4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
7042 13| játszottak. Lábujjhegyen tipegtek. A zöld gyepágyak lustán
7043 16| utolsó rózsákat dühösen porba tiporta, a dísznövényeket gyökerestül
7044 11| Egy piros arcú és kedélyes tiroli nõ vitte a szót, aki az
7045 8 | végtelen boldogság sugárzott, tisztább és szelídebb fény, mint
7046 2 | vigyázzon. Az erdõ melletti tisztáson leheveredett az oroszlánbõrre,
7047 12| ide a barna erdõ alá egy tisztásra. Jó ülni és feküdni. A járás
7048 18| érthetett a zenéhez, de tisztelet élt benne, egyes zene-zsenik
7049 9 | nemzetközi egyesületének tiszteletbeli elnöke lett.~Késõ aggkorában
7050 16| és megszólítottam.~- Ó, tiszteletreméltó agg, miért fetrengsz itt
7051 1 | A parasztok idegenkedõ tisztelettel emeltek kalapot a két furcsa,
7052 18| fészkelõdött, de õ mindig tiszteletteljesen és csendet parancsolóan
7053 2 | Venusnak, hogy három napig tiszteli, ha visszaadja neki a sötét
7054 1 | azért most is szerette. És tisztelte. Az összetört, tehetetlen,
7055 3 | velem néhány szót. Hiába tisztítgatta és alakítgatta anyám a ruháimat,
7056 2 | boldogabb, mint ha maga tisztíthatta ki. Világért sem adta volna
7057 2 | a nagy hasú csöbröket. A tisztítottakat virággal övezték, padkára
7058 4 | élesen világítanak. Micsoda titkai lehetnek? A fakír külföldön
7059 1 | vezette be õt a mûvészet titkaiba. Diákkorában nagy sétákat
7060 23| errõl senkinek sem szólt, s titkait mindig makacs hallgatással
7061 6 | hajlamú és naiv, aki néha titokban verseket írt. - Kilenc óra.
7062 19| Ettõl ijedek meg, ettõl a titokzatosságtól. Ez az ember siet élni,
7063 23| fürdõtelep összes leánya, tíz-tizenkét éves rövidszoknyások, eladólányok,
7064 2 | pedig már rég túl volt a tizenhat éven. Az apja kardjával
7065 1 | tétlenkedni, akik elvégezték tizenkét munkájukat, s bánatosak,
7066 18| kucorgott, az óramutató a tizenkettõt elhaladta, és az ismeretlen
7067 14| több... Ebbõl kérek tíz, tizenöt sort.~Megnézte az óráját.
7068 16| követte szavait. Másnapra már tízszer annyi szobor díszelgett
7069 12| vizestálból. - S mindig többen vagytok itten.~Az angyalok
7070 19| akarja, parancsolja. Ami a többiekkel nem sikerült, velem sikerülni
7071 6 | hajú fiú volt - mesélték a többieknek. - Olyan, mint egy szent...
7072 20| ismerõsei is különösek. Barátjai többnyire nappal aludtak, s éjjel
7073 9 | költeményt. Minden hexameternél többre becsülte a szenzációt. Csodálatosan
7074 16| a csillogó batárokat, a töfögõ-pöfögõ gépkocsikat, a tevés-vevésnek
7075 25| gyertyát gyújtottak a kivájt tökben, és rémült nevetéssel táncolták
7076 16| tudta, hogy Thanatosz csak tökéletesebb csillagokra visz. Öreg és
7077 11| közül, akik oly szépek és tökéletesek hogyha rájuk tekintünk,
7078 11| lehetetlennek tartjuk hogy ennyi tökéletesség sértetlenül megmaradjon
7079 16| égett. Elkívánkozott errõl a tökéletlen világról, magasabb régiókba
7080 14| hogy folytonosan nõ, nõ. A tölcsére bólongatott, mint egy öblös
7081 17| lakóinak.~Künn, a körút tölcsérein még télies vidámsággal kavargott
7082 18| valója csak ezen a két lapos tölcséren át ömlött volna beléje.
7083 11| Kitekintett az ablakon s látta a tölcséresen hullámzó porfergeteget,
7084 27| felállott.~Gyönyörû szál tölgyember volt, körülbelül negyvenéves.
7085 2 | Nem messze sötétlett a tölgyerdõ is. Félve tekintett szét,
7086 12| is beszélni, hogy innen a tölgyesbõl beérhetünk a városba, hisz
7087 8 | látta az udvarukat. A vén tölgyfát, a terített asztalt, a nyájas,
7088 15| vonalai látszottak, ahogy a töltésen elnyújtózkodtak, mint hosszú,
7089 4 | bódéban a kirándulók tarka tömege várakozott. A hölgyek könnyû,
7090 4 | tompán dörgött az ég alja, s tömör csomókban gyûltek a fellegek.
7091 23| agglegénnyel, hogy hamarosan tönkremenjen. A fiúnak borzasztó jelenetei
7092 25| boszorkány járt, egy fehér, töpörödött vénasszony, aki úgy cincogott,
7093 1 | virrasztott, szüntelenül töprengett és kétkedett. Pillanatokig
7094 5 | végiglebegett a két karika. Töprengtem az életemen. Mit ér ez a
7095 9 | Garmond! Nonpareille!...~- Tördelni...~Egy év múlva fõszerkesztõje
7096 1 | Az öreg, ha jól vált le a törmelék, kacagott, mint egy pákosztos
7097 21| úgy fáj, hogy szeretnék törni-zúzni, ölni... Ez az elveszett
7098 20| éjszakába, mintha nem is törõdne vele, s mintha mégis úgy
7099 20| meg benne.~Most már nem törõdött semmivel. A régi lakása
7100 6 | hideg gödörbe.~- De miért is törõdünk akkor. Tedd el a könyvedet.~-
7101 20| között. Aztán nyelvészkedett. Törökül és asszírül tanult. Bélyegeket
7102 13| hûtött pezsgõt ittak, s törölték a verejtéküket. A tó vize
7103 1 | pénz, a hírnév semmivé fog törpülni e szó elõtt: energia. Ez
7104 15| hangtalan, fekete ponttá törpült. Csak a füstfoszlányok szállongtak
7105 20| föld alatti sötétségbõl törtek volna elõ. Élõk, halottak
7106 20| szomorú bólongatással. A történelem professzora. Nem akart hinni
7107 14| gyors ebéd, a vacsora, a történések örömtelen sorozata, s úgy
7108 10| nemzedékek folytonosságát, a régi történetek folytatódását.~Tanítványai
7109 3 | házban találtam föl.~Egyszer történetesen korábban érkeztem oda. A
7110 13| a nagyapónak valami régi történetet a csatákról, a háborúkról...~
7111 17| de ez nem nagyon fontos a történetre... Az ég azonban aranysárga
7112 13| ÕSZ FELÉ~Történik egy kis fürdõhelyen, augusztus
7113 18| gondolt, hogy utóbb gyakran történnek vele olyan dolgok, amelyeket
7114 1 | hallotta. Tudta, hogy valaminek történnie kell. Fölállott, hogy jobban
7115 8 | bokával s véres sarokkal törtetett fel, s visszaesett. Felkelt.
