4-becst | becsu-csoko | csokr-eltet | eltev-fenyv | ferde-haboc | habor-hulla | hulld-kepek | kepes-kopon | kopor-lugas | lumpo-mosol | mosot-orule | orvos-rovid | rogyo-szere | szerk-tinta | tipeg-vegze | vegzo-zuzma
Fejezet
7542 12| látszik, nagyon furcsán fog végzõdni. Talán ez az utolsó is.
7543 17| megmozdulnak a falon a komor velencei képek. Képzeljétek el, s
7544 12| erre, vagy valami ostoba véletlennél fogva hegedés nem képzõdik
7545 9 | istenek elmosódott alakját vélte felfedezni: Pallasz Athénét,
7546 25| járt, egy fehér, töpörödött vénasszony, aki úgy cincogott, mint
7547 13| Hol még a szeptember, a vénasszonyok nyara? Talán meg sem érjük...~
7548 13| mintha valamilyen váratlan vendég érkezett volna meg.~A NAGYAPA.
7549 18| Felrohant, és megnézte a vendégkönyvet. Nagy kusza betûk, színezetlen,
7550 5 | vacsorázni barátai közé a vendéglõbe, hanem a kórházból rögtön
7551 22| nevetett:~- Menjen maga, vénember. Becsapott, tudtam, hogy
7552 23| rövidszoknyások, eladólányok, vénkisasszonyok egyformán. Szerették, csipkedték,
7553 2 | elõtte a liliomarcú, isteni Venus, de kifestve, részegen,
7554 2 | velük, hiába imádkozott Venushoz és Jupiterhez, hiába fordult
7555 2 | hódolatát. Este megígérte Venusnak, hogy három napig tiszteli,
7556 16| fekszetek a hideg ágyon, mint Vénusz oltárán a néma, gyenge bárányka.~
7557 16| felmorduló, elsimuló, dúló piros vér-óceán, melynek hatalma nem kisebb
7558 16| te hatalmadnál. És piros vér-viharaimban világokat török össze, és
7559 13| meg az õszt. Kinn ültem a verandán, és hímeztem. Egyszer csak
7560 16| mellett ott volt Hazafy Veray Jánosé is.~Lassan-lassan
7561 24| és álmosan, mint az alvó verébé.~Csak ködöt látott meg egy
7562 24| különös boldogságot érzett a vérében. Szeretett volna énekelni
7563 2 | virága, mely a szegény fiú vérébõl sarjadt. A hûvöses tavaszi
7564 18| ablaktáblákról csorogtak a vastag verejtékcsöppek. A teremben különben is
7565 14| székérõl, végigsimította verejtékes homlokát. Halottfehér volt.
7566 13| pezsgõt ittak, s törölték a verejtéküket. A tó vize bugyborékolt
7567 24| bukfencezni, sikoltani, verekedni, mint a falun, a szabad
7568 3 | meg tanítványom, aki az én vérembõl, az én agyamból szívta életét,
7569 20| belõlük az élet és a vér.~- A véremtõl ilyen pirosak. A vérem van
7570 10| acélos izmait, felpezsdülõ vérének lüktetését, azt hitte, hogy
7571 2 | tavasz zöld bársonyára hulló vérét, s ez annyira meghatotta,
7572 1 | maga nemzett. Félt a saját vérétõl. Eszébe jutott a hitrege
7573 13| homályos petróleumlámpa vergõdik a piszkos üveglemezek mögött.
7574 12| kibuggyant az elsõ langyos vérhullám, azt hittem, mindez csak
7575 12| vízözön volt. Ez a vérözön. A vérhullámok sisteregve, nyögve hömpölyögnek
7576 5 | nyakig, végre az ajkunkat veri, majd összecsap a fejünk
7577 16| süvöltöznek, mert ütemesen verik a bõrrel bevont és különös
7578 5 | ismételgette az asszony.~- Verje ki a fejébõl e céltalan
7579 15| látod, milyen fehér.~A vérmes ember levágta a villát.
7580 12| megfulladok a haragos, piros véróceánban, mely az én szegény szívembõl
7581 12| mint a vízözön volt. Ez a vérözön. A vérhullámok sisteregve,
7582 26| nyugodt.~Tele van a lelke verõfénnyel, s valami nagy érzés feszítheti
7583 12| megtelt piros, forró, nyúlós vérrel. Gondoltam, majd csak vége
7584 9 | nevet nyert.~Érette nem versengett hét város, de az apja és
7585 1 | paripák nyakát szokták, versenyek elõtt.~Másnap indultak kifelé.
