Fejezet
1 1 | Megvárták a nap felkeltét, aztán hazamentek. A parasztok
2 1 | aki atyját megölette, s aztán a trónjára lépett.~Minden
3 1 | nézni. Annyira sajnálta. Aztán lassan közeledett feléje,
4 1 | Sötéten nézett az ajtóra. Aztán megveregette a gépek nyergét,
5 1 | hallotta izgatott lépéseit, aztán elfáradva lefeküdt, s mély
6 1 | oszlopra, hogy el ne essék.~Aztán lejött. Fehér, könnyû ruháit
7 2 | rabszolgák kezébe. Mikor aztán tükörfényesre sikálta a
8 2 | nimfákat, az undinéket, aztán szólítgatta a komoly driádokat,
9 2 | estefelé jött ide. Ilyenkor aztán maga elé meredt, lábára
10 2 | kissé, dobálták egymást, aztán felállottak, s futni kezdtek.
11 3 | kószáltam a nyári éjszakában. Aztán olvastam, s gyakran három
12 3 | fekete lett elõttem minden.~Aztán szédületes gyorsasággal
13 3 | cselédje, rabszolgája. Aztán sokáig néztem csontvázzá
14 3 | hol rosszul. Egyszerre aztán kétségbeesett elhatározásom
15 3 | rabszolga-lépést.~Mikor aztán újra rám került a sor, az
16 4 | mint valami félõ zerge, aztán tehetetlenül, a legyõzött
17 4 | megálltak, hátranéztek, aztán mentek tovább.~Elõttük beláthatatlan
18 4 | lángok, azok a régi lángok. Aztán újra nyugodt lett. Lehajtotta
19 4 | kikötött. Halottfehéren nézte. Aztán levette a kalapját, meghajolt
20 5 | gázlámpákat, s szemébe nézett. Aztán kiment az elõszobába, hogy
21 5 | övében. Jéghideg volt.~- Aztán kinéztem a folyosóra. Mikor
22 5 | lépéseinek zaját meghallják. Aztán elhalt ez, s a fehér ablakon
23 5 | végigmozogtak az ablakon, aztán eltûntek. Kiáltani, ordítani,
24 5 | magyarázta mosolyogva az orvos.~- Aztán egyik cselédem is odajött.
25 5 | melódia döngött a fülemben. Aztán délután ugyanazon a helyen
26 5 | Mondja, nem komédia ez? Aztán leásnak öt-hat lábnyira
27 5 | mely elõször a bokáig, aztán a térdig ér, aztán felkapaszkodik
28 5 | bokáig, aztán a térdig ér, aztán felkapaszkodik a nyakig,
29 5 | tett elõre. Az asszony is. Aztán hátrált, s gyökeret vertek
30 5 | ottan is.~A férfi habozott. Aztán elindult. De csak az asszonyig
31 5 | Nem mert bemenni. Ottan aztán megállt. A szemeik találkoztak.
32 5 | mozdulatlanul egymásra hajoltak. Aztán elkezdtek csókolózni, kétségbeesett
33 7 | megnézte magát a tükörben, aztán a férje elé állott.~- Szeretsz?~
34 7 | untad meg a várakozást?~Aztán sokáig, mereven bámult reá.~-
35 7 | forró, sajgó fejecskét. Aztán felkelt, megigazította nehéz,
36 8 | lehajtotta anyja vállára. Aztán kimentek a nagy, bozontos
37 8 | mint a kilõtt ágyúgolyó, aztán pedig néma megadással lába
38 11| éjszaka után fõbe lõtte magát.~Aztán jöttek újabb csapások. A
39 11| leköltözött a földszintre. Aztán otthagyta a fõvárost, és
40 11| volt.~Öccse összerezzent, aztán szórakozottan egy cigarettára
41 11| égre nézett üres szemeivel, aztán a telhetetlen, koporsóéhes
42 12| és nézi, mint csinálok. Aztán nyugodtan elõveszi kostökét,
43 12| mozgékonyak, sejtjeik élnek, aztán lassan meghalnak és megfeketülnek.~
44 13| legyen télire fûteni valója. Aztán egy fájós lábú öregasszony
45 13| gazdasszonyok ölében doromboltak. Aztán, hogy a fasorba jöttem,
46 13| csakugyan õsz van-e, egyszerre aztán megijed, összeborzad, s
47 13| folyós, és mindig könnyezik. Aztán hallottad, olyan furcsán
48 14| csengettyû megint berregett. Aztán minden pillanatban feljajdult
49 14| mint egy élõ állat. Erre aztán nekifeküdt, a vasrudakat
50 15| alkony égett.~Egyszerre aztán a szobában találta magát.
