4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
3513 9 | anyja, s õ már nem volt képes fenntartani magát azokból
3514 3 | pattogott a tûz, mi pedig képeskönyveket néztünk, kibámultunk az
3515 5 | ijedtségét azzal a nagy tettetõ képességgel, mely csak a férfiaknak
3516 18| halvány arcképeit és azt a képet, ahol a ravatalon fekszik.
3517 27| egy kemény római katona képét idézte elõ, a két melegszürke
3518 7 | folytatta egyre izgatottabban -, képmutató és határozatlan. Le kell
3519 18| ahol a ravatalon fekszik. Képtelennek találta, egy darabig nem
3520 27| tanulmány volt. Itt ez az arc képviselte egyedül a kultúrát. Régi
3521 23| beszökött éjjel a kertünkbe - képzeld csak - egy ingben, egészen
3522 27| Vidéken, vidéki emberek képzeletében ezek az esték sötétebbek,
3523 5 | Nagyságos asszonynak élénk képzelme s beteg idegrendszere van.
3524 5 | meredten bámultam az ablakra.~- Képzelõdés, izgatottság - magyarázta
3525 15| valóság összeszövõdött a képzelõdéssel.~Fölkelt a padról, s kihajolt
3526 18| zavarodott meg, bizonyára csak képzelõdik.~Végre kiegyenesedett, hirtelen
3527 25| Újra hangot halott. Vagy képzelõdött?... Csak a szíve dobogása...
3528 12| véletlennél fogva hegedés nem képzõdik az orromban, el vagyok veszve.
3529 23| róla. Valóságos legendák képzõdtek körötte. Beszélték, hogy
3530 1 | elõtt még tagja volt több képzõmûvészeti és irodalompártoló társaságnak,
3531 6 | minõ erõs és szilárd volt! Kérdés kérdésre tolult az agyukba:
3532 1 | azonban nem is felelt együgyû kérdéseire. Az anyja sokat sírt. Kísérletet
3533 6 | és szilárd volt! Kérdés kérdésre tolult az agyukba: hátha
3534 11| Elpirult, vállat vont.~- Miért kérdezed?~- Mikor feljöttem, láttam
3535 16| tekintettek reá, s egymástól kérdezgették, vajon miért nem kel föl
3536 24| Milyen idõ van künn? - kérdezi az úr.~Vera az ablak felé
3537 1 | készen állottak.~Elõször kérdezõsködött, hová indulnak, s nem akart
3538 20| ember csak lázas álom.~Ha kérdezték, hogy mit akar, csak mosolygott.
3539 18| megismerne. El kellett jönnöm. Ne kérdezze, miért.~Szakadozottan szólt,
3540 21| Mint rendesen. De miért kérdi a nagyságos úr?~Csend, a
3541 6 | és róla beszélgettek.~- Kerek élet, igazán nagyszerû élet -
3542 16| fejemben az utca zaja, a kerékdübörgés, az emberek zagyva beszéde,
3543 21| kattogása az éj csendjében. Szél kerekedik, meglóbálja a fák lombkoronáját,
3544 1 | féloldalt esett le. A gép kerekei összetörtek, küllõi meggörbültek,
3545 1 | lötyögõ lábai gyakran a kerekekbe keverõdtek. Egyszer úgy
3546 1 | még egyszer megnézte a kerékpárokat. Mozdulatlanok voltak. A
3547 1 | hogy megkedvelteti vele a kerékpározást. Úgy gondolkodott, hogy
3548 1 | szürke órákban már tanította kerékpározni. Elõször igen lassan ment
3549 1 | világért sem akart a nagy kerekû, zúgó szörnyhöz közeledni.
3550 1 | elé, s azt mondta, majd keres módot, hogy meggyógyítsa
3551 19| ásítana, nem csodálkoznék. Keresem a szemében a tüzet, az elszánt,
3552 24| csendesen az asztal alatt keresgél. Fölemel a földrõl egy ezüstszálat,
3553 21| látni többé. A zsebkendõjét keresi, s megtörli a szemeit. Csend.
3554 16| dübörgõ síneken, azóta piszkos kereskedésekben ócskavasként árulják, a
3555 15| világ sorsát intézik. Gazdag kereskedõk, akik marokkal szórják az
3556 5 | boldogan nyomta ajkait a száját keresõ vértelen ajkakra. A keble
3557 5 | szolgát kereste, uram? Ne keresse; én küldöttem el. Azt akartam,
3558 11| hogy hozzá megy lakni, keressen neki a közelében egy világos
3559 5 | meg elõtte.~- A szolgát kereste, uram? Ne keresse; én küldöttem
3560 20| hegyeket, és boszorkányokat kerestek a sziklákon, vagy egy budai
3561 23| múlva, mikor már nem is keresték, egy reggel felbukott a
3562 23| fürdõközönség talpon volt, s keresték-kutatták egész éjjel, eredménytelenül.
3563 23| holdfényes víz messzeségében keresve a ladik világító vonalát.~-
3564 11| fáradságosan véste ki a betûket a kereszt márványlapjára. A vésõ hangja
3565 11| meredt felé: kis és nagy keresztek, fordított fáklyájú, búsuló
3566 25| bólintott, aztán elment.~Keresztet vetett magára.~Aztán reszketve
3567 13| tüllzsákokba, s felkötözte a keresztlécekre.~AZ APA. A dinnye is nagyon
3568 9 | szerint megkeresztelték, s a keresztségben Fülöp nevet nyert.~Érette
3569 16| vagyok a kíváncsi tekintetek kereszttüzében. Ezer és ezer fürge, tolakodó
3570 11| megsemmisülten ült le egy kerevetre Öccsére tekintett. Az erõs
3571 16| szelíden felkelted a kemény kérge alá elbújt, megdermedt álmokat,
3572 2 | égboltot, melyen bárányfelhõk kergetõztek.~Nagy, kék szemei tágra
3573 16| UZSORÁS~Az uzsorás halálba kergette egyik barátját.~Sokáig tépelõdött,
3574 14| lomha, élettelen vér is kering. A hosszú, összegombolyodó
3575 2 | meg az ágakban a fanedû keringése, a rügyek csírakedve. Az
3576 27| neki a falnak. Az ócska keringõk orromat facsarták, mint
3577 18| elmosódó fal kísértett, a kerítés elõtt az egymásra tornyozott
3578 23| széket hozott, és pincért kerített nekik, amiért õk hálából
3579 16| nyugodt leányálmukat, te kerítõ!...~Benézel a szobákba,
3580 12| a Robinzonok a hajóknak. Kérj és rimánkodj, mondd, hogy
3581 15| elalélt leányra.~- Hagyd, kérlek - mondta az asszony -, látod,
3582 5 | félelem görcséhez, mint egy kérõ, hálálkodó kézszorításhoz.
