Fejezet

 1 1 | mindenünnen. Az egyesületi könyvek nagy, vonalozott lapjain kihúzták
 2 1 |     mûvészet titkaiba. Diákkorában nagy sétákat tett vele a szagos
 3 1 |          fürtjei közül kikandikáló nagy homlokára. Orra nyúltabb
 4 1 |  mûvészbarátairól, a színházakról, nagy terveirõl, s fõleg a mai
 5 1 |        mert nem látta, hogy milyen nagy ûr választotta el õket.
 6 1 |  Megsemmisülve nézett a nyugalmas, nagy aranycsillagokra, s alig
 7 1 |            italt nem adatott neki. Nagy tekintélyre tett szert,
 8 1 |      másnap a világért sem akart a nagy kerekû, zúgó szörnyhöz közeledni.
 9 1 |         valahogy kezébe kapott egy nagy üveg rumot, s két hajtásra
10 1 |            kifelé... mint a forgó, nagy kerékpárok... A hosszú,
11 1 |        árnyak közt gubbasztottak a nagy versenygépek. Óriásiaknak
12 1 |             s õsz hajával, fáradt, nagy szemeivel egy dekadens mûvész
13 1 |          is esett volna.~Kiértek a nagy, hamuszínû mezõkre. Járatlan
14 1 |       reggeli ködben fürdõ vizébe. Nagy szemrehányás intett ki szemébõl.~
15 2 |          ÜNNEPE~Philomene csendes, nagy homlokú római leány volt.
16 2 |          bárányfelhõk kergetõztek.~Nagy, kék szemei tágra nyíltak,
17 2 |          az égbolt is egy nyugodt, nagy, kék szem. Télen sír, nyáron
18 2 |      sikálták a rézmozsarakat és a nagy hasú csöbröket. A tisztítottakat
19 2 |       kiosont az udvarra, azután a nagy, üres utcákra, melyekre
20 3 |     arcomat, sokszor gondoltam egy nagy, végsõ leszámolásra, egy
21 3 |          mindkettõnk arca tüzelt a nagy indulattól. Az övé a becsvágytól,
22 3 |     melybõl sírva fakadoztak fel a nagy, germán koponyák és porladó
23 3 |   sárgaságában tündöklik. A barna, nagy, politúros bútorok vakítóan
24 3 |          pirosló leveleire bámult. Nagy fejében, melyet selyempuha
25 3 |   eltörpült ijesztõ, értelmetlenül nagy feje mellett. Homlokán hideg
26 3 |        órakor már félhomály volt a nagy teremben, s én úgy éreztem,
27 4 |           A nap, mint egy bágyadt, nagy vörös rózsa, lehajolt, halványlila
28 4 |           nyugodt lett. Lehajtotta nagy, bozontos fejét, a vízre
29 5 |          reszketett. Arcán azonban nagy fáradtság tükrözõdött. Lehajtotta
30 5 |     szégyenlette bevallani - félt.~Nagy lépésekkel mérte végig dolgozószobáját,
31 5 |       ablak sem volt már világos a nagy bérházban. Egészen egyedül
32 5 |       akart, de ijedtségét azzal a nagy tettetõ képességgel, mely
33 5 |      doktor határozott léptekkel a nagy, sötét dolgozószobába tartott.
34 5 |            lehelt. A háttérben egy nagy könyvesállvány állott, a
35 5 |          hallgattak. A szobára oly nagy csend borult, mint vihar
36 6 |            novemberi köd. Az egyik nagy falás kenyeret nyelt le,
37 6 |            Ez a György mégis erõs, nagy ember volt. Mindig megtette,
38 7 |            arca krétafehér volt, s nagy, piros ajkai ebben az ijesztõen
39 8 |        magát, mint kis fiút. Tágas nagy termök, mely most zord idegenek
40 8 |      holdfény remegve siklott el a nagy tölgyfa ajtó aranyozott
41 8 |          vállára. Aztán kimentek a nagy, bozontos kertbe. Oly csendes
42 8 |           nem is tudja, hol van. A nagy kertben idegenek járnak.
43 9 |      fogadószobájának kilincsét. A nagy államférfiú azonban hajthatatlan
44 10|       melegétõl megfájdult a feje. Nagy, fekete szemei égtek, s
45 10|          csak dicsérni tudták már. Nagy és komoly sikerei voltak.~
46 10|         Havas téli délután volt. A nagy gyomrú vaskályha langyos
47 11|          szobában csak fehér arca, nagy, ijedt szeme világított.