7116 18| belök selymes és rojtos, a törülközõk használatlanok, mint a gyûretlen,
7117 27| és álla alól levette a törülközõt. Erõsen bekormozott szemöldökei
7118 13| az erdõbe, zöld gallyakat törünk, felbokrétázzuk a sapkánkat,
7119 13| az erdõbe.~A NAGYAPA. A tóhoz.~AZ ANYA. A gyerekek már
7120 8 | észrevette a hegedût is.~A tok hideg vázához ért, s ebben
7121 15| Hagyjatok magamra!~A tokás, kövér asszony ilyenkor
7122 16| egyenlõség ünnepén a szellem tõkései ily kiváltságot élvezzenek
7123 14| tinta engedékenyen folyt a tollából, s a papíron daloló mondatokká,
7124 24| fordítjuk, följebb léniák, tollak, hasas tentásüvegek és nagy,
7125 14| sorsának. Nyugodtan letette a tollat, s várta a csengettyûszót.
7126 6 | volt, mint egy nagyobbacska tollkés, és csodálkoztak, hogy ez
7127 19| átmelegszik minden, a sok forró tollpihe, mint valami lángbokor magához
7128 24| iskolakönyveit, a rajztömböt és a tollskatulyát. Az úr szõlõskalácsot tör
7129 14| egyenként.~Az ujjai közt táncoló tollszár szorgalmasan rótta le az
7130 9 | talentumos, vérbeli, színes tollú hírlapírót, az újságírás
7131 3 | harangzúgást hallottam. Kezem tologatta a bábokat elõre, hátra,
7132 2 | utcákon kábító zûrzavar tolongott. Fiú, leány, öreg, fiatal,
7133 6 | szél, az égen fekete felhõk tolongtak, csak a szélükre hímezett
7134 3 | edények. Aladár a vörösbársony tolószéken ült, s égõ szemeivel az
7135 16| õ párnáikra, és elveszed tõlük nyugodt leányálmukat, te
7136 13| Csak õsszel szállnak el tõlünk.~A MÁSIK FIÚ. szünet után,
7137 6 | szilárd volt! Kérdés kérdésre tolult az agyukba: hátha egész
7138 16| veszünk észre, te, szerelmesek tolvajlámpása!~Belevilágítasz fáradt szüzek
7139 5 | félõ ember szeretetének vad tombolása volt ez.~Az orvosnak eszébe
7140 4 | Õrültség lett volna nekivágni a tomboló szeleknek.~A fakír ott állt
7141 23| azután már dörögve, harsogva, tombolva tört ki a nevetés és a taps:~-
7142 2 | élet egyhangú nyüzsgése tompítóan kopogott füleiben. A halántékán
7143 2 | driádokat, és a rigóknak felelt tompított kacagásával. Az erdõben
7144 13| vacsora után kimentem a tópartra szivarozni. Már jó két hete
7145 10| felmelegedõ pocsolyákban ügyetlen topogással pacsáltak a sárga pelyhû
7146 27| Ha bezárnak egy szobába, toporzékolunk a dühtõl. Jó, ha nálunk
7147 25| szíve, mint fogoly madár a tõrben. A sötétség alakjai egy
7148 6 | falás kenyeret nyelt le, a torkába csurgó könnyeivel együtt,
7149 15| nyugalomban virultak. A szíve a torkában dobogott.~Öt óra felé rendszerint
7150 20| arcát a vér. Utánairamodott, torkaszakadtából kiabált.~Az öreg egy pillanatra
7151 25| mennie fáért-miért, mindig torkon ragadta ez az õrült, babonás
7152 13| augusztus végén. A nyaraló tornácán vacsorára készül a család.
7153 10| lelkészek haltak meg, zöld tornácos, fehér, falusi házukban.~
7154 15| merevségben tört fel a templom tornya.~Ida torkát a sírás fojtogatta.
