4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
6541 9 | Egyet gondolt, s beállt a szerkesztõségbe. Újságírónak csapott fel,
6542 9 | elõször tetszett a lázas szerkesztõségi hajsza, a pazar fényt szétszóró
6543 14| hitte, hogy a sunyi, gonosz szerkezetben vér, lomha, élettelen vér
6544 1 | neki. Nagy tekintélyre tett szert, s apja úgy félt tõle, mint
6545 25| vöröses pára szüremlett szerteszét, s mindjárt ferde szájú,
6546 17| füstgomoly szállt fel és szertezüllött a levegõs magasságban. Mindez
6547 16| meghibbantak, és a vasút utasai szertezüllöttek, örökre eltûntek a szemem
6548 27| konyhaszag és színjátszás szervesen egymáshoz tartoznak.~Az
6549 23| megcsókolta a meztelen karját.~- Szervusz, Tamás. Mért haragudtál
6550 23| megcsókolta õket szájon.~- Szervusztok, gyerekek. Mi az újság?~
6551 3 | bohóca maradtam, s tûrtem a szeszélyeit, a család hallgatag gúnyját,
6552 1 | hogy csak idegességrõl és szeszélyrõl van szó. Kedvébe járt fiának,
6553 1 | vezetését magára vállalta. Semmi szeszes italt nem adatott neki.
6554 24| babát, s az ablak felé ment.~Széthúzta a függönyt. Az utcára nézett.~
6555 5 | széket. Felkelt, s lassan szétnézett a villanyfényes szobában.
6556 24| kicserepesedett, kicsi ajkai szétnyíltak.~Az üvegszekrény csecsebecséit
6557 19| megcsomósodnak az izmok, s szétpattanásig feszül minden idegem. Orlay
6558 1 | Megolajozta mind a kettõt, szétszedte, kitisztította. Azután újra
6559 9 | szerkesztõségi hajsza, a pazar fényt szétszóró villanyoskörték, a csörömpölõ
6560 11| gyászfátyolos test, mint egy széttaposott fekete rongy.~1906~ ~
6561 14| darabokra törte, a kagylót széttaposta, a lemezt megrepesztette,
6562 11| elcsengett~Az asszony megállt, széttekintett.~Egyszerre azonban valami
6563 1 | hihetetlenül magasan. Az apja volt. Szétterpesztett lábakkal, a rózsaszínû égre
6564 15| szappant, egy acéldróttal szétvágva, s mutogatta, mily fehér
6565 16| csendesen vitorlázó naszád, te sziget, hol a boldogok laknak,
6566 10| rókára lesett, az alkonyodó szigetek, mikre az est fehér gõzei
6567 23| elvergõdhetett a közeli szigetig. Az apját Budapestrõl sürgönyileg
6568 1 | tetszett, mintha valami szigor borulna sötét fürtjei közül
6569 17| Ebben a pillanatban még a szigorú arcú iskolásudvarnak is
6570 18| apai szeretettel, kissé szigorúan, de jóságosan nézett a trombitás
6571 22| nekipirosodva csapta a csákányát a sziklába, szemei szikráztak, lendülõ
6572 22| hegyóriásokról, a vörös hasú, rémarcú sziklákról, akik agyonütik az embert,
6573 22| lett.~A kõtörõ égbe nyúló sziklán lakott. A fából és vályogból
6574 4 | könnyûséggel ment a vékony sziklaperemen.~A folyó mindig lüktetõbb
6575 22| csontos, gyökérszerû arca sziklaszínûnek látszott, s lassan, révedezve
6576 24| csapott fel, ezer és ezer apró szikra tûnt el a kürtõ sötétségében.~
6577 23| csurogtak. Szemében apró, hideg szikrák villámlottak fel.~- Mért
6578 3 | diadalmas gondolkozás s a szikrázó ész egy-egy epopeiája volt.~
6579 14| kagyló után. Szeme a haragtól szikrázott, s dühösen ordított bele
6580 22| csákányát a sziklába, szemei szikráztak, lendülõ karjai majdnem
6581 6 | megdobbant: minõ erõs és szilárd volt! Kérdés kérdésre tolult
6582 9 | szenzációt. Csodálatosan finom szimatja bámulatosan kifejlõdött,
6583 10| olvadt össze egy csodás szimfóniába. A kötélen kék, piros és
6584 24| beléjük fújva derült, hideg szimfóniákat játszott. Bámulta a lámpafényben
6585 3 | szobában halkan zenélt a szimfónium, csipegett a kanári madár,
6586 10| eszébe jutottak fiatalkori színdarabjai, a görögtüzes, mûkedvelõi
6587 23| ágak tûzrostélyán babonás színeket csent a zöld sötétségbe.
6588 9 | hírrovatban, valóságos böcklini színekkel festette le a romboló vörös
6589 27| egyedül a kultúrát. Régi színészekre emlékeztetett, s mozdulatai
6590 27| álmodik, melyre rádõl, egy színészt, aki tükör elõtt festi magát,
6591 18| vendégkönyvet. Nagy kusza betûk, színezetlen, durva írás, az õ betûi,
6592 27| mi történt vele.~Ekkor a színfalak mögé szaladt, és betekintett
6593 9 | bármint hasogatja is a színfalakat, „jeles”, minden unalmas
6594 10| összeeszkábált, sátoros színházak, és elõször szégyenkezve,
6595 19| Miért jár társaságokba és a színházakba unatkozni? Minek ad fejedelmi
6596 1 | Louvre-ról, mûvészbarátairól, a színházakról, nagy terveirõl, s fõleg
6597 18| otthonához. A vizesüveg színig telve, a poharak szárazok,
6598 27| keltvén, hogy a konyhaszag és színjátszás szervesen egymáshoz tartoznak.~
6599 4 | maradtak tehát, és közönyt színlelve tovább beszélgettek élces,
6600 1 | mezõ, mint midõn a sötét színpad egyszerre megvillan kék
6601 17| vissza az enyészet komor színpadától, hanem nyugodtan ment elõre.
