4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
2010 25| szüremlett szerteszét, s mindjárt ferde szájú, ijesztõ, síró álarcok
2011 16| semmi, ez a ciripelõ, zöld féreg egyre húzza lelkemben fájdalmas,
2012 23| magába a füstöt, mintha tüzes férfiajkat csókolt volna sápadtra,
2013 5 | képességgel, mely csak a férfiaknak adatott meg, elleplezte,
2014 1 | homlokára. Orra nyúltabb s arca férfiasabb és erõsebb kifejezésû lett.
2015 5 | Elõtte látta a tudományok férfiát, körötte minden a természettudomány
2016 26| rubintpirosra gyúl a belémuzsikáló férfihangtól.~Egy órája beszélnek már,
2017 23| Soha ilyen különös, ragyogó férfiszemet nem érzett még a testén.
2018 10| mozgékony arcú, tüzes szemû férfit. Gyönyörû hangon szavalt
2019 22| mint a hegyek porszínû férge.~Andria szíve elszorult,
2020 16| bámulod-e az embert, az isteni férget, a nyugodtan-rontót, az
2021 4 | A haját dacosan tépte a fergeteg, s õ mozdulatlanul állott
2022 11| gyenge asszony fázva nézte a fergeteget. A szobában csak fehér arca,
2023 5 | mohó tekintete elõször is férjének ágyára esett.~Még üres volt.~
2024 7 | csipkés könnyûséget, melyet a férjétõl kapott. A sárga selyem csodaruha
2025 15| mondta, hogy adják hamarosan férjhez.~Ida napról napra fehérebb
2026 15| és az urára tekintett.~- Férjhöz köll adni - sipította a
2027 22| embert, ha közelébe mer férkõzni, és maga is megijedt a mesétõl.
2028 15| és a szívéhez hidegség férkõzött.~Gyakran voltak ilyen álmai.
2029 16| szeret, mert az õ arcán is festék van, és lelke tüzével ölelgeti
2030 16| hozzám, öröm leányai, ti festékes arcúak, kormos szemöldökûek,
2031 17| bútorokat hozott, s a friss festékszag tavaszosan vegyült el a
2032 27| leült, háttal az ajtónak, s festeni kezdte magát.~Egyszerre
2033 10| kell pótolni a mûvészet festett pírjával. A kávéházba járt,
2034 15| durva bõrû, ízléstelenül fésülködõ asszonyka, napról napra
2035 11| megmosdott, és hosszan fésülködött. Leült egy tág, ódivatú
2036 15| aki szorgalmasan felfelé fésülte a haját, mint egy gimnazista,
2037 15| homlokát. Mióta ebbe a poros fészekbe szakadt, gyakran betegeskedett.
2038 18| legközelebbi székre. Idegesen feszengett, mert nem ülhetett a szokott
2039 26| verõfénnyel, s valami nagy érzés feszítheti mellét. Máskor önzõ és ideges,
2040 7 | színpadról egyenesen kényelmes fészkébe lépett, kecsesen és büszkén,
2041 18| közönség fecsegett, pisszegett, fészkelõdött, de õ mindig tiszteletteljesen
2042 19| izmok, s szétpattanásig feszül minden idegem. Orlay még
2043 10| asztalon nyugodott.~Meredten és feszülten állt, mint az élet katonája,
2044 19| Orlay, nyugodtan, egyenesen feszülve, sápadtan, de sokkal magasabb
2045 16| tiszteletreméltó agg, miért fetrengsz itt a hideg sárban, mondd,
2046 1 | szeszélyrõl van szó. Kedvébe járt fiának, s sírva panaszkodott, hogy
2047 1 | értelmetlenül mosolygott fiára, mint a rosszakaratú, ostoba
2048 1 | kísértet jár az udvaron. Ez a fiatal-öreg arc a reggeli levegõ fagyosságában
2049 10| ugyanitt ült, s most sokkal fiatalabbnak érezte magát.~Lelkében újra
2050 5 | éve ismerte. A gyönyörû fiatalasszony barátjának a felesége volt.
2051 27| színész mozdulatlanul nézte a fiatalembert. Amint így végighevert a
2052 10| nedves estén eszébe jutottak fiatalkori színdarabjai, a görögtüzes,
2053 10| Orrcimpái kitágultak, s fiatalos kedvvel szívta tüdejébe
2054 1 | után - õszintén beszélt a fiával. Görcsösen magához ölelte.
2055 3 | Összevissza húzogattam a figurákat, úgyhogy gyõzelme már biztos
2056 21| arra, amit mondok?~PÉTER. Figyelek.~A PROFESSZOR. Miért olyan
2057 5 | úgy tett, mintha nem is figyelne a nõ elbeszélésére. A keze
2058 7 | kegyetlen, éles szemekkel figyelték egymást. A férfinak borzasztó
2059 8 | fojtogatta. Nem volt egy fillére sem.~A szoba ablakai nyitva
2060 9 | fenntartani magát azokból a szûkös fillérekbõl, miket a tanítással keresett.
2061 6 | A sovány fiú pedig, aki filozófiát tanult, lefekvés elõtt ezt
2062 6 | igazította helyre az, aki a filozófiával foglalkozott. A vigyorgó,
2063 18| és bölcsen - ahogy igazi filozófushoz illik - leszámolt az élettel.
2064 16| szélben azonban hárfahúrokká finomulnak a vastag hajókötelek, és
2065 8 | elõtte, álommá és mesévé finomulva. Látta magát, mint kis fiút.
