4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
5523 12| orromban, el vagyok veszve. Az orvosbarátaim ugyan biztosan kinevetnének,
5524 7 | rémülten ugrott fel. Rögtön orvosért telefonált. A hároméves
5525 5 | vad tombolása volt ez.~Az orvosnak eszébe jutott egy báléj,
5526 16| fûkivonatokat elhajította, az orvosokat kinevette. Bölcs közönnyel
5527 2 | rémülten látta leányát. Nyomban orvosokért küldött. A házi népség ijedten
5528 5 | Nekünk a jelen bajait kell orvosolnunk. Méltánylom az ön ijedelmét,
5529 5 | megmagyarázok mindent.~Az orvossal keringeni kezdett a szoba.
5530 20| üvegharang borult reá. Az õsei hagyták rá. Ennek a vén
5531 10| Nyugodtan élõ, református pap õseinek végzete. S ez húzta-húzta
5532 8 | dübörgött fel. Azt hitte, hogy õserdõben járkál, egészen magára hagyatva,
5533 16| párázatos nádbozótokon, az õserdõkön te andalogsz, s a szerelmes
5534 16| arcodat, mint magyar, pogány õsöm a kelõ nap vörös-tüzes korongját.
5535 12| vastigris. De mindez álom és ostobaság volt. A halál nem érdekes
5536 16| lelketeket, mivelhogy az õszinte, és nem kendõzött, mint
5537 7 | Tudod, mi az a becsület, az õszinteség? Az ég szerelmére, ne mosolyogjál,
5538 4 | száguldott, a hidak remegtek s az oszlopfõnél bömbölve ágaskodott föl
5539 2 | elegáns zergealakja. Egy oszlophoz dõlt, s csípõinél kéjes
5540 17| márványangyal zokogva borult egy oszlopkõre, és a kis sírok mellett
5541 3 | játékszenvedélyben újult meg és oszolt el.~Most már nem unatkoztunk,
5542 13| A NAGYAPA. Ti mindig az õszrõl beszéltek, pedig még most
5543 3 | anyám a ruháimat, mindig otrombább és ügyetlenebb lettem. A
5544 6 | szeretni. Megborzadtak. Sietve otthagyták a halottasházat, és könnyes
5545 18| egész szoba egy szûzlány otthonához. A vizesüveg színig telve,
5546 2 | s a fiúk szívét, hallott Ovidiusról, de mégsem tudta elképzelni,
5547 15| háziasszony szorgoskodott. Ozsonna után behozta a friss szappant,
5548 8 | asztalt, a nyájas, hosszú ozsonnákat. A piros és fehér porcelán
5549 15| átszállingóztak a szomszédok, s ozsonnára terítettek. A jegyzõné,
5550 5 | beszélgetett a nõvel, mint páciensével. Megfogta a kezét, a szemébe
5551 21| a nagy, tiszta víz...~Pacsál, és naiv szeretettel simogatja
5552 2 | tisztítottakat virággal övezték, padkára rakták, s egy folyós szemû,
5553 13| rakni. Délután áthozattam a padlásról a ládákat.~A NAGYAPA. Azért
5554 26| öblösen döng az emeleti padló. Ez a zaj jólesik neki,
5555 14| árnyékok hasaltak végig a padlón, a falakon s az íróasztalokon.
5556 24| a széket, az asztalt, a padlót, azután az ajtókhoz látott.
5557 10| hiába várták õt a kis, sárga padokban. Nem jött. A faluban széltében-hosszában
5558 27| igét, s a földszinten, a páholyban, a kakasülõn összeremegtek
5559 23| lányok között valami különös, pajtáskodó barátság fejlõdött ki. Az
5560 1 | törmelék, kacagott, mint egy pákosztos diák, s bukfencet hányt
5561 1 | Úgy vette le szájáról a palackot, mint a piócákat a húsról.
5562 1 | fia kihúzta a méregerõs pálinka dugaszát, egyszerre talpra
5563 1 | csakhogy bort kapjon. Újabban a pálinkára is rákapott.~Egyszer reggel
5564 1 | muzsikál a hideg poharakban. Pálinkát, amely olyan kellemesen
5565 9 | alakját vélte felfedezni: Pallasz Athénét, a mennydörgõ Kronidészt,
5566 17| a temetõ mély árka zöld, pállott vizével, bojtorjántövisével,
5567 16| elõttem és utánam - szabad a pálya -, ég és víz között lebegek,
5568 15| s gyorsan elrobogott.~A pályaház elsõ emeletérõl egy kövér,
5569 15| égboltról, és elöntötte a pályaházat s az egész falut. A törpe,
5570 15| vonatot.~Ablakok csapódtak a pályaházban, gyermekek sírtak, a személyzet
5571 15| ki a pálinkás üveget.~A pályán robogva, zakatolva vágtatott
5572 15| és szótlanul vesztek el a pályatest mellékutain. A tücskök a
5573 15| az állomás udvarán. A kis pályaudvart eltakarta az éjszaka. Néhány
5574 26| aludni tért, a nyárspolgári pamlag, a kövér karosszék, a lusta
5575 5 | de nem találta a szokott pamlagán.~Sietve visszatért. A nõ
5576 14| íróasztallal szemben levõ mély pamlagba süppedt bele. Kinyújtózkodott,
5577 5 | férfi is megragadta a nõt.~A pamlaghoz siettek Az erõs ember átölelte
5578 5 | asszony levetette magát a pamlagra.~- Azért jöttem önhöz, uram -
5579 11| Fázékonyan húzódott össze fekete pamutkendõjében.~De nem tudott sem nevetni,
5580 23| kezét. Azután arról kezdett panaszkodni, hogy egy tüske ment be
5581 1 | Kedvébe járt fiának, s sírva panaszkodott, hogy apja elkeseredésében
5582 11| járása lassú lett, hangja panaszos. Összetett kezekkel várta
5583 20| hajótülök hangja rikoltott föl panaszosan, halkan, haldokolva.~Mit
5584 24| ruhája. Vera bámulta ezt a panorámát, s mintha elõször látta
5585 16| borzsoák”-at, és az egész Pantheon megtelt a hülyék és félkegyelmûek
5586 16| fenséges nép azonban, mikor a Pantheonba lépett, zúgni kezdett, mivel
5587 16| beláthatatlan menet indult a Pantheonhoz, melyet a fenséges nép épített
5588 16| végleg lerombolták magát a Pantheont is. Az emberek mind egyenlõek
5589 6 | hímezett halottas ezüst pántlikát a fehér õszi napsugár.~Maguk
5590 11| a villámok piros és kék pántlikával szegték körül.~A május délután
5591 22| akkor, mikor veled mentem a paphoz... Igazad van, imádkoznom
5592 14| írása ezalatt megszáradt. A papírlapokon álmos, ténfergõ legyek mászkáltak.~
5593 21| Ezek a betûk, ezek a sárga papírok kiszívták a szemembõl a
5594 14| engedékenyen folyt a tollából, s a papíron daloló mondatokká, színes
5595 13| vedlett aranydiókkal, tépett papirosláncokkal és csempe üvegdíszekkel
5596 9 | egy félórával elõbb kuszán papírra vetett. A kávéházba járt,
5597 6 | ijedten ugrott fel a vékony papírszelet, szegény Györgynek utolsó
5598 14| fõrõl csínján fejtette a papírt, s felismerte Benedeket,
5599 3 | haldoklók utolsó pillanatukban paplanuk huzatába kapaszkodnak. Én
5600 16| szûz terméketlenség komor papnõi vagytok.~Legyen áldás az
5601 20| a diákok énekére, az õsz papra, aki beszentelte a koporsót.
