4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
3012 15| szõlõkben piros levelek hulldogáltak. A sínek mentén elvirágzott
3013 26| Az esõ pedig hangtalanul hullik, a kályha zúgása elcsendesül,
3014 2 | a tavasz zöld bársonyára hulló vérét, s ez annyira meghatotta,
3015 16| nap volt, kövér gyümölcsök hullongtak a hajladozó fákról.~A nagy
3016 20| csörömpölt, a lámpái reá hunyorgattak, ablaka alatt selyemsuhogást
3017 7 | mikor észrevette õt, ijedten hunyta be... A borzasztó pillanat,
3018 2 | Adonisz-szobrot, amelyet a kétnapos hurcolás piszkossá és füstszagúvá
3019 11| mellett közönyös arccal hurcolkodott be egy koporsós.~Futni akart.
3020 10| mint az övében.~Évekig hurcolta magával ezt a kínzó gondolatot.
3021 8 | itta az égi csengést, a húrok fájó sóhaját, s úgy megragadta
3022 8 | szakadoztak ki a hangok a húrokból, mint a nyomott kebelbõl
3023 25| pillanatban mélyen repül a penge a húsba. A fekete alak hátraesik...
3024 14| kezdett, nehéz szemhéjai hûsen borultak le égõ szemgolyóira.
3025 15| éles ecetszag járta be. A húsra ráfagyott a zsír. Az asztalon
3026 1 | palackot, mint a piócákat a húsról. Letépte. Azután elindultak.~
3027 3 | elhatározásom támadt. E hústalan csontkoponyáról utoljára
3028 1 | utolérje. Mind hasztalan. Húsz-harminc méterrel mindig elõbbre
3029 10| serkedezni. Alig lehetett több húszévesnél.~Az ablakok nyitva voltak.
3030 11| Tüdõgyulladást kapott, s huszonnégy órára rá meghalt.~Akkor
3031 16| te hívõ-keltõ, te hû, te hûtelen, te rémes, te édes!~AZ ÖREG
3032 13| fagylaltot ettek, jégbe hûtött pezsgõt ittak, s törölték
3033 13| lefekszünk. Az esték már hûvösek.~AZ EGYIK FIÚ. A nagyapó
3034 2 | szegény fiú vérébõl sarjadt. A hûvöses tavaszi hajnalban akadozott
3035 20| mindenki.~Kicsikét állt a hûvösödõ éjszakában. A levegõ körülölelte,
3036 13| meglegyintett volna valami hûvösség. A zsombékokon künn már
3037 3 | utolsó pillanatukban paplanuk huzatába kapaszkodnak. Én természetesen
3038 11| megnyugodott. Fázékonyan húzódott össze fekete pamutkendõjében.~
3039 3 | báb hevert.~Összevissza húzogattam a figurákat, úgyhogy gyõzelme
3040 10| pap õseinek végzete. S ez húzta-húzta õt a fényben az ismeretlenségbe.~
3041 5 | s a díványhoz közelebb húzva, nyugodtan kérdezte:~- Mi
3042 17| mögött otromba cserépbögrében ibolya kéklett. Lenn egy szállító
3043 17| üvegkupolaként feszült szét, s enyhe ibolyaillat párolgott a barna szobákban.
3044 8 | fújdogált. Tavasz volt. Az ibolyák mindenütt illatoztak.~S
3045 4 | fordulatos beszéddel. A leány ibolyaszemeit félve nyitotta a fakírra.
3046 15| szivar füstgöngyölegei.~Idába lassan-lassan tért vissza
3047 1 | visszanyerte öntudatát. Korán kelt, ide-oda lézengett, míg a fia a padon
3048 5 | felriasztjuk...~- Méltóztassék ideadni a kezét - kérte az orvos
3049 1 | rosszakaratú, ostoba emberek az idealisták lelkes beszédére. A borszag
3050 18| meg kellett tennie, míg ideért. A jobb könyöke fehér kõportól
3051 16| Villamos bizsergés fut át idegcsöveimen, és az arcom elpirul. Szembeszállunk
3052 19| ez kissé megnyugtatja az idegeimet, lassan azonban átmelegszik
3053 19| szétpattanásig feszül minden idegem. Orlay még mindig nyugodt.
3054 20| nincs itt már senki sem. Idegeneket nem akart háborgatni. Leült
3055 1 | hazamentek. A parasztok idegenkedõ tisztelettel emeltek kalapot
3056 7 | körülöttük a levegõ, minden tárgy idegenné vált, a szavakba mély bánat,
3057 3 | anyanyelvemet sem értem, oly idegenszerûen és zavarosan hangzott minden
3058 3 | elhangzott. Aladár a rendesnél is idegesebb volt, fülhasítóan, sértõen
3059 1 | õket. Azt hitte, hogy csak idegességrõl és szeszélyrõl van szó.
3060 5 | asszonynak élénk képzelme s beteg idegrendszere van. Itt nem szabad szépítgetnünk
3061 15| apját, az állomásfõnököt idehelyezték Budapestrõl, nem is volt
3062 13| tudtam meg, hogy vége az idei nyárnak.~Csendesen szivarozik.~
3063 13| is nagyon szép és érett, ideje volt, hogy leszedjék.~Szünet.
