4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
6023 1 | csináltatott magának, s rogyó léptekkel, ásítozva járkált
6024 1 | sikertelen volt. Üldözési rohamai jöttek. Félt mindenkitõl.
6025 12| mindjárt meghalok.~Most új rohamom van. A vér csak úgy dõl
6026 11| Hallotta a nagy hullámok rohanását, melyek száguldozva jönnek,
6027 19| legalább ijedezne, ha reám rohanna, ha bõszen emelné rám a
6028 19| borzonganak ideges villódzások, s rohasztó melegségnek beteg rezdülései,
6029 18| meggyújtatlanok, belök selymes és rojtos, a törülközõk használatlanok,
6030 10| jutott a patakpart, ahol rókára lesett, az alkonyodó szigetek,
6031 2 | éjszakákon segített fonni a rokkánál, s kellemes, lányos hangon
6032 21| életet, s sohasem fognak rólam beszélni. Mostan meg itt
6033 6 | megyünk - szólt a másik, a romantikus hajlamú és naiv, aki néha
6034 14| bejött, s csodálkozva látta a rombolást. Ámulva nézte az asztalon
6035 9 | színekkel festette le a romboló vörös elem garázdálkodását.~
6036 1 | szenvedély legyõzi a károst, a rombolót, s a beteg teljesen meggyógyul.~
6037 8 | össze, és csörömpölve egymás romjaiba temetkeztek. A zaj folyamatosan
6038 16| árnyék. Az tartósabb, mint a romlandó földi test.~Mikor ezt elgondolta,
6039 2 | fényszikrák. Az ünnepség roncsai, virágok tört szárai, bortócsák,
6040 15| szalma között - egy vizes ronggyal leterítve - gõzölõdtek a
6041 6 | értették megdöbbenésüket. Miért rontja el az éjszakájukat ez a
6042 9 | este Homérosz mint õrült rontott a nyomdába.~A harctérrõl
6043 21| Éjjel a lámpánál a betûkön rontottam a szemeimet. Ezek a betûk,
6044 25| alak hátraesik... Bordái ropognak... Valami csuklás és köhögés
6045 12| koponyámat, vagy egy vonatszörny roppantja szét a derekam csontjait,
6046 3 | logika vaskövetkezésével roppantotta szét egy vizenyõs agy üres
6047 16| áldozó pap, és az ágyra roskadok. A szobában halálos némaság
6048 16| eltûnsz, és a semmiségbe roskadsz.~Ó tigristorkú, agglegényharagú,
6049 16| ráolvasása, napról napra rosszabbul lett. Õ azonban derült mosolygással
6050 1 | mosolygott fiára, mint a rosszakaratú, ostoba emberek az idealisták
6051 10| szobába. Fújt és dohogott. A rostélyon szivárványos tavaszi fényt
6052 1 | életet halálnak tartotta. A rothadás bûzét érezte közelében.
6053 7 | Cser megragadta az ajtót. A rozoga rézkilincs kezében maradt.
6054 4 | mint egy karcsú, fehér rózsabimbó. Félórája találkoztak a
6055 18| öregség csúnya piroslila rózsái. E tornák után lehunyja
6056 17| köré, amint arcán az élet rózsáival az enyészet dombján merengett.~
6057 16| tesz az öreg.~Az utolsó rózsákat dühösen porba tiporta, a
6058 10| Ugyanazok az arcok és ugyanaz a rózsakedvû ifjúság, ugyanaz az élet
6059 16| fekete éjben nyíló piros rózsákhoz, vagy még inkább a jó anyákhoz,
6060 7 | koporsót teleszórták kései rózsákkal, halvány, szagos virágokkal.
6061 4 | Szivárványos alkonyat volt. Rózsaszínben ragyogtak a fehér fürtös
6062 13| sötétben is, hogy a leveleken rozsda barnult. A nagy tölgyfa
6063 18| régimódi, de nem feltûnõ, rozsdabarna nyakkendõje pedig többször
6064 16| vékony kaszájával kaszálta a rozsdás füvet. A sárga fényben égõ
6065 6 | összehúzták a kabátjukat. Rozsdavörös leveleket zörgetett a szél,
6066 13| õdöngött. Valami öreg banya rõzsét meg száraz levelet szedett
6067 27| villogtak a nehéz gyémánt-, rubin- és smaragdgyûrûk. Egy gazdagon
6068 12| után csorognak a sikamlós, rubinpiros cseppek. Nézem, mint alvadnak
6069 26| füle pedig valahol messze rubintpirosra gyúl a belémuzsikáló férfihangtól.~
6070 13| rákokat, a zöld gyíkokat, a rucákat, a bíbiceket, a gólyákat.
6071 2 | ágakban a fanedû keringése, a rügyek csírakedve. Az erdõkben
6072 21| körüli egészséges ember, ruganyos léptekkel jön, a vezetõjébe
6073 3 | összepiszkítottan, elfáradva, és mégis ruganyosan. Mikor belépett - mintha
6074 1 | magára öltötte azokat a ruhadarabokat, melyekben egykor együtt
6075 7 | talán úgy is megmondom... A ruhádat akarom, melyben utoljára
6076 27| kárbunkulus. Keményített ruhái egészen eltorzították alakját,
6077 3 | tisztítgatta és alakítgatta anyám a ruháimat, mindig otrombább és ügyetlenebb
6078 11| mozdulatairól, bútorairól, ruháiról fájóan sírt le a panasz,
6079 13| lássunk bemenni. A téli ruhákat vacsora után el akarom rakni.
6080 20| rózsaszínû harisnyákban, fehér ruhákban, csupa bájos, halovány nyakú
6081 1 | ledörgölte érdes, hidegvizes ruhákkal.~De apja ereje és életkedve
6082 8 | S õ ott feküdt az ágyon, ruhásan, hosszúra nyúlva, csaknem
6083 7 | el. Cser tûzre vetette a ruhát, az asszony azonban mindig
6084 18| lépcsõkön. Az ajtónyitogatók, a ruhatárosok mosolyogtak, õ is mosolygott,
6085 8 | mezítelenül lépett eléje, s csak sáfránysárga haja takarta be vakító testét.
6086 13| Most már tudom, miért sajdult meg tegnap este lábamon
6087 3 | mellette az anyját. Kezem a sakkdeszkán járt, de nem tudtam, mit
6088 3 | lángoló szemekkel meredten a sakkmezõ fekete-sárga tarkaságára.