5602 25| Felkelt a nap, vöröses pára szüremlett szerteszét, s
5603 16| viharos taraján, mint egy parafa dugó. Lüktetve, pihegve,
5604 20| égett a torka. Távol az ég párafényben reszketett, és hallatszott
5605 15| megérkezett a személyvonat, páran leszálltak, a mozdony füttyentett,
5606 23| bárgyú közönnyel teljesítette parancsaikat, s egészben véve, úgy látszott,
5607 4 | reá. Beszéde egy messze parancsolat volt, s vele szemben nem
5608 18| tiszteletteljesen és csendet parancsolóan ült, mintha rá lenne bízva,
5609 4 | kidülledtek a homlokán, s parancsolt a fékevesztett folyónak.
5610 10| adott volna tanítást és parancsot egy egész életre.~Kitekintett
5611 4 | sziréndalát, ezt a tündéri parancsszót, mely a természet megtaposott
5612 24| lehetett látni csak egy parányi fekete foltot is. Zúzmarás,
5613 15| haldokolt.~Az utakon egy parasztember ment végig. Csizmájának
5614 15| apja meg az anyja már hájas parasztemberekké lettek, burgonyát termelnek,
5615 24| mosdótálba, lesimította nyiszlett paraszthaját, felvette szürke perkálkendõjét,
5616 15| idejöttek, s látta a döcögõ parasztkocsit, melyrõl azon az álmos hajnalon
5617 15| beszélgetnek, s bort szûrnek. Õ is parasztlány. Kikent és simára fésült
5618 1 | felkeltét, aztán hazamentek. A parasztok idegenkedõ tisztelettel
5619 3 | S lassan elõretoltam egy parasztot...~1905~ ~
5620 25| szorította a kezét.~Egy parasztszéken ült, a konyhában. Csend
5621 16| szerelmes, te csábító!...~A kék, párázatos nádbozótokon, az õserdõkön
5622 8 | vérvörös ajkak lihegtek mézes, parázna szavakat.~Keményen összeszorított
5623 13| olyan forrón süt, mint a parázs. Délután is úgy átmelegítette
5624 26| tûzrostélyon lomhán esik le egy-egy parázsdarab.~Kinyitja a kályhaajtót,
5625 8 | csaknem mozdulatlanul. Parázsló tekintetét a szoba sötétségébe
5626 16| hosszú, finom cigaretta parázslott, s lankadtan, tétlenül néztem,
5627 23| nehezedtek.~Benn a mély utakon parázsosan vibráltak az árnyékok. A
5628 19| PÁRBAJ~Tikkasztó, borzalmas augusztusi
5629 19| Minden hónapban van egy párbaja.~- De magyarázd meg nekem,
5630 19| vagyok, mint a ponyvaregények párbajhõsei, gyáva, mint egy asszony,
5631 1 | zsokék a kényes telivér paripák nyakát szokták, versenyek
5632 19| kardomat most is maga felé parírozza, s ha nem kapom fel, már
5633 9 | rásózni az athéni hölgyekre Párizs legmodernebb és legdrágább
5634 10| beszéltek, hogy a fiatal tanító Párizsba ment, s kanállal eszi a
5635 1 | halálos csend volt. Fia Párizsban tanult. A rendetlen mûteremben
5636 3 | bizonytalanságával az asztal párkányába kapaszkodtam. Egyszerre
5637 22| házikót meztelen hegyormok párkányozták, s a csend állandóan olyan
5638 11| barátságtalanul idegen volt, a párna kõkemény. Mély hangon, idegenszerû
5639 16| ontod ezüst sugaraidat az õ párnáikra, és elveszed tõlük nyugodt
5640 7 | homályos szemekkel feküdt a párnák közt, s már nem is volt
5641 15| kacagva rejtik el arcukat a párnákban, és nem tudnak aludni az
5642 24| nyájak legeltek. Egy szomorú, parókás asszony búsan mosolyogva
5643 17| szét, s enyhe ibolyaillat párolgott a barna szobákban. Ez az
5644 21| bénultságban pihen a folyó partjain, s csak szokásból zörög
5645 20| kellene menni a folyó bal partjáról a jobbra. De ez korántsem
5646 23| csak késõ éjjel nézett ki a partra, hosszú lépéseivel végigjárva
5647 23| erõs úszók nyugalmával, és paskolta, verte, sodorta, visszaköpte
5648 13| nyár volt... A lánghullámok paskolták égõ tarkónkat, és a vérünk
5649 18| látogatta. Ez volt egyetlen passziója. Szerette a zenét önzõen
5650 10| attól, hogy élete egy bárgyú pásztorkölteménnyé laposodik, s neki is az
5651 10| nem élik. Eszébe jutott a patakpart, ahol rókára lesett, az
5652 25| aki úgy cincogott, mint a patkány. Azután felszökött a konyhába,
5653 27| rá. Hangosan, kissé hamis pátosszal szólt:~- Csak sírj...~Aztán
5654 9 | elesettek között találta Patroklosznak, az õ kedves, pezsgõzõ cimborájának
5655 20| Megállott. Mintha egy rugó pattant volna meg benne.~Most már
5656 14| fakadt.~A kagyló lemeze pattogva, csörögve kopogott.~- Elég...
