KÜLÖNÖS LÁTOGATÁS

Az orvos feltekintett a könyvébõl, s ijedten tolta hátra a széket. Felkelt, s lassan szétnézett a villanyfényes szobában. Valami finom neszt hallott künn, s azt hitte, valaki járkál az elõcsarnokban. Megnézte az óráját; régen elmúlt két óra.

Fiatal, erõs ember volt, azok közül, kik természetüknél fogva szépek és izmosak, s sohasem híznak el. Fehér homlokára finom, szõke haj simult, s szemeiben enyhe, nyugodt fény reszketett. Arcán azonban nagy fáradtság tükrözõdött. Lehajtotta a fejét, s mikor már megunta a hallgatózást, újra az íróasztal felé tartott. Öt-hat vastag orvosi könyv volt elõtte nyitva; mellette hevertek megsárgult ifjúkori jegyzetei. Szomorú mosolygással tekintett reájuk. A másik asztalkán egy villanyoskörte égett, mely késeit, kémszereit világította meg. A szoba mélyén egy üvegszekrényben közönyös vigyorgással állott a csontváz.

E megszokott, furcsa környezetben ideges léptekkel járt ide s tova. Régen nem volt ily nyugtalan. Máskor ily idõben mindig nyugalmasan aludt. Ezen az éjjelen azonban nem bírta lehunyni a szemeit. Fájt a feje, az arca piros volt.

Maga elõtt látta a halvány, fiatal leányt, ki aznap délután a márványasztalon kezei alatt meghalt, s õ érezte - pusztán miatta. Tudta, hogy nem szabad lett volna elvéreznie. Valami csip-csup hiba volt az egész katasztrófa okozója, s õ mindig jobban látta, hogy ez csak az õ ügyetlenségén múlt. Ezen gondolkozott egész éjjel. Este nem is ment vacsorázni barátai közé a vendéglõbe, hanem a kórházból rögtön hazahajtott, s elveszett vaskos könyveiben. Türelmetlen és ideges lett, azt hitte, hogy minden ellene esküdött. Nem hitt a tudományban, és bár maga elõtt is szégyenlette bevallani - félt.

Nagy lépésekkel mérte végig dolgozószobáját, ki-kitekintve olykor az izzadt ablakokon. Az udvarra a tompa, õszi éjjel ereszkedett le. Egy ablak sem volt már világos a nagy bérházban. Egészen egyedül volt, s úgy tetszett neki, mintha õ lenne ennek a lélektelen kõszörnynek élõ lelkiismerete.

Nem talált sehol sem nyugalmat. Átment a szalonba, lefeküdt a díványra, azután benyitott az ebédlõbe. És ekkor újra hallotta a suhogó, különös neszt. Valaki jár a szobában, gondolta magában, mire hangosan megdobbant a szíve, s határozott léptekkel dolgozószobájába tartott. Elsõ pillanatban azt hitte, hogy beteghez hívják. Bizonyosan felkelt az inasa, magyarázgatta magának, míg a hûvös termeken a fényes szoba felé tartott, mikor azonban ott volt, ijedten hátrált vissza. Az íróasztala mellett egy fekete ruhás, sápadt nõ állott. Fejére sietségében egy fekete sált kapott. A haja, a szeme koromfekete volt. A feje bánatosan hajolt mellére, mint egy viharcsapott, misztikus fekete rózsa. Az arca sápadtabb volt, mint a halottaké.

Az orvos elõször kiáltani akart, de ijedtségét azzal a nagy tettetõ képességgel, mely csak a férfiaknak adatott meg, elleplezte, s elmosolyodott. Sokáig néztek így egymással farkasszemet. A nõ nem jutott szóhoz, mert sietve szaladt fel a lépcsõn, s láthatólag lihegett, a férfi meg találgatta, ki lehet a titokzatos látogató. Nem tagadhatta, hogy eszébe jutott minden rémmese, mit gyerekkora óta olvasott, olyan mozdulatlan és szomorú volt e hajlékony nõalak, amint fehér fogai bevilágítottak a fekete éjszakába. Az orvos arcvonásai azonban mindig derültebbek lettek. Látszott, hogy megerõltette az emlékezetét; s késõbb fölismerte a nõt.

- Nagyságos asszonyom - szólott végre megkönnyebbülten, mélyen meghajolva.

- Bocsásson meg, uram, hogy ily idõben, éppen most jövök... Késõ van, ugye? Fél három. Bocsásson meg, uram... Láttam a földszintrõl, hogy ég a lámpája... A házban más ismerõsöm nincs... Nem ért félre, ha megmagyarázok mindent.

Az orvossal keringeni kezdett a szoba. A nõt két éve ismerte. A gyönyörû fiatalasszony barátjának a felesége volt. Lenn laktak a földszinten, s õ háziorvos volt náluk. Egy év elõtt megmentette gyönyörû kisleányukat a biztos haláltól. S most elõtte állott ez a nõ. Elõször azt hitte, hogy beteg lett valamelyikük, s az elsõ rémületben futott hozzá, de õ nyomban leintette. Elmondta, hogy férje nincs otthon, s a gyermekeit most magukra hagyta, rájuk zárva az ajtót.

Az orvos, bár még mindig nem értett semmit sem az egészbõl, nyugodtan átmutatott a másik szobába, s udvariasan bevezette a különös látogatót. Felgyújtotta a gázlámpákat, s szemébe nézett. Aztán kiment az elõszobába, hogy felkeltse az inasát, de nem találta a szokott pamlagán.

Sietve visszatért. A nõ már eléje ment, s remegve állott meg elõtte.

- A szolgát kereste, uram? Ne keresse; én küldöttem el. Azt akartam, hogy egész magunk legyünk. Mert végtelenül félek ma mindenkitõl, aki idegen. Ettõl a félelemtõl futottam ide...