7155 18| kerítés elõtt az egymásra tornyozott asztalokat mosta az unalmas
7156 24| Ilonkáé, aki tavaly halt meg torokgyíkban. Vera mindig félve nyúlt
7157 15| felhallatszott hozzája.~A torony órája hármat vert. A fõvárosban
7158 23| Tamás.~A fiú félszegen továbbhúzódott.~- Nem érted? Jöjj ide!~
7159 16| gyorsvonatom mozdonyát, amely tovaröpített a dübörgõ síneken, azóta
7160 27| bámulják, s érzik ütõerük tragikus zengését. Ott lakik távol
7161 27| szerelem pedig mindennél tragikusabb. Ez ott nemcsak egy érzés,
7162 7 | nyilallt a gyilkos, fekete tréfa.~- Mit gondolkozol? - gyóntatta
7163 11| barátságot kötni.~Bort ittak és tréfáztak. A sápadt asszony fázékonyan
7164 2 | véres katonák ácsorogtak. A tricliniumból serény ancillák siettek
7165 16| egyszerre csak egy ezüstös trillát hallottam. A szürke mezõk
7166 7 | Az asszony felkacagott, s trillázni kezdett. Ettõl a pillanattól
7167 16| tücsökdalt, az ezüstös, trillázó éneket, amely egyszer -
7168 12| tovább, s õ olykor halkan trillázott, vagy dalolt. A vérem pedig
7169 9 | komplikációk elõtt állottak. Trója még mindég keményen tartotta
7170 9 | költõ lett. A görögök és trójaiak nagyszerû háborúját akarta
7171 18| zene. Amint belelehel a trombitájába, úgy érzi, hogy a szája
7172 18| szájához szorítja rengeteg trombitáját, a szeme kidagad, mint a
7173 1 | sötétet, vérvörös rumot, amely trombitál... Károly összeráncolta
7174 18| Várom.~Ezzel magára hagyta a trombitást. A hangverseny közönsége
7175 1 | atyját megölette, s aztán a trónjára lépett.~Minden bizalmas
7176 6 | egészen fönt, mint egy király trónolt, fehér szájjal, átlyukasztott
7177 5 | mert még az õ erõsségében, tudásában való hitét is elvesztette.~
7178 19| magamnak, az akaratomnak, a tudásomnak, félek az erõmtõl. Az ellenfelem
7179 10| most ébredt volna annak a tudatára, hogy hol van. Fogait összeszorította,
7180 23| reszkettek a haragtól:~- Igen? Tudd meg hát: nem kellesz...
7181 4 | sem adott magáról. Vajon tudja-e már az õ titkát?~Úgy érezte,
7182 12| felcser is pár perc alatt tudna segíteni. De mindig természetesebb
7183 19| bestia.~- Csak legalább tudnám, mit akar tõlem. Miért kötött
7184 19| Mondom, én is csak annyit tudok róla, mint te. Egy titokzatos
7185 5 | ellene esküdött. Nem hitt a tudományban, és bár maga elõtt is szégyenlette
7186 5 | megnyugodott. Elõtte látta a tudományok férfiát, körötte minden
7187 5 | bocsátkozhatom be a látomány tudományos magyarázatába. Egyelõre
7188 5 | kiáltani akartak. Az orvos a tudományról beszélt, s álmos közönnyel
7189 10| ment, s kanállal eszi a tudományt.~Nehezen szokott be az új
7190 16| emberiség nagy költõinek és tudósainak, hogy mindnyájan méltóan
7191 21| emberek körülöttem, híres tudósnak tartottak. Éjjel a lámpánál
7192 2 | ijedten súgott-búgott. Az agg tudósok, a kuruzslók és javasasszonyok
7193 16| zenekeltõ, te költõ!~A fáradt tudósokat elhívod a munkától. A tanuló
7194 18| sohasem szólt hozzánk. Azt sem tudtuk, mikor jött, mikor ment.
7195 16| meredten és élettelenül.~TÜCSÖKDAL AZ ÉJSZAKÁBAN~Valamikor -
7196 16| csikorgó télen újra hallom a tücsökdalt, az ezüstös, trillázó éneket,
7197 13| halt meg, mert nem volt tüdeje. Úgy ám.~A MÁSIK. Ez nem
7198 10| fiatalos kedvvel szívta tüdejébe a hûs levegõt.~Egy viharos,
7199 7 | lehajtotta. Hangja megcsuklott. Tüdejébõl a levegõt szakadozva engedte
7200 11| fõvel elaludt a hideg füvön. Tüdõgyulladást kapott, s huszonnégy órára
7201 17| ablakban könyöklõ idegen tág tüdõkkel szívta magába, s fürkészõ
7202 3 | néztem csontvázzá aszott, tüdõtelen testét, porcogós kezét,
7203 3 | izzadsággyöngyök. Arcán égtek a tüdõvész alkonyrózsái.~Aznap - emlékezem -
7204 2 | rabszolgák kezébe. Mikor aztán tükörfényesre sikálta a kék pengét, meglátta
7205 19| halott, fakó, egy megvakult tükörlaphoz hasonlatos, melyen csak
7206 27| szeretném szembeköpni a síró tükröt.~- Utazz el - vetette oda
7207 25| kell tenni...~Kétségbeesett tülekedésben a boszorkány utálatosan
7208 13| kamrába. A cseléd bevarrta a tüllzsákokba, s felkötözte a keresztlécekre.~
7209 4 | a víz sziréndalát, ezt a tündéri parancsszót, mely a természet
7210 10| jó kedve volt, bámulatos tündérmeséket mesélt távoli, ragyogó városokról.~
7211 3 | októberi nap fakó sárgaságában tündöklik. A barna, nagy, politúros
7212 3 | én fájó fejjel állottam a tündöklõ, fekete szekrény mellett,
7213 13| A NAGYAPA. Csak legyetek türelemmel, fiúk, aki jó lesz, az kijön
7214 12| álom!...~Ne sírj. Lásd, én türelmes vagyok. Lehajtom véres fejemet
7215 6 | selyempapírosba göngyölték, és türelmesen betûzgették megjegyzéseit.~-
7216 1 | Görcsösen magához ölelte. Türelmetlenségrõl, unalomról és ismét unalomról
7217 4 | szenvedélyesebb és különösebb. Türelmetlenül tekintett a mozgó égre,
7218 4 | ne féljen. Belebámult a türemlõ vízlepelbe, s hajlékonyan
7219 25| Anna nem bírta magát tovább türtõztetni, felkelt, az öreg cselédhez
7220 23| kezdett panaszkodni, hogy egy tüske ment be a cipõjébe. Tamás
7221 16| csillámú szemeiben heves vágy tüze égett. Elkívánkozott errõl
7222 16| csókoljátok meg az élet tüzében megperzselõdött ajkaimat.~
7223 3 | unatkoztunk, mindkettõnk arca tüzelt a nagy indulattól. Az övé
7224 16| mások lángra gyúlnak az õ tüzénél, lelke hideg és vigasztalan
7225 2 | termetû. A másik fekete, tüzesszemû, és mély sebhely sötétlett
7226 16| élet aranyfájáról.~Hideg tüzetek lángra gyújtja a szegény
7227 16| is festék van, és lelke tüzével ölelgeti azokat, kik nem
7228 22| vihorászva, vadul fütyültek, s a tûhegyes, karcsú szirtek úgy sivalkodtak,
7229 17| szombat délutánon annyira túlcsordult a szíve, hogy nem bírva
7230 23| bámult, és minden szavát túlságosan élénken - gyanúsan - helyeselte.
