4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
4514 20| Végre kialudta a hónapos lumpolásokat.~Megfésülködött, és frissen
4515 26| pamlag, a kövér karosszék, a lusta könyvállvány. Egyedül a
4516 1 | dolgozott vele. Sok helyen lyuk tátongott rajta. A moly
4517 7 | Letiporlak.~Az asszony nedves macskaszemeit tágra meresztette, s valami
4518 27| terítõs asztalt, a mosdót. Macskazenés hangversenyt hallott most,
4519 27| mozdulatai bohó, vészjósló madarakat idéztek az ember eszébe,
4520 1 | felébredtek a madarak, s az elsõ madárszóval rendszerint belépett Károly
4521 12| megmenteniök. Menj. Addig megleszek magamban.~Az én pünkösdi kirándulásom,
4522 16| bútorokat annyira egynek érzem magammal, mintha saját vérem folyna
4523 19| remeg a kard. Nem vagyok ura magamnak, az akaratomnak, a tudásomnak,
4524 16| messze egy tücsök dalolt magánosan, egyedül.~Akkor egyszerre
4525 26| szobába, a félelem és rettegés magányába az élet zaját küldje.~Erre
4526 13| süket, üres csönd. A fájó magányosságban többször körültekint, hogy
4527 26| el a fülétõl a kagylót, a magasba emeli, és hagyja, hogy a
4528 17| szertezüllött a levegõs magasságban. Mindez fájt neki, hogy
4529 16| ölelõ karokkal szorítjátok magatokhoz azt, ki álmodni akar az
4530 23| kínoztatok?... Most maradjatok magatokra, te, õk, mind, mind... buta,
4531 25| szerette volna elhessegetni magától az eszeveszettség e víg
4532 15| tücskök is álomba dalolták magukat. Hosszú árnyékokat vetettek
4533 7 | Nem jártak társaságba, maguknak éltek, elégedettek voltak.
4534 5 | Azt akartam, hogy egész magunk legyünk. Mert végtelenül
4535 4 | hagyjuk itt a földet s vessük magunkat a hullámokba.~A lány újra
4536 5 | Itt az egész kísértetmese magyarázata. És most beszéljünk másról.~-
4537 5 | be a látomány tudományos magyarázatába. Egyelõre szíveskedjék meginni
4538 19| hónapban van egy párbaja.~- De magyarázd meg nekem, mibõl él akkor
4539 5 | Bizonyosan felkelt az inasa, magyarázgatta magának, míg a hûvös termeken
4540 23| szemû, nagyon szõke fiú magyarázott valamit a fürdõorvosnak.
4541 1 | támolygott álmaiban is, amint majszosan, mint egy rossz gyerek,
4542 11| pántlikával szegték körül.~A május délután hideg sötétségében
4543 8 | viharos égbolt. A meleg májusest nedves gõzeiben szürkén
4544 23| szólt, s titkait mindig makacs hallgatással õrizte.~A fürdõévad
4545 1 | meg a diadalmas ember a makrancos göröngyöt. Megvárták a nap
4546 27| hórihorgas, sápadt fiatalember, malaclopó köpönyegben.~- Te vagy az? -
4547 25| belefulladtak a borba és a mámorba. Az utcán széttépett álarcok
4548 10| újra ébredeztek. Sikerrõl, mámorról, lázas és tapszajos estékrõl
4549 22| szirtekbõl egy merev fülû, kõarcú manó, és lopva rásandított. Azután
4550 1 | elfáradtan ledõltem a párizsi manzárdom szûk ágyára. Ilyen pihenést
4551 8 | Halhatatlan tusákba kezdett, s már-már elérte célját, mikor újra
4552 7 | pillanatra leheverek. Te addig maradj itt...~Bement a másik szobába,
4553 23| Mért kínoztatok?... Most maradjatok magatokra, te, õk, mind,
4554 15| mulat. Csak neki kell itt maradnia az unalomban. Az apja meg
4555 20| mindig-mindig gyakrabban maradozott el.~Kázmér nem is lett budai
4556 4 | nem tudtak, inkább együtt maradtak tehát, és közönyt színlelve
4557 3 | természetesen továbbra is bohóca maradtam, s tûrtem a szeszélyeit,
4558 3 | fontak köréje, hogy a földön marasszák...~Aladár kacagott. Anyja
4559 2 | elmosolyodott.~Alig múlt el március idusa, kiment a mezõkre,
4560 20| kerülte. Ha olykor átment a Margit-hídon, megdobbant a szíve. Valami
4561 16| titeket csak arany és ezüst marhával akar kifizetni, s nem csókkal
4562 21| pillanatra. Bele akarok markolni a homokba. Így... milyen
4563 9 | naivsággal és poézissal. A marólúgot ivott cselédlányokat érzékenyen
4564 15| hogy valami hideg kígyó mart szívébe.~Ida a pad karjára
4565 21| Egészen közel. Bele akarom mártani a kezemet. Csak egy pillanatra.
4566 2 | fáklyáknál.~Philomene a Campus Martius felé tartott, hol a gyászünnepélyhez
4567 15| puha tésztát az ujjával mártogatta a kávéba.~- Ida, miért nem
4568 1 | csengett és kacagott a dallamos márvány, mely dacos kedvvel, de
4569 17| megfordított fáklyával állott, a márványangyal zokogva borult egy oszlopkõre,
4570 10| az új világba. A fekete márványasztalok, a hõtõl és cigarettafüsttõl
4571 5 | leányt, ki aznap délután a márványasztalon kezei alatt meghalt, s õ
4572 16| mivel látta, hogy a díszes márványcsarnokban csak néhány kiválasztott
4573 16| annyi szobor díszelgett a márványkupolában. Shakespeare szobra mellett
4574 11| véste ki a betûket a kereszt márványlapjára. A vésõ hangja messzire
4575 18| arcvonásai meredtek meg márványosan, csak a szeme esett be kissé.
4576 11| fantasztikus szomorú és fehér márványszobrokat.~Kiment a tavaszi napfényben
4577 11| maradása. Egyik városból a másikba futott. Majd falura ment.
4578 26| nyargal egyik helyrõl a másikra, aztán minden cél nélkül
4579 6 | megjegyzéseit.~- Nem érted... György másképpen értette. Õ mély ember volt.