5657 9 | szerkesztõségi hajsza, a pazar fényt szétszóró villanyoskörték,
5658 16| szüzek szobájába, és bõkezû pazarsággal ontod ezüst sugaraidat az
5659 14| hajnalban még itt-ott fekete pehely gyanánt röpködött a sötétség.
5660 15| Leszakított néhányat, és pehelylámpást játszott. Aztán leült a
5661 10| állottak. De most már a hó pelyhei lepték be vékony, dermed
5662 2 | csöpögõ fák tele voltak pelyhes barkákkal, s szinte látta,
5663 17| Képzeljétek el a nõt, amint ezt a pelyhetlen állú fiút õrülten, éhesen
5664 10| topogással pacsáltak a sárga pelyhû libuskák, a rétekrõl gyenge
5665 25| pillanatban mélyen repül a penge a húsba. A fekete alak hátraesik...
5666 25| Villogtatja kése véres pengéjét. A pince fekete és meleg,
5667 25| fiókból kivette a széles pengéjû konyhakést.~A keblébe rejtette.~
5668 19| perce tart a viaskodás. A pengék szinte játszanak, halálosan
5669 2 | tükörfényesre sikálta a kék pengét, meglátta benne kacagó arcát,
5670 21| hazamegyünk majd, átadom a pénzét...~Zavart csend. Tovább
5671 1 | nagyságoknak: dologtalan pénzkirályokat, tartalmatlan naplopókat,
5672 18| határozottan tudta, hogy látta a pénztárnál, amint megváltotta a jegyet,
5673 7 | egymást. A férfinak borzasztó percei voltak. Gyûlölni kezdte
5674 27| fogva volt ezekért a nagy percekért, a megtisztulás pillanataiért
5675 5 | lesz, a csend egyre nõ, s percrõl percre jobban átalljuk megzavarni
5676 2 | edzett férfinak könnyek peregtek kemény, fekete bõrére. Szeme
5677 12| kékre festi a fekete ég peremét. A tanyai kakasok távol
5678 19| és most már látom az õ pergamenszerû, száraz bõrét, sovány agglegényfejét,
5679 24| paraszthaját, felvette szürke perkálkendõjét, és megindult kifelé. Végigment
5680 9 | és véres lándzsájú hõsök perpatvaráról és csetepatéiról írjon érdektelen,
5681 13| lepkéket is fogunk?~A NAGYAPA. Persze hogy fogunk.~A MÁSIK FIÚ.
5682 20| Ilyenkor végtelenül messze van Pest és Buda. Mérföldek és évezredek
5683 21| Duna-parton? Soha, soha.~PÉTER. Pesten tetszett lakni?~A PROFESSZOR.
5684 20| kocsmában kurjongattak a pesti oldalon, kék holdfényben,
5685 20| csak a ruháit vitette át Pestre, majd a bútorokat is. Napközben
5686 24| mellyel a szegény paraszt pesztrát meglátogatta, de ajkai csak
5687 15| körvonalú alakok jelentek meg a petróleumlámpák alatt, és szótlanul vesztek
5688 27| egyetlen, utcák homályán, hol petróleumlámpás ég, s elfelejtik, hogy a
5689 2 | barkákkal, s szinte látta, mint pezsdül meg az ágakban a fanedû
5690 10| ifjúság, ugyanaz az élet és pezsgés, mint húsz év elõtt.~A jegyzõkönyvébe
5691 1 | zenél és gyöngyöz és friss pezsgéssel muzsikál a hideg poharakban.
5692 15| villogó fogaihoz emeli a pezsgõspoharat.~Mindenütt fény, nyugodtság,
5693 15| világos még. Mindenki dalol, pezsgõzik és mulat. Csak neki kell
5694 9 | Patroklosznak, az õ kedves, pezsgõzõ cimborájának nevét is. Olthatatlan
5695 2 | az Adonisz-szobor elõtt. Phalernumi és caecubumi bor piroslott
5696 2 | nyomban megfullad. Ledõlt a piedesztálra. Egy katona hirtelen odaugrott,
5697 22| az ajtón.~- Te vagy az, Pietro? - kérdezte Bianca.~- Én.~-
5698 24| cukrozott be mindent. Millió pihe kavargott a fekete levegõben,
5699 20| és hallatszott a fõváros pihegése, összeszûrõdve a mezõk csöndjével,
5700 5 | ajkakra. A keble a keblén pihegett, a szája a szájára tapadt,
5701 12| csupa nehéz lélegzés és pihegõ sóhaj.~A vércsermelyek egyre
5702 16| és utolsó rózsák sóhajai pihegtek, a levegõben búsan lengett
5703 16| egy parafa dugó. Lüktetve, pihegve, nehezen lélegezve alussza
5704 1 | manzárdom szûk ágyára. Ilyen pihenést nem lehet ingyen venni.
5705 2 | fog békés tûzhely mellett pihenni. Az edzett férfinak könnyek
5706 20| falakon aranyos nyugalom pihent.~Szája fanyar volt. Utálta
5707 9 | volt ügyesebb az államélet pikantériáinak felhajszolásában és kiszínezésében,
5708 23| sápadtra, véresre. Mámoros pillákra ólmos lázak, sötét vágyak
5709 27| percekért, a megtisztulás pillanataiért teremtõdött, hogy leborulj
5710 1 | töprengett és kétkedett. Pillanatokig azt hitte, hogy atyja még
5711 24| életnek ezt a nagyszerû pillanatot, mellyel a szegény paraszt
5712 7 | trillázni kezdett. Ettõl a pillanattól kezdve meg volt mérgezve
5713 3 | amellyel a haldoklók utolsó pillanatukban paplanuk huzatába kapaszkodnak.