2066 25| berohant a konyhába, és a fiókból kivette a széles pengéjû
2067 1 | bizalmatlanul tekintettek fiukra. Különösen az apa. De azért
2068 6 | dorbézolástól, és szomorúan nézett a fiúkra, mikor elindultak Györgyhöz.~
2069 23| hamarosan tönkremenjen. A fiúnak borzasztó jelenetei voltak
2070 1 | megunta a tagsági díjak fizetését, zsémbelõdött a tûrhetetlen
2071 9 | és az anyja igen. Az apja fizetõpincér volt Athénnek egyik legforgalmasabb
2072 5 | mint valami láthatatlan fluidum lepi el a szobát, mely elõször
2073 6 | volt hozzánk...~A kihûlt fõ gondolatai lassan keringeni
2074 11| átdorbézolt éjszaka után fõbe lõtte magát.~Aztán jöttek
2075 4 | viharban egy hófehér szoknya fodrai libegtek.~A fakír a kikötõoszlopra
2076 1 | kavicsos útjain. Könnyû föladványokat adott föl neki. Futtatta,
2077 1 | valaminek történnie kell. Fölállott, hogy jobban lássa. A gép
2078 5 | öt-hat lábnyira a fekete földbe...~Az orvos az asszonyra
2079 17| a sarjadzó puha, lucskos földben, a virágos, domborodó földpúpok
2080 6 | nekik ez a hideg, hallgatag földdarab. A rögtönzött ravatal hihetetlenül
2081 25| találnak, selyemmellényben, földes, vértõl átázott hajfürtökkel,
2082 16| tartósabb, mint a romlandó földi test.~Mikor ezt elgondolta,
2083 27| Menj békével...~A színész földig hajolt. Két hatalmas kezet
2084 25| alázatosan csókolja a pince földjét.~1907~ ~
2085 17| földben, a virágos, domborodó földpúpok közé. Távolban a szomorúság
2086 24| alatt keresgél. Fölemel a földrõl egy ezüstszálat, mellyel
2087 11| emeletrõl, leköltözött a földszintre. Aztán otthagyta a fõvárost,
2088 5 | Bocsásson meg, uram... Láttam a földszintrõl, hogy ég a lámpája... A
2089 8 | messze-messze távozott el a földtõl s az emberektõl. A keze
2090 6 | a szobára. A szomorúság föléjük nehezedett, reájuk hasalt,
2091 24| az asztal alatt keresgél. Fölemel a földrõl egy ezüstszálat,
2092 1 | szelídséggel feddette a fölemelt mutatóujjával. Megfogta
2093 1 | beszéltek egymással. A fiú oly fölénnyel szólt hozzá, mint egy öreg,
2094 3 | napra éreztette velem a fölényét. Kicsinylõ, hideg mosoly
2095 1 | hogy kifelé mennek, rögtön föleszmélt, és öltözködni kezdett.
2096 15| kupékban francia és török fölírások. A konyhában dolgozik a
2097 5 | az emlékezetét; s késõbb fölismerte a nõt.~- Nagyságos asszonyom -
2098 24| a lámpa felé fordítjuk, följebb léniák, tollak, hasas tentásüvegek
2099 13| végén szunyókál, az apa fölkel, az anya a lámpába néz.
2100 1 | hasonlított az apjához.~Az öreget fölkeltette. Fáradt és halálosan kábult
2101 20| írót.~Három óra felé végre fölkerekedtek.~Az éjszaka nyugtalan és
2102 20| házakra.~A város azonban mégis fölkereste.~Elõször egy bolond villamoskocsi
2103 4 | a hajólámpások, s halkan föllobbantak a hídcsillárok. Minden izma
2104 20| lesz, nyugodt és álmodozó. Fölmászott a Gellérthegyre, megvacsorázta
2105 14| borultak le égõ szemgolyóira. Fölötte homályos, zöld lobogással
2106 21| ugyanazok a csillagok vannak fölöttem... akkor valami olyan különöset
2107 4 | emlék ma is ott lebegett fölöttük, s a múlt alattomos lassúsággal
2108 3 | után kínos csend remegett fölöttünk, melyben a szívünk dobogását
2109 1 | folyó.~Atyja gépe egyszerre fölpattant, s magasra, hihetetlenül
2110 1 | Ilyenkor fölugrott az ágyból, fölrántotta az ablakot, és segítségért
2111 1 | az anatómiáját. Csakugyan fölséges jelenség volt. A fáradt
2112 4 | megjelent a hajó.~Mind a ketten fölsóhajtottak. A lány csalódottan mosolygott.
2113 16| kivirult a fû, az ugart fölszántották, ezer és ezer fiatal tücsök
2114 1 | Az ágynemûit, az ingét föltépte, félt a megfulladástól s
2115 1 | sovány kezében.~Ilyenkor fölugrott az ágyból, fölrántotta az
2116 4 | szemében egy pillanatra fölvillantak a lángok, azok a régi lángok.
2117 4 | vonva az egész láthatárt. A föveny nyugtalankodni kezdett,
2118 23| strandra. Letelepedtek a fövenybe, s a középre ültették. Tamás
2119 13| olyan sárga az öregember foga?~A MÁSIK. Azt hiszem, a
2120 21| az égre néznek, s édesen fogadják az esti levegõ cirógatását.
2121 9 | egymásnak adogatták Akhillész fogadószobájának kilincsét. A nagy államférfiú
2122 8 | azonban fagyos, halálos csend fogadta.~Körülnézett. Összeborzongott
2123 12| zsebkendõjét, de én nem fogadtam el; mentünk lassan tovább,
2124 5 | hajlékony nõalak, amint fehér fogai bevilágítottak a fekete
2125 15| megcsókolja az urát, aztán villogó fogaihoz emeli a pezsgõspoharat.~
2126 19| csattannak össze a kardok. A fogaikkal enyeleghetnek így a bestiák,
2127 1 | elhagyja. Összeszorított fogakkal és lihegõ mellel kapaszkodott
2128 8 | lihegését, már látta is fogának félelmes villámlását. Majd
2129 26| van-e? Sehol senki. Üres fogasok és üres székek. Most érzi
2130 6 | helyre az, aki a filozófiával foglalkozott. A vigyorgó, hóbortos diák
2131 27| amíg meg tudott valamit fogni ebbõl a halálos nyugalomból
2132 15| ismert falszõnyeg (egy lepkét fogó gyerek van rajta), s a kályhán
2133 27| neuraszténiás fiú -, én ma meg fogok dögleni.~A fiú tényleg betegnek
2134 25| szegény kis szíve, mint fogoly madár a tõrben. A sötétség
2135 1 | közeledni. Végre csellel fogott ki rajta Károly. Megígérte
2136 15| álmodozott. Szemét lehunyta, két fogsorát egymásra szorította, és
2137 26| szájpadlás, melybõl a házak fogsorként vigyorognak ki.~Most már
2138 2 | sápadt apjára.~Az apja kézen fogta, megcsókolta, s az átriumba
2139 23| helyeselte. Azután kezet fogtak, elváltak, s Tamás andalogva,
2140 17| egyre kisebbedtek, az utcák fogytak és ritkultak, s egy lapos,
2141 19| ahogy éjjel elképzeltem. A fõhadnagyhoz rohanok, valamit dadogok,
2142 25| karjaival, és meg akarja fojtani.~Anna arcizmai kifeszülnek,
2143 26| már majdnem hangos sírás fojtogatja torkát. Bemegy az elõszobába,
2144 12| ráfekszik a mellemre, s fojtogatóan édes balzsama egészen megrészegít.
