4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
5021 23| Benn a villákban a síkosra mosott, napfürdõben ellankadt nõtestek
5022 18| egymásra tornyozott asztalokat mosta az unalmas esõ, s alakjuk
5023 2 | beszélget a fehér testû, moszathajú nimfákkal, miért nem szereti
5024 16| egészen, a gyorsvonatom mozdonyát, amely tovaröpített a dübörgõ
5025 15| azonban valami történt...~A mozdonyból egy kék zubbonyos ember
5026 15| riadtan zokogott fel. A fekete mozdonyok pokoli dübörgéssel vágtattak.
5027 1 | Ha hazament, atyja minden mozdulatában és szavában talált valami
5028 27| színészekre emlékeztetett, s mozdulatai bohó, vészjósló madarakat
5029 11| volna, vajon mi jön még? S a mozdulatairól, bútorairól, ruháiról fájóan
5030 19| fáradt tekintetét, közönyös mozdulatait, s minden azt mondja, milyen
5031 1 | megnézte a kerékpárokat. Mozdulatlanok voltak. A szobából a kifáradt
5032 3 | mosolygott. Én egy kibúvó mozdulatot tettem. Az utolsó rabszolga-lépést.~
5033 7 | sápadt, érdekes alakodat. Ne mozdulj. Olyan nemes vagy ebben
5034 15| küszöbön alvó kutyák csak néha mozdultak meg álmukban, s lassan-lassan
5035 27| roskadt. Azt hitte, magát Mózest látja a Sínai-hegy ormán,
5036 25| mozogni kezdtek, s ebben a mozgásban követte õket a pince, a
5037 11| évek némasága és félelme mozgássá változott át benne. De egy
5038 4 | remegtek hangtalan, furcsa mozgással. Odaállt a part meredek
5039 10| Tanítványai nagyon szerették a mozgékony arcú, tüzes szemû férfit.
5040 12| meg. Egy darabig pirosak, mozgékonyak, sejtjeik élnek, aztán lassan
5041 27| Arca fáradt és mégis csupa mozgékonyság, az élet, a szépségben és
5042 14| és az ajkai hangtalanul mozogtak.~Belátta, hogy ma nem írhat.
5043 10| színdarabjai, a görögtüzes, mûkedvelõi elõadások, az összeeszkábált,
5044 16| nem is léteznek, s e sok mûködõ lélek között magam is ijedten
5045 8 | hangon hirdette az órák múlását. Õszülõ apja a zongorán
5046 15| Mindenki dalol, pezsgõzik és mulat. Csak neki kell itt maradnia
5047 15| szonáta mégis kibontakozott. A mulató emberek hirtelen elnémultak.
5048 15| elbágyasztotta. Ez volt a mulatsága. Mióta apját, az állomásfõnököt
5049 23| mindenütt.~Csak a lányok mulattak rajta.~Esténként rendesen
5050 8 | szárnyán visszaszálljon a múltba, az álmok aranyos egébe.~
5051 10| Nem tudott ellentállni a múltnak. A cigarettafüsttõl émelyedett.
5052 1 | eltávolított valamit belõle. A múlttal való szakítás lassan, de
5053 20| dolgozott. Különös és fontos munkái voltak. Cigarettaszakértõ
5054 24| csupa fontos szám, az úr munkája, aki reggel korán a hivatalba
5055 22| azért nincs köszönet a munkájában. Mondja, mikor volt templomban? -
5056 1 | akik elvégezték tizenkét munkájukat, s bánatosak, hogy vége
5057 1 | összetörte, a fehér, könnyû munkakabátokat elajándékozgatta, s végre
5058 16| tevés-vevésnek s a fáradhatatlan munkának csillogó változatosságát.
5059 11| ajtóban egy kék zubbonyos munkás fáradságosan véste ki a
5060 1 | a javíthatatlan reggeli munkásokat. Az öreg, ha jól vált le
5061 16| fáradt tudósokat elhívod a munkától. A tanuló leányok incselkedésedre
5062 10| gyenge csipogás, csendes munkazaj hallatszott. Ezer szín és
5063 17| az egész élet ragyogását mutatta meg a szûk börtönök lakóinak.~
5064 1 | Károly komoran ment el mûtermébe.~Ezután a szülõk már bizalmatlanul
5065 15| acéldróttal szétvágva, s mutogatta, mily fehér belül. Ida,
5066 4 | ne hagyja elveszni. Hogy mûveljen csodát, hívjon egy hajót,
5067 1 | beszélt még a Louvre-ról, mûvészbarátairól, a színházakról, nagy terveirõl,
5068 18| mintha rá lenne bízva, hogy a mûvészetnek ebben a mûvészietlen és
5069 18| hogy a mûvészetnek ebben a mûvészietlen és kegyetlen korban igazat
5070 1 | menteni azt az iszákos, agg mûvészt.~Nem sikerült semmi sem.
5071 18| haptákba vágta magát, mint a muzsika öreg közkatonája. A hangversenyteremben
5072 1 | gyöngyöz és friss pezsgéssel muzsikál a hideg poharakban. Pálinkát,
5073 20| A levegõ harci kürtökön muzsikált.~„Két hónapja nem voltam
5074 26| Hangot hall, meleg, puha, muzsikás leányhangot, és a szoba
5075 27| pedig berúgtak a komisz muzsikától. Bundapálinka kell nekik,
5076 13| hidegek és hígak voltak. A nádas felé haladtam, s ott mintha
5077 16| csábító!...~A kék, párázatos nádbozótokon, az õserdõkön te andalogsz,
5078 16| cipõjét, a harisnyáját és a nadrágját. Csontjai zörögtek. Majd
5079 14| vinnyogó, kegyetlen hangot. Nadrágzsebébe dugta a kezét. Szája elpityerdült
5080 27| aztán pisztolyára, mely a nadrágzsebében púposodott.~Vidéken, vidéki
5081 5 | s a bútorokból kiáramló naftalin józan illatát.~- Mennyivel
5082 1 | ember félt ettõl a világban naggyá nõtt óriástól, kit maga
5083 13| aki jó lesz, az kijön a nagyapával.~A gõzölgõ vacsorát hozzák.
