4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
1509 17| méta lármája meg valami eltévedt harangszó. Ebben a pillanatban
1510 21| mikor kisgyerek voltam, eltévedtem az erdõben, s a fekete fák
1511 1 | kiábrándultakat, akikkel borozgatva eltölthette a végtelennek látszó napokat.~-
1512 3 | rázta össze, s õ maga szinte eltörpült ijesztõ, értelmetlenül nagy
1513 27| rajzoló két-három irónt eltört, sok kartonlapot széttépett,
1514 3 | felkorbácsolta vérünket, s eltompította eszünket... Sokszor azt
1515 27| Keményített ruhái egészen eltorzították alakját, kezei a vívókesztyûkben,
1516 13| tavalyi kopasz karácsonyfát elültették a homokba, s a vedlett aranydiókkal,
1517 13| vizébõl. Õ is még az éjjel elutazott. A tavon lenn nehéz vontatóhajók
1518 16| dagadóknak s a szenvedély elvakultjainak.~S olyan ártatlanok vagytok!
1519 5 | nem volt, hogy egymástól elválhattak volna. Hideg, józan boldogságot
1520 1 | meredt a padlóra. Azután elvált az orvostól, s újra bement
1521 8 | attól a gondolattól, hogy élve marad. S a vadállat farkát
1522 1 | istenien tétlenkedni, akik elvégezték tizenkét munkájukat, s bánatosak,
1523 18| abba a terembe, ahova õ, elvegyült a többi közé, és észre sem
1524 1 | volna, mint amennyit eddig elvégzett. Alig bírt szóhoz jutni.~-
1525 5 | hogy nem szabad lett volna elvéreznie. Valami csip-csup hiba volt
1526 23| eredménytelenül. Senki sem hitte, hogy elvergõdhetett a közeli szigetig. Az apját
1527 16| sugaraidat az õ párnáikra, és elveszed tõlük nyugodt leányálmukat,
1528 19| nyújtózkodás pedig már egészen elveszi az eszméletemet. A térdeim
1529 4 | vissza az anyjához, ne hagyja elveszni. Hogy mûveljen csodát, hívjon
1530 14| embert. Az újságok között elveszõ bozontos fõrõl csínján fejtette
1531 14| kezdett, hogy megtalálja az elvesztett fonalat, s újra belezökkenjen
1532 20| elhagyta a leányt, megkoptak, elvesztették a színüket, vérszegények
1533 3 | délutánon egy pillanat alatt elvesztettem.~Eljátszottam.~Ha e napra
1534 27| erõs és fiatal. Akkor majd elvétetnek tõled a te szenvedéseid,
1535 5 | Hideg, józan boldogságot élveztek, mint a beteg gyerek, ki
1536 16| tõkései ily kiváltságot élvezzenek mifelettünk, kik éppen olyan
1537 15| hulldogáltak. A sínek mentén elvirágzott pitypangok. Leszakított
1538 4 | Sokáig hallgattak. A csend elviselhetetlenné vált. A leány fehér ruháját
1539 19| világosságban, s ezt nem tudom elviselni. Mit gondolsz, ha Napóleon
1540 1 | összeborzadt.~Egyszer este elvitette az apai házba bõröndjeit,
1541 23| szemébe nézett, és fülig elvörösödött. Soha ilyen különös, ragyogó
1542 16| szobortalapzatra, s így szólott:~- Elvtársak! Megtûritek-e, hogy az egyenlõség
1543 1 | sikerült semmi sem. Mikor elzárták elõle az italt, a vén cselédnek
1544 27| kezemmel, bûnös szavammal, a te elzüllött szomorú életedért, az egész
1545 5 | szerelmes, hanem két szepegõ ember-gyerek borult össze, ki vigaszt
1546 1 | mai kor hitvallásáról: az emberben élõ erõrõl, mely egy új
1547 27| volt a város legszomorúbb embere. Felesége két évvel ezelõtt
1548 16| kendõzött, mint a többi embereké.~Jöjjetek közém, és ugrándozzatok
1549 7 | voltak. Gyûlölni kezdte az embereket, gyûlölte a közönséget,
1550 8 | távozott el a földtõl s az emberektõl. A keze mozgását érezte,
1551 12| rimánkodj, mondd, hogy egy emberéletet kell megmenteniök. Menj.
1552 6 | elképzelni, hogy mindez azért az emberért van, aki benn a cifra faládában
1553 16| de nem vagy nagyobb az embernél.~Most ragyogsz, izzol, bujkálkodol,
1554 25| síró álarcok vigyorogtak az emberre, annyi tarka ringy-rongy
1555 19| tehetek róla, félek attól az embertõl, s bár komikus vagyok, mint
1556 27| Kezdj új életet, fiam, emeld fel a fejed, hisz tiéd az
1557 9 | sárga falú bérház negyedik emeletén, hol állandóan két felhúzó
1558 5 | botorkáltam föl ide a második emeletre. Bízom önben. Ön nemes férfi.
1559 12| komikus a lábakat folyton csak emelgetni, lihegve elõretörni, s most
1560 12| vagyok. Segítsetek rajtam. Emeljetek magasra, vagy rázzatok,
1561 23| A nevetéshullámok egyre emelkedtek, dagadtak, feltornyozódtak,
1562 19| reám rohanna, ha bõszen emelné rám a kardját... De nem.
