4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
2510 11| vihartól különösen félt. Ez a háborgás a beteljesedés, a harag,
2511 16| háztetõkre, iszonyú örvények háborgásába viszed õket, te szörnyû!...~
2512 20| sem. Idegeneket nem akart háborgatni. Leült egy kõre. Most végre
2513 14| élesen zajongna. Máskor is háborgatták írásában, máskor is felzavarta
2514 16| ontó. Az én ereimben is háborog egy óceán, felmorduló, elsimuló,
2515 5 | magában az indulatok harsogó háborújában sem tudott a szerelemre
2516 9 | görögök és trójaiak nagyszerû háborúját akarta megírni, mely éppen
2517 1 | vér. Vagy pezsgõt, amely habzik, zenél és gyöngyöz és friss
2518 12| és a víz? Tegyék le ide. Hadd mosdjak meg egy kissé, úgyis
2519 16| Bölcs közönnyel nézett Hádész sötétlõ kapuja elé.~Egészen
2520 3 | ház, mint valami óriási hadihajó megindult, s a vízen hánykolódó
2521 3 | fekete-sárga tarkaságára. Agyamban haditervet kovácsoltam. Három lépés
2522 19| zakatol, a karom kifáradtan hadonász. A segédek semmit sem vesznek
2523 24| kirepedezett kezei csak hadonásztak, értelmetlenül és bambán:~-
2524 3 | acélgyûrût vontam ellenfelem hadsora elé, mely a kombináció szédítõ
2525 1 | letaposott cipõivel fonákul hágott a kengyelre, s ügyetlen,
2526 8 | õserdõben járkál, egészen magára hagyatva, mezítelenül. Feje fölött
2527 15| Jobban vagyok már... Hagyjatok magamra!~A tokás, kövér
2528 4 | és hív és csábít, hogy hagyjuk itt a földet s vessük magunkat
2529 17| fiatalember is fáradtan hagyogatta el maga mögött a várost,
2530 11| bérház kõbörtönében öblösen hahotázva visszhangzott. Könyörögve
2531 5 | fehér ujjait a nõ éjfekete hajába, s boldogan nyomta ajkait
2532 11| gondosan lesimított fekete hajában megcsillant néhány korai
2533 23| Egy kisleány kibontotta hajából a szalagot, s a nyakára
2534 15| Az apja meg az anyja már hájas parasztemberekké lettek,
2535 1 | illettek megtört arcához, s õsz hajával, fáradt, nagy szemeivel
2536 25| földes, vértõl átázott hajfürtökkel, kinyílt szemmel. Halvány,
2537 17| össze, s darabjait nyugodtan hajigálja le a járda kövezetére? Vajon
2538 16| gyümölcsök hullongtak a hajladozó fákról.~A nagy úton csak
2539 3 | síkos parketten esetlenül hajladoztam a háziak elõtt, kik hideg
2540 6 | szólt a másik, a romantikus hajlamú és naiv, aki néha titokban
2541 17| szélén már integetett a lassú hajlású temetõdomb, a kálvária.
2542 4 | a türemlõ vízlepelbe, s hajlékonyan elõrehajolt. Megfájdult
2543 19| fõhadnagy arca az újság fölé hajlik, a zöld lámpaernyõ mozdulatlan.
2544 5 | idején felébred, s ágya fölé hajló édesanyjának nyugodt szemeibe
2545 11| porfergeteget, hallotta a hajlongó fák nehéz sóhaját. Remegõ
2546 18| emelvényen egy fiatalember hajlongott, azután újra lárma keletkezett,
2547 2 | sötétségét. A harmadik nap borús hajnala lassan derengett. A kietlen
2548 14| elébe, álmok suhantak elõ a hajnalodó levegõbõl, a mellén szorítást
2549 7 | éjfélkor már hörögni kezdett. Hajnalra meghalt.~A hatalmas, atléta
2550 4 | csattogása közt rohant vele a hajóállomásra.~Két perc alatt odaértek.
2551 4 | vissza. Futni akart. De a hajóállomást abban a pillanatban takarta
2552 21| és piszkos világot vet a hajóban vacsorázó szerb legényekre.
2553 4 | zöld táncát. Távolban a hajóhíd s a kikötõállvány békanyálas
2554 21| híd között teherszállító hajók, elõttük kíváncsi sétálók.
2555 24| íróasztalon egy üvegdarab, melyen hajókat és tengert lehet látni,
2556 12| neki, mint a Robinzonok a hajóknak. Kérj és rimánkodj, mondd,
2557 16| hárfahúrokká finomulnak a vastag hajókötelek, és gyönyörû dalt dalolnak
2558 4 | Távolban kigyulladtak a hajólámpások, s halkan föllobbantak a
2559 5 | s mozdulatlanul egymásra hajoltak. Aztán elkezdtek csókolózni,
2560 16| szürkületben.~A TENGEREN~Hajóm, ez az acélbordájú víziszörny,
2561 23| hangján:~Sötét vizek~Csapják hajómat...~A lányok befogták a szájukat.
2562 11| tengeren száguldozó villámgyors hajón. Gyökeret vert a lába. Azt
2563 4 | mûveljen csodát, hívjon egy hajót, hiszen a fakír mindent
2564 16| és újra nem vagy.~Te a hajótörés pokoli recsegésében vizet
2565 20| újra eltûnt. A Dunán egy hajótülök hangja rikoltott föl panaszosan,
2566 9 | tetszett a lázas szerkesztõségi hajsza, a pazar fényt szétszóró
2567 15| száguldottak, s õrületes hajszában táncoltak tovább, tovább
2568 11| megcsillant néhány korai õsz hajszál éles fénye.~Künn különös,
2569 6 | emberek! A halál elõtt térdet hajtanak, mert nem ismerik, az életet
2570 1 | egy nagy üveg rumot, s két hajtásra teljesen kiitta. Kábultan
2571 7 | álarcot, mert az õrületbe hajtasz. Le fogom tépni rólad, leszakítom,
2572 9 | nagy államférfiú azonban hajthatatlan maradt. Homérosznak, ki
2573 2 | mégsem tudta elképzelni, mi hajtja a dombhoz, mért beszélget
2574 18| nagy fejét jobb kezére hajtotta úgy, hogy fél arcát - egészen
2575 17| a kocsisok már andalogva hajtottak, az udvarok kötelein színes
2576 7 | nemes vagy ebben a pózban. Hajtsd kissé elõbbre a fejedet...~
2577 2 | asszonyoknak lobogott a hajuk.~Philomene hozzájuk csatlakozott,
2578 13| Gondolkoznak.~AZ EGYIK. Te, mikor hal meg a nagyapa?~A MÁSIK.
