ADONISZ ÜNNEPE

Philomene csendes, nagy homlokú római leány volt. Anyjának hótól ezüstös, hosszú téli éjszakákon segített fonni a rokkánál, s kellemes, lányos hangon énekelte azokat a dalokat, melyeket öreg dadájától tanult. Gyerekkorától kezdve õ adta ki a húst a konyhában, s ha vendégek jöttek a centurio házába, a bort is õ mérte ki. Gyönyörû sötét haja volt. A bõre úgy feketéllett, mint az apuliai asszonyoké. A tengerparton, ha feküdni készült a nap, s a víz idegesen hányta pezsgõ gyöngyeit, labdázott, hancúrozott a fiatal rableányokkal, pedig már rég túl volt a tizenhat éven. Az apja kardjával is el-eljátszadozott még, és sohasem volt boldogabb, mint ha maga tisztíthatta ki. Világért sem adta volna az otromba rabszolgák kezébe. Mikor aztán tükörfényesre sikálta a kék pengét, meglátta benne kacagó arcát, fehér fogait, piros ajkát, és ekkor elmosolyodott.

Alig múlt el március idusa, kiment a mezõkre, hogy a barmokra, a fekete bivalyokra, a bégetõ barikra s a gágogó, sárga csõrû ludakra vigyázzon. Az erdõ melletti tisztáson leheveredett az oroszlánbõrre, s nézte az enyhe tavaszi égboltot, melyen bárányfelhõk kergetõztek.

Nagy, kék szemei tágra nyíltak, rámeredtek az égre, s elgondolta magában, hogy az égbolt is egy nyugodt, nagy, kék szem. Télen sír, nyáron mosolyog, tavaszkor nevetõ, õsszel szomorú. S ezen annyira nevetett, hogy könnyek csordultak ki a szemébõl.

Maga sem tudta, hogy miért, de érezte, hogy az egész természet éledt, dagadt körülötte, s a friss patakokban, az olvadó havasokban, a kósza fellegekben valami csiklandós jókedv volt, mely õt is megrészegítette. A nedvtõl csöpögõ fák tele voltak pelyhes barkákkal, s szinte látta, mint pezsdül meg az ágakban a fanedû keringése, a rügyek csírakedve. Az erdõkben sokáig andalgott, s a langyos pocsolyákba gyakran belemártotta kicsi, barna lábát. A hóvíztõl duzzadó patakokban látta a nimfákat, az undinéket, aztán szólítgatta a komoly driádokat, és a rigóknak felelt tompított kacagásával. Az erdõben nem volt senki sem; a gyér levelû fák közül látta még a nyájat, az agg és bölcs pásztorokat, amint botjukra dõlve nézték az aranyos napot s a vékony szárnyú tavaszi legyek táncát.

A vén égerfák között megállt. Nem messze sötétlett a tölgyerdõ is. Félve tekintett szét, mert Jupiter közellétét érezte. Azután ledõlt egy dombra. Mindig estefelé jött ide. Ilyenkor aztán maga elé meredt, lábára az alkonyat tüzes szõnyeget bontott, s a távoli élet egyhangú nyüzsgése tompítóan kopogott füleiben. A halántékán kidagadtak az erek, lélegzete meggyorsult, forró vére arcába csapott. Átadta magát álmainak.

Emlékezett. Itt találkozott a két versenyfutó daliával. Az egyik szõke volt és kis termetû. A másik fekete, tüzesszemû, és mély sebhely sötétlett homlokán. A lucskos úton futottak. Testüket megolajozták, behintették homokkal, birkóztak egy kissé, dobálták egymást, aztán felállottak, s futni kezdtek. Philomene tudta, hogy a barnának gyõznie kell, s csakugyan - az lett az elsõ. A másik lihegett, kaszált a kezével, õ azonban nyugodtan és könnyen szedte lábait, mintha repült volna. Csak akkor kurjantotta el magát, amikor célhoz érkezett. Olyan erõs volt, mint egy bika. A társát megfogta, felemelte, és talpra állította.