3064 5 | mint a beteg gyerek, ki éj idején felébred, s ágya fölé hajló
3065 17| hogy nem bírva magával, idejött velük. Az asszony bizonyára
3066 15| végtelenség múlt el, hogy idejöttek, s látta a döcögõ parasztkocsit,
3067 8 | acélfonal meg négy ökörbél idézett elõ - vége volt.~A hegedû
3068 27| kemény római katona képét idézte elõ, a két melegszürke szem
3069 27| bohó, vészjósló madarakat idéztek az ember eszébe, egy varjút,
3070 9 | vele, hogy a megváltozott idõk sürgetõ szózatának engedve
3071 25| ásított, és száját eltakarta idomtalan, kivörösödött kezeivel.~-
3072 9 | vörös elem garázdálkodását.~Idõvel azonban megtanulta a lelketlen,
3073 2 | elmosolyodott.~Alig múlt el március idusa, kiment a mezõkre, hogy
3074 5 | mellette hevertek megsárgult ifjúkori jegyzetei. Szomorú mosolygással
3075 10| és ugyanaz a rózsakedvû ifjúság, ugyanaz az élet és pezsgés,
3076 25| azt szeretném tudni, hogy igaz-e? - kezdte a beszédet Anna.~-
3077 18| mûvészietlen és kegyetlen korban igazat szolgáltasson, s megvédje
3078 13| A NAGYAPA. csüggedten. Igazatok van. Én is úgy érzem, mintha
3079 27| Valóban a nagy pap, az örök ige hirdetõje állott elõtte.~
3080 1 | növelte, hogy fia megtartotta ígéretét. Az országúton vak sebességgel
3081 27| komor szájjal hirdette az igét, s a földszinten, a páholyban,
3082 5 | mint az õ „terreur”-je!~- Igyék még egy korty vizet. Így.
3083 1 | chlorálhidráttal mesterséges alvást igyekezett elõidézni. Minden kísérlet
3084 1 | a kelõ nap lámpása felé igyekeznek. Csak a mellük lihegése
3085 23| fürdõruháikkal a hónuk alatt, haza igyekeztek. Távol a locsolt út kavicsos
3086 19| hogy nincs pénze? Ettõl ijedek meg, ettõl a titokzatosságtól.
3087 5 | orvosolnunk. Méltánylom az ön ijedelmét, és belátom, mily küszködés
3088 19| gondolkozni. Ha legalább ijedezne, ha reám rohanna, ha bõszen
3089 24| babrált, és majd hátraesett ijedtében, mikor meghallotta, milyen
3090 5 | annak a gondolatától sem ijedtek meg, hogy esetleg kopog
3091 26| megáll.~Erre megijed. Az ijedtség azonban lassan szomorúsággá
3092 5 | elõször kiáltani akart, de ijedtségét azzal a nagy tettetõ képességgel,
3093 5 | már megszûnt.~Az elsõ ijedtségrohamnak azonban már vége volt. Beállt
3094 26| neki, és ha megáll, még ijesztõbb a körülötte terpeszkedõ
3095 4 | besötétedett, és a zongora árnyéka ijesztõvé nõtt a falon. A fakír közönyös
3096 5 | kiáramló naftalin józan illatát.~- Mennyivel jobb most! -
3097 17| csalitjával, nehéz, furcsa illatával. Messzebb egy szemétdomb.
3098 8 | volt. Az ibolyák mindenütt illatoztak.~S õ ott feküdt az ágyon,
3099 5 | beszélt. Visszaemlékezett illatszeres hálószobájára, s most valóságos
3100 20| kétszobás lakást bérelt hûvös illatú fák, fehér jázminbokrok
3101 12| Sápadt arcához kitûnõen fog illeni a sötét szín.~Nagyon nehéz
3102 1 | kezdett. A fehér ruhák oly jól illettek megtört arcához, s õsz hajával,
3103 18| ahogy igazi filozófushoz illik - leszámolt az élettel.
3104 9 | csúszómászó „társadalmunk illusztris tagja”. Homérosz már villámgyorsan
3105 24| kisasszonyé volt, a nyolcéves Ilonkáé, aki tavaly halt meg torokgyíkban.
3106 13| meg a nagyapa?~A MÁSIK. Ilyet nem szabad kérdezni. A mama
3107 16| bukjak elõtted arcra, és imádjalak.~Villamos bizsergés fut
3108 25| mécsest, és letérdepelt imádkozni.~Fiatal, szõke fejében továbbra
3109 22| a paphoz... Igazad van, imádkoznom kellene.~Azzal kiment. A
3110 16| vagytok, s nagyobbak minden imádkozó leányoknál és alakoskodó
3111 25| összeborzongott. Elõvette az imádságos könyvet, ahonnan a szent
3112 22| elõtte, és leborult a földre.~Imádta a követ, az istent.~Az asszony
3113 10| fényében is csak homályosan imbolygó pontokat látott.~Fáradtan,
3114 8 | nedves gõzeiben szürkén imbolygott elõtte a hatalmas várostest.
3115 24| kavargott a fekete levegõben, imbolyogva, táncolva, merészen bukdácsolva
3116 27| álmatlanság karikái. Csak imént ébredt fel, este, háromnapos
3117 25| konyhába, sót kért, és az inas mellét véresre szívta. Mikor
3118 5 | hívják. Bizonyosan felkelt az inasa, magyarázgatta magának,
3119 5 | elõszobába, hogy felkeltse az inasát, de nem találta a szokott
3120 1 | hozzá, mint egy öreg, derék inashoz, aki a családhoz tartozik.~
3121 11| aranybojtos halotti sapkákat, az inasok pedig izzadva cipelték a
3122 19| harmadszor csöngetem be az inast, hogy hozzon friss vizet.
3123 16| munkától. A tanuló leányok incselkedésedre lassan lecsavarják forró
3124 2 | Másnap alig ébredt, alig indította meg Apolló tüzes lovait,
3125 15| személyzet forgolódott.~Az indóház elsõ emeletérõl, kezében
3126 18| Holnap hajnalban, pont ötkor indul a vonatom. Akkor megyek...~
3127 14| lennének...~Sandán, lihegõ indulatban kuporodott össze. Lesett.~
3128 5 | vigaszt keresett, s magában az indulatok harsogó háborújában sem
3129 1 | Elõször kérdezõsködött, hová indulnak, s nem akart engedni. De
3130 1 | gépek nyergét, mint ahogy az induló zsokék a kényes telivér
3131 27| Hófehér, aranyszegélyes ing lebegett rajta, fején ijesztõen
3132 15| kalimpálva, bizonytalanul ingadozva ütötte a billentyûket, de
3133 15| messzire elhangzott. Ida ingerülten a zongorához futott, gyertyát
3134 1 | bõgött. Az ágynemûit, az ingét föltépte, félt a megfulladástól
3135 19| egy székhez támaszkodik, s ingmelle az ívlámpák lilás fényében
3136 18| tekintete hívja, átfúrja kemény ingmellét, beleszúr testébe, és neki
3137 8 | ajtó aranyozott mintáin. Az ingóóra komoly hangon hirdette az
3138 27| botosokban csoszogott, a sok ingtõl kövér volt.~- Ó, hogy szenvedek -
3139 27| Papi mozdulattal felgyûrte ingujját, mely kezeit egészen elfödte,
3140 13| azután amúgy legényesen, ingujjban gyomláltam a kertben. A
3141 1 | Ilyen pihenést nem lehet ingyen venni. A hivatalnok, a napszámos
3142 10| vágyott. Hûs aludttejet akart inni mázos, zöld csöbörbõl, csendes
3143 19| sárga reggelen egymás után inognak el elõttem a házak, a fák,
3144 2 | sárrá változott, s lábai inogtak. Tétován bolyongott haza.