1563 18| meglepõdve, egész arcát feléje emelte, és kezet nyújtott, mintha
1564 1 | idegenkedõ tisztelettel emeltek kalapot a két furcsa, fakó
1565 18| közönség tapsolt, fenn az emelvényen egy fiatalember hajlongott,
1566 13| zenészek vitorlavásznas emelvényén néhány szék lézeng, s a
1567 10| múltnak. A cigarettafüsttõl émelyedett. Mezõillatra vágyott. Hûs
1568 27| táncolt, kimentem a parkba, és émelygõ gyomorral feküdtem neki
1569 12| a kavicsokat belsõ láz emészti, ideges melegség fut át
1570 4 | mondott neki. Ez a régi emlék ma is ott lebegett fölöttük,
1571 17| ünnepe volt, s a szerelem emlékei sírtak. Ez a szomorú idegen
1572 7 | padlásra a babérkoszorúkat, emlékeit pedig elrejtette a szekrényébe,
1573 16| meghallja, és magával viszi az emlékét.~Aztán egészen elfelejtettem
1574 3 | tüdõvész alkonyrózsái.~Aznap - emlékezem - korán sötétedett. Délután
1575 8 | takarodó.~A húrokon fájó emlékezés gondolata suhant át. Hogy
1576 5 | Látszott, hogy megerõltette az emlékezetét; s késõbb fölismerte a nõt.~-
1577 6 | kezdtek az agyvelõkben:~- Emlékeztek, mit mondott mindig? Unta
1578 11| a házból, hol a halottak emlékkõvé csiszolják, és a halál nemtõjének
1579 23| habozott.~- Azt a szép dalt énekeld el, Tamás.~Egy kicsikét
1580 20| emlékezett a temetésére, a diákok énekére, az õsz papra, aki beszentelte
1581 16| dalba, s az én igénytelen énekesem még azon a nyáron meghalt.
1582 16| tücsökdalt, az ezüstös, trillázó éneket, amely egyszer - valamikor -
1583 2 | asszonyok evoéja, rekedt éneklése majdnem süketté tette már,
1584 10| pillanat múlva egy üde, éneklõ gyerekhang csendült fel,
1585 2 | vérvörös héricset.~Philomene az éneklõk élén állott. Hosszú haját
1586 1 | fog törpülni e szó elõtt: energia. Ez a boldogság, ez minden.
1587 14| izgatottan írni kezdett.~A tinta engedékenyen folyt a tollából, s a papíron
1588 1 | megsimogatta õsz haját, mint az engedelmes gyermeknek szokták. Az õsz
1589 1 | hogy kap egy pohár bort, ha engedelmesen tanul, sõt pezsgõt is ígért
1590 5 | lámpát!~Az orvos sietve engedelmeskedett. Most már mindenütt világos
1591 4 | kígyóbûvölõ. A fakír akaratának engedelmeskedik a vihar.~Szédült. Úgy érezte,
1592 1 | de vajszerû lágysággal engedett a tolakodó vésõnek. A legyek
1593 23| kacaj-óceánban levegõért kapkodott:~- Engedjetek haza... Megfájdult a fejem.~
1594 1 | hová indulnak, s nem akart engedni. De mikor a fia kihúzta
1595 9 | idõk sürgetõ szózatának engedve újra kilép a politika küzdõporondjára.~
1596 13| le. Gyerekek, siessetek enni. Vacsora után rögtön lefekszünk.
1597 8 | feledni, hogy nincs mit ennie, s fõleg az emberek elõtt
1598 11| lehetetlennek tartjuk hogy ennyi tökéletesség sértetlenül
1599 20| és nagyon nyugodtan csak ennyit mondott:~- Igazad van.~Tulajdonképpen
1600 19| össze a kardok. A fogaikkal enyeleghetnek így a bestiák, mikor még
1601 3 | Az övé a becsvágytól, az enyém a szégyentõl.~Így lassanként
1602 24| meggyújtotta a gázt.~A szobát enyhén hullámzó zöld fény öntötte
1603 1 | legfeljebb csak halálos kínjait enyhítjük. Pár hét múlva úgyis vége
1604 16| Pantheonhoz, melyet a fenséges nép épített az emberiség nagy költõinek
1605 3 | s a szikrázó ész egy-egy epopeiája volt.~Felemeltem homlokomat,
1606 18| ünnepélyes, kriptaszerû épület.~Az oszlopcsarnokban egyedül
1607 27| megvacsorázott a színház épületében levõ vendéglõben. Kispörköltet
1608 15| elõtt. Már a sárga állomás épületét sem látta.~A hideg vasrudakat
1609 16| Ottan andalogsz a csillogó érchúrokon, melyek a harmóniák harmóniájára
1610 2 | hirtelen odaugrott, s egy kis ércszilkében vizet adott neki.~A nap
1611 23| beteg szemeivel, mintha nem érdekelné a kegyetlen játék.~Egy füllesztõ
1612 9 | unalmas felolvasás „kiváló érdekességû”, s minden félkegyelmû csúszómászó „
1613 21| Igaza van. Ez magát nem érdekli. Menjünk le.~PÉTER. Hová?~
1614 9 | perpatvaráról és csetepatéiról írjon érdektelen, pattogó ritmusú költeményt.
1615 18| állott az ajtó elõtt, nem érdemes visszafordulnia.~Lábujjhegyen
1616 22| soványak, bizalmatlanok, érdesek és kegyetlenek lesznek,
1617 2 | a rügyek csírakedve. Az erdõkben sokáig andalgott, s a langyos
1618 21| járkáltam a mi szagos, nagy erdõnkben. Eszembe jut...~PÉTER. Tessék
1619 23| keresték-kutatták egész éjjel, eredménytelenül. Senki sem hitte, hogy elvergõdhetett
1620 2 | lidércnyomásos álomra, s ereiben meghûlt a vér.~A tér néptelen
1621 12| megfeketülnek.~A fejem zúg. Az ereim reszketnek. Azt hiszem,
1622 16| bontó, vért ontó. Az én ereimben is háborog egy óceán, felmorduló,
1623 1 | hidegvizes ruhákkal.~De apja ereje és életkedve mégse tért
1624 4 | a ketten. A vihar utolsó erejét adta ki. A víztölcsérek
1625 5 | egymásból merítettek. Annyi erejök még nem volt, hogy egymástól
1626 2 | halántékán kidagadtak az erek, lélegzete meggyorsult,
1627 1 | hozzája. Megfélemlítette. Erélyesen lépett föl. A megvesztegetett
1628 2 | Csendesen egymás mellé ereszkedtek és imádkoztak. De a centuriónak
1629 19| itt van, megragad, és nem ereszt el:~- Holnap ilyenkor...
1630 9 | keresztségben Fülöp nevet nyert.~Érette nem versengett hét város,
1631 26| fakadnak fel. Olyanformát érez, mintha egy ember lelke
1632 27| láttalak így. Csak szenvedj, s érezd át, mit jelent ez a szó.
