Fejezet

 1 1 |         mûvészi izgalma vonaglott.~Mikor a kocsi megállt a zöld vaskapu
 2 1 |        vagyunk! Én is ezt éreztem, mikor elfáradtan ledõltem a párizsi
 3 1 |            Nem sikerült semmi sem. Mikor elzárták elõle az italt,
 4 1 |         Beszélt jövendõ életükrõl, mikor újra kijárnak majd a mezõre,
 5 1 |          néma házat.~Az öreg sírt.~Mikor lecsillapodott, azt mondta,
 6 1 |          sok oly esetrõl olvasott, mikor egy erõszakolt, mesterségesen
 7 1 |        padlóra vágta, és kacagott.~Mikor Károly belépett, elcsendesült
 8 1 |          újra a betegszobába ment.~Mikor feküdni tért, még egyszer
 9 1 |            s nem akart engedni. De mikor a fia kihúzta a méregerõs
10 2 |         otromba rabszolgák kezébe. Mikor aztán tükörfényesre sikálta
11 2 |         fiút sehol se látta.~Este, mikor elszökhetett a nyájtól,
12 2 |            volt, mint a Tartarosz.~Mikor mindenki aludni ment, Philomene
13 2 |  megfagytak a forró vércsermelyek. Mikor azután Philomene könnyekben
14 2 |             Elérkezett a hûs este, mikor a fáradtakat a puha ágy
15 2 |       fáradtakat a puha ágy várja, mikor szelíden csillognak az olajos
16 3 |    elfáradva, és mégis ruganyosan. Mikor belépett - mintha most is
17 3 |            már rendesen vertem õt.~Mikor ezt megtudták, az anyja,
18 3 |            nevettek? Nem tudom. De mikor az utcán a hûs levegõ megcsapta
19 3 |           poharat is feldöntöttem.~Mikor hazamentem, arcomra szorítottam
20 3 |           utolsó rabszolga-lépést.~Mikor aztán újra rám került a
21 5 | tükrözõdött. Lehajtotta a fejét, s mikor már megunta a hallgatózást,
22 5 |         fényes szoba felé tartott, mikor azonban ott volt, ijedten
23 5 |        Aztán kinéztem a folyosóra. Mikor visszanéztem, még egyszer
24 5 |      hallottam, olyan fajtát, mint mikor valaki félve jár, mert nem
25 5 |     elbeszéléseket szokta követni, mikor már ásítozunk, sõt unatkozunk
26 5 |           eszébe jutott egy báléj, mikor e nõvel táncolt, és õ melegen
27 6 |         szomorúan nézett a fiúkra, mikor elindultak Györgyhöz.~De
28 6 |          szegény barátjuk.~Azután, mikor a diáktanyán újra kigyúlt
29 6 |        szent... mint egy Adonisz. ~Mikor együtt voltak, Gábor gyakran
30 6 |          legszebb...~Téli estéken, mikor az udvarra nyíló diákszoba
31 7 |        rekedten, kapkodva beszélt, mikor ránézett:~- Elég volt a
32 7 |       egyedül a sötét szalonban, s mikor kijött, zavartan nézett
33 7 |           ezt észrevette. Egyszer, mikor belépett a szobába, maga
34 7 | villamoslámpát, s összeborzongott, mikor a férjét megpillantotta.~-
35 7 |      nappala. Várakozott a percre, mikor véres bizonyítékokat kaphat,
36 7 |            megölik.~Egyszer éjjel, mikor az asszony mozdulatlanul,
37 7 |     ragyogva meredtek a sötétbe, s mikor észrevette õt, ijedten hunyta
38 7 |            a ravataltól. Éjfélkor, mikor Cser csaknem összerogyott
39 8 |       szerint ugrálva szaladt föl.~Mikor azonban szobájába ért, hangszerét
40 8 |         Csak akkor eszmélt magára, mikor már az ablakdeszka közelében
41 8 |           s már-már elérte célját, mikor újra visszaroskadt. Félelmes
42 8 |  elhúzódott, mint a gyermek szája, mikor álmában mosolyog. Arcáról
43 10|             fekete szemei égtek, s mikor maga köré tekintett a kora
44 10|       szomorú, hosszú délutánokon.~Mikor sikere tetõpontján állott,
45 10|           A poggyászát maga vitte.~Mikor meglátta az iskolát, arcára
46 10|        rágondolt azokra a napokra, mikor külföldön egymagában hányódott.