3145 16| acélbordájú víziszörny, inogva lebeg a hullámok viharos
3146 23| szalmakalapjaikkal a távolba integettek.~- Jön a Tamás.~- Várjuk
3147 1 | mint az õrültek a lucidum intervallumban, látta magát undok, állati
3148 5 | sem szólt a férfinak, egy intéssel sem kötelezte hallgatásra.
3149 1 | azonban komolyan és szelíden intette. Krisztusi szelídséggel
3150 19| Tempóvágások. Orlay egy áltámadást intéz ellenem. A mellét ügyetlenül
3151 15| miniszterek, kik a világ sorsát intézik. Gazdag kereskedõk, akik
3152 12| less egy kósza kocsit, s ints neki, mint a Robinzonok
3153 18| füle, ez a begyakorolt, ínyenckedõ hallószerv, mohón szürcsölte
3154 18| betûk, színezetlen, durva írás, az õ betûi, az õ írása.~
3155 14| zajongna. Máskor is háborgatták írásában, máskor is felzavarta a
3156 21| asztalomon ott feküdtek az írásaim. Elkezdtem olvasni, aztán
3157 14| hangulatba. Folytatta az írását, még hevesebben, még boldogabban,
3158 24| tentásüvegek és nagy, komoly írások, csupa vonal és csupa fontos
3159 3 | végsõ leszámolásra, egy irgalmatlanul kegyetlen, véres letiprásra.
3160 14| mozogtak.~Belátta, hogy ma nem írhat. Megadta magát a sorsának.
3161 22| verte, tépte, csikarta az irigy köveket, és egyhangú hegyi
3162 26| Máskor önzõ és ideges, még irigykedett azokra a kollégáira is,
3163 9 | a mennydörgõ Kronidészt, Íriszt és Hérát.~A langyos levegõben
3164 9 | perpatvaráról és csetepatéiról írjon érdektelen, pattogó ritmusú
3165 5 | gondolkozott mindegyik bölcs és író - szintén céltalanul. Nekünk
3166 5 | a hallgatózást, újra az íróasztal felé tartott. Öt-hat vastag
3167 5 | ijedten hátrált vissza. Az íróasztala mellett egy fekete ruhás,
3168 14| óra volt. Ásított, s az íróasztallal szemben levõ mély pamlagba
3169 26| kongó szobában, és járkál az íróasztalok között. Olykor leül egy
3170 14| a padlón, a falakon s az íróasztalokon. S ahogy könnyes és kivörösödött
3171 14| ki. Fáradt volt. Leült az íróasztalra, belétemetkezett a gyûrött
3172 1 | volt több képzõmûvészeti és irodalompártoló társaságnak, azután megunta
3173 27| hogy egy rajzoló két-három irónt eltört, sok kartonlapot
3174 20| jogászt, az orvost és az írót.~Három óra felé végre fölkerekedtek.~
3175 1 | s szép betûkkel melléje írták: kimaradt.~Az öreg járása
3176 21| Elkezdtem olvasni, aztán írtam, aztán megint olvastam,
3177 5 | A sötét szobánál nincs irtózatosabb; ott mindig rejtve van valami.
3178 24| felkel, és összeszíjazza iskolakönyveit, a rajztömböt és a tollskatulyát.
3179 23| vele, s nemegyszer elemi iskolás lányok is így szóltak hozzá:~-
3180 17| pillanatban még a szigorú arcú iskolásudvarnak is bolondos kedve támad,
3181 10| vitte.~Mikor meglátta az iskolát, arcára néhány forró, kövér
3182 10| fáradt szomorúsággal nézte az iskolatermet, hol - úgy tetszett neki -
3183 23| szõke német lány.~- Nem ismered?... A Vaál fiú.~A kis kövér
3184 10| húzta-húzta õt a fényben az ismeretlenségbe.~Nem tudott ellentállni
3185 6 | térdet hajtanak, mert nem ismerik, az életet azonban nem tudják
3186 13| vígak leszünk, hogy meg sem ismernek bennünket, ha hazajövünk.~
3187 15| átkarolta, és alkuvást nem ismerõ szeme villámot lövellt.