2579 23| kerített nekik, amiért õk hálából tegezõdtek és csókolództak
2580 21| úr...~A hajó csak késõbb halad el elõttük. Azután még hallgatják
2581 13| hígak voltak. A nádas felé haladtam, s ott mintha meglegyintett
2582 9 | Rendkívüli kiadás!! Hektor halála!~A fõváros közönsége lázas
2583 18| öntöttek. Pontosan emlékezett halálának évszámára, s hamarosan kiszámította,
2584 12| fehér angyal. Te szomorú halálangyal! Te pünkösdi álom!...~Ne
2585 16| volt.~AZ UZSORÁS~Az uzsorás halálba kergette egyik barátját.~
2586 15| sürögnek-forognak.~Arca egyszerre halálfehér lett.~Ha ez a gõgös vonat
2587 16| szenvedéshez, és életetek a halálhoz, s mégis forrón ölelõ karokkal
2588 5 | görcséhez, mint egy kérõ, hálálkodó kézszorításhoz. A jéghideg
2589 1 | él. Mert az ilyen életet halálnak tartotta. A rothadás bûzét
2590 12| Az ember valami nagyszerû halálról álmodozik, mely heroikus
2591 18| gyepen levelek járták a haláltáncot, s néhány vékony karó a
2592 11| szobába értek. Az asszony halántékai lüktettek. Szaggatottan
2593 2 | tompítóan kopogott füleiben. A halántékán kidagadtak az erek, lélegzete
2594 15| árnyékot vetettek, s õ sajgó halántékkal táncolt végig a síkos parketten.
2595 1 | gyermeknek szokták. Az õsz hálásan nézett rája, s bizalmasan
2596 15| bágyadt szeme ragyogott, arcán halavány rózsák mosolyogtak, s piros
2597 17| szemetes árka mellett, amint halaványan, összetörve leült egy ismeretlen,
2598 3 | görcsös erõvel, amellyel a haldoklók utolsó pillanatukban paplanuk
2599 13| erdõ pedig sóhajtozott. Haldoklott. Akkor tudtam meg, hogy
2600 19| szegény beteg virágaim ájultan haldokolnak.~Három óra.~Francia konyakot
2601 15| vidéket, s vére sápadtan haldokolt.~Az utakon egy parasztember
2602 14| ablakokon itt-ott arany lángok haldokoltak. Többször tekintett az éjszakába,
2603 20| föl panaszosan, halkan, haldokolva.~Mit tegyen? A régi ismerõsök
2604 8 | Felkelt. Hajrá, hajrá, tovább! Halhatatlan tusákba kezdett, s már-már
2605 27| Menj haza, gyermekem, és halj meg az álomban. Feküdj le,
2606 6 | Nincsen nevetséges halott. Haljon meg a király bohóca, és
2607 18| mohón szürcsölte magába a halkuló, dübörgõ hangviharokat,
2608 26| legalább a saját hangját hallaná, amint valakihez szól...
2609 7 | szomszéd szobából léptek hallatszottak. A felesége volt.~Sietve
2610 13| lehet hallani, mint nyáron. Hallgassatok csak, gyerekek!~AZ EGYIK
2611 24| pohárszékre könyökölve figyelmesen hallgat beszédükre. Az angyalok
2612 5 | egy intéssel sem kötelezte hallgatásra. A férfi sem szólt. Elváltak.~
2613 23| s titkait mindig makacs hallgatással õrizte.~A fürdõévad kezdetén,
2614 6 | csend volt. Megijedtek a hallgatásuktól, nem értették megdöbbenésüket.
2615 18| az uvertürt fontoskodva hallgatja. És ott egy oldalszéken,
2616 21| halad el elõttük. Azután még hallgatják egy darabig, mint vész el
2617 13| leülünk a padra, és majd hallgatjuk az édes kis madarak csicsergését.~
2618 5 | fejét, s mikor már megunta a hallgatózást, újra az íróasztal felé
2619 13| az ajtóhoz tapasztja, s hallgatózik. Nem hall semmi neszt sem.
2620 16| saját vérem folyna bennük.~Hallgatózom. A csend dalol, csilingel.~
2621 14| csengettyû hirtelen megnémult.~Hallgatózott. Semmi neszt sem hallott.
2622 5 | Figyeljen csak.~Mind a ketten hallgatóztak. Csend volt. Csak a szíveik
2623 25| léptek közelegnek... tisztán hallható, suhanó léptek. Valaki jön.~-
2624 18| begyakorolt, ínyenckedõ hallószerv, mohón szürcsölte magába
2625 13| mindig könnyezik. Aztán hallottad, olyan furcsán beszél, és
2626 3 | melyben a szívünk dobogását is hallottuk. Az anyja rendesen ott állt
2627 7 | felesége, szeretné, ha elõtte halna meg, mert rajta akarja megtanulni
2628 2 | kívánják. Philomene meg fog halni.~A centurio sokáig nézte
2629 19| Valakinek itt meg kell halnia, de ki lesz az?...~Könnyen,
2630 12| gondolattal, hogy meg kell halnom, itt, a szabad ég alatt,
2631 13| lábujjhegyen visszalopódzik a hálóágyba, s fülig a kis, piros paplan
2632 24| Az úr kijön vörös csíkos hálóingében, és teríttet vele. Vera
2633 13| szomorú öregember éppen hálóingét húzza fel, s testének árnyai
2634 13| barna szemû öreg - bojtos hálókabátban ül, és pipázik. Az unokái
2635 13| Délután is úgy átmelegítette a hálókabátom posztóját, hogy szinte pörkölte
2636 5 | Elsõ dolga volt benézni a hálószobába; mohó tekintete elõször
2637 5 | Visszaemlékezett illatszeres hálószobájára, s most valóságos kéjjel
2638 16| fénnyel ég, mint egy öreg hálószobalámpás - ez a leszámolás órája -,
2639 5 | arca sápadtabb volt, mint a halottaké.~Az orvos elõször kiáltani
2640 6 | fájt nekik, hogy a névtelen halottakkal egy sírban porladjon szegény
2641 6 | csak a szélükre hímezett halottas ezüst pántlikát a fehér
2642 6 | Megborzadtak. Sietve otthagyták a halottasházat, és könnyes szemmel beszélgettek.~-
2643 6 | Ki gondolta volna?...~- A halottaskamrában fekszik, már hiába megyünk -
2644 7 | földszínû arccal nézte a halottat és a férjét.~A ravatalt
2645 17| kövezetére? Vajon távol halottja van-e, életunt világfi,
2646 20| leány reggeli pongyolában, halottsápadtan hajolt ki egy ablakból.