5714 25| egy-egy nyakkendõ.~Lement a pincébe szénért.~Sötét volt. Botorkált
5715 18| A színházi zenekar mély pincéjében - zöld ernyõs villanylámpa
5716 18| fantasztikus, magas ravatal. Egy pincér suhant végig a folyosón,
5717 15| fehér turbános szakács; a pincérek sürögnek-forognak.~Arca
5718 19| fejedelmi borravalókat a pincéreknek, mikor mindenki tudja róla,
5719 18| bontatlan.~A háta mögött álló pincérhez fordult:~- Elment?~- Nem
5720 23| vendéglõben széket hozott, és pincért kerített nekik, amiért õk
5721 25| õrült, babonás félelem. A pincétõl meg éppen rettegett. A seprûk
5722 1 | szájáról a palackot, mint a piócákat a húsról. Letépte. Azután
5723 12| elõveszi kostökét, megtömi pipáját, meggyújtja a lámpásnál,
5724 20| cseléd. Elõvette könyveit. Pipázgatott. Nézte a szûzdohány acélkék
5725 13| bojtos hálókabátban ül, és pipázik. Az unokái egy padon ülnek.
5726 11| nemtõk, síró angyalok, csonka piramisok. Az ajtóban egy kék zubbonyos
5727 10| pótolni a mûvészet festett pírjával. A kávéházba járt, és késõn
5728 5 | milyen sokáig késett a rózsás pirkadás.~Az óra lassan, nyugodtan
5729 20| néha gondolta magában:~„Pirosak-e még a lány nyakán a korallok?”~
5730 23| a perc, amikor az ember pirosan liheg a feléje közeledõ
5731 18| bor és az öregség csúnya piroslila rózsái. E tornák után lehunyja
5732 3 | õszi délutánra, a lugas pirosló leveleire bámult. Nagy fejében,
5733 12| hullanak. Reggel van már, pirospünkösd utáni rózsaszínû hajnal.~
5734 10| megtanulta, hogy az élet pirosságát hogyan kell pótolni a mûvészet
5735 3 | téntafekete. Csak szögletében pislogott egy arany csillag, mint
5736 14| szemei az álommal küszködve pislogtak, meglátta a telefont. Mozgó
5737 18| várakozott. A közönség fecsegett, pisszegett, fészkelõdött, de õ mindig
5738 7 | könyökölve, s nézte a halott pisze, fájdalmas, idegenszerû
5739 24| kis anyja, napról napra piszkosabb és szomorúbb lett. Rózsaszínû
5740 23| lehajtotta a homokba, könnyei piszkosan folytak az állán, és zokogott
5741 2 | amelyet a kétnapos hurcolás piszkossá és füstszagúvá tett. Nézte
5742 24| kályha mellé, és óvatosan piszmogva tüzet rakott. Piros láng
5743 22| Nézze a gyermekeit... Csupa piszok és rongy mindahánya. Mit
5744 11| az utcák. A tükör a szoba piszokszerû derengésében zöldnek látszott.~
5745 27| megérezte, hogy zsebében pisztoly is van. Egyszerre távolinak
5746 27| leányra gondolt, és aztán pisztolyára, mely a nadrágzsebében púposodott.~
5747 27| mondta a fiú -, vettem egy pisztolyt. Tudom, hogy nem merem megtenni,
5748 6 | meg reggel a tejünket - pityeregte a legkisebb.~Siralomházbeli
5749 15| sínek mentén elvirágzott pitypangok. Leszakított néhányat, és
5750 18| tûrhetetlen a melegség. Fönn a plafonon a zöld gázlángok lihegnek,
5751 27| kisebbedne, ha más környezetbe plántálnák. Elfelejtik, hogy másutt
5752 16| A BÖLCS ÁRNYÉKA~Az õsz platonista sokat szenvedett. Hiába
5753 15| napról napra a legfrissebb pletykákat szolgáltatta.~A kávé s a
5754 16| háborgó víz-tócsa, fönséges pocsolya?!...~ÉJI DAL~Egy nagy szakállú,
5755 2 | lápos, betegséget lehelõ pocsolyák partján. Szandálja levásott
5756 2 | sokáig andalgott, s a langyos pocsolyákba gyakran belemártotta kicsi,
5757 10| árokban, a lassan felmelegedõ pocsolyákban ügyetlen topogással pacsáltak
5758 16| megnyergeli táncoló hullámaidat, pöffeszkedik ítéletnapi viharaidban,
5759 6 | komolysággal, tettének mintegy pöffeszkedõ öntudatában meredt rájuk.
5760 13| hálókabátom posztóját, hogy szinte pörkölte a hátam; le is kellett vetnem,
5761 6 | éhes diák, akivel folytonos pörlekedésben állottak, s még az utcán
5762 14| hajnalon érthetetlenül mérges, pörlekedõ, követelõ volt, mintha csak
5763 23| levegõ szúrt, mint az izzó pörnye. Benn a villákban a síkosra
5764 16| tigristorkú, agglegényharagú, pörölõ, vén elégedetlen, nem bámulod-e
5765 9 | szûztiszta naivsággal és poézissal. A marólúgot ivott cselédlányokat
5766 16| halvány arcodat, mint magyar, pogány õsöm a kelõ nap vörös-tüzes
5767 10| alvó, fehér házak nyomán. A poggyászát maga vitte.~Mikor meglátta
5768 15| hullámokban csordult a vékony poharakba, a csája lángja táncolt
5769 1 | pezsgéssel muzsikál a hideg poharakban. Pálinkát, amely olyan kellemesen
5770 3 | ettem, vagy sokat. Sokszor a poharat is feldöntöttem.~Mikor hazamentem,
5771 3 | vakítóan csillogtak, fönn a pohárszéken pedig nyugodtan szunyókáltak
5772 24| jártak az éjjel.~Vera a pohárszékre könyökölve figyelmesen hallgat
5773 7 | mint valami falánk, mérges pók. Nem volt sem éje, sem nappala.