4580 23| míg elmúlik a jókedvük. Máskülönben mind egyformán rendelkeztek
4581 23| mólót, azután lefeküdt, s másnapig nem is mutatkozott. Szüntelenül
4582 16| tetszésriadal követte szavait. Másnapra már tízszer annyi szobor
4583 5 | nagyon kevés ideig, egy másodperc ezredrészéig kétkedett a
4584 18| látta utolsó kottájának másolatát, halvány arcképeit és azt
4585 12| meg egy kissé, úgyis olyan maszatos vagyok, mintha embert öltem
4586 18| az ágya fölött lógott a maszkja, melyet a halotti lárva
4587 1 | egerek, békák és tetvek másznak. És sírt, zokogott, bõgött.
4588 23| fordította, és a falra akart mászni, de a papa kiment, karon
4589 7 | Megismertelek egészen. Mától kezdve más hangon beszélünk
4590 20| vagy egy budai zsákutcában Mátyás királyt éltették. De Kázmér
4591 10| Hûs aludttejet akart inni mázos, zöld csöbörbõl, csendes
4592 13| és beszélget. Az asztalon mécs van, mellette gumilabda
4593 12| ezek, mint valami hitvány mécsek, egyszerre elalszanak.~A
4594 25| szentkép elõtt meggyújtotta a mécsest, és letérdepelt imádkozni.~
4595 1 | véres szemekkel esett a medernek kék, reggeli ködben fürdõ
4596 4 | köréjük aranyfonalait.~A leány meg-megállt, mint valami félõ zerge,
4597 13| koromfeketék, s szüntelenül meg-megzördülnek a széltõl. Vagy nem is tudom
4598 8 | ágyúgolyó, aztán pedig néma megadással lába elé borultak. A levegõben
4599 27| tõled a te szenvedéseid, és megadatik néked a boldogság teljessége,
4600 14| Belátta, hogy ma nem írhat. Megadta magát a sorsának. Nyugodtan
4601 19| vékony, éles acélpenge.~Már megadták a jelt, de van még annyi
4602 22| csillant meg. Szeretett volna megalázkodni, mint még soha, s lement
4603 7 | tépni rólad, leszakítom, megalázlak. Letiporlak.~Az asszony
4604 16| sohasem csókoltak nõi ajkak, megáldják lábatok porát is, mert könyörületesek
4605 15| ez a gõgös vonat egyszer megállana...~5.~Az orvos a vállát
4606 21| lefelé mennek, és azután megállanak.~A PROFESSZOR. Átlátni a
4607 1 | Károly figyelt. Egyszerre megállította gépét. A fék korgott, s
4608 27| egymástól megkülönböztetni. Õk megállnak egy fotográfia-kirakat elõtt,
4609 21| tündöklött, hogy szerettem volna megállni, letérdepelni... Nem állottam
4610 4 | cigarettáztak.~Mind a ketten megálltak, hátranéztek, aztán mentek
4611 12| fenyegetne. Annyi fekete, megaludt vér nyomja szájpadlásomat,
4612 12| sötét szín.~Nagyon nehéz megbarátkoznom azzal a bárgyúan egyszerû
4613 6 | életet azonban nem tudják megbecsülni. A halál méltóságot ad a
4614 23| megfagyasztotta a szívét, és megbénította izmát. A nevetéshullámok
4615 22| csupasz szirtfalak, a csend megbénították. A völgy legfenekén térdre
4616 16| ijedten kapok a fejemhez, hogy megbizonyosodjam, csakugyan vagyok-e?~Hirtelen
4617 13| többször körültekint, hogy megbizonyosodjék, csakugyan õsz van-e, egyszerre
4618 16| szomorú tekintettel mindent megbocsátottak neki.~Az uzsorás azonban
4619 5 | nagyságos asszonyom?~A nõ megborzadt.~- Félek, félek. Otthon
4620 6 | Kezdték megérteni és szeretni. Megborzadtak. Sietve otthagyták a halottasházat,
4621 8 | fejét beletemette kezeibe. Megborzongott az élet durvaságától. Torkát
4622 22| Becsapott, tudtam, hogy megcsal...~Ilyenkor a kõtörõ egy
4623 5 | nedves udvaron, de nem bírtam megcsalni így se. Ott van, itt van,
4624 3 | mikor az utcán a hûs levegõ megcsapta az arcomat, sokszor gondoltam
4625 11| lesimított fekete hajában megcsillant néhány korai õsz hajszál
4626 3 | gyõzelmet. Az iskolában megcsináltam a feladatát, mellette ültem,
4627 16| nyomban meghaltak. A dér megcsípte a leveleket, a vacogó ágak
4628 15| aranyakat. Nászutasok. A nõ megcsókolja az urát, aztán villogó fogaihoz
4629 3 | Az apám magához vont, és megcsókolt:~- Becsüld meg magad, fiam.~
4630 7 | minden meg van bocsátva.~Megcsókolták egymást. Az asszony egy
4631 19| vadállati tûz lobog. Karjaimon megcsomósodnak az izmok, s szétpattanásig
4632 7 | mélyen lehajtotta. Hangja megcsuklott. Tüdejébõl a levegõt szakadozva
4633 20| korallok?”~A szakálla pedig megderesedett ebbe a gondolatba. Egy napon
4634 16| kemény kérge alá elbújt, megdermedt álmokat, te felfedezõ, te
4635 26| leheletével birtokába vesz, megdermeszt, összefagyaszt mindent.~
4636 6 | hallgatásuktól, nem értették megdöbbenésüket. Miért rontja el az éjszakájukat
4637 16| egyetlen vagyona.)~A gyászolók megdöbbenve tekintettek a sovány, huncut
4638 11| egyszer villám sújtja le. Ha megdördült az ég, járása bizonytalan
4639 26| csendesen, feketén esik. Megdörgöli a szemeit, beleásít az éjszakába.