1633 4 | ezer és ezer villám kék erezete száguldott, a hidak remegtek
1634 15| ivott. Szájában keserûséget érezett. Aztán, mielõtt lefeküdt
1635 16| szenvedésteket senkivel sem éreztetitek, csak a gyönyört, mely belõle
1636 3 | dicsõséget, s napról napra éreztette velem a fölényét. Kicsinylõ,
1637 23| nyújtóztak a puha pamlagon, és érezve a selyeming s a vékony pongyola
1638 16| kezdenek, mint a napsugár érintésére a Memnon-szobor. Ottan andalogsz
1639 7 | visszhangját keltette benne. Az érintetlen, puha leány a színpadról
1640 5 | szobákba, az õ ebédlõjébe, hol érintetlenül áll még tegnap esti vacsorája.
1641 13| vénasszonyok nyara? Talán meg sem érjük...~AZ APA. Ilyenkor már
1642 21| Távolban egy negyedik emeleti erkélyen - gyorsan és hangtalanul -
1643 24| sötét szobán, aztán az erkélyfolyosóra ért. Apró térdei összevacogtak
1644 3 | Egyszer történetesen korábban érkeztem oda. A szobában ezüsternyõs
1645 19| egy pillanatig tart még, ernyedten esem el, és valami borzasztót
1646 10| álló számológép, mind mély ernyedtséget árasztott a szobára. Az
1647 27| fel a fejed, hisz tiéd az erõ, és tiéd az élet.~Berregett
1648 1 | hogy vége van hatalmas erõfeszítésüknek. Ó, nézd apám, ezt az...
1649 27| Ezalatt a színész végtelen erõket érzett gyûlni magában. Neki
1650 26| nyugalom, bölcsesség és béke. Erõlködõ szája szeretne himnuszt
1651 16| arccal, nyomott kebellel erõlködve tefeléd küzdenek, és te
1652 19| a tudásomnak, félek az erõmtõl. Az ellenfelem pedig szinte
1653 1 | hitvallásáról: az emberben élõ erõrõl, mely egy új kort nyit meg,
1654 1 | nyúltabb s arca férfiasabb és erõsebb kifejezésû lett. Szemében
1655 4 | hitványságnak tartotta. Elég erõsnek érezte magát, hogy itt maradjon.
1656 12| harangszót hallok. Egyre jobban erõsödik, s már zúg, bömböl, fülsiketítõen
1657 8 | zümmögve, majd mindjobban erõsödött, végül harsogott, mennydörgött,
1658 5 | megrémült, mert még az õ erõsségében, tudásában való hitét is
1659 1 | esetrõl olvasott, mikor egy erõszakolt, mesterségesen növesztett,
1660 1 | A fáradt bajnok komoran, erõteljesen dõlt az oszlopra. Izmai
1661 27| végzetesebben látják, és értéke bizonyára kisebbedne, ha
1662 7 | babaarccal nézett reá:~- Nem értelek.~- Ez a baj. Megmérgezett
1663 20| Nézte-nézte, hosszan, bambán, értelem nélkül. Jöttek az emberek,
1664 6 | érted... György másképpen értette. Õ mély ember volt. Lángész.~
1665 14| jegyezni kezdett.~- Nem értettem. Még egyszer.~- A betûket
1666 14| csengettyû, de ezen a hajnalon érthetetlenül mérges, pörlekedõ, követelõ
1667 18| volna beléje. Nem sokat érthetett a zenéhez, de tisztelet
1668 21| Ezt maga nem érti, nem is értheti.~PÉTER. Értem. Nekem is
1669 19| és nem is vagyok gyáva. Érts meg. Csak látom magamat,
1670 21| szépet olvasni.~A PROFESSZOR. Értse meg. Ezt szeretném leírni,
1671 5 | hazamenni még akkor sem...~- Ne értsen félre, asszonyom. Én gavallér
1672 9 | marólúgot ivott cselédlányokat érzékenyen búcsúztatta el az árnyékvilágtól,
1673 3 | alakját, mosolyogtam az érzékenységemen, s mély szánalommal, majdnem
1674 8 | szabályosan, mélyen, amint az érzelem felduzzasztotta. Szemei
1675 21| Ferenc József híd és az Erzsébet híd között teherszállító
1676 19| pillanatig tart még, ernyedten esem el, és valami borzasztót
1677 9 | Idõközben azonban változtak az események. Szegény Homérosznak meghalt
1678 5 | elbeszélni ezt az irtózatos eseményt, mert az, hogy csak én tudom,
1679 12| nem jött-e kocsi. Ijedt és esengõ szeme feleli, hogy nem.~
1680 18| mindenütt. Kopott, csöpögõ esernyõjével sebbel-lobbal libegett a
1681 5 | gondolatától sem ijedtek meg, hogy esetleg kopog az ajtón a feleségét
1682 1 | pszichopatológiai szemlékben sok oly esetrõl olvasott, mikor egy erõszakolt,
1683 5 | hitte, hogy minden ellene esküdött. Nem hitt a tudományban,
1684 16| kiterült a holt gyepen.~Esni kezdett a hó.~A VÁSÁRBAN~
1685 17| oly szelíd volt, s a régi esõmosott szentképek mind ismerõsként
1686 23| összeölelkezett a szürke esõvonalakkal. Rögtön nagy csónakkal indultak
1687 10| alkonyodó szigetek, mikre az est fehér gõzei borultak, s
1688 10| mámorról, lázas és tapszajos estékrõl álmodozott.~És egy reggelen
1689 15| halvány fény szûrõdött be, esteledett. Nagy porfellegeket verve
1690 7 | ajánlta magát.~- Addio. Estére találkozunk.~Cser egyedül
1691 26| rájuk szeretne nevetni, jó estét kívánni, csak a kezüket
1692 1 | zsibongtak benne. Reggeltõl estig tétlenül járkált a házban,
1693 8 | kutyaugatás hangzott. A harangok estimára kondultak, s a távoli kaszárnyákban
1694 23| Megfájdult a fejem.~Ettõl az esttõl kezdve azután sanda bizalmatlansággal
1695 3 | gondolkozás s a szikrázó ész egy-egy epopeiája volt.~
1696 15| kávéba.~- Ida, miért nem eszel? - kérdezte az anyja.~-
1697 2 | tekintett a messzeségbe, s eszelõsen várt valakit.~Nem jött.~
1698 1 | járt az utcákon, s haladtak eszeveszett nyargalásban. Sokszor átugrottak
1699 25| elhessegetni magától az eszeveszettség e víg gyászát. Este titokzatos
1700 10| Párizsba ment, s kanállal eszi a tudományt.~Nehezen szokott
1701 13| fagyosszentek vagytok mindnyájan. Eszik. Én még a régiek közül való
1702 19| pedig már egészen elveszi az eszméletemet. A térdeim megroggyannak.