3188 20| Kázmér különös ember volt. Az ismerõsei is különösek. Barátjai többnyire
3189 17| esõmosott szentképek mind ismerõsként köszöntötték, bár tudta,
3190 20| haldokolva.~Mit tegyen? A régi ismerõsök közül nincs itt már senki
3191 5 | lámpája... A házban más ismerõsöm nincs... Nem ért félre,
3192 5 | Milyen buta, buta komédia - ismételgette az asszony.~- Verje ki a
3193 18| az arca lelohad. Sokszor ismétli a játékot. Lélekkel fúj,
3194 9 | háborúkról, meztelen, fehér testû istenasszonyokról álmodott, és ajkán öntudatlanul
3195 2 | vállát vonta, s az örök istenekre utalt, kik Philomene életét
3196 6 | álmodozva mesélt róla.~- Istenem, hol lehet mostan, vajon
3197 1 | mûvész. Az új életre kelt istenember. A jobb fele. S mostan a
3198 13| fejest ugráltak a padról. Istenemre, én is közéjük megyek, ha
3199 2 | megjelent Adonisz, s a kedves istenfiú most százszor szebbnek tûnt
3200 1 | tudnak ily komoran, ily istenien tétlenkedni, akik elvégezték
3201 7 | ISTENÍTÉLET~Cser Gábor izgatottan állott
3202 5 | sötét szobába.~- Uram, az istenre kérem, gyújtsa meg a lámpákat
3203 22| Nem bírom, nem bírom...~- Istentelen ember kelmed, azért nincs
3204 1 | meg akarta menteni azt az iszákos, agg mûvészt.~Nem sikerült
3205 24| kávéhoz, aztán egy pohár vizet iszik, és szivarra gyújt. Liláskék
3206 19| Három óra.~Francia konyakot iszunk, és bámulunk egymásra. A
3207 18| a hangversenyekre meg az italra költött. Életrendjébe semmi
3208 16| hullámaidat, pöffeszkedik ítéletnapi viharaidban, és megsemmisít
3209 8 | szomjas füle gyönyörködve itta az égi csengést, a húrok
3210 19| támaszkodik, s ingmelle az ívlámpák lilás fényében vakítóan
3211 14| órák, a keserû cigaretták íze, a robot, a gyors ebéd,
3212 1 | lázas párizsi év mûvészi izgalma vonaglott.~Mikor a kocsi
3213 9 | fõváros közönsége lázas izgalommal olvasta a friss újságot.~
3214 18| feje kellemesen kóvályog. Izgatja a zene. Amint belelehel
3215 23| órakor, a kéjes, buja és izgató hõségben kiszökött az izzó
3216 5 | angol regényt. De én egyre izgatottabb lettem, sokszor kinéztem
3217 7 | hazug vagy - folytatta egyre izgatottabban -, képmutató és határozatlan.
3218 1 | költöttél?~Károly a viszontlátás izgatottságától alig jutott szóhoz, s röviden,
3219 15| s a kályhán az aranyos, ízléstelen angyal. Szeretett volna
3220 15| jegyzõné, egy durva bõrû, ízléstelenül fésülködõ asszonyka, napról
3221 1 | erõteljesen dõlt az oszlopra. Izmai hullámosan dagadtak, s örök
3222 10| kifeszítette és érezte acélos izmait, felpezsdülõ vérének lüktetését,
3223 23| szívét, és megbénította izmát. A nevetéshullámok egyre
3224 19| Karjaimon megcsomósodnak az izmok, s szétpattanásig feszül
3225 5 | természetüknél fogva szépek és izmosak, s sohasem híznak el. Fehér
3226 14| kellett. Megfeszítette minden izomerejét, s egy könnyû ugrással az
3227 22| fekete a szeme, fekete izomtalan lábszára, még az arca is
3228 3 | mellett. Homlokán hideg izzadsággyöngyök. Arcán égtek a tüdõvész
3229 12| különösen fekete, s olyan izzók és nagyok rajta az aranycsillagok.
3230 16| embernél.~Most ragyogsz, izzol, bujkálkodol, minthogy élek
3231 2 | A verseket hosszú, búgó jaj követte. A gyászoló nép
3232 27| volt.~- Ó, hogy szenvedek - jajgatott a fiatalember. - Ma este
3233 10| ükapjáé volt, kik mind mint jámbor református lelkészek haltak
3234 16| mellett ott volt Hazafy Veray Jánosé is.~Lassan-lassan azután
3235 4 | közt idegesen forgatta a japánasztal csecsebecséit. Maga a leány
3236 4 | A fakír külföldön járt. Japánba ment, hogy egy könyvét megírja.
3237 12| tisztásra. Jó ülni és feküdni. A járás már valósággal utálatos.
3238 8 | boldog évõdésben, andalgó járással.~A leányok fehér kalapján
3239 21| A PROFESSZOR. Tudom a járást, fiam, csak hagyjon magamra.
3240 1 | nagy, hamuszínû mezõkre. Járatlan utakon suhantak tovább,
3241 17| nyugodtan hajigálja le a járda kövezetére? Vajon távol
3242 17| betelni. Alatta ugrálva járkáltak az emberek, mintha õrültek
3243 13| érzem, mintha valaki itt járna a közelben. Itt az õsz.~
3244 22| csendességben. Ember több napi járóföldre sem akadt. Mikor szürke
3245 4 | forradalmában.~A leány tanácstalanul járt-kelt. Elszaladt tõle, visszament
3246 15| szobát szúrósan éles ecetszag járta be. A húsra ráfagyott a
3247 18| között, a holt gyepen levelek járták a haláltáncot, s néhány
3248 3 | régiben maradt, én rendesen jártam Aladárhoz, sakkoztunk, s
3249 7 | ránézett:~- Elég volt a játékból... Ezt nem bírom tovább... -
3250 16| zokog, egyszerre azonban a játékpörölyök belemarkolnak a mennydörgõ
3251 3 | betegnek minden életereje a játékszenvedélyben újult meg és oszolt el.~
3252 3 | nyújtottam a kezemet.~- Játsszunk.~A lázas betegnek minden
3253 5 | Homlokukon azonban halvány derû játszadozott. Lassan-lassan visszatért
3254 19| viaskodás. A pengék szinte játszanak, halálosan ki vagyok merülve,
3255 13| üvegdíszekkel karácsonyt játszottak. Lábujjhegyen tipegtek.
3256 2 | tudósok, a kuruzslók és javasasszonyok seregesen jöttek lecticákon
3257 1 | anyja, hogy köszöntse a javíthatatlan reggeli munkásokat. Az öreg,
3258 20| hûvös illatú fák, fehér jázminbokrok között. Esténként kiült
3259 5 | volt, mint az õ „terreur”-je!~- Igyék még egy korty vizet.
3260 5 | volt, a kezük hideg, mint a jég. Homlokukon azonban halvány
3261 13| vendégek fagylaltot ettek, jégbe hûtött pezsgõt ittak, s
3262 1 | kétségbeesetten törte a kezét, s jegestömlõt rakott a beteg fejére. Az
3263 14| Félretolta a nedves írást, és jegyezni kezdett.~- Nem értettem.