7586 2 | Emlékezett. Itt találkozott a két versenyfutó daliával. Az egyik szõke
7587 1 | közt gubbasztottak a nagy versenygépek. Óriásiaknak tûntek most
7588 1 | Rögtön rendelt két óriási versenygépet.~Pár nap múlva a reggeli
7589 2 | találta, éppen olyan, mint a versenyt futó dalia. Ott volt elõtte
7590 15| ilyenkor rendesen sírt még egy verset. Bement az éléskamrába,
7591 16| VERSTÁRGYAK~HOLDFÉNY~Az utakon s nagy
7592 20| elvesztették a színüket, vérszegények és sápadtak lettek, mintha
7593 19| szemében a tüzet, az elszánt, vérszomjas merészséget, és nem találom,
7594 16| Aztán, mikor a napszekér vértajtékos, lihegõ lovakkal a nyugati
7595 15| szegény Ida pedig aléltan verte-ütötte a zongorát, és oly vágyat
7596 5 | Aztán hátrált, s gyökeret vertek a lábai.~- És most a két
7597 5 | nyomta ajkait a száját keresõ vértelen ajkakra. A keble a keblén
7598 3 | egy hét múlva már rendesen vertem õt.~Mikor ezt megtudták,
7599 13| paskolták égõ tarkónkat, és a vérünk háborogva zúgott... És ekkor
7600 3 | látásunkat, felkorbácsolta vérünket, s eltompította eszünket...
7601 15| esteledett. Nagy porfellegeket verve a nyáj jött haza a legelõkrõl,
7602 12| Prüszkölve, köhögve öklõdöm és vérzem.~Iszonyú! Iszonyú!~A hajnali,
7603 12| legszerencsétlenebb himpellérek vérzenek el. De mit ér az most nekem?
7604 12| mindenkor közönséges.~Az orrom vérzik, és most kapkodok a levegõbe,
7605 11| kereszt márványlapjára. A vésõ hangja messzire elcsengett~
7606 1 | kijárnak majd a mezõre, és vésõcsengés fogja zajossá tenni a néma
7607 1 | öreg járása roskatag lett. Vésõit eldobta, szobrait és tervvázlatait
7608 1 | lágysággal engedett a tolakodó vésõnek. A legyek zsibongtak benne.
7609 4 | hogy hagyjuk itt a földet s vessük magunkat a hullámokba.~A
7610 2 | lobogása világította meg Vesta szobrát. Az udvaron rabszolgák
7611 11| zubbonyos munkás fáradságosan véste ki a betûket a kereszt márványlapjára.
7612 21| hallgatják egy darabig, mint vész el a kerekek kattogása az
7613 8 | szunnyadtak Beethoven lelkének vészes viharai, a Kreutzer-szonáta
7614 23| tükrözõdött, s a hangja egyszerre vészesen süvöltõvé változott:~- Mért
7615 15| tudták, miért rántották meg a vészféket, micsoda szerencsétlenség
7616 27| emlékeztetett, s mozdulatai bohó, vészjósló madarakat idéztek az ember
7617 19| hadonász. A segédek semmit sem vesznek észre, csak én látok, csak
7618 15| petróleumlámpák alatt, és szótlanul vesztek el a pályatest mellékutain.
7619 25| birkózásban végül õ lesz a vesztes. Egyszerre felcikáz agyában
7620 16| a te fényednél semmit se veszünk észre, te, szerelmesek tolvajlámpása!~
7621 12| képzõdik az orromban, el vagyok veszve. Az orvosbarátaim ugyan
7622 21| zavaros és piszkos világot vet a hajóban vacsorázó szerb
7623 9 | kit Agamemnon úr, régi vetélytársa, elhódított tõle.~Ezt a
7624 3 | a kezeimet, és mérgesen vetettem magamat az ágyra. Azt hittem,
7625 27| most megáldalak. Megáldalak vétkes kezemmel, bûnös szavammal,
7626 5 | unalmas élet? Öltözködés, vetkõzés mindennap, e két határ közt
7627 7 | és határozatlan. Le kell vetned az álarcot, mert az õrületbe
7628 13| pörkölte a hátam; le is kellett vetnem, és azután amúgy legényesen,
7629 3 | nélküle.~Rendesen késõ este vetõdtem haza. Az úton szaladtam,
7630 18| akik körülötte voltak, nem vettek észre semmit, csak arcvonásai
7631 3 | végtelennek látszó délutánon vettük elõ egyszer a sakkot. Aladár
7632 13| MÁSIK. Már görög-gyufát is vettünk, papa. Nézd csak: ez a piros,
7633 7 | haját, és lábait keresztbe vetve várta az orvost.~Az orvos
7634 23| parancsaikat, s egészben véve, úgy látszott, nagyon keveset
7635 9 | fényes lapot adott ki. A vezércikkben ragyogó dialektikával kifejtette,
7636 1 | vitette, s az egész ház vezetését magára vállalta. Semmi szeszes
7637 1 | volt.~Károly másnap már vezetgette a kert kavicsos útjain.
