Fejezet

 1 1 |              fütyülve, oly könnyedén, mintha csak kõmûvesmunkát végeztek
 2 1 |              azelõtt, s úgy tetszett, mintha valami szigor borulna sötét
 3 1 |             átugrottak egy-egy követ, mintha csak hitvány kavics lett
 4 1 |          Hosszú, lelógó lába mozgott, mintha a vörösen izzó nap körül
 5 2 |             és könnyen szedte lábait, mintha repült volna. Csak akkor
 6 2 |            azóta nem látta. Eltûntek, mintha a föld nyelte volna el õket.
 7 2 |             centuriónak úgy tetszett, mintha az égbõl azt a jóslatot
 8 3 |          ruganyosan. Mikor belépett - mintha most is látnám -, lecsatolta
 9 3 |          halvány fényfoltok remegtek, mintha odalehelt aranyfüst nyomai
10 3 |           teremben, s én úgy éreztem, mintha e nehéz égbolt búcsúzó õszi
11 3 |         voltam, s akkor úgy tetszett, mintha egy végtelenség óta ütött
12 3 |           serényen vigyáztak, a lovak mintha fülüket hegyezték volna:
13 4 |          öltözködik, s úgy lép eléje, mintha tegnap látta volna utoljára.
14 5 |            volt, s úgy tetszett neki, mintha õ lenne ennek a lélektelen
15 5 |         számolt az orvos, s úgy tett, mintha nem is figyelne a nõ elbeszélésére.
16 6 |            nem mertek többé mozdulni, mintha féltek volna egymástól.
17 6 |              merev és nyugodt maradt, mintha most is pózolni akarna,
18 6 |             feküdt elõttük. Néha-néha mintha valami jeges fuvallat csapott
19 7 |      gyertyákat, s úgy tetszett neki, mintha a ravatal egyszerre tûzbe
20 8 |               úgy megragadta a vonót, mintha ujjai vassá váltak volna.~
21 8 |               Teste mozdulatlan volt, mintha szoborrá merevedett volna.
22 8 |       Hitetlenül tekintett maga köré, mintha kérdezte volna a körülötte
23 10|               óra is oly lassan járt, mintha álmos lett volna.~A falu
24 10|               Dühösen felkapta fejét, mintha csak most ébredt volna annak
25 10|           tanítót, borotvált arcával, mintha egy szemet sem öregedett
26 10|                mint az élet katonája, mintha nemzedékeknek adott volna
27 11|            Könyörögve nézett az égre, mintha kérdezte volna, vajon mi
28 11|         Fáradtan mosolyogva lihegett, mintha a kõkeresztek, a nehéz ezüst
29 12|           nyugodtan lenni. Úgy érzem, mintha bágyasztó, langyos olajjal
30 12|          úgyis olyan maszatos vagyok, mintha embert öltem volna.~Az öreg
31 12|               szerelmére!~Most megint mintha jobban lennék. Távolról
32 12|         bömböl, fülsiketítõen harsog, mintha a harangtoronyban lennék.
33 13|               piszkos petróleumlámpa, mintha valakit gyászolna...~AZ
34 13|            nádas felé haladtam, s ott mintha meglegyintett volna valami
35 13|             ekkor úgy tetszett nekem, mintha a végtelen õszi csend elejét
36 13|              a tárgyak oly különösek, mintha valamilyen váratlan vendég
37 13|        Igazatok van. Én is úgy érzem, mintha valaki itt járna a közelben.
38 13|             összeborzad, s feltekint, mintha kriptába lépett volna. A
39 13|               halk selyemsuttogással, mintha meglapulnának és félnének.
40 14|              gyorsan, lihegve írt, és mintha félt volna valamitõl, kipirult,
41 14|               zaj. Úgy tetszett neki, mintha ma a csengõnek acélgombja
42 14|             pörlekedõ, követelõ volt, mintha csak õt akarta volna bosszantani.
43 14|              meg úgy tûntek fel neki, mintha a belei lennének...~Sandán,
44 15|              egyetértõen prüszköltek, mintha értették volna a szavát.
45 16|          belékapaszkodjon. Õ azonban, mintha nem értett volna, mozdulatlanul
46 16|        annyira egynek érzem magammal, mintha saját vérem folyna bennük.~
47 17|         átfújt a virágszagú szellõ, s mintha csoda történt volna egyszerre,
48 17|         ugrálva járkáltak az emberek, mintha õrültek lennének a napfénytõl,
49 18|                dübörgõ hangviharokat, mintha egész valója csak ezen a
50 18|             csendet parancsolóan ült, mintha rá lenne bízva, hogy a mûvészetnek
51 18|          határozottan feléje fordult, mintha maga elõtt akarta volna
52 18|            barnás arca kissé halvány, mintha nem aludt volna az éjjel,
53 18|            emelte, és kezet nyújtott, mintha már régen ismerték volna
54 18|      trombitás szemébe, ritkán szólt, mintha valami bánat feküdt volna
55 18|               a bútorokon semmi nyom, mintha nem is emberi lélek lakott
56 19|           gyöngyözik, szinte felforr, mintha egy pokolkályhát gyújtott
57 19|   csillagtalan, nyári éjszakán mindez mintha újra megtörténne.~1907~ ~
58 20|          önvádat érzett, és elpirult, mintha becstelenséget követett
59 20|      vérszegények és sápadtak lettek, mintha kiszállt volna belõlük az
60 20|               olvadt be az éjszakába, mintha nem is törõdne vele, s mintha
61 20|         mintha nem is törõdne vele, s mintha mégis úgy hívná, vonná maga
62 20|            volna rajta. Úgy tetszett, mintha valami alagút mélyébõl,
63 20|         Kázmér mosolygott. Megállott. Mintha egy rugó pattant volna meg
64 21|             akkor úgy tetszett nekem, mintha mindegyik egy nagy aranyalma
65 21|      megmondom, mikor ér ide. Várjon. Mintha látnám. Milyen lámpás van
66 22|               állandóan verejték ült, mintha könnyek lepték volna el,
67 22|            meggörnyedten, alázatosan, mintha nehéz köveket cipelt volna
68 23|             unalmasan és kelletlenül, mintha csak nyújtózkodnék, átölelte
69 23|             maga elé beteg szemeivel, mintha nem érdekelné a kegyetlen
70 23|              A tenger némán nyúlt el, mintha valamire várt volna. Tamást
71 23| feltornyozódtak, körülgyûrûzték, s õ, mintha fuldokolt volna e kacaj-óceánban
72 23|           Szüntelenül várt és lesett, mintha valami titkos bosszú gondolata
73 23|               szívta magába a füstöt, mintha tüzes férfiajkat csókolt
74 24|           szeretettel nézte a szobát, mintha vízszínû szemeivel egészen
75 24|            bámulta ezt a panorámát, s mintha elõször látta volna, megfeledkezett
76 24|            megvastagodtak, a szája is mintha sírásra görbült volna. Dobogó
77 24|           fehérek voltak. Esett a hó.~Mintha finom porcukorral hintettek
78 25|            megremegett a hangjától. - Mintha valami fehérség suhant volna
79 25|              A pince fekete és meleg, mintha híg vér öntötte volna el.
80 26|               átmegy a másik terembe, mintha arról akarna meggyõzõdni,
81 26|       fakadnak fel. Olyanformát érez, mintha egy ember lelke simulna
82 27|            hangversenyt hallott most, mintha távolról csukott, kibélelt