4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
4014 27| távolságán át látta feküdni szûk koporsóban, félrebillent fejjel, halotti
4015 11| szemeivel, aztán a telhetetlen, koporsóéhes földre. Fáradtan mosolyogva
4016 16| fakad. Ágyatok hasonlatos a koporsóhoz, örömetek a szenvedéshez,
4017 6 | napsugár.~Maguk vitték le koporsóját az udvarba. Ez a halotti
4018 11| kõkeresztek, a nehéz ezüst koporsók mind mellére nehezedtek
4019 9 | újságírás atyamesterét”.~A koporsónál azonban senki sem emlékezett
4020 11| tagokkal roskadt a virágos koporsóra, s karjaival átölelte. A
4021 11| arccal hurcolkodott be egy koporsós.~Futni akart. Érezte, hogy
4022 18| ideért. A jobb könyöke fehér kõportól piszkos, a sírok tégláitól,
4023 15| végig. Csizmájának minden koppanása felhallatszott hozzája.~
4024 8 | leesett a földre. Nagyot koppant. A szobában ijesztõ sötétség
4025 1 | terveirõl, s fõleg a mai kor hitvallásáról: az emberben
4026 3 | föl.~Egyszer történetesen korábban érkeztem oda. A szobában
4027 11| hajában megcsillant néhány korai õsz hajszál éles fénye.~
4028 20| most megint pirosak a koralljaim.~Nyakán égõ vörös színben
4029 20| partjáról a jobbra. De ez korántsem olyan könnyû. A hidak nem
4030 4 | bömbölve ágaskodott föl a korbácsolt, gyöngyös víz, míg a legmagasabb
4031 18| mûvészietlen és kegyetlen korban igazat szolgáltasson, s
4032 25| szürke hamu szállong rájok. A korcsmákban síró leányok, leégett gyertyák.
4033 10| az iskola, a templom, a korhadt harangláb. És õ is!~A falu
4034 5 | közé a vendéglõbe, hanem a kórházból rögtön hazahajtott, s elveszett
4035 23| nagybátyjával, egy kecskeszakállas, korhely agglegénnyel, hogy hamarosan
4036 25| kapunak, és a város vén korhelyét egy reggel a piszkos hóban
4037 27| hajolt a tükörbe, szemhéját kormozta, szakálla szálait egyenként,
4038 5 | kapott. A haja, a szeme koromfekete volt. A feje bánatosan hajolt
4039 13| ritkák. A sovány fák ágai koromfeketék, s szüntelenül meg-megzördülnek
4040 22| lábszára, még az arca is koromfeketének látszik. Mikor negyvenéves
4041 1 | porba vágni érte silány koronájukat. Szavait mély csend követte.~
4042 16| õsöm a kelõ nap vörös-tüzes korongját. Ó, mint szeretlek téged,
4043 13| öregasszony jött oda, s korsóval merített a tó vizébõl. Õ
4044 1 | élõ erõrõl, mely egy új kort nyit meg, s hatalmasabb
4045 5 | terreur”-je!~- Igyék még egy korty vizet. Így. És most méltóztassék
4046 16| futáshoz olykor levegõt kortyint. A szélben azonban hárfahúrokká
4047 17| szállította a napsugarakat. Nagyot kortyintott a részegítõ kék levegõbõl,
4048 27| operettprimadonna és a kardalos leányok kórusa.~Lábainál hevert a világ.~
4049 23| Énekelj! - hangzott fel kórusban.~Tamás habozott.~- Azt a
4050 13| télire is elteszünk. Egy kosárral már ma is levitettem a kamrába.
4051 22| mélységeibe. Körültekintett a szûk kõskatulyában, s a csupasz szirtfalak,
4052 2 | két ijedten vakogó, fekete kost áldozott Proserpinának,
4053 12| Aztán nyugodtan elõveszi kostökét, megtömi pipáját, meggyújtja
4054 3 | boldogan megvacsoráztam, s kószáltam a nyári éjszakában. Aztán
4055 5 | lenne ennek a lélektelen kõszörnynek élõ lelkiismerete.~Nem talált
4056 24| ajtóra, és megsimogatta a kotlát. Aztán felugrott egy székre,
4057 20| az egész élet, ez a buta kõtömeg s ez a sok-sok otromba ember
4058 1 | egy pókhálós, zöld üveget kotort ki a homokból. A padláson
4059 18| Maga elõtt látta utolsó kottájának másolatát, halvány arcképeit
4060 24| kormos házakat, a komor kõutakat, és most minden olyan, mint
4061 10| neveket: Zöldi, Virágh, Kovács, s rágondolt azokra a napokra,
4062 3 | tarkaságára. Agyamban haditervet kovácsoltam. Három lépés után már elõnyben
4063 5 | akartam, de nem bírtam. Kõvé meredten bámultam az ablakra.~-
4064 22| õket. Aztán mesélt nekik a kõzáporokról, a hegyóriásokról, a vörös
4065 22| hajnalban vállára vetette kõzúzó csákányát, s a fenyvesek
4066 15| mint a falusi leányok. Krétát, sót evett, és ecetet ivott.
4067 8 | lelkének vészes viharai, a Kreutzer-szonáta gyönyörsikolyai, egy egészen
4068 13| összeborzad, s feltekint, mintha kriptába lépett volna. A tó felé
4069 18| már kihalt az ünnepélyes, kriptaszerû épület.~Az oszlopcsarnokban
4070 8 | fondoran, édesen vonták kristálypalotájukba, gyöngyháztermeikbe és halált
4071 24| világ, egy végtelenül nagy kristálypohárban áll, mely egyformává, egyenlõvé
4072 17| fák között mosolygó kopott Krisztus oly szelíd volt, s a régi
4073 1 | komolyan és szelíden intette. Krisztusi szelídséggel feddette a
4074 9 | obstruáló politikust egy pompás krokiban gúnyolta ki. A lapot természetesen
4075 9 | Pallasz Athénét, a mennydörgõ Kronidészt, Íriszt és Hérát.~A langyos
4076 18| trombitás várakozó alakja kucorgott, az óramutató a tizenkettõt
4077 26| magányába az élet zaját küldje.~Erre a zajra azután felbátorodik.