5084 13| szobába, s felolvasunk a nagyapónak valami régi történetet a
5085 13| egyszeriben. Jöjjetek a nagyapóval. Ne féljetek. A sötétben
5086 23| csak azért küldte ide a nagybátyjával, egy kecskeszakállas, korhely
5087 25| figyelmesen, komolykodva nagybetûs könyv fölé hajolt. Látszott,
5088 6 | forgópisztolyt, akkora volt, mint egy nagyobbacska tollkés, és csodálkoztak,
5089 16| jók és költõk vagytok, s nagyobbak minden imádkozó leányoknál
5090 12| fekete, s olyan izzók és nagyok rajta az aranycsillagok.
5091 26| bankban... Bizonyára zavarom nagysádot, de... azt hiszem...~A hang
5092 16| Hosszúra nyúlva, gigászi nagyságban.~A bölcs csontos testét
5093 1 | ajánlkoznak az összetört nagyságoknak: dologtalan pénzkirályokat,
5094 20| színben villogtak a mogyoró nagyságú korallok. Ezek a gyöngyök
5095 13| nyaralóktól, mint a kaptárok. A nagyteremben játszott a cigány valami
5096 8 | valakit. Nem volt senkije. A nagyvárosban egyedül élt. Az éhenhaláshoz
5097 9 | tele volt még szûztiszta naivsággal és poézissal. A marólúgot
5098 26| azokra a kollégáira is, akik nála jobb szivart szívnak, de
5099 6 | nekem? Én. Ki nagyobb úr nálam? Senki. - A világ tõlem
5100 5 | földszinten, s õ háziorvos volt náluk. Egy év elõtt megmentette
5101 16| gondolkodtak, hogy õk sem különbek náluknál, s lassan-lassan ezeket
5102 23| fejébe, s kezébe adta a piros napernyõjét. A hosszú fiú csak állt
5103 23| Kendyékkel. Várj. Vidd haza a napernyõmet meg a kabátomat is.~A jó
5104 23| vigyorogva, fütyülve kirohant a napfénybe, a sárga és vörös színben
5105 17| mintha õrültek lennének a napfénytõl, a virágoktól, a lányoktól,
5106 22| csendességben. Ember több napi járóföldre sem akadt. Mikor
5107 2 | megígérte Venusnak, hogy három napig tiszteli, ha visszaadja
5108 1 | társulattudósítások, sem a napilapok személyhírei nem hoztak
5109 6 | ornátusban ülõ ura.”~3.~A temetés napján éles szél fütyült, a fiúk
5110 20| Pestre, majd a bútorokat is. Napközben azonban dolgozott. Különös
5111 3 | SAKK-MATT~EGY HÁZITANÍTÓ NAPLÓJA~Egyszer este az apám sugárzó
5112 6 | lefekvés elõtt ezt írta be a naplójába:~„Különösek ezek az emberek!
5113 1 | pénzkirályokat, tartalmatlan naplopókat, magához hasonló szerencsétlen
5114 1 | hogy ezek a néma-tétlen napok õt is meg fogják látogatni,
5115 1 | eltölthette a végtelennek látszó napokat.~- Te Károly!.... - szóltak
5116 10| Kovács, s rágondolt azokra a napokra, mikor külföldön egymagában
5117 19| elviselni. Mit gondolsz, ha Napóleon az austerlitzi ütközet elõtt
5118 16| te halovány csodálatos napom, te leheletszerû ezüstvirág,
5119 17| sápadt, fekete fiú, aki naponta tisztán, elegánsan jön-mén,
5120 7 | pók. Nem volt sem éje, sem nappala. Várakozott a percre, mikor
5121 13| APA. Augusztus végével a nappalok nyáriak, de éjjel már õsz
5122 17| végû szobának szállította a napsugarakat. Nagyot kortyintott a részegítõ
5123 1 | ingyen venni. A hivatalnok, a napszámos nem így pihen. Tudják is
5124 16| az árnyék.~Aztán, mikor a napszekér vértajtékos, lihegõ lovakkal
5125 23| hõségben kiszökött az izzó napzáporba... Az õ bolond, fájó feje
5126 16| hullámain csendesen vitorlázó naszád, te sziget, hol a boldogok
5127 15| marokkal szórják az aranyakat. Nászutasok. A nõ megcsókolja az urát,
5128 2 | õt is megrészegítette. A nedvtõl csöpögõ fák tele voltak
5129 19| a fák, a mezõk. A zöld négyszög közepén áll Orlay, nyugodtan,
5130 6 | kezekkel feküdt elõttük. Néha-néha mintha valami jeges fuvallat
5131 15| pitypangok. Leszakított néhányat, és pehelylámpást játszott.
5132 6 | szobára. A szomorúság föléjük nehezedett, reájuk hasalt, beleette
5133 10| érezte, hogy nemzedékek átka nehezedik reája. Nyugodtan élõ, református
5134 18| volt a legelsõ. Hét órakor nehézkesen és komolyan felbotorkált
5135 23| fülébe súgta:~- A bolond, a nehézségtörõs... Nem tudod? A múltkor
5136 5 | Uram, bocsásson meg, ne nehezteljen. Gyújtsa meg a szomszéd
5137 13| A tó csupa láp és hínár. Néhol egészen kiszáradt.~AZ ANYA.
5138 27| szenvedéseid, és megadatik néked a boldogság teljessége,
5139 14| egy élõ állat. Erre aztán nekifeküdt, a vasrudakat darabokra
5140 18| emberek küszködtek vele, nekimentek, a villamosok csörömpöltek.
5141 22| asszonynak. Lihegve, izzadva, nekipirosodva csapta a csákányát a sziklába,
5142 18| hosszú ujjaival, azután ismét nekitámaszkodott a széknek, mint a többi.