7231 21| lámpákat lát még?~PÉTER. A túlsó parton egy kék láng, és
7232 14| levegõben az éjjel lázas víziói, tûnõ fehér angyalok, kósza, holt
7233 15| konyhában dolgozik a fehér turbános szakács; a pincérek sürögnek-forognak.~
7234 20| még a habok is tajtékokat túrnak, s zöld lesz a tarajuk,
7235 3 | továbbra is bohóca maradtam, s tûrtem a szeszélyeit, a család
7236 8 | hajrá, tovább! Halhatatlan tusákba kezdett, s már-már elérte
7237 7 | öltözködéssel. A gyémántfejû tût fekete kalapjába szúrta,
7238 22| el, beesett szemei nedves tûzben égtek, jóllehet nem sírt,
7239 13| házban égett a lámpa. A tûzhelyeken vígan pattogott a tûz. A
7240 25| elcsuklott a félelemtõl.~A tûzhelyen egy fazék bugyborékolt,
7241 15| suttogtak.~A feje szédült. Tûzpillangókat látott, fülei csengettek,
7242 21| megláttam a sok-sok fénylõ tûzpontot, s akkor úgy tetszett nekem,
7243 7 | Több hónap múlt el. Cser tûzre vetette a ruhát, az asszony
7244 9 | árnyékvilágtól, s ha egy tûzrõl kellett beszámolni a hírrovatban,
7245 23| árnyékok. A nap az ágak tûzrostélyán babonás színeket csent a
7246 26| és lesi a lélegzetét. A tûzrostélyon lomhán esik le egy-egy parázsdarab.~
7247 15| úgy vonaglott, mint egy tûzszalag. Mellére fehér violacsokrot
7248 27| kóválygott, melyhez nyáron az uborkasaláta és az ecet szúrós illata
7249 3 | fordítottam a fejemet.~Az udvar mélyén a fehér orgonák virágoztak.~
7250 18| néhány vékony karó a szálloda udvarából árnyékot vetett az ablakokra.
7251 15| álmosan berregtek az állomás udvarán. A kis pályaudvart eltakarta
7252 6 | vitték le koporsóját az udvarba. Ez a halotti pompa, a sok
7253 1 | A fejét belemártotta az udvarból hozott jeges vízbe, s hóval
7254 4 | idõben a fakír mindennapos udvarlója volt. Fél hatkor pontosan
7255 17| andalogva hajtottak, az udvarok kötelein színes ruhák lógtak,
7256 25| nevetés elhangzott a nedves udvarokig, a kamrák és benyílók homályos
7257 15| a hangja, s kedveskedve udvarolt a nõknek.~- A hölgyek...
7258 8 | belõle.~Maga elõtt látta az udvarukat. A vén tölgyfát, a terített
7259 16| arcú öregemberre, némán üdvözölték, és egy szomorú tekintettel
7260 26| csapdossa a házakat. Az ügyeletes hivatalnok egyedül van a
7261 27| Berregett a villamoscsengõ.~Az ügyelõ benézett, jelezte, hogy
7262 7 | hogy egész boldogságuk egy ügyes csalás, holmi színpadi szemfényvesztés,
7263 9 | kifejlõdött, s senki sem volt ügyesebb az államélet pikantériáinak
7264 6 | kényelmesen elnyújtózott, és ügyet sem vetett rájuk.~- Ez György?
7265 3 | ruháimat, mindig otrombább és ügyetlenebb lettem. A nyakkendõm vagy
7266 5 | látta, hogy ez csak az õ ügyetlenségén múlt. Ezen gondolkozott
7267 9 | egy kövér nyakú athéni ügyvéd állott, ki sértett önérzetében „
7268 10| végzete, ami atyjáé, déd- és ükapjáé volt, kik mind mint jámbor
7269 1 | kísérlet sikertelen volt. Üldözési rohamai jöttek. Félt mindenkitõl.
7270 18| Idegesen feszengett, mert nem ülhetett a szokott helyén, körötte
7271 13| úgyis köhög. Édes nagyapó, üljön le már közénk.~A nagyapa
7272 12| erdõ alá egy tisztásra. Jó ülni és feküdni. A járás már
7273 23| a fövenybe, s a középre ültették. Tamás fáradtan nézett maga
7274 18| perc múlva már kihalt az ünnepélyes, kriptaszerû épület.~Az
7275 8 | volt meghatva a pillanat ünnepélyességétõl. Minél inkább bámult a fekete
7276 16| Megtûritek-e, hogy az egyenlõség ünnepén a szellem tõkései ily kiváltságot
7277 13| különben is lakatlan. A szobák üresek. A cukrász tegnap bezárta
7278 2 | a barna fiút egy vastag üstökû, iszonyú barbár megfojtotta.
7279 2 | tört szárai, bortócsák, üszkös fáklyák sötétedtek mindenütt.