4078 2 | leányát. Nyomban orvosokért küldött. A házi népség ijedten súgott-búgott.
4079 15| állomást. Csak a vágyait küldötte utánuk. A fekete testû szörnyek
4080 9 | A követségek, az ünnepi küldöttek egymásnak adogatták Akhillész
4081 5 | kereste, uram? Ne keresse; én küldöttem el. Azt akartam, hogy egész
4082 23| lámpagyáros, csak azért küldte ide a nagybátyjával, egy
4083 1 | gép kerekei összetörtek, küllõi meggörbültek, de hirtelen
4084 1 | vörösen izzó nap körül ingó küllõket taposná. Mentek, s az út
4085 13| A két kisfiú a nyaraló külön szobájában vetkõzik, és
4086 16| gondolkodtak, hogy õk sem különbek náluknál, s lassan-lassan
4087 9 | Akhillész megölte Hektort... Különkiadást adunk!... Holnap húsz oldalon
4088 4 | merészebb, szenvedélyesebb és különösebb. Türelmetlenül tekintett
4089 23| szótlanul elballagott, és különöseket gondolt a sötét erdõben.
4090 21| fölöttem... akkor valami olyan különöset érzek... akkor szeretnék
4091 16| egybeforrott, valami nagyon légies külsõt adott neki. Városszerte
4092 20| Az ébredõ gyáraknál, a kültelkeken hirtelen viharossá vált
4093 15| tovább le a lépcsõkön, ki a külváros sötét utcáiba.~Mindez oly
4094 24| ezer apró szikra tûnt el a kürtõ sötétségében.~Most érezte
4095 20| mindenünnen. A levegõ harci kürtökön muzsikált.~„Két hónapja
4096 1 | tetszett. A fejére egy horpadt kürtõkalapot nyomott, s lementek a kertbe.
4097 5 | ijedelmét, és belátom, mily küszködés után kopogott be az ajtómon.
4098 18| feküdt a városon, az emberek küszködtek vele, nekimentek, a villamosok
4099 15| Milyen csend van itt.~A küszöbön alvó kutyák csak néha mozdultak
4100 8 | futottak át a húrokon. A küzdelem zenéje dübörgött fel. Azt
4101 16| kebellel erõlködve tefeléd küzdenek, és te háztetõkre, iszonyú
4102 9 | legtalentumosabb újságíróvá küzdötte fel magát. A szedõgyereknek
4103 9 | engedve újra kilép a politika küzdõporondjára.~Másnap Homérosz fényes
4104 25| Este titokzatos emberek kukkantak be az ajtón, akikrõl senki
4105 27| sikerrel utánozta a kakas kukorékolását, a kutyaugatást, a nõk bomlottak
4106 12| kaparászva és bóbiskolva kukorikolnak. A sugarak lassan borzonganak,
4107 27| dühtõl. Jó, ha nálunk van a kulcs. Mert akármelyik pillanatban
4108 9 | hogy „a helyzet komoly, de kulcsa egyáltalában nincs az õ
4109 15| nagy szoknyasuhogással és kulcscsörömpöléssel rohant a konyhába ecetért.~
4110 13| hideget. Rögtön elalszik. A kulcslyukon még mindig a gyertya halvány,
4111 18| szekrények be vannak zárva, a kulcsok az asztalon, a bútorokon
4112 9 | elhódított tõle.~Ezt a kulisszatitkot Homérosz természetesen kellõ
4113 26| himnuszt énekelni a diadalmas kultúrához, az emberhez, a szeretethez,
4114 27| arc képviselte egyedül a kultúrát. Régi színészekre emlékeztetett,
4115 22| megijedt a mesétõl. Az alacsony kunyhóban valami ismeretlen vallás
4116 15| nyugodtság, kényelem. A kupékban francia és török fölírások.
4117 2 | repült volna. Csak akkor kurjantotta el magát, amikor célhoz
4118 20| aludtak, s éjjel kocsmában kurjongattak a pesti oldalon, kék holdfényben,
4119 16| athéni orvosok bölcsessége, a kuruzsló asszonyok furfangos ráolvasása,
4120 2 | súgott-búgott. Az agg tudósok, a kuruzslók és javasasszonyok seregesen
4121 9 | alig egy félórával elõbb kuszán papírra vetett. A kávéházba
4122 25| boszorkányt sejtett, a sötét kút meg mint valami boglyas
4123 25| Senki sem felelt.~Elérte a kutat. Lábai alatt megzizzent
4124 23| mindnyájan. A jó fiú meg kutyahûséggel ragaszkodott hozzájuk, alázatosan,
4125 8 | remegéssel ragyogtak. Távolról kutyaugatás hangzott. A harangok estimára
4126 27| a kakas kukorékolását, a kutyaugatást, a nõk bomlottak érte. Általában
4127 27| aszfalton, ahogy jöttem, egy kutyával találkoztam legelõször.
4128 17| láthatta, hogy az õ esze most a lábaiban volt. Roskatag, szomorú
4129 21| Mostan meg itt lógatom a lábaimat a folyóba, bámulok a levegõbe,
4130 27| kardalos leányok kórusa.~Lábainál hevert a világ.~1907~.oOo.~ ~
4131 5 | az árnyakat durván dobogó lábainkkal felriasztjuk...~- Méltóztassék
4132 12| utálatos. Oly komikus a lábakat folyton csak emelgetni,
4133 2 | Ilyenkor aztán maga elé meredt, lábára az alkonyat tüzes szõnyeget
4134 24| tálcáért, és öblös, kék lábasokkal tér vissza, melyekben melegen
4135 16| csókoltak nõi ajkak, megáldják lábatok porát is, mert könyörületesek
4136 16| hörgõ szánkba, hullánkkal labdázol, orkánokkal hányatsz, de
4137 2 | hányta pezsgõ gyöngyeit, labdázott, hancúrozott a fiatal rableányokkal,
4138 1 | erõt érzett karjaiban és lábizmaiban. Elõször Károly ivott, azután
4139 5 | ez? Aztán leásnak öt-hat lábnyira a fekete földbe...~Az orvos
4140 13| kikandikál, mint valami sovány lábszár. Egy lélek sem jár az utakon,
4141 22| szeme, fekete izomtalan lábszára, még az arca is koromfeketének
4142 13| valója. Aztán egy fájós lábú öregasszony jött oda, s
4143 7 | liliomfehér arcához.~Cser lábujjhegyre állt s úgy figyelt. Az asszony
4144 13| EGYIK. Az öregembereknek a lábuk is rossz, lötyögõs, azért
4145 8 | nélkül felkelt, elõkereste ládájából a forgópisztolyt, s az asztalra
4146 13| áthozattam a padlásról a ládákat.~A NAGYAPA. Azért van itt
4147 23| messzeségében keresve a ladik világító vonalát.~- Halljátok?