3583 1 | másnap már vezetgette a kert kavicsos útjain. Könnyû
3584 27| hogy másutt operákban, kertekben nyílnak az asszonyok, és
3585 13| vacsorát hozzák. A cseléd egy kerti lámpást tesz az asztalra.
3586 16| füvet. A sárga fényben égõ kertre halálos csend borult. A
3587 23| ablakon, s beszökött éjjel a kertünkbe - képzeld csak - egy ingben,
3588 5 | gyanú árnyát is el akarja kerülni. Ha otthon van a férje...~-
3589 20| acélkék füstjét.~A várost kerülte. Ha olykor átment a Margit-hídon,
3590 19| átcsapnak felettem. Érzem, hová kerültem. Ez az a perc, melyrõl gyerekkoromban
3591 25| erõvel kapaszkodnak be a kés fokába, és a másik pillanatban
3592 25| sötétség.~Anna vár. Villogtatja kése véres pengéjét. A pince
3593 7 | A koporsót teleszórták kései rózsákkal, halvány, szagos
3594 5 | villanyoskörte égett, mely késeit, kémszereit világította
3595 13| leszedjék.~Szünet. A villák és kések csörömpölnek. Esznek.~AZ
3596 15| sápadt. Vizet ivott. Szájában keserûséget érezett. Aztán, mielõtt
3597 6 | az asztalra csapott:~- A keservét, mit bolondoztok?~Az asztaltábláról
3598 10| pírjával. A kávéházba járt, és késõn feküdt le. Bohém akart lenni.
3599 13| nyaraló tornácán vacsorára készül a család. A nagyapa - sovány,
3600 7 | Difteritisz... El kell készülni a legrosszabbra. ~Egész
3601 10| magukra, mint az áldozni készülõ, halvány leányok.~- Folytasd,
3602 19| fel ezekkel... Fél ötre. Készülõdjél.~Az utcákon oltogatják a
3603 2 | hogy nyomban otthagyta a készülõdõ népet, szótlanul ágyába
3604 2 | tengerparton, ha feküdni készült a nap, s a víz idegesen
3605 27| Hiszen mindenre el voltam készülve. Amikor nyári bálokon táncolt,
3606 27| emlékszem, hogy egy rajzoló két-három irónt eltört, sok kartonlapot
3607 7 | sírt. Most már nem kellett kételkednie...~Cser megragadta az ajtót.
3608 2 | Adonisz-szobrot, amelyet a kétnapos hurcolás piszkossá és füstszagúvá
3609 11| özveggyel.~Most az összes kétségbeesése, évek némasága és félelme
3610 4 | a folyó partján. A leány kétségbeesve kiáltott hozzája. Az õrület
3611 17| habkönnyû álmokkal s nehéz kétséggel. Egy ember jött a határon,
3612 14| életének. Mindennek az oka - kétségkívül - a telefon, amelynek hangját
3613 20| csakugyan ott volt már.~Csinos, kétszobás lakást bérelt hûvös illatú
3614 18| az ajtókon, a fekete ár kettévált a két ágazó lépcsõn, s csavarogva-forogva
3615 16| HOLDFÉNY~Az utakon s nagy kettõs födelû házakon a sápadt
3616 1 | lábai gyakran a kerekekbe keverõdtek. Egyszer úgy leesett, hogy
3617 21| Menjünk le a vízhez. Ott még kevesebben járnak.~Lassan lefelé mennek,
3618 13| AZ APA. Ilyenkor már kevesen fürdenek. Nem jó, ha a gyermekek
3619 5 | kézszorításhoz. A jéghideg kéz belemarkolt forró ujjaiba,
3620 19| dobom a kardot.~Aztán futni kezdek, ijedten, lihegve, elõre,
3621 19| Megijedek. Egyszerre érteni kezdem a helyzet rémületes borzalmát.
3622 16| borzongani, zengeni, zsongani kezdenek, mint a napsugár érintésére
3623 23| hallgatással õrizte.~A fürdõévad kezdetén, egyszer, amikor a tengert
3624 17| némaságban pedig fojtogatni kezdette a bánat, a szív szent, névtelen
3625 27| jelent ez a szó. Minden, ami kezdettõl fogva volt ezekért a nagy
3626 27| harapnunk, hogy felkelhessünk. Kezdj új életet, fiam, emeld fel
3627 17| a fekete fiú a virágozni kezdõ sírhalmon, nem is merem
3628 27| komikus jelenete nemsokára kezdõdik. A fiatalember felemelte
3629 6 | lelke mélyén, mint most? Kezdték megérteni és szeretni. Megborzadtak.
3630 3 | gyorsasággal gondolkozni kezdtem. A szemben levõ tükörben
3631 8 | azonban valahogyan kiesett a kezébõl. Rémült csend lett.~Ha bálteremben,
3632 5 | is elvesztette.~Ijedve a kezéhez kapott. Megszorította. A
3633 8 | ujjaival, s fejét beletemette kezeibe. Megborzongott az élet durvaságától.
3634 3 | hazamentem, arcomra szorítottam a kezeimet, és mérgesen vetettem magamat
3635 25| idomtalan, kivörösödött kezeivel.~- Nem fekszel le, Anna? -
3636 27| megáldalak. Megáldalak vétkes kezemmel, bûnös szavammal, a te elzüllött
3637 3 | hirtelen felugrott, s a kezemre ütött:~- Nem rajtad a sor.~
3638 2 | ijedtségtõl sápadt apjára.~Az apja kézen fogta, megcsókolta, s az
3639 26| simulna az övébe, hisz egy kéznek kellett megmozdulnia, egy
3640 5 | õ melegen viszonozta egy kézszorítását. Errõl két álló hétig ábrándozott.