2145 15| egészen magára maradt. Újra fojtogatták a gondolatai. Átélte azt
2146 23| állán, és zokogott halkan, fojtottan, fuldokolva.~Tamás arcán
2147 23| volt, mint valami hatalmas fóka.~Az apja, aki akkor már
2148 25| erõvel kapaszkodnak be a kés fokába, és a másik pillanatban
2149 21| feketeségben egy pici piros folt...~PÉTER. Most tessék figyelni,
2150 24| csak egy parányi fekete foltot is. Zúzmarás, didergõ ezüst
2151 8 | romjaiba temetkeztek. A zaj folyamatosan nõtt.~Szédült. Füle csengett,
2152 10| az élet egyhangú, boldog folyását, a nemzedékek folytonosságát,
2153 12| az én szegény szívembõl folyik ki.~Prüszkölve, köhögve
2154 16| magammal, mintha saját vérem folyna bennük.~Hallgatózom. A csend
2155 21| itt lógatom a lábaimat a folyóba, bámulok a levegõbe, nézek,
2156 4 | parancsolt a fékevesztett folyónak. Egyre zöldebben dagadtak
2157 4 | mentek a halk, szélcsendes folyóparton. A leány cipõje olyan volt,
2158 15| kilopózkodott az ajtón. A folyosó szûk volt (alighogy éppen
2159 23| homokba, könnyei piszkosan folytak az állán, és zokogott halkan,
2160 2 | villámszóró Jupiter rendelése folytán sohasem fog békés tûzhely
2161 27| annak a kusza álomnak a folytatását, mely pillanatra félbeszakadt,
2162 5 | Nem hiszem, hiába is folytatja. Természetesen azonban nem
2163 11| mindent.~Nem merte tovább folytatni. A házban, abban a házban
2164 10| folytonosságát, a régi történetek folytatódását.~Tanítványai nagyon szerették
2165 15| van a város.~De a látomás folytatódott. Újra látta a báltermet.
2166 15| látott, álmai nappal is folytatódtak, s ilyenkor este a valóság
2167 6 | lerongyolódott, éhes diák, akivel folytonos pörlekedésben állottak,
2168 10| boldog folyását, a nemzedékek folytonosságát, a régi történetek folytatódását.~
2169 1 | öreg letaposott cipõivel fonákul hágott a kengyelre, s ügyetlen,
2170 14| megtalálja az elvesztett fonalat, s újra belezökkenjen a
2171 8 | kacajjal nevettek rá; s fondoran, édesen vonták kristálypalotájukba,
2172 2 | téli éjszakákon segített fonni a rokkánál, s kellemes,
2173 4 | múlt alattomos lassúsággal fonta köréjük aranyfonalait.~A
2174 3 | fehér arisztokratakezek fontak köréje, hogy a földön marasszák...~
2175 18| zsurnaliszta, aki az uvertürt fontoskodva hallgatja. És ott egy oldalszéken,
2176 24| lehet látni, ha a lámpa felé fordítjuk, följebb léniák, tollak,
2177 11| kis és nagy keresztek, fordított fáklyájú, búsuló nemtõk,
2178 23| néztük. Arcát a hold felé fordította, és a falra akart mászni,
2179 3 | is a titokzatos ház felé fordítottam a fejemet.~Az udvar mélyén
2180 4 | beszélgettek élces, gúnyos és fordulatos beszéddel. A leány ibolyaszemeit
2181 18| testébe, és neki arra kell fordulnia, ha akar, ha nem.~- Lehetetlen,
2182 15| citromszeleteken, s õ a tánc legvadabb forgatagában lázfoltos arccal, dacosan
2183 4 | Finom ujjai közt idegesen forgatta a japánasztal csecsebecséit.
2184 15| gyermekek sírtak, a személyzet forgolódott.~Az indóház elsõ emeletérõl,
2185 8 | hangorkánt felriassza, és forgószeleinek szárnyán visszaszálljon
2186 15| dacosan meredt nyakkal forgott. Körülötte szürke ruhában
2187 18| képeken, orra nagyobb és formátlanabb, de azért így is szép, és
2188 14| között elveszõ bozontos fõrõl csínján fejtette a papírt,
2189 4 | állott az elemek háborgó forradalmában.~A leány tanácstalanul járt-kelt.
2190 16| reám tekintesz, te nagy forradalmár, te örök-nyugtalan, te közönyös
2191 1 | szellemvilágba, mint a francia forradalom egykoron a társadalmi életbe.
2192 16| földre, milyen lázas és forrongó. Mindenütt élet van, kelj
2193 23| füstölgött.~Mindenki menekült a forróság elõl. Csak Tamás várt. Az
2194 18| gázlángok lihegnek, a tikkasztó forróságban szédülnek. A tükrök a sarokból
2195 13| A tó vize bugyborékolt a forróságtól. Meleg nyár volt... A lánghullámok
2196 23| szûk koponyájában.~Hogy mi forrott benne, senki sem sejtette.~
2197 10| Az erõs melegben ujjongva forrt a tavasz. Égett, mint a
2198 18| elreped, az arca felrobban a fortissimo örömétõl, és bõrén még sötétebbé
2199 9 | Tördelni...~Egy év múlva fõszerkesztõje lett az Athéni Hirlap-nak.