4640 3 | koponyák és porladó szívek megelevenülõ álmai.~Nagyon boldogok voltunk.~
4641 20| hogy már õsz. De valami megenyhülést érzett. A kis, meleg könnyfolyó
4642 27| elhagyta a vér, és a komikus megérezte, hogy zsebében pisztoly
4643 18| megszólíthatnám, ha csak megérinthetném legalább a ruhája szegélyét,
4644 5 | derültebbek lettek. Látszott, hogy megerõltette az emlékezetét; s késõbb
4645 6 | mélyén, mint most? Kezdték megérteni és szeretni. Megborzadtak.
4646 23| Tamás elhallgatott. Mindent megértett. Lehajtotta a fejét, könnyei
4647 22| kõtörõ ebben a pillanatban megértette, hogy az egyedülvaló, vért
4648 13| lassan beszél. Én is mindig megérzem az õszt... A múltkor vacsora
4649 12| szét a derekam csontjait, s megesz, mint valamely kegyetlen
4650 25| éppen rettegett. A seprûk megett egy-egy boszorkányt sejtett,
4651 15| mászkáltak. A cselédek künn megették az ebédet.~Lenn a pályaudvaron
4652 23| és kegyetlen, ami nyomban megfagyasztotta a szívét, és megbénította
4653 2 | loccsant. Ezüstös, hideg arcán megfagytak a forró vércsermelyek. Mikor
4654 25| egy reggel a piszkos hóban megfagyva találta a sarki rendõr.
4655 12| aztán lassan meghalnak és megfeketülnek.~A fejem zúg. Az ereim reszketnek.
4656 1 | szomorúan beszélt hozzája. Megfélemlítette. Erélyesen lépett föl. A
4657 25| és csúnya, szõrös kezével megfenyegette õket.~Anna nem bírta magát
4658 14| kezdte. Védekeznie kellett. Megfeszítette minden izomerejét, s egy
4659 17| Távolban a szomorúság nemtõje megfordított fáklyával állott, a márványangyal
4660 22| hegyi viskót. Az asszony megfõzte az ebédet, a vacsorát, ettek,
4661 1 | az ingét föltépte, félt a megfulladástól s a haláltól. A fiát ölelte
4662 12| elöntenek bércet, mezõt, s én megfulladok a haragos, piros véróceánban,
4663 1 | kerekei összetörtek, küllõi meggörbültek, de hirtelen talpra ugrott.
4664 22| ruhás öregasszonyt látott, meggörnyedten, alázatosan, mintha nehéz
4665 16| Sokáig tépelõdött, míg végre meggondolta magát, és elment a ravatalához.
4666 1 | majd keres módot, hogy meggyógyítsa õt.~Nagyon szenvedett. Sokat
4667 1 | rombolót, s a beteg teljesen meggyógyul.~Rögtön rendelt két óriási
4668 2 | kidagadtak az erek, lélegzete meggyorsult, forró vére arcába csapott.
4669 26| terembe, mintha arról akarna meggyõzõdni, csakugyan magában van-e?
4670 18| kedves illata. A gyertyák meggyújtatlanok, belök selymes és rojtos,
4671 12| kostökét, megtömi pipáját, meggyújtja a lámpásnál, kiköp, és az
4672 21| akartam jönni, hogy megnézzem. Meggyújtottam a lámpát, felöltöztem. Az
4673 3 | a fejemet, és én mélyen meghajoltam.~Azóta mindig az övé volt
4674 5 | megkönnyebbülten, mélyen meghajolva.~- Bocsásson meg, uram,
4675 18| Szeretett volna felállni, kicsit meghajtani a térdét, mint az oltár
4676 13| haláltól. Az öreg hamarabb meghal, mint a fiatal.~A MÁSIK.
4677 5 | hogy a lépéseinek zaját meghallják. Aztán elhalt ez, s a fehér
4678 24| hátraesett ijedtében, mikor meghallotta, milyen szépen és sokáig
4679 12| sejtjeik élnek, aztán lassan meghalnak és megfeketülnek.~A fejem
4680 19| gyilkossá akar tenni. Nem mer meghalni, s engem választ ki gyilkosául,
4681 16| buktak le az ágról, s nyomban meghaltak. A dér megcsípte a leveleket,
4682 2 | hulló vérét, s ez annyira meghatotta, hogy nyomban otthagyta
4683 8 | jószágot.~Egy cseppet sem volt meghatva a pillanat ünnepélyességétõl.
4684 16| összetört, a kocsik inai meghibbantak, és a vasút utasai szertezüllöttek,
4685 2 | lidércnyomásos álomra, s ereiben meghûlt a vér.~A tér néptelen volt.~
4686 7 | beteg. Köhög. Úgy látszik, meghûtötte magát.~Cser rémülten ugrott
4687 7 | fejecskét. Aztán felkelt, megigazította nehéz, szõke haját, és lábait
4688 7 | fejével.~- Szeretlek.~- Megígéred, hogy jól viseled magad
4689 19| reám... Nem ezt vártam.~Megijedek. Egyszerre érteni kezdem
4690 13| kiszáradt.~AZ ANYA. A kikötõben megijednek a gyermekek az ormótlan
4691 6 | szobában most csend volt. Megijedtek a hallgatásuktól, nem értették
4692 15| Megint beteg - szólt megijedve, és az urára tekintett.~-
4693 9 | meg.~A hivatalos szónokok megindultan búcsúztatták el „a talentumos,
4694 5 | magyarázatába. Egyelõre szíveskedjék meginni ezt a pohár vizet. Önök
4695 9 | ki többször bátorkodott meginterjúvolni a kiváló politikust, mindig
4696 4 | Japánba ment, hogy egy könyvét megírja. Azóta semmi hírt sem adott
4697 9 | nagyszerû háborúját akarta megírni, mely éppen szemei elõtt
4698 18| nem szeretném, ha más is megismerne. El kellett jönnöm. Ne kérdezze,
4699 1 | meg egyedül.~Azt szerette. Megismerte. Látta, hogy ez õ. A szobrász.