7638 21| ruganyos léptekkel jön, a vezetõjébe kapaszkodva. Klasszikusan
7639 11| mellét.~- Micsoda házba vezettél engemet?~Öccse zavartan
7640 3 | forogtak a láztüzes szemgolyók. Vézna testét szörnyû, ugató köhögés
7641 19| tõlem?~Már öt perce tart a viaskodás. A pengék szinte játszanak,
7642 23| elfáradva, nedves hajjal, viaszosvászon sapkáikkal és fürdõruháikkal
7643 24| szólt, és megcsókolta hideg viaszszáját.~Az óra ütött, hirtelen
7644 13| nagyapó. Ezekbõl a gyönyörû viaszszínû fürtökbõl majd télire is
7645 23| a mély utakon parázsosan vibráltak az árnyékok. A nap az ágak
7646 22| oroszlánra, meg a karthágóiak vicsorgó bálványaira is, de a kõtörõ
7647 17| körút tölcsérein még télies vidámsággal kavargott a zaj, itt azonban
7648 23| megyünk a Kendyékkel. Várj. Vidd haza a napernyõmet meg a
7649 15| Csúnyult. Nem bírta megszokni a vidéket, s vére sápadtan haldokolt.~
7650 11| otthagyta a fõvárost, és vidékre utazott. Ott sem volt maradása.
7651 16| közém, és ugrándozzatok vidor kacajjal, fürge bokákkal,
7652 13| táncolunk, dalolunk. Olyan vígak leszünk, hogy meg sem ismernek
7653 5 | ember-gyerek borult össze, ki vigaszt keresett, s magában az indulatok
7654 16| tüzénél, lelke hideg és vigasztalan marad.~És bizony mondom,
7655 5 | elsõ napsugár, mert belõle vigasztalást ivott. Õ azonban még hevesebben
7656 26| a reggelt.~A könyvvezetõ vigasztalja:~- Ó, nálunk is egészen
7657 26| mindenüvé elhatol az õ meleg, vigasztaló szavával, de fáradt, és
7658 23| sejtette.~Tamás azonban okos és vigyázatos volt, és tudta, mit tesz.
7659 21| állatok szõrét.~PÉTER. Tessék vigyázni, egy hajó jön erre.~A PROFESSZOR.
7660 3 | állottak, a futók serényen vigyáztak, a lovak mintha fülüket
7661 24| bársonytokban volt elrejtve. Vigyázva megnézte elöl-hátul, és
7662 3 | mosolyogva várta a gyõzelmet.~- Vigyázz - súgta a fülébe.~Akkor
7663 4 | hangján. Hogy mentse meg, vigye vissza az anyjához, ne hagyja
7664 1 | Azt tanácsolta neki, hogy vigyék szanatóriumba.~- Azért -
7665 1 | ki ebbõl a szemétbõl... Vigyetek kifelé... kifelé... mint
7666 5 | üvegszekrényben közönyös vigyorgással állott a csontváz.~E megszokott,
7667 6 | filozófiával foglalkozott. A vigyorgó, hóbortos diák illedelmesen
7668 25| ezer fehér boszorkányfog vigyorgott ki.~Anna már fényes nappal
7669 26| melybõl a házak fogsorként vigyorognak ki.~Most már egészen türelmetlen.
7670 25| szájú, ijesztõ, síró álarcok vigyorogtak az emberre, annyi tarka
7671 23| szerencsétlen leányok...~Azzal vigyorogva, fütyülve kirohant a napfénybe,
7672 8 | közelében az ébredezõ hangok viharában állott. Arcán látszott,
7673 8 | Beethoven lelkének vészes viharai, a Kreutzer-szonáta gyönyörsikolyai,
7674 16| pöffeszkedik ítéletnapi viharaidban, és megsemmisít egy szemrebbenéssel
7675 5 | hajolt mellére, mint egy viharcsapott, misztikus fekete rózsa.
7676 20| a kültelkeken hirtelen viharossá vált az égbolt. Határozatlan,
7677 11| GYÁSZRUHÁS NÕ~Sápadtan nézte a vihart. Reszketett. Kitekintett
7678 11| csipegett a kalitkájában.~A vihartól különösen félt. Ez a háborgás
7679 23| elé ért. Mind a három lány vihogott, és egyszerre kiáltott:~-
7680 22| templomban van. A jeges szelek vihorászva, vadul fütyültek, s a tûhegyes,
7681 25| Sokáig bámultak a lámpa világába. Mind a ketten némák voltak.~
7682 8 | mint távozik el a szenvedés világából, s ajkán a távozók édes
7683 13| testének árnyai a gyertya világánál komikusan hadonászva óriásokká
7684 27| bírd a szenvedés végtelen világát. A porba kell harapnunk,
7685 17| halottja van-e, életunt világfi, vagy talán szerelmes is?
7686 11| vitte a szót, aki az egész világgal szeretett volna barátságot
7687 16| egybeolvad. A lámpa úgy világít, mint a lelkem fénye, és
7688 4 | sápadt arcban olyan élesen világítanak. Micsoda titkai lehetnek?