2200 14| érthetetlen magyar és német szavak foszlányai.~- Háló, háló... - szólt,
2201 11| amint összetörten egy kopott fotelben ült, s gondosan lesimított
2202 27| megkülönböztetni. Õk megállnak egy fotográfia-kirakat elõtt, kedvesük arcképét
2203 11| a nyugalmas vidéki város fõutcáján lakott. A bérházban bolthelyiségek.
2204 15| torony órája hármat vert. A fõvárosban most térnek haza az elegáns
2205 11| földszintre. Aztán otthagyta a fõvárost, és vidékre utazott. Ott
2206 15| szappant, szilvalekvárt fõztek, s a rézkotlában szalma
2207 6 | elõkeresték a csészéket, és míg fõzték a teát, a spirituszláng
2208 13| AZ ANYA. Lassan-lassan fõzzük a szilvalekvárt is. A rézkotlákat
2209 25| az ágyon, a széken egy frakk, egy mellény, egy-egy nyakkendõ.~
2210 16| meg tõled, ó örök-rontó, frigyet bontó, vért ontó. Az én
2211 13| Hûvös van...~AZ APA. A szél fú. Én is fázom...~AZ ANYA.
2212 15| játszott. Aztán leült a fûbe. A sínek összefolytak a
2213 20| selyemsuhogást hallott. Félrehúzta a függönyöket, s egy asszonyt látott,
2214 11| mellére nehezedtek volna. Fülében távoli mély vizek moraja
2215 15| Tûzpillangókat látott, fülei csengettek, és a szívéhez
2216 2 | nyüzsgése tompítóan kopogott füleiben. A halántékán kidagadtak
2217 1 | rohant, vágtatott. Károly fülelt. Már a zajt sem hallotta.
2218 26| derû. Boldogan veszi el a fülétõl a kagylót, a magasba emeli,
2219 3 | rendesnél is idegesebb volt, fülhasítóan, sértõen kacagott:~- Ne
2220 19| orfeumban?~- Ott. Ugyanabban a fülkében, a rózsaszínû lámpás alatt.~-
2221 13| Az ég mozdulatlan volt, s fülledten borult a földre. A levegõ
2222 14| borzongás futott át, s csengõ füllel, tágra meredt szemekkel,
2223 23| érdekelné a kegyetlen játék.~Egy füllesztõ augusztusi este azonban
2224 9 | megkeresztelték, s a keresztségben Fülöp nevet nyert.~Érette nem
2225 9 | szegény leány maga nevelte fel Fülöpöt. Beíratta az iskolába, a
2226 12| erõsödik, s már zúg, bömböl, fülsiketítõen harsog, mintha a harangtoronyban
2227 22| kibukkant a szirtekbõl egy merev fülû, kõarcú manó, és lopva rásandított.
2228 3 | vigyáztak, a lovak mintha fülüket hegyezték volna: minden
2229 1 | olyan kellemesen döng a fülünkben. Rumot, sötétet, vérvörös
2230 13| APA. Ilyenkor már kevesen fürdenek. Nem jó, ha a gyermekek
2231 13| gyermekek maguk mennek a fürdõbe.~AZ ANYA. A nagyapa mindig
2232 23| már gyászruhában járkált a fürdõben, rögtön hazautazott, és
2233 23| alakja tûnt fel.~Õk voltak. A fürdõbõl jöttek.~Ella kócosan és
2234 13| jó két hete lehetett. A fürdõépületben még zúgtak a szobák a nyaralóktól,
2235 23| makacs hallgatással õrizte.~A fürdõévad kezdetén, egyszer, amikor
2236 13| háborúkról...~AZ APA. A fürdõhely már különben is lakatlan.
2237 13| ÕSZ FELÉ~Történik egy kis fürdõhelyen, augusztus végén. A nyaraló
2238 6 | ágyat vackolt magának a fürdõkádban, és elaludt. A szobában
2239 23| indultak utána, az egész fürdõközönség talpon volt, s keresték-kutatták
2240 23| gyerekek. Mi az újság?~A fürdõn közte és a lányok között
2241 23| fiú magyarázott valamit a fürdõorvosnak. Az orvos szórakozottan
2242 23| sötétségbe. Olykor fehér fürdõpongyolák, rikító szalagú szalmakalapok,
2243 23| viaszosvászon sapkáikkal és fürdõruháikkal a hónuk alatt, haza igyekeztek.
2244 13| benne. Öröm volt nézni. A fürdõs szalmakalapot nyomott a
2245 23| óra múltán jutott eszébe a fürdõsnek, hogy utánanézzen. Riadtan
2246 23| szövetkezetben azután benn volt a fürdõtelep összes leánya, tíz-tizenkét
2247 23| Halljátok? A Vaál fiú...~A fürdõvendégek féltek és nyugtalankodtak,
2248 23| már messzirõl ráismertek a fürdõzõk. Ez a dal gyakran hangzott
2249 17| tüdõkkel szívta magába, s fürkészõ szeme észrevette azt is,
2250 5 | bokrokon, melyek zavaros ködben fürödtek.~Az ajtajában cselédjei
2251 1 | valami szigor borulna sötét fürtjei közül kikandikáló nagy homlokára.
2252 13| Ezekbõl a gyönyörû viaszszínû fürtökbõl majd télire is elteszünk.
2253 4 | Rózsaszínben ragyogtak a fehér fürtös akácok, s a szél halkan
2254 24| szivarra gyújt. Liláskék füstfellegek ölelik körül a lámpát.~Jánoska
2255 15| fekete ponttá törpült. Csak a füstfoszlányok szállongtak még a levegõben.~
2256 15| egyenesen szálltak fel a szivar füstgöngyölegei.~Idába lassan-lassan tért
2257 17| hangzott fel, s elnémult. Egy füstgomoly szállt fel és szertezüllött
2258 20| Nézte a szûzdohány acélkék füstjét.~A várost kerülte. Ha olykor
2259 9 | gyakran elbolyongott a fõváros füstjétõl és porától futva, a szelíd
2260 23| kavicsos pora valósággal füstölgött.~Mindenki menekült a forróság
2261 23| ajak úgy szívta magába a füstöt, mintha tüzes férfiajkat
2262 2 | kétnapos hurcolás piszkossá és füstszagúvá tett. Nézte sokáig a põre
2263 6 | okos, mint õ.~Énekeltek, fütyörésztek, gyufákat gyújtogattak a
2264 20| volt. Kázmér piros arccal, fütyörészve temetkezett beléje. A fák
2265 6 | temetés napján éles szél fütyült, a fiúk jól összehúzták
2266 22| szelek vihorászva, vadul fütyültek, s a tûhegyes, karcsú szirtek
2267 16| kaszájával kaszálta a rozsdás füvet. A sárga fényben égõ kertre
2268 17| ablakoknál vonalazzák meg füzeteiket egy szabad vasárnap délután
2269 10| olvasni kezdte régi, poros füzeteit. Lassan azonban, belemelegedett.