1703 7 | közt, s már nem is volt eszméleténél. Az asszony leült az ágya
1704 5 | asszony mohón kapott az eszmén, s míg az orvos az ajtóra
1705 3 | vérünket, s eltompította eszünket... Sokszor azt hittem, hogy
1706 1 | tátongott rajta. A moly ette ki. Erõs naftalinszag terjedt
1707 3 | Az asztalnál vagy keveset ettem, vagy sokat. Sokszor a poharat
1708 1 | állati vonás, amely az utolsó években elrútította természettõl
1709 10| rosszul, mint az övében.~Évekig hurcolta magával ezt a kínzó
1710 2 | rég túl volt a tizenhat éven. Az apja kardjával is el-eljátszadozott
1711 22| lett. Legalábbis hatvanöt évesnek látszott. Idõközben három
1712 20| Pest és Buda. Mérföldek és évezredek választják el egymástól.
1713 1 | összetört, tehetetlen, sokat evõ és sokat alvó ember félt
1714 8 | ballagtak elõtte boldog évõdésben, andalgó járással.~A leányok
1715 2 | levásott lábáról. Az asszonyok evoéja, rekedt éneklése majdnem
1716 18| Pontosan emlékezett halálának évszámára, s hamarosan kiszámította,
1717 1 | Úgy gondolkodott, hogy ezáltal nemcsak erõt gyûjt, de ha
1718 25| tekintetét, s belebámult ezekbe az üres, szomorú szemekbe.~-
1719 13| Nagyon szépek, nagyapó. Ezekbõl a gyönyörû viaszszínû fürtökbõl
1720 27| ami kezdettõl fogva volt ezekért a nagy percekért, a megtisztulás
1721 24| Vera mindig félve nyúlt ezekhez a törpe bútorokhoz, melyeken
1722 5 | kétkedett a becsületében is, de ezenkívül is furcsán hatott rája ez
1723 7 | mindennap más volt, a hangját ezerféleképpen tudta változtatni. A szeme,
1724 3 | átmégysz Tarékhoz. Ma az ezredes úr Aladár tanítójának fogadott
1725 5 | kevés ideig, egy másodperc ezredrészéig kétkedett a becsületében
1726 13| Bogarakat is?~A NAGYAPA. Ezret, galambom. Megmutatom tinektek
1727 3 | elefántcsontból, ébenfából és ezüstbõl van. A gyöngyházkagylók
1728 3 | érkeztem oda. A szobában ezüsternyõs lámpánál egy fiatal leány
1729 16| közepén feküdt. Szemeire nagy ezüstforintosokat tettek. (Ez volt a halott
1730 16| mozdulattal levette a két ezüstforintot, és egy kecses mozdulattal
1731 24| keresgél. Fölemel a földrõl egy ezüstszálat, mellyel a karácsonyfát
1732 16| csodálatos napom, te leheletszerû ezüstvirág, te gyöngyházhajó, te, a
1733 4 | találkoztak a hajóállomás fabódéja elõtt. Mind a ketten szerettek
1734 22| nyúló sziklán lakott. A fából és vályogból összerótt házikót
1735 27| Az ócska keringõk orromat facsarták, mint a kénes gyufa bûze.
1736 25| benyílóba kellett mennie fáért-miért, mindig torkon ragadta ez
1737 22| mikor volt templomban? - faggatta az asszony.~- Régen, Bianca,
1738 13| asztalok elõtt ülõ vendégek fagylaltot ettek, jégbe hûtött pezsgõt
1739 8 | boldog álmokat.~Egyszerre fagyosan borzongó, különösen disszonáns
1740 1 | fiatal-öreg arc a reggeli levegõ fagyosságában nagyon hasonlított az apjához.~
1741 13| NAGYAPA. Halvérûek, didergõ fagyosszentek vagytok mindnyájan. Eszik.
1742 8 | kezdve dédelgette. Dallamos fájába õ tapogatott életet és síró
1743 27| világ, az emberiség örök fájdalma nevében. Menj békével...~
1744 2 | gyermek rívása, csakhogy még fájdalmasabb, még szomorúbb, még egyhangúbb.~-
1745 11| aludtak.~Egy ajtó a csendben fájdalmasan sóhajtva nyílt ki. A szûk,
1746 11| mozdulatairól, bútorairól, ruháiról fájóan sírt le a panasz, hogy nincs
1747 8 | de lelke messze volt.~Oly fájón szakadoztak ki a hangok
1748 13| fûteni valója. Aztán egy fájós lábú öregasszony jött oda,
1749 15| karosszékben gubbasztott. Csontjai fájtak, s rossz gondolatai voltak.