6602 19| amint az orfeumban, háttal a színpadnak, egy székhez támaszkodik,
6603 27| szaladt, és betekintett a színpadra. A nézõtéren dörgedelmes
6604 7 | érintetlen, puha leány a színpadról egyenesen kényelmes fészkébe
6605 5 | mindegyik bölcs és író - szintén céltalanul. Nekünk a jelen
6606 4 | rejtelmes, kék-vörös-sárga színû karika, mely gyermekkorunk
6607 20| megkoptak, elvesztették a színüket, vérszegények és sápadtak
6608 13| szivarra gyújt, mélyeket szippant.~A NAGYAPA. Nem akartam
6609 4 | Közönyösen hallgatta a víz sziréndalát, ezt a tündéri parancsszót,
6610 8 | a habnál, csábítóbbak a sziréneknél. Ezüstös kacajjal nevettek
6611 22| csendességben. Olykor kibukkant a szirtekbõl egy merev fülû, kõarcú manó,
6612 22| kõskatulyában, s a csupasz szirtfalak, a csend megbénították.
6613 22| rásandított. Azután lenézett a szirtrõl. Egy fekete ruhás öregasszonyt
6614 15| egyenesen szálltak fel a szivar füstgöngyölegei.~Idába lassan-lassan
6615 20| gyûjtött. Este, mikor a szivarfüst gomolyagjain szövögette
6616 11| hozták haza. Hosszú haján szivárgott az agyvelõ. Már minden késõ
6617 13| idei nyárnak.~Csendesen szivarozik.~AZ ANYA. Valami elsurrant
6618 13| után kimentem a tópartra szivarozni. Már jó két hete lehetett.
6619 26| kollégáira is, akik nála jobb szivart szívnak, de most csupa nyugalom,
6620 26| emberi szó remegése száll, és szivárványosra festi a poros, kopott, elhagyott
6621 17| lógtak, s a kövek között szivárványszínûen, lustán csillogott a szappanos
6622 11| bizonytalan lett, mint a szívbajosoké.~Ideges éjszakák után gyakran
6623 2 | mint valami tagolatlan, szívbõl felsikító panasz, mint a
6624 24| hideg reggelek öntudatlan, szívdobogtató öröme, s csak annyit tudott
6625 15| valami hideg kígyó mart szívébe.~Ida a pad karjára támaszkodott,
6626 15| fülei csengettek, és a szívéhez hidegség férkõzött.~Gyakran
6627 5 | hallgatóztak. Csend volt. Csak a szíveik dobogtak.~- Bolondság -
6628 25| fájó nyilallást keltett a szívekben.~Anna, a fiatal, fehér bõrû
6629 16| lesz. Az óra ketyegése s a szívem dobogása egybeolvad. A lámpa
6630 12| véróceánban, mely az én szegény szívembõl folyik ki.~Prüszkölve, köhögve
6631 16| templomi érzés hatja át a szívemet. Reszketve tárom ki karjaimat,
6632 25| mindezt remegve nézte, és a szívére szorította a kezét.~Egy
6633 5 | magyarázatába. Egyelõre szíveskedjék meginni ezt a pohár vizet.
6634 18| szörny, egy aranypolip, õt szívja. Estefelé borozni szokott.
6635 26| akik nála jobb szivart szívnak, de most csupa nyugalom,
6636 1 | a nyeregre, s bámulatos szívóssággal írta a lefurkózott porondra
6637 6 | meséltek róla, minõ nemes szívû, okos és tehetséges volt.~-
6638 6 | öntudatában meredt rájuk. A szívük megdobbant: minõ erõs és
6639 3 | remegett fölöttünk, melyben a szívünk dobogását is hallottuk.
6640 18| villanylámpa elõtt - ül Sznopcsek, a cseh trombitás. Ha a
6641 15| sötét, örvényes víz egészen szobájukig feketéllett. Az ablakon
6642 26| Mindig gyorsabban szalad át a szobákon. Új, bélelt téli cipõi élesen
6643 25| Félt az éjszakától, a sötét szobáktól, az üres terektõl; félt
6644 16| kaput kinyitom. Belépek a szobámba. Sötét van. Nincs senki
6645 21| s csak egy óráig zörög a szobámban. Porol és szellõz, azután
6646 17| hosszúkás, beláthatatlan végû szobának szállította a napsugarakat.
6647 5 | vacogó asszony. - A sötét szobánál nincs irtózatosabb; ott
6648 1 | termet átalakította kártyázó szobává. A régi barátait unta, s
6649 1 | fényes, csinos és drága szobormásolatokat.~Az öreg unta magát. Csak
6650 8 | mozdulatlan volt, mintha szoborrá merevedett volna. Csak a
6651 16| Egyikük rögtön felugrott egy szobortalapzatra, s így szólott:~- Elvtársak!
6652 2 | lobogása világította meg Vesta szobrát. Az udvaron rabszolgák és
6653 2 | szelíden csillognak az olajos szobrok, s az õ Adonisza még mindig
6654 16| s lassan-lassan ezeket a szobrokat is kidobálták, majd egy
6655 2 | Ó Adonisz, Adonisz!~A szobrot elöl vitték. Minden szem
6656 14| féktelenül kiszakította a kampós szögek alól. Kacagott, ugrált,
6657 3 | az ég téntafekete. Csak szögletében pislogott egy arany csillag,
6658 15| küldötte utánuk. A fekete testû szörnyek pedig egyetértõen prüszköltek,
6659 15| ezeket a piros szemû, kormos szörnyeket. Sokszor álmodozott, hogy
6660 1 | akart a nagy kerekû, zúgó szörnyhöz közeledni. Végre csellel
6661 23| csókolództak vele. Ebben a titkos szövetkezetben azután benn volt a fürdõtelep
6662 9 | beválasztották az újságírók szövetkezetébe, a hírlapírók országos egyesületébe,
6663 5 | Az ablakom fehér, könnyû szövettel van bevonva.~- Az ütér kissé
6664 6 | Elmosódó képe köré csendesen szövõdött a halottak aranyos fénykarikája.~-
6665 20| szivarfüst gomolyagjain szövögette a jövendõt, gyakran azt
6666 8 | hogy szomorú. A lépcsõn szokása szerint ugrálva szaladt
6667 21| a folyó partjain, s csak szokásból zörög már, szomorúan és
6668 27| lévén vele eléggé erélyes, a szokásjog alapján egyre hevesebb ütemben
6669 3 | fejében, melyet selyempuha szõkeség borított, nyugtalanul forogtak
6670 23| A kis kövér félrehúzta a szõkét, s a fülébe súgta:~- A bolond,
6671 4 | fekete viharban egy hófehér szoknya fodrai libegtek.~A fakír
6672 15| nevetségesen széles, keményített szoknyában járt, mint a falusi leányok.
