Fejezet

 1 1 |       reggeli munkásokat. Az öreg, ha jól vált le a törmelék,
 2 1 |          magának egy kis mûtermet. Ha hazament, atyja minden mozdulatában
 3 1 |     ezáltal nemcsak erõt gyûjt, de ha sikerült megszerettetni
 4 1 |           hogy kap egy pohár bort, ha engedelmesen tanul, sõt
 5 1 |         sõt pezsgõt is ígért neki, ha egyszer majd elhagyja. Összeszorított
 6 2 |           ki a húst a konyhában, s ha vendégek jöttek a centurio
 7 2 |        asszonyoké. A tengerparton, ha feküdni készült a nap, s
 8 2 |       sohasem volt boldogabb, mint ha maga tisztíthatta ki. Világért
 9 2 |         hogy három napig tiszteli, ha visszaadja neki a sötét
10 3 |            mindent. Aladárnak fáj, ha nem teljesedik az akarata.
11 3 |        elvesztettem.~Eljátszottam.~Ha e napra gondolok, újra oly
12 5 |            nincs... Nem ért félre, ha megmagyarázok mindent.~Az
13 5 |         próbálta vigasztalni. - De ha parancsolja, becsukom az
14 5 |       árnyát is el akarja kerülni. Ha otthon van a férje...~-
15 5 |         otthon van a férje...~- És ha nincs otthon?~- Mindenesetre
16 5 |            félelem mindig oktalan. Ha van neve, ha kitaláltuk
17 5 |       mindig oktalan. Ha van neve, ha kitaláltuk az okát - már
18 5 |            boldogan tér majd haza, ha a rémoszlató napsugár beözönlik
19 5 |        követelõ férj, mert tudták, ha meglátta volna õket a félelem
20 7 |      gyanúját. Elállt a lélegzete, ha arra gondolt, hogy egész
21 7 |       mondta a felesége, szeretné, ha elõtte halna meg, mert rajta
22 7 |         lelkét. Gyûlölt mindenkit, ha elgondolta, hogy azelõtt
23 8 |        kezébõl. Rémült csend lett.~Ha bálteremben, szõnyegdíszes,
24 9 |            el az árnyékvilágtól, s ha egy tûzrõl kellett beszámolni
25 10|   öklelõdzött a kegyetlen élettel. Ha olykor ellágyult, s hazasírt
26 11|         semmivé zsugorodott össze, ha néha az ég erõsebben dörrent
27 11|          egyszer villám sújtja le. Ha megdördült az ég, járása
28 11|              mondogatta magában. - Ha az ember így reggel elgondolja...
29 12|           egész óráig jöttünk ide. Ha a kocsi nem jön erre, vagy
30 12|       ugyan biztosan kinevetnének, ha most látnának; fejemre olvasnák
31 12|         hogy ki is bírom reggelig, ha nem gyengülök el jobban.
32 13|   Istenemre, én is közéjük megyek, ha nem szégyellem magamat.
33 13|          kevesen fürdenek. Nem jó, ha a gyermekek maguk mennek
34 13|            sem ismernek bennünket, ha hazajövünk.~AZ EGYIK FIÚ.
35 13|           a puskánk? Hozzátok ide. Ha valaki utunkba jõ - a teremburáját! -,
36 15|         egyszerre halálfehér lett.~Ha ez a gõgös vonat egyszer
37 17|         ugrálni szeretne örömében, ha az a kenetes és vallásos
38 18|       Sznopcsek, a cseh trombitás. Ha a karmester kopog a pulpituson,
39 18|          neki arra kell fordulnia, ha akar, ha nem.~- Lehetetlen,
40 18|           kell fordulnia, ha akar, ha nem.~- Lehetetlen, lehetetlen.~
41 18|          kétkedett. Elõtte volt, s ha közelebb megy hozzá, meg
42 18|           magánkívül reá meredt. - Ha megszólíthatnám, ha csak
43 18|      meredt. - Ha megszólíthatnám, ha csak megérinthetném legalább
44 18|           idegen -, nem szeretném, ha más is megismerne. El kellett
45 19|           elviselni. Mit gondolsz, ha Napóleon az austerlitzi
46 19|          Orlay még mindig nyugodt. Ha ásítana, nem csodálkoznék.
47 19|          is maga felé parírozza, s ha nem kapom fel, már holtan
48 19|            nincs idõm gondolkozni. Ha legalább ijedezne, ha reám
49 19| gondolkozni. Ha legalább ijedezne, ha reám rohanna, ha bõszen
50 19|         ijedezne, ha reám rohanna, ha bõszen emelné rám a kardját...
51 19|             hogy nem bírom tovább. Ha egy pillanatig tart még,
52 20|         füstjét.~A várost kerülte. Ha olykor átment a Margit-hídon,
53 20|           voltak Prassz Kázmérral. Ha elhagyta a leányt, megkoptak,
54 20|     otromba ember csak lázas álom.~Ha kérdezték, hogy mit akar,
55 20|          ugrálnak, felszisszennek, ha reájuk lépünk, még a habok
56 21|            a délutánt... Szeretem, ha pontos. Hogy ha ma nem jön,
57 21|          Szeretem, ha pontos. Hogy ha ma nem jön, igazán nem tudom,
58 21|            PROFESSZOR. Igen, igen. Ha hazamegyünk majd, átadom
59 21|         nagy aranyalma lett volna. Ha pedig most elgondolom, hogy
60 22|     majdnem elnevette volna magát, ha meg nem látja a szemében
61 22|          akik agyonütik az embert, ha közelébe mer férkõzni, és
62 23|  hazavezette. Alig bírt vele, mert ha rajta van a baj, erõs, mint
63 23|      nagyon keveset törõdik velük. Ha nevettek rajta, leült egy
64 24|         lett volna beléje feküdni, ha nem gondol az utcai szobára
65 24|            és tengert lehet látni, ha a lámpa felé fordítjuk,
66 25|          terektõl; félt mindentõl. Ha esténként a kis benyílóba
67 26|          Ez a zaj jólesik neki, és ha megáll, még ijesztõbb a
68 27|       értéke bizonyára kisebbedne, ha más környezetbe plántálnák.
69 27|           vagyok kissé nyugodtabb. Ha bezárnak egy szobába, toporzékolunk
70 27|        toporzékolunk a dühtõl. Jó, ha nálunk van a kulcs. Mert