3641 5 | mint egy kérõ, hálálkodó kézszorításhoz. A jéghideg kéz belemarkolt
3642 5 | mindig halottfehér volt, a kezük hideg, mint a jég. Homlokukon
3643 6 | Györgynek utolsó írása. Kezükbe vették, és újra-újra elsilabizálták
3644 26| jó estét kívánni, csak a kezüket vágynék megrázni. Csak egy
3645 19| csuklómat, s elõre lök. Kezünkben a vékony, éles acélpenge.~
3646 5 | mérte végig dolgozószobáját, ki-kitekintve olykor az izzadt ablakokon.
3647 21| érzek... akkor szeretnék kiabálni, toporzékolni... A földre
3648 1 | magához hasonló szerencsétlen kiábrándultakat, akikkel borozgatva eltölthette
3649 9 | az utcákon.~- Rendkívüli kiadás!! Hektor halála!~A fõváros
3650 15| mindenrõl. A cselédeknek kiadta a dolgot, átnézett a szomszédokhoz,
3651 3 | részegen, az öröm remegõ kiáltásával szóltam:~- Sakk-matt!~S
3652 12| a levegõbe, segítségért kiáltok. Sírok.~Csak ilyen nagy
3653 23| lány lefeküdt a földre, és kiáltozni kezdett:~- Tamás, Tamás.
3654 14| alól. Kacagott, ugrált, kiáltozott az asztalon, s észre sem
3655 8 | fáradt el. Az ablakokban kialudt a lámpa. Az utcák egészen
3656 20| kilenckor ébredt. Végre kialudta a hónapos lumpolásokat.~
3657 18| levegõ - lassan és ütemesen - kiárad a trombita torkán, s az
3658 18| hangverseny közönsége pedig kiáradt az ajtókon, a fekete ár
3659 5 | karbolszagot, s a bútorokból kiáramló naftalin józan illatát.~-
3660 3 | képeskönyveket néztünk, kibámultunk az ablakon, együtt unatkoztunk.~
3661 23| szegény még szerelmes is.~- Kibe?~- Belém. De ezt ne mondd
3662 27| mintha távolról csukott, kibélelt ajtókon keresztül egyszerre
3663 16| szandálja kötõzsinórját kibogozta.~A fehér falon a fekete
3664 23| nyakát. Most már egészen kibomlott a haja, az arca kárminvörös
3665 15| de azért a szonáta mégis kibontakozott. A mulató emberek hirtelen
3666 2 | nap kelt. A gyászruhás nõk kibontott hajjal, minden ékszer nélkül
3667 23| csiklandozták. Egy kisleány kibontotta hajából a szalagot, s a
3668 12| kavicsokon elcsúsztam.~Hogy kibuggyant az elsõ langyos vérhullám,
3669 1 | hallatszott.~A nap a felhõk mögül kibújt. Rózsás sugarai úgy ágaztak
3670 3 | boldogan mosolygott. Én egy kibúvó mozdulatot tettem. Az utolsó
3671 24| megfeledkezett a dologról, és kicserepesedett, kicsi ajkai szétnyíltak.~
3672 3 | éreztette velem a fölényét. Kicsinylõ, hideg mosoly fogadott,
3673 19| van, és senki se tudja, kicsoda.~- Tegnap is ott volt az
3674 18| rengeteg trombitáját, a szeme kidagad, mint a pontyé, a két arca
3675 2 | kopogott füleiben. A halántékán kidagadtak az erek, lélegzete meggyorsult,
3676 4 | haragját akarta hárítani. Erei kidülledtek a homlokán, s parancsolt
3677 19| vonaglik. Szemei hamvasan, kiégetten meredtek reám... Nem ezt
3678 3 | súgta a fülébe.~Akkor kiegyenesedtem. Görbedt gerincem merészen
3679 8 | dobták õt, s félt, hogy a kiéhezett fenevadak felfalják. Már
3680 19| sértõ világosságától. Ez a kiélt vázember ma gyilkossá akar
3681 1 | valami baja is esett volna.~Kiértek a nagy, hamuszínû mezõkre.
3682 16| fényt lövellt a kongó, siket kietlenségbe.~Az öreg kertész kiterült
3683 1 | Mozdulatlanok voltak. A szobából a kifáradt beteg egészségtelen, sípoló
3684 21| Ma sokat dolgoztam, és kifáradtam.~A PROFESSZOR. Igen, igen.
3685 19| A fejem zakatol, a karom kifáradtan hadonász. A segédek semmit
3686 1 | arca férfiasabb és erõsebb kifejezésû lett. Szemében tetterõ égett.
3687 9 | finom szimatja bámulatosan kifejlõdött, s senki sem volt ügyesebb
3688 9 | vezércikkben ragyogó dialektikával kifejtette, mily jelentõs változásokat
3689 2 | liliomarcú, isteni Venus, de kifestve, részegen, mint egy rossz,
3690 10| dacosan domborodó mellét kifeszítette és érezte acélos izmait,
3691 25| akarja fojtani.~Anna arcizmai kifeszülnek, orrcimpái remegnek, erei
3692 22| lendülõ karjai majdnem kificamodtak, de a gõgös szirt hideg
3693 16| arany és ezüst marhával akar kifizetni, s nem csókkal és könnyel,
3694 15| érezte, hogy valami hideg kígyó mart szívébe.~Ida a pad
3695 4 | mint egy titokzatos keleti kígyóbûvölõ. A fakír akaratának engedelmeskedik
3696 4 | csúszott a folyó sziszegõ zöld kígyója, és õ úgy feszült meg ott,
3697 14| valami izmos, hideg óriási kígyók. Félni kezdett. Látta, hogy
3698 7 | engedj... - sikoltott, s egy kígyószerû mozdulattal ki akart siklani
3699 4 | szenvedései jutalma. Távolban kigyulladtak a hajólámpások, s halkan
3700 6 | mikor a diáktanyán újra kigyúlt a gyertyaláng, mozdulatlanul,
3701 15| képzelõdéssel.~Fölkelt a padról, s kihajolt a karfán, hogy nézze, jön-e
3702 16| egy nyári szürkületkor. Kihajoltam az ablakon, s szinte beleszédültem
3703 13| gyermekeket délelõtt alig lehetett kihozni a vízbõl, olyan szívesen
3704 1 | engedni. De mikor a fia kihúzta a méregerõs pálinka dugaszát,
3705 1 | nagy, vonalozott lapjain kihúzták a nevét, s szép betûkkel
3706 1 | s két hajtásra teljesen kiitta. Kábultan rogyott le a díványra,
3707 1 | jövendõ életükrõl, mikor újra kijárnak majd a mezõre, és vésõcsengés
3708 17| részegítõ kék levegõbõl, azután kijjebb dugta a fejét, és rákönyökölt
3709 7 | sötét szalonban, s mikor kijött, zavartan nézett reá.~Cser
3710 13| vasváz rúdja sok helyütt kikandikál, mint valami sovány lábszár.