7280 5 | szövettel van bevonva.~- Az ütér kissé feszült. Egy középszerû
7281 5 | alatt egészen elfehérült. Az üterét akarom megnézni.~A nõ tovább
7282 8 | erõsen vert, hogy minden ütését hallotta. Kábult és részeg
7283 19| Napóleon az austerlitzi ütközet elõtt tudja, hogy mit cselekszik,
7284 27| kemény, de mégis szelíden ütõdött a füléhez:~- Menj haza,
7285 27| arcképét bámulják, s érzik ütõerük tragikus zengését. Ott lakik
7286 15| bizonytalanul ingadozva ütötte a billentyûket, de azért
7287 1 | valahogy kezébe kapott egy nagy üveg rumot, s két hajtásra teljesen
7288 7 | után az ajtót. A két szobát üvegajtó választotta el egymástól,
7289 3 | a szobába. Emlékszem, az üvegajtón át néztem, mint jön felém
7290 24| csoda. Az íróasztalon egy üvegdarab, melyen hajókat és tengert
7291 13| papirosláncokkal és csempe üvegdíszekkel karácsonyt játszottak. Lábujjhegyen
7292 20| állt a szobájában. Ódon üvegharang borult reá. Az õsei hagyták
7293 16| elhangzott.~Távolban egy alacsony üvegház guggolt, hol a nagy levelû,
7294 5 | székre, s gyufát tartott az üveghenger fölé. A gázláng fellobbant,
7295 24| Az ég reá borul, mint egy üvegkupola, s sokszor azt kell hinnie,
7296 17| Az ég azonban aranysárga üvegkupolaként feszült szét, s enyhe ibolyaillat
7297 12| parasztgazda, s miért ez az üveglámpás, a tál és a víz? Tegyék
7298 7 | megszabadulni tõle. Az elõtte levõ üveglapon látta zavart, sápadt arcát.~-
7299 13| petróleumlámpa vergõdik a piszkos üveglemezek mögött. A nagyapa többször
7300 7 | odavillant rémült tekintete az üvegre, s meglátta a férje kémlelõ,
7301 5 | meg. A szoba mélyén egy üvegszekrényben közönyös vigyorgással állott
7302 12| csengenek is, akárcsak az üvegszilánkok, mikor a földre hullanak.
7303 5 | eltûntek. Kiáltani, ordítani, üvölteni akartam, de nem bírtam.
7304 1 | honnan csuklás, hörgés, üvöltés hallatszott ki. Anyja kétségbeesetten
7305 16| szaladókkal, és miért nem üvöltesz az üvöltõkkel? Nézz fel
7306 16| és miért nem üvöltesz az üvöltõkkel? Nézz fel a kék égre, milyen
7307 20| villamoskocsi hozott neki üzenetet a poros, tikkadt csöndbe.
7308 11| ezüst gyertyatartókat. Az üzletben egy deres hajú úr önelégülten
7309 15| Az éjszakát nézte.~A holt ugarakról jövõ altató csendesség elbágyasztotta.
7310 16| elszáradt és kivirult a fû, az ugart fölszántották, ezer és ezer
7311 3 | szemgolyók. Vézna testét szörnyû, ugató köhögés rázta össze, s õ
7312 5 | jött senki. Csak a kutyák ugattak.~- Harminchét, harmincnyolc... -
7313 20| megnyúlnak, makrancosan ugrálnak, felszisszennek, ha reájuk
7314 17| kedve támad, s a nehéz homok ugrálni szeretne örömében, ha az
7315 14| kampós szögek alól. Kacagott, ugrált, kiáltozott az asztalon,
7316 13| dobálóztak, pacsáltak, és fejest ugráltak a padról. Istenemre, én
7317 16| embereké.~Jöjjetek közém, és ugrándozzatok vidor kacajjal, fürge bokákkal,
7318 14| izomerejét, s egy könnyû ugrással az asztalon termett, és
7319 12| veszve. Az orvosbarátaim ugyan biztosan kinevetnének, ha
7320 19| volt az orfeumban?~- Ott. Ugyanabban a fülkében, a rózsaszínû
7321 5 | fülemben. Aztán délután ugyanazon a helyen ültem, ahol végiglebegett
7322 13| és szomorú volt. Ma este ugyanezt éreztem. Az ég, a föld,
7323 10| mikor õ mint húszéves ifjú ugyanitt ült, s most sokkal fiatalabbnak
7324 3 | húzogattam a figurákat, úgyhogy gyõzelme már biztos volt.~
7325 6 | barátunk volt.~- Szegény, már úgysem hazudik többet...~- Nem
7326 11| lõtte magát.~Aztán jöttek újabb csapások. A gyenge asszony
7327 1 | aranyóráját, csakhogy bort kapjon. Újabban a pálinkára is rákapott.~
7328 8 | Egészen újjászületett. Újból kezdte életét; s minden,
7329 1 | nyit meg, s hatalmasabb újításokat hoz a szellemvilágba, mint
7330 5 | jéghideg kéz belemarkolt forró ujjaiba, s úgy érezte, amint keze
7331 24| érzett az õ vékony, úri ujjainak a nyoma. A szoba falának
7332 27| adott rá, ormótlanok voltak, ujjairól pedig bántóan villogtak
7333 5 | orvos belemélyesztette fehér ujjait a nõ éjfekete hajába, s
7334 8 | Lassan húzta a vonót. Egészen újjászületett. Újból kezdte életét; s
7335 8 | szerelmi dalba kezdett. Lelke ujjongását, szenvedélyét, vére minden
7336 10| a falu. Az erõs melegben ujjongva forrt a tavasz. Égett, mint
7337 6 | írása. Kezükbe vették, és újra-újra elsilabizálták a kusza,
7338 9 | színes tollú hírlapírót, az újságírás atyamesterét”.~A koporsónál
7339 9 | azonban mint igazi, vérbeli újságíró ennek is végére járt. Kipuhatolta,
7340 9 | beállt a szerkesztõségbe. Újságírónak csapott fel, de azzal a
7341 9 | s egyik legtalentumosabb újságíróvá küzdötte fel magát. A szedõgyereknek
7342 14| alvó, hosszú embert. Az újságok között elveszõ bozontos
7343 14| belétemetkezett a gyûrött újságpapírhullámokba, lankadtan kinyújtózkodott,
7344 3 | életereje a játékszenvedélyben újult meg és oszolt el.~Most már
7345 1 | nyugalmat nem találó vadállat, s unalmában százszor is útba ejtette
7346 15| neki kell itt maradnia az unalomban. Az apja meg az anyja már
7347 19| társaságokba és a színházakba unatkozni? Minek ad fejedelmi borravalókat
7348 5 | mikor már ásítozunk, sõt unatkozunk is, de még mindig félünk.
