Fejezet

 1 1 |           látszott, mint azelõtt, s úgy tetszett, mintha valami
 2 1 |      tekintélyre tett szert, s apja úgy félt tõle, mint a kutya
 3 1 | megkedvelteti vele a kerékpározást. Úgy gondolkodott, hogy ezáltal
 4 1 |       kerekekbe keverõdtek. Egyszer úgy leesett, hogy majdnem elájult,
 5 1 |           állati betegségében. Fiát úgy magához ölelte, hogy majd
 6 1 |              Sokáig, nagyon sokáig. Úgy vette le szájáról a palackot,
 7 1 |        mögül kibújt. Rózsás sugarai úgy ágaztak szét, mint a csillogó,
 8 2 |             sötét haja volt. A bõre úgy feketéllett, mint az apuliai
 9 2 |            az alázatos rabszolgákat úgy, mint azelõtt, s miért jobb
10 2 |             a sötét arcú fiút, akit úgy szeretett.~S elmúlt az elsõ
11 2 |        imádkoztak. De a centuriónak úgy tetszett, mintha az égbõl
12 2 |             sokáig a põre istent, s úgy találta, éppen olyan, mint
13 3 |          nem bírom ki sokáig.~Ma is úgy emlékszem erre a házra,
14 3 |       árnyékai csipkézték körül, és úgy éreztem, hogy egy végtelenség
15 3 |          volt a nagy teremben, s én úgy éreztem, mintha e nehéz
16 3 |           és fáradt voltam, s akkor úgy tetszett, mintha egy végtelenség
17 4 |          eleganciával öltözködik, s úgy lép eléje, mintha tegnap
18 4 |            tudja-e már az õ titkát?~Úgy érezte, hogy igen.~Sokáig
19 4 |         sziszegõ zöld kígyója, és õ úgy feszült meg ott, mint egy
20 4 |   engedelmeskedik a vihar.~Szédült. Úgy érezte, rögtön magához rántja
21 5 |             Egészen egyedül volt, s úgy tetszett neki, mintha õ
22 5 |          melyhez tarthatta magát, s úgy beszélgetett a nõvel, mint
23 5 |         eljött velem ide is, s most úgy érzem, hogy ebbe a terembe
24 5 |           kinéztem a sötét udvarra; úgy rémlett, hogy az ajtó becsapódott,
25 5 |                 számolt az orvos, s úgy tett, mintha nem is figyelne
26 5 |        belemarkolt forró ujjaiba, s úgy érezte, amint keze hidegebb
27 6 |              hogy akart és gyõzött. Úgy látszott, hogy jól beletalálta
28 7 |            eszembe... egyszer talán úgy is megmondom... A ruhádat
29 7 |              Károlyka beteg. Köhög. Úgy látszik, meghûtötte magát.~
30 7 |            Cser lábujjhegyre állt s úgy figyelt. Az asszony sírt.~
31 7 |           koporsót, a gyertyákat, s úgy tetszett neki, mintha a
32 8 |         Maga elé tette a hegedûjét. Úgy érezte, hogy életének egész
33 8 |             a húrok fájó sóhaját, s úgy megragadta a vonót, mintha
34 10|        nézte az iskolatermet, hol - úgy tetszett neki - minden unatkozott.~
35 10|             de így még jobban fájt. Úgy érezte, hogy nemzedékek
36 10|          volt.~A gyerekhangok pedig úgy csilingeltek, mint az ezüst
37 11|             A halottvivõ szolgáknak úgy kellett elhurcolni onnan.~
38 11|            Majd falura ment. Hiába. Úgy érezte, hogy még a vonaton
39 12|      boldogság így nyugodtan lenni. Úgy érzem, mintha bágyasztó,
40 12|           én pünkösdi kirándulásom, úgy látszik, nagyon furcsán
41 12|             rohamom van. A vér csak úgy dõl az orromon, s a számon
42 12|         sugarak lassan borzonganak, úgy hallom, csengenek is, akárcsak
43 13|         haza egy szekér.~AZ APA. Én úgy látom, hogy az egy hazaballagó
44 13|           mint a parázs. Délután is úgy átmelegítette a hálókabátom
45 13|            üresen fénylett. S ekkor úgy tetszett nekem, mintha a
46 13|     csüggedten. Igazatok van. Én is úgy érzem, mintha valaki itt
47 13|          meg, mert nem volt tüdeje. Úgy ám.~A MÁSIK. Ez nem igaz.
48 14|             bántotta ennyire a zaj. Úgy tetszett neki, mintha ma
49 14|    történések örömtelen sorozata, s úgy érezte, hogy ez a nap jelképe
50 14|        összegombolyodó zsinórok meg úgy tûntek fel neki, mintha
51 15|       szólította, a férfi hangja, s úgy érezte, hogy valami hideg
52 15|          mosolyogtak, s piros szája úgy vonaglott, mint egy tûzszalag.
53 16|           néztem ezt az aggot, ki - úgy látszott - nagyon kényelmesen
54 16|        dobogása egybeolvad. A lámpa úgy világít, mint a lelkem fénye,
55 16|    lebernyeg takarta. Az árnyék épp úgy lógázta a köpenyt, mint
56 16|       köpenyt, mint õ. A karjai épp úgy jártak, a lábai épp úgy
57 16|             úgy jártak, a lábai épp úgy tapostak, mint az övéi.~
58 16|           olyan ártatlanok vagytok! Úgy fekszetek a hideg ágyon,
59 16|       azonban ez sem tetszett. Mind úgy gondolkodtak, hogy õk sem
60 18|           belelehel a trombitájába, úgy érzi, hogy a szája elreped,
61 18|         libegett a lépcsõn felfelé. Úgy látszik, el is késett. Fáradt
62 18|            Az ismeretlen még mindig úgy ült, mint elõbb. A szék
63 18|          fejét jobb kezére hajtotta úgy, hogy fél arcát - egészen
64 20|      halovány nyakú kis hercegnõ, s úgy érezte, hogy ebben a környezetben
65 20|        törõdne vele, s mintha mégis úgy hívná, vonná maga után.
66 20|        sírni szeretett volna rajta. Úgy tetszett, mintha valami
67 21|           fénylõ tûzpontot, s akkor úgy tetszett nekem, mintha mindegyik
68 21|           mindez eszembe jut. És ez úgy fáj... úgy fáj, hogy szeretnék
69 21|       eszembe jut. És ez úgy fáj... úgy fáj, hogy szeretnék törni-zúzni,
70 21|          olyan szép lehet... Mindig úgy szerettem... A feketeségben
71 22|          körülötte a sötétséget, és úgy reátûzött, hogy szinte elállt
72 22|        kedvvel ment le a kõpokolba. Úgy érezte, hogy most gyõzni
73 22|            tûhegyes, karcsú szirtek úgy sivalkodtak, mint az orgonasípok.
74 23|      parancsaikat, s egészben véve, úgy látszott, nagyon keveset
75 23|            forogtak, a szomjas ajak úgy szívta magába a füstöt,
76 24|      boldogság szorította a szívét, úgy, hogy szeretett volna bukfencezni,
77 25|          töpörödött vénasszony, aki úgy cincogott, mint a patkány.
78 25|             szíve hangos dobogását. Úgy vergõdött szegény kis szíve,
79 26|       szolga azonban nincs ágyában; úgy látszik, megszökött, s erre
80 27|            Arca karminvörös, szemei úgy égtek, mint két kárbunkulus.