4148 13| gyanús emberek szálltak ki a ladikokból. Mikor hazafelé jöttem,
4149 1 | dacos kedvvel, de vajszerû lágysággal engedett a tolakodó vésõnek.
4150 11| hánykolódott a tüzes ágyon. A lakás barátságtalanul idegen volt,
4151 20| törõdött semmivel. A régi lakása felé indult. A kis budai
4152 13| fürdõhely már különben is lakatlan. A szobák üresek. A cukrász
4153 27| ütõerük tragikus zengését. Ott lakik távol az egyetlen, utcák
4154 16| te sziget, hol a boldogok laknak, te költõ-hívó, te hívõ-keltõ,
4155 17| mutatta meg a szûk börtönök lakóinak.~Künn, a körút tölcsérein
4156 22| fehér blúzt viselt. A hegyi lakók lassanként fakóak, soványak,
4157 18| meg, most felmegyek. Itt lakom a második emeleten, a hatos
4158 20| Kázmér nem is lett budai lakos. Eleinte csak a ruháit vitette
4159 5 | barátjának a felesége volt. Lenn laktak a földszinten, s õ háziorvos
4160 6 | szégyellnünk, hogy Györggyel együtt laktunk, végre is barátunk volt.~-
4161 13| az apa fölkel, az anya a lámpába néz. A nagyapa, mikor neszét
4162 19| újság fölé hajlik, a zöld lámpaernyõ mozdulatlan. Nem tehetek
4163 23| hogy az apja, egy dúsgazdag lámpagyáros, csak azért küldte ide a
4164 6 | csillogása szûrõdött be, lámpagyújtás elõtt gyakran elbeszélgettek
4165 16| lassan lecsavarják forró lámpáikat, és fájó fejjel, vágyó sóhajjal
4166 5 | földszintrõl, hogy ég a lámpája... A házban más ismerõsöm
4167 1 | lefeküdni, meggyújtotta lámpáját, és cigarettázott. Valahogy
4168 5 | félreesõ termet, hol a lámpáknak áttetszõ árnyai lebegve
4169 1 | acéllegyek, melyek a kelõ nap lámpása felé igyekeznek. Csak a
4170 20| Meggyújtotta benn a szobában a lámpását, s kimerülten dõlt le a
4171 12| megtömi pipáját, meggyújtja a lámpásnál, kiköp, és az éjszakába
4172 11| kezében egy gyengén lobogó lámpával valaki csendesen ment le.~
4173 4 | sóhajtoztak. A csónakok láncai csörögtek. A fakír a part
4174 9 | bolond istenek és véres lándzsájú hõsök perpatvaráról és csetepatéiról
4175 8 | pillanat múlva fehér arca piros lángba borult. Gyönyörû nõk lebbentek
4176 19| forró tollpihe, mint valami lángbokor magához ölel, a lánghullámok
4177 6 | értette. Õ mély ember volt. Lángész.~Elmosódó képe köré csendesen
4178 15| vékony poharakba, a csája lángja táncolt a citromszeleteken,
4179 7 | ravatalgyertyák karcsú, nyugodt lángocskái. Csend volt.~Cser nem mozdult
4180 14| szél kívülrõl bejött, s a lángokat meglobogtatta. A falon lengõ
4181 27| arcáról az Úr dicsõsége lángol. Valóban a nagy pap, az
4182 15| utánuk nézett. Csak egy lánguszály kígyózott még a sötétben.~
4183 9 | porától futva, a szelíd lankákon, s bámulva nézte, mint ölelkezik
4184 10| bogarak cikáznak. Vágyott a lankás mezõkre, melyeken sárga
4185 16| szentek vagytok, ó, gyönyör lányai...~A VÖRÖS ÜNNEP~Örömmámorban
4186 23| szúrós, kegyetlen, csúf lánykacajok félve pukkantak szét, mint
4187 23| nyújtózkodnék, átölelte a lányokat, és sorba megcsókolta õket
4188 23| bizalmatlansággal nézett a lányokra. Fenntartotta a régi barátságot,
4189 17| napfénytõl, a virágoktól, a lányoktól, s egy percre õ is kiáltani
4190 25| beszédet Anna.~- Való igaz, lányom. Gonosz lélek kísért most
4191 2 | a rokkánál, s kellemes, lányos hangon énekelte azokat a
4192 13| szemét.~AZ APA. A tó csupa láp és hínár. Néhol egészen
4193 9 | gráciával szellõztette is becses lapjában, az Athéni Hirlap elõfizetõi
4194 1 | könyvek nagy, vonalozott lapjain kihúzták a nevét, s szép
4195 10| a kávéházban ült. Vidéki lapokat olvasott. Megtudta, hogy
4196 2 | láthatta, és imádkozott lápos, betegséget lehelõ pocsolyák
4197 10| bárgyú pásztorkölteménnyé laposodik, s neki is az lesz a végzete,
4198 4 | Keleten tintafekete felhõk lapultak.~A hajóállomás még odalátszott
4199 18| hajlongott, azután újra lárma keletkezett, szünetre mentek
4200 17| puffogva hangzik fel a méta lármája meg valami eltévedt harangszó.
