4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
501 3 | magához vont, és megcsókolt:~- Becsüld meg magad, fiam.~Másnap
502 7 | Próbáld meg. Tudod, mi az a becsület, az õszinteség? Az ég szerelmére,
503 5 | ezredrészéig kétkedett a becsületében is, de ezenkívül is furcsán
504 7 | hanem õszintén, komolyan, becsületesen. Próbáld meg. Tudod, mi
505 9 | Minden hexameternél többre becsülte a szenzációt. Csodálatosan
506 5 | vigasztalni. - De ha parancsolja, becsukom az ajtókat.~Az asszony mohón
507 24| alszanak, rémülten nézett a becsukott ajtóra, és megsimogatta
508 20| hogy átmenjen a városba. Becsukta ablakait, s csak akkor nyitotta
509 3 | nagy indulattól. Az övé a becsvágytól, az enyém a szégyentõl.~
510 24| Kötelességtudásból öltözködni kezdett. Bedugta fejét a mosdótálba, lesimította
511 21| Én is leültem közéjük, és bedugtam a fejemet egy vastag könyvbe.
512 22| asszony kinyitotta az ajtót, beengedte a daliás olasz legényt,
513 12| hogy innen a tölgyesbõl beérhetünk a városba, hisz tudod, szaladva
514 7 | életem árán is...”~Nem tudta befejezni a gondolatát, mert a szomszéd
515 23| Csapják hajómat...~A lányok befogták a szájukat. A parton a szúrós,
516 13| A kisfiú halkan, száját befogva nevet, azután lábujjhegyen
517 15| leterítve - gõzölõdtek a befõttes üvegek. Azután átszállingóztak
518 2 | a fekete bivalyokra, a bégetõ barikra s a gágogó, sárga
519 18| szenvedélyesen, s a füle, ez a begyakorolt, ínyenckedõ hallószerv,
520 2 | Testüket megolajozták, behintették homokkal, birkóztak egy
521 15| szorgoskodott. Ozsonna után behozta a friss szappant, egy acéldróttal
522 9 | maga nevelte fel Fülöpöt. Beíratta az iskolába, a zenedébe
523 18| fél óra múlva várom lenn a bejáratnál, az oszlopcsarnokban.~Még
524 5 | szürke volt. Pár perc múlva bekandikált az elsõ napsugár.~A nõ felkelt.
525 4 | hajóhíd s a kikötõállvány békanyálas deszkái csikorogtak és sóhajtoztak.
526 26| nyugalom, bölcsesség és béke. Erõlködõ szája szeretne
527 2 | rendelése folytán sohasem fog békés tûzhely mellett pihenni.
528 16| csecsemõiket. Ti nyugalmat és békességet adtok a láztól dagadóknak
529 27| örök fájdalma nevében. Menj békével...~A színész földig hajolt.
530 11| abban a házban amelybe beköltözött, egy sírkõraktár volt.~Öccse
531 15| mosolygott.~Kisvártatva aztán bekopogott a református teológus, egy
532 27| levette a törülközõt. Erõsen bekormozott szemöldökei összerándultak.~
533 5 | Méltánylom az ön ijedelmét, és belátom, mily küszködés után kopogott
534 27| fiatalember, és visszaszállt belé a hit. De amikor feltekintett,
535 26| esik. Megdörgöli a szemeit, beleásít az éjszakába. Az ólmos esõben
536 16| nyugalmas álmomból, s most beléd merülök és imádom halvány
537 6 | nehezedett, reájuk hasalt, beleette magát a lelkükbe, mint a
538 25| cincogtak, a duhaj nóták lassan belefulladtak a borba és a mámorba. Az
539 14| tûntek fel neki, mintha a belei lennének...~Sandán, lihegõ
540 16| nyújtottam karomat, hogy belékapaszkodjon. Õ azonban, mintha nem értett
541 18| kóvályog. Izgatja a zene. Amint belelehel a trombitájába, úgy érzi,
542 26| szalad át a szobákon. Új, bélelt téli cipõi élesen csikorognak,
543 16| azonban a játékpörölyök belemarkolnak a mennydörgõ acélhálózatba,
544 5 | kézszorításhoz. A jéghideg kéz belemarkolt forró ujjaiba, s úgy érezte,
545 19| kétségbeesetten közönyös és néma. Belemártom fejemet a tálba, s ijedten
546 10| füzeteit. Lassan azonban, belemelegedett. Arca kigyulladt. Szavalt.
547 5 | ember félelme. Az orvos belemélyesztette fehér ujjait a nõ éjfekete
548 26| messze rubintpirosra gyúl a belémuzsikáló férfihangtól.~Egy órája
549 6 | életét. Kézrõl kézre adták, belenéztek a szûk, fekete csõbe, és
550 26| és hagyja, hogy a hang belenyúljon az üres homályba, mint egy
551 8 | forró vágyát és bánatát beléöntötte. Egy pillanat múlva fehér
552 16| felé.~A kaput kinyitom. Belépek a szobámba. Sötét van. Nincs
553 1 | padlásra, s a márványtömböket belepte a vastag, közönyös por.
554 3 | fényt szûrtek át, s amint beléptem, mindjárt két kõóriás feje
555 16| Kihajoltam az ablakon, s szinte beleszédültem a fekete, szénillatos sötétségbe.