2647 11| s karjaival átölelte. A halottvivõ szolgáknak úgy kellett elhurcolni
2648 10| jámbor református lelkészek haltak meg, zöld tornácos, fehér,
2649 1 | elõtte.~- Vagy... - dadogta halványan. Az ajkai idegesen reszkettek.~
2650 3 | az ajtó, s belépett Olga, halványkék ruhában.~A játék tovább
2651 21| Halvány.~A PROFESSZOR. Halványzöld. Elgondolkozik. Milyen lámpákat
2652 13| fázunk mind.~A NAGYAPA. Halvérûek, didergõ fagyosszentek vagytok
2653 27| várakozott rá. Hangosan, kissé hamis pátosszal szólt:~- Csak
2654 15| sipította a jegyzõné, s hamiskásan mosolygott.~Kisvártatva
2655 1 | esett volna.~Kiértek a nagy, hamuszínû mezõkre. Járatlan utakon
2656 9 | kavarognak a távolság gõzében a hamvas, lila és kék árnyak, s a
2657 19| petyhüdt undor vonaglik. Szemei hamvasan, kiégetten meredtek reám...
2658 2 | pezsgõ gyöngyeit, labdázott, hancúrozott a fiatal rableányokkal,
2659 5 | jobban átalljuk megzavarni a hanggal s a zörgéssel. A félelem
2660 8 | gyönyörsikolyai, egy egészen más világ hangjai. S most valami babonás vágy
2661 25| és maga is megremegett a hangjától. - Mintha valami fehérség
2662 15| Régen nem játszott már - a hangjegyeket sem látta jól -, kalimpálva,
2663 23| nekünk. Neked oly szép hangod van.~- Énekelj! - hangzott
2664 15| betegeskedett. Éjjel titkos hangokat hallott, árnyalakokat látott,
2665 15| szobában ezalatt a bor jókedvre hangolta a kis lelkészt, s egy pattogó
2666 8 | szállotta meg, hogy ez alvó hangorkánt felriassza, és forgószeleinek
2667 18| Lélekkel fúj, és lelket fúj a hangszerébe. A trombita pedig, mint
2668 16| elérzékenyültem a primitív hangszeren, és szemeimbe könnyek csorogtak.
2669 8 | Mikor azonban szobájába ért, hangszerét ledobta az ágyára, végigsimította
2670 6 | legkisebb.~Siralomházbeli hangulat ereszkedett le a szobára.
2671 14| s újra belezökkenjen a hangulatba. Folytatta az írását, még
2672 18| magára hagyta a trombitást. A hangverseny közönsége pedig kiáradt
2673 18| hónap, és mindennek vége.~A hangversenyeket buzgón látogatta. Ez volt
2674 18| hagyta, és aztán csak a hangversenyekre meg az italra költött. Életrendjébe
2675 27| asztalt, a mosdót. Macskazenés hangversenyt hallott most, mintha távolról
2676 18| muzsika öreg közkatonája. A hangversenyteremben mindig õ volt a legelsõ.
2677 18| magába a halkuló, dübörgõ hangviharokat, mintha egész valója csak
2678 14| Háló! Ki beszél?~Iszonyú hangzavar zúgott feléje. Több hang
2679 17| mezõkön kacagva, puffogva hangzik fel a méta lármája meg valami
2680 2 | dõlt, s csípõinél kéjes hanyagsággal görbítette meg hajlékony
2681 9 | magát. A szedõgyereknek hanyagul szólt oda:~- Ciceró! Garmond!
2682 16| hullánkkal labdázol, orkánokkal hányatsz, de nekem csak szemhéjamat
2683 9 | múlva az athéni rikkancsok hanyatt-homlok rohantak szét az utcákon.~-
2684 12| alszanak. Az erdõ olykor-olykor hánykolódik, megfordul, mint a lázbeteg
2685 3 | hadihajó megindult, s a vízen hánykolódó ember rémült bizonytalanságával
2686 10| mikor külföldön egymagában hányódott. Érezte az élet egyhangú,
2687 8 | került, újra elõtte volt. Hányszor ült ott nyári holdvilágos
2688 2 | a nap, s a víz idegesen hányta pezsgõ gyöngyeit, labdázott,
2689 18| egyes zene-zsenik elõtt haptákba vágta magát, mint a muzsika
2690 11| háborgás a beteljesedés, a harag, az utolsó szó. Mindig attól
2691 9 | Kipuhatolta, hogy Akhillész úr haragjának oka nem más, mint Briszeisz,
2692 4 | melyre minden szenvedélyét, haragját akarta hárítani. Erei kidülledtek
2693 16| farkasszemet nézek zöld haragoddal, és nem rettenek meg tõled,
2694 9 | cimborájának nevét is. Olthatatlan haragra gyulladt. Homéroszt magához
2695 22| figyelt:~- Halljátok? A hegyek haragszanak...~Fájt neki az asszony
2696 20| egymástól. Kázmérra pedig haragudtak a hidak. A ködben csörögtek
2697 23| Szervusz, Tamás. Mért haragudtál ránk? - kérdezte a leány.~-
2698 23| kérdezte a leány.~- Nem haragudtam. Én mindig szerettelek benneteket. -
2699 10| álmos lett volna.~A falu harangja megszólalt.~Felrezzent álmodozásából.