47 10|          szavalt nekik, és olykor, mikor jó kedve volt, bámulatos
48 10|          jutott a tavaszi délután, mikor õ mint húszéves ifjú ugyanitt
49 11|            sem nevetni, sem sírni.~Mikor a férje meghalt, akkor sírt
50 11|      együtt. Azután aludni mentek. Mikor magára maradt a két testvér,
51 11|          vont.~- Miért kérdezed?~- Mikor feljöttem, láttam mindent.~
52 12|         Jókedve volt, és kacagott, mikor a lepkefogásnál az aranyos,
53 12|         akárcsak az üvegszilánkok, mikor a földre hullanak. Reggel
54 13|          szálltak ki a ladikokból. Mikor hazafelé jöttem, már minden
55 13|            lámpába néz. A nagyapa, mikor neszét veszi, hogy nem figyelnek
56 13|          lett olyan bús a nagyapa, mikor megtudta, hogy õsz van?~
57 13|        Gondolkoznak.~AZ EGYIK. Te, mikor hal meg a nagyapa?~A MÁSIK.
58 14|        ténfergõ legyek mászkáltak.~Mikor felvette a tudósítást, vállat
59 15|       kapuig, s már nyitni akarta, mikor megragadta egy ismeretlen,
60 16|        mint a romlandó földi test.~Mikor ezt elgondolta, nyájasan
61 16|             õ és az árnyék.~Aztán, mikor a napszekér vértajtékos,
62 16|          még akkor tanultatok meg, mikor fehér volt lelketek, mint
63 16|            A fenséges nép azonban, mikor a Pantheonba lépett, zúgni
64 17|          átlátszó szombat délután, mikor a szorgalmasabb diákok a
65 17|           álmos szombat délutánon, mikor a szív tele van habkönnyû
66 18|        orgonással beszélt egyszer, mikor haragos volt.~Nézte, nézte.
67 18|            amit audiencián szokás, mikor királyokkal beszélünk, de
68 18|           hozzánk. Azt sem tudtuk, mikor jött, mikor ment. Reggel
69 18|            sem tudtuk, mikor jött, mikor ment. Reggel üres volt a
70 19|        borravalókat a pincéreknek, mikor mindenki tudja róla, hogy
71 19|       enyeleghetnek így a bestiák, mikor még nem akarnak harapni.
72 20|            csak akkor nyitotta ki, mikor az éjfél csöndje ereszkedett
73 20|                 dünnyögte magában, mikor az ágyba dõlt, és másnap
74 20|         Bélyegeket gyûjtött. Este, mikor a szivarfüst gomolyagjain
75 20|     kezével lemondóan intett, mint mikor diákkorában nem tanulta
76 21|          meg meleg, porhanyó föld. Mikor gyerek voltam, akkor ültem
77 21|         olyan szomorú vagyok, mint mikor gyerek voltam, s egyedül
78 21|           a csillagok.... Egyszer, mikor kisgyerek voltam, eltévedtem
79 21|         könyvbe. Emlékszem. Éjjel, mikor lefeküdtem, eszembe jutott
80 21|           Azután egy õszi délután, mikor a piros, vékony fák között
81 21|     megyünk, csak elõbb megmondom, mikor ér ide. Várjon. Mintha látnám.
82 22|            koromfeketének látszik. Mikor negyvenéves lett, egy este
83 22|         napi járóföldre sem akadt. Mikor szürke hajnalban vállára
84 22|     elcsüggesztette. Este azonban, mikor hazament, otthon találta
85 22|         vallás babonája kísértett.~Mikor künn zengett az ég, s villámok
86 22|     köszönet a munkájában. Mondja, mikor volt templomban? - faggatta
87 22|        Régen, Bianca, talán akkor, mikor veled mentem a paphoz...
88 23|         fúlt. Végre két nap múlva, mikor már nem is keresték, egy
89 23|     könnyedén átölelte a leányt, s mikor már minden nesz elmúlt,
90 24|           az éj feketéllett még, s mikor visszament az ágyhoz, nagy
91 24|         majd hátraesett ijedtében, mikor meghallotta, milyen szépen
92 24|           mert jó kedve volt, mint mikor a leánytársai csiklandozták.
93 24|            Az áldott hó egy éjjel, mikor nem is sejtette és aludt,
94 25|        inas mellét véresre szívta. Mikor végre - bal kézzel - kisöprûzték,
95 26|           olykor-olykor feltekint, mikor egy erõs csöngetés riasztja