6089 3 | délutánon vettük elõ egyszer a sakkot. Aladár megtanított játszani,
6090 3 | rendesen jártam Aladárhoz, sakkoztunk, s mindig õ vitte el a gyõzelmet.
6091 5 | Fejére sietségében egy fekete sált kapott. A haja, a szeme
6092 23| az esttõl kezdve azután sanda bizalmatlansággal nézett
6093 18| trombitás, és oldalról reá sandított.~Az ismeretlen mosolygott,
6094 1 | redingotban soványabbnak és sápadtabbnak látszott, mint azelõtt,
6095 20| színüket, vérszegények és sápadtak lettek, mintha kiszállt
6096 23| férfiajkat csókolt volna sápadtra, véresre. Mámoros pillákra
6097 23| nedves hajjal, viaszosvászon sapkáikkal és fürdõruháikkal a hónuk
6098 11| az aranybojtos halotti sapkákat, az inasok pedig izzadva
6099 13| törünk, felbokrétázzuk a sapkánkat, táncolunk, dalolunk. Olyan
6100 1 | hosszú küllõk. Egy fellegalak sapkát viselt. Hosszú, lelógó lába
6101 16| Õsz haját bemocskolta a sár, de õ azért csendesen feküdt
6102 6 | világ tõlem felfordulhat, a sárba fekszem, és az eget nézem...~
6103 3 | kapualja ablakai finom zöld, sárgás és halványlila fényt szûrtek
6104 3 | amint az októberi nap fakó sárgaságában tündöklik. A barna, nagy,
6105 11| éles fénye.~Künn különös, sárgásbarna homályba borultak az utcák.
6106 2 | mely a szegény fiú vérébõl sarjadt. A hûvöses tavaszi hajnalban
6107 17| bizonyos. Ment tehát elõre, a sarjadzó puha, lucskos földben, a
6108 14| sivítottak. Rátaposott a sarkaival. A bomlott gépezet hörögve,
6109 25| hóban megfagyva találta a sarki rendõr. Felkelt a nap, vöröses
6110 15| az asztaltól, haragosan sarkon fordult és kiment.~A poharak
6111 22| kenyeret, s csendesen a sarokba kuporodott. Másnap azonban
6112 5 | van valami. A legsötétebb sarokban, ahol nem is gondoljuk,
6113 18| forróságban szédülnek. A tükrök a sarokból bámulnak reá, a zene pedig
6114 8 | Ingó bokával s véres sarokkal törtetett fel, s visszaesett.
6115 2 | barna arcán a vastag por sárrá változott, s lábai inogtak.
6116 13| szalmakalapot nyomott a fejükbe. Sárral dobálóztak, pacsáltak, és
6117 15| oly vágyat érzett, mint a sas, mely repülni szeretne,
6118 1 | vele. Magas homlokáról, sasszemérõl mindenki az anyjára ismert.
6119 10| elõadások, az összeeszkábált, sátoros színházak, és elõször szégyenkezve,
6120 27| s fehér bort ivott, sok savanyúvízzel. Arca a vidéki városkában
6121 18| Kopott, csöpögõ esernyõjével sebbel-lobbal libegett a lépcsõn felfelé.
6122 6 | szájjal, átlyukasztott fõvel. Sebe fekete tapasszal volt beragasztva,
6123 2 | fekete, tüzesszemû, és mély sebhely sötétlett homlokán. A lucskos
6124 16| élet van, kelj fel, majd segítek neked.~Már nyújtottam karomat,
6125 12| is pár perc alatt tudna segíteni. De mindig természetesebb
6126 2 | hosszú téli éjszakákon segített fonni a rokkánál, s kellemes,
6127 5 | Ön nemes férfi. Ön tudós. Segítsen, uram!~Az asszony újra zokogni
6128 6 | fiúk tanulni próbáltak, de sehogy sem sikerült nekik.~- Szegény
6129 11| lélegzett. Valami nehéz sejtelem feküdte meg a mellét.~-
6130 8 | visszaroskadt. Félelmes sejtelmek borították el lelkét. Azt
6131 8 | gyõzedelmeskedett minden sejtelmén. Vonták, ragadták a hangok,
6132 17| sírhalmon, nem is merem sejteni, miért, hiszen azt sem tudom,
6133 25| megett egy-egy boszorkányt sejtett, a sötét kút meg mint valami
6134 12| darabig pirosak, mozgékonyak, sejtjeik élnek, aztán lassan meghalnak
6135 23| csak állt és várt, mit se sejtve, mint egy felszalagozott
6136 24| elrongyolódtak, mellén kiszakadt a selyemderék, és sovány, fûrészporos
6137 6 | latin ének, a szemfedõ drága selyemfodra azonban még mindig valami
6138 23| puha pamlagon, és érezve a selyeming s a vékony pongyola cirógatását,
6139 26| mint valami puha, meleg selyemkendõ, és gyönyörû szépeket álmodhatik,
6140 20| az este, furcsa ködeivel, selyemlágy cirógatásával. Meggyújtotta
6141 25| fiatal gyereket találnak, selyemmellényben, földes, vértõl átázott
6142 24| az albumok, a zsöllyék, a selyempamlag, az üvegszekrény, minden,
6143 15| látta a báltermet. Lila selyempamlagok kavarogtak elõtte, a díszciprusok
6144 6 | hátukon. A könyveit finom selyempapírosba göngyölték, és türelmesen
6145 3 | bámult. Nagy fejében, melyet selyempuha szõkeség borított, nyugtalanul
6146 20| hunyorgattak, ablaka alatt selyemsuhogást hallott. Félrehúzta a függönyöket,
6147 13| megmozdulnak, de csak halk selyemsuttogással, mintha meglapulnának és
6148 24| Azután a fehér pamlagon két selyemszoknya, kék és sárga, a nagyságos
6149 8 | és lila, testhez tapadó selyemszoknyában száguldottak hozzá, oly
6150 3 | a percben nem gondoltam semmire és senkire.~Végigsimítottam
6151 6 | csodálkoztak, hogy ez a semmiség oltotta ki az életét. Kézrõl
6152 16| lehunynom, és te eltûnsz, és a semmiségbe roskadsz.~Ó tigristorkú,
6153 16| lelkem zenéjével. Álmodozó semmittevésben tekintek magam köré. Minden,
6154 3 | nem gondoltam semmire és senkire.~Végigsimítottam a homlokomat,
6155 23| nyugtalankodtak, de azért senkirõl sem beszéltek annyit, mint
6156 18| Elment?~- Nem láttam senkit.~- Mióta lakott itt?~- Pár
6157 16| leányzók, mert szenvedésteket senkivel sem éreztetitek, csak a
6158 25| pincétõl meg éppen rettegett. A seprûk megett egy-egy boszorkányt
6159 2 | kuruzslók és javasasszonyok seregesen jöttek lecticákon a bódult
6160 2 | ácsorogtak. A tricliniumból serény ancillák siettek ki, gyorsan
6161 3 | keményen állottak, a futók serényen vigyáztak, a lovak mintha
6162 10| s a bajusza most kezdett serkedezni. Alig lehetett több húszévesnél.~
6163 2 | kietlen égboltból fáradtan serkedtek az elsõ fényszikrák. Az
6164 2 | bor piroslott a virágos serlegekben. A férfiak közül már sok
6165 11| hogy ennyi tökéletesség sértetlenül megmaradjon a földön.~Az
6166 9 | athéni ügyvéd állott, ki sértett önérzetében „teljesen visszavonult
6167 19| majdnem megvakulok a gondolat sértõ világosságától. Ez a kiélt
6168 3 | idegesebb volt, fülhasítóan, sértõen kacagott:~- Ne hagyd magad!~
6169 1 | titkaiba. Diákkorában nagy sétákat tett vele a szagos mezõkön,
6170 21| is fújni kezd. Egy óráig sétálhatunk. Jöjjön, fogja a karomat.