4201 14| sziszegve, csörömpölve, lármázva. Ismerte ezt a vinnyogó,
4202 18| maszkja, melyet a halotti lárva után öntöttek. Pontosan
4203 1 | eltûntek arcáról, s élettelen, lárvaszerû, petyhüdt fehérség suhant
4204 12| pünkösdi álom!...~Ne sírj. Lásd, én türelmes vagyok. Lehajtom
4205 13| A tó felé megy, mindig lassabban, végre egy fához dõl, s
4206 11| tett elõre, hogy jobban lásson.~Az üres bolthelyiségbe,
4207 13| gyújtani a lámpást, hogy lássunk bemenni. A téli ruhákat
4208 18| homlokát. A feje beteg, a látása zavarodott meg, bizonyára
4209 3 | szobára feküdt volna: elvette látásunkat, felkorbácsolta vérünket,
4210 23| még ott lógott a ruhája, a láthatáron pedig a nyugtalan víz már
4211 4 | halványlila fénybe vonva az egész láthatárt. A föveny nyugtalankodni
4212 5 | zörgéssel. A félelem mint valami láthatatlan fluidum lepi el a szobát,
4213 6 | pompa, a sok nép, a régi latin ének, a szemfedõ drága selyemfodra
4214 27| de õk a nõt végzetesebben látják, és értéke bizonyára kisebbedne,
4215 5 | beszélnek, s üde arccal látnak dolgaikhoz. De milyen sokáig
4216 12| biztosan kinevetnének, ha most látnának; fejemre olvasnák a statisztikájukat,
4217 1 | néma-tétlen napok õt is meg fogják látogatni, s összeborzadt.~Egyszer
4218 5 | találgatta, ki lehet a titokzatos látogató. Nem tagadhatta, hogy eszébe
4219 5 | udvariasan bevezette a különös látogatót. Felgyújtotta a gázlámpákat,
4220 18| A hangversenyeket buzgón látogatta. Ez volt egyetlen passziója.
4221 5 | nem bocsátkozhatom be a látomány tudományos magyarázatába.
4222 15| messze van a város.~De a látomás folytatódott. Újra látta
4223 16| újra keltõ. Oly ártatlannak látszol, s mégis oly kitanult és
4224 1 | A cigarettafüsttõl alig látták egymást.~Négy év után elõször
4225 27| könnyeket. Csak zokogj. Sohase láttalak így. Csak szenvedj, s érezd
4226 16| megértitek a szenvedélyek lávatüzében szénfeketére égett lelkemet,
4227 23| Mámoros pillákra ólmos lázak, sötét vágyak nehezedtek.~
4228 4 | folyó mindig lüktetõbb és lázasabb lett. Õ pedig egyre merészebb,
4229 16| boldogságtól szinte lihegve, lázasan megyek a célom felé.~A kaput
4230 7 | Az orvos megmérte a fiú lázát, megvizsgálta, azután félrehívta
4231 12| hánykolódik, megfordul, mint a lázbeteg az ágyában. Mindenütt tompa
4232 15| tánc legvadabb forgatagában lázfoltos arccal, dacosan meredt nyakkal
4233 1 | rákapott.~Egyszer reggel felé, lázkínos, hosszú virrasztás után,
4234 3 | nyugtalanul forogtak a láztüzes szemgolyók. Vézna testét
4235 20| Másnap reggel találkozott a leánnyal.~Kázmér megcsókolta, és
4236 23| volt a fürdõtelep összes leánya, tíz-tizenkét éves rövidszoknyások,
4237 16| Jöjjetek hozzám, öröm leányai, ti festékes arcúak, kormos
4238 16| és elveszed tõlük nyugodt leányálmukat, te kerítõ!...~Benézel a
4239 18| és friss, mint egy fiatal leányé. Csak barnás arca kissé
4240 26| hall, meleg, puha, muzsikás leányhangot, és a szoba egyszerre csupa
4241 26| ezer bocsánat.~A kagyló üde leánynevetést visszhangoz.~- Csak azt
4242 23| azonban õrült kedvük volt a leányoknak. Bukfenceztek a homokban,
4243 16| nagyobbak minden imádkozó leányoknál és alakoskodó asszonyoknál.~
4244 24| kedve volt, mint mikor a leánytársai csiklandozták. Öröm fojtogatta
4245 16| költõk is vagytok, szomorú leányzók, mert szenvedésteket senkivel
4246 5 | Mondja, nem komédia ez? Aztán leásnak öt-hat lábnyira a fekete
4247 8 | lángba borult. Gyönyörû nõk lebbentek eléje, fehérebbek a habnál,
4248 16| pálya -, ég és víz között lebegek, szilaj vadászkedv fog el,
4249 5 | lámpáknak áttetszõ árnyai lebegve táncoltak.~A nõ láthatólag
4250 16| bölcs csontos testét egy bõ lebernyeg takarta. Az árnyék épp úgy
4251 27| pillanataiért teremtõdött, hogy leborulj a földre, és egy pillanatig
4252 2 | feküdtek. A katonák egy lebuj lépcsõjén kockáztak sötét
4253 18| elõrehajlik, hogy félni lehet, lebukik a székrõl. Az elõtte levõ
4254 20| diákkorában nem tanulta meg a leckéjét. Nem tudta, hogy mit akart,
4255 3 | mintha most is látnám -, lecsatolta kardját, és így szólt hozzám:~-
4256 16| leányok incselkedésedre lassan lecsavarják forró lámpáikat, és fájó
4257 1 | házat.~Az öreg sírt.~Mikor lecsillapodott, azt mondta, hogy gyengének
4258 2 | javasasszonyok seregesen jöttek lecticákon a bódult házba, de mindegyik
4259 2 | egy rossz, utcai leány, és ledéren szemébe nevetett...~Philomene
4260 1 | adott föl neki. Futtatta, ledörgölte érdes, hidegvizes ruhákkal.~
4261 19| le, még van három órád.~Ledõlök az ágyra. A paplan, a vánkos
4262 1 | éreztem, mikor elfáradtan ledõltem a párizsi manzárdom szûk
4263 13| jõ - a teremburáját! -, ledurrantjuk egyszeriben. Jöjjetek a
4264 25| korcsmákban síró leányok, leégett gyertyák. Gyász és szomorúság
4265 16| csorogtak. Cigarettámat leejtettem az éjszakába. Oly fájó,
4266 15| melyrõl azon az álmos hajnalon leemelték az õ bútorait. Most körülötte
4267 23| Tamás udvariasan és óvatosan lefejtette lábáról fehér nyári cipõjét,
4268 25| utálatosan lágy, illatos kezeit lefejti magáról, de a birkózásban
4269 13| enni. Vacsora után rögtön lefekszünk. Az esték már hûvösek.~AZ
4270 21| Emlékszem. Éjjel, mikor lefeküdtem, eszembe jutott az a nagy
4271 6 | aki filozófiát tanult, lefekvés elõtt ezt írta be a naplójába:~„
4272 21| kevesebben járnak.~Lassan lefelé mennek, és azután megállanak.~
4273 1 | bámulatos szívóssággal írta a lefurkózott porondra a köröket. Szépen
4274 22| soványabb és feketébb lett. Legalábbis hatvanöt évesnek látszott.