A két fiút azóta nem látta. Eltûntek, mintha a föld nyelte volna el õket. Hiába zarándokolt mindennap a dombhoz, ahol elõször találkozott velük, hiába imádkozott Venushoz és Jupiterhez, hiába fordult a vajákos asszonyhoz, a barna fiút sehol se látta.

Este, mikor elszökhetett a nyájtól, mégis ide jött mindig. Levetette magát a földre, bámulta az eget, hallgatta a madarak dalát, s oly víg volt, hogy sokszor sírva is fakadt örömében.

Nem tudta, hogy mi baja van. Mint egy fejetlen legyecske, támolygott ide s tova. Homályosan emlékezett regékre, melyekben Amor megsebzi a leányok s a fiúk szívét, hallott Ovidiusról, de mégsem tudta elképzelni, mi hajtja a dombhoz, mért beszélget a fehér testû, moszathajú nimfákkal, miért nem szereti az agg pásztorokat, az öreg, fecsegõ dajkákat, az alázatos rabszolgákat úgy, mint azelõtt, s miért jobb a dombnál lenni.

Késõ este lett, mire hazaért.

Az átriumban félhomály volt már. Csak az örökláng lobogása világította meg Vesta szobrát. Az udvaron rabszolgák és harcból hazatérõ, véres katonák ácsorogtak. A tricliniumból serény ancillák siettek ki, gyorsan lekuporodtak, s sikálták a rézmozsarakat és a nagy hasú csöbröket. A tisztítottakat virággal övezték, padkára rakták, s egy folyós szemû, félig vak szabados vitte be a termekbe.

Másnap adonia volt.

Philomene elõtt megjelent Adonisz, s a kedves istenfiú most százszor szebbnek tûnt fel, mint egyébkor. A sötétben tündöklött sovány, elegáns zergealakja. Egy oszlophoz dõlt, s csípõinél kéjes hanyagsággal görbítette meg hajlékony derekát. Philomene egyszerre megszerette õt. Sajnálta anyját, kit elcsábított vad lelkû apja. Az Arész-kedvelt fiú hosszú bujdosására gondolt, és könnyekre fakadt. Maga elé képzelte a vadászati zajt, a dühös vadkanoknak finom bõre felé forgó agyarát, a tavasz zöld bársonyára hulló vérét, s ez annyira meghatotta, hogy nyomban otthagyta a készülõdõ népet, szótlanul ágyába bújt, és zokogott, míg el nem aludt.

Másnap alig ébredt, alig indította meg Apolló tüzes lovait, künn az utcákon kábító zûrzavar tolongott. Fiú, leány, öreg, fiatal, katona, polgár, gazdag és koldus egy csoportban énekelt az Adonisz-szobor elõtt. Phalernumi és caecubumi bor piroslott a virágos serlegekben. A férfiak közül már sok porban hentergett, az asszonyoknak lobogott a hajuk.

Philomene hozzájuk csatlakozott, mert tudta, hogy az istenek szeretik az emberek hódolatát. Este megígérte Venusnak, hogy három napig tiszteli, ha visszaadja neki a sötét arcú fiút, akit úgy szeretett.

S elmúlt az elsõ nap, és elmúlt a második nap. A fiú pedig nem jött. A szegény Philomene egész nap járkált a piszkos sikátorokon, és sírt óriási mezõkön, melyeknek végét sem láthatta, és imádkozott lápos, betegséget lehelõ pocsolyák partján. Szandálja levásott lábáról. Az asszonyok evoéja, rekedt éneklése majdnem süketté tette már, barna arcán a vastag por sárrá változott, s lábai inogtak. Tétován bolyongott haza. Mint egy félhalott meredt az ijedtségtõl sápadt apjára.

Az apja kézen fogta, megcsókolta, s az átriumba vezette. A lobogó tûzhely megvilágította szemét, mely alatt vastag, kék karikák sötétlettek. Csendesen egymás mellé ereszkedtek és imádkoztak. De a centuriónak úgy tetszett, mintha az égbõl azt a jóslatot kapta volna, hogy ez a dúlt arcú leány a villámszóró Jupiter rendelése folytán sohasem fog békés tûzhely mellett pihenni. Az edzett férfinak könnyek peregtek kemény, fekete bõrére. Szeme sötét volt, mint a Tartarosz.

