorú nótákat, miket még akkor tanultatok meg, mikor
84 16| nyíló piros rózsákhoz, vagy még inkább a jó anyákhoz, kik
85 17| harangszó. Ebben a pillanatban még a szigorú arcú iskolásudvarnak
86 17| ennyire bús? Nem tudta senki, még csak nem is sejtette. A
87 17| Künn, a körút tölcsérein még télies vidámsággal kavargott
88 17| csak forró testén érzik még a tavasz lüktetése. Képzeljétek
89 17| honnan jött, és hová ment. Még azt sem mondhatom meg, hogy
90 18| fortissimo örömétõl, és bõrén még sötétebbé válnak a bor és
91 18| fényben úszik elõtte.~Arca még piros, járása vidám és könnyû,
92 18| hogy nem fél. Az ismeretlen még mindig úgy ült, mint elõbb.
93 18| hatos szám alatt. Egyet-mást még el kell végeznem, de fél
94 18| bejáratnál, az oszlopcsarnokban.~Még egyszer hátranézett:~- Várom.~
95 18| elhaladta, és az ismeretlen még nem jött.~Az öreg arcára
96 19| Lehunyom a szememet, és akkor még borzasztóbb az ébredés.
97 19| vállát vonja.~- Feküdj le, még van három órád.~Ledõlök
98 19| megadták a jelt, de van még annyi idõm, hogy ellenfelemnek
99 19| feszül minden idegem. Orlay még mindig nyugodt. Ha ásítana,
100 19| enyeleghetnek így a bestiák, mikor még nem akarnak harapni. A segédek
101 19| Ha egy pillanatig tart még, ernyedten esem el, és valami
102 20| felszisszennek, ha reájuk lépünk, még a habok is tajtékokat túrnak,
103 20| gondolta magában:~„Pirosak-e még a lány nyakán a korallok?”~
104 20| vállat vont. Hazafelé indult.~Még sötét volt. Az ébredõ gyáraknál,
105 20| Budára ment. A hídfõnél még látta lapos, szürke cilinderét.~
106 21| Menjünk le a vízhez. Ott még kevesebben járnak.~Lassan
107 21| ezelõtt negyven évvel, amikor még gyerek voltam.~PÉTER. Beszéljen,
108 21| egyszer erre jöttem. Akkor még nagyon siettem. December
109 21| Elgondolkozik. Milyen lámpákat lát még?~PÉTER. A túlsó parton egy
110 21| halad el elõttük. Azután még hallgatják egy darabig,
111 22| fekete izomtalan lábszára, még az arca is koromfeketének
112 22| hallgatta szíve dobogását. Még madár se téved arra. A kietlen
113 22| szomorúan, egyhangúan. A kõtörõ még soványabb és feketébb lett.
114 22| volna megalázkodni, mint még soha, s lement a völgybe,
115 22| Nem láttad az uramat? Még mindig nem jött haza.~-
116 23| egy bika. Aztán szegény még szerelmes is.~- Kibe?~-
117 23| észre, hogy a kabinjában még ott lógott a ruhája, a láthatáron
118 23| volt.~Ilyen kacagást Tamás még sohasem hallott. Hasonlított
119 23| ragyogó férfiszemet nem érzett még a testén. És Tamás még mindig
120 23| érzett még a testén. És Tamás még mindig nem engedte el a
121 23| csak egy percre...~Tamás még egyszer visszafordult. A
122 24| Kiköhintett a ködbe, de még sötét volt. Benn a cselédszobában
123 24| cselédszobában is az éj feketéllett még, s mikor visszament az ágyhoz,
124 24| lámpát, más semmit. Félig még aludt, és találomra járt,
125 24| törpe bútorokhoz, melyeken még érzett az õ vékony, úri
126 25| kisöprûzték, az ajtóban még egyszer visszafordult, és
127 26| jólesik neki, és ha megáll, még ijesztõbb a körülötte terpeszkedõ
128 26| Egyedül a kályha hortyog még, de az is nemsokára el fog
129 26| halálos csendben azonban még moccanni sem mer.~Amint
130 26| egymástól.~- Jó éjszakát... Még egyszer jó éjszakát...~A
131 26| Máskor önzõ és ideges, még irigykedett azokra a kollégáira
132 27| ködben égõ gázokat. Szája még keserû volt az alvástól.
133 27| sok apró hegedû cincogna. Még az öltözõben is azt hitte,
134 27| egy nagy pap, amilyent még sohase látott, egy óriási
|