556 18| átfúrja kemény ingmellét, beleszúr testébe, és neki arra kell
557 6 | Úgy látszott, hogy jól beletalálta magát új hivatásába, kényelmesen
558 14| volt. Leült az íróasztalra, belétemetkezett a gyûrött újságpapírhullámokba,
559 8 | hosszú ujjaival, s fejét beletemette kezeibe. Megborzongott az
560 4 | legszélére ment, szeretett volna beleugorni a hullámokba, de ezt hitványságnak
561 16| szerelmesek tolvajlámpása!~Belevilágítasz fáradt szüzek szobájába,
562 14| elvesztett fonalat, s újra belezökkenjen a hangulatba. Folytatta
563 18| amint a vendégek sietve belezökkentek, azután hallatszott, amint
564 5 | nyugodt, asszonyom - szólott, belezökkenve a társalgásba. Most legalább
565 12| éjszakába bámul. Milyen nyugodt!~Bellára tekintek, és kérdezem tõle,
566 12| ORRVÉRZÉS~Egy órája tart már.~Bellával a virágos töltés mellett
567 18| gyertyák meggyújtatlanok, belök selymes és rojtos, a törülközõk
568 20| lettek, mintha kiszállt volna belõlük az élet és a vér.~- A véremtõl
569 16| holdfénnyel. Ó, holdfény!...~Belopódzol a lelkem mélyébe, s szelíden
570 5 | hogy ebbe a terembe is belopódzott az a fanyar hervadásillat,
571 15| s mutogatta, mily fehér belül. Ida, amint csak tehette,
572 15| szeme villámot lövellt. Erre belülrõl egy hang csendben szólította,
573 20| Törökül és asszírül tanult. Bélyegeket gyûjtött. Este, mikor a
574 26| sírás fojtogatja torkát. Bemegy az elõszobába, hogy felkeltse
575 20| megállott, és gondolkozott, bemenjen-e?~A fellegekbõl fehéren bukott
576 16| fáradt, öreg ember. Õsz haját bemocskolta a sár, de õ azért csendesen
577 26| adnak egymásnak. A telefonba bemondják szomorú, igénytelen életüket,
578 14| hajnal volt még...~A jó Benedek, a sovány, éhesszínû fiú,
579 16| leányálmukat, te kerítõ!...~Benézel a szobákba, a zenetermekbe,
580 27| villamoscsengõ.~Az ügyelõ benézett, jelezte, hogy a komikus
581 5 | várták.~Elsõ dolga volt benézni a hálószobába; mohó tekintete
582 16| végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor - két vagy három
583 21| egészen elfáradva, halálos bénultságban pihen a folyó partjain,
584 25| mindentõl. Ha esténként a kis benyílóba kellett mennie fáért-miért,
585 25| nedves udvarokig, a kamrák és benyílók homályos mélységéig, s mindenütt
586 5 | lefeküdt a díványra, azután benyitott az ebédlõbe. És ekkor újra
587 5 | ha a rémoszlató napsugár beözönlik a sötét szobákba, az õ ebédlõjébe,
588 6 | Sebe fekete tapasszal volt beragasztva, arca a halál finom soványságától
589 12| hömpölyögnek mindenfelé, elöntenek bércet, mezõt, s én megfulladok
590 20| Csinos, kétszobás lakást bérelt hûvös illatú fák, fehér
591 14| perc múlva az íróasztalon berregni kezdett a telefon. Leemelte
592 27| gyufa bûze. Lovagjai pedig berúgtak a komisz muzsikától. Bundapálinka
593 5 | a gázlángokat.~- Tessék besétálni.~A doktor határozott léptekkel
594 4 | hajóra mutatott:~- Tessék beszállni!~1905~ ~
595 9 | s ha egy tûzrõl kellett beszámolni a hírrovatban, valóságos
596 4 | élces, gúnyos és fordulatos beszéddel. A leány ibolyaszemeit félve
597 1 | emberek az idealisták lelkes beszédére. A borszag dõlt a szájából.
598 25| hogy igaz-e? - kezdte a beszédet Anna.~- Való igaz, lányom.
599 24| könyökölve figyelmesen hallgat beszédükre. Az angyalok jártak itt.
600 15| ég alja virradt. Itt-ott beszélgetés hallatszott. Egy pityókos
601 15| termelnek, baromfiakról beszélgetnek, s bort szûrnek. Õ is parasztlány.
602 18| gõgös-szomorú szemeit, beszélhet vele, megszólíthatja, és
603 21| még gyerek voltam.~PÉTER. Beszéljen, nagyságos úr. Csak a könyvekben
604 12| számat nehéz felnyitni, beszélnem is kín már. A fehér tálra
605 13| habocskák, s szóló lombok, a beszélõ virágok. Jöjjetek, gyerekek...
606 20| énekére, az õsz papra, aki beszentelte a koporsót. Most pedig...~
607 4 | a szél, s finom cipõjébe beszivárgott az aranyos, langyos homok.
608 23| múltkor kiugrott az ablakon, s beszökött éjjel a kertünkbe - képzeld
609 20| az utcán. Az ablakon át beszûrõdõ portól égett a torka. Távol
610 2 | virrasztott egész éjjel betegágya mellett. De bölcs ember
611 7 | idegesen virrasztottak a betegágynál. A beteg nyugtalanul hánykolódott,
612 15| fényében írt, Ida pedig betegen egy karosszékben gubbasztott.
613 13| kel a hold, és az õszi, beteges holdfény, mint mozdulatlan
614 15| fészekbe szakadt, gyakran betegeskedett. Éjjel titkos hangokat hallott,
615 5 | pillanatban azt hitte, hogy beteghez hívják. Bizonyosan felkelt
616 5 | két határ közt egészség, betegség, ásítás és nevetés. Mondja,
617 1 | látta magát undok, állati betegségében. Fiát úgy magához ölelte,
618 2 | láthatta, és imádkozott lápos, betegséget lehelõ pocsolyák partján.
619 5 | nõ elszakad tõle, mielõtt betekint az elsõ napsugár, mert belõle
620 11| különösen félt. Ez a háborgás a beteljesedés, a harag, az utolsó szó.
621 17| levegõt, és nem tudott vele betelni. Alatta ugrálva járkáltak
622 6 | is ott leszünk, ahol õ. Betemetnek egy csúnya, hideg gödörbe.~-
623 16| benneteket, mint egykor Bethániában az Ember Fia tevé, mert
624 18| színezetlen, durva írás, az õ betûi, az õ írása.~Egyenesen a
625 1 | kihúzták a nevét, s szép betûkkel melléje írták: kimaradt.~
626 21| tartottak. Éjjel a lámpánál a betûkön rontottam a szemeimet. Ezek
627 6 | göngyölték, és türelmesen betûzgették megjegyzéseit.~- Nem érted...