3711 1 | borulna sötét fürtjei közül kikandikáló nagy homlokára. Orra nyúltabb
3712 15| szûrnek. Õ is parasztlány. Kikent és simára fésült hajjal
3713 12| álmodozik, mely heroikus és kikerülhetetlen. Mindig azt gondoltam, hogy
3714 11| villamosokat már messzirõl kikerülte. Hajóra világért sem száll
3715 13| kiteregetve, s a szüretre kikészített hordók dohos, boros szaga
3716 24| reggel öt órakor ébredt. Kiköhintett a ködbe, de még sötét volt.
3717 15| Éjjelenkint nem tudott aludni. Kikönyökölt, s belebámult az átlátszó
3718 12| meggyújtja a lámpásnál, kiköp, és az éjszakába bámul.
3719 4 | Távolban a hajóhíd s a kikötõállvány békanyálas deszkái csikorogtak
3720 13| egészen kiszáradt.~AZ ANYA. A kikötõben megijednek a gyermekek az
3721 4 | nyikorgással, sziszegõ kötelekkel kikötött. Halottfehéren nézte. Aztán
3722 4 | fodrai libegtek.~A fakír a kikötõoszlopra dõlt, s nézte a nyugtalankodó
3723 20| gondolatba. Egy napon este kilenckor ébredt. Végre kialudta a
3724 24| hidegséget érzett a kezében. A kilincs volt. Haragosan és komolyan
3725 9 | Akhillész fogadószobájának kilincsét. A nagy államférfiú azonban
3726 15| nézte, hogy ír, s lassan kilopózkodott az ajtón. A folyosó szûk
3727 8 | hozzá, oly gyorsan, mint a kilõtt ágyúgolyó, aztán pedig néma
3728 22| templomba indult, de tétovázó, kimarjult lábai a hegyek közé vitték.
3729 24| és teríttet vele. Vera kimegy a tálcáért, és öblös, kék
3730 13| tõle.~A NAGYAPA. Azért is kimegyünk, fiúk! Jöjjetek, megmutatom
3731 11| gyakran az utcára is félt kimenni. Azt hitte, hogy összedõlnek
3732 8 | lehajtotta anyja vállára. Aztán kimentek a nagy, bozontos kertbe.
3733 24| neki is ma reggel. Szeme kimered, a száját kitátja a csodálkozástól,
3734 1 | ugrott. Ledobta kalapját, s kimeresztett szemeivel nézte apját, amint
3735 1 | Csakugyan egész nap fáradt és kimerült volt.~Károly másnap már
3736 3 | utolsóban volt, az orvosok kimondották, hogy nem menthetik meg.
3737 18| megfogta a kezét, reá nézett és kimondta a nevét.~- Nem... ez nem
3738 12| orvosbarátaim ugyan biztosan kinevetnének, ha most látnának; fejemre
3739 23| buták?... Ti akartok engemet kinevetni?~Erre azután már dörögve,
3740 15| csapódtak egymáshoz. Az utasok kinéztek az ablakokból. Nem tudták,
3741 1 | legfeljebb csak halálos kínjait enyhítjük. Pár hét múlva
3742 13| délután láttam meg az õszt. Kinn ültem a verandán, és hímeztem.
3743 3 | az izgatott tornák után kínos csend remegett fölöttünk,
3744 23| Mért bántottatok?... Mért kínoztatok?... Most maradjatok magatokra,
3745 24| fekete szemei egyszerre kinyíltak, s jól látta, könnyel voltak
3746 27| Mert akármelyik pillanatban kinyithatjuk az ajtót.~A színész megriadt.
3747 26| le egy-egy parázsdarab.~Kinyitja a kályhaajtót, és szürke,
3748 16| megyek a célom felé.~A kaput kinyitom. Belépek a szobámba. Sötét
3749 24| öröme, s csak annyit tudott kinyögni:~- Hó...~Az áldott hó egy
3750 21| meg. Ezt szeretném leírni, kinyomatni, szeretném rekedtre ordítani
3751 10| Évekig hurcolta magával ezt a kínzó gondolatot. Nyíltan nem
3752 2 | mindenki aludni ment, Philomene kiosont az udvarra, azután a nagy,
3753 26| most már felmelegszik, és kipirul az arca. Füle szomjasan
3754 23| hazasietõ nõk, akik az úszástól kipirulva és elfáradva, nedves hajjal,
3755 9 | újságíró ennek is végére járt. Kipuhatolta, hogy Akhillész úr haragjának
3756 19| és a levegõbe ezerszer kirajzolnom csontos, magas alakját,
3757 2 | Proserpinának, az alvilág királynéjának.~1904~ ~
3758 1 | a boldogság, ez minden. Királyok fogják porba vágni érte
3759 18| audiencián szokás, mikor királyokkal beszélünk, de torkán akadt
3760 20| budai zsákutcában Mátyás királyt éltették. De Kázmér végleg
3761 12| magamban.~Az én pünkösdi kirándulásom, úgy látszik, nagyon furcsán
3762 24| de ajkai csak dadogtak, kirepedezett kezei csak hadonásztak,
3763 23| Azzal vigyorogva, fütyülve kirohant a napfénybe, a sárga és
3764 5 | szakítottam fel az ajtót, s kirohantam. Behunyt szemekkel szaladtam
3765 1 | egykor híres szobrász volt, kirõl egy darab óta sem a társulattudósítások,
3766 26| Ezért bátorkodtam, drága kisasszony...~Erre azután mindketten
3767 24| baba-szobához ment, amely a kisasszonyé volt, a nyolcéves Ilonkáé,
3768 9 | felhúzó lift közlekedett. A kisdedet annak rendje és módja szerint
3769 16| vér-óceán, melynek hatalma nem kisebb a te hatalmadnál. És piros
3770 27| látják, és értéke bizonyára kisebbedne, ha más környezetbe plántálnák.