7689 1 | kibukkant, és olyanféle világításban volt elõtte a mezõ, mint
7690 16| óráknak és farkasoknak te világítasz, te rémes!...~Az alvajárók
7691 23| messzeségében keresve a ladik világító vonalát.~- Halljátok? A
7692 11| arca, nagy, ijedt szeme világított. Szinte semmivé zsugorodott
7693 10| tekintett a kora délután álmos világosságában, a fehér falak kápráztató
7694 19| megvakulok a gondolat sértõ világosságától. Ez a kiélt vázember ma
7695 7 | átöltözködjék. Alig gyújtott világosságot, a felesége hangját hallotta
7696 16| Elkívánkozott errõl a tökéletlen világról, magasabb régiókba vágyott,
7697 21| hold van.~A PROFESSZOR. világtalan szemeit az égre emeli. Hány
7698 19| historikus ösztönével érzi meg a világtörténelem leheletét, végig meri-e
7699 13| hogy leszedjék.~Szünet. A villák és kések csörömpölnek. Esznek.~
7700 23| mint az izzó pörnye. Benn a villákban a síkosra mosott, napfürdõben
7701 11| vonaton, tengeren száguldozó villámgyors hajón. Gyökeret vert a lába.
7702 9 | illusztris tagja”. Homérosz már villámgyorsan írt, s egyik legtalentumosabb
7703 8 | látta is fogának félelmes villámlását. Majd megkívánta a halált.
7704 23| Szemében apró, hideg szikrák villámlottak fel.~- Mért nevettek, ti
7705 27| tiéd az élet.~Berregett a villamoscsengõ.~Az ügyelõ benézett, jelezte,
7706 20| fölkereste.~Elõször egy bolond villamoskocsi hozott neki üzenetet a poros,
7707 26| egy székre, a zöld ernyõs villamoslámpás mellé. Ott aztán csendesen
7708 7 | volt.~Sietve meggyújtotta a villamoslámpát, s összeborzongott, mikor
7709 18| küszködtek vele, nekimentek, a villamosok csörömpöltek. Valami zavar
7710 11| emberhez bizalmatlan lett. A villamosokat már messzirõl kikerülte.
7711 15| alkuvást nem ismerõ szeme villámot lövellt. Erre belülrõl egy
7712 2 | hogy ez a dúlt arcú leány a villámszóró Jupiter rendelése folytán
7713 26| hirtelenül egy gondolat villan át agyán.~Odarohan és csönget.
7714 16| szemük; szerelmesek szemén villansz meg, kik a nyári lombok
7715 15| aludni az ablakokba kandikáló villanyfénytõl. Minden kávéház világos
7716 21| hangtalanul - vacsorára gyúl ki a villanykörte.~1907~ ~
7717 18| pincéjében - zöld ernyõs villanylámpa elõtt - ül Sznopcsek, a
7718 26| riasztja fel. Feje a forró villanylámpáktól fáj, szemei vörösek, alig
7719 5 | reájuk. A másik asztalkán egy villanyoskörte égett, mely késeit, kémszereit
7720 9 | a pazar fényt szétszóró villanyoskörték, a csörömpölõ telefonok,
7721 15| A vérmes ember levágta a villát. Felkelt az asztaltól, haragosan
7722 19| néha borzonganak ideges villódzások, s rohasztó melegségnek
7723 25| csend és sötétség.~Anna vár. Villogtatja kése véres pengéjét. A pince
7724 11| hordott, és fehér fogait villogtatva nevetett.~Két árvával egyedül
7725 15| tûzszalag. Mellére fehér violacsokrot tûzött.~Ment, ment elõre.
7726 16| kopasz földön a haldokló violák és utolsó rózsák sóhajai
7727 16| Felém öltögeted ezer apró vipera-nyelvedet, felmordulsz, reám bõgsz,
7728 2 | vérvörös anemoné, Adonisz virága, mely a szegény fiú vérébõl
7729 19| A vázában szegény beteg virágaim ájultan haldokolnak.~Három
7730 2 | csöbröket. A tisztítottakat virággal övezték, padkára rakták,
7731 9 | Attikának egyik szagos, virágillatos völgyében.~1906~ ~
7732 17| tavaszosan vegyült el a virágillattal és a zöld gallyak életlehelõ
7733 10| barackfák pedig szûzi fehér virágleplet öltöttek magukra, mint az
7734 7 | rózsákkal, halvány, szagos virágokkal. Szótlanul állottak mindketten,
7735 17| lennének a napfénytõl, a virágoktól, a lányoktól, s egy percre
7736 17| sokáig ült ez a fekete fiú a virágozni kezdõ sírhalmon, nem is
7737 3 | udvar mélyén a fehér orgonák virágoztak.~És ezt az álom-népes, csendes
7738 17| õ ablaka alatt átfújt a virágszagú szellõ, s mintha csoda történt
7739 13| megmutatom nektek, milyen virgoncok még az ezüstös habocskák,
7740 14| sorokká ömölt össze. Izgalmas virradat borult az utcákra. A sötétségben
7741 26| ott ül a lámpa mellett, és virraszt, mint õ. Regényt olvas.