4275 9 | hölgyekre Párizs legmodernebb és legdrágább kalapjait. A szegény leány
4276 15| zakatoltak a vonatok. Éjjel legédesebb álmából riadtan zokogott
4277 15| verve a nyáj jött haza a legelõkrõl, s a tehenek nyakán csendesen
4278 18| hangversenyteremben mindig õ volt a legelsõ. Hét órakor nehézkesen és
4279 24| tengerek hullámoztak, nyájak legeltek. Egy szomorú, parókás asszony
4280 23| annyit, mint róla. Valóságos legendák képzõdtek körötte. Beszélték,
4281 6 | és vár, vár.~Már egész legendákat meséltek róla, minõ nemes
4282 23| TAMÁS BOSSZÚJA~Három legény kacagni kezdett. Széles
4283 21| hajóban vacsorázó szerb legényekre. Este kilenc óra. A város
4284 13| vetnem, és azután amúgy legényesen, ingujjban gyomláltam a
4285 22| beengedte a daliás olasz legényt, és elfújta a lámpát.~1907~ ~
4286 1 | természetesen szó sem lehet, legfeljebb csak halálos kínjait enyhítjük.
4287 22| csend megbénították. A völgy legfenekén térdre esett. Azt hitte,
4288 9 | fizetõpincér volt Athénnek egyik legforgalmasabb kávéházában, anyja pedig
4289 15| asszonyka, napról napra a legfrissebb pletykákat szolgáltatta.~
4290 16| egybeforrott, valami nagyon légies külsõt adott neki. Városszerte
4291 17| mondjuk meg, hanem higgyük a legjobbat.~A kis mellékutcán éppen
4292 11| jött hozzájuk. Akkor, midõn legkevésbé sejtette. Szeptember végén
4293 6 | tejünket - pityeregte a legkisebb.~Siralomházbeli hangulat
4294 1 | az életbe, s talán abba a légkörbe is, mely egyedüli eleme
4295 4 | korbácsolt, gyöngyös víz, míg a legmagasabb hullám ormán küszködve megjelent
4296 9 | athéni hölgyekre Párizs legmodernebb és legdrágább kalapjait.
4297 7 | Difteritisz... El kell készülni a legrosszabbra. ~Egész éjjel fenn voltak,
4298 5 | mindig rejtve van valami. A legsötétebb sarokban, ahol nem is gondoljuk,
4299 6 | Az eget nézni... az a legszebb...~Téli estéken, mikor az
4300 4 | csörögtek. A fakír a part legszélére ment, szeretett volna beleugorni
4301 12| biztatgatnának, hogy így csak a legszerencsétlenebb himpellérek vérzenek el.
4302 27| Különben õ volt a város legszomorúbb embere. Felesége két évvel
4303 9 | villámgyorsan írt, s egyik legtalentumosabb újságíróvá küzdötte fel
4304 7 | egy dámvad, s fél évig a legtisztább boldogságot adta neki. Nem
4305 6 | könyvedet.~- Minden butaság. A legtöbbet ér még az álmodozás...~-
4306 19| Miért kötött éppen belém?~- Légy egészen nyugodt. Semmit
4307 2 | baja van. Mint egy fejetlen legyecske, támolygott ide s tova.
4308 13| a zöld.~A NAGYAPA. Csak legyetek türelemmel, fiúk, aki jó
4309 15| öreg asszonyok ültek, s legyezõik mögé bújva suttogtak, róla
4310 1 | növesztett, jóirányú szenvedély legyõzi a károst, a rombolót, s
4311 4 | zerge, aztán tehetetlenül, a legyõzött merészségével ment elõre
4312 5 | akartam, hogy egész magunk legyünk. Mert végtelenül félek ma
4313 4 | bágyadt, nagy vörös rózsa, lehajolt, halványlila fénybe vonva
4314 12| Lásd, én türelmes vagyok. Lehajtom véres fejemet a halvány
4315 19| érzi meg a világtörténelem leheletét, végig meri-e vívni?...~-
4316 26| ráereszkedik a tárgyakra, és fagyos leheletével birtokába vesz, megdermeszt,
4317 16| halovány csodálatos napom, te leheletszerû ezüstvirág, te gyöngyházhajó,
4318 2 | imádkozott lápos, betegséget lehelõ pocsolyák partján. Szandálja
4319 5 | egyszerûséget és rideg komolyságot lehelt. A háttérben egy nagy könyvesállvány
4320 1 | dagadtak, s örök életkedvet leheltek. Látszott, hogy még annyi
4321 7 | vászonfüggöny takart be, hogy ne lehessen átlátni. Cser azonban, maga
4322 11| szerencsétlenségtõl, mert lehetetlennek tartjuk hogy ennyi tökéletesség
4323 4 | világítanak. Micsoda titkai lehetnek? A fakír külföldön járt.