6171 15| fésült hajjal megy majd sétálni, s a budapestiek szemébe
6172 25| ketten némák voltak.~Az óra sétálója nagy köríveket rajzolt a
6173 21| hajók, elõttük kíváncsi sétálók. Néhány otromba lámpás zavaros
6174 16| díszelgett a márványkupolában. Shakespeare szobra mellett ott volt
6175 13| kenyér? Üljünk le. Gyerekek, siessetek enni. Vacsora után rögtön
6176 5 | sápadt nõ állott. Fejére sietségében egy fekete sált kapott.
6177 21| jöttem. Akkor még nagyon siettem. December volt, fehér volt
6178 2 | Mikor aztán tükörfényesre sikálta a kék pengét, meglátta benne
6179 2 | gyorsan lekuporodtak, s sikálták a rézmozsarakat és a nagy
6180 1 | utakon suhantak tovább, a sikamló óriási kerékpárok zúgtak,
6181 12| egymás után csorognak a sikamlós, rubinpiros cseppek. Nézem,
6182 2 | egész nap járkált a piszkos sikátorokon, és sírt óriási mezõkön,
6183 10| hosszú délutánokon.~Mikor sikere tetõpontján állott, megsejtette,
6184 10| tudták már. Nagy és komoly sikerei voltak.~Lassan-lassan megtanulta,
6185 27| meg rajta. Társaságokban sikerrel utánozta a kakas kukorékolását,
6186 10| ambíciók újra ébredeztek. Sikerrõl, mámorról, lázas és tapszajos
6187 1 | elõidézni. Minden kísérlet sikertelen volt. Üldözési rohamai jöttek.
6188 19| többiekkel nem sikerült, velem sikerülni fog. Ennek nem szabad megtörténni.
6189 16| barna fényt lövellt a kongó, siket kietlenségbe.~Az öreg kertész
6190 7 | kígyószerû mozdulattal ki akart siklani a szép férfi ölelésébõl.
6191 8 | A kékes holdfény remegve siklott el a nagy tölgyfa ajtó aranyozott
6192 24| szeretett volna bukfencezni, sikoltani, verekedni, mint a falun,
6193 7 | arcát.~- Engedj, engedj... - sikoltott, s egy kígyószerû mozdulattal
6194 24| tapasztotta a kezét, hogy ne sikoltson, mert jó kedve volt, mint
6195 23| pörnye. Benn a villákban a síkosra mosott, napfürdõben ellankadt
6196 1 | fogják porba vágni érte silány koronájukat. Szavait mély
6197 15| is parasztlány. Kikent és simára fésült hajjal megy majd
6198 16| fakalapácsok. Most csak simogatják, az egész mindenség halkan
6199 7 | mellé, s ügyetlen kézzel simogatta a forró, sajgó fejecskét.
6200 26| mintha egy ember lelke simulna az övébe, hisz egy kéznek
6201 12| a lombokon, s egymáshoz simulva, lihegve alszanak. Az erdõ
6202 27| hitte, magát Mózest látja a Sínai-hegy ormán, kinek arcáról az
6203 16| egymással, én és te. Más senki sincsen itt. A nap is hangtalanul,
6204 16| amely tovaröpített a dübörgõ síneken, azóta piszkos kereskedésekben
6205 15| bizonyára ott feledte magát a sínen, és nem vette észre a vonatot.~
6206 15| acélcsuklók forogtak, a síp füttyentett, a föld reszketve
6207 15| tekintett.~- Férjhöz köll adni - sipította a jegyzõné, s hamiskásan
6208 1 | kifáradt beteg egészségtelen, sípoló hörgése hallatszott. Sötéten
6209 6 | pityeregte a legkisebb.~Siralomházbeli hangulat ereszkedett le
6210 17| mennyboltban angyalok tört sírását lehetett hallani.~Micsoda
6211 24| megvastagodtak, a szája is mintha sírásra görbült volna. Dobogó szívvel
6212 6 | névtelen halottakkal egy sírban porladjon szegény barátjuk.~
6213 15| tetejükkel olyanok voltak, mint a sírhalmok.~- Milyen csend van itt.~
6214 17| fekete fiú a virágozni kezdõ sírhalmon, nem is merem sejteni, miért,
6215 14| össze. Lesett.~Egyszerre síri vékony hangon megszólalt
6216 27| vannak, és fejük fölött ég a Sirius is.~A színész mozdulatlanul
6217 27| hogy én vagyok. A szemeim sírnak. Én pedig utálom ezt az
6218 3 | egy rabszolga. Csak otthon sírtam fel keservesen, a lelkem
6219 12| a vérözön. A vérhullámok sisteregve, nyögve hömpölyögnek mindenfelé,
6220 22| tûhegyes, karcsú szirtek úgy sivalkodtak, mint az orgonasípok. Mindenütt
6221 14| megragadta. A csengõk õrülten sivítottak. Rátaposott a sarkaival.