3264 5 | hevertek megsárgult ifjúkori jegyzetei. Szomorú mosolygással tekintett
3265 10| pezsgés, mint húsz év elõtt.~A jegyzõkönyvébe boldogan rótta be az egyszerû
3266 27| jelezte, hogy a komikus jelenete nemsokára kezdõdik. A fiatalember
3267 23| tönkremenjen. A fiúnak borzasztó jelenetei voltak az apjával, s állítólag
3268 1 | anatómiáját. Csakugyan fölséges jelenség volt. A fáradt bajnok komoran,
3269 15| Határozatlan körvonalú alakok jelentek meg a petróleumlámpák alatt,
3270 9 | dialektikával kifejtette, mily jelentõs változásokat hoz Akhillész
3271 9 | Holnap húsz oldalon jelenünk meg, gyerekek.~Egy óra múlva
3272 9 | hasogatja is a színfalakat, „jeles”, minden unalmas felolvasás „
3273 27| villamoscsengõ.~Az ügyelõ benézett, jelezte, hogy a komikus jelenete
3274 15| csengõk csengeni kezdtek, jelezve a legközelebbi vonatot.
3275 14| úgy érezte, hogy ez a nap jelképe egész örömtelen életének.
3276 6 | költõ.~- Talpig ember, igazi jellem!~Másról nem is volt szó.
3277 25| A lerongyolódott, cifra jelmezek gazdátlanul hevernek, s
3278 19| acélpenge.~Már megadták a jelt, de van még annyi idõm,
3279 16| árulják, a gépész meghalt, a jelzõlámpa összetört, a kocsik inai
3280 20| a folyó bal partjáról a jobbra. De ez korántsem olyan könnyû.
3281 15| kihajolt a karfán, hogy nézze, jön-e vonat? A sínek között az
3282 17| naponta tisztán, elegánsan jön-mén, néha gyászkeretes leveleket
3283 21| az ágyamból, s ki akartam jönni, hogy megnézzem. Meggyújtottam
3284 18| is megismerne. El kellett jönnöm. Ne kérdezze, miért.~Szakadozottan
3285 12| tekintek, és kérdezem tõle, nem jött-e kocsi. Ijedt és esengõ szeme
3286 1 | vigasztalni próbálta. Beszélt jövendõ életükrõl, mikor újra kijárnak
3287 20| gomolyagjain szövögette a jövendõt, gyakran azt képzelte, hogy
3288 15| nézte.~A holt ugarakról jövõ altató csendesség elbágyasztotta.
3289 5 | hogy ily idõben, éppen most jövök... Késõ van, ugye? Fél három.
3290 9 | talán egész Görögország jövõjére. A politikai hírrovatnak
3291 20| találta a barátait. Az örök jogászt, az orvost és az írót.~Három
3292 3 | háziak elõtt, kik hideg jóindulattal váltottak velem néhány szót.
3293 1 | mesterségesen növesztett, jóirányú szenvedély legyõzi a károst,
3294 2 | fellegekben valami csiklandós jókedv volt, mely õt is megrészegítette.
3295 12| mellett jöttünk ide az erdõbe. Jókedve volt, és kacagott, mikor
3296 15| másik szobában ezalatt a bor jókedvre hangolta a kis lelkészt,
3297 23| megvárta, míg elmúlik a jókedvük. Máskülönben mind egyformán
3298 21| hazafelé.~A PROFESSZOR. Akkor jókor jöttünk. Menjünk le a vízhez.
3299 22| szemei nedves tûzben égtek, jóllehet nem sírt, nem is tudott
3300 26| mozdulatlanul hevernek elõtte. Jórészt már mind aludni tért, a
3301 18| szeretettel, kissé szigorúan, de jóságosan nézett a trombitás szemébe,
3302 2 | tetszett, mintha az égbõl azt a jóslatot kapta volna, hogy ez a dúlt
3303 8 | megvilágította a sunyi kis jószágot.~Egy cseppet sem volt meghatva
3304 21| Azután egy éjszaka, egy meleg júniusi éj... Azután egy õszi délután,
3305 2 | hiába imádkozott Venushoz és Jupiterhez, hiába fordult a vajákos
3306 4 | hogy közeleg szenvedései jutalma. Távolban kigyulladtak a
3307 1 | elvégzett. Alig bírt szóhoz jutni.~- Ó, mi mûvészek is ilyen
3308 10| viharos, nedves estén eszébe jutottak fiatalkori színdarabjai,
3309 7 | Ezek a gondolatok mostan kába zavarban vágtattak át az
3310 13| kabátot. - Nagyapó, nem kell kabát?~A NAGYAPA. Nem, fiam, hisz
3311 20| öregember jött feléje, szürke kabátban, szomorú bólongatással.
3312 17| vékony, fekete, tavaszi kabátját, s megindult kifelé.~Nem
3313 13| AZ ANYA. Hozzátok ki a kabátokat. Hûvös van...~AZ APA. A
3314 23| haza a napernyõmet meg a kabátomat is.~A jó Tamás szótlanul
3315 21| fák, a hegyek, a házak, a kabátomra tiszta, világos hó hullott,
3316 23| Riadtan vette észre, hogy a kabinjában még ott lógott a ruhája,
3317 2 | lovait, künn az utcákon kábító zûrzavar tolongott. Fiú,
3318 1 | hajtásra teljesen kiitta. Kábultan rogyott le a díványra, és
3319 23| erdõbe. A két másik leány kacagása, a missek angol beszéde
3320 2 | rigóknak felelt tompított kacagásával. Az erdõben nem volt senki
3321 23| Hogy volt, hogy volt.~Ilyen kacagást Tamás még sohasem hallott.