6673 15| roskadt. A kövér asszony nagy szoknyasuhogással és kulcscsörömpöléssel rohant
6674 22| Bianca örökösen fekete szoknyát, fekete kötõt és fehér blúzt
6675 17| csak a megcsalt szerelmesek szoktak, akiknek már nincs több
6676 21| hol égnek a lámpák, ahogy szoktuk. Hol vagyunk?~PÉTER. A Ferenc
6677 3 | rázta le az alázatosság szolgajármát. Ebben a percben nem gondoltam
6678 11| azért mindent látott. A szolgák sorra hozták a székeken
6679 11| karjaival átölelte. A halottvivõ szolgáknak úgy kellett elhurcolni onnan.~
6680 25| Anna, a fiatal, fehér bõrû szolgálólány mindezt remegve nézte, és
6681 8 | vannak ma õk? A régi cselédek szolgáltak föl, s a vén komondor leste
6682 18| kegyetlen korban igazat szolgáltasson, s megvédje a barbárok közönye
6683 15| a legfrissebb pletykákat szolgáltatta.~A kávé s a tej gõzölgött
6684 2 | nimfákat, az undinéket, aztán szólítgatta a komoly driádokat, és a
6685 15| belülrõl egy hang csendben szólította, a férfi hangja, s úgy érezte,
6686 13| az ezüstös habocskák, s szóló lombok, a beszélõ virágok.
6687 15| a szomszédokhoz, vagy a szõlõbe ment. Az ura a pályaudvaron
6688 13| Látjátok azt az óriási szõlõfürtöt? Meg azt a kövér sárga dinnyét?
6689 2 | követte. A gyászoló nép szólogatta a fiatal istent, hogy ébredjen
6690 15| Kendõjét ledobta magáról. A szõlõkben piros levelek hulldogáltak.
6691 24| és a tollskatulyát. Az úr szõlõskalácsot tör a kávéhoz, aztán egy
6692 16| peremére ért, leült egy szõlõskert fala alá, mert elállott
6693 16| mozdulatlanul maradt.~- Kelj fel! - szólottam neki még egyszer.~- Minek? -
6694 3 | öröm remegõ kiáltásával szóltam:~- Sakk-matt!~S lassan elõretoltam
6695 26| és kipirul az arca. Füle szomjasan issza a lágy hang zenéjét,
6696 18| szeme esett be kissé. A szomorkás pici ember egy este hazament,
6697 25| asztalon egy égõ gyertya szomorkodott, az ágyon, a széken egy
6698 17| mellett olcsó fakeresztek szomorkodtak.~Szomorúan és hangtalanul
6699 17| gyászos keretben csodásan szomorúnak látszott. De vajon miért
6700 26| ijedtség azonban lassan szomorúsággá zsibbad benne, és arra kényszeríti,
6701 10| mondotta haragosan, s fáradt szomorúsággal nézte az iskolatermet, hol -
6702 15| Azután átszállingóztak a szomszédok, s ozsonnára terítettek.
6703 15| kiadta a dolgot, átnézett a szomszédokhoz, vagy a szõlõbe ment. Az
6704 15| billentyûket, de azért a szonáta mégis kibontakozott. A mulató
6705 9 | aggkorában halt meg.~A hivatalos szónokok megindultan búcsúztatták
6706 8 | csend lett.~Ha bálteremben, szõnyegdíszes, fellobogózott dobogón játszott
6707 24| felkelt a helyérõl, és a puha szõnyegen lábujjhegyen körüljárta
6708 2 | lábára az alkonyat tüzes szõnyeget bontott, s a távoli élet
6709 15| Budapestrõl, nem is volt más szórakozása. Unta a környezetet. Inkább
6710 3 | tartottunk, amikor én kedvetlen szórakozottságomban egyik bábhoz kaptam. Aladár
6711 22| egy szélkereplõt tûzött szórakoztatónak, csiripelõ famadárnak. Maga
6712 21| mint a gyerekek az állatok szõrét.~PÉTER. Tessék vigyázni,
6713 17| szombat délután, mikor a szorgalmasabb diákok a nyitott ablakoknál
6714 15| elsõség...~A háziasszony szorgoskodott. Ozsonna után behozta a
6715 8 | mozgását érezte, meg az álla szorítását, mely a hegedût mellén tartotta.
6716 16| mégis forrón ölelõ karokkal szorítjátok magatokhoz azt, ki álmodni
6717 23| elmúlt, dühösen, bõszen szorították össze ajkaikat.~- Ülj le
6718 3 | Mikor hazamentem, arcomra szorítottam a kezeimet, és mérgesen
6719 12| magasra, vagy rázzatok, szorítsatok, ahogy bírtok, de segítsetek -
6720 15| kereskedõk, akik marokkal szórják az aranyakat. Nászutasok.
6721 25| visszafordult, és csúnya, szõrös kezével megfenyegette õket.~
6722 2 | világba, és dús marokkal szórta a vérvörös héricset.~Philomene
6723 21| Miért olyan bús, mért olyan szótalan?... Hová néz?~PÉTER. A vízre.