2270 8 | csillagok lámpái.~Langyos szél fújdogált. Tavasz volt. Az ibolyák
2271 21| este van. Lassan a szél is fújni kezd. Egy óráig sétálhatunk.
2272 10| meleget árasztott a szobába. Fújt és dohogott. A rostélyon
2273 16| a dolgok végét. A drága fûkivonatokat elhajította, az orvosokat
2274 23| körülgyûrûzték, s õ, mintha fuldokolt volna e kacaj-óceánban levegõért
2275 23| zokogott halkan, fojtottan, fuldokolva.~Tamás arcán a káröröm,
2276 12| gyengülök el jobban. Csak a fulladás ne fenyegetne. Annyi fekete,
2277 23| elterjedt a hír, hogy a tengerbe fúlt. Végre két nap múlva, mikor
2278 24| selyemderék, és sovány, fûrészporos lába szomorú fehérséggel
2279 16| bölcsessége, a kuruzsló asszonyok furfangos ráolvasása, napról napra
2280 8 | tekintetét a szoba sötétségébe fúrta. Keresett valakit. Nem volt
2281 20| temetkezett beléje. A fák nyári fûszerüket ontották, mámoros volt mindenki.~
2282 17| szélben borzasztó bánat futamai csuklottak meg, s fenn a
2283 16| amint a kék égbõl a vízi futáshoz olykor levegõt kortyint.
2284 8 | esztelen sebességgel, otromba futással rohantak össze, és csörömpölve
2285 13| erdõn, hogy legyen télire fûteni valója. Aztán egy fájós
2286 26| megreccsen. Szemét könnyek futják el, és szûk agyában csodálatos
2287 16| a lámpám árnya alatt, és fûtött szobában, csikorgó télen
2288 3 | bástyák keményen állottak, a futók serényen vigyáztak, a lovak
2289 5 | idegen. Ettõl a félelemtõl futottam ide...~A gyönyörû asszony
2290 1 | föladványokat adott föl neki. Futtatta, ledörgölte érdes, hidegvizes
2291 9 | fõváros füstjétõl és porától futva, a szelíd lankákon, s bámulva
2292 6 | Néha-néha mintha valami jeges fuvallat csapott volna az arcukba.~
2293 15| Néhány sovány nyárfa meg pár fûzfa magasodott csak ki a homályból.
2294 16| él, a tücsök, ez az apró fûzfapoéta, ez a semmi, ez a ciripelõ,
2295 2 | bivalyokra, a bégetõ barikra s a gágogó, sárga csõrû ludakra vigyázzon.
2296 10| fehér ruhák. Tovább sárga galagonyák a zöld füvön. A barackfák
2297 13| Bogarakat is?~A NAGYAPA. Ezret, galambom. Megmutatom tinektek a piros
2298 18| puha, hegyesen kiszögellõ gallér szorult a nyakához, kissé
2299 15| elegáns gavallérok izzadt gallérokban, elfáradtan, és a lányok
2300 17| virágillattal és a zöld gallyak életlehelõ szagával. Nyelte
2301 13| Bemegyünk az erdõbe, zöld gallyakat törünk, felbokrétázzuk a
2302 8 | kirándulók künn az utcán zöld gallyakkal felékesítve jöttek haza.
2303 1 | és szavában talált valami gáncsolni valót, valami alantast és
2304 12| nyomja szájpadlásomat, a garatomat, hogy alig látok és hallok
2305 9 | címet adta: A militarizmus garázdálkodása. Therszitészt, a folyton
2306 9 | le a romboló vörös elem garázdálkodását.~Idõvel azonban megtanulta
2307 9 | hanyagul szólt oda:~- Ciceró! Garmond! Nonpareille!...~- Tördelni...~
2308 5 | értsen félre, asszonyom. Én gavallér ember vagyok, ki a gyanú
2309 15| most térnek haza az elegáns gavallérok izzadt gallérokban, elfáradtan,
2310 27| rubin- és smaragdgyûrûk. Egy gazdagon felcicomázott keleti bálványhoz
2311 1 | félt tõle, mint a kutya a gazdájától.~Az öreg magába szállt,
2312 13| pattogott a tûz. A házicicák a gazdasszonyok ölében doromboltak. Aztán,
2313 25| lerongyolódott, cifra jelmezek gazdátlanul hevernek, s szürke hamu
2314 5 | látogatót. Felgyújtotta a gázlámpákat, s szemébe nézett. Aztán
2315 5 | tartott az üveghenger fölé. A gázláng fellobbant, s zöld fénnyel
2316 23| kellesz... nem kelletek... gazok, bestiák vagytok mind. Értetted?~
2317 27| jégvirágos ablakot, a ködben égõ gázokat. Szája még keserû volt az
2318 24| székre, és meggyújtotta a gázt.~A szobát enyhén hullámzó
2319 5 | nélküli, vak rettegést. A gégéjük kiszáradt, s mindketten
2320 20| és álmodozó. Fölmászott a Gellérthegyre, megvacsorázta a vastag
2321 1 | mély hûvös folyó.~Atyja gépe egyszerre fölpattant, s
2322 1 | ajtóra. Aztán megveregette a gépek nyergét, mint ahogy az induló
2323 19| vízszínû szemek, a lelketlen gépemberbe visszatér az élet.~A fõhadnagy
2324 16| ócskavasként árulják, a gépész meghalt, a jelzõlámpa összetört,
2325 1 | Egyszerre megállította gépét. A fék korgott, s õ féloldalt
2326 14| Rátaposott a sarkaival. A bomlott gépezet hörögve, ájuldozva vergõdött,
2327 15| pályaudvaron sétált, aztán a gépházban tekintett szét. Ida pedig
2328 16| batárokat, a töfögõ-pöfögõ gépkocsikat, a tevés-vevésnek s a fáradhatatlan
2329 1 | vágtatott, anélkül hogy a gépnek valami baja is esett volna.~
2330 3 | kiegyenesedtem. Görbedt gerincem merészen rázta le az alázatosság
2331 15| fésülte a haját, mint egy gimnazista, s mindig hosszú szalonkabátban
2332 6 | Betemetnek egy csúnya, hideg gödörbe.~- De miért is törõdünk
2333 6 | könyveit finom selyempapírosba göngyölték, és türelmesen betûzgették
2334 3 | fülébe.~Akkor kiegyenesedtem. Görbedt gerincem merészen rázta
2335 2 | csípõinél kéjes hanyagsággal görbítette meg hajlékony derekát. Philomene
2336 24| szája is mintha sírásra görbült volna. Dobogó szívvel nézett
2337 5 | inkább hasonlított a félelem görcséhez, mint egy kérõ, hálálkodó
2338 1 | õszintén beszélt a fiával. Görcsösen magához ölelte. Türelmetlenségrõl,
2339 21| rohantam, be a könyvtárba, a görnyedõ, púpos hátú emberek közé.
