Fejezet

 1 1 |            és szobrait megmutassa. Azt hitte, ezekkel felrázhatja
 2 1 |            ûr választotta el õket. Azt hitte, hogy csak idegességrõl
 3 1 |           némán meredt maga elé, s azt mondta, majd keres módot,
 4 1 |            kétkedett. Pillanatokig azt hitte, hogy atyja még él.
 5 1 |        Valahogy meg akarta menteni azt az iszákos, agg mûvészt.~
 6 1 |            ijedve dõlt hátra, mert azt hitte, hogy nyomban megüti.
 7 1 |        sírt.~Mikor lecsillapodott, azt mondta, hogy gyengének érzi
 8 1 |      sikerült megszerettetni vele, azt is remélte, hogy teljesen
 9 1 |          jöttek. Félt mindenkitõl. Azt hitte, hogy bõrén egerek,
10 1 |           fiát ölelte meg egyedül.~Azt szerette. Megismerte. Látta,
11 1 |        hogy nincs semmi reménység. Azt tanácsolta neki, hogy vigyék
12 1 |         hirtelen ijedve csapta be. Azt hitte, valamilyen kísértet
13 2 |          tetszett, mintha az égbõl azt a jóslatot kapta volna,
14 2 |        fakó fényébe se mert nézni.~Azt álmodta, hogy a barna fiút
15 2 |   hajnalban akadozott a lélegzete. Azt hitte, nyomban megfullad.
16 3 |         vetettem magamat az ágyra. Azt hittem, nem bírom ki sokáig.~
17 3 |       sejtelmes és nagyszerû volt, azt ebben a házban találtam
18 3 |       rabszolga.~Még most is látom azt a szobát, amint az októberi
19 3 |   eltompította eszünket... Sokszor azt hittem, hogy már az anyanyelvemet
20 3 |   csontkoponyáról utoljára letépem azt a hazug aureolát, melyet
21 5 |        finom neszt hallott künn, s azt hitte, valaki járkál az
22 5 |        Türelmetlen és ideges lett, azt hitte, hogy minden ellene
23 5 |          tartott. Elsõ pillanatban azt hitte, hogy beteghez hívják.
24 5 |            állott ez a nõ. Elõször azt hitte, hogy beteg lett valamelyikük,
25 5 |          keresse; én küldöttem el. Azt akartam, hogy egész magunk
26 5 |         itten is, mindenütt félek. Azt hittem, hogy majd ön mellett
27 7 |    végképpen elvette. Cser elõször azt hitte, hogy õ a beteg, s
28 7 |             Eszébe jutott, egyszer azt mondta a felesége, szeretné,
29 7 |            s kivette a szekrénybõl azt a csipkés könnyûséget, melyet
30 7 |       lélegzettelenül feküdt, hogy azt higgye, alszik, föléje hajolt.
31 8 |     küzdelem zenéje dübörgött fel. Azt hitte, hogy õserdõben járkál,
32 8 |    sejtelmek borították el lelkét. Azt hitte, oroszlánketrecbe
33 9 |            politikust, mindig csak azt felelte, hogy „a helyzet
34 10|    felpezsdülõ vérének lüktetését, azt hitte, hogy nincs lehetetlen.
35 11|            utcára is félt kimenni. Azt hitte, hogy összedõlnek
36 11|       hajón. Gyökeret vert a lába. Azt hitte, hogy mindjárt megfullad.
37 12|            elsõ langyos vérhullám, azt hittem, mindez csak bolondság.
38 12|            kikerülhetetlen. Mindig azt gondoltam, hogy vagy a harctéren
39 12|           víz kissé felfrissített. Azt hiszem, hogy ki is bírom
40 12|          zúg. Az ereim reszketnek. Azt hiszem, hogy mindjárt meghalok.~
41 13|      dolgoztam a kertben. Látjátok azt az óriási szõlõfürtöt? Meg
42 13|            óriási szõlõfürtöt? Meg azt a kövér sárga dinnyét? Mind
43 13|           derekán vagyunk.~AZ APA. Azt éppen nem mondhatnám...~
44 13| csicsergését.~AZ EGYIK FIÚ. A papa azt mondta, hogy a madarak már
45 13|           öregember foga?~A MÁSIK. Azt hiszem, a cigarettafüsttõl.~
46 15|   fojtogatták a gondolatai. Átélte azt a borzasztó napot, azóta
47 15|            orvos a vállát vonta, s azt mondta, hogy adják hamarosan
48 15|       szekrényen a vizespoharak, s azt hitte, megfullad. Magára
49 16|       idegenek körülöttem. Sokszor azt hiszem, hogy nem is léteznek,
50 16|            adott neki. Városszerte azt beszélték róla, hogy már
51 16|        életében tanította, most is azt hitte, hogy az árnyék. Az
52 16|            te harapós oroszlán, és azt mondod, hogy bukjak elõtted
53 16|    karokkal szorítjátok magatokhoz azt, ki álmodni akar az élet
54 17|          fürkészõ szeme észrevette azt is, hogy néhány homályos
55 17|       merem sejteni, miért, hiszen azt sem tudom, honnan jött,
56 17|            jött, és hová ment. Még azt sem mondhatom meg, hogy
57 18|       kóvályog, és álmos, ernyedt, azt hinné az ember, bármelyik
58 18|    másolatát, halvány arcképeit és azt a képet, ahol a ravatalon
59 18|          de sohasem szólt hozzánk. Azt sem tudtuk, mikor jött,
60 19|     közönyös mozdulatait, s minden azt mondja, milyen keveset jelent
61 20|     szövögette a jövendõt, gyakran azt képzelte, hogy messze-messze
62 22|           legfenekén térdre esett. Azt hitte, templomban van. A
63 23|        kórusban.~Tamás habozott.~- Azt a szép dalt énekeld el,
64 23|       vékony pongyola cirógatását, azt álmodták, hogy egészen meztelenek.
65 24|          egy üvegkupola, s sokszor azt kell hinnie, hogy õ, a ház,
66 25|         szomszéd cselédlány tegnap azt mesélte, hogy a pincében
67 25|           szomorú szemekbe.~- Csak azt szeretném tudni, hogy igaz-e? -
68 26|  leánynevetést visszhangoz.~- Csak azt akartam tudni, hány óra...
69 26|           zavarom nagysádot, de... azt hiszem...~A hang barátságosan
70 27|           a színházba járók orrát, azt a téves hitet keltvén, hogy
71 27|      cincogna. Még az öltözõben is azt hitte, hogy álmodik. Álmodja
72 27|            találkoztam legelõször. Azt gondoltam, hogy én is ilyen
73 27|     megreszketett, térdre roskadt. Azt hitte, magát Mózest látja