4700 7 | látszottak.~- Értetted? Megismertelek egészen. Mától kezdve más
4701 5 | Kérem, hallgatom. Elõre is megjegyzem azonban, hogy nem hiszek
4702 6 | és türelmesen betûzgették megjegyzéseit.~- Nem érted... György másképpen
4703 1 | a gondolatra jött, hogy megkedvelteti vele a kerékpározást. Úgy
4704 9 | rendje és módja szerint megkeresztelték, s a keresztségben Fülöp
4705 15| fáradt volt. A táncosát megkérte, nyissa ki az ablakot. A
4706 10| hullámzó ütemben folytatta a megkezdett olvasmányt.~A tanító a dobogón
4707 8 | félelmes villámlását. Majd megkívánta a halált. Remegett attól
4708 5 | asszonyom - szólott végre megkönnyebbülten, mélyen meghajolva.~- Bocsásson
4709 24| és a földre borulni, hogy megköszönje az életnek ezt a nagyszerû
4710 22| egyhangúsága az embert is megkövesíti.~Esténként az asszony sandán
4711 20| Kázmérral. Ha elhagyta a leányt, megkoptak, elvesztették a színüket,
4712 3 | lelkem mélyébõl. Mint egy megkorbácsolt rabszolga.~Még most is látom
4713 27| melyeket alig lehet egymástól megkülönböztetni. Õk megállnak egy fotográfia-kirakat
4714 13| selyemsuttogással, mintha meglapulnának és félnének. A törpe bokrok
4715 24| szegény paraszt pesztrát meglátogatta, de ajkai csak dadogtak,
4716 1 | Károly összerezzent, s meglátszott rajta, hogy másról szeretett
4717 1 | lejött. Fehér, könnyû ruháit meglebegtette a hajnali szél.~Egy cseléd
4718 13| felé haladtam, s ott mintha meglegyintett volna valami hûvösség. A
4719 23| szerettelek benneteket. - A leány meglepõdött, a fiú szemébe nézett, és
4720 18| szemébe nézett, nem volt meglepõdve, egész arcát feléje emelte,
4721 12| megmenteniök. Menj. Addig megleszek magamban.~Az én pünkösdi
4722 21| csendjében. Szél kerekedik, meglóbálja a fák lombkoronáját, hullámokat
4723 14| kívülrõl bejött, s a lángokat meglobogtatta. A falon lengõ árnyékok
4724 5 | nincs... Nem ért félre, ha megmagyarázok mindent.~Az orvossal keringeni
4725 11| tökéletesség sértetlenül megmaradjon a földön.~Az álmodó szõke
4726 20| holdfényben, pálinkás fejjel megmászták a hegyeket, és boszorkányokat
4727 8 | hogy egy ólomgolyó árán megmeneküljön a badar zûrzavarból.~Amint
4728 12| hogy egy emberéletet kell megmenteniök. Menj. Addig megleszek magamban.~
4729 5 | volt náluk. Egy év elõtt megmentette gyönyörû kisleányukat a
4730 7 | Nem értelek.~- Ez a baj. Megmérgezett a színház, te még mindig
4731 7 | várta az orvost.~Az orvos megmérte a fiú lázát, megvizsgálta,
4732 7 | nyomban a szobájába ment, hogy megmosdjék és átöltözködjék. Alig gyújtott
4733 26| hisz egy kéznek kellett megmozdulnia, egy szemnek kellett feltekintenie,
4734 20| táncolni kezdtek, a házak megmozdultak, a Dunában bor folyt, részegség,
4735 1 | csecsebecséit és szobrait megmutassa. Azt hitte, ezekkel felrázhatja
4736 14| hogy a csengettyû hirtelen megnémult.~Hallgatózott. Semmi neszt
4737 26| hidegség borzongatja át. Megnézi az óráját, és látja, hogy
4738 5 | elfehérült. Az üterét akarom megnézni.~A nõ tovább beszélt.~-
4739 21| s ki akartam jönni, hogy megnézzem. Meggyújtottam a lámpát,
4740 16| akadály-bontót, a könnyet-ontót, ki megnyergeli táncoló hullámaidat, pöffeszkedik
4741 11| világos lakást. Ott talán megnyughatik.~Két nap múlva leutazott
4742 19| vánkos hûvös, s ez kissé megnyugtatja az idegeimet, lassan azonban
4743 11| Valamit dadogott. Próbálta megnyugtatni.~Csúfolta babonás hiedelmét.~
4744 12| A halál nem érdekes és megnyugtató, hanem mindenkor közönséges.~
4745 20| egyforma hosszúak. Néha megnyúlnak, makrancosan ugrálnak, felszisszennek,
4746 1 | hitrege Zeusza, aki atyját megölette, s aztán a trónjára lépett.~
4747 26| ember forró keze nyoma, megöli õt, és vágyakozik zaj, élet,
4748 7 | elkábítják, földre döntik, megölik.~Egyszer éjjel, mikor az
4749 19| rohanok bele a kardjába, talán megölöm õt, ahogy akarja, parancsolja.
4750 9 | híreket hozott.~- Akhillész megölte Hektort... Különkiadást
4751 25| konyhába ér, és nevet.~- Megöltem a boszorkányt.~Másnap ködös,
4752 24| elmúlt év alatt egészen megöregítette, szemöldökei megvastagodtak,
4753 1 | Táltosoknak, acélsárkányoknak... Megolajozta mind a kettõt, szétszedte,
4754 2 | úton futottak. Testüket megolajozták, behintették homokkal, birkóztak
4755 5 | az, hogy csak én tudom, megõrjít.~- Kérem, hallgatom. Elõre
4756 1 | és lüktetett. Félt, hogy megõrül. A fejét belemártotta az
4757 4 | természet megtaposott és megpacskolt kebelébõl szól olykor hozzánk,
4758 19| vizespalackban alig áll benn, megpállik, gyöngyözik, szinte felforr,
4759 16| csókoljátok meg az élet tüzében megperzselõdött ajkaimat.~Olyan jók és szépek
4760 7 | összeborzongott, mikor a férjét megpillantotta.~- Te vagy az? Ó, te csúnya,
4761 13| volt, a fû száraz, vörös. Megpörkölõdött a nyári láztól. Az erdõ
4762 19| gondolkoztam. Most itt van, megragad, és nem ereszt el:~- Holnap
4763 21| PROFESSZOR. Érti-e maga ezt? Megragadja a karját. Érti-e? Ötvenkét
4764 16| Csontjai zörögtek. Majd megrázkódott, s mezítelenül, fehéren
4765 26| csak a kezüket vágynék megrázni. Csak egy hangot kívánna
4766 26| és hallja, hogy a lemez megreccsen. Szemét könnyek futják el,
4767 25| felelt a cseléd, és maga is megremegett a hangjától. - Mintha valami
4768 5 | találkoztak. A nõ még jobban megrémült, mert még az õ erõsségében,
4769 6 | szemekkel tekintettek körül.~Megrémültek. Ez az ember, akit senki
4770 12| fojtogatóan édes balzsama egészen megrészegít. A nyári ég különösen fekete,
4771 2 | jókedv volt, mely õt is megrészegítette. A nedvtõl csöpögõ fák tele
4772 27| hasonlított.~Nézte a fiatalember, megreszketett, térdre roskadt. Azt hitte,
4773 27| kinyithatjuk az ajtót.~A színész megriadt. Összefont karral hallgatta.