7349 2 | patakokban látta a nimfákat, az undinéket, aztán szólítgatta a komoly
7350 14| kezét. Szája elpityerdült az undortól. Amint kissé lehajtotta
7351 21| PROFESSZOR. Menjünk tovább. Nem unja magát, Péter?~PÉTER. Nem.~
7352 13| hálókabátban ül, és pipázik. Az unokái egy padon ülnek. Lassan-lassan
7353 7 | csúnya, szomorú ember. Nem untad meg a várakozást?~Aztán
7354 1 | látta, hogy milyen nagy ûr választotta el õket. Azt
7355 11| szüreten voltak az urával. Az urak többet ittak a kelleténél,
7356 24| elgondolta, milyen jó az uraknak, akik az aranyat ily nagy
7357 22| Bianca.~- Én.~- Nem láttad az uramat? Még mindig nem jött haza.~-
7358 15| szólt megijedve, és az urára tekintett.~- Férjhöz köll
7359 24| eszébe jutott, hogy az uraságok a másik szobában alszanak,
7360 15| Nászutasok. A nõ megcsókolja az urát, aztán villogó fogaihoz
7361 11| napon szüreten voltak az urával. Az urak többet ittak a
7362 1 | fakó bársonykabátban járó úriember elõtt, s titokzatosan súgták
7363 21| elhagyott.~PÉTER. A nagyságos úrnak nincs felesége?~A PROFESSZOR.
7364 23| hazasietõ nõk, akik az úszástól kipirulva és elfáradva,
7365 18| szemét. A világ sötét fényben úszik elõtte.~Arca még piros,
7366 9 | langyos levegõben fehér felhõk úsznak. Csodálatos álom szállt
7367 23| és lesoványodva, az erõs úszók nyugalmával, és paskolta,
7368 16| VÖRÖS ÜNNEP~Örömmámorban úszott az egész világ. Az eszme
7369 2 | azután Philomene könnyekben úszva, jajgatva könyörgött az
7370 16| a város elhagyott, sötét utain. Azután megállott, és halk
7371 27| kell nekik, és cigányzene. Utálat.~A színész cingulumot kötött
7372 15| berohant a szobájába.~„Mily utálatosak mind, mind” - mondogatta
7373 25| tülekedésben a boszorkány utálatosan lágy, illatos kezeit lefejti
7374 27| szemeim sírnak. Én pedig utálom ezt az embert, szeretném
7375 2 | vonta, s az örök istenekre utalt, kik Philomene életét kívánják.
7376 20| pihent.~Szája fanyar volt. Utálta a munkát, és ásítozott.~
7377 12| áldott. De mondd, kik jönnek utánad? Ki az a nagy bajuszú parasztgazda,
7378 20| Egyszerre elöntötte arcát a vér. Utánairamodott, torkaszakadtából kiabált.~
7379 1 | apját, amint rohan tovább. Utánakiáltott:~- Hahó, hahó! Elõre!...~
7380 16| Kék messzeség elõttem és utánam - szabad a pálya -, ég és
7381 23| eszébe a fürdõsnek, hogy utánanézzen. Riadtan vette észre, hogy
7382 27| Társaságokban sikerrel utánozta a kakas kukorékolását, a
7383 16| meghibbantak, és a vasút utasai szertezüllöttek, örökre
7384 16| vagytok.~Legyen áldás az utatokon, és szánakozva senki se
7385 18| s fáradt lenne a hosszú utazástól, melyet meg kellett tennie,
7386 11| otthagyta a fõvárost, és vidékre utazott. Ott sem volt maradása.
7387 27| szembeköpni a síró tükröt.~- Utazz el - vetette oda a komikus.~-
7388 1 | s unalmában százszor is útba ejtette az elhagyott mûtermet.
7389 16| pillanatig még kopog fejemben az utca zaja, a kerékdübörgés, az
7390 15| lépcsõkön, ki a külváros sötét utcáiba.~Mindez oly furcsa volt,
7391 20| KÁZMÉR HOSSZÚ ÉS CSODÁLATOS ÚTJA~Prassz Kázmér húszéves volt,
7392 1 | vezetgette a kert kavicsos útjain. Könnyû föladványokat adott
7393 23| de lehetõleg kitért az útjukból, s csak késõ éjjel nézett
7394 18| elfehéredett, s arra gondolt, hogy utóbb gyakran történnek vele olyan
7395 1 | óra óta erõlködött, hogy utolérje. Mind hasztalan. Húsz-harminc
7396 3 | gondolataimat.~Aladár az utolsóban volt, az orvosok kimondották,
7397 13| Hozzátok ide. Ha valaki utunkba jõ - a teremburáját! -,
7398 18| fiatal zsurnaliszta, aki az uvertürt fontoskodva hallgatja. És
7399 6 | pedig dunyhájukkal ágyat vackolt magának a fürdõkádban, és
7400 27| háromnapos züllés után. Az ágyban vacogva nézte a sötét, jégvirágos
7401 22| kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához, hanem vágott magának egy
7402 5 | érintetlenül áll még tegnap esti vacsorája. A tejeskocsik járnak majd
7403 6 | mindig otthon volt, elette a vacsorájukat, telefüstölte a szobát,
7404 13| Itt az õsz.~Nagy csend. A vacsorának vége. Egyik fiú az asztal
7405 10| Sokat olvasott és tanult. A vacsorapénzén színházba járt. Keményen
7406 11| világos ablakait.~A háziak vacsorával várták. Egy piros arcú és
7407 21| piszkos világot vet a hajóban vacsorázó szerb legényekre. Este kilenc
7408 15| központját, ámde õk annál vadabbul száguldottak, s õrületes
7409 19| Az arcom ég, szemeimben vadállati tûz lobog. Karjaimon megcsomósodnak
7410 20| tarajuk, mint a harapni akaró vadállatok szeme. Ilyenkor végtelenül
7411 2 | fakadt. Maga elé képzelte a vadászati zajt, a dühös vadkanoknak
7412 16| víz között lebegek, szilaj vadászkedv fog el, és reám tekintesz,
7413 2 | vadászati zajt, a dühös vadkanoknak finom bõre felé forgó agyarát,
7414 19| szinte magába öleli halálos vágásaimat.~Támadni nem merek már.