2700 10| iskola, a templom, a korhadt harangláb. És õ is!~A falu népe alig
2701 8 | kutyaugatás hangzott. A harangok estimára kondultak, s a
2702 13| megszólal a lélekharang~AZ APA. Harangoznak. Hét óra.~AZ ANYA. Milyen
2703 17| lármája meg valami eltévedt harangszó. Ebben a pillanatban még
2704 12| lennék. Távolról halk, daloló harangszót hallok. Egyre jobban erõsödik,
2705 12| fülsiketítõen harsog, mintha a harangtoronyban lennék. A szavatok már nem
2706 3 | fejedelmi vasmarok.~A fülemben harangzúgást hallottam. Kezem tologatta
2707 27| végtelen világát. A porba kell harapnunk, hogy felkelhessünk. Kezdj
2708 16| felmordulsz, reám bõgsz, te harapós oroszlán, és azt mondod,
2709 3 | Elsápadtam, s az ajkaimba haraptam. Kóválygott velem a világ.
2710 2 | Az udvaron rabszolgák és harcból hazatérõ, véres katonák
2711 20| áradt mindenünnen. A levegõ harci kürtökön muzsikált.~„Két
2712 12| azt gondoltam, hogy vagy a harctéren lövik át a koponyámat, vagy
2713 9 | Akhillész reggeli kávéjával a harctéri tudósítást olvasta, az elesettek
2714 9 | õrült rontott a nyomdába.~A harctérrõl végtelenül izgalmas híreket
2715 16| kortyint. A szélben azonban hárfahúrokká finomulnak a vastag hajókötelek,
2716 16| lassan levette a cipõjét, a harisnyáját és a nadrágját. Csontjai
2717 20| apró leányok rózsaszínû harisnyákban, fehér ruhákban, csupa bájos,
2718 23| nyári cipõjét, a könnyû harisnyát, és megcsókolta a nyakát.
2719 4 | szenvedélyét, haragját akarta hárítani. Erei kidülledtek a homlokán,
2720 2 | borította sötétségét. A harmadik nap borús hajnala lassan
2721 19| augusztusi éjszaka. Már harmadszor csöngetem be az inast, hogy
2722 15| hozzája.~A torony órája hármat vert. A fõvárosban most
2723 5 | Csak a kutyák ugattak.~- Harminchét, harmincnyolc... - számolt
2724 5 | kutyák ugattak.~- Harminchét, harmincnyolc... - számolt az orvos, s
2725 16| érchúrokon, melyek a harmóniák harmóniájára süvöltöznek, mert ütemesen
2726 16| csillogó érchúrokon, melyek a harmóniák harmóniájára süvöltöznek,
2727 21| VAKSÁG~Ének és harmonikaszó. A Ferenc József híd és
2728 7 | Rögtön orvosért telefonált. A hároméves kisfiú piros arccal, homályos
2729 27| imént ébredt fel, este, háromnapos züllés után. Az ágyban vacogva
2730 12| zúg, bömböl, fülsiketítõen harsog, mintha a harangtoronyban
2731 5 | s magában az indulatok harsogó háborújában sem tudott a
2732 8 | mindjobban erõsödött, végül harsogott, mennydörgött, mint az óceán
2733 23| Erre azután már dörögve, harsogva, tombolva tört ki a nevetés
2734 8 | körülötte csodálatos vékony hártyaszárnyakon tánctól kipirult nõi fejek
2735 6 | föléjük nehezedett, reájuk hasalt, beleette magát a lelkükbe,
2736 14| Suta, komikus árnyékok hasaltak végig a padlón, a falakon
2737 24| följebb léniák, tollak, hasas tentásüvegek és nagy, komoly
2738 8 | futni, s nem bírt. Lábát kõ hasította meg... Ingó bokával s véres
2739 9 | minden színész, bármint hasogatja is a színfalakat, „jeles”,
2740 16| jók és szépek vagytok ti! Hasonlatosak a fekete éjben nyíló piros
2741 18| és rojtos, a törülközõk használatlanok, mint a gyûretlen, hófehér
2742 1 | erõlködött, hogy utolérje. Mind hasztalan. Húsz-harminc méterrel mindig
2743 20| el titkát, melyet reggel hat óra felé, a bor gõzében
2744 23| haragtól:~- Igen? Tudd meg hát: nem kellesz... nem kelletek...
2745 16| piros vér-óceán, melynek hatalma nem kisebb a te hatalmadnál.
2746 16| hatalma nem kisebb a te hatalmadnál. És piros vér-viharaimban
2747 1 | egy új kort nyit meg, s hatalmasabb újításokat hoz a szellemvilágba,
2748 14| fekete póznaként egyszerre hatalmasan felfelé dagadt, s a kötélvastagságú
2749 13| hogy szinte pörkölte a hátam; le is kellett vetnem, és
2750 22| nehéz köveket cipelt volna a hátán. A ruhája, csontos, gyökérszerû
2751 5 | vetkõzés mindennap, e két határ közt egészség, betegség,
2752 22| egy este lement a szomszéd határba, és így szólt a fényes szemû
2753 17| kétséggel. Egy ember jött a határon, azután eltûnt. Egy dal
2754 1 | orvos vállat vont. Károly határozatlanul meredt a padlóra. Azután
2755 5 | asszonyt, ki az emlékek hatása alatt egészen elfehérült.