5774 1 | botorkált. A pincében egy pókhálós, zöld üveget kotort ki a
5775 6 | elsilabizálták a kusza, póklábú betûket, az asztalra meredtek,
5776 10| a tavasz. Égett, mint a pokol. Az iskola melletti árokban,
5777 19| szinte felforr, mintha egy pokolkályhát gyújtott volna alánk valaki
5778 2 | leány, öreg, fiatal, katona, polgár, gazdag és koldus egy csoportban
5779 9 | Akhillész közbelépése a görög politikára, s talán egész Görögország
5780 15| emberek ültek. Mindenható politikusok, miniszterek, kik a világ
5781 6 | az udvarba. Ez a halotti pompa, a sok nép, a régi latin
5782 23| érezve a selyeming s a vékony pongyola cirógatását, azt álmodták,
5783 5 | Most legalább volt egy pontja, melyhez tarthatta magát,
5784 10| csak homályosan imbolygó pontokat látott.~Fáradtan, közönyösen
5785 21| délutánt... Szeretem, ha pontos. Hogy ha ma nem jön, igazán
5786 8 | felduzzasztotta. Szemei egy pontra szegezõdtek, de lelke messze
5787 15| lassan-lassan egy hangtalan, fekete ponttá törpült. Csak a füstfoszlányok
5788 18| a szeme kidagad, mint a pontyé, a két arca elõször felpuffad
5789 19| bár komikus vagyok, mint a ponyvaregények párbajhõsei, gyáva, mint
5790 23| Távol a locsolt út kavicsos pora valósággal füstölgött.~Mindenki
5791 9 | elbolyongott a fõváros füstjétõl és porától futva, a szelíd lankákon,
5792 8 | ozsonnákat. A piros és fehér porcelán edények csillogtak a langyos
5793 7 | A szeme, az ajka, minden porcikája, minden csepp vére hazudott.
5794 1 | szeretett volna beszélni. Minden porcikájában még a lázas párizsi év mûvészi
5795 3 | aszott, tüdõtelen testét, porcogós kezét, mely leigázott, porba
5796 24| Esett a hó.~Mintha finom porcukorral hintettek volna tele minden
5797 2 | füstszagúvá tett. Nézte sokáig a põre istent, s úgy találta, éppen
5798 4 | pillanatban takarta el egy porfelhõ.~A vihar nõtt. Õrültség
5799 26| könyveket. A könyvekbõl porfelhõk szállanak ki, és zajuk visszhangzik
5800 1 | felé futott. Homályos, vak porfelleg takarta el. A fiú térdre
5801 15| szûrõdött be, esteledett. Nagy porfellegeket verve a nyáj jött haza a
5802 11| látta a tölcséresen hullámzó porfergeteget, hallotta a hajlongó fák
5803 6 | névtelen halottakkal egy sírban porladjon szegény barátjuk.~Azután,
5804 3 | nagy, germán koponyák és porladó szívek megelevenülõ álmai.~
5805 21| óráig zörög a szobámban. Porol és szellõz, azután elmegy.
5806 1 | szívóssággal írta a lefurkózott porondra a köröket. Szépen haladt,
5807 22| dolgozott.~Az ebédjét egyik porontya hozta ki, mert csak késõ
5808 24| lábujjhegyen körüljárta a szobát.~A porronggyal végigsimította a széket,
5809 4 | néha egy-egy finom, szürke porszalag cikázott el elõttük.~A gyenge
5810 22| mászott elõre, mint a hegyek porszínû férge.~Andria szíve elszorult,
5811 21| feküdni és ölelni, csókolni a port, addig, amíg meghalok. Nem
5812 1 | ásítozva járkált a kihalt portán. Mindenütt halálos csend
5813 1 | taposná. Mentek, s az út porzott a gumihártyák alatt.~Az
5814 13| átmelegítette a hálókabátom posztóját, hogy szinte pörkölte a
5815 17| ablakdeszkán heverõ fekete posztóra. A ruhája is fekete volt,
5816 11| szemfödõs koporsókat, a posztóterítõket, az aranybojtos halotti
5817 10| élet pirosságát hogyan kell pótolni a mûvészet festett pírjával.