1750 5 | Valami neszt hallottam, olyan fajtát, mint mikor valaki félve
1751 16| a gyönyört, mely belõle fakad. Ágyatok hasonlatos a koporsóhoz,
1752 26| agyában csodálatos gondolatok fakadnak fel. Olyanformát érez, mintha
1753 18| egy idõ óta a halál csírái fakadoznak benne. A többiek, akik körülötte
1754 3 | szekrény mellett, melybõl sírva fakadoztak fel a nagy, germán koponyák
1755 16| bõrrel bevont és különös fakalapácsok. Most csak simogatják, az
1756 18| pénze, a színházi zenekart faképnél hagyta, és aztán csak a
1757 17| kis sírok mellett olcsó fakeresztek szomorkodtak.~Szomorúan
1758 15| távolban, egy dombon, a fakerítés mögött, karcsúan és kísérteties
1759 4 | ibolyaszemeit félve nyitotta a fakírra. Mindig a szemébe kellett
1760 11| nagy keresztek, fordított fáklyájú, búsuló nemtõk, síró angyalok,
1761 2 | szárai, bortócsák, üszkös fáklyák sötétedtek mindenütt. A
1762 2 | lépcsõjén kockáztak sötét fényû fáklyáknál.~Philomene a Campus Martius
1763 17| szomorúság nemtõje megfordított fáklyával állott, a márványangyal
1764 22| A hegyi lakók lassanként fakóak, soványak, bizalmatlanok,
1765 18| egy este hazament, leült fakózöld karosszékébe, melyben meghalt
1766 16| gyümölcsök hullongtak a hajladozó fákról.~A nagy úton csak õ ballagott.
1767 16| ért, leült egy szõlõskert fala alá, mert elállott a lélegzete.~
1768 6 | emberért van, aki benn a cifra faládában a halottak egyszerû öltözetében
1769 13| háztetõkön s a nyaralók fehér falain. A nyárfák a távolban néha
1770 10| világosságában, a fehér falak kápráztató fényében is csak
1771 24| ujjainak a nyoma. A szoba falának támaszkodva, félrebillent
1772 7 | mászott a testén, mint valami falánk, mérges pók. Nem volt sem
1773 6 | novemberi köd. Az egyik nagy falás kenyeret nyelt le, a torkába
1774 8 | komondor leste szájukból a falatot. Õ álmodozva nézett az égre,
1775 27| gyomorral feküdtem neki a falnak. Az ócska keringõk orromat
1776 15| mind, a régi ágy, az ismert falszõnyeg (egy lepkét fogó gyerek
1777 15| valóságba, a piszkos, kicsi faluba, s az ébredés annál rettenetesebbnek
1778 10| sárga padokban. Nem jött. A faluban széltében-hosszában arról
1779 10| zöld csöbörbõl, csendes faluhelyen.~Egy este a kávéházban ült.
1780 10| szinte lopva leutazott a falujába.~3.~Holdfényes, havas téli
1781 10| Húsz év óta nem látta a faluját. Óvatosan lépdelt az alvó,
1782 10| olvasott. Megtudta, hogy falujukban az öreg tanító meghalt.
1783 11| városból a másikba futott. Majd falura ment. Hiába. Úgy érezte,
1784 15| a pályaházat s az egész falut. A törpe, fehér házak összeboruló
1785 22| szórakoztatónak, csiripelõ famadárnak. Maga is többször félt ebben
1786 2 | pezsdül meg az ágakban a fanedû keringése, a rügyek csírakedve.
1787 15| egymásra szorította, és a fantáziáját szabadon hagyta csapongani.~
1788 16| gépkocsikat, a tevés-vevésnek s a fáradhatatlan munkának csillogó változatosságát.
1789 11| egy kék zubbonyos munkás fáradságosan véste ki a betûket a kereszt
1790 2 | Elérkezett a hûs este, mikor a fáradtakat a puha ágy várja, mikor
1791 5 | reszketett. Arcán azonban nagy fáradtság tükrözõdött. Lehajtotta
1792 7 | Cser csaknem összerogyott a fáradtságtól, így szólt a feleségéhez:~-
1793 11| csiszolják, és a halál nemtõjének faragnak fantasztikus szomorú és
1794 3 | szívvel kopogtam egy széles, faragványos tölgyfa ajtón. Aladár kelletlenül
1795 15| volt maradása a szobában. Fárasztották, kínozták a régi bútorok,
1796 16| s a szerelmes óráknak és farkasoknak te világítasz, te rémes!...~
1797 8 | élve marad. S a vadállat farkát behúzta, elsompolygott,
1798 1 | kért a teájába.~Károly a farnesei Herkulest vette ki, boldogan
1799 9 | megtanulta a lelketlen, fás stílust, s eszébe sem jutott,
1800 2 | hogy egy szót szólt volna. Fásan, ridegen virrasztott egész
1801 13| doromboltak. Aztán, hogy a fasorba jöttem, láttam a sötétben
1802 23| lila, sárga, bronzvörös fátyolok surrantak el a távoli horizonton,
1803 27| hempergés megszentelte, finom fátyolt terített reá. Orra büszkén
1804 25| félelemtõl.~A tûzhelyen egy fazék bugyborékolt, várták, míg
1805 24| Most érezte elõször, hogy fázik, és mellén összehúzta a
1806 13| gyerekek meg fognak ott fázni. Pistike úgyis köhög. Édes
1807 13| egészen meleg van.~AZ ANYA. Mi fázunk mind.~A NAGYAPA. Halvérûek,
1808 11| imádkoztak.~A gyenge asszony fázva nézte a fergeteget. A szobában
1809 18| várakozott. A közönség fecsegett, pisszegett, fészkelõdött,
1810 2 | agg pásztorokat, az öreg, fecsegõ dajkákat, az alázatos rabszolgákat
1811 1 | Krisztusi szelídséggel feddette a fölemelt mutatóujjával.
1812 10| ablakon. A barackfák újra fehérben állottak. De most már a
1813 15| férjhez.~Ida napról napra fehérebb lett. Zavaros álmai voltak,
1814 8 | Gyönyörû nõk lebbentek eléje, fehérebbek a habnál, csábítóbbak a
1815 24| fák, a gázlámpák, a kövek fehérek voltak. Esett a hó.~Mintha
1816 1 | tõle bort, nagyon sok bort. Fehéret, vöröset. Olyat, mint a
1817 6 | többet...~- Nem viszi el a fehérnemûnket...~- Nem issza meg reggel
1818 24| nem is sejtette és aludt, fehérre változtatta az ijesztõ,
1819 24| fûrészporos lába szomorú fehérséggel lógott le. A bánat, a por,
1820 23| másik a kalapját nyomta a fejébe, s kezébe adta a piros napernyõjét.