2756 14| bizsergést érzett a talpában, s hátgerincén valami villamos borzongás
2757 16| csilingel.~Valami templomi érzés hatja át a szívemet. Reszketve
2758 4 | mindennapos udvarlója volt. Fél hatkor pontosan megjelent, s a
2759 18| lakom a második emeleten, a hatos szám alatt. Egyet-mást még
2760 24| gyöngyházkagylóval babrált, és majd hátraesett ijedtében, mikor meghallotta,
2761 25| penge a húsba. A fekete alak hátraesik... Bordái ropognak... Valami
2762 27| cifra papi süveg.~A fiú hátrahõkölt: egy pap állott elõtte,
2763 19| A térdeim megroggyannak. Hátrálok, és a földre dobom a kardot.~
2764 18| oszlopcsarnokban.~Még egyszer hátranézett:~- Várom.~Ezzel magára hagyta
2765 4 | Mind a ketten megálltak, hátranéztek, aztán mentek tovább.~Elõttük
2766 17| komoly, szõke haját már hátrasimítja, nedves szemeiben félve
2767 18| tolta, oroszlánsörényét hátrasimította sovány, hosszú ujjaival,
2768 18| az emberek, néhány széket hátratoltak, suttogtak, sóhajtottak
2769 11| Kérdezni valóm van tõled.~A hátsó szobába értek. Az asszony
2770 5 | rideg komolyságot lehelt. A háttérben egy nagy könyvesállvány
2771 17| ködös lovag mellé aranyos háttérül.~Sokáig andalgott a szomorúság
2772 21| könyvtárba, a görnyedõ, púpos hátú emberek közé. Húszéves lehettem.
2773 6 | és a hideg futott végig a hátukon. A könyveit finom selyempapírosba
2774 8 | bölcsõt, a férj s a feleség hátul ment. Azután szerelmespárok
2775 13| éves a nagyapó?~A MÁSIK. Hatvan, vagy hetven.~Szünet.~AZ
2776 20| Kázmér ezen a napon lett hatvanéves.~Negyven évig tartott, míg
2777 22| feketébb lett. Legalábbis hatvanöt évesnek látszott. Idõközben
2778 16| lelketek, mint most karjaitok hava, és bizalmasan csókoljátok
2779 7 | tovább... - Erõs, sötét havannát szívott, s hevesen járt
2780 2 | friss patakokban, az olvadó havasokban, a kósza fellegekben valami
2781 24| selyem, künn pedig egyre havazik. Az ég reá borul, mint egy
2782 2 | vendégek jöttek a centurio házába, a bort is õ mérte ki. Gyönyörû
2783 13| Én úgy látom, hogy az egy hazaballagó paraszt.~A NAGYAPA. Lehet...~
2784 2 | lenni.~Késõ este lett, mire hazaért.~Az átriumban félhomály
2785 16| szobra mellett ott volt Hazafy Veray Jánosé is.~Lassan-lassan
2786 5 | hanem a kórházból rögtön hazahajtott, s elveszett vaskos könyveiben.
2787 1 | határozottan felelt.~- Hazahoztad a sárga takarót?~Károly
2788 25| mesékrõl suttogtak a kisváros házaiban. Már vége felé járt a farsang.
2789 10| kinevette magát.~Egy év múlva hazajött. Színész lett.~Hamar elismerték.
2790 13| sem ismernek bennünket, ha hazajövünk.~AZ EGYIK FIÚ. Éjjeli lepkéket
2791 5 | nincs otthon?~- Mindenesetre hazakísérem...~- Még akkor sem merek
2792 16| utakon s nagy kettõs födelû házakon a sápadt holdfény andalog.
2793 20| ereszkedett le az alvó budai házakra.~A város azonban mégis fölkereste.~
2794 21| PROFESSZOR. Igen, igen. Ha hazamegyünk majd, átadom a pénzét...~
2795 1 | Megvárták a nap felkeltét, aztán hazamentek. A parasztok idegenkedõ
2796 3 | poharat is feldöntöttem.~Mikor hazamentem, arcomra szorítottam a kezeimet,
2797 23| el a távoli horizonton, hazasietõ nõk, akik az úszástól kipirulva
2798 10| Ha olykor ellágyult, s hazasírt a lelke, jeges gúnnyal kinevette
2799 7 | kezdett.~Három éve voltak házasok. Ez, a három év most is
2800 1 | fogja zajossá tenni a néma házat.~Az öreg sírt.~Mikor lecsillapodott,
2801 23| járkált a fürdõben, rögtön hazautazott, és meg se nézte a fiát.~
2802 23| kiment, karon ragadta, és hazavezette. Alig bírt vele, mert ha
2803 11| hamarabb ki akart menni ebbõl a házból, hol a halottak emlékkõvé
2804 2 | Nyomban orvosokért küldött. A házi népség ijedten súgott-búgott.
2805 15| hölgyeké az elsõség...~A háziasszony szorgoskodott. Ozsonna után
2806 20| hagyták rá. Ennek a vén házibarátnak egyhangú ketyegése altatta
2807 13| vígan pattogott a tûz. A házicicák a gazdasszonyok ölében doromboltak.
2808 20| Álmosan vánszorgott a törpe házig. A kapu elõtt megállott,
2809 22| fából és vályogból összerótt házikót meztelen hegyormok párkányozták,
2810 5 | laktak a földszinten, s õ háziorvos volt náluk. Egy év elõtt
2811 1 | a vastag, közönyös por. Házisapkát csináltatott magának, s
2812 3 | SAKK-MATT~EGY HÁZITANÍTÓ NAPLÓJA~Egyszer este az
2813 3 | Így lassanként ennek a háznak rabszolgájává váltam. A
2814 3 | is úgy emlékszem erre a házra, mint ahol minden elefántcsontból,
2815 11| hitte, hogy összedõlnek a házsorok, mihelyt kilép a kapuból.
2816 16| s keskeny utcák fekete háztetõi alatt a boldogságtól szinte
2817 13| mint mozdulatlan tûz, ég a háztetõkön s a nyaralók fehér falain.