4774 19| eszméletemet. A térdeim megroggyannak. Hátrálok, és a földre dobom
4775 11| csapások. A gyenge asszony megroskadt a nehéz gyászfátyol alatt,
4776 5 | nyitva; mellette hevertek megsárgult ifjúkori jegyzetei. Szomorú
4777 1 | apja ereje és életkedve mégse tért vissza.~Egy este arra
4778 2 | regékre, melyekben Amor megsebzi a leányok s a fiúk szívét,
4779 10| sikere tetõpontján állott, megsejtette, hogy nem született bohémnek.
4780 16| ítéletnapi viharaidban, és megsemmisít egy szemrebbenéssel téged,
4781 16| szememet, és eltûnsz elõlem, megsemmisítlek, és újra nem vagy.~Te a
4782 11| ment le.~A gyászruhás nõ megsemmisülten ült le egy kerevetre Öccsére
4783 1 | dörzsölte le lázas testét. Megsemmisülve nézett a nyugalmas, nagy
4784 18| Lehetetlen, lehetetlen.~Megsimította homlokát. A feje beteg,
4785 26| csendesen áll az ablak mellett, megsimogatja homlokát, és idegesen rágni
4786 7 | vaskarokkal tartotta, s nem bírt megszabadulni tõle. Az elõtte levõ üveglapon
4787 1 | Minden bizalmas közlekedés megszakadt közöttük, s csak a mindennapi
4788 14| háló...~Az írása ezalatt megszáradt. A papírlapokon álmos, ténfergõ
4789 27| mocsokban való hempergés megszentelte, finom fátyolt terített
4790 2 | derekát. Philomene egyszerre megszerette õt. Sajnálta anyját, kit
4791 1 | erõt gyûjt, de ha sikerült megszerettetni vele, azt is remélte, hogy
4792 26| nincs ágyában; úgy látszik, megszökött, s erre az éjjelre egészen
4793 15| tükörben. Csúnyult. Nem bírta megszokni a vidéket, s vére sápadtan
4794 5 | vigyorgással állott a csontváz.~E megszokott, furcsa környezetben ideges
4795 3 | gyõzelem.~Aladár azonban hamar megszokta ezt az olcsó dicsõséget,
4796 13| nyaraló melletti kápolnában megszólal a lélekharang~AZ APA. Harangoznak.
4797 18| szemeit, beszélhet vele, megszólíthatja, és õ felelni fog, röviden,
4798 18| magánkívül reá meredt. - Ha megszólíthatnám, ha csak megérinthetném
4799 16| magamat, hozzáléptem, és megszólítottam.~- Ó, tiszteletreméltó agg,
4800 16| inkább a jó anyákhoz, kik megszoptatják az õ síró csecsemõiket.
4801 5 | kitaláltuk az okát - már megszûnt.~Az elsõ ijedtségrohamnak
4802 18| élettel. Volt neki némi megtakarított pénze, a színházi zenekart
4803 14| gondolkozni kezdett, hogy megtalálja az elvesztett fonalat, s
4804 3 | egyszer a sakkot. Aladár megtanított játszani, s én egy hét múlva
4805 7 | halna meg, mert rajta akarja megtanulni a színpadi halált. Ezen
4806 4 | parancsszót, mely a természet megtaposott és megpacskolt kebelébõl
4807 1 | kedvét növelte, hogy fia megtartotta ígéretét. Az országúton
4808 1 | Reggel otthon, a kertben megteáztak, azután felkötötték poros,
4809 16| éjszakába, s az én lelkem is megtelik hideg, kékes holdfénnyel.
4810 27| pisztolyt. Tudom, hogy nem merem megtenni, de jó, hogy itt van, azóta
4811 6 | nagy ember volt. Mindig megtette, amit akart.~- Igazán kár
4812 21| sötét van.~A PROFESSZOR. Megtévedtem. Várjon, itt van, itt...~
4813 15| apja s az anyja. A lámpát megtisztították és meggyújtották. Künn a
4814 27| ezekért a nagy percekért, a megtisztulás pillanataiért teremtõdött,
4815 12| nyugodtan elõveszi kostökét, megtömi pipáját, meggyújtja a lámpásnál,
4816 21| A zsebkendõjét keresi, s megtörli a szemeit. Csend. Üljünk
4817 21| magát, kezébe veszi botját, megtöröli a szemeit. A bús golyók
4818 1 | fehér ruhák oly jól illettek megtört arcához, s õsz hajával,
4819 19| éjszakán mindez mintha újra megtörténne.~1907~ ~
4820 19| sikerülni fog. Ennek nem szabad megtörténni. Ez a csend, ez a karddal
4821 24| üvegszekrény csecsebecséit sorra megtörülgette. Ezen a reggelen különösen
4822 6 | Hallgattak, és mindnyájan megtörülték a szemüket.~2.~Reggel a
4823 3 | rendesen vertem õt.~Mikor ezt megtudták, az anyja, egy sovány, õszülõ
4824 16| így szólott:~- Elvtársak! Megtûritek-e, hogy az egyenlõség ünnepén
4825 20| csodásnak látott.~De egy este megült a terített asztalok mellett
4826 1 | azt hitte, hogy nyomban megüti. Fia azonban komolyan és
4827 12| Csakhogy itt vagy újra. Ugye meguntad a várakozást, s visszajöttél
4828 27| PAP~A komikus hét órakor megvacsorázott a színház épületében levõ
4829 20| Fölmászott a Gellérthegyre, megvacsorázta a vastag aludttejet, melyet
4830 3 | úton szaladtam, boldogan megvacsoráztam, s kószáltam a nyári éjszakában.