628 9 | napra nõtt. Lassan-lassan beválasztották az újságírók szövetkezetébe,
629 4 | kiszaladt a kertbe, s a csöndben bevallotta a szavait, amiket délután
630 13| levitettem a kamrába. A cseléd bevarrta a tüllzsákokba, s felkötözte
631 5 | másik szobába, s udvariasan bevezette a különös látogatót. Felgyújtotta
632 5 | nõalak, amint fehér fogai bevilágítottak a fekete éjszakába. Az orvos
633 16| ütemesen verik a bõrrel bevont és különös fakalapácsok.
634 5 | fehér, könnyû szövettel van bevonva.~- Az ütér kissé feszült.
635 27| vagyok kissé nyugodtabb. Ha bezárnak egy szobába, toporzékolunk
636 13| üresek. A cukrász tegnap bezárta boltját.~AZ EGYIK FIÚ. Már
637 18| Kopogott. Az ajtó nem volt bezárva. Zsebébõl elõkotorászta
638 22| így szólt a fényes szemû Biancához:~- Te jó leány, szelíd,
639 13| zöld gyíkokat, a rucákat, a bíbiceket, a gólyákat. Hol a puskánk?
640 27| Aztán közel lépett hozzá, bibliás kenetességgel fejére tette
641 8 | vakító testét. Mások kék, bíbor, sárga és lila, testhez
642 15| bizonytalanul ingadozva ütötte a billentyûket, de azért a szonáta mégis
643 15| repülni szeretne, de nem bír, mert el van metszve a szárnya.~
644 27| földre, és egy pillanatig bírd a szenvedés végtelen világát.
645 13| már álmosak. Pistike alig bírja már nyitva tartani a szemét.~
646 25| kezeit lefejti magáról, de a birkózásban végül õ lesz a vesztes.
647 14| az asztalon termett, és birkózni kezdett a telefonnal. Vasmarkaival
648 2 | megolajozták, behintették homokkal, birkóztak egy kissé, dobálták egymást,
649 19| fényében vakítóan csillog. Nem bírok aludni. Lehunyom a szememet,
650 12| rázzatok, szorítsatok, ahogy bírtok, de segítsetek - az isten
651 26| tárgyakra, és fagyos leheletével birtokába vesz, megdermeszt, összefagyaszt
652 7 | Cser fáradtan érkezett haza birtokáról. Kocsin jött, sáros és piszkos
653 17| túlcsordult a szíve, hogy nem bírva magával, idejött velük.
654 2 | hogy a barmokra, a fekete bivalyokra, a bégetõ barikra s a gágogó,
655 1 | trónjára lépett.~Minden bizalmas közlekedés megszakadt közöttük,
656 22| lassanként fakóak, soványak, bizalmatlanok, érdesek és kegyetlenek
657 23| esttõl kezdve azután sanda bizalmatlansággal nézett a lányokra. Fenntartotta
658 1 | mûtermébe.~Ezután a szülõk már bizalmatlanul tekintettek fiukra. Különösen
659 5 | ide a második emeletre. Bízom önben. Ön nemes férfi. Ön
660 7 | Várakozott a percre, mikor véres bizonyítékokat kaphat, amelyek elkábítják,
661 5 | hitte, hogy beteghez hívják. Bizonyosan felkelt az inasa, magyarázgatta
662 1 | de végzetesen és halálos bizonyossággal következett be. A mintákat
663 7 | a keze ökölbe szorult:~„Bizonyosságot kell teremtenem - gondolta
664 11| megdördült az ég, járása bizonytalan lett, mint a szívbajosoké.~
665 16| álmos, sárga félhomályba, a bizonytalanság és vakmerõség isteni közönyével.
666 3 | hánykolódó ember rémült bizonytalanságával az asztal párkányába kapaszkodtam.
667 16| és imádjalak.~Villamos bizsergés fut át idegcsöveimen, és
668 14| hallotta. Ilyenkor zsibbasztó bizsergést érzett a talpában, s hátgerincén
669 19| fekszik a gyepen. A segédek biztatgatnak, hogy tûzbe hozzanak. Kezemben
670 12| olvasnák a statisztikájukat, és biztatgatnának, hogy így csak a legszerencsétlenebb
671 18| parancsolóan ült, mintha rá lenne bízva, hogy a mûvészetnek ebben
672 22| szoknyát, fekete kötõt és fehér blúzt viselt. A hegyi lakók lassanként
673 16| bölcs csontos testét egy bõ lebernyeg takarta. Az árnyék
674 26| mellé. Ott aztán csendesen bóbiskolni kezd. Álmában arcát egy
675 6 | tintás asztalán szomorúan bóbiskolt a gyertya. A fiúk tanulni
676 12| távol álmosan kaparászva és bóbiskolva kukorikolnak. A sugarak
677 26| kishivatalnok... -, ezer bocsánat.~A kagyló üde leánynevetést
678 26| eleven, meleg aranyfonál.~- Bocsánatot kérek... - dadog a kishivatalnok... -,
679 5 | Természetesen azonban nem bocsátkozhatom be a látomány tudományos
680 7 | Meg? Akkor minden meg van bocsátva.~Megcsókolták egymást. Az
681 4 | odalátszott hozzájuk. A bódéban a kirándulók tarka tömege
682 2 | seregesen jöttek lecticákon a bódult házba, de mindegyik csak
683 9 | a hírrovatban, valóságos böcklini színekkel festette le a
684 20| aludttejet, melyet zöld bögrében tett eléje a cseléd. Elõvette
685 26| de most csupa nyugalom, bölcsesség és béke. Erõlködõ szája
686 16| volt a tudós athéni orvosok bölcsessége, a kuruzsló asszonyok furfangos
687 6 | szemébe nézett a fiatal bölcsésznek.~- Te is...~Hallgattak,
688 8 | járdán. A dajka elöl tolta a bölcsõt, a férj s a feleség hátul
689 12| jobban erõsödik, s már zúg, bömböl, fülsiketítõen harsog, mintha
690 4 | remegtek s az oszlopfõnél bömbölve ágaskodott föl a korbácsolt,
691 17| ragyogását mutatta meg a szûk börtönök lakóinak.~Künn, a körút
692 10| fenekét, hol zöld és piros bogarak cikáznak. Vágyott a lankás
693 13| hogy fogunk.~A MÁSIK FIÚ. Bogarakat is?~A NAGYAPA. Ezret, galambom.