2818 16| tefeléd küzdenek, és te háztetõkre, iszonyú örvények háborgásába
2819 6 | volt.~- Szegény, már úgysem hazudik többet...~- Nem viszi el
2820 10| azok sorsán, kik az életet hazudják, és nem élik. Eszébe jutott
2821 7 | porcikája, minden csepp vére hazudott. Csert az õrültség környékezte.~
2822 10| tornácos, fehér, falusi házukban.~Valami nagyot akart.~És
2823 1 | jöttek a barátok, elment hazulról, mert velük is éppoly szívesen
2824 18| egymást. A trombitás most hebegni kezdett, de az idegen -
2825 27| óvatosan ragasztotta.~- Te - hebegte a neuraszténiás fiú -, én
2826 27| végem van...~A komikus rá se hederített. Ismerte barátját. Mélyen
2827 12| ostoba véletlennél fogva hegedés nem képzõdik az orromban,
2828 15| mezõkön cirpeltek. Rekedt hegedülésük összeolvadt a csengettyûk
2829 25| Farsang utolsó napja volt. A hegedûk álmosan cincogtak, a duhaj
2830 8 | Fáradtan érkezett haza. A hegedûtokját lóbázgatta. Dúdolt. El akarta
2831 21| PROFESSZOR. Világos?~PÉTER. A hegyeken lámpák égnek.~A PROFESSZOR.
2832 8 | remegéssel rázkódott meg. Hegyekre akart futni, s nem bírt.
2833 18| kabátot viselt. Magas, puha, hegyesen kiszögellõ gallér szorult
2834 18| ruhája szegélyét, a cipõje hegyét...”~A közönség tapsolt,
2835 3 | a lovak mintha fülüket hegyezték volna: minden báb a diadalmas
2836 22| se téved arra. A kietlen hegykatlanban egyedül a szíve dobogott
2837 22| nekik a kõzáporokról, a hegyóriásokról, a vörös hasú, rémarcú sziklákról,
2838 22| összerótt házikót meztelen hegyormok párkányozták, s a csend
2839 9 | utcákon.~- Rendkívüli kiadás!! Hektor halála!~A fõváros közönsége
2840 9 | hozott.~- Akhillész megölte Hektort... Különkiadást adunk!...
2841 26| milyen óriási, kietlen hely a hivatala, s valami hidegség
2842 1 | megfordult, s órákig ült egy helyben, míg magára lehetett. De
2843 7 | volt.~Cser nem mozdult a helyébõl, s tágra nyitott szemekkel
2844 18| mert nem ülhetett a szokott helyén, körötte ismeretlen emberek,
2845 24| Az óra ütött, hirtelen a helyére lopta a babát, s az ablak
2846 24| lepte el. Lassan felkelt a helyérõl, és a puha szõnyegen lábujjhegyen
2847 23| túlságosan élénken - gyanúsan - helyeselte. Azután kezet fogtak, elváltak,
2848 13| elegáns nyári csónakázók helyett sötét, barátságtalan arcú,
2849 1 | õt nem állhatták. Talált helyettük olyanokat, akik százával
2850 6 | György...~- Volt - igazította helyre az, aki a filozófiával foglalkozott.
2851 26| csend. Dühösen nyargal egyik helyrõl a másikra, aztán minden
2852 13| vászonköpenybõl a vasváz rúdja sok helyütt kikandikál, mint valami
2853 9 | oktalan egyéni hiúsága a helyzetet valóban válságossá és bonyolódottá
2854 27| szépségben és mocsokban való hempergés megszentelte, finom fátyolt
2855 1 | mint egy rossz gyerek, hempergett a fûben, sáros õsz hajjal,
2856 2 | férfiak közül már sok porban hentergett, az asszonyoknak lobogott
2857 9 | mennydörgõ Kronidészt, Íriszt és Hérát.~A langyos levegõben fehér
2858 20| bájos, halovány nyakú kis hercegnõ, s úgy érezte, hogy ebben
2859 2 | marokkal szórta a vérvörös héricset.~Philomene az éneklõk élén
2860 1 | teájába.~Károly a farnesei Herkulest vette ki, boldogan magyarázta
2861 12| halálról álmodozik, mely heroikus és kikerülhetetlen. Mindig
2862 5 | belopódzott az a fanyar hervadásillat, amit átjövet éreztem. Uram,
2863 13| tópartra szivarozni. Már jó két hete lehetett. A fürdõépületben
2864 5 | kézszorítását. Errõl két álló hétig ábrándozott. Most azonban
2865 13| nagyapó?~A MÁSIK. Hatvan, vagy hetven.~Szünet.~AZ EGYIK. Te, Pista,
2866 17| rákönyökölt az ablakdeszkán heverõ fekete posztóra. A ruhája
2867 16| vajon miért nem kel föl heverõhelyérõl.~Végre rászántam magamat,
2868 16| zöldes csillámú szemeiben heves vágy tüze égett. Elkívánkozott
2869 27| szokásjog alapján egyre hevesebb ütemben csalta. Mindez nem
2870 7 | sötét havannát szívott, s hevesen járt fel s alá a szobában.~-
2871 9 | ritmusú költeményt. Minden hexameternél többre becsülte a szenzációt.
2872 5 | elvéreznie. Valami csip-csup hiba volt az egész katasztrófa
2873 4 | s halkan föllobbantak a hídcsillárok. Minden izma reszketett.
2874 13| Az árnyékok már zöldek, hidegek és hígak voltak. A nádas
2875 13| bújik, mert érzi a közeledõ hideget. Rögtön elalszik. A kulcslyukon
2876 24| vitték. Egyszerre valami hidegséget érzett a kezében. A kilincs
2877 8 | zûrzavarból.~Amint azonban fagyos hidegvérrel nézelõdött maga köré, a
2878 1 | Futtatta, ledörgölte érdes, hidegvizes ruhákkal.~De apja ereje
2879 20| õt. Õ is Budára ment. A hídfõnél még látta lapos, szürke
2880 21| PÉTER. A Ferenc József hídnál.~A PROFESSZOR. botjával
2881 11| megnyugtatni.~Csúfolta babonás hiedelmét.~A házban már mindnyájan
2882 25| fekete és meleg, mintha híg vér öntötte volna el. A
2883 13| árnyékok már zöldek, hidegek és hígak voltak. A nádas felé haladtam,
2884 7 | lélegzettelenül feküdt, hogy azt higgye, alszik, föléje hajolt.