5143 4 | nõtt. Õrültség lett volna nekivágni a tomboló szeleknek.~A fakír
5144 3 | el sem tudtam volna lenni nélküle.~Rendesen késõ este vetõdtem
5145 5 | szemébõl merítették a név nélküli, vak rettegést. A gégéjük
5146 1 | õt. Érezte, hogy ezek a néma-tétlen napok õt is meg fogják látogatni,
5147 25| világába. Mind a ketten némák voltak.~Az óra sétálója
5148 16| roskadok. A szobában halálos némaság lebeg. Majdnem felsikoltok
5149 11| összes kétségbeesése, évek némasága és félelme mozgássá változott
5150 17| ellát, sehol. Ebben a nagy némaságban pedig fojtogatni kezdette
5151 23| egyformán rendelkeztek vele, s nemegyszer elemi iskolás lányok is
5152 18| leszámolt az élettel. Volt neki némi megtakarított pénze, a színházi
5153 17| közé. Távolban a szomorúság nemtõje megfordított fáklyával állott,
5154 11| emlékkõvé csiszolják, és a halál nemtõjének faragnak fantasztikus szomorú
5155 11| fordított fáklyájú, búsuló nemtõk, síró angyalok, csonka piramisok.
5156 10| az élet katonája, mintha nemzedékeknek adott volna tanítást és
5157 9 | pár év múlva az újságírók nemzetközi egyesületének tiszteletbeli
5158 1 | nõtt óriástól, kit maga nemzett. Félt a saját vérétõl. Eszébe
5159 23| fájdalmas dalt - valami orosz népdalfélét -, melyrõl már messzirõl
5160 10| harangláb. És õ is!~A falu népe alig akart hinni a szemének.
5161 2 | nyomban otthagyta a készülõdõ népet, szótlanul ágyába bújt,
5162 16| félkegyelmûek arcmásával.~A felséges népnek azonban ez sem tetszett.
5163 2 | orvosokért küldött. A házi népség ijedten súgott-búgott. Az
5164 2 | ereiben meghûlt a vér.~A tér néptelen volt.~Az ég lassan derengett.
5165 16| borult. A kertész lépteinek nesze, kaszájának csengése messzire
5166 13| lámpába néz. A nagyapa, mikor neszét veszi, hogy nem figyelnek
5167 18| léptekkel szálltak tovább a neszfogó, piros léniás gyökérszõnyegen.
5168 27| ragasztotta.~- Te - hebegte a neuraszténiás fiú -, én ma meg fogok dögleni.~
5169 5 | egymás szemébõl merítették a név nélküli, vak rettegést.
5170 5 | félelem mindig oktalan. Ha van neve, ha kitaláltuk az okát -
5171 27| emberiség örök fájdalma nevében. Menj békével...~A színész
5172 10| rótta be az egyszerû magyar neveket: Zöldi, Virágh, Kovács,
5173 9 | kalapjait. A szegény leány maga nevelte fel Fülöpöt. Beíratta az
5174 16| égett lelkemet, és én nem nevetek a ti kisírt szemetekbe.~
5175 23| és megbénította izmát. A nevetéshullámok egyre emelkedtek, dagadtak,
5176 25| kivájt tökben, és rémült nevetéssel táncolták körül. Ez a nevetés
5177 2 | nyáron mosolyog, tavaszkor nevetõ, õsszel szomorú. S ezen
5178 6 | legutolsó koldusnak is. Nincsen nevetséges halott. Haljon meg a király
5179 15| álmai voltak, nem beszélt, nevetségesen széles, keményített szoknyában
5180 18| szemöldökeit, és a közönséget nézegette. Mellette egy gondosan fésült
5181 8 | azonban fagyos hidegvérrel nézelõdött maga köré, a forgópisztoly
5182 4 | Mindig a szemébe kellett néznie. Emlékezett, hogy egy idõben
5183 27| betekintett a színpadra. A nézõtéren dörgedelmes tapsorkán zúgott.
5184 20| végtelenbe nyúló körmenet. Nézte-nézte, hosszan, bambán, értelem
5185 23| holdvilágban. Mi az ablakon át néztük. Arcát a hold felé fordította,
5186 3 | mi pedig képeskönyveket néztünk, kibámultunk az ablakon,
5187 19| hogy ellenfelemnek szemébe nézzek. Az arcom ég, szemeimben
5188 21| sötét van.~A PROFESSZOR. Nézzen a vízre. Milyen szép lehet
5189 13| régiek közül való vagyok. Nézzetek meg jól. Egész délután dolgoztam
5190 2 | duzzadó patakokban látta a nimfákat, az undinéket, aztán szólítgatta
5191 2 | fehér testû, moszathajú nimfákkal, miért nem szereti az agg
5192 6 | legutolsó koldusnak is. Nincsen nevetséges halott. Haljon
5193 5 | szomorú volt e hajlékony nõalak, amint fehér fogai bevilágítottak
5194 1 | Szépen haladt, s kedvét növelte, hogy fia megtartotta ígéretét.
5195 1 | erõszakolt, mesterségesen növesztett, jóirányú szenvedély legyõzi
5196 5 | s ettõl idõnként kemény, nõietlen szorítást kapott. Nem volt
5197 5 | babonás köznépet s a féltékeny nõket. Az asszony várta a reggelt,
5198 15| s kedveskedve udvarolt a nõknek.~- A hölgyek... a hölgyek...
5199 13| komikusan hadonászva óriásokká nõnek. A kisfiú halkan, száját
5200 9 | oda:~- Ciceró! Garmond! Nonpareille!...~- Tördelni...~Egy év
5201 16| egészen elfelejtettem a tücsök nótáját. Két vagy három éve lehet
5202 25| álmosan cincogtak, a duhaj nóták lassan belefulladtak a borba
5203 15| lelkészt, s egy pattogó magyar nótára gyújtott. Érces, vidám hangja
5204 25| már fényes nappal is félt. Nótázó kedve elmúlt, szeme beesett.~
5205 23| mosott, napfürdõben ellankadt nõtestek kéjesen nyújtóztak a puha
5206 26| égnek. Benn a szobában is november van.~Semmi nesz.~A csend
5207 15| Nagy porfellegeket verve a nyáj jött haza a legelõkrõl,
5208 24| falon, tengerek hullámoztak, nyájak legeltek. Egy szomorú, parókás
5209 16| test.~Mikor ezt elgondolta, nyájasan és bölcsen mosolygott.~Sokáig
5210 2 | levelû fák közül látta még a nyájat, az agg és bölcs pásztorokat,
5211 2 | Este, mikor elszökhetett a nyájtól, mégis ide jött mindig.