2340 13| Ugye, nagyapó?~A MÁSIK. Már görög-gyufát is vettünk, papa. Nézd csak:
2341 9 | politikára, s talán egész Görögország jövõjére. A politikai hírrovatnak
2342 10| fiatalkori színdarabjai, a görögtüzes, mûkedvelõi elõadások, az
2343 14| lábujjhegyen járkált a porhanyó göröngyökön, s az emeleti ablakokon
2344 1 | diadalmas ember a makrancos göröngyöt. Megvárták a nap felkeltét,
2345 18| a ruháit, csontos arcát, gõgös-szomorú szemeit, beszélhet vele,
2346 13| rucákat, a bíbiceket, a gólyákat. Hol a puskánk? Hozzátok
2347 21| megtöröli a szemeit. A bús golyók az égre néznek, s édesen
2348 18| nyakán, görcsös csomóba gombolyodik, s csak lazán tartja össze
2349 20| Este, mikor a szivarfüst gomolyagjain szövögette a jövendõt, gyakran
2350 14| lehajtotta a fejét, tarka gomolyban került eléje az elmúlt napja,
2351 6 | hol lehet mostan, vajon gondol-e ránk?~- Száz év se kell,
2352 3 | voltam, és rendeznem kell a gondolataimat.~Aladár az utolsóban volt,
2353 7 | Nem tudta befejezni a gondolatát, mert a szomszéd szobából
2354 5 | törõdtek semmivel. Még annak a gondolatától sem ijedtek meg, hogy esetleg
2355 20| pedig megderesedett ebbe a gondolatba. Egy napon este kilenckor
2356 7 | Hónapokig járt ennek a gondolatnak a terhével. Azután ijedten
2357 5 | ki a fejébõl e céltalan gondolatokat, asszonyom! Ezen gondolkozott
2358 10| hurcolta magával ezt a kínzó gondolatot. Nyíltan nem vallotta be
2359 12| azzal a bárgyúan egyszerû gondolattal, hogy meg kell halnom, itt,
2360 8 | halált. Remegett attól a gondolattól, hogy élve marad. S a vadállat
2361 5 | legsötétebb sarokban, ahol nem is gondoljuk, guggol egy árnyék, reánk
2362 1 | vele a kerékpározást. Úgy gondolkodott, hogy ezáltal nemcsak erõt
2363 16| ez sem tetszett. Mind úgy gondolkodtak, hogy õk sem különbek náluknál,
2364 13| öregembernek lenni.~A MÁSIK. gondolkozik. Miért?~AZ EGYIK. Az öregember
2365 13| ám.~A MÁSIK. Ez nem igaz. Gondolkoznak.~AZ EGYIK. Te, mikor hal
2366 7 | gyilkos, fekete tréfa.~- Mit gondolkozol? - gyóntatta tovább az asszony.~-
2367 19| melyrõl gyerekkoromban annyit gondolkoztam. Most itt van, megragad,
2368 5 | sem tudott a szerelemre gondolni. A szemük, az arcuk elmondott
2369 3 | Eljátszottam.~Ha e napra gondolok, újra oly izgatott és zavart
2370 26| akartam tudni, hány óra... Goór Balázs beszél... segédkönyvvezetõ
2371 18| egyszerûen, vagy talán gorombán, ahogy a kontár orgonással
2372 10| szigetek, mikre az est fehér gõzei borultak, s szinte látta
2373 8 | A meleg májusest nedves gõzeiben szürkén imbolygott elõtte
2374 13| az kijön a nagyapával.~A gõzölgõ vacsorát hozzák. A cseléd
2375 15| szolgáltatta.~A kávé s a tej gõzölgött az asztalon.~Mindnyájan
2376 15| vizes ronggyal leterítve - gõzölõdtek a befõttes üvegek. Azután
2377 24| vissza, melyekben melegen gõzölög a tej. Az orra piros a hidegtõl.~-
2378 9 | természetesen kellõ tapintattal és gráciával szellõztette is becses lapjában,
2379 15| elragadják innen, mint a griffmadár a kis gyermeket.~A kocsikban
2380 6 | Ajkait egy végsõ elhatározás groteszk dacában összeharapta, hirdetve,
2381 15| betegen egy karosszékben gubbasztott. Csontjai fájtak, s rossz
2382 1 | Némán, gigászi árnyak közt gubbasztottak a nagy versenygépek. Óriásiaknak
2383 5 | ahol nem is gondoljuk, guggol egy árnyék, reánk várakozva.
2384 13| törpe bokrok az árnyékban guggolnak. Halálos csend. Vak, mozdulatlan
2385 16| Távolban egy alacsony üvegház guggolt, hol a nagy levelû, kárminkelyhû,
2386 1 | Mentek, s az út porzott a gumihártyák alatt.~Az öreg szép lett.
2387 13| asztalon mécs van, mellette gumilabda és karikahajtó.~AZ EGYIK.