1821 5 | az asszony.~- Verje ki a fejébõl e céltalan gondolatokat,
1822 7 | simogatta a forró, sajgó fejecskét. Aztán felkelt, megigazította
1823 27| életet, fiam, emeld fel a fejed, hisz tiéd az erõ, és tiéd
1824 7 | Hajtsd kissé elõbbre a fejedet...~Cseren egyszerre a hideg
1825 25| bolond cafrang, hogy az ember fejéhez kapott, és szerette volna
1826 8 | hártyaszárnyakon tánctól kipirult nõi fejek röpködtek, s fülébe csókra
1827 16| Egy pillanatig még kopog fejemben az utca zaja, a kerékdübörgés,
1828 16| magam is ijedten kapok a fejemhez, hogy megbizonyosodjam,
1829 12| kinevetnének, ha most látnának; fejemre olvasnák a statisztikájukat,
1830 13| dobálóztak, pacsáltak, és fejest ugráltak a padról. Istenemre,
1831 2 | hogy mi baja van. Mint egy fejetlen legyecske, támolygott ide
1832 7 | Cser lemondólag intett a fejével.~- Szeretlek.~- Megígéred,
1833 23| különös, pajtáskodó barátság fejlõdött ki. Az álmos szemû, szomorú,
1834 22| Hiába töröm testüket a fejszémmel, a körmömmel, a homlokommal,
1835 14| elveszõ bozontos fõrõl csínján fejtette a papírt, s felismerte Benedeket,
1836 27| hogy a földön vannak, és fejük fölött ég a Sirius is.~A
1837 13| szalmakalapot nyomott a fejükbe. Sárral dobálóztak, pacsáltak,
1838 5 | ajkunkat veri, majd összecsap a fejünk felett. És akkor már nincs
1839 1 | Egyszerre megállította gépét. A fék korgott, s õ féloldalt esett
1840 3 | szemekkel meredten a sakkmezõ fekete-sárga tarkaságára. Agyamban haditervet
1841 22| kõtörõ még soványabb és feketébb lett. Legalábbis hatvanöt
1842 22| mélységbe. A gyermekei - éppoly feketék és soványak, mint õ - éhesen
1843 10| nem született bohémnek. A feketekávés csésze senkinek sem állott
1844 26| Künn az esõ csendesen, feketén esik. Megdörgöli a szemeit,
1845 21| Mindig úgy szerettem... A feketeségben egy pici piros folt...~PÉTER.
1846 12| leveti a fehér ruháját, s feketét ölt. Sápadt arcához kitûnõen
1847 16| alszik el, szenesedik meg, feketül hozzá az alvó, mozdulatlan
1848 4 | homlokán, s parancsolt a fékevesztett folyónak. Egyre zöldebben
1849 25| kivörösödött kezeivel.~- Nem fekszel le, Anna? - kérdezte tõle,
1850 6 | tõlem felfordulhat, a sárba fekszem, és az eget nézem...~Nyomban
1851 16| ártatlanok vagytok! Úgy fekszetek a hideg ágyon, mint Vénusz
1852 14| letörte, s a zsinórokat féktelenül kiszakította a kampós szögek
1853 11| lélegzett. Valami nehéz sejtelem feküdte meg a mellét.~- Micsoda
1854 27| parkba, és émelygõ gyomorral feküdtem neki a falnak. Az ócska
1855 3 | iskolában megcsináltam a feladatát, mellette ültem, és talán
1856 18| nézett. Szeretett volna felállni, kicsit meghajtani a térdét,
1857 2 | dobálták egymást, aztán felállottak, s futni kezdtek. Philomene
1858 26| küldje.~Erre a zajra azután felbátorodik. Hangot hall, meleg, puha,
1859 9 | senki sem emlékezett meg egy félbenmaradt, nagyszerû költeményrõl,
1860 27| folytatását, mely pillanatra félbeszakadt, de tovább bonyolódott,
1861 13| zöld gallyakat törünk, felbokrétázzuk a sapkánkat, táncolunk,
1862 18| órakor nehézkesen és komolyan felbotorkált a lépcsõkön. Az ajtónyitogatók,
1863 23| is keresték, egy reggel felbukott a vízben prüszkölve és fújva,
1864 27| smaragdgyûrûk. Egy gazdagon felcicomázott keleti bálványhoz hasonlított.~
1865 25| lesz a vesztes. Egyszerre felcikáz agyában a gondolat. Kebléhez
1866 12| mert fázom. Az égboltozatra felcsap a szélroham, ráfúj a csillagokra,
1867 12| amin a legutolsó falusi felcser is pár perc alatt tudna
1868 3 | sokat. Sokszor a poharat is feldöntöttem.~Mikor hazamentem, arcomra
1869 3 | szemben levõ tükörben láttam feldúlt arcomat, a gyõzelmére váró
1870 8 | mélyen, amint az érzelem felduzzasztotta. Szemei egy pontra szegezõdtek,
1871 1 | kelt istenember. A jobb fele. S mostan a reménysége.
1872 16| Költõknek ablakába nézel, s õk felébrednek, és könnyel telik meg a
1873 24| fejét, és nagyot sóhajtva felébredt. Zörögve ledobta a szeneskotlát
1874 1 | Eközben a park lombjaiban felébredtek a madarak, s az elsõ madárszóval
1875 8 | lóbázgatta. Dúdolt. El akarta feledni, hogy nincs mit ennie, s
1876 15| történt.~A leány bizonyára ott feledte magát a sínen, és nem vette
1877 16| örök nyugalom és boldog felejtés, mert ti a szûz terméketlenség
1878 8 | az utcán zöld gallyakkal felékesítve jöttek haza. Családos emberek
1879 5 | becsületes arccal.~- Oka nincs a félelemre - próbálta vigasztalni. -
1880 12| kocsi. Ijedt és esengõ szeme feleli, hogy nem.~A hideg víz kissé
1881 18| olyan közöny, hogy néha félelmetes volt.~- És meddig... meddig
1882 18| vele, megszólíthatja, és õ felelni fog, röviden, egyszerûen,
1883 9 | politikust, mindig csak azt felelte, hogy „a helyzet komoly,
1884 3 | egy-egy epopeiája volt.~Felemeltem homlokomat, s kezem ökölbe
1885 8 | tolta a bölcsõt, a férj s a feleség hátul ment. Azután szerelmespárok
1886 7 | odasietett a tükör elé, megfogta feleségének a fejét, s elállt a lélegzete.