6222 27| nehéz gyémánt-, rubin- és smaragdgyûrûk. Egy gazdagon felcicomázott
6223 18| borbélyüzletbõl, háta mögött egy smokk lány figyel, s annyira elõrehajlik,
6224 20| karcsú, illatos cigarettákat sodort vékony ujjai között. Aztán
6225 23| nyugalmával, és paskolta, verte, sodorta, visszaköpte a reátajtékzó
6226 4 | habok, a kavargó szemetet sodró vízpúpok.~Nagyon szenvedett,
6227 11| szõke fiút egy buta szerelem söpörte el. Egy átdorbézolt éjszaka
6228 22| Emlékeztetett ez a szirt a sörényes oroszlánra, meg a karthágóiak
6229 7 | nyíltan, ragyogva meredtek a sötétbe, s mikor észrevette õt,
6230 18| fortissimo örömétõl, és bõrén még sötétebbé válnak a bor és az öregség
6231 27| képzeletében ezek az esték sötétebbek, mint másutt. A szerelem
6232 3 | Aznap - emlékezem - korán sötétedett. Délután három órakor már
6233 13| csörömpölnek. Esznek.~AZ APA. Korán sötétedik...~A NAGYAPA. Még mindent
6234 18| októberi este volt, korán sötétedõ. A köd vastagon feküdt a
6235 2 | bortócsák, üszkös fáklyák sötétedtek mindenütt. A sárban részeg
6236 1 | döng a fülünkben. Rumot, sötétet, vérvörös rumot, amely trombitál...
6237 2 | alatt vastag, kék karikák sötétlettek. Csendesen egymás mellé
6238 16| közönnyel nézett Hádész sötétlõ kapuja elé.~Egészen lesoványodott.
6239 7 | sötét szemét. Arca erre sötétpirosra gyulladt, s fejét lehajtotta
6240 20| mélyébõl, valami föld alatti sötétségbõl törtek volna elõ. Élõk,
6241 8 | Parázsló tekintetét a szoba sötétségébe fúrta. Keresett valakit.
6242 22| aranyosra gyújtotta körülötte a sötétséget, és úgy reátûzött, hogy
6243 2 | melyekre még az éj borította sötétségét. A harmadik nap borús hajnala
6244 21| PÉTER. Zöld.~A PROFESSZOR. Sötétzöld?~PÉTER. Halvány.~A PROFESSZOR.
6245 16| violák és utolsó rózsák sóhajai pihegtek, a levegõben búsan
6246 16| lámpáikat, és fájó fejjel, vágyó sóhajjal kitekintenek az éjszakába,
6247 13| itt lenne az õsz?~AZ ANYA. sóhajt. Bizony.~A NAGYAPA. Pedig
6248 5 | Mennyivel jobb most! - sóhajtott fel a vacogó asszony. -
6249 18| hátratoltak, suttogtak, sóhajtottak és hangosan beszélgettek.~
6250 12| jobban és jobban. Körülöttem sóhajtozik a bakacsinszínû, lázas nyári
6251 13| nyári láztól. Az erdõ pedig sóhajtozott. Haldoklott. Akkor tudtam
6252 4 | békanyálas deszkái csikorogtak és sóhajtoztak. A csónakok láncai csörögtek.
6253 16| kényelmesen érezte magát a sokadalomban. Felkönyökölt a kövön, s
6254 21| hagyjon magamra. Csend. Sokan vannak ma?~PÉTER. Már mennek
6255 18| székrõl. Az elõtte levõ sorban csupa borzas fiatalember,
6256 14| daloló mondatokká, színes sorokká ömölt össze. Izgalmas virradat
6257 14| a történések örömtelen sorozata, s úgy érezte, hogy ez a
6258 10| gyakran elgondolkozott azok sorsán, kik az életet hazudják,
6259 14| nem írhat. Megadta magát a sorsának. Nyugodtan letette a tollat,
6260 15| miniszterek, kik a világ sorsát intézik. Gazdag kereskedõk,
6261 10| gondolkozott.~2.~Küzdött a sorsával. Félt attól, hogy élete
6262 7 | szótlanabb lett. A teste sorvadt, szeme beesett. Fáradtan,
6263 1 | hosszú, fekete redingotban soványabbnak és sápadtabbnak látszott,
6264 6 | beragasztva, arca a halál finom soványságától átszellemült, merev és nyugodt
6265 6 | és míg fõzték a teát, a spirituszláng kék lobogásában megjelent
6266 12| látnának; fejemre olvasnák a statisztikájukat, és biztatgatnának, hogy
6267 9 | megtanulta a lelketlen, fás stílust, s eszébe sem jutott, hogy
6268 23| Esténként rendesen elcipelték a strandra. Letelepedtek a fövenybe,
6269 2 | rekedt éneklése majdnem süketté tette már, barna arcán a
6270 14| aludni próbált. Feje lassan süllyedni kezdett, nehéz szemhéjai
6271 14| szemben levõ mély pamlagba süppedt bele. Kinyújtózkodott, és
6272 9 | hogy a megváltozott idõk sürgetõ szózatának engedve újra
6273 23| szigetig. Az apját Budapestrõl sürgönyileg lehívták, mindenütt elterjedt
6274 15| turbános szakács; a pincérek sürögnek-forognak.~Arca egyszerre halálfehér
6275 13| A zöld gyepágyak lustán sütkéreztek a bágyasztó napfürdõben.
6276 27| a drágaköves, cifra papi süveg.~A fiú hátrahõkölt: egy
6277 16| a harmóniák harmóniájára süvöltöznek, mert ütemesen verik a bõrrel
6278 23| hangja egyszerre vészesen süvöltõvé változott:~- Mért bántottatok?...