3771 17| a várost, a házak egyre kisebbedtek, az utcák fogytak és ritkultak,
3772 1 | kocsizörgéseivel. Késõbb nem is kísérelt meg lefeküdni, meggyújtotta
3773 1 | igyekezett elõidézni. Minden kísérlet sikertelen volt. Üldözési
3774 1 | kérdéseire. Az anyja sokat sírt. Kísérletet tett, hogy a két embert
3775 25| igaz, lányom. Gonosz lélek kísért most mindenütt.~Anna összeborzongott.
3776 23| fiát.~Szánalom és rémület kísérte mindenütt.~Csak a lányok
3777 1 | be. Azt hitte, valamilyen kísértet jár az udvaron. Ez a fiatal-öreg
3778 5 | azonban, hogy nem hiszek a kísértetekben.~- Azon az ablakon néztem
3779 15| fakerítés mögött, karcsúan és kísérteties merevségben tört fel a templom
3780 5 | nyugtalankodott miatta. Itt az egész kísértetmese magyarázata. És most beszéljünk
3781 21| csillagok.... Egyszer, mikor kisgyerek voltam, eltévedtem az erdõben,
3782 26| Bocsánatot kérek... - dadog a kishivatalnok... -, ezer bocsánat.~A kagyló
3783 23| csókolták, csiklandozták. Egy kisleány kibontotta hajából a szalagot,
3784 5 | elõtt megmentette gyönyörû kisleányukat a biztos haláltól. S most
3785 26| óráját, és látja, hogy a kismutató az egyes felé siet.~A szolga
3786 25| Mikor végre - bal kézzel - kisöprûzték, az ajtóban még egyszer
3787 27| épületében levõ vendéglõben. Kispörköltet evett, utána két almát,
3788 25| zavaros mesékrõl suttogtak a kisváros házaiban. Már vége felé
3789 27| egymáshoz való közelsége vagy a kisvárosi díszlet, de õk a nõt végzetesebben
3790 15| s hamiskásan mosolygott.~Kisvártatva aztán bekopogott a református
3791 24| csipkéi elrongyolódtak, mellén kiszakadt a selyemderék, és sovány,
3792 14| a zsinórokat féktelenül kiszakította a kampós szögek alól. Kacagott,
3793 4 | volt akarata. Este gyakran kiszaladt a kertbe, s a csöndben bevallotta
3794 20| sápadtak lettek, mintha kiszállt volna belõlük az élet és
3795 18| halálának évszámára, s hamarosan kiszámította, hány év múlt el azóta.
3796 26| Odarohan és csönget. Arca kiszélesül egy boldog, széles mosolytól.
3797 9 | pikantériáinak felhajszolásában és kiszínezésében, mint õ. A politika különben
3798 5 | asszony várta a reggelt, s kiszínezte, mily boldogan tér majd
3799 7 | és undok nyálas szájával kiszívta belõle a lelkét. Gyûlölt
3800 21| betûk, ezek a sárga papírok kiszívták a szemembõl a fényt meg
3801 18| viselt. Magas, puha, hegyesen kiszögellõ gallér szorult a nyakához,
3802 23| buja és izgató hõségben kiszökött az izzó napzáporba... Az
3803 10| nincs lehetetlen. Orrcimpái kitágultak, s fiatalos kedvvel szívta
3804 5 | oktalan. Ha van neve, ha kitaláltuk az okát - már megszûnt.~
3805 16| ártatlannak látszol, s mégis oly kitanult és ravasz vagy, ó, holdfény!...~
3806 1 | zöld vaskapu alatt, anyja kitárt karokkal repült elébe.~A
3807 27| színész tovább játszott. Kitárta karjait. Rekedt beszéde
3808 12| vagy dalolt. A vérem pedig kitartóan csöpögött, mint a végeérhetetlen,
3809 24| Szeme kimered, a száját kitátja a csodálkozástól, a boldogságtól...~
3810 16| sápadt holdfény andalog. Kitekintek az éjszakába, s az én lelkem
3811 16| fájó fejjel, vágyó sóhajjal kitekintenek az éjszakába, és reád néznek,
3812 5 | visszanéztem, még egyszer kitekintettem. És ekkor történt az, amitõl
3813 16| dísznövényeket gyökerestül kitépte. Azután lihegve leült a
3814 13| kötélen színes ruhák voltak kiteregetve, s a szüretre kikészített
3815 23| tegezõdött velük, de lehetõleg kitért az útjukból, s csak késõ
3816 16| kietlenségbe.~Az öreg kertész kiterült a holt gyepen.~Esni kezdett
3817 18| elfújták a gyertyát, és kitették a cipõiket az ajtó elé.~
3818 1 | mind a kettõt, szétszedte, kitisztította. Azután újra a betegszobába
3819 3 | ültem vele szemben, mint egy kitömött szalmabáb, mint az õ bohóca,
3820 12| feketét ölt. Sápadt arcához kitûnõen fog illeni a sötét szín.~
3821 20| jázminbokrok között. Esténként kiült a padra. Vidéki szokás szerint
3822 23| Nem tudod? A múltkor kiugrott az ablakon, s beszökött
3823 25| gyerekek gyertyát gyújtottak a kivájt tökben, és rémült nevetéssel
3824 16| márványcsarnokban csak néhány kiválasztott szobra díszeleg.~Egyikük
3825 9 | tehetségûnek mutatkozott, mindenütt kivált társai közül.~Szerette a
3826 16| ünnepén a szellem tõkései ily kiváltságot élvezzenek mifelettünk,
3827 13| záron levõ rézlemezt, s kíváncsian nézi, mint vetkõzik a nagyapa.