1887 5 | majd összecsap a fejünk felett. És akkor már nincs menekülés.~
1888 19| lánghullámok pedig átcsapnak felettem. Érzem, hová kerültem. Ez
1889 13| AZ ANYA. Valami elsurrant felettünk.~A NAGYAPA. Valami árnyék.~
1890 8 | hogy a kiéhezett fenevadak felfalják. Már érezte is a hatalmas
1891 9 | elmosódott alakját vélte felfedezni: Pallasz Athénét, a mennydörgõ
1892 16| megdermedt álmokat, te felfedezõ, te újra keltõ. Oly ártatlannak
1893 16| s valami különös, kemény felfelé-nyomást, valami borzalmas dagadást
1894 6 | Senki. - A világ tõlem felfordulhat, a sárba fekszem, és az
1895 12| hogy nem.~A hideg víz kissé felfrissített. Azt hiszem, hogy ki is
1896 5 | bevezette a különös látogatót. Felgyújtotta a gázlámpákat, s szemébe
1897 27| Aztán várt. Papi mozdulattal felgyûrte ingujját, mely kezeit egészen
1898 9 | államélet pikantériáinak felhajszolásában és kiszínezésében, mint
1899 15| Csizmájának minden koppanása felhallatszott hozzája.~A torony órája
1900 2 | bolyongott haza. Mint egy félhalott meredt az ijedtségtõl sápadt
1901 26| aztán minden cél nélkül felhányja a vastag, hivatalos könyveket.
1902 20| húsz éve ezt teszed.~Kázmér felhörpintette a borát, és nagyon nyugodtan
1903 6 | és csörgõsipkásan, fekete félholdas, rizsporos arcával százszor
1904 16| recseg bele az álmos, sárga félhomályba, a bizonytalanság és vakmerõség
1905 4 | és magas homlokát látta a félhomályban. Egy izma sem rándult.~Egyszerre
1906 9 | emeletén, hol állandóan két felhúzó lift közlekedett. A kisdedet
1907 14| csínján fejtette a papírt, s felismerte Benedeket, a jó, szelíd
1908 5 | tényezõkkel. Elõzõleg valószínûleg felizgatta valami; a férje ritkán marad
1909 14| Aztán minden pillanatban feljajdult sziszegve, csörömpölve,
1910 4 | mosolyogva intett neki, hogy ne féljen. Belebámult a türemlõ vízlepelbe,
1911 13| Jöjjetek a nagyapóval. Ne féljetek. A sötétben leülünk a padra,
1912 21| válaszol.~A PROFESSZOR. Mondja, feljöttek a csillagok?~PÉTER. Mind
1913 11| Miért kérdezed?~- Mikor feljöttem, láttam mindent.~Nem merte
1914 5 | aztán a térdig ér, aztán felkapaszkodik a nyakig, végre az ajkunkat
1915 10| Felrezzent álmodozásából. Dühösen felkapta fejét, mintha csak most
1916 23| Leültek a homokba. Tamás félkarjával könnyedén átölelte a leányt,
1917 21| erõs zajt ver, a hullámokat felkavarja. Itt van... most... most...
1918 9 | kiváló érdekességû”, s minden félkegyelmû csúszómászó „társadalmunk
1919 16| Pantheon megtelt a hülyék és félkegyelmûek arcmásával.~A felséges népnek
1920 14| zaklatott, céltalan nap, a késõ felkelés, a kávéházi órák, a keserû
1921 27| porba kell harapnunk, hogy felkelhessünk. Kezdj új életet, fiam,
1922 27| Holnap nem is te fogsz már felkelni, de valaki más, ki tiszta,
1923 16| lelkem mélyébe, s szelíden felkelted a kemény kérge alá elbújt,
1924 21| nappal nem bámultam meg. Felkeltem az ágyamból, s ki akartam
1925 1 | göröngyöt. Megvárták a nap felkeltét, aztán hazamentek. A parasztok
1926 16| érezte magát a sokadalomban. Felkönyökölt a kövön, s mosolyogva körüljártatta
1927 1 | kertben megteáztak, azután felkötötték poros, fehér kötõjüket,
1928 13| bevarrta a tüllzsákokba, s felkötözte a keresztlécekre.~AZ APA.
1929 3 | volna: elvette látásunkat, felkorbácsolta vérünket, s eltompította
1930 1 | csillogó, hosszú küllõk. Egy fellegalak sapkát viselt. Hosszú, lelógó
1931 3 | búcsúzó õszi fényével, komor fellegeivel a szobára feküdt volna:
1932 2 | olvadó havasokban, a kósza fellegekben valami csiklandós jókedv
1933 20| gondolkozott, bemenjen-e?~A fellegekbõl fehéren bukott ki a reggeli
1934 5 | üveghenger fölé. A gázláng fellobbant, s zöld fénnyel árasztotta
1935 8 | bálteremben, szõnyegdíszes, fellobogózott dobogón játszott volna,
1936 18| kezét:~- Bocsásson meg, most felmegyek. Itt lakom a második emeleten,
1937 10| melletti árokban, a lassan felmelegedõ pocsolyákban ügyetlen topogással
1938 26| segédkönyvvezetõ most már felmelegszik, és kipirul az arca. Füle
1939 16| ereimben is háborog egy óceán, felmorduló, elsimuló, dúló piros vér-óceán,
1940 16| ezer apró vipera-nyelvedet, felmordulsz, reám bõgsz, te harapós
1941 13| mintha meglapulnának és félnének. A törpe bokrok az árnyékban
1942 5 | lesütötte a szemét, s nem mert felnézni, de még mozdulni sem. Az
1943 12| hallok már.~A számat nehéz felnyitni, beszélnem is kín már. A
1944 1 | parkba. Megvárta atyját, míg felöltözködött, s boldogan átölelte.~Beszélni
1945 21| Meggyújtottam a lámpát, felöltöztem. Az asztalomon ott feküdtek
1946 1 | gépét. A fék korgott, s õ féloldalt esett le. A gép kerekei
1947 9 | jeles”, minden unalmas felolvasás „kiváló érdekességû”, s
1948 13| vacsora után a szobába, s felolvasunk a nagyapónak valami régi
1949 4 | karcsú, fehér rózsabimbó. Félórája találkoztak a hajóállomás
1950 9 | olvashatta mindazt, amit alig egy félórával elõbb kuszán papírra vetett.