4324 23| barátságot, tegezõdött velük, de lehetõleg kitért az útjukból, s csak
4325 21| hátú emberek közé. Húszéves lehettem. Én is leültem közéjük,
4326 2 | erdõ melletti tisztáson leheveredett az oroszlánbõrre, s nézte
4327 7 | Fáradt vagyok. Egy pillanatra leheverek. Te addig maradj itt...~
4328 23| Budapestrõl sürgönyileg lehívták, mindenütt elterjedt a hír,
4329 18| piroslila rózsái. E tornák után lehunyja a szemét. A világ sötét
4330 5 | éjjelen azonban nem bírta lehunyni a szemeit. Fájt a feje,
4331 16| nekem csak szemhéjamat kell lehunynom, és te eltûnsz, és a semmiségbe
4332 9 | lila és kék árnyak, s a lehunyó nap fényködében szélesre
4333 3 | testét, porcogós kezét, mely leigázott, porba nyomott, mint egy
4334 5 | futott hozzá, de õ nyomban leintette. Elmondta, hogy férje nincs
4335 21| Értse meg. Ezt szeretném leírni, kinyomatni, szeretném rekedtre
4336 1 | elkeseredésében mindennap leissza magát, s akkor hangosan
4337 19| zörög, zakatol, mint egy lejárt rugó... Ez az iszonyú.~A
4338 1 | hogy el ne essék.~Aztán lejött. Fehér, könnyû ruháit meglebegtette
4339 11| csúnya, utálatos emeletrõl, leköltözött a földszintre. Aztán otthagyta
4340 24| búsan mosolyogva nézte.~Lekuporodott csendesen a kályha mellé,
4341 2 | ancillák siettek ki, gyorsan lekuporodtak, s sikálták a rézmozsarakat
4342 16| Lüktetve, pihegve, nehezen lélegezve alussza lázas, délutáni
4343 24| odanyomta, s hallgatta, hogyan lélegzenek benn az alvók. Mindnyájan
4344 12| aranycsillagok. Minden csupa nehéz lélegzés és pihegõ sóhaj.~A vércsermelyek
4345 1 | mély álomba merült. A beteg lélegzet nélkül aludt; a lázfoltok
4346 26| Odatelepszik melléje, és lesi a lélegzetét. A tûzrostélyon lomhán esik
4347 11| lüktettek. Szaggatottan lélegzett. Valami nehéz sejtelem feküdte
4348 7 | az asszony mozdulatlanul, lélegzettelenül feküdt, hogy azt higgye,
4349 5 | nagyon nyugodt hangú, hosszú lélegzetû angol regényt. De én egyre
4350 13| melletti kápolnában megszólal a lélekharang~AZ APA. Harangoznak. Hét
4351 18| Sokszor ismétli a játékot. Lélekkel fúj, és lelket fúj a hangszerébe.
4352 5 | mintha õ lenne ennek a lélektelen kõszörnynek élõ lelkiismerete.~
4353 10| fiatalabbnak érezte magát.~Lelkében újra tavasz volt.~A gyerekhangok
4354 7 | megtörölte a homlokát.~- Hol a te lelked, hol a te igazi, becsületes
4355 16| zöld féreg egyre húzza lelkemben fájdalmas, vékony hegedûjét.~
4356 16| lávatüzében szénfeketére égett lelkemet, és én nem nevetek a ti
4357 8 | halkan szunnyadtak Beethoven lelkének vészes viharai, a Kreutzer-szonáta
4358 9 | Csodálatos álom szállt a lelkére. Véres háborúkról, meztelen,
4359 1 | ostoba emberek az idealisták lelkes beszédére. A borszag dõlt
4360 1 | mezõkön, az ébredõ tarlókon, s lelkesedve magyarázta neki, mint szelídíti
4361 10| mind mint jámbor református lelkészek haltak meg, zöld tornácos,
4362 15| jókedvre hangolta a kis lelkészt, s egy pattogó magyar nótára
4363 16| lelketek titkát. Én imádom a ti lelketeket, mivelhogy az õszinte, és
4364 5 | megmagyarázni az asszony lelkiállapotát, s egy nagyon kevés ideig,
4365 5 | írást.~- Elképzelheti a lelkiállapotomat! Ijedve szakítottam fel
4366 5 | lélektelen kõszörnynek élõ lelkiismerete.~Nem talált sehol sem nyugalmat.
4367 2 | anyját, kit elcsábított vad lelkû apja. Az Arész-kedvelt fiú
4368 6 | hasalt, beleette magát a lelkükbe, mint a csúnya, novemberi
4369 22| szikla peremére ült, és lelógatta lábait a szédítõ mélységbe.
4370 1 | fellegalak sapkát viselt. Hosszú, lelógó lába mozgott, mintha a vörösen
4371 18| trombita torkán, s az arca lelohad. Sokszor ismétli a játékot.
4372 1 | francia bronzszobrokról, Lemaire-rõl, dicsõítette Rodint - mindhiába.
4373 1 | kürtõkalapot nyomott, s lementek a kertbe. A kerékpárok készen
4374 26| kagylót, és hallja, hogy a lemez megreccsen. Szemét könnyek
4375 14| csaknem sírva fakadt.~A kagyló lemeze pattogva, csörögve kopogott.~-
4376 14| a kagylót széttaposta, a lemezt megrepesztette, a csengettyûpárt
4377 7 | állott.~- Szeretsz?~Cser lemondólag intett a fejével.~- Szeretlek.~-
4378 22| sziklába, szemei szikráztak, lendülõ karjai majdnem kificamodtak,
4379 22| lopva rásandított. Azután lenézett a szirtrõl. Egy fekete ruhás
4380 10| balogul mozgott, akárcsak egy lenge árnyék.~Sokat olvasott és
4381 14| lángokat meglobogtatta. A falon lengõ árnyékok vak zûrzavarban
4382 24| felé fordítjuk, följebb léniák, tollak, hasas tentásüvegek
4383 18| tovább a neszfogó, piros léniás gyökérszõnyegen. Az ismeretlen
4384 5 | ágában sem volt a szerelem. Lényegtelennek látszott elõtte minden,
4385 4 | eleganciával öltözködik, s úgy lép eléje, mintha tegnap látta
4386 2 | feküdtek. A katonák egy lebuj lépcsõjén kockáztak sötét fényû fáklyáknál.~
4387 3 | haditervet kovácsoltam. Három lépés után már elõnyben voltam.
