Fejezet

 1 1 |         A mintákat összetörte, a fehér, könnyû munkakabátokat elajándékozgatta,
 2 1 |        azután felkötötték poros, fehér kötõjüket, s fütyülve, oly
 3 1 |         végeztek volna, vágták a fehér, csengõ anyagot. Eközben
 4 1 |      padláson elõkereste apjának fehér dolgozókabátját, s õ is
 5 1 |          ne essék.~Aztán lejött. Fehér, könnyû ruháit meglebegtette
 6 1 |         és öltözködni kezdett. A fehér ruhák oly jól illettek megtört
 7 2 |     meglátta benne kacagó arcát, fehér fogait, piros ajkát, és
 8 2 |        dombhoz, mért beszélget a fehér testû, moszathajú nimfákkal,
 9 3 |        halvány nyakát az ellenzõ fehér árnyékai csipkézték körül,
10 3 |       fejemet.~Az udvar mélyén a fehér orgonák virágoztak.~És ezt
11 3 |        aureolát, melyet finom és fehér arisztokratakezek fontak
12 4 |  elviselhetetlenné vált. A leány fehér ruháját meglibegtette a
13 4 |     olyan volt, mint egy karcsú, fehér rózsabimbó. Félórája találkoztak
14 4 |         Rózsaszínben ragyogtak a fehér fürtös akácok, s a szél
15 5 |    izmosak, s sohasem híznak el. Fehér homlokára finom, szõke haj
16 5 |          hajlékony nõalak, amint fehér fogai bevilágítottak a fekete
17 5 |   annyira megijedtem. Az ablakom fehér, könnyû szövettel van bevonva.~-
18 5 | meghallják. Aztán elhalt ez, s a fehér ablakon két fénytelen karika
19 5 |        Az orvos belemélyesztette fehér ujjait a nõ éjfekete hajába,
20 6 |         mint egy király trónolt, fehér szájjal, átlyukasztott fõvel.
21 6 |       halottas ezüst pántlikát a fehér õszi napsugár.~Maguk vitték
22 6 |        diákszoba ablakán zúzmara fehér csillogása szûrõdött be,
23 7 |         ajkai ebben az ijesztõen fehér keretben kárminszínûeknek,
24 8 |      andalgó járással.~A leányok fehér kalapján orgonavirág bólongott,
25 8 |    hosszú ozsonnákat. A piros és fehér porcelán edények csillogtak
26 8 |  beléöntötte. Egy pillanat múlva fehér arca piros lángba borult.
27 9 |       Hérát.~A langyos levegõben fehér felhõk úsznak. Csodálatos
28 9 |      Véres háborúkról, meztelen, fehér testû istenasszonyokról
29 10|          álmos világosságában, a fehér falak kápráztató fényében
30 10|          A kötélen kék, piros és fehér ruhák. Tovább sárga galagonyák
31 10|          A barackfák pedig szûzi fehér virágleplet öltöttek magukra,
32 10|       haltak meg, zöld tornácos, fehér, falusi házukban.~Valami
33 10| alkonyodó szigetek, mikre az est fehér gõzei borultak, s szinte
34 10|        Óvatosan lépdelt az alvó, fehér házak nyomán. A poggyászát
35 10|          is csodálkozva lépett a fehér falú iskolába. Ugyanazok
36 11|      fergeteget. A szobában csak fehér arca, nagy, ijedt szeme
37 11|        nyári kalapot hordott, és fehér fogait villogtatva nevetett.~
38 11|          fantasztikus szomorú és fehér márványszobrokat.~Kiment
39 12|         Bella hajnalban leveti a fehér ruháját, s feketét ölt.
40 12|     hoztál, amint látom, egy kis fehér kancsóban, te áldott. De
41 12|          beszélnem is kín már. A fehér tálra egymás után csorognak
42 12|         egészen jól hallom halk, fehér dalukat.~Bella, te halvány
43 12|       elém. Olyan vagy, mint egy fehér angyal. Te szomorú halálangyal!
44 13|          háztetõkön s a nyaralók fehér falain. A nyárfák a távolban
45 14|         éjjel lázas víziói, tûnõ fehér angyalok, kósza, holt melódiák
46 15|         az egész falut. A törpe, fehér házak összeboruló tetejükkel
47 15|         asszony -, látod, milyen fehér.~A vérmes ember levágta
48 15|     szétvágva, s mutogatta, mily fehér belül. Ida, amint csak tehette,
49 15|           A konyhában dolgozik a fehér turbános szakács; a pincérek
50 15|      mint egy tûzszalag. Mellére fehér violacsokrot tûzött.~Ment,
51 16|       kötõzsinórját kibogozta.~A fehér falon a fekete árnyék lassan
52 16|      akkor tanultatok meg, mikor fehér volt lelketek, mint most
53 18|  órahosszat sétált a városi park fehér orgonabokrai között. Maga
54 18|       míg ideért. A jobb könyöke fehér kõportól piszkos, a sírok
55 20|         bérelt hûvös illatú fák, fehér jázminbokrok között. Esténként
56 20|         rózsaszínû harisnyákban, fehér ruhákban, csupa bájos, halovány
57 20|          haza a lombok közé bújó fehér házak között.~- Holnap,
58 20| könnyfolyó szelíden tévedezett a fehér szálakon, mint hódombok
59 21|          siettem. December volt, fehér volt minden, a fák, a hegyek,
60 22|        szoknyát, fekete kötõt és fehér blúzt viselt. A hegyi lakók
61 22|      mint õ - éhesen visongtak a fehér sziklákon, mint a kövisasok.~-
62 23|      amikor a tengert nyugtalan, fehér hullámok barázdálták, bement
63 23|          zöld sötétségbe. Olykor fehér fürdõpongyolák, rikító szalagú
64 23|      óvatosan lefejtette lábáról fehér nyári cipõjét, a könnyû
65 24|    gondol az utcai szobára meg a fehér kályhára, melyek már régen
66 24|         hivatalba megy. Azután a fehér pamlagon két selyemszoknya,
67 24|           merészen bukdácsolva a fehér földre, és a szél beléjük
68 24|       reggel elõször látta meg a fehér világot. Akkor is ilyen
69 25|       szívekben.~Anna, a fiatal, fehér bõrû szolgálólány mindezt
70 25|    pincében boszorkány járt, egy fehér, töpörödött vénasszony,
71 25|        rácsai közül ezer és ezer fehér boszorkányfog vigyorgott
72 27|        evett, utána két almát, s fehér bort ivott, sok savanyúvízzel.