4831 19| fut át rajtam, s majdnem megvakulok a gondolat sértõ világosságától.
4832 18| látta a pénztárnál, amint megváltotta a jegyet, a zsebébe gyûrte,
4833 24| megöregítette, szemöldökei megvastagodtak, a szája is mintha sírásra
4834 18| igazat szolgáltasson, s megvédje a barbárok közönye ellen.~
4835 1 | nézett az ajtóra. Aztán megveregette a gépek nyergét, mint ahogy
4836 13| kérdezni. A mama a múltkor is megvert érte. Nagy szünet.~AZ EGYIK.
4837 1 | Erélyesen lépett föl. A megvesztegetett cselédeket elbocsátotta,
4838 1 | apjára. Majd sajnálta, majd megvetette. A mûteremben gyakorta megfordult,
4839 26| igénytelen életüket, és megvigasztalódnak. A szobába egy emberi szó
4840 22| találta az asszonyt, és megvigasztalódott.~Tíz évig éltek így, szótlanul,
4841 1 | sötét színpad egyszerre megvillan kék lila és vörös görögtûzben.
4842 7 | orvos megmérte a fiú lázát, megvizsgálta, azután félrehívta Csert.~-
4843 5 | percrõl percre jobban átalljuk megzavarni a hanggal s a zörgéssel.
4844 7 | legvadabb ölelkezésüket is megzavarta, és csókjaik édességét végképpen
4845 25| Elérte a kutat. Lábai alatt megzizzent a szalma. Újra hangot halott.
4846 10| mezõkre, melyeken sárga derekú méhek zümmögnek, hol a kamillás
4847 13| furcsán beszél, és mindig mekeg, mint a kecskebéka... Nevet.~
4848 13| elszállott. Mindenütt az õsz melankóliája lengett, s mindez olyan
4849 23| meg...~A tengerparton egy mélázó szemû, nagyon szõke fiú
4850 10| sütkérezett a falu. Az erõs melegben ujjongva forrt a tavasz.
4851 10| gyomrú vaskályha langyos meleget árasztott a szobába. Fújt
4852 10| langyos tavaszi délután melegétõl megfájdult a feje. Nagy,
4853 19| villódzások, s rohasztó melegségnek beteg rezdülései, különben
4854 27| képét idézte elõ, a két melegszürke szem csupa puhaság, szeretet.~-
4855 21| óra. A város a portól, a melegtõl egészen elfáradva, halálos
4856 15| szótlanul vesztek el a pályatest mellékutain. A tücskök a bágyadt mezõkön
4857 17| higgyük a legjobbat.~A kis mellékutcán éppen az õ ablaka alatt
4858 1 | Összeszorított fogakkal és lihegõ mellel kapaszkodott rá a nyeregre,
4859 23| össze ajkaikat.~- Ülj le mellém, Tamás.~A leány megfogta
4860 12| A szénaillat ráfekszik a mellemre, s fojtogatóan édes balzsama
4861 25| a széken egy frakk, egy mellény, egy-egy nyakkendõ.~Lement
4862 18| rendetlenségben mered égnek. Fekete mellényén egyszerû, ezüst óralánc.~-
4863 18| Két fiatal lány haladt el mellettük, s a szava elveszett a kacajukban.~
4864 7 | meghalt.~A hatalmas, atléta mellû férfi jajgatva rogyott az
4865 1 | felé igyekeznek. Csak a mellük lihegése hallatszott.~A
4866 5 | fájt a fejem, s egy különös melódia döngött a fülemben. Aztán
4867 14| fehér angyalok, kósza, holt melódiák szálltak. A ködfoltos hajnalban
4868 5 | bajait kell orvosolnunk. Méltánylom az ön ijedelmét, és belátom,
4869 16| tudósainak, hogy mindnyájan méltóan hódoljanak nekik.~A fenséges
4870 16| ölelgeti azokat, kik nem méltók reá, s míg mások lángra
4871 23| káröröm, a bosszú, a férfi méltóságos daca tükrözõdött, s a hangja
4872 6 | minél tovább nézték, annál méltóságosabbnak tûnt fel nekik ez a hideg,
4873 6 | tudják megbecsülni. A halál méltóságot ad a legutolsó koldusnak
4874 16| Belopódzol a lelkem mélyébe, s szelíden felkelted a
4875 13| AZ APA. szivarra gyújt, mélyeket szippant.~A NAGYAPA. Nem
4876 2 | és sírt óriási mezõkön, melyeknek végét sem láthatta, és imádkozott
4877 2 | azután a nagy, üres utcákra, melyekre még az éj borította sötétségét.
4878 16| nagyon elgondolkozott.~Vajon melyik a valóban létezõ: az árnyék,
4879 22| lelógatta lábait a szédítõ mélységbe. A gyermekei - éppoly feketék
4880 16| hallottam. A szürke mezõk mélységében, valahol messze, messze
4881 22| völgybe, a hegyek feneketlen mélységeibe. Körültekintett a szûk kõskatulyában,
4882 25| kamrák és benyílók homályos mélységéig, s mindenütt fájó nyilallást
4883 8 | tartotta. Az életet nem. Csak mélységes, boldog álmokat.~Egyszerre
4884 16| a napsugár érintésére a Memnon-szobor. Ottan andalogsz a csillogó
4885 23| mint egy dühös, részeg menád. Szõke fejét lehajtotta
4886 8 | Õszülõ apja a zongorán Mendelssohnnal ábrándozott. A feje megfájdult,
4887 25| továbbra is a farsang sötét mendemondái kavarogtak. A szomszéd cselédlány
4888 25| kapkod. Aztán elindul, rohan, menekül.~A konyhába ér, és nevet.~-
4889 5 | felett. És akkor már nincs menekülés.~Némán nézték az idegen
4890 11| Futni akart. Érezte, hogy menekülnie kell. Robogó vonaton, tengeren
4891 23| valósággal füstölgött.~Mindenki menekült a forróság elõl. Csak Tamás
4892 16| boldogságtól.~Egy beláthatatlan menet indult a Pantheonhoz, melyet
4893 16| kezével integetett, hogy menjek el. Megijedtem. Elfutottam.