1951 14| csengõ újra megszólalt.~Felpattant a székérõl. Sohasem bántotta
1952 10| és érezte acélos izmait, felpezsdülõ vérének lüktetését, azt
1953 18| pontyé, a két arca elõször felpuffad a beléje szívott sok levegõtõl,
1954 1 | megmutassa. Azt hitte, ezekkel felrázhatja apjának lelkét. Beszélt
1955 5 | volt, kivéve az utolsó, félreesõ termet, hol a lámpáknak
1956 7 | lázát, megvizsgálta, azután félrehívta Csert.~- Difteritisz...
1957 6 | együtt voltak, Gábor gyakran félretette a könyveit, és álmodozva
1958 13| Nem hall semmi neszt sem. Félretolja a záron levõ rézlemezt,
1959 14| kagylót, s füléhez szorította. Félretolta a nedves írást, és jegyezni
1960 15| környezetet. Inkább magába vonult. Félreült és álmodozott. Szemét lehunyta,
1961 23| elöl.~Tamás eléje rohant, félrevonta, s megcsókolta a meztelen
1962 10| falu harangja megszólalt.~Felrezzent álmodozásából. Dühösen felkapta
1963 3 | lámpám.~Álmomból sokszor felriadtam. Felszakítottam az ablaktáblákat.
1964 8 | hogy ez alvó hangorkánt felriassza, és forgószeleinek szárnyán
1965 5 | durván dobogó lábainkkal felriasztjuk...~- Méltóztassék ideadni
1966 18| a szája elreped, az arca felrobban a fortissimo örömétõl, és
1967 18| nem volt többé maradása. Felrohant, és megnézte a vendégkönyvet.
1968 2 | valami tagolatlan, szívbõl felsikító panasz, mint a gyermek rívása,
1969 16| halálos némaság lebeg. Majdnem felsikoltok a gyönyörtõl.~Magam vagyok!...~
1970 15| mondogatta magában, s csaknem felsikoltott.~Leborult az ágyra. Az ablakon
1971 8 | tér megfordult, a kövek felszakadoztak, s a lomha kõkolosszusok
1972 3 | Álmomból sokszor felriadtam. Felszakítottam az ablaktáblákat. Az éj
1973 23| mit se sejtve, mint egy felszalagozott áldozati barom.~Ella, az
1974 8 | zaj, a beszéd, a suttogás felszállott ablakához, elõször zümmögve,
1975 20| megnyúlnak, makrancosan ugrálnak, felszisszennek, ha reájuk lépünk, még a
1976 25| mint a patkány. Azután felszökött a konyhába, sót kért, és
1977 12| látom néha, hogy fáradtan feltekintek a vizestálból. - S mindig
1978 26| megmozdulnia, egy szemnek kellett feltekintenie, hogy ebbe a kongó szobába,
1979 13| csörögve hullott le a rámámra. Feltekintettem. Az ég mozdulatlan volt,
1980 11| rájuk tekintünk, szinte féltjük õket valami ismeretlen,
1981 23| egyre emelkedtek, dagadtak, feltornyozódtak, körülgyûrûzték, s õ, mintha
1982 18| kissé régimódi, de nem feltûnõ, rozsdabarna nyakkendõje
1983 5 | unatkozunk is, de még mindig félünk. S ez a félelem még rettenetesebb,
1984 1 | szobrait és tervvázlatait felvitette a padlásra, s a márványtömböket
1985 14| háborgatták írásában, máskor is felzavarta a csengettyû, de ezen a
1986 14| csengõ minden két percben felzördült. Tántorogva kelt fel, s
1987 10| szinte látta a víz kavicsos fenekét, hol zöld és piros bogarak
1988 22| lement a völgybe, a hegyek feneketlen mélységeibe. Körültekintett
1989 8 | s félt, hogy a kiéhezett fenevadak felfalják. Már érezte is
1990 16| az acélvár makrancosan és fennkölten recseg bele az álmos, sárga
1991 9 | s õ már nem volt képes fenntartani magát azokból a szûkös fillérekbõl,
1992 23| bizalmatlansággal nézett a lányokra. Fenntartotta a régi barátságot, tegezõdött
1993 4 | rózsa, lehajolt, halványlila fénybe vonva az egész láthatárt.
1994 2 | volt. Még a hajnal fakó fényébe se mert nézni.~Azt álmodta,
1995 16| bújnak egymáshoz, mert a te fényednél semmit se veszünk észre,
1996 12| jobban. Csak a fulladás ne fenyegetne. Annyi fekete, megaludt
1997 3 | nehéz égbolt búcsúzó õszi fényével, komor fellegeivel a szobára
1998 3 | drága ék. Körülötte halvány fényfoltok remegtek, mintha odalehelt
1999 6 | szövõdött a halottak aranyos fénykarikája.~- Halvány arcú, aranyszõke
2000 9 | árnyak, s a lehunyó nap fényködében szélesre nyílt, lázas szeme
2001 13| levegõ tisztán és üresen fénylett. S ekkor úgy tetszett nekem,
2002 21| hirtelen megláttam a sok-sok fénylõ tûzpontot, s akkor úgy tetszett
2003 2 | fáradtan serkedtek az elsõ fényszikrák. Az ünnepség roncsai, virágok
2004 15| be, s eltakarta a lámpák fényszóró központját, ámde õk annál
2005 5 | ez, s a fehér ablakon két fénytelen karika jelent meg. Csak
2006 13| sietve megy kifelé. A tó fénytelenül, ólomszürkén ömlik el a
2007 2 | lépcsõjén kockáztak sötét fényû fáklyáknál.~Philomene a
2008 22| vetette kõzúzó csákányát, s a fenyvesek között a vasúti töltés elé
2009 23| szûrõdött csak át a vastag fenyvesfalon. Leültek a homokba. Tamás
|