Fejezet

  1 1 |          Különösen az apa. De azért most is szerette. És tisztelte.
  2 1 |         öntudatlan derengés volt, s most már vakító, gyilkos világosságban
  3 1 |    versenygépek. Óriásiaknak tûntek most neki. Táltosoknak, acélsárkányoknak...
  4 2 |        Adonisz, s a kedves istenfiú most százszor szebbnek tûnt fel,
  5 3 |             Mikor belépett - mintha most is látnám -, lecsatolta
  6 3 |             újult meg és oszolt el.~Most már nem unatkoztunk, mindkettõnk
  7 3 |        megkorbácsolt rabszolga.~Még most is látom azt a szobát, amint
  8 4 |            is közeledett hozzá. Még most sem. A haját dacosan tépte
  9 5 |              hogy ily idõben, éppen most jövök... Késõ van, ugye?
 10 5 |   kisleányukat a biztos haláltól. S most elõtte állott ez a nõ. Elõször
 11 5 |        nincs otthon, s a gyermekeit most magukra hagyta, rájuk zárva
 12 5 |         belezökkenve a társalgásba. Most legalább volt egy pontja,
 13 5 |           át eljött velem ide is, s most úgy érzem, hogy ebbe a terembe
 14 5 |            sietve engedelmeskedett. Most már mindenütt világos volt,
 15 5 |        illatszeres hálószobájára, s most valóságos kéjjel szívta
 16 5 |           illatát.~- Mennyivel jobb most! - sóhajtott fel a vacogó
 17 5 |         várakozva. Ezért nem mernék most bemenni az utolsó szobába.
 18 5 |            egy korty vizet. Így. És most méltóztassék reám hallgatni.
 19 5 |        kísértetmese magyarázata. És most beszéljünk másról.~- Igaza
 20 5 |             mit akar mondani. De én most is félek, s nem merek hazamenni
 21 5 |       gyökeret vertek a lábai.~- És most a két fakó karika - kiáltott
 22 5 |          csóklárma egészen elvette. Most már nem féltek annyira.
 23 5 |             álló hétig ábrándozott. Most azonban semmit sem érzett
 24 6 |           reggel. De annyit mondok, most már nem szabad szégyellnünk,
 25 6 |              és elaludt. A szobában most csend volt. Megijedtek a
 26 6 |           és nyugodt maradt, mintha most is pózolni akarna, de már
 27 6 |         maradt a lelke mélyén, mint most? Kezdték megérteni és szeretni.
 28 7 |             házasok. Ez, a három év most is nyugtalan, zajos boldogságnak,
 29 7 |             mind a ketten nevettek. Most azonban agyába nyilallt
 30 7 |           érezte, egészen így sírt. Most már nem kellett kételkednie...~
 31 8 |        egészen más világ hangjai. S most valami babonás vágy szállotta
 32 8 |       életét; s minden, amit átélt, most megjelent elõtte, álommá
 33 8 |             Tágas nagy termök, mely most zord idegenek kezére került,
 34 8 |            nyugalom végtelensége...~Most újra a világban volt. Elfelejtett
 35 8 |          tenyér tapsolt volna neki. Most azonban fagyos, halálos
 36 10|              A szakálla s a bajusza most kezdett serkedezni. Alig
 37 10|         felkapta fejét, mintha csak most ébredt volna annak a tudatára,
 38 10|          újra fehérben állottak. De most már a hó pelyhei lepték
 39 10|       húszéves ifjú ugyanitt ült, s most sokkal fiatalabbnak érezte
 40 11|            napfényben fürdõ utcára.~Most kissé megnyugodott.~Csakugyan
 41 11|        tárgyalt egy síró özveggyel.~Most az összes kétségbeesése,
 42 12|    emelgetni, lihegve elõretörni, s most valóságos boldogság így
 43 12|           biztosan kinevetnének, ha most látnának; fejemre olvasnák
 44 12|           vérzenek el. De mit ér az most nekem? Állj ki, Bellám az
 45 12|     közönséges.~Az orrom vérzik, és most kapkodok a levegõbe, segítségért
 46 12|             hogy mindjárt meghalok.~Most új rohamom van. A vér csak
 47 12|   segítsetek - az isten szerelmére!~Most megint mintha jobban lennék.
 48 13|         õszrõl beszéltek, pedig még most a nyár derekán vagyunk.~
 49 13|            elhinni, hogy itt van... Most már tudom, miért sajdult
 50 14|            dobogását is hallotta, s most szentül hitte, hogy a sunyi,
 51 15|           hármat vert. A fõvárosban most térnek haza az elegáns gavallérok
 52 15|            leemelték az õ bútorait. Most körülötte volt mind, a régi
 53 15|             annyi év után elõször - most legelõször megállott a kopott,
 54 16|            és különös fakalapácsok. Most csak simogatják, az egész
 55 16|            is nyugalmas álmomból, s most beléd merülök és imádom
 56 16|            agg, bölcs ember.~MAGÁNY~Most még az utcán vagyok a kíváncsi
 57 16|           egész életében tanította, most is azt hitte, hogy az árnyék.