7742 19| egy asszony, tovább kell virrasztanom, és a levegõbe ezerszer
7743 1 | reggel felé, lázkínos, hosszú virrasztás után, vígan ugrott föl Károly
7744 14| zöld lobogással égtek a virrasztó gázlángok. Suta, komikus
7745 7 | fenn voltak, s idegesen virrasztottak a betegágynál. A beteg nyugtalanul
7746 15| hogy szülei nyugalomban virultak. A szíve a torkában dobogott.~
7747 7 | Szeretlek.~- Megígéred, hogy jól viseled magad ezután? Meg? Akkor
7748 22| erõvel rázta a törpe hegyi viskót. Az asszony megfõzte az
7749 22| soványak, mint õ - éhesen visongtak a fehér sziklákon, mint
7750 2 | három napig tiszteli, ha visszaadja neki a sötét arcú fiút,
7751 26| ólmos esõben elmosódó égbolt visszaásítozik rája, s ekkor olyan, mint
7752 26| egyedül hagyta. Idegesen visszabotorkál a villanyfényes termekbe.~
7753 5 | természettudomány diadaláról beszélt. Visszaemlékezett illatszeres hálószobájára,
7754 8 | sarokkal törtetett fel, s visszaesett. Felkelt. Hajrá, hajrá,
7755 18| ajtó elõtt, nem érdemes visszafordulnia.~Lábujjhegyen lopózkodott
7756 27| az? - kérdezte a komikus visszafordulva.~A fiatalember nem felelt,
7757 15| Öt óra felé rendszerint visszajött az apja s az anyja. A lámpát
7758 12| meguntad a várakozást, s visszajöttél nézni, hogy mint vagyok?
7759 23| paskolta, verte, sodorta, visszaköpte a reátajtékzó hullámokat.~
7760 13| nevet, azután lábujjhegyen visszalopódzik a hálóágyba, s fülig a kis,
7761 5 | kinéztem a folyosóra. Mikor visszanéztem, még egyszer kitekintettem.
7762 1 | nem dohányzott, s lassan visszanyerte öntudatát. Korán kelt, ide-oda
7763 8 | forgószeleinek szárnyán visszaszálljon a múltba, az álmok aranyos
7764 27| fején a fiatalember, és visszaszállt belé a hit. De amikor feltekintett,
7765 19| a lelketlen gépemberbe visszatér az élet.~A fõhadnagy az
7766 15| nagy, apokaliptikus szörny, visszatorpant, és lihegve megállott, annyi
7767 22| körmömmel, a homlokommal, visszavágnak, földre csapnak, összetipornak.
7768 1 | káros szenvedélyérõl, s visszavezetheti õt az életbe, s talán abba
7769 9 | visszavonult a politikai élettõl”. Visszavonulásának igazi okát mély homály borította.~
7770 9 | sértett önérzetében „teljesen visszavonult a politikai élettõl”. Visszavonulásának
7771 7 | boldogságnak, izgatott csókoknak visszhangját keltette benne. Az érintetlen,
7772 26| kagyló üde leánynevetést visszhangoz.~- Csak azt akartam tudni,
7773 26| porfelhõk szállanak ki, és zajuk visszhangzik az üres szobákban.~Az esõ
7774 11| kõbörtönében öblösen hahotázva visszhangzott. Könyörögve nézett az égre,
7775 16| iszonyú örvények háborgásába viszed õket, te szörnyû!...~Te
7776 1 | régi barátait unta, s azok viszont õt nem állhatták. Talált
7777 1 | Mennyit költöttél?~Károly a viszontlátás izgatottságától alig jutott
7778 13| el a távolban. A zenészek vitorlavásznas emelvényén néhány szék lézeng,
7779 16| kék hullámain csendesen vitorlázó naszád, te sziget, hol a
7780 19| terajtad van a sor.~- Jól vív?~- Minden hónapban van egy
7781 5 | álmos közönnyel dicsõítette vívmányait. Gúnyolta a babonás köznépet
7782 19| leheletét, végig meri-e vívni?...~- Hagyj fel ezekkel...
7783 8 | könnyes várakozás, szomorú vívódás szól ki belõle.~Maga elõtt
7784 9 | több tánctanfolyamra, a vívóiskolába adta, és zongorázni is taníttatta.
7785 27| eltorzították alakját, kezei a vívókesztyûkben, melyeket a vidéki rendezõfantázia
7786 16| szemrebbenéssel téged, háborgó víz-tócsa, fönséges pocsolya?!...~
7787 23| egy reggel felbukott a vízben prüszkölve és fújva, sápadtan
7788 13| alig lehetett kihozni a vízbõl, olyan szívesen ellubickoltak
7789 1 | kék, reggeli ködben fürdõ vizébe. Nagy szemrehányás intett
7790 13| s korsóval merített a tó vizébõl. Õ is még az éjjel elutazott.