4894 25| a kis benyílóba kellett mennie fáért-miért, mindig torkon
4895 17| csuklottak meg, s fenn a kék mennyboltban angyalok tört sírását lehetett
4896 11| erõsebben dörrent meg, s a mennydörgés a bérház kõbörtönében öblösen
4897 8 | erõsödött, végül harsogott, mennydörgött, mint az óceán s a viharos
4898 15| pillanatban az összes kocsik mennydörögve csapódtak egymáshoz. Az
4899 1 | kocsi hazafelé gördült.~- Mennyit költöttél?~Károly a viszontlátás
4900 5 | naftalin józan illatát.~- Mennyivel jobb most! - sóhajtott fel
4901 4 | megragadta, s vaskarokkal a mennykövek csattogása közt rohant vele
4902 7 | gondolta magában. Meg kell mentenem az életnek, az életem árán
4903 1 | cigarettázott. Valahogy meg akarta menteni azt az iszákos, agg mûvészt.~
4904 3 | orvosok kimondották, hogy nem menthetik meg. Õ azonban még mindig
4905 1 | hogy majd megfojtotta.~- Mentsetek ki ebbõl a szemétbõl...
4906 12| de én nem fogadtam el; mentünk lassan tovább, s õ olykor
4907 4 | megszólalt:~- Ugye, tudja, hogy menyasszony vagyok?~A fakír mosolygott.~-
4908 4 | mozgással. Odaállt a part meredek oldalára s bûvös könnyûséggel
4909 1 | De mikor a fia kihúzta a méregerõs pálinka dugaszát, egyszerre
4910 14| Háló, háló... - szólt, s a méregtõl már csaknem sírva fakadt.~
4911 17| rózsáival az enyészet dombján merengett.~Nem is tudom, milyen sokáig
4912 4 | lázasabb lett. Õ pedig egyre merészebb, szenvedélyesebb és különösebb.
4913 19| az elszánt, vérszomjas merészséget, és nem találom, nem találom.
4914 7 | nedves macskaszemeit tágra meresztette, s valami síró, fanyar és
4915 8 | mozdulatlan volt, mintha szoborrá merevedett volna. Csak a melle emelkedett
4916 15| karcsúan és kísérteties merevségben tört fel a templom tornya.~
4917 20| messze van Pest és Buda. Mérföldek és évezredek választják
4918 3 | szorítottam a kezeimet, és mérgesen vetettem magamat az ágyra.
4919 7 | pillanattól kezdve meg volt mérgezve körülöttük a levegõ, minden
4920 19| világtörténelem leheletét, végig meri-e vívni?...~- Hagyj fel ezekkel...
4921 13| öregasszony jött oda, s korsóval merített a tó vizébõl. Õ is még az
4922 5 | az élet, melyet egymásból merítettek. Annyi erejök még nem volt,
4923 5 | tárgyakat, s egymás szemébõl merítették a név nélküli, vak rettegést.
4924 5 | reánk várakozva. Ezért nem mernék most bemenni az utolsó szobába.
4925 20| suttogásával. Az éjszaka merõ zûrzavar volt. A vashidak
4926 17| nagyon sokat gondolkozott, merre menjen, hanem ment egyenesen
4927 16| nyugalmas álmomból, s most beléd merülök és imádom halvány arcodat,
4928 19| játszanak, halálosan ki vagyok merülve, alig állok a lábamon.~A
4929 25| idõben izgatott, zavaros mesékrõl suttogtak a kisváros házaiban.
4930 21| jut...~PÉTER. Tessék csak mesélni, majd én hallgatom.~A PROFESSZOR.
4931 25| szomszéd cselédlány tegnap azt mesélte, hogy a pincében boszorkány
4932 6 | vár.~Már egész legendákat meséltek róla, minõ nemes szívû,
4933 6 | aranyszõke hajú fiú volt - mesélték a többieknek. - Olyan, mint
4934 22| férkõzni, és maga is megijedt a mesétõl. Az alacsony kunyhóban valami
4935 8 | megjelent elõtte, álommá és mesévé finomulva. Látta magát,
4936 17| nehéz, furcsa illatával. Messzebb egy szemétdomb. Ember, ameddig
4937 16| és érzek mindenütt. Kék messzeség elõttem és utánam - szabad
4938 23| mólón, a holdfényes víz messzeségében keresve a ladik világító
4939 1 | Az orvos chlorálhidráttal mesterséges alvást igyekezett elõidézni.
4940 1 | olvasott, mikor egy erõszakolt, mesterségesen növesztett, jóirányú szenvedély
4941 18| tégláitól, vagy talán a meszet dörzsölte le, amint bejött?~
4942 17| puffogva hangzik fel a méta lármája meg valami eltévedt
4943 1 | hasztalan. Húsz-harminc méterrel mindig elõbbre volt.~Vágtattak...~
4944 15| de nem bír, mert el van metszve a szárnya.~4.~Ablaka elõtt
4945 8 | vérvörös ajkak lihegtek mézes, parázna szavakat.~Keményen
4946 1 | vékony cipõje levált, és mezítelen, véres lábakkal kapaszkodott
4947 10| cigarettafüsttõl émelyedett. Mezõillatra vágyott. Hûs aludttejet
4948 17| Sokáig andalgott a szomorúság mezõin. Körültekingetett. Távolban
4949 1 | mikor újra kijárnak majd a mezõre, és vésõcsengés fogja zajossá
4950 12| mindenfelé, elöntenek bércet, mezõt, s én megfulladok a haragos,
4951 23| azt álmodták, hogy egészen meztelenek. Az apró szájacskákban aranyvégû
4952 19| De magyarázd meg nekem, mibõl él akkor ez az eladósodott
4953 16| ily kiváltságot élvezzenek mifelettünk, kik éppen olyan emberek
4954 11| összedõlnek a házsorok, mihelyt kilép a kapuból. Minden
4955 8 | után nyúlt. Maga sem tudta, miként, hirtelen felállott, s valami
4956 16| az árnyék, vagy õ? S õ, miképp egész életében tanította,
4957 10| az alkonyodó szigetek, mikre az est fehér gõzei borultak,
4958 9 | szenzációs címet adta: A militarizmus garázdálkodása. Therszitészt,
4959 22| Csupa piszok és rongy mindahánya. Mit csináljak velük?~A
4960 5 | hatott rája ez a látogatás. Mindazonáltal nyugodtan állt a székre,
4961 9 | tisztán és rendesen olvashatta mindazt, amit alig egy félórával
4962 9 | elõtt állottak. Trója még mindég keményen tartotta magát.