2885 5 | keresztül fog menni.~- Uram, higgyen nekem. Oly jólesik elbeszélni
2886 17| Nem mondjuk meg, hanem higgyük a legjobbat.~A kis mellékutcán
2887 15| Mindez oly furcsa volt, hihetetlen, és mégis igaz. Távolban
2888 6 | azonban még mindig valami hihetetlennek tetszett nekik, nem tudták
2889 13| Kinn ültem a verandán, és hímeztem. Egyszer csak egy száraz
2890 26| Erõlködõ szája szeretne himnuszt énekelni a diadalmas kultúrához,
2891 12| csak a legszerencsétlenebb himpellérek vérzenek el. De mit ér az
2892 13| AZ APA. A tó csupa láp és hínár. Néhol egészen kiszáradt.~
2893 18| és álmos, ernyedt, azt hinné az ember, bármelyik pillanatban
2894 24| üvegkupola, s sokszor azt kell hinnie, hogy õ, a ház, az egész
2895 7 | maradt a szobában. Leült a hintaszékbe, rágyújtott egy könnyû,
2896 24| Mintha finom porcukorral hintettek volna tele minden talpalatnyi
2897 23| lehívták, mindenütt elterjedt a hír, hogy a tengerbe fúlt. Végre
2898 27| a nagy pap, az örök ige hirdetõje állott elõtte.~A színész
2899 6 | groteszk dacában összeharapta, hirdetve, hogy akart és gyõzött.
2900 9 | friss újságot.~Homérosz híre így napról napra nõtt. Lassan-lassan
2901 9 | harctérrõl végtelenül izgalmas híreket hozott.~- Akhillész megölte
2902 9 | becses lapjában, az Athéni Hirlap elõfizetõi pedig napról
2903 9 | fõszerkesztõje lett az Athéni Hirlap-nak. Ekkor már eszébe sem jutott,
2904 9 | újságírók szövetkezetébe, a hírlapírók országos egyesületébe, sõt
2905 9 | talentumos, vérbeli, színes tollú hírlapírót, az újságírás atyamesterét”.~
2906 1 | A tekintély, a pénz, a hírnév semmivé fog törpülni e szó
2907 9 | tûzrõl kellett beszámolni a hírrovatban, valóságos böcklini színekkel
2908 9 | Görögország jövõjére. A politikai hírrovatnak ezt a szenzációs címet adta:
2909 26| rátekint a telefonra, és hirtelenül egy gondolat villan át agyán.~
2910 19| mit cselekszik, s egy mai historikus ösztönével érzi meg a világtörténelem
2911 5 | megjegyzem azonban, hogy nem hiszek a kísértetekben.~- Azon
2912 21| fekete csillogása... Mondja, hiszi-e, hogy én azelõtt sohasem
2913 27| és visszaszállt belé a hit. De amikor feltekintett,
2914 27| járók orrát, azt a téves hitet keltvén, hogy a konyhaszag
2915 5 | erõsségében, tudásában való hitét is elvesztette.~Ijedve a
2916 1 | vérétõl. Eszébe jutott a hitrege Zeusza, aki atyját megölette,
2917 5 | minden ellene esküdött. Nem hitt a tudományban, és bár maga
2918 1 | terveirõl, s fõleg a mai kor hitvallásáról: az emberben élõ erõrõl,
2919 4 | beleugorni a hullámokba, de ezt hitványságnak tartotta. Elég erõsnek érezte
2920 9 | személyeskedése és oktalan egyéni hiúsága a helyzetet valóban válságossá
2921 4 | szól olykor hozzánk, és hív és csábít, hogy hagyjuk
2922 26| nálunk is egészen így van. A hivatal ilyenkor barátságtalan és
2923 26| milyen óriási, kietlen hely a hivatala, s valami hidegség borzongatja
2924 24| munkája, aki reggel korán a hivatalba megy. Azután a fehér pamlagon
2925 6 | jól beletalálta magát új hivatásába, kényelmesen elnyújtózott,
2926 1 | lett, hogy orvost kellett hívatniok. Az orvos chlorálhidráttal
2927 9 | gyulladt. Homéroszt magához hívatta, s bizalmasan közölte vele,
2928 18| hogy az idegen tekintete hívja, átfúrja kemény ingmellét,
2929 5 | azt hitte, hogy beteghez hívják. Bizonyosan felkelt az inasa,
2930 4 | elveszni. Hogy mûveljen csodát, hívjon egy hajót, hiszen a fakír
2931 20| vele, s mintha mégis úgy hívná, vonná maga után. Részeg
2932 16| laknak, te költõ-hívó, te hívõ-keltõ, te hû, te hûtelen, te rémes,
2933 3 | õszülõ asszony magához hívott:~- Hagyjon reá mindent.
2934 15| Kívülrõl egy bársonyos hang hívta, és õ a férfira tekintett,
2935 1 | öreg Károly - õt is így hívták - egykor híres szobrász
2936 5 | szépek és izmosak, s sohasem híznak el. Fehér homlokára finom,
2937 25| korhelyét egy reggel a piszkos hóban megfagyva találta a sarki
2938 6 | foglalkozott. A vigyorgó, hóbortos diák illedelmesen összetett
2939 2 | istenek szeretik az emberek hódolatát. Este megígérte Venusnak,
2940 16| hogy mindnyájan méltóan hódoljanak nekik.~A fenséges nép azonban,
2941 20| tévedezett a fehér szálakon, mint hódombok közt a tavaszi olvadás vize.~
2942 15| hölgyek... Kérem, mindig a hölgyeké az elsõség...~A háziasszony
2943 9 | tudta rásózni az athéni hölgyekre Párizs legmodernebb és legdrágább
2944 15| kékülõ hajnal sötét felhõket hömpölygetett be, s eltakarta a lámpák
2945 12| vérhullámok sisteregve, nyögve hömpölyögnek mindenfelé, elöntenek bércet,
2946 1 | beteg egészségtelen, sípoló hörgése hallatszott. Sötéten nézett
2947 16| mert elállott a lélegzete.~Hörgött. Érezte, hogy elalél. Rövid
2948 7 | fuldoklott, és éjfélkor már hörögni kezdett. Hajnalra meghalt.~
2949 14| sarkaival. A bomlott gépezet hörögve, ájuldozva vergõdött, mint
2950 5 | össze a szívét. Tántorogva hõkölt vissza e futó, csodálatos
2951 16| is megtelik hideg, kékes holdfénnyel. Ó, holdfény!...~Belopódzol
2952 20| kurjongattak a pesti oldalon, kék holdfényben, pálinkás fejjel megmászták
2953 23| ingben, egészen fehéren, a holdvilágban. Mi az ablakon át néztük.