6279 1 | felhõk mögül kibújt. Rózsás sugarai úgy ágaztak szét, mint a
6280 16| pazarsággal ontod ezüst sugaraidat az õ párnáikra, és elveszed
6281 12| bóbiskolva kukorikolnak. A sugarak lassan borzonganak, úgy
6282 13| gyertya halvány, átszûrt fénye sugárzik. Az országúton ezalatt bolyhos
6283 3 | NAPLÓJA~Egyszer este az apám sugárzó arccal jött a szobába. Emlékszem,
6284 2 | küldött. A házi népség ijedten súgott-búgott. Az agg tudósok, a kuruzslók
6285 1 | úriember elõtt, s titokzatosan súgták egymás fülébe:~- A mûvészek...~
6286 25| közelegnek... tisztán hallható, suhanó léptek. Valaki jön.~- A
6287 5 | sem hallok.~- Ugyanaz a suhogás.~Az orvos elsápadt. Két
6288 5 | elfehérült.~- Hallja?~- Mit?~- A suhogást.~- Semmit sem hallok.~-
6289 5 | És ekkor újra hallotta a suhogó, különös neszt. Valaki jár
6290 11| tartott, hogy egyszer villám sújtja le. Ha megdördült az ég,
6291 9 | érdekes volt. A görögök súlyos politikai komplikációk elõtt
6292 16| körülnézett. Gyanakodva és sunyin tekintett reám... Valamit
6293 23| sárga, bronzvörös fátyolok surrantak el a távoli horizonton,
6294 2 | futó dalia. Ott volt elõtte sûrû aranyhálóban a vérvörös
6295 23| énekeltek, amiket máskor remegve susogtak egymás fülébe. A tenger
6296 14| égtek a virrasztó gázlángok. Suta, komikus árnyékok hasaltak
6297 8 | észrevette. A zaj, a beszéd, a suttogás felszállott ablakához, elõször
6298 20| asszonyok, leányok ájult suttogásával. Az éjszaka merõ zûrzavar
6299 17| nevetett, a vállát vonta, és suttogott.~- Mindez olyan, mint egy
6300 20| Gyümölcsöskofák, korán kelõ svábok, akik a vásárcsarnokba siettek,
6301 15| megindult a sínek mellett ki a szabadba. Szürke, bágyadt szeme ragyogott,
6302 2 | folyós szemû, félig vak szabados vitte be a termekbe.~Másnap
6303 11| fekete árnyék. Sehol sem bírt szabadulni tõle. Bizalmatlan és ideges
6304 8 | Csak a melle emelkedett szabályosan, mélyen, amint az érzelem
6305 17| zöld gallyak életlehelõ szagával. Nyelte ezt a selymes, bársonyos
6306 16| acélhálózatba, és tépik, szaggatják háborogva, zokogva. És mindezt
6307 11| asszony halántékai lüktettek. Szaggatottan lélegzett. Valami nehéz
6308 27| illata társult, s ezek a szagok összekeveredtek, megcsiklandozták
6309 4 | ezer villám kék erezete száguldott, a hidak remegtek s az oszlopfõnél
6310 11| Robogó vonaton, tengeren száguldozó villámgyors hajón. Gyökeret
6311 11| hullámok rohanását, melyek száguldozva jönnek, s elnyelnek mindent,
6312 23| egészen meztelenek. Az apró szájacskákban aranyvégû cigaretták forogtak,
6313 18| karmester kopog a pulpituson, szájához szorítja rengeteg trombitáját,
6314 1 | nagyon sokáig. Úgy vette le szájáról a palackot, mint a piócákat
6315 12| zsongás-bongástól, csak szájatok mozgását látom néha, hogy
6316 7 | ölelgette, és undok nyálas szájával kiszívta belõle a lelkét.
6317 26| mint egy nyálkás, homályos szájpadlás, melybõl a házak fogsorként
6318 12| fekete, megaludt vér nyomja szájpadlásomat, a garatomat, hogy alig
6319 25| szerteszét, s mindjárt ferde szájú, ijesztõ, síró álarcok vigyorogtak
6320 23| hajómat...~A lányok befogták a szájukat. A parton a szúrós, kegyetlen,
6321 8 | s a vén komondor leste szájukból a falatot. Õ álmodozva nézett
6322 15| dolgozik a fehér turbános szakács; a pincérek sürögnek-forognak.~
6323 8 | lelke messze volt.~Oly fájón szakadoztak ki a hangok a húrokból,
6324 7 | megcsuklott. Tüdejébõl a levegõt szakadozva engedte ki, s erõsen fújta
6325 15| Mióta ebbe a poros fészekbe szakadt, gyakran betegeskedett.
6326 5 | karika - kiáltott torka szakadtából az asszony.~Az orvos lesütötte
6327 20| könnyek. Megcsiklandozták a szakállát. Ekkor vette észre, hogy
6328 16| pocsolya?!...~ÉJI DAL~Egy nagy szakállú, remetearcú vándor bolyongott
6329 1 | valamit belõle. A múlttal való szakítás lassan, de végzetesen és
6330 5 | lelkiállapotomat! Ijedve szakítottam fel az ajtót, s kirohantam.
6331 20| Cigarettaszakértõ volt. Szakmunkákat olvasott a dohányról. Ritka
6332 27| és felállott.~Gyönyörû szál tölgyember volt, körülbelül
6333 26| türelmetlen. Mindig gyorsabban szalad át a szobákon. Új, bélelt
6334 13| azért nem tudnak járni meg szaladni. A szemük sem lát jól. Vakok.
6335 16| talpadra? Miért nem szaladsz a szaladókkal, és miért nem üvöltesz az
6336 16| állsz talpadra? Miért nem szaladsz a szaladókkal, és miért
6337 12| beérhetünk a városba, hisz tudod, szaladva három egész óráig jöttünk
6338 15| végtelenül hosszú fekete szalagok.~Ida egy kopott, sárga padon
6339 27| operettben játszott. Piros szalagokat kötött magára, botosokban
6340 23| fehér fürdõpongyolák, rikító szalagú szalmakalapok, lila, sárga,
6341 27| szemhéját kormozta, szakálla szálait egyenként, óvatosan ragasztotta.~-
6342 20| szelíden tévedezett a fehér szálakon, mint hódombok közt a tavaszi
6343 26| A könyvekbõl porfelhõk szállanak ki, és zajuk visszhangzik
6344 17| ibolya kéklett. Lenn egy szállító kocsi új bútorokat hozott,
6345 17| beláthatatlan végû szobának szállította a napsugarakat. Nagyot kortyintott
6346 13| papa nem tudja. Csak õsszel szállnak el tõlünk.~A MÁSIK FIÚ.