6724 7 | azonban mindig sápadtabb és szótlanabb lett. A teste sorvadt, szeme
6725 14| a kagylót, s odahajolt a szótölcsér felé:~- Háló, háló...~Az
6726 9 | megváltozott idõk sürgetõ szózatának engedve újra kilép a politika
6727 15| sírni, toporzékolni, hogy szülei nyugalomban virultak. A
6728 16| minden mosolyotok könnyekbõl születik, és a könny szent.~Danoljatok
6729 1 | lépett a fiatal Károly a szülõi házba. A hosszú, fekete
6730 1 | ment el mûtermébe.~Ezután a szülõk már bizalmatlanul tekintettek
6731 18| újra lárma keletkezett, szünetre mentek ki az emberek, néhány
6732 15| szárnya.~4.~Ablaka elõtt szüntelen zakatoltak a vonatok. Éjjel
6733 18| ínyenckedõ hallószerv, mohón szürcsölte magába a halkuló, dübörgõ
6734 11| végén egy mosolygós napon szüreten voltak az urával. Az urak
6735 13| voltak kiteregetve, s a szüretre kikészített hordók dohos,
6736 8 | májusest nedves gõzeiben szürkén imbolygott elõtte a hatalmas
6737 16| vagy három éve - a nyári szürkületben.~A TENGEREN~Hajóm, ez az
6738 16| gyorsvonaton robogtam egy nyári szürkületkor. Kihajoltam az ablakon,
6739 16| tolvajlámpása!~Belevilágítasz fáradt szüzek szobájába, és bõkezû pazarsággal
6740 9 | fenntartani magát azokból a szûkös fillérekbõl, miket a tanítással
6741 8 | A faváz öblében halkan szunnyadtak Beethoven lelkének vészes
6742 14| csengettyû. A zaj azonban nem szûnt meg. A szél kívülrõl bejött,
6743 13| Egyik fiú az asztal végén szunyókál, az apa fölkel, az anya
6744 3 | pohárszéken pedig nyugodtan szunyókáltak a színes edények. Aladár
6745 10| ernyedt tagokkal, lomhán, szunyókálva sütkérezett a falu. Az erõs
6746 15| baromfiakról beszélgetnek, s bort szûrnek. Õ is parasztlány. Kikent
6747 15| pillanat múlva a szobát szúrósan éles ecetszag járta be.
6748 23| nap csókjainak, s a levegõ szúrt, mint az izzó pörnye. Benn
6749 7 | gyémántfejû tût fekete kalapjába szúrta, még egyszer megnézte magát
6750 3 | sárgás és halványlila fényt szûrtek át, s amint beléptem, mindjárt
6751 20| könyveit. Pipázgatott. Nézte a szûzdohány acélkék füstjét.~A várost
6752 10| füvön. A barackfák pedig szûzi fehér virágleplet öltöttek
6753 18| Hasonló az egész szoba egy szûzlány otthonához. A vizesüveg
6754 9 | de a lelke tele volt még szûztiszta naivsággal és poézissal.
6755 5 | doktor leült egy könnyed tabouret-re, s a díványhoz közelebb
6756 5 | titokzatos látogató. Nem tagadhatta, hogy eszébe jutott minden
6757 12| langyos olajjal mosogatnák a tagjaimat.~Fáradt vagyok, mondom,
6758 24| édes, langyos szellõjét. Tagjait altató zsibbadtság lepte
6759 2 | Olyan volt, mint valami tagolatlan, szívbõl felsikító panasz,
6760 1 | társaságnak, azután megunta a tagsági díjak fizetését, zsémbelõdött
6761 20| reájuk lépünk, még a habok is tajtékokat túrnak, s zöld lesz a tarajuk,
6762 21| A PROFESSZOR. Senki. A takarítónõ, de az reggel korán jön,
6763 12| hideg szél csodásan zúg. Takarjatok be, mert fázom. Az égboltozatra
6764 8 | kaszárnyákban búsan hangzott fel a takarodó.~A húrokon fájó emlékezés
6765 1 | felelt.~- Hazahoztad a sárga takarót?~Károly összerezzent, s
6766 7 | melyet vékony vászonfüggöny takart be, hogy ne lehessen átlátni.
6767 12| miért ez az üveglámpás, a tál és a víz? Tegyék le ide.
6768 5 | láthatólag lihegett, a férfi meg találgatta, ki lehet a titokzatos látogató.
6769 17| ablakokban könyöklõ leányok találgatták, de õk nem jöttek reá, ki
6770 26| Vasárnap délutánra már találkát is adnak egymásnak. A telefonba
6771 27| ahogy jöttem, egy kutyával találkoztam legelõször. Azt gondoltam,
6772 3 | arcomba.~Azóta mindennap találkoztunk és kóboroltunk a kertben,
6773 7 | ajánlta magát.~- Addio. Estére találkozunk.~Cser egyedül maradt a szobában.
6774 25| pincében egy fiatal gyereket találnak, selyemmellényben, földes,
6775 1 | mint egy nyugalmat nem találó vadállat, s unalmában százszor
6776 24| semmit. Félig még aludt, és találomra járt, amerre a lábai vitték.
6777 19| néma. Belemártom fejemet a tálba, s ijedten kapom ki, a víz
6778 24| teríttet vele. Vera kimegy a tálcáért, és öblös, kék lábasokkal
6779 9 | megindultan búcsúztatták el „a talentumos, vérbeli, színes tollú hírlapírót,
6780 14| zsibbasztó bizsergést érzett a talpában, s hátgerincén valami villamos
6781 16| mondd, miért nem állsz talpadra? Miért nem szaladsz a szaladókkal,
6782 24| hintettek volna tele minden talpalatnyi földet, ameddig a szem elért,
6783 8 | hatalmas bestia selymes talpát és forró lihegését, már
6784 6 | kiáltott fel a titkos költõ.~- Talpig ember, igazi jellem!~Másról
6785 1 | Óriásiaknak tûntek most neki. Táltosoknak, acélsárkányoknak... Megolajozta
6786 19| öleli halálos vágásaimat.~Támadni nem merek már. A kard feléje
6787 3 | kétségbeesett elhatározásom támadt. E hústalan csontkoponyáról
6788 23| mintha valamire várt volna. Tamást kézrõl kézre adták, ölelték,
6789 19| színpadnak, egy székhez támaszkodik, s ingmelle az ívlámpák
6790 24| a nyoma. A szoba falának támaszkodva, félrebillent fejjel, kusza
6791 18| ült, mint elõbb. A szék támlájára támaszkodott, nehéz, nagy
6792 1 | nincs semmi reménység. Azt tanácsolta neki, hogy vigyék szanatóriumba.~-
6793 4 | háborgó forradalmában.~A leány tanácstalanul járt-kelt. Elszaladt tõle,
6794 15| citromszeleteken, s õ a tánc legvadabb forgatagában lázfoltos
6795 13| játszott a cigány valami nyári táncmulatságon. Az asztalok elõtt ülõ vendégek
6796 25| tökben, és rémült nevetéssel táncolták körül. Ez a nevetés elhangzott
6797 13| felbokrétázzuk a sapkánkat, táncolunk, dalolunk. Olyan vígak leszünk,
6798 24| fekete levegõben, imbolyogva, táncolva, merészen bukdácsolva a
6799 15| Már nagyon fáradt volt. A táncosát megkérte, nyissa ki az ablakot.