694 25| sötét kút meg mint valami boglyas szörny meredt reá. A kamrák
695 16| vipera-nyelvedet, felmordulsz, reám bõgsz, te harapós oroszlán, és
696 10| járt, és késõn feküdt le. Bohém akart lenni. A lelke mélyén
697 9 | kávéházba járt, délig aludt, bohémkedett, de a lelke tele volt még
698 10| megsejtette, hogy nem született bohémnek. A feketekávés csésze senkinek
699 27| emlékeztetett, s mozdulatai bohó, vészjósló madarakat idéztek
700 27| gyûlni magában. Neki rendesen bohóckodni kell a színpadon. Most új
701 27| kötött a dereka köré, óriási bojtokkal.~- Mégis milyen nyugodtan
702 17| árka zöld, pállott vizével, bojtorjántövisével, csalitjával, nehéz, furcsa
703 13| sovány, barna szemû öreg - bojtos hálókabátban ül, és pipázik.
704 5 | a szobát, mely elõször a bokáig, aztán a térdig ér, aztán
705 16| ugrándozzatok vidor kacajjal, fürge bokákkal, mert én szeretem a ti szomorú
706 8 | kõ hasította meg... Ingó bokával s véres sarokkal törtetett
707 16| fáradt szüzek szobájába, és bõkezû pazarsággal ontod ezüst
708 13| AZ APA. Az ember minden bokortól megijed.~AZ ANYA. S a homályos
709 5 | bágyadtan aranylott a tar bokrokon, melyek zavaros ködben fürödtek.~
710 2 | el-eljátszadozott még, és sohasem volt boldogabb, mint ha maga tisztíthatta
711 14| írását, még hevesebben, még boldogabban, mint elõbb. Gyönyörû képek
712 3 | állt az ágynál, s izgatott boldogsággal csókolta szájon a fiát:~-
713 7 | most is nyugtalan, zajos boldogságnak, izgatott csókoknak visszhangját
714 7 | arra gondolt, hogy egész boldogságuk egy ügyes csalás, holmi
715 1 | ugrott, mint valami óriási bolha. A folyó felé futott. Homályos,
716 15| leányát. Ida mosolyogva bólingatott:~- Jobban vagyok már...
717 4 | s a szél halkan dúdolt a bólogató orgonabokroknak. A vén kastélyok
718 25| akikrõl senki sem tudta, bolondok-e, vagy csak bolondoznak.
719 17| arcú iskolásudvarnak is bolondos kedve támad, s a nehéz homok
720 25| tudta, bolondok-e, vagy csak bolondoznak. A gyerekek gyertyát gyújtottak
721 6 | csapott:~- A keservét, mit bolondoztok?~Az asztaltábláról ijedten
722 20| szürke kabátban, szomorú bólongatással. A történelem professzora.
723 14| folytonosan nõ, nõ. A tölcsére bólongatott, mint egy öblös harang,
724 8 | fehér kalapján orgonavirág bólongott, a férfiak némán néztek
725 11| hogy jobban lásson.~Az üres bolthelyiségbe, a sírkõraktár mellett közönyös
726 11| fõutcáján lakott. A bérházban bolthelyiségek. Itt, az elsõ emeleten volt
727 13| A cukrász tegnap bezárta boltját.~AZ EGYIK FIÚ. Már haza
728 8 | fölött a végtelen, zöld boltozat zivataros remegéssel rázkódott
729 13| sugárzik. Az országúton ezalatt bolyhos fellegek között kel a hold,
730 14| Rátaposott a sarkaival. A bomlott gépezet hörögve, ájuldozva
731 27| kukorékolását, a kutyaugatást, a nõk bomlottak érte. Általában boldog embernek
732 18| poharak szárazok, az ágy bontatlan.~A háta mögött álló pincérhez
733 16| tõled, ó örök-rontó, frigyet bontó, vért ontó. Az én ereimben
734 2 | alkonyat tüzes szõnyeget bontott, s a távoli élet egyhangú
735 27| félbeszakadt, de tovább bonyolódott, s most díványt álmodik,
736 9 | helyzetet valóban válságossá és bonyolódottá tette.~A homloktérben Akhillész,
737 20| Kázmér felhörpintette a borát, és nagyon nyugodtan csak
738 25| nóták lassan belefulladtak a borba és a mámorba. Az utcán széttépett
739 18| ül, aki most lépett ki a borbélyüzletbõl, háta mögött egy smokk lány
740 25| fekete alak hátraesik... Bordái ropognak... Valami csuklás
741 20| s kimerülten dõlt le a bõrdíványra. A falakon aranyos nyugalom
742 2 | peregtek kemény, fekete bõrére. Szeme sötét volt, mint
743 19| õ pergamenszerû, száraz bõrét, sovány agglegényfejét,
744 3 | melyet selyempuha szõkeség borított, nyugtalanul forogtak a
745 8 | visszaroskadt. Félelmes sejtelmek borították el lelkét. Azt hitte, oroszlánketrecbe
746 27| folyosón, hol állandóan a borjúpörkölt szaga kóválygott, melyhez
747 1 | elvitette az apai házba bõröndjeit, hogy párizsi csecsebecséit
748 27| betegnek látszott. Állán érdes borosták. Szemei körül az álmatlanság
749 1 | fûben, sáros õsz hajjal, egy borosüveget lóbázva sovány kezében.~
750 10| a régi, fiatal tanítót, borotvált arcával, mintha egy szemet
751 1 | kiábrándultakat, akikkel borozgatva eltölthette a végtelennek
752 18| aranypolip, õt szívja. Estefelé borozni szokott. A feje kellemesen
753 19| unatkozni? Minek ad fejedelmi borravalókat a pincéreknek, mikor mindenki
754 16| süvöltöznek, mert ütemesen verik a bõrrel bevont és különös fakalapácsok.