7415 19| csusszan, s nem fogja fel a vágást. Sovány, kopaszodó fejét
7416 1 | minden. Királyok fogják porba vágni érte silány koronájukat.
7417 22| közös vacsorához, hanem vágott magának egy darab kenyeret,
7418 1 | kõmûvesmunkát végeztek volna, vágták a fehér, csengõ anyagot.
7419 4 | a nyugtalankodó vizet, a vágtató habok zöld táncát. Távolban
7420 15| unalmas sárga állomást. Csak a vágyait küldötte utánuk. A fekete
7421 23| pillákra ólmos lázak, sötét vágyak nehezedtek.~Benn a mély
7422 26| keze nyoma, megöli õt, és vágyakozik zaj, élet, emberek után.
7423 23| liheg a feléje közeledõ vágyakra, és levetkõzve mindent,
7424 15| verte-ütötte a zongorát, és oly vágyat érzett, mint a sas, mely
7425 8 | szenvedélyét, vére minden forró vágyát és bánatát beléöntötte.
7426 26| kívánni, csak a kezüket vágynék megrázni. Csak egy hangot
7427 16| lámpáikat, és fájó fejjel, vágyó sóhajjal kitekintenek az
7428 16| megbizonyosodjam, csakugyan vagyok-e?~Hirtelen elcsapódom egy
7429 16| halott családjának egyetlen vagyona.)~A gyászolók megdöbbenve
7430 17| akiknek már nincs több vágyuk. Ez a szegény fiatalember
7431 2 | Jupiterhez, hiába fordult a vajákos asszonyhoz, a barna fiút
7432 1 | mely dacos kedvvel, de vajszerû lágysággal engedett a tolakodó
7433 16| félhomályba, a bizonytalanság és vakmerõség isteni közönyével. Csak
7434 2 | szürke hajnalban, két ijedten vakogó, fekete kost áldozott Proserpinának,
7435 13| szaladni. A szemük sem lát jól. Vakok. Az iskolában egy gyerek
7436 21| VAKSÁG~Ének és harmonikaszó. A
7437 8 | szólt.~Egyszerre azonban valahogyan kiesett a kezébõl. Rémült
7438 26| saját hangját hallaná, amint valakihez szól... Itt, ebben a halálos
7439 19| nem találom, nem találom. Valakinek itt meg kell halnia, de
7440 12| csontjait, s megesz, mint valamely kegyetlen vastigris. De
7441 5 | azt hitte, hogy beteg lett valamelyikük, s az elsõ rémületben futott
7442 1 | sem hallotta. Tudta, hogy valaminek történnie kell. Fölállott,
7443 14| írt, és mintha félt volna valamitõl, kipirult, s a keze reszketett.~
7444 21| Csend, a professzor nem válaszol.~A PROFESSZOR. Mondja, feljöttek
7445 19| Nem mer meghalni, s engem választ ki gyilkosául, és most nincs
7446 8 | forgópisztoly s a hegedû. Választania kellett.~A szíve hangosan
7447 20| Mérföldek és évezredek választják el egymástól. Kázmérra pedig
7448 1 | egész ház vezetését magára vállalta. Semmi szeszes italt nem
7449 22| kunyhóban valami ismeretlen vallás babonája kísértett.~Mikor
7450 17| örömében, ha az a kenetes és vallásos komolyság, amely ilyenkor
7451 10| gondolatot. Nyíltan nem vallotta be magának, de így még jobban
7452 18| és bõrén még sötétebbé válnak a bor és az öregség csúnya
7453 13| mama mindig a puha húst válogatja ki neki?~AZ EGYIK. Az öregembereknek
7454 18| bólintott, a vállát vonta, egész valóján közöny érzett, olyan közöny,
7455 11| az öccse felé:~- Kérdezni valóm van tõled.~A hátsó szobába
7456 15| folytatódtak, s ilyenkor este a valóság összeszövõdött a képzelõdéssel.~
7457 15| egyszerre visszaroskadt a valóságba, a piszkos, kicsi faluba,
7458 1 | talált valami gáncsolni valót, valami alantast és nyárspolgárit.
7459 9 | hiúsága a helyzetet valóban válságossá és bonyolódottá tette.~A
7460 8 | vonót, mintha ujjai vassá váltak volna.~Az ünnepi kirándulók
7461 3 | ennek a háznak rabszolgájává váltam. A síkos parketten esetlenül
7462 18| költött. Életrendjébe semmi változás sem esett. Korán kelt, erõsen
7463 9 | kifejtette, mily jelentõs változásokat hoz Akhillész közbelépése
7464 16| fáradhatatlan munkának csillogó változatosságát. Sokáig néztem ezt az aggot,
7465 9 | folyt le.~Idõközben azonban változtak az események. Szegény Homérosznak
7466 7 | hangját ezerféleképpen tudta változtatni. A szeme, az ajka, minden
7467 24| sejtette és aludt, fehérre változtatta az ijesztõ, kormos házakat,
7468 22| sziklán lakott. A fából és vályogból összerótt házikót meztelen
7469 16| lángra gyújtja a szegény vándort, s azok, akiket sohasem
7470 19| Ledõlök az ágyra. A paplan, a vánkos hûvös, s ez kissé megnyugtatja
7471 20| húzta a kalapot. Álmosan vánszorgott a törpe házig. A kapu elõtt
7472 27| lassan-lassan járnak, alig hogy vánszorognak már. Az aszfalton, ahogy
7473 5 | guggol egy árnyék, reánk várakozva. Ezért nem mernék most bemenni
7474 13| különösek, mintha valamilyen váratlan vendég érkezett volna meg.~
7475 4 | langyos homok. Végre egészen váratlanul és hirtelen megszólalt:~-
7476 23| csónakázni megyünk a Kendyékkel. Várj. Vidd haza a napernyõmet
7477 23| integettek.~- Jön a Tamás.~- Várjuk meg...~A tengerparton egy
7478 21| azelõtt sohasem hallottam. Várjunk egy kicsit. Ez olyan különös,
7479 27| idéztek az ember eszébe, egy varjút, egy csókát. Különben õ
7480 3 | feldúlt arcomat, a gyõzelmére váró Aladárt, s mellette az anyját.