5212 18| kiszögellõ gallér szorult a nyakához, kissé régimódi, de nem
5213 5 | aztán felkapaszkodik a nyakig, végre az ajkunkat veri,
5214 15| lázfoltos arccal, dacosan meredt nyakkal forgott. Körülötte szürke
5215 25| frakk, egy mellény, egy-egy nyakkendõ.~Lement a pincébe szénért.~
5216 18| nem feltûnõ, rozsdabarna nyakkendõje pedig többször körülfutva
5217 4 | fakír.~Még mostan is a régi. Nyakkendõjét lazán köti meg, hideg eleganciával
5218 3 | és ügyetlenebb lettem. A nyakkendõm vagy nagyon vastag volt,
5219 7 | hüllõkarjaival ölelgette, és undok nyálas szájával kiszívta belõle
5220 26| s ekkor olyan, mint egy nyálkás, homályos szájpadlás, melybõl
5221 13| szeptember, a vénasszonyok nyara? Talán meg sem érjük...~
5222 13| tûz, ég a háztetõkön s a nyaralók fehér falain. A nyárfák
5223 13| fürdõépületben még zúgtak a szobák a nyaralóktól, mint a kaptárok. A nagyteremben
5224 15| az éjszaka. Néhány sovány nyárfa meg pár fûzfa magasodott
5225 13| nyaralók fehér falain. A nyárfák a távolban néha megmozdulnak,
5226 26| terpeszkedõ csend. Dühösen nyargal egyik helyrõl a másikra,
5227 1 | s haladtak eszeveszett nyargalásban. Sokszor átugrottak egy-egy
5228 1 | acéltaposóba. A fia izgatottan nyargalt nyomába, s homlokáról csurgott
5229 1 | országúton vak sebességgel nyargaltak. Az öreg sokszor elhagyta
5230 13| Augusztus végével a nappalok nyáriak, de éjjel már õsz van.~A
5231 26| már mind aludni tért, a nyárspolgári pamlag, a kövér karosszék,
5232 1 | valót, valami alantast és nyárspolgárit. S gyûlölni kezdte õt. Érezte,
5233 18| Pár ajtó csapódott be, nyekergett az ágy, amint a vendégek
5234 20| vékony ujjai között. Aztán nyelvészkedett. Törökül és asszírül tanult.
5235 1 | mellel kapaszkodott rá a nyeregre, s bámulatos szívóssággal
5236 1 | Aztán megveregette a gépek nyergét, mint ahogy az induló zsokék
5237 22| zengett az ég, s villámok nyerítettek végig a völgyekben, az öreg
5238 5 | állott, a középen kényelmes nyersselyem bútorok terpeszkedtek. Az
5239 9 | keresztségben Fülöp nevet nyert.~Érette nem versengett hét
5240 4 | táncolt.~A hajó ájulatos nyikorgással, sziszegõ kötelekkel kikötött.
5241 25| mélységéig, s mindenütt fájó nyilallást keltett a szívekben.~Anna,
5242 7 | nevettek. Most azonban agyába nyilallt a gyilkos, fekete tréfa.~-
5243 24| kiáltott rá, erõsen rázta:~- Nyílj ki már... te... buta.~Egy
5244 27| másutt operákban, kertekben nyílnak az asszonyok, és a kertben
5245 6 | egymástól. Lesték az ajtót. Nem nyílott ki. Máskor, ilyen idõben
5246 27| acélból volt. A rövidre nyírt, szõke haj egy kemény római
5247 15| volt. A táncosát megkérte, nyissa ki az ablakot. A kékülõ
5248 24| mosdótálba, lesimította nyiszlett paraszthaját, felvette szürke
5249 1 | erõrõl, mely egy új kort nyit meg, s hatalmasabb újításokat
5250 15| jutott el a kapuig, s már nyitni akarta, mikor megragadta
5251 12| vérhullámok sisteregve, nyögve hömpölyögnek mindenfelé,
5252 14| tágra meredt szemekkel, nyöszörögve ült fel az ágyában, elõrehajolt,
5253 24| amely a kisasszonyé volt, a nyolcéves Ilonkáé, aki tavaly halt
5254 18| asztalon, a bútorokon semmi nyom, mintha nem is emberi lélek
5255 1 | fia izgatottan nyargalt nyomába, s homlokáról csurgott a
5256 3 | mintha odalehelt aranyfüst nyomai lettek volna. Önkéntelenül
5257 10| lépdelt az alvó, fehér házak nyomán. A poggyászát maga vitte.~
5258 6 | Mindenki érezte szelleme nyomását, s nem tudott neki ellentállni.
5259 22| a csend állandóan olyan nyomasztó volt azon a vidéken, hogy
5260 9 | Homérosz mint õrült rontott a nyomdába.~A harctérrõl végtelenül
5261 9 | napról napra szaporodtak. A nyomdában alig gyõzték a munkát.~A
5262 12| Annyi fekete, megaludt vér nyomja szájpadlásomat, a garatomat,
5263 22| gyermeke született, s a nyomor most már teljes erõvel rázta
5264 8 | Magára eszmélt.~Újra oly nyomorult volt, mint elõbb.~1906~ ~
5265 9 | csörömpölõ telefonok, a frissen nyomtatott lapok, melyekben tisztán
5266 2 | s a távoli élet egyhangú nyüzsgése tompítóan kopogott füleiben.