2388 10| hazasírt a lelke, jeges gúnnyal kinevette magát.~Egy év
2389 3 | szeszélyeit, a család hallgatag gúnyját, mint egy rabszolga. Csak
2390 4 | tovább beszélgettek élces, gúnyos és fordulatos beszéddel.
2391 3 | néztem, mint jön felém a gyakorlattéri portól összepiszkítottan,
2392 1 | megvetette. A mûteremben gyakorta megfordult, s órákig ült
2393 20| órára.~Aztán mindig-mindig gyakrabban maradozott el.~Kázmér nem
2394 16| aludni. Többször körülnézett. Gyanakodva és sunyin tekintett reám...
2395 7 | szavakba mély bánat, hideg gyanakvás lopódzott. A férfi látta,
2396 14| még itt-ott fekete pehely gyanánt röpködött a sötétség. Az
2397 5 | gavallér ember vagyok, ki a gyanú árnyát is el akarja kerülni.
2398 5 | rögtön elmúlt volna minden gyanúja. Itt nem két szerelmes,
2399 7 | elõtt se merte bevallani a gyanúját. Elállt a lélegzete, ha
2400 13| barátságtalan arcú, bebugyolázott, gyanús emberek szálltak ki a ladikokból.
2401 23| szavát túlságosan élénken - gyanúsan - helyeselte. Azután kezet
2402 25| leányok, leégett gyertyák. Gyász és szomorúság mindenütt.
2403 25| az eszeveszettség e víg gyászát. Este titokzatos emberek
2404 11| asszony megroskadt a nehéz gyászfátyol alatt, járása lassú lett,
2405 11| hangos utcán olyan volt ez a gyászfátyolos test, mint egy széttaposott
2406 17| elegánsan jön-mén, néha gyászkeretes leveleket kap, melyeket
2407 13| petróleumlámpa, mintha valakit gyászolna...~AZ APA. Augusztus végével
2408 2 | hosszú, búgó jaj követte. A gyászoló nép szólogatta a fiatal
2409 16| családjának egyetlen vagyona.)~A gyászolók megdöbbenve tekintettek
2410 17| volt, s sápadt arca ebben a gyászos keretben csodásan szomorúnak
2411 23| Az apja, aki akkor már gyászruhában járkált a fürdõben, rögtön
2412 2 | Martius felé tartott, hol a gyászünnepélyhez elõkészületeket tettek.
2413 27| bántóan villogtak a nehéz gyémánt-, rubin- és smaragdgyûrûk.
2414 7 | volt az öltözködéssel. A gyémántfejû tût fekete kalapjába szúrta,
2415 5 | kapott. Nem volt ebben semmi gyengédség sem, s inkább hasonlított
2416 11| csigalépcsõn, kezében egy gyengén lobogó lámpával valaki csendesen
2417 1 | lecsillapodott, azt mondta, hogy gyengének érzi magát, s szeretne lefeküdni.
2418 12| is bírom reggelig, ha nem gyengülök el jobban. Csak a fulladás
2419 13| Lábujjhegyen tipegtek. A zöld gyepágyak lustán sütkéreztek a bágyasztó
2420 2 | erdõben nem volt senki sem; a gyér levelû fák közül látta még
2421 23| és egyszerre kiáltott:~- Gyere ide, Tamás. Csókolj meg.~
2422 5 | beszéd és mozdulat mindig gyérebb lesz, a csend egyre nõ,
2423 10| sugárzott néhány liliomfehér gyerekarcra.~A tanító beszélt. Csontos
2424 10| Mutatóujjával egymás után intett a gyerekeknek:~- Tovább!~- Folytasd!...~
2425 10| mélyén azonban mindig naiv és gyerekes maradt. Szomorú, õszi estéken
2426 25| mindenütt. A pincében egy fiatal gyereket találnak, selyemmellényben,
2427 10| pillanat múlva egy üde, éneklõ gyerekhang csendült fel, s akadozva,
2428 10| Lelkében újra tavasz volt.~A gyerekhangok pedig úgy csilingeltek,
2429 5 | jutott minden rémmese, mit gyerekkora óta olvasott, olyan mozdulatlan
2430 19| kerültem. Ez az a perc, melyrõl gyerekkoromban annyit gondolkoztam. Most
2431 22| látszott. Idõközben három gyermeke született, s a nyomor most
2432 22| lábait a szédítõ mélységbe. A gyermekei - éppoly feketék és soványak,
2433 5 | otthon. Magam voltam. A gyermekeim és a cselédjeim régen lefeküdtek,
2434 13| tó is majdnem hogy süt. A gyermekeket délelõtt alig lehetett kihozni
2435 10| VISSZA A GYERMEKEKHEZ~1.~- Folytasd!~- Tovább!!...~
2436 27| a füléhez:~- Menj haza, gyermekem, és halj meg az álomban.
2437 1 | nagyon szerette. Zsenge gyermekkorától fogva vele beszélgetett,
2438 4 | kék-vörös-sárga színû karika, mely gyermekkorunk egyik misztériuma volt.
2439 1 | haját, mint az engedelmes gyermeknek szokták. Az õsz hálásan
2440 6 | diáktanyán újra kigyúlt a gyertyaláng, mozdulatlanul, szomorúan
2441 11| ravataldeszkákat és az ezüst gyertyatartókat. Az üzletben egy deres hajú
2442 15| emeletérõl, kezében egy bronz gyertyatartóval, sírva és kiabálva rohant
2443 21| Duna-parti járdán lassan gyérül a közönség, a lépcsõkön
2444 13| a piros rákokat, a zöld gyíkokat, a rucákat, a bíbiceket,
2445 19| meghalni, s engem választ ki gyilkosául, és most nincs idõm gondolkozni.