6800 9 | iskolába, a zenedébe és több tánctanfolyamra, a vívóiskolába adta, és
6801 8 | vékony hártyaszárnyakon tánctól kipirult nõi fejek röpködtek,
6802 9 | szûkös fillérekbõl, miket a tanítással keresett. Egyet gondolt,
6803 10| nemzedékeknek adott volna tanítást és parancsot egy egész életre.~
6804 3 | Ma az ezredes úr Aladár tanítójának fogadott meg...~Az apám
6805 10| elõtt látta a régi, fiatal tanítót, borotvált arcával, mintha
6806 9 | vívóiskolába adta, és zongorázni is taníttatta. A kisfiú fényes tehetségûnek
6807 3 | végtelenség óta ütött volna meg tanítványom, aki az én vérembõl, az
6808 2 | elõkészületeket tettek. Lassan tántorgó léptekkel, félig behunyt
6809 7 | lábai elé.~- Tessék.~Cser tántorgott az örömtõl. Magához szorította
6810 1 | pohár bort, ha engedelmesen tanul, sõt pezsgõt is ígért neki,
6811 27| vidéki városkában érdekes tanulmány volt. Itt ez az arc képviselte
6812 6 | bóbiskolt a gyertya. A fiúk tanulni próbáltak, de sehogy sem
6813 16| tudósokat elhívod a munkától. A tanuló leányok incselkedésedre
6814 20| mint mikor diákkorában nem tanulta meg a leckéjét. Nem tudta,
6815 16| nótákat, miket még akkor tanultatok meg, mikor fehér volt lelketek,
6816 12| festi a fekete ég peremét. A tanyai kakasok távol álmosan kaparászva
6817 8 | sárga és lila, testhez tapadó selyemszoknyában száguldottak
6818 5 | pihegett, a szája a szájára tapadt, görcsös kezei az övéiben
6819 6 | átlyukasztott fõvel. Sebe fekete tapasszal volt beragasztva, arca a
6820 13| fülét nesztelenül az ajtóhoz tapasztja, s hallgatózik. Nem hall
6821 9 | Homérosz természetesen kellõ tapintattal és gráciával szellõztette
6822 18| közelebb megy hozzá, meg is tapinthatja a ruháit, csontos arcát,
6823 8 | dédelgette. Dallamos fájába õ tapogatott életet és síró lelket. Föléje
6824 1 | nap körül ingó küllõket taposná. Mentek, s az út porzott
6825 16| jártak, a lábai épp úgy tapostak, mint az övéi.~A mester
6826 23| tombolva tört ki a nevetés és a taps:~- Nagyszerû! Hogy volt,
6827 27| A nézõtéren dörgedelmes tapsorkán zúgott. Erõs görögtûzben
6828 10| Küzdött magával. S egy tapsviharos, lázas este után szinte
6829 10| Sikerrõl, mámorról, lázas és tapszajos estékrõl álmodozott.~És
6830 16| lebeg a hullámok viharos taraján, mint egy parafa dugó. Lüktetve,
6831 20| tajtékokat túrnak, s zöld lesz a tarajuk, mint a harapni akaró vadállatok
6832 3 | hozzám:~- Holnap átmégysz Tarékhoz. Ma az ezredes úr Aladár
6833 5 | Némán nézték az idegen tárgyakat, s egymás szemébõl merítették
6834 26| A csend ráereszkedik a tárgyakra, és fagyos leheletével birtokába
6835 8 | kérdezte volna a körülötte levõ tárgyaktól, csakugyan léteznek-e. Homloka
6836 11| deres hajú úr önelégülten tárgyalt egy síró özveggyel.~Most
6837 17| szentelt olajként minden tárgyra ráömöl, meg nem tiltaná
6838 16| kormos szemöldökûek, és tárjátok ki szomorú lelketek titkát.
6839 3 | a sakkmezõ fekete-sárga tarkaságára. Agyamban haditervet kovácsoltam.
6840 13| lánghullámok paskolták égõ tarkónkat, és a vérünk háborogva zúgott...
6841 1 | szagos mezõkön, az ébredõ tarlókon, s lelkesedve magyarázta
6842 16| Megijedtem. Elfutottam. A tarlott vörös bokrok csörögtek mögöttem.~
6843 16| át a szívemet. Reszketve tárom ki karjaimat, mint az áldozó
6844 1 | francia forradalom egykoron a társadalmi életbe. A tekintély, a pénz,
6845 9 | félkegyelmû csúszómászó „társadalmunk illusztris tagja”. Homérosz
6846 9 | mutatkozott, mindenütt kivált társai közül.~Szerette a magányt.
6847 5 | szólott, belezökkenve a társalgásba. Most legalább volt egy
6848 16| róla, hogy már szellemekkel társalog...~Nagy, zöldes csillámú
6849 7 | boldogságot adta neki. Nem jártak társaságba, maguknak éltek, elégedettek
6850 1 | képzõmûvészeti és irodalompártoló társaságnak, azután megunta a tagsági
6851 19| kártyabetyár? Miért jár társaságokba és a színházakba unatkozni?