5267 5 | Máskor ily idõben mindig nyugalmasan aludt. Ezen az éjjelen azonban
5268 23| lesoványodva, az erõs úszók nyugalmával, és paskolta, verte, sodorta,
5269 1 | Károly!.... - szóltak hozzá a nyugalmazott bankigazgatók, míg az öreg
5270 15| toporzékolni, hogy szülei nyugalomban virultak. A szíve a torkában
5271 27| valamit fogni ebbõl a halálos nyugalomból is.~A komikus odament a
5272 16| vértajtékos, lihegõ lovakkal a nyugati ég peremére ért, leült egy
5273 10| Csontos ökle az asztalon nyugodott.~Meredten és feszülten állt,
5274 5 | görcsös kezei az övéiben nyugodtak, s nem tudtak egymástól
5275 16| embert, az isteni férget, a nyugodtan-rontót, az akadály-bontót, a könnyet-ontót,
5276 15| pezsgõspoharat.~Mindenütt fény, nyugodtság, kényelem. A kupékban francia
5277 14| szorult. De mégis gyõzött nyugodtsága. Hidegen leemelte a kagylót,
5278 15| A várakozó utasok mindig nyugtalanabbak lettek. Végre megérkezett
5279 5 | ritkán marad el, ön várta, nyugtalankodott miatta. Itt az egész kísértetmese
5280 23| fürdõvendégek féltek és nyugtalankodtak, de azért senkirõl sem beszéltek
5281 26| hamu mered a szemébe.~A nyugtalanságtól már majdnem hangos sírás
5282 24| karácsonyfát díszítik.~Az apja felé nyújtja.~- Az angyalkák hullatták
5283 18| feléje emelte, és kezet nyújtott, mintha már régen ismerték
5284 19| ez a karddal való álmos nyújtózkodás pedig már egészen elveszi
5285 23| kelletlenül, mintha csak nyújtózkodnék, átölelte a lányokat, és
5286 17| Körültekingetett. Távolban széles mezõk nyújtózkodtak, szélmalmok forogtak, kocsik
5287 23| ellankadt nõtestek kéjesen nyújtóztak a puha pamlagon, és érezve
5288 25| agyában a gondolat. Kebléhez nyúl. Görcsös ujjai õrült erõvel
5289 12| zsebkendõm megtelt piros, forró, nyúlós vérrel. Gondoltam, majd
5290 1 | kikandikáló nagy homlokára. Orra nyúltabb s arca férfiasabb és erõsebb
5291 9 | Therszitészt, a folyton locsogó és obstruáló politikust egy pompás krokiban
5292 27| feküdtem neki a falnak. Az ócska keringõk orromat facsarták,
5293 16| piszkos kereskedésekben ócskavasként árulják, a gépész meghalt,
5294 23| a fák aludtak, a tenger odaadóan adta át magát a nap csókjainak,
5295 1 | az italt, a vén cselédnek odaadta az aranyóráját, csakhogy
5296 4 | hangtalan, furcsa mozgással. Odaállt a part meredek oldalára
5297 4 | hajóállomásra.~Két perc alatt odaértek. A fakír talpra állította
5298 14| Hidegen leemelte a kagylót, s odahajolt a szótölcsér felé:~- Háló,
5299 7 | A sárga selyem csodaruha odahullott lábai elé.~- Tessék.~Cser
5300 5 | Aztán egyik cselédem is odajött. Összefogózva vártunk. Alig
5301 4 | lapultak.~A hajóállomás még odalátszott hozzájuk. A bódéban a kirándulók
5302 3 | fényfoltok remegtek, mintha odalehelt aranyfüst nyomai lettek
5303 27| nyugalomból is.~A komikus odament a szekrényhez, kivette ruháit.
5304 18| Bolondság - mondta. Aztán újra odanézett.~Otthon az ágya fölött lógott
5305 24| ajtóhoz ment, fülét erõsen odanyomta, s hallgatta, hogyan lélegzenek
5306 7 | szemfényvesztés, melyben õ csak egy odarántott, buta szereplõ. Hónapokig
5307 26| gondolat villan át agyán.~Odarohan és csönget. Arca kiszélesül
5308 7 | színpadi cafrangokat.~Cser odasietett a tükör elé, megfogta feleségének
5309 26| egészen magában lesz... Odatelepszik melléje, és lesi a lélegzetét.
5310 3 | arany csillag, mint valami odatûzött drága ék. Körülötte halvány
5311 2 | piedesztálra. Egy katona hirtelen odaugrott, s egy kis ércszilkében
5312 7 | sírni. Egyszerre azonban odavillant rémült tekintete az üvegre,
5313 11| fésülködött. Leült egy tág, ódivatú karosszékbe, s mozdulatlanul
5314 13| egy szomorú, szürke alak õdöngött. Valami öreg banya rõzsét
5315 20| Határozatlan, szomorú alakok õdöngtek elõtte. Gyümölcsöskofák,
5316 20| régi óra állt a szobájában. Ódon üvegharang borult reá. Az
5317 8 | hajolt. Néma volt. A faváz öblében halkan szunnyadtak Beethoven
5318 15| erõsen összeszorította, hogy öblösebb legyen a hangja, s kedveskedve
5319 11| kezdett hullani.~Végre írt öccsének, hogy hozzá megy lakni,
5320 11| megsemmisülten ült le egy kerevetre Öccsére tekintett. Az erõs férfi
5321 10| tanító beszélt. Csontos ökle az asztalon nyugodott.~Meredten
5322 10| színházba járt. Keményen öklelõdzött a kegyetlen élettel. Ha
5323 12| ki.~Prüszkölve, köhögve öklõdöm és vérzem.~Iszonyú! Iszonyú!~
5324 8 | réz- és acélfonal meg négy ökörbél idézett elõ - vége volt.~
5325 19| valami lángbokor magához ölel, a lánghullámok pedig átcsapnak
5326 7 | akart siklani a szép férfi ölelésébõl. Cser elengedte. Kimerülten
5327 5 | még hevesebben viszonozta öleléseit és csókjait.~A lámpák halkan
5328 16| könyörületesek vagytok hozzájuk.~Ölelésetekbõl nem származik kín és szenvedés,
5329 16| festék van, és lelke tüzével ölelgeti azokat, kik nem méltók reá,
5330 7 | egykor hideg, hüllõkarjaival ölelgette, és undok nyálas szájával
5331 19| ellenfelem pedig szinte magába öleli halálos vágásaimat.~Támadni
5332 24| gyújt. Liláskék füstfellegek ölelik körül a lámpát.~Jánoska
5333 23| te szamár... te... te... Ölelj meg... akarom...~Tamás vállat
5334 5 | volna õket a félelem e vad ölelkezésében, a csókok e szilaj zivatarában,
5335 7 | gondolat azután a legvadabb ölelkezésüket is megzavarta, és csókjaik
5336 11| várt reá. Hosszan, némán ölelkeztek. Boldogok voltak. A sápadt
5337 5 | arcuk elmondott mindent; így ölelnek, így csókolnak a gyermekek,
5338 16| halálhoz, s mégis forrón ölelõ karokkal szorítjátok magatokhoz
5339 23| Tamást kézrõl kézre adták, ölelték, csókolták, csiklandozták.