5818 7 | Olyan nemes vagy ebben a pózban. Hajtsd kissé elõbbre a
5819 14| öblös harang, s rúdja fekete póznaként egyszerre hatalmasan felfelé
5820 6 | nyugodt maradt, mintha most is pózolni akarna, de már sokkal komolyabb
5821 27| összeremegtek a szívek. A pap prédikált, a nagy pap, elõtte pedig
5822 16| egyszerre elérzékenyültem a primitív hangszeren, és szemeimbe
5823 7 | komolyan, becsületesen. Próbáld meg. Tudod, mi az a becsület,
5824 1 | mondotta -, mindent meg kell próbálnunk. A baj alapos gyógyításáról
5825 6 | gyertya. A fiúk tanulni próbáltak, de sehogy sem sikerült
5826 7 | tovább az asszony.~- Rólad. Próbára akarlak tenni. Látni akarom,
5827 20| Tulajdonképpen világosan látta a problémát. Egyszerûen át kellene menni
5828 20| bólongatással. A történelem professzora. Nem akart hinni a szemének,
5829 16| diadalt ült. A világ összes proletárjai csókolóztak, részegen az
5830 2 | vakogó, fekete kost áldozott Proserpinának, az alvilág királynéjának.~
5831 15| szörnyek pedig egyetértõen prüszköltek, mintha értették volna a
5832 1 | volt. Orvosi könyvekben, pszichopatológiai szemlékben sok oly esetrõl
5833 17| a távol mezõkön kacagva, puffogva hangzik fel a méta lármája
5834 23| csúf lánykacajok félve pukkantak szét, mint a vizes rakéták.~
5835 18| Ha a karmester kopog a pulpituson, szájához szorítja rengeteg
5836 21| könyvtárba, a görnyedõ, púpos hátú emberek közé. Húszéves
5837 27| pisztolyára, mely a nadrágzsebében púposodott.~Vidéken, vidéki emberek
5838 13| bíbiceket, a gólyákat. Hol a puskánk? Hozzátok ide. Ha valaki
5839 5 | alatt meghalt, s õ érezte - pusztán miatta. Tudta, hogy nem
5840 16| meghalt. A vidék talán el is pusztult egészen, a gyorsvonatom
5841 2 | labdázott, hancúrozott a fiatal rableányokkal, pedig már rég túl volt
5842 3 | mozdulatot tettem. Az utolsó rabszolga-lépést.~Mikor aztán újra rám került
5843 3 | mint az õ bohóca, cselédje, rabszolgája. Aztán sokáig néztem csontvázzá
5844 3 | lassanként ennek a háznak rabszolgájává váltam. A síkos parketten
5845 2 | fecsegõ dajkákat, az alázatos rabszolgákat úgy, mint azelõtt, s miért
5846 26| drótokon most két szomorú rabszolgalélek ölelkezik. A sápadt leány
5847 25| meredt reá. A kamrák szûk rácsai közül ezer és ezer fehér
5848 27| díványt álmodik, melyre rádõl, egy színészt, aki tükör
5849 1 | szenvedésektõl gyenge fiú rádõlt egy oszlopra, hogy el ne
5850 26| van.~Semmi nesz.~A csend ráereszkedik a tárgyakra, és fagyos leheletével
5851 15| ecetszag járta be. A húsra ráfagyott a zsír. Az asztalon a legyek
5852 12| térõ mezõ. A szénaillat ráfekszik a mellemre, s fojtogatóan
5853 5 | orvos az ajtóra kétszer ráfordította a zárat, félve tekintett
5854 12| égboltozatra felcsap a szélroham, ráfúj a csillagokra, s ezek, mint
5855 8 | minden sejtelmén. Vonták, ragadták a hangok, s a játékot nem
5856 23| jó fiú meg kutyahûséggel ragaszkodott hozzájuk, alázatosan, de
5857 27| szálait egyenként, óvatosan ragasztotta.~- Te - hebegte a neuraszténiás
5858 17| voltam-e, vagy te. De, hogyha rágondolok, elfog a sírás, s zokogni
5859 10| Zöldi, Virágh, Kovács, s rágondolt azokra a napokra, mikor
5860 17| egyszerre, az egész élet ragyogását mutatta meg a szûk börtönök
5861 15| szabadba. Szürke, bágyadt szeme ragyogott, arcán halavány rózsák mosolyogtak,
5862 16| nagyobb az embernél.~Most ragyogsz, izzol, bujkálkodol, minthogy
5863 7 | A szemei tágra nyíltan, ragyogva meredtek a sötétbe, s mikor
5864 7 | szobában. Leült a hintaszékbe, rágyújtott egy könnyû, orosz cigarettára,
5865 23| melyrõl már messzirõl ráismertek a fürdõzõk. Ez a dal gyakran
5866 25| s szürke hamu szállong rájok. A korcsmákban síró leányok,
5867 22| zavaros szemeiben babonás rajongás csillant meg. Szeretett
5868 3 | s a kezemre ütött:~- Nem rajtad a sor.~Elsápadtam, s az
5869 16| szem kémleli az arcomat s a rajtaülõ lélek remegéseit. A tárgyak
5870 27| De emlékszem, hogy egy rajzoló két-három irónt eltört,
5871 18| öreg arcára tarka lázfoltok rajzolódtak. Zsebóráján már egy óra.
5872 25| sétálója nagy köríveket rajzolt a falra. Az öreg cseléd
5873 24| összeszíjazza iskolakönyveit, a rajztömböt és a tollskatulyát. Az úr
5874 1 | Újabban a pálinkára is rákapott.~Egyszer reggel felé, lázkínos,
5875 23| pukkantak szét, mint a vizes rakéták.~Tamás elhallgatott. Mindent
5876 13| ruhákat vacsora után el akarom rakni. Délután áthozattam a padlásról
5877 17| kijjebb dugta a fejét, és rákönyökölt az ablakdeszkán heverõ fekete
5878 13| Megmutatom tinektek a piros rákokat, a zöld gyíkokat, a rucákat,
5879 1 | mindhiába. Az asztalra rakta a fényes, csinos és drága
5880 2 | virággal övezték, padkára rakták, s egy folyós szemû, félig
5881 13| levél csörögve hullott le a rámámra. Feltekintettem. Az ég mozdulatlan
5882 4 | félhomályban. Egy izma sem rándult.~Egyszerre azonban észrevette
5883 19| Arcizmai kétségbeesetten rángatóznak. Valóságos bestia.~- Csak
5884 4 | Úgy érezte, rögtön magához rántja a dühös áradat, melyre minden
5885 15| ablakokból. Nem tudták, miért rántották meg a vészféket, micsoda
5886 17| olajként minden tárgyra ráömöl, meg nem tiltaná neki.~Egy
5887 16| kuruzsló asszonyok furfangos ráolvasása, napról napra rosszabbul
5888 25| konyhában. Csend volt. A lámpa rápislogott az öregebbik cseléd durva
5889 22| fülû, kõarcú manó, és lopva rásandított. Azután lenézett a szirtrõl.
5890 4 | nem találta. Fekete haja rásimult barázdás, fiatal homlokára,
5891 9 | különös tehetséggel tudta rásózni az athéni hölgyekre Párizs
5892 16| szobákba, a zenetermekbe, rásütsz a fekete födelû zongorákra,
5893 13| tó mozdulatlan.~AZ ANYA. Rászállt az õszi csend, s megfagyott
5894 16| föl heverõhelyérõl.~Végre rászántam magamat, hozzáléptem, és
5895 14| csengõk õrülten sivítottak. Rátaposott a sarkaival. A bomlott gépezet
5896 26| mer.~Amint így tétovázik, rátekint a telefonra, és hirtelenül
5897 16| s mégis oly kitanult és ravasz vagy, ó, holdfény!...~Költõknek
5898 16| meggondolta magát, és elment a ravatalához. A halott a szoba közepén
5899 11| pedig izzadva cipelték a ravataldeszkákat és az ezüst gyertyatartókat.