7481 12| fejemet a halvány tálra.~Várok.~1906~ ~
7482 16| a hó.~A VÁSÁRBAN~A zúgó városban, a rohanó életárban elesett
7483 11| sem volt maradása. Egyik városból a másikba futott. Majd falura
7484 18| reggelenként órahosszat sétált a városi park fehér orgonabokrai
7485 27| savanyúvízzel. Arca a vidéki városkában érdekes tanulmány volt.
7486 10| tündérmeséket mesélt távoli, ragyogó városokról.~Újra körülötte volt a régi
7487 16| légies külsõt adott neki. Városszerte azt beszélték róla, hogy
7488 8 | imbolygott elõtte a hatalmas várostest. A házak lassan düledezni
7489 24| kályhára, melyek már régen vártak reá. Kötelességtudásból
7490 5 | is odajött. Összefogózva vártunk. Alig öt perc múlva újra
7491 25| vaskemence. Az ecetes üvegek várvívó óriásokká lettek.~Ijedten
7492 21| nyugodt arc. Gyûretlen, vasalt szalonkabát, arany óralánc.~
7493 16| gyepen.~Esni kezdett a hó.~A VÁSÁRBAN~A zúgó városban, a rohanó
7494 20| korán kelõ svábok, akik a vásárcsarnokba siettek, néhány lány, pár
7495 20| éjszaka merõ zûrzavar volt. A vashidak táncolni kezdtek, a házak
7496 10| délután volt. A nagy gyomrú vaskályha langyos meleget árasztott
7497 1 | Mikor a kocsi megállt a zöld vaskapu alatt, anyja kitárt karokkal
7498 25| egy vén boszorkányégetõ vaskemence. Az ecetes üvegek várvívó
7499 3 | merészségével s a logika vaskövetkezésével roppantotta szét egy vizenyõs
7500 5 | hazahajtott, s elveszett vaskos könyveiben. Türelmetlen
7501 14| birkózni kezdett a telefonnal. Vasmarkaival megragadta. A csengõk õrülten
7502 3 | nyomott, mint egy fejedelmi vasmarok.~A fülemben harangzúgást
7503 8 | megragadta a vonót, mintha ujjai vassá váltak volna.~Az ünnepi
7504 18| volt, korán sötétedõ. A köd vastagon feküdt a városon, az emberek
7505 12| mint valamely kegyetlen vastigris. De mindez álom és ostobaság
7506 16| inai meghibbantak, és a vasút utasai szertezüllöttek,
7507 22| s a fenyvesek között a vasúti töltés elé ment, sokszor
7508 13| lézeng, s a vászonköpenybõl a vasváz rúdja sok helyütt kikandikál,
7509 7 | egymástól, melyet vékony vászonfüggöny takart be, hogy ne lehessen
7510 7 | megállott az ajtó elõtt. A vászonfüggönyön átcsillogtak a ravatalgyertyák
7511 13| néhány szék lézeng, s a vászonköpenybõl a vasváz rúdja sok helyütt
7512 19| meleg. Újra csengetek. A vázában szegény beteg virágaim ájultan
7513 8 | hegedût is.~A tok hideg vázához ért, s ebben a pillanatban
7514 19| világosságától. Ez a kiélt vázember ma gyilkossá akar tenni.
7515 14| torkát, és fojtogatni kezdte. Védekeznie kellett. Megfeszítette minden
7516 13| elültették a homokba, s a vedlett aranydiókkal, tépett papirosláncokkal
7517 12| kitartóan csöpögött, mint a végeérhetetlen, síró õszi esõ.~Azóta folytonosan
7518 9 | vérbeli újságíró ennek is végére járt. Kipuhatolta, hogy
7519 10| nézett.~Csengettek. Az óra véget ért. A gyerekek lassan-lassan
7520 13| gyászolna...~AZ APA. Augusztus végével a nappalok nyáriak, de éjjel
7521 18| Egyet-mást még el kell végeznem, de fél óra múlva várom
7522 1 | mintha csak kõmûvesmunkát végeztek volna, vágták a fehér, csengõ
7523 14| árnyéka esetlenül kalimpálva végigfeküdt a falon, s érezte, hogy
7524 27| fiatalembert. Amint így végighevert a díványon, csakugyan ijesztõ
7525 5 | fekete, mondotta magában, végigjártatva szemeit a nõ fekete haján,
7526 23| partra, hosszú lépéseivel végigjárva a mólót, azután lefeküdt,
7527 5 | ugyanazon a helyen ültem, ahol végiglebegett a két karika. Töprengtem
7528 5 | volt mind a kettõ. Halkan végigmozogtak az ablakon, aztán eltûntek.
7529 27| fiatalember nem felelt, végignyújtózkodott a kopott díványon, s karjával
7530 3 | gondoltam semmire és senkire.~Végigsimítottam a homlokomat, és lángoló
7531 15| karjára támaszkodott, s végigsimogatta homlokát. Mióta ebbe a poros
7532 3 | gyõzelme már biztos volt.~A végjátéknál tartottunk, amikor én kedvetlen
7533 7 | megzavarta, és csókjaik édességét végképpen elvette. Cser elõször azt
7534 20| boros hazatérõ, hosszú, végtelenbe nyúló körmenet. Nézte-nézte,
7535 8 | a boldogság és nyugalom végtelensége...~Most újra a világban
7536 16| vágy, az öröm, a fájdalom végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor -
7537 17| hosszúkás, beláthatatlan végû szobának szállította a napsugarakat.
7538 13| fázom...~AZ ANYA. Gyerekek, vegyetek kabátot. - Nagyapó, nem
7539 17| friss festékszag tavaszosan vegyült el a virágillattal és a
7540 27| kisvárosi díszlet, de õk a nõt végzetesebben látják, és értéke bizonyára
7541 1 | való szakítás lassan, de végzetesen és halálos bizonyossággal
|