6347 18| s néhány vékony karó a szálloda udvarából árnyékot vetett
6348 25| hevernek, s szürke hamu szállong rájok. A korcsmákban síró
6349 15| törpült. Csak a füstfoszlányok szállongtak még a levegõben.~3.~- Ida.
6350 8 | most valami babonás vágy szállotta meg, hogy ez alvó hangorkánt
6351 3 | szemben, mint egy kitömött szalmabáb, mint az õ bohóca, cselédje,
6352 23| kacagni kezdett. Széles szalmakalapjaikkal a távolba integettek.~-
6353 23| fürdõpongyolák, rikító szalagú szalmakalapok, lila, sárga, bronzvörös
6354 13| Öröm volt nézni. A fürdõs szalmakalapot nyomott a fejükbe. Sárral
6355 7 | sokáig ült egyedül a sötét szalonban, s mikor kijött, zavartan
6356 15| gimnazista, s mindig hosszú szalonkabátban járt. Torkát erõsen összeszorította,
6357 23| fejem. Ne hagyj el.... te szamár... te... te... Ölelj meg...
6358 12| alig látok és hallok már.~A számat nehéz felnyitni, beszélnem
6359 5 | szépítgetnünk semmit sem; számolnunk kell a tényezõkkel. Elõzõleg
6360 5 | Harminchét, harmincnyolc... - számolt az orvos, s úgy tett, mintha
6361 12| úgy dõl az orromon, s a számon is. Ó, ez rettenetesebb,
6362 16| Legyen áldás az utatokon, és szánakozva senki se térítgessen vissza
6363 23| köhögött, aztán elkezdte szánalmasan rikácsoló, rekedt hangján:~
6364 23| és meg se nézte a fiát.~Szánalom és rémület kísérte mindenütt.~
6365 3 | érzékenységemen, s mély szánalommal, majdnem szeretettel nyújtottam
6366 1 | tanácsolta neki, hogy vigyék szanatóriumba.~- Azért - mondotta -, mindent
6367 23| s állítólag tudott is a szándékáról. Ámde errõl senkinek sem
6368 16| recsegésében vizet öntesz hörgõ szánkba, hullánkkal labdázol, orkánokkal
6369 9 | elõfizetõi pedig napról napra szaporodtak. A nyomdában alig gyõzték
6370 17| szivárványszínûen, lustán csillogott a szappanos víz. Ide már megérkezett
6371 2 | ünnepség roncsai, virágok tört szárai, bortócsák, üszkös fáklyák
6372 18| színig telve, a poharak szárazok, az ágy bontatlan.~A háta
6373 16| hozzájuk.~Ölelésetekbõl nem származik kín és szenvedés, csak mély,
6374 15| bír, mert el van metszve a szárnya.~4.~Ablaka elõtt szüntelen
6375 8 | felriassza, és forgószeleinek szárnyán visszaszálljon a múltba,
6376 2 | aranyos napot s a vékony szárnyú tavaszi legyek táncát.~A
6377 18| haladt el mellettük, s a szava elveszett a kacajukban.~
6378 1 | atyja minden mozdulatában és szavában talált valami gáncsolni
6379 14| érthetetlen magyar és német szavak foszlányai.~- Háló, háló... -
6380 7 | minden tárgy idegenné vált, a szavakba mély bánat, hideg gyanakvás
6381 27| Megáldalak vétkes kezemmel, bûnös szavammal, a te elzüllött szomorú
6382 12| harangtoronyban lennék. A szavatok már nem is értem a nagy
6383 26| elhatol az õ meleg, vigasztaló szavával, de fáradt, és inkább leül
6384 1 | helyettük olyanokat, akik százával ajánlkoznak az összetört
6385 16| Öreg és fáradt volt. Elmúlt százéves.~Ment, künn, a város kapuin
6386 13| rõzsét meg száraz levelet szedett az erdõn, hogy legyen télire
6387 9 | újságíróvá küzdötte fel magát. A szedõgyereknek hanyagul szólt oda:~- Ciceró!
6388 2 | azonban nyugodtan és könnyen szedte lábait, mintha repült volna.
6389 13| kövér sárga dinnyét? Mind én szedtem tinéktek.~AZ ANYA. Nagyon
6390 3 | lett elõttem minden.~Aztán szédületes gyorsasággal gondolkozni
6391 8 | sápadt, nagyon sápadt.~Egy szédületesen örvénylõ szerelmi dalba
6392 18| a tikkasztó forróságban szédülnek. A tükrök a sarokból bámulnak
6393 18| megérinthetném legalább a ruhája szegélyét, a cipõje hegyét...”~A közönség
6394 11| csukta be az ablaktáblákat.~A szegényes, nagyon tiszta szoba egyszerre
6395 8 | felduzzasztotta. Szemei egy pontra szegezõdtek, de lelke messze volt.~Oly
6396 11| piros és kék pántlikával szegték körül.~A május délután hideg
6397 27| folytatta:~- Csak sírj. Ne szégyelld a könnyeket. Csak zokogj.
6398 13| is közéjük megyek, ha nem szégyellem magamat. Az ördögbe is,
6399 6 | mondok, most már nem szabad szégyellnünk, hogy Györggyel együtt laktunk,
6400 8 | s fõleg az emberek elõtt szégyellte, hogy szomorú. A lépcsõn
6401 5 | tudományban, és bár maga elõtt is szégyenlette bevallani - félt.~Nagy lépésekkel
6402 22| tovább az asszony. - Nem szégyenli magát?~- Nem lehet. Nem
6403 3 | becsvágytól, az enyém a szégyentõl.~Így lassanként ennek a
6404 11| A szolgák sorra hozták a székeken a szemfödõs koporsókat,
6405 25| szomorkodott, az ágyon, a széken egy frakk, egy mellény,
6406 13| országúton megy haza egy szekér.~AZ APA. Én úgy látom, hogy
6407 19| háttal a színpadnak, egy székhez támaszkodik, s ingmelle
6408 18| ismét nekitámaszkodott a széknek, mint a többi. Vonásai durvábbak,
6409 7 | másik szobába, s kivette a szekrénybõl azt a csipkés könnyûséget,
6410 7 | emlékeit pedig elrejtette a szekrényébe, hogy senki se lássa. Lassan-lassan
6411 18| Senki. Szûz tisztaság, a szekrények be vannak zárva, a kulcsok
6412 15| barna székek, az éjjeli szekrényen a vizespoharak, s azt hitte,
6413 27| is.~A komikus odament a szekrényhez, kivette ruháit. Valami
6414 24| nézett rája, és leemelte a szekrényrõl. Nagy, fekete szemei egyszerre
6415 18| hogy félni lehet, lebukik a székrõl. Az elõtte levõ sorban csupa
6416 4 | Tudom.~Lassan mentek a halk, szélcsendes folyóparton. A leány cipõje
6417 22| templomban van. A jeges szelek vihorászva, vadul fütyültek,
6418 4 | volna nekivágni a tomboló szeleknek.~A fakír ott állt a folyó
6419 8 | boldogság sugárzott, tisztább és szelídebb fény, mint a szerelmesekén.