7791 3 | hadihajó megindult, s a vízen hánykolódó ember rémült
7792 3 | vaskövetkezésével roppantotta szét egy vizenyõs agy üres kapkodásait. A
7793 19| vizet. A mosdótálban, a vizespalackban alig áll benn, megpállik,
7794 15| az éjjeli szekrényen a vizespoharak, s azt hitte, megfullad.
7795 12| hogy fáradtan feltekintek a vizestálból. - S mindig többen vagytok
7796 18| egy szûzlány otthonához. A vizesüveg színig telve, a poharak
7797 17| mély árka zöld, pállott vizével, bojtorjántövisével, csalitjával,
7798 8 | gyöngyháztermeikbe és halált hozó vízforgóikba.~Sok egészen mezítelenül
7799 16| bágyasztóan, amint a kék égbõl a vízi futáshoz olykor levegõt
7800 14| levegõben az éjjel lázas víziói, tûnõ fehér angyalok, kósza,
7801 16| Hajóm, ez az acélbordájú víziszörny, inogva lebeg a hullámok
7802 4 | féljen. Belebámult a türemlõ vízlepelbe, s hajlékonyan elõrehajolt.
7803 12| ez rettenetesebb, mint a vízözön volt. Ez a vérözön. A vérhullámok
7804 4 | a kavargó szemetet sodró vízpúpok.~Nagyon szenvedett, de tudta,
7805 4 | utolsó erejét adta ki. A víztölcsérek az égig csaptak föl, fönn
7806 22| a csend megbénították. A völgy legfenekén térdre esett.
7807 22| mint még soha, s lement a völgybe, a hegyek feneketlen mélységeibe.
7808 9 | egyik szagos, virágillatos völgyében.~1906~ ~
7809 22| villámok nyerítettek végig a völgyekben, az öreg sápadtan figyelt:~-
7810 22| homályosan világította meg a völgyet. Ment elõre az alvó csendességben.
7811 26| szépeket álmodhatik, mert vörnyeges bajusza körül egy huncut,
7812 16| pogány õsöm a kelõ nap vörös-tüzes korongját. Ó, mint szeretlek
7813 3 | színes edények. Aladár a vörösbársony tolószéken ült, s égõ szemeivel
7814 26| villanylámpáktól fáj, szemei vörösek, alig várja a reggelt.~A
7815 1 | lelógó lába mozgott, mintha a vörösen izzó nap körül ingó küllõket
7816 1 | nagyon sok bort. Fehéret, vöröset. Olyat, mint a vér. Vagy
7817 17| hogy ez a könnyezõ ember én voltam-e, vagy te. De, hogyha rágondolok,
7818 3 | megelevenülõ álmai.~Nagyon boldogok voltunk.~Egyébként minden a régiben
7819 19| körül fáradt, petyhüdt undor vonaglik. Szemei hamvasan, kiégetten
7820 24| nagy, komoly írások, csupa vonal és csupa fontos szám, az
7821 15| A sötétben csak a sínek vonalai látszottak, ahogy a töltésen
7822 10| a zöld asztal, a piros vonalas tábla, a fal mellett álló
7823 23| keresve a ladik világító vonalát.~- Halljátok? A Vaál fiú...~
7824 17| diákok a nyitott ablakoknál vonalazzák meg füzeteiket egy szabad
7825 26| között. Olykor leül egy piros vonalos könyv mellé. Ír és vonaloz,
7826 26| vonalos könyv mellé. Ír és vonaloz, azután átmegy a másik terembe,
7827 1 | egyesületi könyvek nagy, vonalozott lapjain kihúzták a nevét,
7828 1 | lett. Erélyes. Az az állati vonás, amely az utolsó években
7829 18| a széknek, mint a többi. Vonásai durvábbak, mint a képeken,
7830 15| elõtt szüntelen zakatoltak a vonatok. Éjjel legédesebb álmából
7831 18| hajnalban, pont ötkor indul a vonatom. Akkor megyek...~A trombitás
7832 10| állomásra.~Sietve leszállt a vonatról. Húsz év óta nem látta a
7833 12| át a koponyámat, vagy egy vonatszörny roppantja szét a derekam
7834 19| iszonyú.~A fõhadnagy vállát vonja.~- Feküdj le, még van három
7835 20| mintha mégis úgy hívná, vonná maga után. Részeg emberek
7836 3 | voltam. Szörnyû acélgyûrût vontam ellenfelem hadsora elé,
7837 13| elutazott. A tavon lenn nehéz vontatóhajók mentek. Könnyû és elegáns
7838 15| környezetet. Inkább magába vonult. Félreült és álmodozott.