6852 27| nem látszott meg rajta. Társaságokban sikerrel utánozta a kakas
6853 2 | erõs volt, mint egy bika. A társát megfogta, felemelte, és
6854 1 | kirõl egy darab óta sem a társulattudósítások, sem a napilapok személyhírei
6855 27| és az ecet szúrós illata társult, s ezek a szagok összekeveredtek,
6856 27| görögtûzben egy embert látott, ki tárt karokkal szélesre tátott,
6857 8 | érezte, hogy életének egész tartalma benne van. Gyerekkorától
6858 1 | dologtalan pénzkirályokat, tartalmatlan naplopókat, magához hasonló
6859 2 | Szeme sötét volt, mint a Tartarosz.~Mikor mindenki aludni ment,
6860 5 | volt egy pontja, melyhez tarthatta magát, s úgy beszélgetett
6861 18| gombolyodik, s csak lazán tartja össze egy kékkövû bronzmelltû.
6862 11| szerencsétlenségtõl, mert lehetetlennek tartjuk hogy ennyi tökéletesség
6863 24| aranyat ily nagy darabokban tartogatják itthon. Aztán a gyöngyházkagylóval
6864 16| hitte, hogy az árnyék. Az tartósabb, mint a romlandó földi test.~
6865 21| körülöttem, híres tudósnak tartottak. Éjjel a lámpánál a betûkön
6866 27| Általában boldog embernek tartották.~Vacsora után a színházba
6867 3 | biztos volt.~A végjátéknál tartottunk, amikor én kedvetlen szórakozottságomban
6868 1 | inashoz, aki a családhoz tartozik.~Sokszor azonban nem is
6869 27| színjátszás szervesen egymáshoz tartoznak.~Az öltözõben leült, háttal
6870 11| Katona fia leesett a lóról. Tátongó koponyával hozták haza.
6871 1 | dolgozott vele. Sok helyen lyuk tátongott rajta. A moly ette ki. Erõs
6872 27| ki tárt karokkal szélesre tátott, komor szájjal hirdette
6873 24| a nyolcéves Ilonkáé, aki tavaly halt meg torokgyíkban. Vera
6874 13| hallottam volna. A gyerekek a tavalyi kopasz karácsonyfát elültették
6875 17| elõre a nedves, aranyos tavaszban. Ártatlan hangú csengettyûk
6876 2 | Télen sír, nyáron mosolyog, tavaszkor nevetõ, õsszel szomorú.
6877 17| hozott, s a friss festékszag tavaszosan vegyült el a virágillattal
6878 21| parton egy kék láng, és távolabb meg egy piros.~A PROFESSZOR.
6879 27| pisztoly is van. Egyszerre távolinak tetszett ez a fiú, évek
6880 27| tetszett ez a fiú, évek távolságán át látta feküdni szûk koporsóban,
6881 13| még az éjjel elutazott. A tavon lenn nehéz vontatóhajók
6882 8 | tovább. Nyugodtan látta, mint távozik el a szenvedés világából,
6883 8 | szenvedés világából, s ajkán a távozók édes és szomorú búcsúmosolya
6884 8 | hullámain messze-messze távozott el a földtõl s az emberektõl.
6885 1 | márványtömböket. Cukrot kért a teájába.~Károly a farnesei Herkulest
6886 6 | csészéket, és míg fõzték a teát, a spirituszláng kék lobogásában
6887 6 | miért is törõdünk akkor. Tedd el a könyvedet.~- Minden
6888 16| nyomott kebellel erõlködve tefeléd küzdenek, és te háztetõkre,
6889 16| minthogy élek és látlak tégedet, de egy pillanatban lehunyom
6890 23| Fenntartotta a régi barátságot, tegezõdött velük, de lehetõleg kitért
6891 23| nekik, amiért õk hálából tegezõdtek és csókolództak vele. Ebben
6892 18| kõportól piszkos, a sírok tégláitól, vagy talán a meszet dörzsölte
6893 24| lassan körülnyaldosta a téglákat, s a kályha mind erõsebben
6894 5 | mindenütt van. A hideg téglákon át eljött velem ide is,
6895 12| üveglámpás, a tál és a víz? Tegyék le ide. Hadd mosdjak meg
6896 20| halkan, haldokolva.~Mit tegyen? A régi ismerõsök közül
6897 12| egyre csörgedeznek...~Mit tegyünk? Leülünk ide a barna erdõ
6898 15| jött haza a legelõkrõl, s a tehenek nyakán csendesen kongott
6899 21| és az Erzsébet híd között teherszállító hajók, elõttük kíváncsi
6900 4 | hiszen a fakír mindent tehet. De a fakír nyugodt volt.
6901 19| lámpaernyõ mozdulatlan. Nem tehetek róla, félek attól az embertõl,
6902 1 | tisztelte. Az összetört, tehetetlen, sokat evõ és sokat alvó
6903 4 | valami félõ zerge, aztán tehetetlenül, a legyõzött merészségével
6904 6 | minõ nemes szívû, okos és tehetséges volt.~- A testvérünk halt
6905 9 | divatáruslány, ki különös tehetséggel tudta rásózni az athéni
6906 9 | taníttatta. A kisfiú fényes tehetségûnek mutatkozott, mindenütt kivált
6907 15| fehér belül. Ida, amint csak tehette, berohant a szobájába.~„
6908 5 | tegnap esti vacsorája. A tejeskocsik járnak majd az utcákon,
6909 6 | Nem issza meg reggel a tejünket - pityeregte a legkisebb.~
6910 1 | egykoron a társadalmi életbe. A tekintély, a pénz, a hírnév semmivé
6911 1 | italt nem adatott neki. Nagy tekintélyre tett szert, s apja úgy félt
6912 16| vadászkedv fog el, és reám tekintesz, te nagy forradalmár, te
6913 16| utcán vagyok a kíváncsi tekintetek kereszttüzében. Ezer és
6914 16| üdvözölték, és egy szomorú tekintettel mindent megbocsátottak neki.~
6915 16| milyen azúros és csillámló. Tekints a földre, milyen lázas és
6916 11| tökéletesek hogyha rájuk tekintünk, szinte féltjük õket valami
6917 7 | ugrott fel. Rögtön orvosért telefonált. A hároméves kisfiú piros
6918 14| termett, és birkózni kezdett a telefonnal. Vasmarkaival megragadta.