4388 5 | mert nem akarja, hogy a lépéseinek zaját meghallják. Aztán
4389 1 | éjféltájban még hallotta izgatott lépéseit, aztán elfáradva lefeküdt,
4390 23| nézett ki a partra, hosszú lépéseivel végigjárva a mólót, azután
4391 5 | szégyenlette bevallani - félt.~Nagy lépésekkel mérte végig dolgozószobáját,
4392 5 | valami láthatatlan fluidum lepi el a szobát, mely elõször
4393 12| volt, és kacagott, mikor a lepkefogásnál az aranyos, tarka kavicsokon
4394 13| hazajövünk.~AZ EGYIK FIÚ. Éjjeli lepkéket is fogunk?~A NAGYAPA. Persze
4395 15| az ismert falszõnyeg (egy lepkét fogó gyerek van rajta),
4396 21| csend lesz. A professzor leporolja magát, kezébe veszi botját,
4397 24| Tagjait altató zsibbadtság lepte el. Lassan felkelt a helyérõl,
4398 25| A nagy csendben hallotta léptei zaját és szíve hangos dobogását.
4399 16| csend borult. A kertész lépteinek nesze, kaszájának csengése
4400 7 | akarom, melyben utoljára léptél fel. Add ide nekem, ajándékozz
4401 20| felszisszennek, ha reájuk lépünk, még a habok is tajtékokat
4402 16| ünnepség keretében végleg lerombolták magát a Pantheont is. Az
4403 11| elnyelnek mindent, mindent.~Leroskadt.~S ott, az égõ napsugárban,
4404 26| Odatelepszik melléje, és lesi a lélegzetét. A tûzrostélyon
4405 11| fotelben ült, s gondosan lesimított fekete hajában megcsillant
4406 24| Bedugta fejét a mosdótálba, lesimította nyiszlett paraszthaját,
4407 16| sötétlõ kapuja elé.~Egészen lesoványodott. Hosszú, görög orra, mely
4408 23| prüszkölve és fújva, sápadtan és lesoványodva, az erõs úszók nyugalmával,
4409 12| ki, Bellám az országútra, less egy kósza kocsit, s ints
4410 8 | szolgáltak föl, s a vén komondor leste szájukból a falatot. Õ álmodozva
4411 6 | féltek volna egymástól. Lesték az ajtót. Nem nyílott ki.
4412 5 | szakadtából az asszony.~Az orvos lesütötte a szemét, s nem mert felnézni,
4413 7 | hajtasz. Le fogom tépni rólad, leszakítom, megalázlak. Letiporlak.~
4414 15| elvirágzott pitypangok. Leszakított néhányat, és pehelylámpást
4415 10| a kis állomásra.~Sietve leszállt a vonatról. Húsz év óta
4416 15| megérkezett a személyvonat, páran leszálltak, a mozdony füttyentett,
4417 3 | gondoltam egy nagy, végsõ leszámolásra, egy irgalmatlanul kegyetlen,
4418 18| igazi filozófushoz illik - leszámolt az élettel. Volt neki némi
4419 13| érett, ideje volt, hogy leszedjék.~Szünet. A villák és kések
4420 3 | újra oly izgatott és zavart leszek, mint akkor voltam, és rendeznem
4421 27| a te gyónásod. És boldog leszel, minthogy vagy már mostan
4422 22| érdesek és kegyetlenek lesznek, mert a szirtek színtelen
4423 1 | is remélte, hogy teljesen leszokik káros szenvedélyérõl, s
4424 1 | lassan ment a dolog. Az öreg letaposott cipõivel fonákul hágott
4425 23| rendesen elcipelték a strandra. Letelepedtek a fövenybe, s a középre
4426 3 | csontkoponyáról utoljára letépem azt a hazug aureolát, melyet
4427 1 | mint a piócákat a húsról. Letépte. Azután elindultak.~Rohantak,
4428 21| szerettem volna megállni, letérdepelni... Nem állottam meg, emlékszem,
4429 25| meggyújtotta a mécsest, és letérdepelt imádkozni.~Fiatal, szõke
4430 15| között - egy vizes ronggyal leterítve - gõzölõdtek a befõttes
4431 26| éjszakát...~A kis könyvvezetõ leteszi a kagylót, és most már nyugodt.~
4432 14| magát a sorsának. Nyugodtan letette a tollat, s várta a csengettyûszót.
4433 16| azt hiszem, hogy nem is léteznek, s e sok mûködõ lélek között
4434 8 | levõ tárgyaktól, csakugyan léteznek-e. Homloka égett. Gyomrában
4435 16| Vajon melyik a valóban létezõ: az árnyék, vagy õ? S õ,
4436 7 | leszakítom, megalázlak. Letiporlak.~Az asszony nedves macskaszemeit
4437 3 | irgalmatlanul kegyetlen, véres letiprásra. Másnap azonban megláttam
4438 14| megrepesztette, a csengettyûpárt letörte, s a zsinórokat féktelenül
4439 26| és arra kényszeríti, hogy leüljön egy székre és reámeredjen
4440 21| Üljünk le a parton, Péter. Leülnek. Itt már nincs kõ, csak
4441 21| nézek, nézek, és nem látok. Leülök a földre a porba, mint ezelõtt
4442 23| át a vastag fenyvesfalon. Leültek a homokba. Tamás félkarjával
4443 15| milyen fehér.~A vérmes ember levágta a villát. Felkelt az asztaltól,
4444 1 | után, hogy vékony cipõje levált, és mezítelen, véres lábakkal
4445 2 | pocsolyák partján. Szandálja levásott lábáról. Az asszonyok evoéja,
4446 17| szállt fel és szertezüllött a levegõs magasságban. Mindez fájt
4447 18| felpuffad a beléje szívott sok levegõtõl, aztán ez a levegõ - lassan
4448 13| Egyszer csak egy száraz levél csörögve hullott le a rámámra.