7839 4 | lehajolt, halványlila fénybe vonva az egész láthatárt. A föveny
7840 16| kerékdübörgés, az emberek zagyva beszéde, de már olyan halkan,
7841 16| még kopog fejemben az utca zaja, a kerékdübörgés, az emberek
7842 14| acélgombja különösen élesen zajongna. Máskor is háborgatták írásában,
7843 7 | három év most is nyugtalan, zajos boldogságnak, izgatott csókoknak
7844 1 | mezõre, és vésõcsengés fogja zajossá tenni a néma házat.~Az öreg
7845 26| élet zaját küldje.~Erre a zajra azután felbátorodik. Hangot
7846 26| porfelhõk szállanak ki, és zajuk visszhangzik az üres szobákban.~
7847 15| Ablaka elõtt szüntelen zakatoltak a vonatok. Éjjel legédesebb
7848 15| üveget.~A pályán robogva, zakatolva vágtatott el a hajnali gyorsvonat.~
7849 14| elmúlt napja, ez a hosszú, zaklatott, céltalan nap, a késõ felkelés,
7850 2 | nyelte volna el õket. Hiába zarándokolt mindennap a dombhoz, ahol
7851 5 | ajtóra kétszer ráfordította a zárat, félve tekintett körül,
7852 13| neszt sem. Félretolja a záron levõ rézlemezt, s kíváncsian
7853 18| villamosok csörömpöltek. Valami zavar és várakozás lebegett mindenütt.
7854 6 | Nem zavarta õket senki. Zavarba jöttek, s nem tudtak mit
7855 7 | a gondolatok mostan kába zavarban vágtattak át az agyvelõjén.
7856 18| A feje beteg, a látása zavarodott meg, bizonyára csak képzelõdik.~
7857 26| magyar bankban... Bizonyára zavarom nagysádot, de... azt hiszem...~
7858 3 | értem, oly idegenszerûen és zavarosan hangzott minden szó, ami
7859 6 | csapott volna az arcukba.~Nem zavarta õket senki. Zavarba jöttek,
7860 18| tisztelet élt benne, egyes zene-zsenik elõtt haptákba vágta magát,
7861 9 | Beíratta az iskolába, a zenedébe és több tánctanfolyamra,
7862 18| beléje. Nem sokat érthetett a zenéhez, de tisztelet élt benne,
7863 8 | át a húrokon. A küzdelem zenéje dübörgött fel. Azt hitte,
7864 26| szomjasan issza a lágy hang zenéjét, és elgondolja magában,
7865 16| egészen összeolvad a lelkem zenéjével. Álmodozó semmittevésben
7866 18| CSEH TROMBITÁS~A színházi zenekar mély pincéjében - zöld ernyõs
7867 18| megtakarított pénze, a színházi zenekart faképnél hagyta, és aztán
7868 16| És mindezt te teszed, te zenekeltõ, te költõ!~A fáradt tudósokat
7869 23| missek angol beszéde távoli zeneként szûrõdött csak át a vastag
7870 1 | Vagy pezsgõt, amely habzik, zenél és gyöngyöz és friss pezsgéssel
7871 3 | langyos szobában halkan zenélt a szimfónium, csipegett
7872 20| összeszûrõdve a mezõk csöndjével, a zenés kávéházak dünnyögésével,
7873 13| ólomszürkén ömlik el a távolban. A zenészek vitorlavásznas emelvényén
7874 14| dünnyögött egyszerre, távol zeneszó homályos akkordjai, érthetetlen
7875 16| Benézel a szobákba, a zenetermekbe, rásütsz a fekete födelû
7876 16| zongorákra, és azok borzongani, zengeni, zsongani kezdenek, mint
7877 27| s érzik ütõerük tragikus zengését. Ott lakik távol az egyetlen,
7878 22| babonája kísértett.~Mikor künn zengett az ég, s villámok nyerítettek
7879 4 | meg-megállt, mint valami félõ zerge, aztán tehetetlenül, a legyõzött
7880 2 | tündöklött sovány, elegáns zergealakja. Egy oszlophoz dõlt, s csípõinél
7881 1 | az... ezt az Istent. Ez Zeus fia...~Sokat beszélt még
7882 1 | Eszébe jutott a hitrege Zeusza, aki atyját megölette, s
7883 5 | ölelkezésében, a csókok e szilaj zivatarában, rögtön elmúlt volna minden
7884 8 | végtelen, zöld boltozat zivataros remegéssel rázkódott meg.
7885 4 | fékevesztett folyónak. Egyre zöldebben dagadtak föl a habok, a
7886 13| mentem. Az árnyékok már zöldek, hidegek és hígak voltak.