3322 23| TAMÁS BOSSZÚJA~Három legény kacagni kezdett. Széles szalmakalapjaikkal
3323 2 | kék pengét, meglátta benne kacagó arcát, fehér fogait, piros
3324 22| gõgös szirt hideg csengéssel kacagta.~- „Csak az asszony ilyen
3325 23| mintha fuldokolt volna e kacaj-óceánban levegõért kapkodott:~- Engedjetek
3326 18| mellettük, s a szava elveszett a kacajukban.~Ezalatt mind a ketten az
3327 18| trombita pedig, mint egy kacskaringós szörny, egy aranypolip,
3328 27| Társaságokban sikerrel utánozta a kakas kukorékolását, a kutyaugatást,
3329 12| fekete ég peremét. A tanyai kakasok távol álmosan kaparászva
3330 27| földszinten, a páholyban, a kakasülõn összeremegtek a szívek.
3331 15| testvére, a kövér bába, óriási kalácsokat kanyarított ki magának,
3332 17| itt. Talán csak álmában kalandozhatott erre, de ebben sem volt
3333 4 | ruhában, cseresznyedíszes kalapban, vékony cipõben. Jegyet
3334 4 | haja szemébe lógott, sötét kalapja alatt könnyesen égett lángoló
3335 7 | A gyémántfejû tût fekete kalapjába szúrta, még egyszer megnézte
3336 9 | legmodernebb és legdrágább kalapjait. A szegény leány maga nevelte
3337 8 | járással.~A leányok fehér kalapján orgonavirág bólongott, a
3338 3 | zavartan hallgattam, vettem a kalapomat, és mentem.~Künn a folyosón
3339 24| félrebillent fejjel, kusza kalappal a fején aludt a francia
3340 22| szegény horvát szomorúan kalimpáló karjaira, s majdnem elnevette
3341 11| életunt kanári csipegett a kalitkájában.~A vihartól különösen félt.
3342 17| lassú hajlású temetõdomb, a kálvária. Nem riadt vissza az enyészet
3343 26| parázsdarab.~Kinyitja a kályhaajtót, és szürke, néma hamu mered
3344 15| fogó gyerek van rajta), s a kályhán az aranyos, ízléstelen angyal.
3345 24| utcai szobára meg a fehér kályhára, melyek már régen vártak
3346 27| barátságtalanul világította meg a kályhát, a vörös terítõs asztalt,
3347 10| derekú méhek zümmögnek, hol a kamillás fûben oly jó olvasni egy-egy
3348 14| féktelenül kiszakította a kampós szögek alól. Kacagott, ugrált,
3349 13| kosárral már ma is levitettem a kamrába. A cseléd bevarrta a tüllzsákokba,
3350 10| tanító Párizsba ment, s kanállal eszi a tudományt.~Nehezen
3351 12| amint látom, egy kis fehér kancsóban, te áldott. De mondd, kik
3352 3 | csipegett a kanári madár, a kandallóban pattogott a tûz, mi pedig
3353 15| tudnak aludni az ablakokba kandikáló villanyfénytõl. Minden kávéház
3354 15| bába, óriási kalácsokat kanyarított ki magának, s a puha tésztát
3355 12| tanyai kakasok távol álmosan kaparászva és bóbiskolva kukorikolnak.
3356 3 | bizonytalanságával az asztal párkányába kapaszkodtam. Egyszerre fekete lett elõttem
3357 21| léptekkel jön, a vezetõjébe kapaszkodva. Klasszikusan nyugodt arc.
3358 20| Ezek a gyöngyök misztikus kapcsolatban voltak Prassz Kázmérral.
3359 7 | mikor véres bizonyítékokat kaphat, amelyek elkábítják, földre
3360 1 | aranyóráját, csakhogy bort kapjon. Újabban a pálinkára is
3361 25| torka elfullad. Levegõért kapkod. Aztán elindul, rohan, menekül.~
3362 3 | szét egy vizenyõs agy üres kapkodásait. A bástyák keményen állottak,
3363 12| Az orrom vérzik, és most kapkodok a levegõbe, segítségért
3364 7 | igazította. Férje rekedten, kapkodva beszélt, mikor ránézett:~-
3365 16| között magam is ijedten kapok a fejemhez, hogy megbizonyosodjam,
3366 13| van.~A nyaraló melletti kápolnában megszólal a lélekharang~
3367 8 | Szédült. Füle csengett, szeme káprázott.~S a hegedû szólt tovább.
3368 10| világosságában, a fehér falak kápráztató fényében is csak homályosan
3369 2 | az égbõl azt a jóslatot kapta volna, hogy ez a dúlt arcú
3370 3 | szórakozottságomban egyik bábhoz kaptam. Aladár hirtelen felugrott,
3371 13| szobák a nyaralóktól, mint a kaptárok. A nagyteremben játszott
3372 20| vánszorgott a törpe házig. A kapu elõtt megállott, és gondolkozott,
3373 3 | még mostan is hallom. A kapualja ablakai finom zöld, sárgás
3374 11| házsorok, mihelyt kilép a kapuból. Minden emberhez bizalmatlan
3375 15| benne), lihegve jutott el a kapuig, s már nyitni akarta, mikor
3376 16| százéves.~Ment, künn, a város kapuin túl. Gyönyörû õszi nap volt,
3377 16| közönnyel nézett Hádész sötétlõ kapuja elé.~Egészen lesoványodott.
3378 15| csendesen kongott a kolomp. A kapuk elõtt bõgött egy-egy elkésett
3379 13| hogy nem figyelnek rá, a kapun elillan az erdõ felé. A
3380 25| hadonászva estek neki a kapunak, és a város vén korhelyét
3381 16| lázasan megyek a célom felé.~A kaput kinyitom. Belépek a szobámba.