Mikor mindenki aludni ment, Philomene kiosont az udvarra, azután a nagy, üres utcákra, melyekre még az éj borította sötétségét. A harmadik nap borús hajnala lassan derengett. A kietlen égboltból fáradtan serkedtek az elsõ fényszikrák. Az ünnepség roncsai, virágok tört szárai, bortócsák, üszkös fáklyák sötétedtek mindenütt. A sárban részeg emberek feküdtek. A katonák egy lebuj lépcsõjén kockáztak sötét fényû fáklyáknál.

Philomene a Campus Martius felé tartott, hol a gyászünnepélyhez elõkészületeket tettek. Lassan tántorgó léptekkel, félig behunyt szemekkel ért oda. Éjjel nagyon rossz álma volt. Még a hajnal fakó fényébe se mert nézni.

Azt álmodta, hogy a barna fiút egy vastag üstökû, iszonyú barbár megfojtotta. Dühöngõ csontökle bõszen döngette finom fejét, míg szét nem loccsant. Ezüstös, hideg arcán megfagytak a forró vércsermelyek. Mikor azután Philomene könnyekben úszva, jajgatva könyörgött az életéért, megjelent elõtte a liliomarcú, isteni Venus, de kifestve, részegen, mint egy rossz, utcai leány, és ledéren szemébe nevetett...

Philomene többször gondolt erre a borzasztó, lidércnyomásos álomra, s ereiben meghûlt a vér.

A tér néptelen volt.

Az ég lassan derengett. Már látta az Adonisz-szobrot, amelyet a kétnapos hurcolás piszkossá és füstszagúvá tett. Nézte sokáig a põre istent, s úgy találta, éppen olyan, mint a versenyt futó dalia. Ott volt elõtte sûrû aranyhálóban a vérvörös anemoné, Adonisz virága, mely a szegény fiú vérébõl sarjadt. A hûvöses tavaszi hajnalban akadozott a lélegzete. Azt hitte, nyomban megfullad. Ledõlt a piedesztálra. Egy katona hirtelen odaugrott, s egy kis ércszilkében vizet adott neki.

A nap kelt. A gyászruhás nõk kibontott hajjal, minden ékszer nélkül közeledtek. Sok mellét is meztelenül hagyta.

Valami nagyon monoton dalt suttogtak. Olyan volt, mint valami tagolatlan, szívbõl felsikító panasz, mint a gyermek rívása, csakhogy még fájdalmasabb, még szomorúbb, még egyhangúbb.

- Ó, Adonisz, Adonisz!

A verseket hosszú, búgó jaj követte. A gyászoló nép szólogatta a fiatal istent, hogy ébredjen föl, jöjjön a fényes tavaszi világba, és dús marokkal szórta a vérvörös héricset.

Philomene az éneklõk élén állott. Hosszú haját rázta, körmeivel a mellét tépte. Szemeibõl csurogtak a forró könnyek.

- Ó Adonisz, Adonisz!

A szobrot elöl vitték. Minden szem feléje fordult. Az övé azonban nem. Meredten tekintett a messzeségbe, s eszelõsen várt valakit.

Nem jött.

Elérkezett a hûs este, mikor a fáradtakat a puha ágy várja, mikor szelíden csillognak az olajos szobrok, s az õ Adonisza még mindig nem jött. Véres arccal, meredt szemekkel, krétafehér ajakkal tért haza Philomene.

A centurio rémülten látta leányát. Nyomban orvosokért küldött. A házi népség ijedten súgott-búgott. Az agg tudósok, a kuruzslók és javasasszonyok seregesen jöttek lecticákon a bódult házba, de mindegyik csak a vállát vonta, s az örök istenekre utalt, kik Philomene életét kívánják. Philomene meg fog halni.

A centurio sokáig nézte a leányát, anélkül hogy egy szót szólt volna. Fásan, ridegen virrasztott egész éjjel betegágya mellett. De bölcs ember volt, és belátta, hogy ez az istenek bosszúja, s másnap, szürke hajnalban, két ijedten vakogó, fekete kost áldozott Proserpinának, az alvilág királynéjának.

1904