5900 7 | vászonfüggönyön átcsillogtak a ravatalgyertyák karcsú, nyugodt lángocskái.
5901 18| arcképeit és azt a képet, ahol a ravatalon fekszik. Képtelennek találta,
5902 7 | átkukucskálhasson. Felesége ott állott a ravatalra könyökölve, s nézte a halott
5903 7 | halottat és a férjét.~A ravatalt a másik szobában állították
5904 7 | pillanatig sem mentek el a ravataltól. Éjfélkor, mikor Cser csaknem
5905 8 | boltozat zivataros remegéssel rázkódott meg. Hegyekre akart futni,
5906 12| Emeljetek magasra, vagy rázzatok, szorítsatok, ahogy bírtok,
5907 16| kitekintenek az éjszakába, és reád néznek, te szerelmes, te
5908 10| nemzedékek átka nehezedik reája. Nyugodtan élõ, református
5909 26| hogy leüljön egy székre és reámeredjen a padlóra. Így ül sokáig.
5910 5 | gondoljuk, guggol egy árnyék, reánk várakozva. Ezért nem mernék
5911 23| sodorta, visszaköpte a reátajtékzó hullámokat.~Olyan volt,
5912 22| körülötte a sötétséget, és úgy reátûzött, hogy szinte elállt a lélegzete.
5913 26| lefeküdt. Azóta semmi zaj se rebbent a kaszárnyaszerû teremben.~
5914 16| makrancosan és fennkölten recseg bele az álmos, sárga félhomályba,
5915 16| vagy.~Te a hajótörés pokoli recsegésében vizet öntesz hörgõ szánkba,
5916 1 | házba. A hosszú, fekete redingotban soványabbnak és sápadtabbnak
5917 8 | aranyos egébe.~Homlokára komor redõk gyûltek. Elõtte volt a forgópisztoly
5918 2 | rableányokkal, pedig már rég túl volt a tizenhat éven.
5919 2 | tova. Homályosan emlékezett regékre, melyekben Amor megsebzi
5920 8 | õ szomorú, halvány anyja régen-régen meghalt.~Mily szépen mondta
5921 24| fojtogatta a torkát, a téli hideg reggelek öntudatlan, szívdobogtató
5922 1 | legyek zsibongtak benne. Reggeltõl estig tétlenül járkált a
5923 3 | voltunk.~Egyébként minden a régiben maradt, én rendesen jártam
5924 18| szorult a nyakához, kissé régimódi, de nem feltûnõ, rozsdabarna
5925 16| tökéletlen világról, magasabb régiókba vágyott, mert tudta, hogy
5926 25| pengéjû konyhakést.~A keblébe rejtette.~Farsang utolsó napja volt.
5927 15| elfáradtan, és a lányok kacagva rejtik el arcukat a párnákban,
5928 23| titkos bosszú gondolata rejtõzött volna szûk koponyájában.~
5929 5 | irtózatosabb; ott mindig rejtve van valami. A legsötétebb
5930 18| miért.~Szakadozottan szólt, rekedtes, nem kellemes hangon.~Két
5931 21| leírni, kinyomatni, szeretném rekedtre ordítani magamat, hogy mindenki
5932 22| hegyóriásokról, a vörös hasú, rémarcú sziklákról, akik agyonütik
5933 19| hozzanak. Kezemben idegesen remeg a kard. Nem vagyok ura magamnak,
5934 26| A szobába egy emberi szó remegése száll, és szivárványosra
5935 16| arcomat s a rajtaülõ lélek remegéseit. A tárgyak oly idegenek
5936 25| arcizmai kifeszülnek, orrcimpái remegnek, erei kékek a vértõl. A
5937 12| fekete éjszaka nyugtalan és rémekkel van tele. A köveket, a kavicsokat
5938 1 | megszerettetni vele, azt is remélte, hogy teljesen leszokik
5939 1 | orvostól, hogy nincs semmi reménység. Azt tanácsolta neki, hogy
5940 1 | A jobb fele. S mostan a reménysége. Károly megtudta az orvostól,
5941 16| ÉJI DAL~Egy nagy szakállú, remetearcú vándor bolyongott a város
5942 5 | kinéztem a sötét udvarra; úgy rémlett, hogy az ajtó becsapódott,
5943 5 | hogy eszébe jutott minden rémmese, mit gyerekkora óta olvasott,
5944 5 | boldogan tér majd haza, ha a rémoszlató napsugár beözönlik a sötét
5945 23| nézte a fiát.~Szánalom és rémület kísérte mindenütt.~Csak
5946 5 | valamelyikük, s az elsõ rémületben futott hozzá, de õ nyomban
5947 19| érteni kezdem a helyzet rémületes borzalmát. A kardomat most
5948 1 | várta õket vacsorára.~A fiú rémülve, elõször hitetlenül, késõbb
5949 16| s csak annyit mondott:~- Rendben vagyunk!...~Azután eltávozott.~
5950 2 | leány a villámszóró Jupiter rendelése folytán sohasem fog békés
5951 23| Máskülönben mind egyformán rendelkeztek vele, s nemegyszer elemi
5952 1 | teljesen meggyógyul.~Rögtön rendelt két óriási versenygépet.~
5953 3 | teremben elhangzott. Aladár a rendesnél is idegesebb volt, fülhasítóan,
5954 1 | Fia Párizsban tanult. A rendetlen mûteremben nem csengett
5955 18| bronzmelltû. A haja zord rendetlenségben mered égnek. Fekete mellényén
5956 1 | apjával. A város másik részén rendezett be magának egy kis mûtermet.