7887 16| szellemekkel társalog...~Nagy, zöldes csillámú szemeiben heves
7888 10| egyszerû magyar neveket: Zöldi, Virágh, Kovács, s rágondolt
7889 11| piszokszerû derengésében zöldnek látszott.~A felhõket a villámok
7890 15| A holdfény az út porát zöldre festette.~A másik szobában
7891 5 | megzavarni a hanggal s a zörgéssel. A félelem mint valami láthatatlan
7892 6 | kabátjukat. Rozsdavörös leveleket zörgetett a szél, az égen fekete felhõk
7893 21| hallani.~PÉTER. A kocsik sem zörögnek.~A PROFESSZOR. Hallani,
7894 16| és a nadrágját. Csontjai zörögtek. Majd megrázkódott, s mezítelenül,
7895 24| nagyot sóhajtva felébredt. Zörögve ledobta a szeneskotlát és
7896 6 | könnyeivel együtt, hogy a zokogását elfojtsa, a másik fütyülni
7897 5 | száraz, könnytelen, hörgõ zokogással. Az orvos összeráncolta
7898 23| A hang fuldoklott már a zokogástól:~- Jöjj vissza... jöjj...
7899 27| szégyelld a könnyeket. Csak zokogj. Sohase láttalak így. Csak
7900 16| rásütsz a fekete födelû zongorákra, és azok borzongani, zengeni,
7901 8 | órák múlását. Õszülõ apja a zongorán Mendelssohnnal ábrándozott.
7902 4 | pontosan megjelent, s a zongoraszobában megvárták, amíg besötétedett,
7903 15| pedig aléltan verte-ütötte a zongorát, és oly vágyat érzett, mint
7904 9 | a vívóiskolába adta, és zongorázni is taníttatta. A kisfiú
7905 1 | Az öreg magába szállt, zordon lett. Keveset evett, nem
7906 20| sziklákon, vagy egy budai zsákutcában Mátyás királyt éltették.
7907 27| komikus megérezte, hogy zsebében pisztoly is van. Egyszerre
7908 18| Az ajtó nem volt bezárva. Zsebébõl elõkotorászta a gyufát.
7909 12| mindez csak bolondság. A zsebkendõm megtelt piros, forró, nyúlós
7910 18| tarka lázfoltok rajzolódtak. Zsebóráján már egy óra. Ekkor nem volt
7911 23| Tamás felkelt a homokból, zsebre dugta a kezét, és ránézett.~-
7912 1 | tagsági díjak fizetését, zsémbelõdött a tûrhetetlen reprezentálásokra,
7913 1 | hazafelé.~Fiát nagyon szerette. Zsenge gyermekkorától fogva vele
7914 26| azonban lassan szomorúsággá zsibbad benne, és arra kényszeríti,
7915 24| szellõjét. Tagjait altató zsibbadtság lepte el. Lassan felkelt
7916 14| álmában is hallotta. Ilyenkor zsibbasztó bizsergést érzett a talpában,
7917 18| zene és a melegség együtt zsibong.~Erõlködött, de nem tudott
7918 1 | tolakodó vésõnek. A legyek zsibongtak benne. Reggeltõl estig tétlenül
7919 14| csengettyûpárt letörte, s a zsinórokat féktelenül kiszakította
7920 15| be. A húsra ráfagyott a zsír. Az asztalon a legyek mászkáltak.
7921 24| politúros asztal, az albumok, a zsöllyék, a selyempamlag, az üvegszekrény,
7922 1 | nyergét, mint ahogy az induló zsokék a kényes telivér paripák
7923 25| könyvet, ahonnan a szent zsoltárokat szokta énekelni. Hangja
7924 13| volna valami hûvösség. A zsombékokon künn már ott lengett az
7925 16| azok borzongani, zengeni, zsongani kezdenek, mint a napsugár
7926 12| már nem is értem a nagy zsongás-bongástól, csak szájatok mozgását
7927 11| világított. Szinte semmivé zsugorodott össze, ha néha az ég erõsebben
7928 15| Ida halottfehéren, semmivé zsugorodva, a karosszékbe roskadt.
7929 18| fiatalember, egy kövér, fiatal zsurnaliszta, aki az uvertürt fontoskodva
7930 20| Budára.~- Nem lehet tovább zülleni. Ma délután áthurcolkodom. -
7931 27| ébredt fel, este, háromnapos züllés után. Az ágyban vacogva
7932 10| melyeken sárga derekú méhek zümmögnek, hol a kamillás fûben oly
7933 8 | felszállott ablakához, elõször zümmögve, majd mindjobban erõsödött,
7934 26| hangtalanul hullik, a kályha zúgása elcsendesül, a lámpák mozdulatlanul
7935 14| falon lengõ árnyékok vak zûrzavarban egymásra estek, s a telefon
7936 8 | árán megmeneküljön a badar zûrzavarból.~Amint azonban fagyos hidegvérrel
7937 6 | nyíló diákszoba ablakán zúzmara fehér csillogása szûrõdött
7938 24| parányi fekete foltot is. Zúzmarás, didergõ ezüst fehérség
|