3828 2 | utalt, kik Philomene életét kívánják. Philomene meg fog halni.~
3829 26| megrázni. Csak egy hangot kívánna hallani. Csak legalább a
3830 26| szeretne nevetni, jó estét kívánni, csak a kezüket vágynék
3831 22| egyedülvaló, vért és életet kívánó kõisten áll elõtte, és leborult
3832 5 | mindenütt világos volt, kivéve az utolsó, félreesõ termet,
3833 16| azóta sokszor elszáradt és kivirult a fû, az ugart fölszántották,
3834 13| megígérte, hogy vacsora után kivisz az erdõbe, a tó mellé. Ugye,
3835 13| nagyapó mondta, hogy majd kiviszi õket az erdõbe.~A NAGYAPA.
3836 7 | hangját hallotta az ajtón kívül:~- Te vagy, Gábor?~Az asszony
3837 21| vezetõjébe kapaszkodva. Klasszikusan nyugodt arc. Gyûretlen,
3838 22| szirtekbõl egy merev fülû, kõarcú manó, és lopva rásandított.
3839 11| s a mennydörgés a bérház kõbörtönében öblösen hahotázva visszhangzott.
3840 3 | mindennap találkoztunk és kóboroltunk a kertben, a tágas, kongó
3841 2 | katonák egy lebuj lépcsõjén kockáztak sötét fényû fáklyáknál.~
3842 23| A fürdõbõl jöttek.~Ella kócosan és sápadtan sietett elöl.~
3843 19| oltogatják a gázlángokat. Egy kocsiban ülök, s a szellõtlen sárga
3844 15| griffmadár a kis gyermeket.~A kocsikban bizonyára boldog emberek
3845 7 | érkezett haza birtokáról. Kocsin jött, sáros és piszkos volt;
3846 17| kavargott a zaj, itt azonban a kocsisok már andalogva hajtottak,
3847 12| országútra, less egy kósza kocsit, s ints neki, mint a Robinzonok
3848 1 | reggel ködével, zajával, kocsizörgéseivel. Késõbb nem is kísérelt
3849 20| Megfésülködött, és frissen a szokott kocsmájába tartott. A kocsmában ott
3850 16| elmúlás fanyar szaga. A kõdíszítmények keretében nyíló csenevész
3851 24| órakor ébredt. Kiköhintett a ködbe, de még sötét volt. Benn
3852 20| azonban az este, furcsa ködeivel, selyemlágy cirógatásával.
3853 1 | várta, hogy jöjjön a reggel ködével, zajával, kocsizörgéseivel.
3854 14| holt melódiák szálltak. A ködfoltos hajnalban még itt-ott fekete
3855 24| mint az alvó verébé.~Csak ködöt látott meg egy lámpát, más
3856 23| Egy kicsikét várt, nyelt, köhögött, aztán elkezdte szánalmasan
3857 12| szívembõl folyik ki.~Prüszkölve, köhögve öklõdöm és vérzem.~Iszonyú!
3858 15| urára tekintett.~- Férjhöz köll adni - sipította a jegyzõné,
3859 9 | félbenmaradt, nagyszerû költeményrõl, melyet egy ábrándos ifjú
3860 9 | érdektelen, pattogó ritmusú költeményt. Minden hexameternél többre
3861 16| hol a boldogok laknak, te költõ-hívó, te hívõ-keltõ, te hû, te
3862 18| hangversenyekre meg az italra költött. Életrendjébe semmi változás
3863 1 | hazafelé gördült.~- Mennyit költöttél?~Károly a viszontlátás izgatottságától
3864 13| AZ EGYIK FIÚ. Már haza is költözött.~AZ ANYA. Én sem szeretek
3865 9 | eszébe sem jutott, hogy költõi képekkel okvetetlenkedjék.
3866 16| épített az emberiség nagy költõinek és tudósainak, hogy mindnyájan
3867 16| ravasz vagy, ó, holdfény!...~Költõknek ablakába nézel, s õk felébrednek,
3868 5 | érteni.~A doktor leült egy könnyed tabouret-re, s a díványhoz
3869 6 | nyelt le, a torkába csurgó könnyeivel együtt, hogy a zokogását
3870 2 | Mikor azután Philomene könnyekben úszva, jajgatva könyörgött
3871 16| mivelhogy minden mosolyotok könnyekbõl születik, és a könny szent.~
3872 27| Csak sírj. Ne szégyelld a könnyeket. Csak zokogj. Sohase láttalak
3873 2 | bujdosására gondolt, és könnyekre fakadt. Maga elé képzelte
3874 4 | lógott, sötét kalapja alatt könnyesen égett lángoló szeme. A lány
3875 16| nyugodtan-rontót, az akadály-bontót, a könnyet-ontót, ki megnyergeli táncoló
3876 6 | szégyenkezve mentek vele?~- Te könnyezel.... - szólt Gábor, és szemébe
3877 13| szeme folyós, és mindig könnyezik. Aztán hallottad, olyan
3878 17| Mindez fájt neki, hogy szinte könnyezni szeretett volna. A temetõ
3879 17| mondhatom meg, hogy ez a könnyezõ ember én voltam-e, vagy
3880 20| megenyhülést érzett. A kis, meleg könnyfolyó szelíden tévedezett a fehér
3881 5 | zokogni kezdett száraz, könnytelen, hörgõ zokogással. Az orvos
3882 7 | szekrénybõl azt a csipkés könnyûséget, melyet a férjétõl kapott.