5340 18| röpültek. Künn a hûvös folyosón öles léptekkel szálltak tovább
5341 21| hogy szeretnék törni-zúzni, ölni... Ez az elveszett nap az
5342 12| fehér ruháját, s feketét ölt. Sápadt arcához kitûnõen
5343 12| maszatos vagyok, mintha embert öltem volna.~Az öreg bácsi leül
5344 16| gyilkos, ó Tenger!~Felém öltögeted ezer apró vipera-nyelvedet,
5345 1 | dolgozókabátját, s õ is magára öltötte azokat a ruhadarabokat,
5346 10| szûzi fehér virágleplet öltöttek magukra, mint az áldozni
5347 6 | faládában a halottak egyszerû öltözetében pihen, és vár, vár.~Már
5348 5 | a bolond, unalmas élet? Öltözködés, vetkõzés mindennap, e két
5349 7 | Az asszony készen volt az öltözködéssel. A gyémántfejû tût fekete
5350 4 | meg, hideg eleganciával öltözködik, s úgy lép eléje, mintha
5351 27| amikor feltekintett, az öltözõ üres volt. Nem tudta, mi
5352 27| halotti orral, és látta az öltözõt is, a díványt is üresen.~-
5353 3 | került a sor, az agyamra ömlõ vértõl szinte vakon, az
5354 18| a két lapos tölcséren át ömlött volna beléje. Nem sokat
5355 14| mondatokká, színes sorokká ömölt össze. Izgalmas virradat
5356 5 | második emeletre. Bízom önben. Ön nemes férfi. Ön tudós.
5357 11| üzletben egy deres hajú úr önelégülten tárgyalt egy síró özveggyel.~
5358 9 | ügyvéd állott, ki sértett önérzetében „teljesen visszavonult a
5359 10| szégyenkezve, majd hideg öngúnnyal olvasni kezdte régi, poros
5360 5 | pamlagra.~- Azért jöttem önhöz, uram - kezdte -, mert becsületes
5361 3 | aranyfüst nyomai lettek volna. Önkéntelenül is a titokzatos ház felé
5362 9 | szélesre nyílt, lázas szeme önkénytelenül is a régi istenek elmosódott
5363 8 | felállott, s valami ájulatos önkívületben az ablak mellett termett.
5364 7 | fényében örökre elvesztette önmagát, s alkalmatlanná lett az
5365 5 | meginni ezt a pohár vizet. Önök ideges nõk. Sok Maupassant-könyvet
5366 16| pokoli recsegésében vizet öntesz hörgõ szánkba, hullánkkal
5367 18| melyet a halotti lárva után öntöttek. Pontosan emlékezett halálának
5368 6 | tettének mintegy pöffeszkedõ öntudatában meredt rájuk. A szívük megdobbant:
5369 1 | dohányzott, s lassan visszanyerte öntudatát. Korán kelt, ide-oda lézengett,
5370 9 | istenasszonyokról álmodott, és ajkán öntudatlanul csendültek meg az elsõ édes
5371 20| megdobbant a szíve. Valami önvádat érzett, és elpirult, mintha
5372 26| feszítheti mellét. Máskor önzõ és ideges, még irigykedett
5373 18| passziója. Szerette a zenét önzõen és szenvedélyesen, s a füle,
5374 13| nem szégyellem magamat. Az ördögbe is, augusztus van, nyár
5375 13| valója. Aztán egy fájós lábú öregasszony jött oda, s korsóval merített
5376 22| szirtrõl. Egy fekete ruhás öregasszonyt látott, meggörnyedten, alázatosan,
5377 25| A lámpa rápislogott az öregebbik cseléd durva arcára, mely
5378 10| arcával, mintha egy szemet sem öregedett volna meg húsz hosszú év
5379 8 | langyos napsugárban. Az õsz öregek az asztalfõnél ültek. Hol
5380 13| válogatja ki neki?~AZ EGYIK. Az öregembereknek a lábuk is rossz, lötyögõs,
5381 13| akarsz?~AZ EGYIK. Rossz lehet öregembernek lenni.~A MÁSIK. gondolkozik.
5382 18| sötétebbé válnak a bor és az öregség csúnya piroslila rózsái.
5383 20| élességgel látta, hogy õ az. Az öregúr szótlanul elhaladt mellette.~
5384 16| te nagy forradalmár, te örök-nyugtalan, te közönyös gyilkos, ó
5385 16| nem rettenek meg tõled, ó örök-rontó, frigyet bontó, vért ontó.
5386 2 | félhomály volt már. Csak az örökláng lobogása világította meg
5387 22| munkát, unták egymást. Bianca örökösen fekete szoknyát, fekete
5388 24| öntudatlan, szívdobogtató öröme, s csak annyit tudott kinyögni:~-
5389 11| sápadt asszony valami zord örömet érzett. Mi történhetik ezután?
5390 16| hasonlatos a koporsóhoz, örömetek a szenvedéshez, és életetek
5391 16| én szeretem a ti szomorú örömeteket, mivelhogy minden mosolyotok
5392 18| arca felrobban a fortissimo örömétõl, és bõrén még sötétebbé
5393 16| lányai...~A VÖRÖS ÜNNEP~Örömmámorban úszott az egész világ. Az
5394 16| és te háztetõkre, iszonyú örvények háborgásába viszed õket,
5395 15| vize locsogott, s a sötét, örvényes víz egészen szobájukig feketéllett.
5396 8 | sápadt.~Egy szédületesen örvénylõ szerelmi dalba kezdett.