755 1 | idealisták lelkes beszédére. A borszag dõlt a szájából. A fiú szomorúan
756 2 | roncsai, virágok tört szárai, bortócsák, üszkös fáklyák sötétedtek
757 25| farsang. A frissen esett hó bortól és vértõl piroslott. Kora
758 24| egyre havazik. Az ég reá borul, mint egy üvegkupola, s
759 1 | tetszett, mintha valami szigor borulna sötét fürtjei közül kikandikáló
760 24| volna énekelni és a földre borulni, hogy megköszönje az életnek
761 19| kezdem a helyzet rémületes borzalmát. A kardomat most is maga
762 19| a szememet, és akkor még borzasztóbb az ébredés. Az óra tovább
763 19| ernyedten esem el, és valami borzasztót teszek, nem tudom, nem is
764 16| födelû zongorákra, és azok borzongani, zengeni, zsongani kezdenek,
765 14| hátgerincén valami villamos borzongás futott át, s csengõ füllel,
766 26| hivatala, s valami hidegség borzongatja át. Megnézi az óráját, és
767 8 | álmokat.~Egyszerre fagyosan borzongó, különösen disszonáns hangok
768 16| azután kidobálták a szellemi „borzsoák”-at, és az egész Pantheon
769 14| mintha csak õt akarta volna bosszantani. Keze ökölbe szorult. De
770 25| dagadt elõtte, mint egy vén boszorkányégetõ vaskemence. Az ecetes üvegek
771 25| közül ezer és ezer fehér boszorkányfog vigyorgott ki.~Anna már
772 20| megmászták a hegyeket, és boszorkányokat kerestek a sziklákon, vagy
773 21| leporolja magát, kezébe veszi botját, megtöröli a szemeit. A
774 21| József hídnál.~A PROFESSZOR. botjával felfelé mutat. Ott van a
775 2 | bölcs pásztorokat, amint botjukra dõlve nézték az aranyos
776 5 | az udvaron, s rémüldözve botorkáltam föl ide a második emeletre.
777 27| szalagokat kötött magára, botosokban csoszogott, a sok ingtõl
778 13| AZ APA. Csak a békák brekegnek. A tó mozdulatlan.~AZ ANYA.
779 9 | haragjának oka nem más, mint Briszeisz, az athéni opera bájos dívája,
780 15| emeletérõl, kezében egy bronz gyertyatartóval, sírva és
781 18| tartja össze egy kékkövû bronzmelltû. A haja zord rendetlenségben
782 1 | lelkét. Beszélt a francia bronzszobrokról, Lemaire-rõl, dicsõítette
783 23| szalmakalapok, lila, sárga, bronzvörös fátyolok surrantak el a
784 8 | távozók édes és szomorú búcsúmosolya ült. Keze nyugodtan járt
785 20| éltették. De Kázmér végleg búcsút mondott nekik. Sajnálta
786 3 | éreztem, mintha e nehéz égbolt búcsúzó õszi fényével, komor fellegeivel
787 9 | cselédlányokat érzékenyen búcsúztatta el az árnyékvilágtól, s
788 9 | hivatalos szónokok megindultan búcsúztatták el „a talentumos, vérbeli,
789 20| végtelenül messze van Pest és Buda. Mérföldek és évezredek
790 15| hajjal megy majd sétálni, s a budapestiek szemébe nevetnek.~Az ég
791 4 | leányt.~Nyugodt volt, és büszke. A vihar szíve dobogására
792 2 | Adonisz!~A verseket hosszú, búgó jaj követte. A gyászoló
793 2 | Arész-kedvelt fiú hosszú bujdosására gondolt, és könnyekre fakadt.
794 13| a kis, piros paplan alá bújik, mert érzi a közeledõ hideget.
795 16| embernél.~Most ragyogsz, izzol, bujkálkodol, minthogy élek és látlak
796 16| csókolódznak, s közelebb bújnak egymáshoz, mert a te fényednél
797 20| bandukolt haza a lombok közé bújó fehér házak között.~- Holnap,
798 2 | népet, szótlanul ágyába bújt, és zokogott, míg el nem
799 15| ültek, s legyezõik mögé bújva suttogtak, róla suttogtak.~
800 24| imbolyogva, táncolva, merészen bukdácsolva a fehér földre, és a szél
801 1 | mint egy pákosztos diák, s bukfencet hányt a földön. A kopott
802 24| úgy, hogy szeretett volna bukfencezni, sikoltani, verekedni, mint
803 23| kedvük volt a leányoknak. Bukfenceztek a homokban, cigarettákra
804 16| oroszlán, és azt mondod, hogy bukjak elõtted arcra, és imádjalak.~
805 20| bemenjen-e?~A fellegekbõl fehéren bukott ki a reggeli hold, azután
806 16| utakon. A madarak ájultan buktak le az ágról, s nyomban meghaltak.
807 27| berúgtak a komisz muzsikától. Bundapálinka kell nekik, és cigányzene.
808 27| Megáldalak vétkes kezemmel, bûnös szavammal, a te elzüllött
809 15| parasztemberekké lettek, burgonyát termelnek, baromfiakról
810 11| keresztek, fordított fáklyájú, búsuló nemtõk, síró angyalok, csonka
811 23| fel.~- Mért nevettek, ti buták?... Ti akartok engemet kinevetni?~
812 6 | el a könyvedet.~- Minden butaság. A legtöbbet ér még az álmodozás...~-
813 5 | nyugodtabb lett. A szoba minden bútora egyszerûséget és rideg komolyságot
814 11| még? S a mozdulatairól, bútorairól, ruháiról fájóan sírt le
815 15| hajnalon leemelték az õ bútorait. Most körülötte volt mind,
816 5 | magába a karbolszagot, s a bútorokból kiáramló naftalin józan
817 24| félve nyúlt ezekhez a törpe bútorokhoz, melyeken még érzett az
818 18| a kulcsok az asztalon, a bútorokon semmi nyom, mintha nem is
819 8 | szégyenkezve vetett fényt a kopott bútorokra. Künn a fekete égen már
820 4 | part meredek oldalára s bûvös könnyûséggel ment a vékony
821 27| facsarták, mint a kénes gyufa bûze. Lovagjai pedig berúgtak
822 1 | halálnak tartotta. A rothadás bûzét érezte közelében. A pityókos
823 2 | Adonisz-szobor elõtt. Phalernumi és caecubumi bor piroslott a virágos
824 25| tarka ringy-rongy és bolond cafrang, hogy az ember fejéhez kapott,
825 7 | végre ezeket a színpadi cafrangokat.~Cser odasietett a tükör
826 2 | fáklyáknál.~Philomene a Campus Martius felé tartott, hol
827 2 | kurjantotta el magát, amikor célhoz érkezett. Olyan erõs volt,
828 8 | kezdett, s már-már elérte célját, mikor újra visszaroskadt.