6919 9 | villanyoskörték, a csörömpölõ telefonok, a frissen nyomtatott lapok,
6920 26| így tétovázik, rátekint a telefonra, és hirtelenül egy gondolat
6921 14| küszködve pislogtak, meglátta a telefont. Mozgó árnyéka esetlenül
6922 6 | elette a vacsorájukat, telefüstölte a szobát, azután pedig dunyhájukkal
6923 13| Lassan-lassan mind az asztalhoz telepszenek.~1.~AZ APA. Itt a kenyér?
6924 24| és lassan az asztal mellé telepszik. Jánoska is felkel, és összeszíjazza
6925 7 | állították fel. A koporsót teleszórták kései rózsákkal, halvány,
6926 11| üres szemeivel, aztán a telhetetlen, koporsóéhes földre. Fáradtan
6927 17| a körút tölcsérein még télies vidámsággal kavargott a
6928 16| felébrednek, és könnyel telik meg a szemük; szerelmesek
6929 1 | az induló zsokék a kényes telivér paripák nyakát szokták,
6930 22| született, s a nyomor most már teljes erõvel rázta a törpe hegyi
6931 3 | mindent. Aladárnak fáj, ha nem teljesedik az akarata. Maga okos fiú,
6932 23| bizonyos bárgyú közönnyel teljesítette parancsaikat, s egészben
6933 27| megadatik néked a boldogság teljessége, minthogy igaz volt a te
6934 18| otthonához. A vizesüveg színig telve, a poharak szárazok, az
6935 27| meg az álomban. Feküdj le, temesd beléje eddigi életedet.
6936 6 | ornátusban ülõ ura.”~3.~A temetés napján éles szél fütyült,
6937 20| Határozottan emlékezett a temetésére, a diákok énekére, az õsz
6938 8 | csörömpölve egymás romjaiba temetkeztek. A zaj folyamatosan nõtt.~
6939 17| integetett a lassú hajlású temetõdomb, a kálvária. Nem riadt vissza
6940 27| A fiatalember tenyerébe temette arcát, és sírva fakadt.
6941 22| kellene.~Azzal kiment. A templomba indult, de tétovázó, kimarjult
6942 16| dalol, csilingel.~Valami templomi érzés hatja át a szívemet.
6943 19| harapni. A segédek figyelnek. Tempóvágások. Orlay egy áltámadást intéz
6944 14| megszáradt. A papírlapokon álmos, ténfergõ legyek mászkáltak.~Mikor
6945 23| elterjedt a hír, hogy a tengerbe fúlt. Végre két nap múlva,
6946 24| az aranytapétás falon, tengerek hullámoztak, nyájak legeltek.
6947 14| Már olyan volt, mint a tengermorajlás. A telefon pedig, mint egy
6948 23| szórakozottan hallgatta, a tengerre bámult, és minden szavát
6949 18| utazástól, melyet meg kellett tennie, míg ideért. A jobb könyöke
6950 3 | Az éj fülledt volt, az ég téntafekete. Csak szögletében pislogott
6951 24| följebb léniák, tollak, hasas tentásüvegek és nagy, komoly írások,
6952 8 | játszott volna, ezer és ezer tenyér tapsolt volna neki. Most
6953 27| beszélj, fiam.~A fiatalember tenyerébe temette arcát, és sírva
6954 5 | semmit sem; számolnunk kell a tényezõkkel. Elõzõleg valószínûleg felizgatta
6955 27| meg fogok dögleni.~A fiú tényleg betegnek látszott. Állán
6956 15| bekopogott a református teológus, egy merev emberke, aki
6957 17| kap, melyeket szótlanul tép össze, s darabjait nyugodtan
6958 16| kergette egyik barátját.~Sokáig tépelõdött, míg végre meggondolta magát,
6959 13| a vedlett aranydiókkal, tépett papirosláncokkal és csempe
6960 16| mennydörgõ acélhálózatba, és tépik, szaggatják háborogva, zokogva.
6961 7 | õrületbe hajtasz. Le fogom tépni rólad, leszakítom, megalázlak.
6962 19| akar tõled. Most egyszerûen terajtad van a sor.~- Jól vív?~-
6963 24| erkélyfolyosóra ért. Apró térdei összevacogtak a hidegtõl.~
6964 19| elveszi az eszméletemet. A térdeim megroggyannak. Hátrálok,
6965 6 | az emberek! A halál elõtt térdet hajtanak, mert nem ismerik,
6966 18| felállni, kicsit meghajtani a térdét, mint az oltár elõtt, vagy
6967 5 | elõször a bokáig, aztán a térdig ér, aztán felkapaszkodik
6968 25| sötét szobáktól, az üres terektõl; félt mindentõl. Ha esténként
6969 13| Ha valaki utunkba jõ - a teremburáját! -, ledurrantjuk egyszeriben.