5397 3 | kezét, de pár perc múlva összebarátkoztunk. Ettõl fogva azután mindennap
5398 15| falut. A törpe, fehér házak összeboruló tetejükkel olyanok voltak,
5399 13| egyszerre aztán megijed, összeborzad, s feltekint, mintha kriptába
5400 1 | meg fogják látogatni, s összeborzadt.~Egyszer este elvitette
5401 5 | végre az ajkunkat veri, majd összecsap a fejünk felett. És akkor
5402 11| kimenni. Azt hitte, hogy összedõlnek a házsorok, mihelyt kilép
5403 10| mûkedvelõi elõadások, az összeeszkábált, sátoros színházak, és elõször
5404 26| birtokába vesz, megdermeszt, összefagyaszt mindent.~A sovány, fakó
5405 5 | egyik cselédem is odajött. Összefogózva vártunk. Alig öt perc múlva
5406 25| egész világ, és aztán minden összefolyt a szeme elõtt.~Egy régi
5407 15| Aztán leült a fûbe. A sínek összefolytak a szeme elõtt. Már a sárga
5408 27| ajtót.~A színész megriadt. Összefont karral hallgatta. Aztán
5409 14| vér is kering. A hosszú, összegombolyodó zsinórok meg úgy tûntek
5410 6 | az eget nézem...~Nyomban összegyûjtötték a pénzt, s elhatározták,
5411 6 | elhatározás groteszk dacában összeharapta, hirdetve, hogy akart és
5412 24| elõször, hogy fázik, és mellén összehúzta a kendõt.~A láng lassan
5413 6 | szél fütyült, a fiúk jól összehúzták a kabátjukat. Rozsdavörös
5414 27| társult, s ezek a szagok összekeveredtek, megcsiklandozták a színházba
5415 23| pedig a nyugtalan víz már összeölelkezett a szürke esõvonalakkal.
5416 16| olyan halkan, hogy egészen összeolvad a lelkem zenéjével. Álmodozó
5417 15| cirpeltek. Rekedt hegedülésük összeolvadt a csengettyûk zajával. A
5418 3 | felém a gyakorlattéri portól összepiszkítottan, elfáradva, és mégis ruganyosan.
5419 27| bekormozott szemöldökei összerándultak.~A fiatalember nem felelt,
5420 27| a páholyban, a kakasülõn összeremegtek a szívek. A pap prédikált,
5421 7 | Éjfélkor, mikor Cser csaknem összerogyott a fáradtságtól, így szólt
5422 22| lakott. A fából és vályogból összerótt házikót meztelen hegyormok
5423 24| telepszik. Jánoska is felkel, és összeszíjazza iskolakönyveit, a rajztömböt
5424 15| ilyenkor este a valóság összeszövõdött a képzelõdéssel.~Fölkelt
5425 20| hallatszott a fõváros pihegése, összeszûrõdve a mezõk csöndjével, a zenés
5426 22| visszavágnak, földre csapnak, összetipornak. Nem akarják...~- Buta beszéd -
5427 5 | szerelem sohasem tud, csak az összetiprott ember félelme. Az orvos
5428 1 | következett be. A mintákat összetörte, a fehér, könnyû munkakabátokat
5429 1 | esett le. A gép kerekei összetörtek, küllõi meggörbültek, de
5430 11| asszony alig látszott, amint összetörten egy kopott fotelben ült,
5431 24| erkélyfolyosóra ért. Apró térdei összevacogtak a hidegtõl.~A feje elõrekonyult,
5432 3 | elõtt egy csomó báb hevert.~Összevissza húzogattam a figurákat,
5433 10| szürkülõ, üres teremben, és összevont szemöldökkel gondolkozott.~
5434 19| cselekszik, s egy mai historikus ösztönével érzi meg a világtörténelem
5435 18| Holnap hajnalban, pont ötkor indul a vonatom. Akkor megyek...~
5436 1 | mint akinek egy pompás ötlete jön. Elsápadt. Az eszme
5437 19| Hagyj fel ezekkel... Fél ötre. Készülõdjél.~Az utcákon
5438 21| komorkodik.~A PROFESSZOR ötven év körüli egészséges ember,
5439 21| Megragadja a karját. Érti-e? Ötvenkét éves vagyok, és most hallgatom
5440 26| egy ember lelke simulna az övébe, hisz egy kéznek kellett
5441 16| épp úgy tapostak, mint az övéi.~A mester ezen nagyon elgondolkozott.~
5442 5 | tapadt, görcsös kezei az övéiben nyugodtak, s nem tudtak
5443 2 | tisztítottakat virággal övezték, padkára rakták, s egy folyós
5444 11| önelégülten tárgyalt egy síró özveggyel.~Most az összes kétségbeesése,
5445 11| maradt a két testvér, az özvegy izgatottan fordult az öccse
5446 13| MÁSIK FIÚ. szünet után, okosan. Miért nem akarod te, nagyapa,
5447 5 | volt az egész katasztrófa okozója, s õ mindig jobban látta,
5448 9 | jutott, hogy költõi képekkel okvetetlenkedjék. Megtudta, hogy minden színész,
5449 12| mintha bágyasztó, langyos olajjal mosogatnák a tagjaimat.~
5450 17| amely ilyenkor szentelt olajként minden tárgyra ráömöl, meg
5451 22| ajtót, beengedte a daliás olasz legényt, és elfújta a lámpát.~
5452 4 | Odaállt a part meredek oldalára s bûvös könnyûséggel ment
5453 18| dadogott az öreg trombitás, és oldalról reá sandított.~Az ismeretlen
5454 18| fontoskodva hallgatja. És ott egy oldalszéken, ott egészen az ablak mellett...~
5455 23| állandóan ott lógott az oldalukon, vitte a kabátjukat, a vendéglõben
5456 3 | kinyílt az ajtó, s belépett Olga, halványkék ruhában.~A játék
5457 8 | arról van szó, hogy egy ólomgolyó árán megmeneküljön a badar
5458 14| röpködött a sötétség. Az arca ólomszürke lett, egész testét hideg
5459 13| kifelé. A tó fénytelenül, ólomszürkén ömlik el a távolban. A zenészek
5460 18| meghajtani a térdét, mint az oltár elõtt, vagy valami olyant
5461 16| hideg ágyon, mint Vénusz oltárán a néma, gyenge bárányka.~
5462 18| mint a gyûretlen, hófehér oltárkendõk. Hasonló az egész szoba
5463 9 | pezsgõzõ cimborájának nevét is. Olthatatlan haragra gyulladt. Homéroszt
5464 19| Készülõdjél.~Az utcákon oltogatják a gázlángokat. Egy kocsiban
5465 6 | csodálkoztak, hogy ez a semmiség oltotta ki az életét. Kézrõl kézre
5466 20| hódombok közt a tavaszi olvadás vize.~Kázmér ezen a napon
5467 2 | s a friss patakokban, az olvadó havasokban, a kósza fellegekben
5468 9 | melyekben tisztán és rendesen olvashatta mindazt, amit alig egy félórával
5469 10| ütemben folytatta a megkezdett olvasmányt.~A tanító a dobogón ült.