5957 3 | leszek, mint akkor voltam, és rendeznem kell a gondolataimat.~Aladár
5958 27| vívókesztyûkben, melyeket a vidéki rendezõfantázia adott rá, ormótlanok voltak,
5959 9 | közlekedett. A kisdedet annak rendje és módja szerint megkeresztelték,
5960 9 | rohantak szét az utcákon.~- Rendkívüli kiadás!! Hektor halála!~
5961 25| megfagyva találta a sarki rendõr. Felkelt a nap, vöröses
5962 18| pulpituson, szájához szorítja rengeteg trombitáját, a szeme kidagad,
5963 23| visszafordult. A magányos rengetegben egyedül látta a leányt.
5964 8 | Elfelejtett mindent. A hangok rengõ hullámain messze-messze
5965 1 | zsémbelõdött a tûrhetetlen reprezentálásokra, és kimaradt mindenünnen.
5966 25| másik pillanatban mélyen repül a penge a húsba. A fekete
5967 15| érzett, mint a sas, mely repülni szeretne, de nem bír, mert
5968 7 | annyira, hogy a keskeny résen egyik szemével átkukucskálhasson.
5969 17| napsugarakat. Nagyot kortyintott a részegítõ kék levegõbõl, azután kijjebb
5970 20| megmozdultak, a Dunában bor folyt, részegség, duhajság áradt mindenünnen.
5971 1 | mint apjával. A város másik részén rendezett be magának egy
5972 13| avar hûvös és fanyar illata reszket.~1906~ ~
5973 12| megfeketülnek.~A fejem zúg. Az ereim reszketnek. Azt hiszem, hogy mindjárt
5974 14| Tántorogva kelt fel, s reszketõ kezekkel nyúlt a kagyló
5975 10| sárga pelyhû libuskák, a rétekrõl gyenge csipogás, csendes
5976 26| kongó szobába, a félelem és rettegés magányába az élet zaját
5977 5 | merítették a név nélküli, vak rettegést. A gégéjük kiszáradt, s
5978 25| félelem. A pincétõl meg éppen rettegett. A seprûk megett egy-egy
5979 16| zöld haragoddal, és nem rettenek meg tõled, ó örök-rontó,
5980 21| a kõházak között? Nem, rettenetes-e ez? Fönn pedig a csillagok....
5981 15| faluba, s az ébredés annál rettenetesebbnek tûnt föl. Milyen messze
5982 17| tekintett maga köré. Ilyen révedezõen járni csak a megcsalt szerelmesek
5983 22| sziklaszínûnek látszott, s lassan, révedezve mászott elõre, mint a hegyek
5984 17| egyik elhagyott sírhalomra.~Révetegen tekintett maga köré, amint
5985 8 | egy csomó lószõr, néhány réz- és acélfonal meg négy ökörbél
5986 4 | orgonabokroknak. A vén kastélyok rézcímerei csillogtak, s az ablaküvegeken
5987 19| rohasztó melegségnek beteg rezdülései, különben színtelen, sem
5988 7 | megragadta az ajtót. A rozoga rézkilincs kezében maradt. Még látta
5989 15| szilvalekvárt fõztek, s a rézkotlában szalma között - egy vizes
5990 13| fõzzük a szilvalekvárt is. A rézkotlákat el kell hozatni.~Szünet.~
5991 13| Félretolja a záron levõ rézlemezt, s kíváncsian nézi, mint
5992 2 | lekuporodtak, s sikálták a rézmozsarakat és a nagy hasú csöbröket.
5993 17| szobájában, ahol ijedten rezzennek össze a drága csecsebecsék,
5994 17| temetõdomb, a kálvária. Nem riadt vissza az enyészet komor
5995 26| mikor egy erõs csöngetés riasztja fel. Feje a forró villanylámpáktól
5996 5 | bútora egyszerûséget és rideg komolyságot lehelt. A háttérben
5997 2 | szót szólt volna. Fásan, ridegen virrasztott egész éjjel
5998 2 | a komoly driádokat, és a rigóknak felelt tompított kacagásával.
5999 23| aztán elkezdte szánalmasan rikácsoló, rekedt hangján:~Sötét vizek~
6000 23| Olykor fehér fürdõpongyolák, rikító szalagú szalmakalapok, lila,
6001 9 | Egy óra múlva az athéni rikkancsok hanyatt-homlok rohantak
6002 20| Dunán egy hajótülök hangja rikoltott föl panaszosan, halkan,
6003 12| Robinzonok a hajóknak. Kérj és rimánkodj, mondd, hogy egy emberéletet
6004 23| örömtõl. Összetett kézzel rimánkodott:~- Énekelj, Tamás, nekünk.
6005 25| az emberre, annyi tarka ringy-rongy és bolond cafrang, hogy
6006 13| az erdõn. A lombok olyan ritkák. A sovány fák ágai koromfeketék,
6007 17| kisebbedtek, az utcák fogytak és ritkultak, s egy lapos, napfényes
6008 9 | írjon érdektelen, pattogó ritmusú költeményt. Minden hexameternél
6009 2 | felsikító panasz, mint a gyermek rívása, csakhogy még fájdalmasabb,
6010 6 | csörgõsipkásan, fekete félholdas, rizsporos arcával százszor komolyabb,
6011 12| kocsit, s ints neki, mint a Robinzonok a hajóknak. Kérj és rimánkodj,
6012 11| Érezte, hogy menekülnie kell. Robogó vonaton, tengeren száguldozó
6013 16| lehet már - gyorsvonaton robogtam egy nyári szürkületkor.
6014 15| pálinkás üveget.~A pályán robogva, zakatolva vágtatott el
6015 14| keserû cigaretták íze, a robot, a gyors ebéd, a vacsora,
6016 1 | Lemaire-rõl, dicsõítette Rodint - mindhiába. Az asztalra
6017 6 | hallgatag földdarab. A rögtönzött ravatal hihetetlenül magasra
6018 14| itt-ott fekete pehely gyanánt röpködött a sötétség. Az arca ólomszürke
6019 8 | tánctól kipirult nõi fejek röpködtek, s fülébe csókra éhes, vérvörös
6020 18| gyorsan mentek, szinte röpültek. Künn a hûvös folyosón öles
6021 27| okos álla acélból volt. A rövidre nyírt, szõke haj egy kemény
6022 23| leánya, tíz-tizenkét éves rövidszoknyások, eladólányok, vénkisasszonyok
|