3883 4 | meredek oldalára s bûvös könnyûséggel ment a vékony sziklaperemen.~
3884 18| tennie, míg ideért. A jobb könyöke fehér kõportól piszkos,
3885 2 | könnyekben úszva, jajgatva könyörgött az életéért, megjelent elõtte
3886 11| hahotázva visszhangzott. Könyörögve nézett az égre, mintha kérdezte
3887 16| megáldják lábatok porát is, mert könyörületesek vagytok hozzájuk.~Ölelésetekbõl
3888 26| kövér karosszék, a lusta könyvállvány. Egyedül a kályha hortyog
3889 21| bedugtam a fejemet egy vastag könyvbe. Emlékszem. Éjjel, mikor
3890 6 | törõdünk akkor. Tedd el a könyvedet.~- Minden butaság. A legtöbbet
3891 5 | hazahajtott, s elveszett vaskos könyveiben. Türelmetlen és ideges lett,
3892 26| hivatalos könyveket. A könyvekbõl porfelhõk szállanak ki,
3893 5 | lehelt. A háttérben egy nagy könyvesállvány állott, a középen kényelmes
3894 4 | Japánba ment, hogy egy könyvét megírja. Azóta semmi hírt
3895 21| emlékszem, tovább rohantam, be a könyvtárba, a görnyedõ, púpos hátú
3896 16| meglibegtette haját, hosszú köpenyét, és szandálja kötõzsinórját
3897 16| árnyék épp úgy lógázta a köpenyt, mint õ. A karjai épp úgy
3898 27| sápadt fiatalember, malaclopó köpönyegben.~- Te vagy az? - kérdezte
3899 11| a sírkõraktár. Valóságos kõerdõ meredt felé: kis és nagy
3900 3 | arisztokratakezek fontak köréje, hogy a földön marasszák...~
3901 4 | alattomos lassúsággal fonta köréjük aranyfonalait.~A leány meg-megállt,
3902 25| voltak.~Az óra sétálója nagy köríveket rajzolt a falra. Az öreg
3903 2 | állott. Hosszú haját rázta, körmeivel a mellét tépte. Szemeibõl
3904 20| hosszú, végtelenbe nyúló körmenet. Nézte-nézte, hosszan, bambán,
3905 22| testüket a fejszémmel, a körmömmel, a homlokommal, visszavágnak,
3906 27| bizonyára kisebbedne, ha más környezetbe plántálnák. Elfelejtik,
3907 15| más szórakozása. Unta a környezetet. Inkább magába vonult. Félreült
3908 1 | a lefurkózott porondra a köröket. Szépen haladt, s kedvét
3909 16| magam köré. Minden, ami köröttem van, olyan nyájas, s hozzám
3910 27| Gyönyörû szál tölgyember volt, körülbelül negyvenéves. Arca fáradt
3911 18| nyakkendõje pedig többször körülfutva nyakán, görcsös csomóba
3912 23| dagadtak, feltornyozódtak, körülgyûrûzték, s õ, mintha fuldokolt volna
3913 21| komorkodik.~A PROFESSZOR ötven év körüli egészséges ember, ruganyos
3914 24| puha szõnyegen lábujjhegyen körüljárta a szobát.~A porronggyal
3915 16| Felkönyökölt a kövön, s mosolyogva körüljártatta szemeit a városon. A körülötte
3916 24| a kendõt.~A láng lassan körülnyaldosta a téglákat, s a kályha mind
3917 20| hûvösödõ éjszakában. A levegõ körülölelte, mint valami langyos gyógyfürdõ.
3918 7 | kezdve meg volt mérgezve körülöttük a levegõ, minden tárgy idegenné
3919 17| andalgott a szomorúság mezõin. Körültekingetett. Távolban széles mezõk nyújtózkodtak,
3920 13| magányosságban többször körültekint, hogy megbizonyosodjék,
3921 17| börtönök lakóinak.~Künn, a körút tölcsérein még télies vidámsággal
3922 15| temetkezett.~Határozatlan körvonalú alakok jelentek meg a petróleumlámpák
3923 22| ember kelmed, azért nincs köszönet a munkájában. Mondja, mikor
3924 17| szentképek mind ismerõsként köszöntötték, bár tudta, hogy sohasem
3925 1 | belépett Károly anyja, hogy köszöntse a javíthatatlan reggeli
3926 17| andalogva hajtottak, az udvarok kötelein színes ruhák lógtak, s a
3927 4 | ájulatos nyikorgással, sziszegõ kötelekkel kikötött. Halottfehéren
3928 24| melyek már régen vártak reá. Kötelességtudásból öltözködni kezdett. Bedugta
3929 5 | férfinak, egy intéssel sem kötelezte hallgatásra. A férfi sem
3930 14| hatalmasan felfelé dagadt, s a kötélvastagságú zsinórok mozogni kezdtek,
3931 4 | régi. Nyakkendõjét lazán köti meg, hideg eleganciával
3932 11| szeretett volna barátságot kötni.~Bort ittak és tréfáztak.
3933 23| a szalagot, s a nyakára kötötte, a másik a kalapját nyomta
3934 1 | felkötötték poros, fehér kötõjüket, s fütyülve, oly könnyedén,
3935 22| fekete szoknyát, fekete kötõt és fehér blúzt viselt. A
3936 16| hosszú köpenyét, és szandálja kötõzsinórját kibogozta.~A fehér falon
3937 20| elpirult, mintha becstelenséget követett volna el.~Prassz Kázmér
3938 1 | és halálos bizonyossággal következett be. A mintákat összetörte,
3939 5 | gyors elbeszéléseket szokta követni, mikor már ásítozunk, sõt
3940 9 | alig gyõzték a munkát.~A követségek, az ünnepi küldöttek egymásnak
3941 16| ballagott. Tanítványai nem követték, mert az agg mester a magányt
3942 17| nyugodtan hajigálja le a járda kövezetére? Vajon távol halottja van-e,
3943 22| fehér sziklákon, mint a kövisasok.~- Nézze a gyermekeit...
3944 9 | változásokat hoz Akhillész közbelépése a görög politikára, s talán
3945 13| mintha valaki itt járna a közelben. Itt az õsz.~Nagy csend.