51 15| Szájában keserûséget érezett. Aztán, mielõtt lefeküdt volna,
52 15| ura a pályaudvaron sétált, aztán a gépházban tekintett szét.
53 15| mosolygott.~Kisvártatva aztán bekopogott a református
54 15| nõ megcsókolja az urát, aztán villogó fogaihoz emeli a
55 15| pehelylámpást játszott. Aztán leült a fûbe. A sínek összefolytak
56 16| együtt, õ és az árnyék.~Aztán, mikor a napszekér vértajtékos,
57 16| elalél. Rövid ideig küzdött, aztán lehunyta a szemét, és meghalt.~
58 16| magával viszi az emlékét.~Aztán egészen elfelejtettem a
59 18| beléje szívott sok levegõtõl, aztán ez a levegõ - lassan és
60 18| zenekart faképnél hagyta, és aztán csak a hangversenyekre meg
61 18| lélegzete.~- Bolondság - mondta. Aztán újra odanézett.~Otthon az
62 18| székre szédült, melléje.~Aztán maga köré nézett. Szeretett
63 19| a földre dobom a kardot.~Aztán futni kezdek, ijedten, lihegve,
64 20| átlátogatott, de csak egypár órára.~Aztán mindig-mindig gyakrabban
65 20| sodort vékony ujjai között. Aztán nyelvészkedett. Törökül
66 21| Délben hozzák az ebédet. Aztán este jön maga. Addig ülök
67 21| írásaim. Elkezdtem olvasni, aztán írtam, aztán megint olvastam,
68 21| Elkezdtem olvasni, aztán írtam, aztán megint olvastam, egészen
69 22| és erõsen átölelte õket. Aztán mesélt nekik a kõzáporokról,
70 23| baj, erõs, mint egy bika. Aztán szegény még szerelmes is.~-
71 23| kicsikét várt, nyelt, köhögött, aztán elkezdte szánalmasan rikácsoló,
72 24| egy szûk, sötét szobán, aztán az erkélyfolyosóra ért.
73 24| és megsimogatta a kotlát. Aztán felugrott egy székre, és
74 24| darabokban tartogatják itthon. Aztán a gyöngyházkagylóval babrált,
75 24| szõlõskalácsot tör a kávéhoz, aztán egy pohár vizet iszik, és
76 25| volna el. Kétszer bólintott, aztán elment.~Keresztet vetett
77 25| Keresztet vetett magára.~Aztán reszketve feküdtek le mind
78 25| ház, az egész világ, és aztán minden összefolyt a szeme
79 25| egy hörgés és egy sóhaj.~Aztán csend és sötétség.~Anna
80 25| elfullad. Levegõért kapkod. Aztán elindul, rohan, menekül.~
81 26| egyik helyrõl a másikra, aztán minden cél nélkül felhányja
82 26| villamoslámpás mellé. Ott aztán csendesen bóbiskolni kezd.
83 27| évvel ezelõtt csalni kezdte, aztán nem lévén vele eléggé erélyes,
84 27| egy leányra gondolt, és aztán pisztolyára, mely a nadrágzsebében
85 27| Összefont karral hallgatta. Aztán közel lépett hozzá, bibliás
86 27| pátosszal szólt:~- Csak sírj...~Aztán várt. Papi mozdulattal felgyûrte
|