Fejezet

  1 1 |             követte.~Károly komoran ment el mûtermébe.~Ezután a szülõk
  2 1 |               milyen nagy ûr választotta el õket. Azt hitte, hogy csak
  3 1 |                rádõlt egy oszlopra, hogy el ne essék.~Aztán lejött.
  4 1 |                 fához kapaszkodott, hogy el ne essék.~A nap kibukkant,
  5 1 |          Homályos, vak porfelleg takarta el. A fiú térdre ereszkedett.
  6 2 |                 elmosolyodott.~Alig múlt el március idusa, kiment a
  7 2 |                   Csak akkor kurjantotta el magát, amikor célhoz érkezett.
  8 2 |               mintha a föld nyelte volna el õket. Hiába zarándokolt
  9 2 |            ágyába bújt, és zokogott, míg el nem aludt.~Másnap alig ébredt,
 10 3 |   játékszenvedélyben újult meg és oszolt el.~Most már nem unatkoztunk,
 11 3 |             sakkoztunk, s mindig õ vitte el a gyõzelmet. Az iskolában
 12 3 |                 mellette ültem, és talán el sem tudtam volna lenni nélküle.~
 13 4 |                  Pedig azóta két év múlt el. Kettõ vagy három? Már nem
 14 4 |                szürke porszalag cikázott el elõttük.~A gyenge leány
 15 4 |              abban a pillanatban takarta el egy porfelhõ.~A vihar nõtt.
 16 5 |                izmosak, s sohasem híznak el. Fehér homlokára finom,
 17 5 |                 Ne keresse; én küldöttem el. Azt akartam, hogy egész
 18 5 |                  zöld fénnyel árasztotta el a hideg, kongó szobát.~Az
 19 5 |             valami; a férje ritkán marad el, ön várta, nyugtalankodott
 20 5 |             vagyok, ki a gyanú árnyát is el akarja kerülni. Ha otthon
 21 5 |                 láthatatlan fluidum lepi el a szobát, mely elõször a
 22 6 |            hazudik többet...~- Nem viszi el a fehérnemûnket...~- Nem
 23 6 |            megdöbbenésüket. Miért rontja el az éjszakájukat ez a lerongyolódott,
 24 6 |                  is törõdünk akkor. Tedd el a könyvedet.~- Minden butaság.
 25 7 |        szerelmére, ne mosolyogjál, hagyd el végre ezeket a színpadi
 26 7 |             feküdtek le.~Több hónap múlt el. Cser tûzre vetette a ruhát,
 27 7 |                  Csert.~- Difteritisz... El kell készülni a legrosszabbra. ~
 28 7 |                egy pillanatig sem mentek el a ravataltól. Éjfélkor,
 29 7 |              szobát üvegajtó választotta el egymástól, melyet vékony
 30 8 |         hegedûtokját lóbázgatta. Dúdolt. El akarta feledni, hogy nincs
 31 8 |                Családos emberek haladtak el a járdán. A dajka elöl tolta
 32 8 |            Nyugodtan látta, mint távozik el a szenvedés világából, s
 33 8 |                 holdfény remegve siklott el a nagy tölgyfa ajtó aranyozott
 34 8 |              meghalt.~Mily szépen mondta el ezt a kezében remegõ hegedû.
 35 8 |         hullámain messze-messze távozott el a földtõl s az emberektõl.
 36 8 |            Félelmes sejtelmek borították el lelkét. Azt hitte, oroszlánketrecbe
 37 8 |            fekete égrõl, s mégsem fáradt el. Az ablakokban kialudt a
 38 9 |    cselédlányokat érzékenyen búcsúztatta el az árnyékvilágtól, s ha
 39 9 |                 megindultan búcsúztatták el „a talentumos, vérbeli,
 40 11|                egy buta szerelem söpörte el. Egy átdorbézolt éjszaka
 41 12|         zsebkendõjét, de én nem fogadtam el; mentünk lassan tovább,
 42 12|                nem képzõdik az orromban, el vagyok veszve. Az orvosbarátaim
 43 12| legszerencsétlenebb himpellérek vérzenek el. De mit ér az most nekem?
 44 12|               reggelig, ha nem gyengülök el jobban. Csak a fulladás
 45 13|                téli ruhákat vacsora után el akarom rakni. Délután áthozattam
 46 13|              tudja. Csak õsszel szállnak el tõlünk.~A MÁSIK FIÚ. szünet
 47 13|                 NAGYAPA. Pedig alig múlt el a nyár.~Szünet.~AZ ANYA.
 48 13|          szilvalekvárt is. A rézkotlákat el kell hozatni.~Szünet.~A
 49 13|           fénytelenül, ólomszürkén ömlik el a távolban. A zenészek vitorlavásznas
 50 15|              alatt, és szótlanul vesztek el a pályatest mellékutain.