2446 19| Ez a kiélt vázember ma gyilkossá akar tenni. Nem mer meghalni,
2447 16| tiporta, a dísznövényeket gyökerestül kitépte. Azután lihegve
2448 22| hátán. A ruhája, csontos, gyökérszerû arca sziklaszínûnek látszott,
2449 18| a neszfogó, piros léniás gyökérszõnyegen. Az ismeretlen apai szeretettel,
2450 16| mozdulattal a zsebébe csúsztatta.~Gyöngéden meghajolt, s csak annyit
2451 15| Napról napra érezte, hogy gyöngül, s reggelenként ijedten
2452 2 | víz idegesen hányta pezsgõ gyöngyeit, labdázott, hancúrozott
2453 16| leheletszerû ezüstvirág, te gyöngyházhajó, te, a levegõ kék hullámain
2454 3 | ébenfából és ezüstbõl van. A gyöngyházkagylók sejtelmes zúgását még mostan
2455 24| tartogatják itthon. Aztán a gyöngyházkagylóval babrált, és majd hátraesett
2456 8 | vonták kristálypalotájukba, gyöngyháztermeikbe és halált hozó vízforgóikba.~
2457 20| nagyságú korallok. Ezek a gyöngyök misztikus kapcsolatban voltak
2458 4 | ágaskodott föl a korbácsolt, gyöngyös víz, míg a legmagasabb hullám
2459 1 | amely habzik, zenél és gyöngyöz és friss pezsgéssel muzsikál
2460 19| alig áll benn, megpállik, gyöngyözik, szinte felforr, mintha
2461 16| áldottak és szentek vagytok, ó, gyönyör lányai...~A VÖRÖS ÜNNEP~
2462 23| egyedül látta a leányt. Gyönyörködött benne. Olyan volt, mint
2463 8 | játszik, de szomjas füle gyönyörködve itta az égi csengést, a
2464 8 | viharai, a Kreutzer-szonáta gyönyörsikolyai, egy egészen más világ hangjai.
2465 16| sem éreztetitek, csak a gyönyört, mely belõle fakad. Ágyatok
2466 16| lebeg. Majdnem felsikoltok a gyönyörtõl.~Magam vagyok!...~A BÖLCS
2467 6 | szabad szégyellnünk, hogy Györggyel együtt laktunk, végre is
2468 6 | fiúkra, mikor elindultak Györgyhöz.~De minél tovább nézték,
2469 6 | vékony papírszelet, szegény Györgynek utolsó írása. Kezükbe vették,
2470 20| körülölelte, mint valami langyos gyógyfürdõ. Melle gyorsan emelkedett,
2471 1 | próbálnunk. A baj alapos gyógyításáról természetesen szó sem lehet,
2472 21| unalmas.~PÉTER. A sötét gyógyítja a szemet. A nagyságos úr
2473 13| amúgy legényesen, ingujjban gyomláltam a kertben. A tó is majdnem
2474 27| kimentem a parkba, és émelygõ gyomorral feküdtem neki a falnak.
2475 8 | léteznek-e. Homloka égett. Gyomrában korgott az éhség. A csodának,
2476 10| téli délután volt. A nagy gyomrú vaskályha langyos meleget
2477 27| minthogy igaz volt a te gyónásod. És boldog leszel, minthogy
2478 7 | tréfa.~- Mit gondolkozol? - gyóntatta tovább az asszony.~- Rólad.
2479 26| egészen türelmetlen. Mindig gyorsabban szalad át a szobákon. Új,
2480 3 | minden.~Aztán szédületes gyorsasággal gondolkozni kezdtem. A szemben
2481 16| el is pusztult egészen, a gyorsvonatom mozdonyát, amely tovaröpített
2482 15| állomásfõnök ásítozva várta a gyorsvonatot.~Nézte, mint nõ a fekete
2483 8 | Átszellemült arccal, boldogan gyõzedelmeskedett minden sejtelmén. Vonták,
2484 3 | Azóta mindig az övé volt a gyõzelem.~Aladár azonban hamar megszokta
2485 3 | húzogattam a figurákat, úgyhogy gyõzelme már biztos volt.~A végjátéknál
2486 3 | láttam feldúlt arcomat, a gyõzelmére váró Aladárt, s mellette
2487 22| kõpokolba. Úgy érezte, hogy most gyõzni fog, és pénzt, sok pénzt
2488 2 | Philomene tudta, hogy a barnának gyõznie kell, s csakugyan - az lett
2489 9 | szaporodtak. A nyomdában alig gyõzték a munkát.~A követségek,
2490 3 | fiát:~- Te kis mester... Gyõztél megint.~Én ilyenkor zavartan
2491 16| Gyönyörû õszi nap volt, kövér gyümölcsök hullongtak a hajladozó fákról.~
2492 20| alakok õdöngtek elõtte. Gyümölcsöskofák, korán kelõ svábok, akik
2493 27| facsarták, mint a kénes gyufa bûze. Lovagjai pedig berúgtak
2494 6 | Énekeltek, fütyörésztek, gyufákat gyújtogattak a sötétben.
2495 1 | hogy ezáltal nemcsak erõt gyûjt, de ha sikerült megszerettetni
2496 13| A szobában majd meg kell gyújtani a lámpást, hogy lássunk
2497 16| aranyfájáról.~Hideg tüzetek lángra gyújtja a szegény vándort, s azok,
2498 22| otthagyta. A kõtörõ maga köré gyûjtötte gyermekeit. Szeme sugárzott
2499 6 | fütyörésztek, gyufákat gyújtogattak a sötétben. Azután csendben
2500 11| a házakban remegõ kézzel gyújtották meg a gyertyákat, és imádkoztak.~
2501 8 | Künn a fekete égen már gyúlni kezdtek a csillagok lámpái.~
2502 27| színész végtelen erõket érzett gyûlni magában. Neki rendesen bohóckodni
2503 7 | kiszívta belõle a lelkét. Gyûlölt mindenkit, ha elgondolta,
2504 7 | Gyûlölni kezdte az embereket, gyûlölte a közönséget, és féltékeny
2505 14| íróasztalra, belétemetkezett a gyûrött újságpapírhullámokba, lankadtan
2506 18| megváltotta a jegyet, a zsebébe gyûrte, s az ajtó felé tartott.~„
2507 17| délutánon, mikor a szív tele van habkönnyû álmokkal s nehéz kétséggel.
2508 8 | lebbentek eléje, fehérebbek a habnál, csábítóbbak a sziréneknél.
2509 13| virgoncok még az ezüstös habocskák, s szóló lombok, a beszélõ
|