829 16| lihegve, lázasan megyek a célom felé.~A kaput kinyitom.
830 5 | mindegyik bölcs és író - szintén céltalanul. Nekünk a jelen bajait kell
831 2 | ereszkedtek és imádkoztak. De a centuriónak úgy tetszett, mintha az
832 1 | kellett hívatniok. Az orvos chlorálhidráttal mesterséges alvást igyekezett
833 9 | szedõgyereknek hanyagul szólt oda:~- Ciceró! Garmond! Nonpareille!...~-
834 13| nagyteremben játszott a cigány valami nyári táncmulatságon.
835 27| Bundapálinka kell nekik, és cigányzene. Utálat.~A színész cingulumot
836 20| gyûjtött, s karcsú, illatos cigarettákat sodort vékony ujjai között.
837 23| Bukfenceztek a homokban, cigarettákra gyújtottak, tilos dalokat
838 16| szemeimbe könnyek csorogtak. Cigarettámat leejtettem az éjszakába.
839 20| és fontos munkái voltak. Cigarettaszakértõ volt. Szakmunkákat olvasott
840 4 | csevegtek, ásítoztak; a férfiak cigarettáztak.~Mind a ketten megálltak,
841 10| hol zöld és piros bogarak cikáznak. Vágyott a lankás mezõkre,
842 4 | finom, szürke porszalag cikázott el elõttük.~A gyenge leány
843 20| még látta lapos, szürke cilinderét.~Kázmér mosolygott. Megállott.
844 9 | Patroklosznak, az õ kedves, pezsgõzõ cimborájának nevét is. Olthatatlan haragra
845 9 | hírrovatnak ezt a szenzációs címet adta: A militarizmus garázdálkodása.
846 27| egyszerre sok apró hegedû cincogna. Még az öltözõben is azt
847 25| töpörödött vénasszony, aki úgy cincogott, mint a patkány. Azután
848 25| volt. A hegedûk álmosan cincogtak, a duhaj nóták lassan belefulladtak
849 16| lihegve leült a földre, cingár lábáról lassan levette a
850 27| cigányzene. Utálat.~A színész cingulumot kötött a dereka köré, óriási
851 22| alázatosan, mintha nehéz köveket cipelt volna a hátán. A ruhája,
852 4 | cseresznyedíszes kalapban, vékony cipõben. Jegyet váltottak, csevegtek,
853 26| szobákon. Új, bélelt téli cipõi élesen csikorognak, lábai
854 18| gyertyát, és kitették a cipõiket az ajtó elé.~Az idegen nyugtalankodni
855 1 | dolog. Az öreg letaposott cipõivel fonákul hágott a kengyelre,
856 15| elkóborgott a mezõkön. Sárga cipõket hordott, és cigarettázott.~
857 16| fûzfapoéta, ez a semmi, ez a ciripelõ, zöld féreg egyre húzza
858 20| furcsa ködeivel, selyemlágy cirógatásával. Meggyújtotta benn a szobában
859 15| tücskök a bágyadt mezõkön cirpeltek. Rekedt hegedülésük összeolvadt
860 15| a csája lángja táncolt a citromszeleteken, s õ a tánc legvadabb forgatagában
861 4 | olykor hozzánk, és hív és csábít, hogy hagyjuk itt a földet
862 16| néznek, te szerelmes, te csábító!...~A kék, párázatos nádbozótokon,
863 8 | eléje, fehérebbek a habnál, csábítóbbak a sziréneknél. Ezüstös kacajjal
864 15| csordult a vékony poharakba, a csája lángja táncolt a citromszeleteken,
865 1 | öreg, derék inashoz, aki a családhoz tartozik.~Sokszor azonban
866 16| tettek. (Ez volt a halott családjának egyetlen vagyona.)~A gyászolók
867 8 | felékesítve jöttek haza. Családos emberek haladtak el a járdán.
868 7 | egész boldogságuk egy ügyes csalás, holmi színpadi szemfényvesztés,
869 17| vizével, bojtorjántövisével, csalitjával, nehéz, furcsa illatával.
870 27| Felesége két évvel ezelõtt csalni kezdte, aztán nem lévén
871 4 | ketten fölsóhajtottak. A lány csalódottan mosolygott. A fakír azonban
872 27| alapján egyre hevesebb ütemben csalta. Mindez nem látszott meg
873 11| magát.~Aztán jöttek újabb csapások. A gyenge asszony megroskadt
874 26| ARANYFONÁL~Novemberi esõ csapdossa a házakat. Az ügyeletes
875 23| rekedt hangján:~Sötét vizek~Csapják hajómat...~A lányok befogták
876 15| hortyogva és ijedten fújva, csapkodva, mint egy nagy, apokaliptikus
877 22| homlokommal, visszavágnak, földre csapnak, összetipornak. Nem akarják...~-
878 18| nesztelenül tûnt el. Pár ajtó csapódott be, nyekergett az ágy, amint
879 15| fantáziáját szabadon hagyta csapongani.~Milyen is lehet a város?
880 4 | A víztölcsérek az égig csaptak föl, fönn ezer és ezer villám
881 13| valami régi történetet a csatákról, a háborúkról...~AZ APA.