4449 3 | délutánra, a lugas pirosló leveleire bámult. Nagy fejében, melyet
4450 13| láttam a sötétben is, hogy a leveleken rozsda barnult. A nagy tölgyfa
4451 27| csalni kezdte, aztán nem lévén vele eléggé erélyes, a szokásjog
4452 12| utolsó is. Bella hajnalban leveti a fehér ruháját, s feketét
4453 23| feléje közeledõ vágyakra, és levetkõzve mindent, állattá lesz. A
4454 13| Egy kosárral már ma is levitettem a kamrába. A cseléd bevarrta
4455 13| vitorlavásznas emelvényén néhány szék lézeng, s a vászonköpenybõl a vasváz
4456 1 | öntudatát. Korán kelt, ide-oda lézengett, míg a fia a padon francia
4457 18| esernyõjével sebbel-lobbal libegett a lépcsõn felfelé. Úgy látszik,
4458 4 | egy hófehér szoknya fodrai libegtek.~A fakír a kikötõoszlopra
4459 10| pacsáltak a sárga pelyhû libuskák, a rétekrõl gyenge csipogás,
4460 2 | gondolt erre a borzasztó, lidércnyomásos álomra, s ereiben meghûlt
4461 9 | hol állandóan két felhúzó lift közlekedett. A kisdedet
4462 23| amikor az ember pirosan liheg a feléje közeledõ vágyakra,
4463 1 | igyekeznek. Csak a mellük lihegése hallatszott.~A nap a felhõk
4464 8 | selymes talpát és forró lihegését, már látta is fogának félelmes
4465 18| plafonon a zöld gázlángok lihegnek, a tikkasztó forróságban
4466 8 | csókra éhes, vérvörös ajkak lihegtek mézes, parázna szavakat.~
4467 19| s ingmelle az ívlámpák lilás fényében vakítóan csillog.
4468 24| iszik, és szivarra gyújt. Liláskék füstfellegek ölelik körül
4469 2 | életéért, megjelent elõtte a liliomarcú, isteni Venus, de kifestve,
4470 8 | érkezett haza. A hegedûtokját lóbázgatta. Dúdolt. El akarta feledni,
4471 1 | hajjal, egy borosüveget lóbázva sovány kezében.~Ilyenkor
4472 2 | volt már. Csak az örökláng lobogása világította meg Vesta szobrát.
4473 6 | teát, a spirituszláng kék lobogásában megjelent elõttük az õ sovány,
4474 14| Fölötte homályos, zöld lobogással égtek a virrasztó gázlángok.
4475 2 | hentergett, az asszonyoknak lobogott a hajuk.~Philomene hozzájuk
4476 5 | csókjait.~A lámpák halkan lobogva égtek. Az óra járt. A csókok
4477 2 | finom fejét, míg szét nem loccsant. Ezüstös, hideg arcán megfagytak
4478 9 | Therszitészt, a folyton locsogó és obstruáló politikust
4479 15| igaz. Távolban a folyó vize locsogott, s a sötét, örvényes víz
4480 23| haza igyekeztek. Távol a locsolt út kavicsos pora valósággal
4481 19| megfogja a csuklómat, s elõre lök. Kezünkben a vékony, éles
4482 1 | a kengyelre, s ügyetlen, lötyögõ lábai gyakran a kerekekbe
4483 13| öregembereknek a lábuk is rossz, lötyögõs, azért nem tudnak járni
4484 12| gondoltam, hogy vagy a harctéren lövik át a koponyámat, vagy egy
4485 21| beszélni. Mostan meg itt lógatom a lábaimat a folyóba, bámulok
4486 16| takarta. Az árnyék épp úgy lógázta a köpenyt, mint õ. A karjai
4487 3 | szédítõ merészségével s a logika vaskövetkezésével roppantotta
4488 23| elváltak, s Tamás andalogva, lógó fejjel tartott a lányok
4489 17| udvarok kötelein színes ruhák lógtak, s a kövek között szivárványszínûen,
4490 1 | anyagot. Eközben a park lombjaiban felébredtek a madarak, s
4491 21| kerekedik, meglóbálja a fák lombkoronáját, hullámokat ver fel, majd
4492 12| ideges melegség fut át a lombokon, s egymáshoz simulva, lihegve
4493 7 | mély bánat, hideg gyanakvás lopódzott. A férfi látta, hogy az
4494 18| visszafordulnia.~Lábujjhegyen lopózkodott a legközelebbi székre. Idegesen
4495 7 | Lábujjhegyen, nesztelenül lopózott a háta mögé. Az asszony
4496 24| ütött, hirtelen a helyére lopta a babát, s az ablak felé
4497 11| neki. Katona fia leesett a lóról. Tátongó koponyával hozták
4498 8 | egy öblös faváz, egy csomó lószõr, néhány réz- és acélfonal
4499 11| átdorbézolt éjszaka után fõbe lõtte magát.~Aztán jöttek újabb
4500 1 | fia...~Sokat beszélt még a Louvre-ról, mûvészbarátairól, a színházakról,
4501 27| mint a kénes gyufa bûze. Lovagjai pedig berúgtak a komisz
4502 2 | indította meg Apolló tüzes lovait, künn az utcákon kábító
4503 3 | futók serényen vigyáztak, a lovak mintha fülüket hegyezték
4504 16| napszekér vértajtékos, lihegõ lovakkal a nyugati ég peremére ért,
4505 1 | sírás, s mint az õrültek a lucidum intervallumban, látta magát
4506 2 | s a gágogó, sárga csõrû ludakra vigyázzon. Az erdõ melletti
4507 17| testén érzik még a tavasz lüktetése. Képzeljétek el a nõt, amint
4508 10| izmait, felpezsdülõ vérének lüktetését, azt hitte, hogy nincs lehetetlen.
4509 1 | szó, homloka kopogott és lüktetett. Félt, hogy megõrül. A fejét
4510 4 | sziklaperemen.~A folyó mindig lüktetõbb és lázasabb lett. Õ pedig
4511 11| értek. Az asszony halántékai lüktettek. Szaggatottan lélegzett.
4512 16| taraján, mint egy parafa dugó. Lüktetve, pihegve, nehezen lélegezve
4513 3 | szemeivel az õszi délutánra, a lugas pirosló leveleire bámult.
|