 58 16|           vékony hegedûjét.~És dala most újra a vágy, az öröm, a
 59 16|           vagy nagyobb az embernél.~Most ragyogsz, izzol, bujkálkodol,
 60 16|           fehér volt lelketek, mint most karjaitok hava, és bizalmasan
 61 16|            alakoskodó asszonyoknál.~Most megáldalak benneteket, és
 62 17|            láthatta, hogy az õ esze most a lábaiban volt. Roskatag,
 63 18|            nem is akart eljönni, de most ott állott az ajtó elõtt,
 64 18|            fésült õszülõ úr ül, aki most lépett ki a borbélyüzletbõl,
 65 18|          közé, és észre sem vették. Most már nem is kétkedett. Elõtte
 66 18|     egyszerû. Akárcsak a többiek. - Most már emlékezett reá, elõtte
 67 18|          volna egymást. A trombitás most hebegni kezdett, de az idegen -
 68 18|             kezét:~- Bocsásson meg, most felmegyek. Itt lakom a második
 69 19|                Elmúlik pár perc, és most már látom az õ pergamenszerû,
 70 19|              Semmit sem akar tõled. Most egyszerûen terajtad van
 71 19|            Ez az ember siet élni, s most zörög, zakatol, mint egy
 72 19| gyerekkoromban annyit gondolkoztam. Most itt van, megragad, és nem
 73 19|     rémületes borzalmát. A kardomat most is maga felé parírozza,
 74 19|           választ ki gyilkosául, és most nincs idõm gondolkozni.
 75 20|            mondotta neki a leány -, most megint pirosak a koralljaim.~
 76 20|            kacagott Katinka.~Kázmér most már nem is gondolt arra,
 77 20|             Egy asszony, egy ember. Most látta elõször, és talán
 78 20|             beszentelte a koporsót. Most pedig...~Az öreget már alig
 79 20|            pattant volna meg benne.~Most már nem törõdött semmivel.
 80 20|         háborgatni. Leült egy kõre. Most végre érezte, hogy otthon
 81 21|              itt van, itt...~PÉTER. Most eltalálta a nagyságos úr.~
 82 21|            vízre. Milyen szép lehet most a Duna... a habok fekete
 83 21|        ültem utoljára így a földön, most pedig, látja, eszembe jut
 84 21|            Ötvenkét éves vagyok, és most hallgatom elõször a Duna
 85 21|      aranyalma lett volna. Ha pedig most elgondolom, hogy ugyanazok
 86 21|       meghallja. Magának mondom el. Most minden eszembe jut. Látom
 87 21|          reggelig. Nem jöttem ki. S most mindez eszembe jut. És ez
 88 21|           pici piros folt...~PÉTER. Most tessék figyelni, mindjárt
 89 21|   hullámokat felkavarja. Itt van... most... most... Most megy el
 90 21|      felkavarja. Itt van... most... most... Most megy el elõttem
 91 21|          Itt van... most... most... Most megy el elõttem a hajó!~
 92 22|      gyermeke született, s a nyomor most már teljes erõvel rázta
 93 22|         kõpokolba. Úgy érezte, hogy most gyõzni fog, és pénzt, sok
 94 23|            és megcsókolta a nyakát. Most már egészen kibomlott a
 95 23|                 Mért kínoztatok?... Most maradjatok magatokra, te,
 96 24|              sötét szobában állott. Most már felemelte fejét, és
 97 24|          alvók. Mindnyájan aludtak. Most az egész szoba az övé volt.
 98 24|            el a kürtõ sötétségében.~Most érezte elõször, hogy fázik,
 99 24|       házakat, a komor kõutakat, és most minden olyan, mint otthon,
100 25|         lányom. Gonosz lélek kísért most mindenütt.~Anna összeborzongott.
101 25|           De megint egy mozdulat... Most már léptek közelegnek...
102 25|             a vértõl. A vére tûz.~- Most... most kell tenni...~Kétségbeesett
103 25|       vértõl. A vére tûz.~- Most... most kell tenni...~Kétségbeesett
104 26|             fogasok és üres székek. Most érzi elõször, milyen óriási,
105 26|          fogsorként vigyorognak ki.~Most már egészen türelmetlen.
106 26|           felel. A segédkönyvvezetõ most már felmelegszik, és kipirul
107 26|            esõben az ázott drótokon most két szomorú rabszolgalélek
108 26|   könyvvezetõ leteszi a kagylót, és most már nyugodt.~Tele van a
109 26|            jobb szivart szívnak, de most csupa nyugalom, bölcsesség
110 27|    Macskazenés hangversenyt hallott most, mintha távolról csukott,
111 27|            de tovább bonyolódott, s most díványt álmodik, melyre
112 27|        bohóckodni kell a színpadon. Most új szerep várakozott rá.
113 27|    szenvedés boldogság. És én téged most megáldalak. Megáldalak vétkes