882 2 | hajuk.~Philomene hozzájuk csatlakozott, mert tudta, hogy az istenek
883 19| az?...~Könnyen, elegánsan csattannak össze a kardok. A fogaikkal
884 4 | vaskarokkal a mennykövek csattogása közt rohant vele a hajóállomásra.~
885 5 | óra járt. A csókok vadul csattogtak.~Az arcuk még mindig halottfehér
886 18| kettévált a két ágazó lépcsõn, s csavarogva-forogva tûnt el.~Öt perc múlva már
887 17| rezzennek össze a drága csecsebecsék, s megmozdulnak a falon
888 16| megszoptatják az õ síró csecsemõiket. Ti nyugalmat és békességet
889 1 | lépett föl. A megvesztegetett cselédeket elbocsátotta, ágyát apja
890 15| megfeledkezett mindenrõl. A cselédeknek kiadta a dolgot, átnézett
891 5 | az orvos.~- Aztán egyik cselédem is odajött. Összefogózva
892 25| türtõztetni, felkelt, az öreg cselédhez futott, és átölelte:~- Félek.~
893 3 | szalmabáb, mint az õ bohóca, cselédje, rabszolgája. Aztán sokáig
894 5 | ködben fürödtek.~Az ajtajában cselédjei várták.~Elsõ dolga volt
895 5 | voltam. A gyermekeim és a cselédjeim régen lefeküdtek, s én egyedül
896 25| mendemondái kavarogtak. A szomszéd cselédlány tegnap azt mesélte, hogy
897 9 | poézissal. A marólúgot ivott cselédlányokat érzékenyen búcsúztatta el
898 1 | elzárták elõle az italt, a vén cselédnek odaadta az aranyóráját,
899 24| de még sötét volt. Benn a cselédszobában is az éj feketéllett még,
900 19| ütközet elõtt tudja, hogy mit cselekszik, s egy mai historikus ösztönével
901 1 | szörnyhöz közeledni. Végre csellel fogott ki rajta Károly.
902 19| szabadon hagyja. Mi ez? Cselvágások. Mit akar tõlem?~Már öt
903 13| tépett papirosláncokkal és csempe üvegdíszekkel karácsonyt
904 15| holt ugarakról jövõ altató csendesség elbágyasztotta. Ez volt
905 21| kerekek kattogása az éj csendjében. Szél kerekedik, meglóbálja
906 9 | álmodott, és ajkán öntudatlanul csendültek meg az elsõ édes daktilusok.~
907 16| kõdíszítmények keretében nyíló csenevész virágok között az öreg,
908 12| borzonganak, úgy hallom, csengenek is, akárcsak az üvegszilánkok,
909 15| a pályaudvaron a csengõk csengeni kezdtek, jelezve a legközelebbi
910 16| lépteinek nesze, kaszájának csengése messzire elhangzott.~Távolban
911 22| de a gõgös szirt hideg csengéssel kacagta.~- „Csak az asszony
912 8 | gyönyörködve itta az égi csengést, a húrok fájó sóhaját, s
913 19| a víz megint meleg. Újra csengetek. A vázában szegény beteg
914 14| lemezt megrepesztette, a csengettyûpárt letörte, s a zsinórokat
915 14| letette a tollat, s várta a csengettyûszót. A csengõ minden két percben
916 14| tetszett neki, mintha ma a csengõnek acélgombja különösen élesen
917 23| tûzrostélyán babonás színeket csent a zöld sötétségbe. Olykor
918 7 | minden porcikája, minden csepp vére hazudott. Csert az
919 12| csorognak a sikamlós, rubinpiros cseppek. Nézem, mint alvadnak meg.
920 8 | sunyi kis jószágot.~Egy cseppet sem volt meghatva a pillanat
921 7 | kissé elõbbre a fejedet...~Cseren egyszerre a hideg szaladt
922 17| ablaküveg mögött otromba cserépbögrében ibolya kéklett. Lenn egy
923 10| bohémnek. A feketekávés csésze senkinek sem állott a kezében
924 6 | a lámpát, elõkeresték a csészéket, és míg fõzték a teát, a
925 9 | lándzsájú hõsök perpatvaráról és csetepatéiról írjon érdektelen, pattogó
926 4 | cipõben. Jegyet váltottak, csevegtek, ásítoztak; a férfiak cigarettáztak.~
927 13| hallgatjuk az édes kis madarak csicsergését.~AZ EGYIK FIÚ. A papa azt
928 11| nyílt ki. A szûk, sötét csigalépcsõn, kezében egy gyengén lobogó
929 22| sohasem. Vágta, verte, tépte, csikarta az irigy köveket, és egyhangú
930 2 | kósza fellegekben valami csiklandós jókedv volt, mely õt is
931 16| alatt, és fûtött szobában, csikorgó télen újra hallom a tücsökdalt,
932 26| bélelt téli cipõi élesen csikorognak, lábai alatt öblösen döng
933 4 | kikötõállvány békanyálas deszkái csikorogtak és sóhajtoztak. A csónakok
934 24| hallatszik. Az úr kijön vörös csíkos hálóingében, és teríttet
935 16| Hallgatózom. A csend dalol, csilingel.~Valami templomi érzés hatja
936 3 | szögletében pislogott egy arany csillag, mint valami odatûzött drága
937 19| félig meztelenül.~Ezen a csillagtalan, nyári éjszakán mindez mintha
938 16| kék égre, milyen azúros és csillámló. Tekints a földre, milyen
939 16| társalog...~Nagy, zöldes csillámú szemeiben heves vágy tüze
940 17| nedves szemeiben félve csillan fel az õsz, s csak forró
941 22| szemeiben babonás rajongás csillant meg. Szeretett volna megalázkodni,
942 19| lilás fényében vakítóan csillog. Nem bírok aludni. Lehunyom
943 2 | ágy várja, mikor szelíden csillognak az olajos szobrok, s az
944 17| szivárványszínûen, lustán csillogott a szappanos víz. Ide már
945 22| és rongy mindahánya. Mit csináljak velük?~A kõtörõ vállat vont.~-
946 6 | jöttek, s nem tudtak mit csinálni. Bizonytalanul forgó szemekkel
947 1 | közönyös por. Házisapkát csináltatott magának, s rogyó léptekkel,
948 14| között elveszõ bozontos fõrõl csínján fejtette a papírt, s felismerte
949 5 | volna elvéreznie. Valami csip-csup hiba volt az egész katasztrófa
950 23| vénkisasszonyok egyformán. Szerették, csipkedték, kínozták mindnyájan. A
951 24| szomorúbb lett. Rózsaszínû csipkéi elrongyolódtak, mellén kiszakadt
952 7 | kivette a szekrénybõl azt a csipkés könnyûséget, melyet a férjétõl
953 3 | az ellenzõ fehér árnyékai csipkézték körül, és úgy éreztem, hogy
954 10| libuskák, a rétekrõl gyenge csipogás, csendes munkazaj hallatszott.