3946 22| agyonütik az embert, ha közelébe mer férkõzni, és maga is
3947 1 | nagy kerekû, zúgó szörnyhöz közeledni. Végre csellel fogott ki
3948 2 | hajjal, minden ékszer nélkül közeledtek. Sok mellét is meztelenül
3949 4 | szenvedett, de tudta, hogy közeleg szenvedései jutalma. Távolban
3950 25| mozdulat... Most már léptek közelegnek... tisztán hallható, suhanó
3951 23| hitte, hogy elvergõdhetett a közeli szigetig. Az apját Budapestrõl
3952 2 | tekintett szét, mert Jupiter közellétét érezte. Azután ledõlt egy
3953 27| az emberek egymáshoz való közelsége vagy a kisvárosi díszlet,
3954 16| többi embereké.~Jöjjetek közém, és ugrándozzatok vidor
3955 13| Édes nagyapó, üljön le már közénk.~A nagyapa újra leül a karosszékbe.~
3956 5 | könyvesállvány állott, a középen kényelmes nyersselyem bútorok
3957 14| Benedeket.~Azután a szoba közepére ment, megállott, és elmosolyodott.~
3958 23| Letelepedtek a fövenybe, s a középre ültették. Tamás fáradtan
3959 5 | ütér kissé feszült. Egy középszerû izgatottság. Hamar keresztül
3960 18| magát, mint a muzsika öreg közkatonája. A hangversenyteremben mindig
3961 1 | lépett.~Minden bizalmas közlekedés megszakadt közöttük, s csak
3962 9 | állandóan két felhúzó lift közlekedett. A kisdedet annak rendje
3963 5 | vívmányait. Gúnyolta a babonás köznépet s a féltékeny nõket. Az
3964 9 | magához hívatta, s bizalmasan közölte vele, hogy a megváltozott
3965 16| Hirtelen elcsapódom egy sötét közön, s keskeny utcák fekete
3966 12| megnyugtató, hanem mindenkor közönséges.~Az orrom vérzik, és most
3967 18| szolgáltasson, s megvédje a barbárok közönye ellen.~Hûvös októberi este
3968 16| bizonytalanság és vakmerõség isteni közönyével. Csak acéltüdei dohognak
3969 4 | együtt maradtak tehát, és közönyt színlelve tovább beszélgettek
3970 22| kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához, hanem vágott
3971 1 | bizalmas közlekedés megszakadt közöttük, s csak a mindennapi dolgokról
3972 15| eltakarta a lámpák fényszóró központját, ámde õk annál vadabbul
3973 23| gyerekek. Mi az újság?~A fürdõn közte és a lányok között valami
3974 21| zúgását. Éjjel a földön, a kõházak között? Nem, rettenetes-e
3975 17| asszony nem is él, s csak én koholtam ez álomban járó, ködös lovag
3976 22| A KÕIMÁDÓ~Andria bátya köveket tör
3977 22| egyedülvaló, vért és életet kívánó kõisten áll elõtte, és leborult
3978 11| barátságtalanul idegen volt, a párna kõkemény. Mély hangon, idegenszerû
3979 11| mosolyogva lihegett, mintha a kõkeresztek, a nehéz ezüst koporsók
3980 8 | felszakadoztak, s a lomha kõkolosszusok esztelen sebességgel, otromba
3981 2 | katona, polgár, gazdag és koldus egy csoportban énekelt az
3982 6 | méltóságot ad a legutolsó koldusnak is. Nincsen nevetséges halott.
3983 26| még irigykedett azokra a kollégáira is, akik nála jobb szivart
3984 15| nyakán csendesen kongott a kolomp. A kapuk elõtt bõgött egy-egy
3985 3 | ellenfelem hadsora elé, mely a kombináció szédítõ merészségével s
3986 7 | a színház, te még mindig komédiás vagy. Nézz csak a tükörbe,
3987 13| árnyai a gyertya világánál komikusan hadonászva óriásokká nõnek.
3988 27| Lovagjai pedig berúgtak a komisz muzsikától. Bundapálinka
3989 25| arcára, mely figyelmesen, komolykodva nagybetûs könyv fölé hajolt.
3990 17| az a kenetes és vallásos komolyság, amely ilyenkor szentelt
3991 5 | bútora egyszerûséget és rideg komolyságot lehelt. A háttérben egy
3992 8 | szolgáltak föl, s a vén komondor leste szájukból a falatot.
3993 21| lépcsõkön egy-egy magányos alak komorkodik.~A PROFESSZOR ötven év körüli
3994 9 | görögök súlyos politikai komplikációk elõtt állottak. Trója még
3995 7 | asszony egy mély, színpadi komplimenttel ajánlta magát.~- Addio.
3996 1 | oly könnyedén, mintha csak kõmûvesmunkát végeztek volna, vágták a
3997 8 | hangzott. A harangok estimára kondultak, s a távoli kaszárnyákban
3998 15| tehenek nyakán csendesen kongott a kolomp. A kapuk elõtt
3999 18| talán gorombán, ahogy a kontár orgonással beszélt egyszer,
4000 19| haldokolnak.~Három óra.~Francia konyakot iszunk, és bámulunk egymásra.
4001 25| kivette a széles pengéjû konyhakést.~A keblébe rejtette.~Farsang
4002 27| téves hitet keltvén, hogy a konyhaszag és színjátszás szervesen
4003 7 | Az asszony az aranyszélû konzol elõtt a haját igazította.
4004 3 | amint beléptem, mindjárt két kõóriás feje meredt elébem haragosan,
4005 22| is többször félt ebben a kopár csendességben. Ember több
4006 19| fogja fel a vágást. Sovány, kopaszodó fejét nyugodtan emeli reám.
4007 3 | fiam.~Másnap dobogó szívvel kopogtam egy széles, faragványos
4008 22| azonban új kedvvel ment le a kõpokolba. Úgy érezte, hogy most gyõzni
4009 23| gondolata rejtõzött volna szûk koponyájában.~Hogy mi forrott benne,
4010 18| mozdulatlanul ült. Nagy koponyáját elõre tolta, oroszlánsörényét
4011 3 | fakadoztak fel a nagy, germán koponyák és porladó szívek megelevenülõ
4012 12| vagy a harctéren lövik át a koponyámat, vagy egy vonatszörny roppantja
4013 11| leesett a lóról. Tátongó koponyával hozták haza. Hosszú haján
|