6420 1 | lelkesedve magyarázta neki, mint szelídíti meg a diadalmas ember a
6421 1 | szelíden intette. Krisztusi szelídséggel feddette a fölemelt mutatóujjával.
6422 22| hogy Andria a tetõre egy szélkereplõt tûzött szórakoztatónak,
6423 16| az egyenlõség ünnepén a szellem tõkései ily kiváltságot
6424 6 | volt szó. Mindenki érezte szelleme nyomását, s nem tudott neki
6425 16| beszélték róla, hogy már szellemekkel társalog...~Nagy, zöldes
6426 16| Lassan-lassan azután kidobálták a szellemi „borzsoák”-at, és az egész
6427 1 | hatalmasabb újításokat hoz a szellemvilágba, mint a francia forradalom
6428 24| erõsebben fújta rá édes, langyos szellõjét. Tagjait altató zsibbadtság
6429 19| Egy kocsiban ülök, s a szellõtlen sárga reggelen egymás után
6430 21| zörög a szobámban. Porol és szellõz, azután elmegy. Délben hozzák
6431 9 | tapintattal és gráciával szellõztette is becses lapjában, az Athéni
6432 17| széles mezõk nyújtózkodtak, szélmalmok forogtak, kocsik jártak.
6433 12| Az égboltozatra felcsap a szélroham, ráfúj a csillagokra, s
6434 10| padokban. Nem jött. A faluban széltében-hosszában arról beszéltek, hogy a
6435 13| szüntelenül meg-megzördülnek a széltõl. Vagy nem is tudom mitõl...~
6436 6 | felhõk tolongtak, csak a szélükre hímezett halottas ezüst
6437 27| ezt az embert, szeretném szembeköpni a síró tükröt.~- Utazz el -
6438 16| idegcsöveimen, és az arcom elpirul. Szembeszállunk végre egymással, én és te.
6439 5 | hajló édesanyjának nyugodt szemeibe néz.~A szoba már szürke
6440 2 | körmeivel a mellét tépte. Szemeibõl csurogtak a forró könnyek.~-
6441 5 | Ottan aztán megállt. A szemeik találkoztak. A nõ még jobban
6442 27| állapítanom, hogy én vagyok. A szemeim sírnak. Én pedig utálom
6443 16| primitív hangszeren, és szemeimbe könnyek csorogtak. Cigarettámat
6444 19| szemébe nézzek. Az arcom ég, szemeimben vadállati tûz lobog. Karjaimon
6445 21| lámpánál a betûkön rontottam a szemeimet. Ezek a betûk, ezek a sárga
6446 16| a szoba közepén feküdt. Szemeire nagy ezüstforintosokat tettek. (
6447 4 | Ezen az éjszakán a fakír szemeirõl álmodott.~Ezek a fekete
6448 9 | magát. A görög államférfiak személyeskedése és oktalan egyéni hiúsága
6449 1 | társulattudósítások, sem a napilapok személyhírei nem hoztak semmi hírt. Pár
6450 15| lettek. Végre megérkezett a személyvonat, páran leszálltak, a mozdony
6451 15| pályaházban, gyermekek sírtak, a személyzet forgolódott.~Az indóház
6452 16| szertezüllöttek, örökre eltûntek a szemem elõl. A dal azonban él,
6453 12| homály és fekete vér mered a szemembe.~Szegény Bellám... Csakhogy
6454 21| sárga papírok kiszívták a szemembõl a fényt meg az életet, s
6455 16| meg a szemük; szerelmesek szemén villansz meg, kik a nyári
6456 16| a halott fölé hajolt, s szemérõl biztos, hideg mozdulattal
6457 1 | Mentsetek ki ebbõl a szemétbõl... Vigyetek kifelé... kifelé...
6458 17| illatával. Messzebb egy szemétdomb. Ember, ameddig a szem ellát,
6459 16| nem nevetek a ti kisírt szemetekbe.~A költõ titeket nagyon
6460 17| szeretnék, mint õ ott a temetõ szemetes árka mellett, amint halaványan,
6461 4 | dagadtak föl a habok, a kavargó szemetet sodró vízpúpok.~Nagyon szenvedett,
6462 7 | hogy a keskeny résen egyik szemével átkukucskálhasson. Felesége
6463 6 | nép, a régi latin ének, a szemfedõ drága selyemfodra azonban
6464 7 | ügyes csalás, holmi színpadi szemfényvesztés, melyben õ csak egy odarántott,
6465 11| sorra hozták a székeken a szemfödõs koporsókat, a posztóterítõket,
6466 14| szemhéjai hûsen borultak le égõ szemgolyóira. Fölötte homályos, zöld
6467 3 | nyugtalanul forogtak a láztüzes szemgolyók. Vézna testét szörnyû, ugató
6468 21| mert látja, nagy átok az én szemgyöngeségem, és mindenki elhagyott.~
6469 14| süllyedni kezdett, nehéz szemhéjai hûsen borultak le égõ szemgolyóira.