5470 5 | Sok Maupassant-könyvet olvasnak, és nagyon kevés természettudományos
5471 12| ha most látnának; fejemre olvasnák a statisztikájukat, és biztatgatnának,
5472 1 | essék.~A nap kibukkant, és olyanféle világításban volt elõtte
5473 26| gondolatok fakadnak fel. Olyanformát érez, mintha egy ember lelke
5474 15| házak összeboruló tetejükkel olyanok voltak, mint a sírhalmok.~-
5475 1 | állhatták. Talált helyettük olyanokat, akik százával ajánlkoznak
5476 18| oltár elõtt, vagy valami olyant mondani, amit audiencián
5477 1 | bort. Fehéret, vöröset. Olyat, mint a vér. Vagy pezsgõt,
5478 11| szolgáknak úgy kellett elhurcolni onnan.~A halál egész lopva jött
5479 16| örök-rontó, frigyet bontó, vért ontó. Az én ereimben is háborog
5480 16| szobájába, és bõkezû pazarsággal ontod ezüst sugaraidat az õ párnáikra,
5481 20| A fák nyári fûszerüket ontották, mámoros volt mindenki.~
5482 27| Lábainál hevert a világ.~1907~.oOo.~ ~
5483 9 | mint Briszeisz, az athéni opera bájos dívája, kit Agamemnon
5484 27| Elfelejtik, hogy másutt operákban, kertekben nyílnak az asszonyok,
5485 27| kivette ruháit. Valami operettben játszott. Piros szalagokat
5486 27| elõtte pedig térdre borult az operettprimadonna és a kardalos leányok kórusa.~
5487 19| Feküdj le, még van három órád.~Ledõlök az ágyra. A paplan,
5488 18| mosakodott, és reggelenként órahosszat sétált a városi park fehér
5489 1 | nap múlva a reggeli szürke órákban már tanította kerékpározni.
5490 16| andalogsz, s a szerelmes óráknak és farkasoknak te világítasz,
5491 18| várakozó alakja kucorgott, az óramutató a tizenkettõt elhaladta,
5492 13| keservesen sírni kezd.~2.~Két órával késõbb. A két kisfiú a nyaraló
5493 14| haragtól szikrázott, s dühösen ordított bele a telefonba.~- Háló!
5494 18| sétált a városi park fehér orgonabokrai között. Maga sem sejtette,
5495 4 | halkan dúdolt a bólogató orgonabokroknak. A vén kastélyok rézcímerei
5496 3 | Az udvar mélyén a fehér orgonák virágoztak.~És ezt az álom-népes,
5497 22| úgy sivalkodtak, mint az orgonasípok. Mindenütt a hegyek, kövek
5498 18| gorombán, ahogy a kontár orgonással beszélt egyszer, mikor haragos
5499 8 | A leányok fehér kalapján orgonavirág bólongott, a férfiak némán
5500 1 | gubbasztottak a nagy versenygépek. Óriásiaknak tûntek most neki. Táltosoknak,
5501 1 | ettõl a világban naggyá nõtt óriástól, kit maga nemzett. Félt
5502 23| mindig makacs hallgatással õrizte.~A fürdõévad kezdetén, egyszer,
5503 16| szánkba, hullánkkal labdázol, orkánokkal hányatsz, de nekem csak
5504 13| megijednek a gyermekek az ormótlan csónakok árnyékától, s éjjel
5505 27| rendezõfantázia adott rá, ormótlanok voltak, ujjairól pedig bántóan
5506 6 | komolyabb, mint maga ékes ornátusban ülõ ura.”~3.~A temetés napján
5507 16| reám bõgsz, te harapós oroszlán, és azt mondod, hogy bukjak
5508 2 | tisztáson leheveredett az oroszlánbõrre, s nézte az enyhe tavaszi
5509 8 | borították el lelkét. Azt hitte, oroszlánketrecbe dobták õt, s félt, hogy
5510 22| Emlékeztetett ez a szirt a sörényes oroszlánra, meg a karthágóiak vicsorgó
5511 18| koponyáját elõre tolta, oroszlánsörényét hátrasimította sovány, hosszú
5512 27| félrebillent fejjel, halotti orral, és látta az öltözõt is,
5513 12| mindenkor közönséges.~Az orrom vérzik, és most kapkodok
5514 27| falnak. Az ócska keringõk orromat facsarták, mint a kénes
5515 12| hegedés nem képzõdik az orromban, el vagyok veszve. Az orvosbarátaim
5516 12| van. A vér csak úgy dõl az orromon, s a számon is. Ó, ez rettenetesebb,
5517 12| ORRVÉRZÉS~Egy órája tart már.~Bellával
5518 9 | szövetkezetébe, a hírlapírók országos egyesületébe, sõt pár év
5519 12| nekem? Állj ki, Bellám az országútra, less egy kósza kocsit,
5520 7 | vetned az álarcot, mert az õrületbe hajtasz. Le fogom tépni
5521 22| Mindenütt a hegyek, kövek õrülete lebegett...~Andria imádkozott.~
5522 15| vadabbul száguldottak, s õrületes hajszában táncoltak tovább,
|