3382 6 | megtette, amit akart.~- Igazán kár érte. Olyan jó volt hozzánk...~
3383 24| Nem tudod, hogy nemsokára karácsony lesz? Az angyalok itt jártak
3384 13| és csempe üvegdíszekkel karácsonyt játszottak. Lábujjhegyen
3385 5 | valóságos kéjjel szívta magába a karbolszagot, s a bútorokból kiáramló
3386 27| szemei úgy égtek, mint két kárbunkulus. Keményített ruhái egészen
3387 15| dombon, a fakerítés mögött, karcsúan és kísérteties merevségben
3388 27| az operettprimadonna és a kardalos leányok kórusa.~Lábainál
3389 19| megtörténni. Ez a csend, ez a karddal való álmos nyújtózkodás
3390 19| Talán magam rohanok bele a kardjába, talán megölöm õt, ahogy
3391 2 | a tizenhat éven. Az apja kardjával is el-eljátszadozott még,
3392 19| helyzet rémületes borzalmát. A kardomat most is maga felé parírozza,
3393 19| Hátrálok, és a földre dobom a kardot.~Aztán futni kezdek, ijedten,
3394 15| Fölkelt a padról, s kihajolt a karfán, hogy nézze, jön-e vonat?
3395 13| van, mellette gumilabda és karikahajtó.~AZ EGYIK. Te, Pista, mért
3396 27| Szemei körül az álmatlanság karikái. Csak imént ébredt fel,
3397 2 | mely alatt vastag, kék karikák sötétlettek. Csendesen egymás
3398 19| amint lihegve rám támad. Karja hosszú. Arcizmai kétségbeesetten
3399 1 | kezdett. Végtelen erõt érzett karjaiban és lábizmaiban. Elõször
3400 16| szívemet. Reszketve tárom ki karjaimat, mint az áldozó pap, és
3401 22| horvát szomorúan kalimpáló karjaira, s majdnem elnevette volna
3402 27| tovább játszott. Kitárta karjait. Rekedt beszéde erõs volt
3403 16| volt lelketek, mint most karjaitok hava, és bizalmasan csókoljátok
3404 27| végignyújtózkodott a kopott díványon, s karjával elfödte az arcát.~- Végem
3405 18| a cseh trombitás. Ha a karmester kopog a pulpituson, szájához
3406 16| guggolt, hol a nagy levelû, kárminkelyhû, drága virágok bágyadtan
3407 7 | ijesztõen fehér keretben kárminszínûeknek, kétszer akkoráknak látszottak.~-
3408 27| egy óriási ember. Arca karminvörös, szemei úgy égtek, mint
3409 23| kibomlott a haja, az arca kárminvörös lett, szédült...~- Ülj közelebb,
3410 18| haláltáncot, s néhány vékony karó a szálloda udvarából árnyékot
3411 23| fuldokolva.~Tamás arcán a káröröm, a bosszú, a férfi méltóságos
3412 7 | baj? - kérdezte Cser.~- Károlyka beteg. Köhög. Úgy látszik,
3413 19| látok. A fejem zakatol, a karom kifáradtan hadonász. A segédek
3414 23| mászni, de a papa kiment, karon ragadta, és hazavezette.
3415 1 | hogy teljesen leszokik káros szenvedélyérõl, s visszavezetheti
3416 15| írt, Ida pedig betegen egy karosszékben gubbasztott. Csontjai fájtak,
3417 18| hazament, leült fakózöld karosszékébe, melyben meghalt az apja
3418 1 | vígan ugrott föl Károly a karosszékébõl, mint akinek egy pompás
3419 15| anyja az ablak elé vitte a karosszéket, kinyitotta az ablaktáblákat,
3420 1 | jóirányú szenvedély legyõzi a károst, a rombolót, s a beteg teljesen
3421 22| Andria bátya köveket tör a Karsztban. A kõtörõ sovány, vékony
3422 22| sörényes oroszlánra, meg a karthágóiak vicsorgó bálványaira is,
3423 27| két-három irónt eltört, sok kartonlapot széttépett, amíg meg tudott
3424 19| akkor ez az eladósodott kártyabetyár? Miért jár társaságokba
3425 1 | egész termet átalakította kártyázó szobává. A régi barátait
3426 4 | bólogató orgonabokroknak. A vén kastélyok rézcímerei csillogtak, s
3427 16| kertész lépteinek nesze, kaszájának csengése messzire elhangzott.~
3428 16| kertész állott, s vékony kaszájával kaszálta a rozsdás füvet.
3429 2 | elsõ. A másik lihegett, kaszált a kezével, õ azonban nyugodtan
3430 16| állott, s vékony kaszájával kaszálta a rozsdás füvet. A sárga
3431 8 | estimára kondultak, s a távoli kaszárnyákban búsan hangzott fel a takarodó.~
3432 26| Azóta semmi zaj se rebbent a kaszárnyaszerû teremben.~Künn az esõ csendesen,
3433 5 | csip-csup hiba volt az egész katasztrófa okozója, s õ mindig jobban
3434 20| vérem van bennük - kacagott Katinka.~Kázmér most már nem is
3435 10| feszülten állt, mint az élet katonája, mintha nemzedékeknek adott
3436 21| mint vész el a kerekek kattogása az éj csendjében. Szél kerekedik,
3437 4 | dagadtak föl a habok, a kavargó szemetet sodró vízpúpok.~
3438 9 | s a piros alkonyat, mint kavarognak a távolság gõzében a hamvas,
3439 15| pletykákat szolgáltatta.~A kávé s a tej gõzölgött az asztalon.~
3440 15| az ujjával mártogatta a kávéba.~- Ida, miért nem eszel? -
3441 17| asszony bizonyára nehéz, kávébarna bársonyruhát hord, komoly,
3442 15| kandikáló villanyfénytõl. Minden kávéház világos még. Mindenki dalol,
3443 9 | Athénnek egyik legforgalmasabb kávéházában, anyja pedig egy végtelenül
3444 20| mezõk csöndjével, a zenés kávéházak dünnyögésével, asszonyok,
3445 14| nap, a késõ felkelés, a kávéházi órák, a keserû cigaretták
3446 24| úr szõlõskalácsot tör a kávéhoz, aztán egy pohár vizet iszik,
3447 9 | midõn Akhillész reggeli kávéjával a harctéri tudósítást olvasta,
3448 12| rémekkel van tele. A köveket, a kavicsokat belsõ láz emészti, ideges
3449 12| lepkefogásnál az aranyos, tarka kavicsokon elcsúsztam.~Hogy kibuggyant
3450 15| vasrudakat ölelte. Fülét a kavicsokra szorította.~- Jön - mondta,
3451 20| választják el egymástól. Kázmérra pedig haragudtak a hidak.