6470 16| hányatsz, de nekem csak szemhéjamat kell lehunynom, és te eltûnsz,
6471 27| Mélyen hajolt a tükörbe, szemhéját kormozta, szakálla szálait
6472 1 | könyvekben, pszichopatológiai szemlékben sok oly esetrõl olvasott,
6473 16| csendesen feküdt lenn, s szemlélte a csillogó batárokat, a
6474 26| kellett megmozdulnia, egy szemnek kellett feltekintenie, hogy
6475 10| üres teremben, és összevont szemöldökkel gondolkozott.~2.~Küzdött
6476 16| festékes arcúak, kormos szemöldökûek, és tárjátok ki szomorú
6477 22| egyik dudorodása az emberi szemre hasonlított, és nézte, sokáig
6478 16| viharaidban, és megsemmisít egy szemrebbenéssel téged, háborgó víz-tócsa,
6479 1 | ködben fürdõ vizébe. Nagy szemrehányás intett ki szemébõl.~A fiú
6480 7 | becsületes arcod? - kérdezte szemrehányóan, szomorúan.~Az asszony készen
6481 6 | hihetetlenül magasra nõtt a szemükben, s György fönt, egészen
6482 6 | mindnyájan megtörülték a szemüket.~2.~Reggel a havas égbolton
6483 20| gyökeret vert a lába. Egy szemüveges öregember jött feléje, szürke
6484 18| sorba, megtörölte vastag szemüvegét, hogy a zenét lássa is,
6485 12| az aludni térõ mezõ. A szénaillat ráfekszik a mellemre, s
6486 25| nyakkendõ.~Lement a pincébe szénért.~Sötét volt. Botorkált elõre.
6487 16| néztem, mint alszik el, szenesedik meg, feketül hozzá az alvó,
6488 24| felébredt. Zörögve ledobta a szeneskotlát és az aprófát, eszébe jutott,
6489 16| szenvedélyek lávatüzében szénfeketére égett lelkemet, és én nem
6490 16| beleszédültem a fekete, szénillatos sötétségbe. Kezemben hosszú,
6491 16| könnyel, mert jók, áldottak és szentek vagytok, ó, gyönyör lányai...~
6492 17| komolyság, amely ilyenkor szentelt olajként minden tárgyra
6493 25| elfojtotta az ásítást.~Anna a szentkép elõtt meggyújtotta a mécsest,
6494 17| volt, s a régi esõmosott szentképek mind ismerõsként köszöntötték,
6495 6 | így, senki... ~A szobában szentté vált minden tárgy, melyhez
6496 14| dobogását is hallotta, s most szentül hitte, hogy a sunyi, gonosz
6497 27| ingtõl kövér volt.~- Ó, hogy szenvedek - jajgatott a fiatalember. -
6498 16| testvéreim, ti megértitek a szenvedélyek lávatüzében szénfeketére
6499 3 | azonban még mindig a sakk szenvedélyén csüngött, azzal a görcsös
6500 1 | teljesen leszokik káros szenvedélyérõl, s visszavezetheti õt az
6501 4 | Õ pedig egyre merészebb, szenvedélyesebb és különösebb. Türelmetlenül
6502 18| Szerette a zenét önzõen és szenvedélyesen, s a füle, ez a begyakorolt,
6503 4 | de tudta, hogy közeleg szenvedései jutalma. Távolban kigyulladtak
6504 27| majd elvétetnek tõled a te szenvedéseid, és megadatik néked a boldogság
6505 1 | padláson. A szegény, vékony, szenvedésektõl gyenge fiú rádõlt egy oszlopra,
6506 16| a koporsóhoz, örömetek a szenvedéshez, és életetek a halálhoz,
6507 16| szomorú leányzók, mert szenvedésteket senkivel sem éreztetitek,
6508 27| Sohase láttalak így. Csak szenvedj, s érezd át, mit jelent
6509 27| mostan is, és nem fogsz szenvedni, mert a szenvedés boldogság.
6510 1 | inkább degeneráltnak és szenvedõnek látszott. Annyira kapkodott
6511 9 | politikai hírrovatnak ezt a szenzációs címet adta: A militarizmus
6512 9 | hexameternél többre becsülte a szenzációt. Csodálatosan finom szimatja
6513 5 | két szerelmes, hanem két szepegõ ember-gyerek borult össze,
6514 26| selyemkendõ, és gyönyörû szépeket álmodhatik, mert vörnyeges
6515 21| a könyvekben lehet ilyen szépet olvasni.~A PROFESSZOR. Értse
6516 5 | idegrendszere van. Itt nem szabad szépítgetnünk semmit sem; számolnunk kell
6517 27| mozgékonyság, az élet, a szépségben és mocsokban való hempergés
6518 21| vet a hajóban vacsorázó szerb legényekre. Este kilenc
6519 5 | háborújában sem tudott a szerelemre gondolni. A szemük, az arcuk
6520 8 | és szelídebb fény, mint a szerelmesekén. A szíve oly erõsen vert,
6521 8 | feleség hátul ment. Azután szerelmespárok ballagtak elõtte boldog
6522 8 | Egy szédületesen örvénylõ szerelmi dalba kezdett. Lelke ujjongását,
6523 15| meg a vészféket, micsoda szerencsétlenség történt.~A leány bizonyára
6524 11| valami ismeretlen, nagy szerencsétlenségtõl, mert lehetetlennek tartjuk
6525 27| kell a színpadon. Most új szerep várakozott rá. Hangosan,
6526 7 | csak egy odarántott, buta szereplõ. Hónapokig járt ennek a
6527 16| A költõ titeket nagyon szeret, mert az õ arcán is festék
6528 13| költözött.~AZ ANYA. Én sem szeretek ilyenkor õsz felé átmenni
6529 27| melegszürke szem csupa puhaság, szeretet.~- Megcsalt? - kérdezte
6530 5 | szerelem, hanem két félõ ember szeretetének vad tombolása volt ez.~Az
6531 26| kultúrához, az emberhez, a szeretethez, mely mindenüvé elhatol
6532 2 | moszathajú nimfákkal, miért nem szereti az agg pásztorokat, az öreg,
6533 2 | mert tudta, hogy az istenek szeretik az emberek hódolatát. Este
6534 7 | egyszer azt mondta a felesége, szeretné, ha elõtte halna meg, mert
6535 6 | most? Kezdték megérteni és szeretni. Megborzadtak. Sietve otthagyták
6536 7 | aztán a férje elé állott.~- Szeretsz?~Cser lemondólag intett
6537 7 | akarlak tenni. Látni akarom, szeretsz-e még? Egy áldozatot kérek
6538 4 | fabódéja elõtt. Mind a ketten szerettek volna elválni, de nem tudtak,
6539 23| Nem haragudtam. Én mindig szerettelek benneteket. - A leány meglepõdött,
6540 22| vállat vont.~- Miért nem szerez pénzt? - kínozta tovább
|