6970 7 | szorult:~„Bizonyosságot kell teremtenem - gondolta magában. Meg
6971 27| megtisztulás pillanataiért teremtõdött, hogy leborulj a földre,
6972 7 | járt ennek a gondolatnak a terhével. Azután ijedten vette észre,
6973 15| szomszédok, s ozsonnára terítettek. A jegyzõné, egy durva bõrû,
6974 16| és szánakozva senki se térítgessen vissza benneteket, mint
6975 27| világította meg a kályhát, a vörös terítõs asztalt, a mosdót. Macskazenés
6976 24| vörös csíkos hálóingében, és teríttet vele. Vera kimegy a tálcáért,
6977 1 | ette ki. Erõs naftalinszag terjedt a szürkülõ padláson. A szegény,
6978 5 | magyarázgatta magának, míg a hûvös termeken a fényes szoba felé tartott,
6979 16| felejtés, mert ti a szûz terméketlenség komor papnõi vagytok.~Legyen
6980 15| parasztemberekké lettek, burgonyát termelnek, baromfiakról beszélgetnek,
6981 12| tudna segíteni. De mindig természetesebb lesz. Az ember valami nagyszerû
6982 1 | utolsó években elrútította természettõl fogva mûvészi arcát, teljesen
6983 5 | férfiát, körötte minden a természettudomány diadaláról beszélt. Visszaemlékezett
6984 5 | olvasnak, és nagyon kevés természettudományos írást.~- Elképzelheti a
6985 5 | ember volt, azok közül, kik természetüknél fogva szépek és izmosak,
6986 2 | egyik szõke volt és kis termetû. A másik fekete, tüzesszemû,
6987 8 | mint kis fiút. Tágas nagy termök, mely most zord idegenek
6988 15| vert. A fõvárosban most térnek haza az elegáns gavallérok
6989 12| lázas nyári este, az aludni térõ mezõ. A szénaillat ráfekszik
6990 26| még ijesztõbb a körülötte terpeszkedõ csend. Dühösen nyargal egyik
6991 5 | kényelmes nyersselyem bútorok terpeszkedtek. Az asszony levetette magát
6992 5 | rettenetesebb volt, mint az õ „terreur”-je!~- Igyék még egy korty
6993 17| ünnep volt? Micsoda emlékek tértek vissza?~Lehet, hogy a szomorúság
6994 1 | mûvészbarátairól, a színházakról, nagy terveirõl, s fõleg a mai kor hitvallásáról:
6995 9 | melyet egy ábrándos ifjú tervezgetett szivárványos, aranyfényû
6996 1 | Vésõit eldobta, szobrait és tervvázlatait felvitette a padlásra, s
6997 9 | csapott fel, de azzal a tervvel, hogy a hõskölteményét azért
6998 18| kemény ingmellét, beleszúr testébe, és neki arra kell fordulnia,
6999 13| éppen hálóingét húzza fel, s testének árnyai a gyertya világánál
7000 8 | kék, bíbor, sárga és lila, testhez tapadó selyemszoknyában
7001 7 | jajgatva rogyott az élettelen testre. A felesége földszínû arccal
7002 11| Mikor magára maradt a két testvér, az özvegy izgatottan fordult
7003 15| jegyzõné mindent dicsért, testvére, a kövér bába, óriási kalácsokat
7004 16| Jöjjetek hozzám, bánatom testvérei, édes testvéreim, ti megértitek
7005 16| bánatom testvérei, édes testvéreim, ti megértitek a szenvedélyek
7006 21| Értem. Nekem is volt egy testvérem, aki megvakult.~A PROFESSZOR.
7007 6 | és tehetséges volt.~- A testvérünk halt meg benne...~- Senki
7008 27| minden. Talán a fülledt élet teszi, az emberek egymáshoz való
7009 15| kanyarított ki magának, s a puha tésztát az ujjával mártogatta a
7010 15| fehér házak összeboruló tetejükkel olyanok voltak, mint a sírhalmok.~-
7011 1 | ily komoran, ily istenien tétlenkedni, akik elvégezték tizenkét
7012 10| délutánokon.~Mikor sikere tetõpontján állott, megsejtette, hogy
7013 22| a vidéken, hogy Andria a tetõre egy szélkereplõt tûzött
7014 2 | változott, s lábai inogtak. Tétován bolyongott haza. Mint egy
7015 26| moccanni sem mer.~Amint így tétovázik, rátekint a telefonra, és
7016 22| A templomba indult, de tétovázó, kimarjult lábai a hegyek
7017 16| vagyunk, mint õk?...~Óriási tetszésriadal követte szavait. Másnapra
7018 7 | beesett. Fáradtan, álmosan tettek-vettek egész nap, s kegyetlen,
7019 3 | Én egy kibúvó mozdulatot tettem. Az utolsó rabszolga-lépést.~
7020 6 | komolyan, halálos komolysággal, tettének mintegy pöffeszkedõ öntudatában
7021 1 | kifejezésû lett. Szemében tetterõ égett. Az öreg közönyös
7022 5 | ijedtségét azzal a nagy tettetõ képességgel, mely csak a
7023 20| ki egy ablakból. Kázmér tettette, hogy nem veszi észre, s
7024 1 | hogy bõrén egerek, békák és tetvek másznak. És sírt, zokogott,
7025 16| Bethániában az Ember Fia tevé, mert bizony mondom nektek,
7026 22| dobogását. Még madár se téved arra. A kietlen hegykatlanban
7027 20| meleg könnyfolyó szelíden tévedezett a fehér szálakon, mint hódombok
7028 27| színházba járók orrát, azt a téves hitet keltvén, hogy a konyhaszag
7029 16| töfögõ-pöfögõ gépkocsikat, a tevés-vevésnek s a fáradhatatlan munkának
7030 16| vágyott, mert tudta, hogy Thanatosz csak tökéletesebb csillagokra
7031 9 | militarizmus garázdálkodása. Therszitészt, a folyton locsogó és obstruáló
7032 21| piros, vékony fák között a Thukididészen dolgoztam... Csend. Péter?~
7033 16| a semmiségbe roskadsz.~Ó tigristorkú, agglegényharagú, pörölõ,
7034 23| cigarettákra gyújtottak, tilos dalokat énekeltek, amiket
7035 17| tárgyra ráömöl, meg nem tiltaná neki.~Egy fiatalember nézett
7036 13| Ezret, galambom. Megmutatom tinektek a piros rákokat, a zöld
7037 13| dinnyét? Mind én szedtem tinéktek.~AZ ANYA. Nagyon szépek,
7038 15| bõgött egy-egy elkésett tinó. A holdfény az út porát
7039 14| izgatottan írni kezdett.~A tinta engedékenyen folyt a tollából,
7040 4 | gyûltek a fellegek. Keleten tintafekete felhõk lapultak.~A hajóállomás
7041 6 | HALÁL UTÁN~1.~A diákszoba tintás asztalán szomorúan bóbiskolt
|