48 11|            mind a kettõt.~Az egyik nagy, szõke és álmodó volt. Izmos
49 11|            õket valami ismeretlen, nagy szerencsétlenségtõl, mert
50 11|         kõerdõ meredt felé: kis és nagy keresztek, fordított fáklyájú,
51 11|          moraja zúgott. Hallotta a nagy hullámok rohanását, melyek
52 12|         kiáltok. Sírok.~Csak ilyen nagy hõség ne volna! A fekete
53 12|         kik jönnek utánad? Ki az a nagy bajuszú parasztgazda, s
54 12|        szavatok már nem is értem a nagy zsongás-bongástól, csak
55 13|          nagyapa, hogy õsz legyen?~Nagy csend.~AZ ANYA. A gyerekek
56 13|        leveleken rozsda barnult. A nagy tölgyfa majdnem kopasz volt,
57 13|            a közelben. Itt az õsz.~Nagy csend. A vacsorának vége.
58 13|           múltkor is megvert érte. Nagy szünet.~AZ EGYIK. Te, Pista!
59 14|         telefon képe egyszerre oly nagy lett, hogy az asztalokat,
60 15|           roskadt. A kövér asszony nagy szoknyasuhogással és kulcscsörömpöléssel
61 15|          szûrõdött be, esteledett. Nagy porfellegeket verve a nyáj
62 15|         fújva, csapkodva, mint egy nagy, apokaliptikus szörny, visszatorpant,
63 16|   VERSTÁRGYAK~HOLDFÉNY~Az utakon s nagy kettõs födelû házakon a
64 16|    alacsony üvegház guggolt, hol a nagy levelû, kárminkelyhû, drága
65 16|           szellemekkel társalog...~Nagy, zöldes csillámú szemeiben
66 16|   hullongtak a hajladozó fákról.~A nagy úton csak õ ballagott. Tanítványai
67 16|          el, és reám tekintesz, te nagy forradalmár, te örök-nyugtalan,
68 16|          pocsolya?!...~ÉJI DAL~Egy nagy szakállú, remetearcú vándor
69 16|           nép épített az emberiség nagy költõinek és tudósainak,
70 16|           közepén feküdt. Szemeire nagy ezüstforintosokat tettek. (
71 17|         szem ellát, sehol. Ebben a nagy némaságban pedig fojtogatni
72 18|   ismeretlen emberek, mellette egy nagy ablak, amelyet azelõtt sohasem
73 18|     támlájára támaszkodott, nehéz, nagy fejét jobb kezére hajtotta
74 18|          idegen mozdulatlanul ült. Nagy koponyáját elõre tolta,
75 18|          megnézte a vendégkönyvet. Nagy kusza betûk, színezetlen,
76 21|            mit teszek, mert látja, nagy átok az én szemgyöngeségem,
77 21|     egyedül járkáltam a mi szagos, nagy erdõnkben. Eszembe jut...~
78 21|        nekem, mintha mindegyik egy nagy aranyalma lett volna. Ha
79 21|    lefeküdtem, eszembe jutott az a nagy fehérség, amit nappal nem
80 21|         kedves... a szent víz... a nagy, tiszta víz...~Pacsál, és
81 23|       szürke esõvonalakkal. Rögtön nagy csónakkal indultak utána,
82 24|        mikor visszament az ágyhoz, nagy kedve lett volna beléje
83 24|       megállott, s ilyenkor mohón, nagy szeretettel nézte a szobát,
84 24|      tollak, hasas tentásüvegek és nagy, komoly írások, csupa vonal
85 24|       uraknak, akik az aranyat ily nagy darabokban tartogatják itthon.
86 24|            leemelte a szekrényrõl. Nagy, fekete szemei egyszerre
87 24|        egész világ, egy végtelenül nagy kristálypohárban áll, mely
88 25|            voltak.~Az óra sétálója nagy köríveket rajzolt a falra.
89 25|           volt. Botorkált elõre. A nagy csendben hallotta léptei
90 26|        lelke verõfénnyel, s valami nagy érzés feszítheti mellét.
91 27|     kezdettõl fogva volt ezekért a nagy percekért, a megtisztulás
92 27|         egy pap állott elõtte, egy nagy pap, amilyent még sohase
93 27|        dicsõsége lángol. Valóban a nagy pap, az örök ige hirdetõje
94 27|         szívek. A pap prédikált, a nagy pap, elõtte pedig térdre