3452 20| kapcsolatban voltak Prassz Kázmérral. Ha elhagyta a leányt, megkoptak,
3453 8 | húrokból, mint a nyomott kebelbõl a zokogás. Lassan húzta
3454 4 | megtaposott és megpacskolt kebelébõl szól olykor hozzánk, és
3455 16| krétafehér arccal, nyomott kebellel erõlködve tefeléd küzdenek,
3456 5 | keresõ vértelen ajkakra. A keble a keblén pihegett, a szája
3457 25| széles pengéjû konyhakést.~A keblébe rejtette.~Farsang utolsó
3458 25| felcikáz agyában a gondolat. Kebléhez nyúl. Görcsös ujjai õrült
3459 5 | vértelen ajkakra. A keble a keblén pihegett, a szája a szájára
3460 16| két ezüstforintot, és egy kecses mozdulattal a zsebébe csúsztatta.~
3461 7 | kényelmes fészkébe lépett, kecsesen és büszkén, mint egy dámvad,
3462 13| és mindig mekeg, mint a kecskebéka... Nevet.~AZ EGYIK. Mit
3463 23| ide a nagybátyjával, egy kecskeszakállas, korhely agglegénnyel, hogy
3464 11| várták. Egy piros arcú és kedélyes tiroli nõ vitte a szót,
3465 19| Hajnalban azonban halálos kedvben gyúlnak ki ezek a vízszínû
3466 1 | és szeszélyrõl van szó. Kedvébe járt fiának, s sírva panaszkodott,
3467 24| hidegtõl.~A feje elõrekonyult, kedvesen és álmosan, mint az alvó
3468 7 | s valami síró, fanyar és kedveskedõ babaarccal nézett reá:~-
3469 15| öblösebb legyen a hangja, s kedveskedve udvarolt a nõknek.~- A hölgyek...
3470 27| fotográfia-kirakat elõtt, kedvesük arcképét bámulják, s érzik
3471 1 | köröket. Szépen haladt, s kedvét növelte, hogy fia megtartotta
3472 23| augusztusi este azonban õrült kedvük volt a leányoknak. Bukfenceztek
3473 22| Fájt neki az asszony kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához,
3474 23| napfürdõben ellankadt nõtestek kéjesen nyújtóztak a puha pamlagon,
3475 5 | hálószobájára, s most valóságos kéjjel szívta magába a karbolszagot,
3476 4 | megjelent az a rejtelmes, kék-vörös-sárga színû karika, mely gyermekkorunk
3477 25| orrcimpái remegnek, erei kékek a vértõl. A vére tûz.~-
3478 18| csak lazán tartja össze egy kékkövû bronzmelltû. A haja zord
3479 17| otromba cserépbögrében ibolya kéklett. Lenn egy szállító kocsi
3480 12| egyszerre elalszanak.~A napsugár kékre festi a fekete ég peremét.
3481 15| nyissa ki az ablakot. A kékülõ hajnal sötét felhõket hömpölygetett
3482 18| hajlongott, azután újra lárma keletkezett, szünetre mentek ki az emberek,
3483 23| Igen? Tudd meg hát: nem kellesz... nem kelletek... gazok,
3484 23| hát: nem kellesz... nem kelletek... gazok, bestiák vagytok
3485 9 | kulisszatitkot Homérosz természetesen kellõ tapintattal és gráciával
3486 22| bírom...~- Istentelen ember kelmed, azért nincs köszönet a
3487 5 | anyjukat akarják életre kelteni. Nem a szerelem, hanem két
3488 25| mindenütt fájó nyilallást keltett a szívekben.~Anna, a fiatal,
3489 7 | izgatott csókoknak visszhangját keltette benne. Az érintetlen, puha
3490 16| õket, te szörnyû!...~Te keltettél fel ma engemet is nyugalmas
3491 16| a fájdalom végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor -
3492 16| álmokat, te felfedezõ, te újra keltõ. Oly ártatlannak látszol,
3493 27| orrát, azt a téves hitet keltvén, hogy a konyhaszag és színjátszás
3494 16| ezer fürge, tolakodó szem kémleli az arcomat s a rajtaülõ
3495 7 | üvegre, s meglátta a férje kémlelõ, sötét szemét. Arca erre
3496 25| öreg cseléd szürke szemei kémlelve meredtek reá. Anna felemelte
3497 5 | villanyoskörte égett, mely késeit, kémszereit világította meg. A szoba
3498 24| és mellén összehúzta a kendõt.~A láng lassan körülnyaldosta
3499 16| mivelhogy az õszinte, és nem kendõzött, mint a többi embereké.~
3500 23| este csónakázni megyünk a Kendyékkel. Várj. Vidd haza a napernyõmet
3501 27| orromat facsarták, mint a kénes gyufa bûze. Lovagjai pedig
3502 17| szeretne örömében, ha az a kenetes és vallásos komolyság, amely
3503 27| közel lépett hozzá, bibliás kenetességgel fejére tette kezét:~- Beszélj,
3504 1 | látszott. Annyira kapkodott a kengyelek után, hogy vékony cipõje
3505 1 | cipõivel fonákul hágott a kengyelre, s ügyetlen, lötyögõ lábai
3506 15| Mindenütt fény, nyugodtság, kényelem. A kupékban francia és török
3507 13| telepszenek.~1.~AZ APA. Itt a kenyér? Üljünk le. Gyerekek, siessetek
3508 1 | ahogy az induló zsokék a kényes telivér paripák nyakát szokták,
3509 26| szomorúsággá zsibbad benne, és arra kényszeríti, hogy leüljön egy székre
3510 15| csakugyan eléje lépett egy kép. Egy színes báléjt látott.
3511 14| lett, hogy az asztalokat, a képeket, az egész szobát s a gázlángokat
3512 9 | sem jutott, hogy költõi képekkel okvetetlenkedjék. Megtudta,
|