955 2 | zergealakja. Egy oszlophoz dõlt, s csípõinél kéjes hanyagsággal görbítette
956 18| de egy idõ óta a halál csírái fakadoznak benne. A többiek,
957 2 | fanedû keringése, a rügyek csírakedve. Az erdõkben sokáig andalgott,
958 14| utcákra. A sötétségben a csíraszagú, langyos szél lábujjhegyen
959 22| tûzött szórakoztatónak, csiripelõ famadárnak. Maga is többször
960 11| hol a halottak emlékkõvé csiszolják, és a halál nemtõjének faragnak
961 15| parasztember ment végig. Csizmájának minden koppanása felhallatszott
962 13| majd aludni.~AZ APA. A víz csobogását sem lehet hallani, mint
963 9 | többre becsülte a szenzációt. Csodálatosan finom szimatja bámulatosan
964 24| kimered, a száját kitátja a csodálkozástól, a boldogságtól...~1907~ ~
965 19| nyugodt. Ha ásítana, nem csodálkoznék. Keresem a szemében a tüzet,
966 6 | nagyobbacska tollkés, és csodálkoztak, hogy ez a semmiség oltotta
967 8 | Gyomrában korgott az éhség. A csodának, melyet egy öblös faváz,
968 7 | férjétõl kapott. A sárga selyem csodaruha odahullott lábai elé.~-
969 10| és hang olvadt össze egy csodás szimfóniába. A kötélen kék,
970 20| gõzében olyan aranyosnak és csodásnak látott.~De egy este megült
971 14| kezdett. Látta, hogy ez a csodaszörny él. Felugrott, s melléje
972 4 | elveszni. Hogy mûveljen csodát, hívjon egy hajót, hiszen
973 10| aludttejet akart inni mázos, zöld csöbörbõl, csendes faluhelyen.~Egy
974 2 | rézmozsarakat és a nagy hasú csöbröket. A tisztítottakat virággal
975 13| megfordul. Mindenütt süket, üres csönd. A fájó magányosságban többször
976 20| üzenetet a poros, tikkadt csöndbe. Haragosan csörömpölt, a
977 4 | kiszaladt a kertbe, s a csöndben bevallotta a szavait, amiket
978 20| nyitotta ki, mikor az éjfél csöndje ereszkedett le az alvó budai
979 20| pihegése, összeszûrõdve a mezõk csöndjével, a zenés kávéházak dünnyögésével,
980 26| villan át agyán.~Odarohan és csönget. Arca kiszélesül egy boldog,
981 19| éjszaka. Már harmadszor csöngetem be az inast, hogy hozzon
982 26| feltekint, mikor egy erõs csöngetés riasztja fel. Feje a forró
983 1 | homlokáról csurgott a víz. Csöngetett és kiabált, hogy álljon
984 12| A vérem pedig kitartóan csöpögött, mint a végeérhetetlen,
985 12| sóhaj.~A vércsermelyek egyre csörgedeznek...~Mit tegyünk? Leülünk
986 6 | meg a király bohóca, és csörgõsipkásan, fekete félholdas, rizsporos
987 13| Szünet. A villák és kések csörömpölnek. Esznek.~AZ APA. Korán sötétedik...~
988 9 | szétszóró villanyoskörték, a csörömpölõ telefonok, a frissen nyomtatott
989 20| tikkadt csöndbe. Haragosan csörömpölt, a lámpái reá hunyorgattak,
990 17| forró buja tavasz, csupa csók és lángoló seb legyen, de
991 27| eszébe, egy varjút, egy csókát. Különben õ volt a város
992 8 | melyen az alkonyat piros csókja kígyózott, s a szívét majd
993 7 | ölelkezésüket is megzavarta, és csókjaik édességét végképpen elvette.
994 23| odaadóan adta át magát a nap csókjainak, s a levegõ szúrt, mint
995 5 | viszonozta öleléseit és csókjait.~A lámpák halkan lobogva
996 16| marhával akar kifizetni, s nem csókkal és könnyel, mert jók, áldottak
997 5 | elválni. A csendet a szilaj csóklárma egészen elvette. Most már
998 7 | zajos boldogságnak, izgatott csókoknak visszhangját keltette benne.
999 16| karjaitok hava, és bizalmasan csókoljátok meg az élet tüzében megperzselõdött
1000 5 | mindent; így ölelnek, így csókolnak a gyermekek, kik haldokló
1001 21| földre feküdni és ölelni, csókolni a port, addig, amíg meghalok.
1002 16| lombok alatt egy sötét padon csókolódznak, s közelebb bújnak egymáshoz,
1003 23| õk hálából tegezõdtek és csókolództak vele. Ebben a titkos szövetkezetben
1004 5 | hajoltak. Aztán elkezdtek csókolózni, kétségbeesett dühvel, minõvel
1005 16| világ összes proletárjai csókolóztak, részegen az örömtõl s a
1006 23| mintha tüzes férfiajkat csókolt volna sápadtra, véresre.
1007 16| s azok, akiket sohasem csókoltak nõi ajkak, megáldják lábatok
1008 23| kézrõl kézre adták, ölelték, csókolták, csiklandozták. Egy kisleány
|