 51 15|       elférhetett benne), lihegve jutott el a kapuig, s már nyitni akarta,
 52 15|         vacsorázni!...~2.~Pár hónap múlt el. Õsz lett.~Éjjelenkint nem
 53 15|                  a lányok kacagva rejtik el arcukat a párnákban, és
 54 15|             robogva, zakatolva vágtatott el a hajnali gyorsvonat.~Ida
 55 15|               azóta egy végtelenség múlt el, hogy idejöttek, s látta
 56 15|               szeretne, de nem bír, mert el van metszve a szárnya.~4.~
 57 16|                  integetett, hogy menjek el. Megijedtem. Elfutottam.
 58 16|             tétlenül néztem, mint alszik el, szenesedik meg, feketül
 59 16|            nyáron meghalt. A vidék talán el is pusztult egészen, a gyorsvonatom
 60 16|           lebegek, szilaj vadászkedv fog el, és reám tekintesz, te nagy
 61 17|            festékszag tavaszosan vegyült el a virágillattal és a zöld
 62 17|       fiatalember is fáradtan hagyogatta el maga mögött a várost, a
 63 17|            tavasz lüktetése. Képzeljétek el a nõt, amint ezt a pelyhetlen
 64 17|              velencei képek. Képzeljétek el, s talán megértitek ezt
 65 17|        érthetetlen fiút. De miért mondom el ezt? Lehet, hogy ez az asszony
 66 18|            lépcsõn felfelé. Úgy látszik, el is késett. Fáradt és szomorú
 67 18|               kiszámította, hány év múlt el azóta. Maga elõtt látta
 68 18|              láthatta. Pár pillanat múlt el. Egyszerre lassan és nyugodtan
 69 18|         szeretném, ha más is megismerne. El kellett jönnöm. Ne kérdezze,
 70 18|                   Két fiatal lány haladt el mellettük, s a szava elveszett
 71 18|             folyosón, s nesztelenül tûnt el. Pár ajtó csapódott be,
 72 18|               szám alatt. Egyet-mást még el kell végeznem, de fél óra
 73 18|                  csavarogva-forogva tûnt el.~Öt perc múlva már kihalt
 74 19|                  megragad, és nem ereszt el:~- Holnap ilyenkor... holnap...~
 75 19|             reggelen egymás után inognak el elõttem a házak, a fák,
 76 19|                 tart még, ernyedten esem el, és valami borzasztót teszek,
 77 20|            becstelenséget követett volna el.~Prassz Kázmér különös ember
 78 20|               egyhangú ketyegése altatta el.~Másnap reggel találkozott
 79 20|      mindig-mindig gyakrabban maradozott el.~Kázmér nem is lett budai
 80 20|              csak mosolygott. Nem árulta el titkát, melyet reggel hat
 81 20|                  és évezredek választják el egymástól. Kázmérra pedig
 82 20|       messzeségbe nézett. Egy élet nyúlt el elõtte. Talán ezt nézte.~
 83 21|                meghallja. Magának mondom el. Most minden eszembe jut.
 84 21|                most... most... Most megy el elõttem a hajó!~PÉTER. Megint
 85 21|                 A hajó csak késõbb halad el elõttük. Azután még hallgatják
 86 21|        hallgatják egy darabig, mint vész el a kerekek kattogása az éj
 87 22|              mintha könnyek lepték volna el, beesett szemei nedves tûzben
 88 23|                   Belém. De ezt ne mondd el senkinek...~Tamás a pad
 89 23|             fülébe. A tenger némán nyúlt el, mintha valamire várt volna.
 90 23|                  Azt a szép dalt énekeld el, Tamás.~Egy kicsikét várt,
 91 23|            bronzvörös fátyolok surrantak el a távoli horizonton, hazasietõ
 92 23|             Tamás még mindig nem engedte el a karját.~- Jöjj velem.
 93 23|               meg. Fáj a fejem. Ne hagyj el.... te szamár... te... te...
 94 23|                    Tamás, Tamás. Ne menj el... Jöjj vissza... - A fiú
 95 24|               hullámzó zöld fény öntötte el. Vera körülnézett. Valami
 96 24|                 és ezer apró szikra tûnt el a kürtõ sötétségében.~Most
 97 24|                 altató zsibbadtság lepte el. Lassan felkelt a helyérõl,
 98 24|                   Az angyalkák hullatták el - mondja az apja. - Nem
 99 25|             valami fehérség suhant volna el. Kétszer bólintott, aztán
100 25|             mintha híg vér öntötte volna el. A torka elfullad. Levegõért
101 26|                  még, de az is nemsokára el fog hallgatni, s akkor egészen
102 26|        megreccsen. Szemét könnyek futják el, és szûk agyában csodálatos
103 26|                  és derû. Boldogan veszi el a fülétõl a kagylót, a magasba
104 27|                  volt.~- Hiszen mindenre el voltam készülve. Amikor
105 27|       szembeköpni a síró tükröt.~- Utazz el - vetette oda a komikus.~-