4963 3 | agyamból szívta életét, mindenét. Láttam magam is: ott ültem
4964 12| sisteregve, nyögve hömpölyögnek mindenfelé, elöntenek bércet, mezõt,
4965 15| bizonyára boldog emberek ültek. Mindenható politikusok, miniszterek,
4966 12| érdekes és megnyugtató, hanem mindenkor közönséges.~Az orrom vérzik,
4967 1 | megszakadt közöttük, s csak a mindennapi dolgokról beszéltek egymással.
4968 4 | különös. Egy idõben a fakír mindennapos udvarlója volt. Fél hatkor
4969 27| másutt. A szerelem pedig mindennél tragikusabb. Ez ott nemcsak
4970 27| elõrelátható volt.~- Hiszen mindenre el voltam készülve. Amikor
4971 16| csak simogatják, az egész mindenség halkan sír, zokog, egyszerre
4972 26| emberhez, a szeretethez, mely mindenüvé elhatol az õ meleg, vigasztaló
4973 1 | Lemaire-rõl, dicsõítette Rodint - mindhiába. Az asztalra rakta a fényes,
4974 20| csak egypár órára.~Aztán mindig-mindig gyakrabban maradozott el.~
4975 8 | elõször zümmögve, majd mindjobban erõsödött, végül harsogott,
4976 3 | Most már nem unatkoztunk, mindkettõnk arca tüzelt a nagy indulattól.
4977 15| Mindenható politikusok, miniszterek, kik a világ sorsát intézik.
4978 5 | csókolózni, kétségbeesett dühvel, minõvel a szerelem sohasem tud,
4979 8 | tölgyfa ajtó aranyozott mintáin. Az ingóóra komoly hangon
4980 1 | bizonyossággal következett be. A mintákat összetörte, a fehér, könnyû
4981 6 | halálos komolysággal, tettének mintegy pöffeszkedõ öntudatában
4982 23| másik leány kacagása, a missek angol beszéde távoli zeneként
4983 4 | mely gyermekkorunk egyik misztériuma volt. Messze-messze tompán
4984 16| Pantheonba lépett, zúgni kezdett, mivel látta, hogy a díszes márványcsarnokban
4985 26| halálos csendben azonban még moccanni sem mer.~Amint így tétovázik,
4986 27| az élet, a szépségben és mocsokban való hempergés megszentelte,
4987 9 | kisdedet annak rendje és módja szerint megkeresztelték,
4988 6 | de már sokkal komolyabb modorban. Ajkait egy végsõ elhatározás
4989 1 | s azt mondta, majd keres módot, hogy meggyógyítsa õt.~Nagyon
4990 16| tarlott vörös bokrok csörögtek mögöttem.~Elrejtõztem, és néztem,
4991 1 | hallatszott.~A nap a felhõk mögül kibújt. Rózsás sugarai úgy
4992 20| vörös színben villogtak a mogyoró nagyságú korallok. Ezek
4993 5 | volt benézni a hálószobába; mohó tekintete elõször is férjének
4994 23| csoportok verõdtek össze a mólón, a holdfényes víz messzeségében
4995 23| lépéseivel végigjárva a mólót, azután lefeküdt, s másnapig
4996 1 | lyuk tátongott rajta. A moly ette ki. Erõs naftalinszag
4997 14| tollából, s a papíron daloló mondatokká, színes sorokká ömölt össze.
4998 14| unalmas, hideg szavakat, s mondhatatlan fájdalom szorította össze
4999 13| vagyunk.~AZ APA. Azt éppen nem mondhatnám...~AZ ANYA. Az augusztus
5000 17| és hová ment. Még azt sem mondhatom meg, hogy ez a könnyezõ
5001 17| talán szerelmes is? Nem mondjuk meg, hanem higgyük a legjobbat.~
5002 16| harapós oroszlán, és azt mondod, hogy bukjak elõtted arcra,
5003 22| messzeségbe mutatott.~- Õk - mondta-, a hegyek. A hegyek kegyetlenek.
5004 2 | meztelenül hagyta.~Valami nagyon monoton dalt suttogtak. Olyan volt,
5005 11| Fülében távoli mély vizek moraja zúgott. Hallotta a nagy
5006 3 | meredt elébem haragosan, morcosan. Minden, ami sejtelmes és
5007 18| Korán kelt, erõsen és sokáig mosakodott, és reggelenként órahosszat
5008 12| víz? Tegyék le ide. Hadd mosdjak meg egy kissé, úgyis olyan
5009 27| vörös terítõs asztalt, a mosdót. Macskazenés hangversenyt
5010 24| kezdett. Bedugta fejét a mosdótálba, lesimította nyiszlett paraszthaját,
5011 19| hogy hozzon friss vizet. A mosdótálban, a vizespalackban alig áll
5012 12| bágyasztó, langyos olajjal mosogatnák a tagjaimat.~Fáradt vagyok,
5013 10| ezüst csengettyûk.~Nyugodt mosollyal állt a dobogón. Mutatóujjával
5014 17| ázott, tavaszi fák között mosolygó kopott Krisztus oly szelíd
5015 11| sejtette. Szeptember végén egy mosolygós napon szüreten voltak az
5016 7 | õszinteség? Az ég szerelmére, ne mosolyogjál, hagyd el végre ezeket a
5017 18| nem is nézett arrafelé, és mosolyogni próbált, de minél tovább
5018 3 | Aladár elaszott alakját, mosolyogtam az érzékenységemen, s mély
5019 16| örömeteket, mivelhogy minden mosolyotok könnyekbõl születik, és
5020 26| kiszélesül egy boldog, széles mosolytól. Füléhez szorítja a kagylót,
|