2954 8 | Hányszor ült ott nyári holdvilágos estén az õ szõke, halvány
2955 7 | boldogságuk egy ügyes csalás, holmi színpadi szemfényvesztés,
2956 27| távol az egyetlen, utcák homályán, hol petróleumlámpás ég,
2957 9 | Olthatatlan haragra gyulladt. Homéroszt magához hívatta, s bizalmasan
2958 16| Hosszú, görög orra, mely tar homlokával egybeforrott, valami nagyon
2959 22| fejszémmel, a körmömmel, a homlokommal, visszavágnak, földre csapnak,
2960 9 | és bonyolódottá tette.~A homloktérben Akhillész, egy kövér nyakú
2961 2 | Philomene csendes, nagy homlokú római leány volt. Anyjának
2962 5 | kezük hideg, mint a jég. Homlokukon azonban halvány derû játszadozott.
2963 23| leányoknak. Bukfenceztek a homokban, cigarettákra gyújtottak,
2964 2 | megolajozták, behintették homokkal, birkóztak egy kissé, dobálták
2965 19| sor.~- Jól vív?~- Minden hónapban van egy párbaja.~- De magyarázd
2966 20| kürtökön muzsikált.~„Két hónapja nem voltam már kávéházban” -
2967 20| ébredt. Végre kialudta a hónapos lumpolásokat.~Megfésülködött,
2968 23| sapkáikkal és fürdõruháikkal a hónuk alatt, haza igyekeztek.
2969 11| Érezte, hogy jõ.~Alig egy hóra levelet hoztak neki. Katona
2970 17| kávébarna bársonyruhát hord, komoly, szõke haját már
2971 13| s a szüretre kikészített hordók dohos, boros szaga messzire
2972 27| kinyílt az ajtó, belépett egy hórihorgas, sápadt fiatalember, malaclopó
2973 23| fátyolok surrantak el a távoli horizonton, hazasietõ nõk, akik az
2974 26| könyvállvány. Egyedül a kályha hortyog még, de az is nemsokára
2975 15| hogy a hatalmas mozdony hortyogva és ijedten fújva, csapkodva,
2976 22| leány ránézett a szegény horvát szomorúan kalimpáló karjaira,
2977 23| a kéjes, buja és izgató hõségben kiszökött az izzó napzáporba...
2978 9 | azzal a tervvel, hogy a hõskölteményét azért meg fogja írni.~Homérosznak
2979 9 | istenek és véres lándzsájú hõsök perpatvaráról és csetepatéiról
2980 20| terített asztalok mellett órák hosszáig. Szivarozott. Dúdolt, ivott.~-
2981 20| hidak nem mindig egyforma hosszúak. Néha megnyúlnak, makrancosan
2982 17| emeleti ablakából, mely egy hosszúkás, beláthatatlan végû szobának
2983 11| Bizalmatlan és ideges lett. Arca hosszúkássá, egérszerûvé vált. Haja
2984 18| az õ írása.~Egyenesen a hotelszobája felé tartott. Kopogott.
2985 2 | római leány volt. Anyjának hótól ezüstös, hosszú téli éjszakákon
2986 10| fekete márványasztalok, a hõtõl és cigarettafüsttõl megvakult
2987 1 | udvarból hozott jeges vízbe, s hóval dörzsölte le lázas testét.
2988 2 | belemártotta kicsi, barna lábát. A hóvíztõl duzzadó patakokban látta
2989 13| is. A rézkotlákat el kell hozatni.~Szünet.~A NAGYAPA. Nem
2990 8 | gyöngyháztermeikbe és halált hozó vízforgóikba.~Sok egészen
2991 22| Az ebédjét egyik porontya hozta ki, mert csak késõ este
2992 12| hogy mint vagyok? Vizet is hoztál, amint látom, egy kis fehér
2993 1 | hogy a két embert közel hozza egymáshoz, mert nem látta,
2994 6 | vált minden tárgy, melyhez hozzáért. Esténként elõ-elõvették
2995 16| Végre rászántam magamat, hozzáléptem, és megszólítottam.~- Ó,
2996 19| biztatgatnak, hogy tûzbe hozzanak. Kezemben idegesen remeg
2997 19| csöngetem be az inast, hogy hozzon friss vizet. A mosdótálban,
2998 16| költõ-hívó, te hívõ-keltõ, te hû, te hûtelen, te rémes, te
2999 7 | forró nõt egykor hideg, hüllõkarjaival ölelgette, és undok nyálas
3000 16| egész Pantheon megtelt a hülyék és félkegyelmûek arcmásával.~
3001 16| lassan táncolni kezdett. A hulla azonban ott hevert, meredten
3002 4 | gyöngyös víz, míg a legmagasabb hullám ormán küszködve megjelent
3003 16| ki megnyergeli táncoló hullámaidat, pöffeszkedik ítéletnapi
3004 15| báléjt látott. A pezsgõ jeges hullámokban csordult a vékony poharakba,
3005 1 | dõlt az oszlopra. Izmai hullámosan dagadtak, s örök életkedvet
3006 24| aranytapétás falon, tengerek hullámoztak, nyájak legeltek. Egy szomorú,
3007 21| erre.~A PROFESSZOR. Érzem a hullámverésen. Mindjárt megyünk, csak
3008 12| üvegszilánkok, mikor a földre hullanak. Reggel van már, pirospünkösd
3009 11| egérszerûvé vált. Haja is kezdett hullani.~Végre írt öccsének, hogy
3010 16| vizet öntesz hörgõ szánkba, hullánkkal labdázol, orkánokkal hányatsz,
3011 24| nyújtja.~- Az angyalkák hullatták el - mondja az apja. - Nem
|