A gyönyörû asszony kivette a zsebkendõjét, és zokogni kezdett száraz, könnytelen, hörgõ zokogással. Az orvos összeráncolta a szemöldökét.

- Legyen egész nyugodt, asszonyom - szólott, belezökkenve a társalgásba. Most legalább volt egy pontja, melyhez tarthatta magát, s úgy beszélgetett a nõvel, mint páciensével. Megfogta a kezét, a szemébe tekintett, tiszta, becsületes arccal.

- Oka nincs a félelemre - próbálta vigasztalni. - De ha parancsolja, becsukom az ajtókat.

Az asszony mohón kapott az eszmén, s míg az orvos az ajtóra kétszer ráfordította a zárat, félve tekintett körül, s átfutott a másik szobába.

- Nincs itt senki? - kérdezte az asszony.

Az orvos hirtelen elfehéredett. Valami oktalan, irtózatos félelem szorította össze a szívét. Tántorogva hõkölt vissza e futó, csodálatos asszony elõl.

- Nincs, nagyságos asszonyom.

- De hallok valami zajt. Figyeljen csak.

Mind a ketten hallgatóztak. Csend volt. Csak a szíveik dobogtak.

- Bolondság - felelt az orvos mosolyogva.

- Gyújtsa fel, kérem, a gázlángokat.

- Tessék besétálni.

A doktor határozott léptekkel a nagy, sötét dolgozószobába tartott. Tulajdonképpen izgatott volt; nem tudta megmagyarázni az asszony lelkiállapotát, s egy nagyon kevés ideig, egy másodperc ezredrészéig kétkedett a becsületében is, de ezenkívül is furcsán hatott rája ez a látogatás. Mindazonáltal nyugodtan állt a székre, s gyufát tartott az üveghenger fölé. A gázláng fellobbant, s zöld fénnyel árasztotta el a hideg, kongó szobát.

Az asszony körültekintett, s egy pillanatra nyugodtabb lett. A szoba minden bútora egyszerûséget és rideg komolyságot lehelt. A háttérben egy nagy könyvesállvány állott, a középen kényelmes nyersselyem bútorok terpeszkedtek. Az asszony levetette magát a pamlagra.

- Azért jöttem önhöz, uram - kezdte -, mert becsületes embernek ismerem. Ön orvos, egyúttal tudós is. Ön mindenesetre meg fog érteni.

A doktor leült egy könnyed tabouret-re, s a díványhoz közelebb húzva, nyugodtan kérdezte:

- Mi a baja, nagyságos asszonyom?

A nõ megborzadt.

- Félek, félek. Otthon is, itten is, mindenütt félek. Azt hittem, hogy majd ön mellett elmúlik az, ami elõl rohantam a nedves udvaron, de nem bírtam megcsalni így se. Ott van, itt van, mindenütt van. A hideg téglákon át eljött velem ide is, s most úgy érzem, hogy ebbe a terembe is belopódzott az a fanyar hervadásillat, amit átjövet éreztem. Uram, bocsásson meg, ne nehezteljen. Gyújtsa meg a szomszéd szobában is a lámpát!

Az orvos sietve engedelmeskedett. Most már mindenütt világos volt, kivéve az utolsó, félreesõ termet, hol a lámpáknak áttetszõ árnyai lebegve táncoltak.

A nõ láthatólag megnyugodott. Elõtte látta a tudományok férfiát, körötte minden a természettudomány diadaláról beszélt. Visszaemlékezett illatszeres hálószobájára, s most valóságos kéjjel szívta magába a karbolszagot, s a bútorokból kiáramló naftalin józan illatát.

- Mennyivel jobb most! - sóhajtott fel a vacogó asszony. - A sötét szobánál nincs irtózatosabb; ott mindig rejtve van valami. A legsötétebb sarokban, ahol nem is gondoljuk, guggol egy árnyék, reánk várakozva. Ezért nem mernék most bemenni az utolsó szobába. Irtózatos gondolat az, hogy az árnyakat durván dobogó lábainkkal felriasztjuk...

- Méltóztassék ideadni a kezét - kérte az orvos a félõ asszonyt, ki az emlékek hatása alatt egészen elfehérült. Az üterét akarom megnézni.

A nõ tovább beszélt.

- A férjem nincs otthon. Magam voltam. A gyermekeim és a cselédjeim régen lefeküdtek, s én egyedül olvastam valami nagyon nyugodt hangú, hosszú lélegzetû angol regényt. De én egyre izgatottabb lettem, sokszor kinéztem a sötét udvarra; úgy rémlett, hogy az ajtó becsapódott, s a férjem jön. Nem jött senki. Csak a kutyák ugattak.

- Harminchét, harmincnyolc... - számolt az orvos, s úgy tett, mintha nem is figyelne a nõ elbeszélésére. A keze ott remegett az övében. Jéghideg volt.

- Aztán kinéztem a folyosóra. Mikor visszanéztem, még egyszer kitekintettem. És ekkor történt az, amitõl annyira megijedtem. Az ablakom fehér, könnyû szövettel van bevonva.

- Az ütér kissé feszült. Egy középszerû izgatottság. Hamar keresztül fog menni.

- Uram, higgyen nekem. Oly jólesik elbeszélni ezt az irtózatos eseményt, mert az, hogy csak én tudom, megõrjít.

- Kérem, hallgatom. Elõre is megjegyzem azonban, hogy nem hiszek a kísértetekben.

- Azon az ablakon néztem ki. S akkor történt minden. Valami neszt hallottam, olyan fajtát, mint mikor valaki félve jár, mert nem akarja, hogy a lépéseinek zaját meghallják. Aztán elhalt ez, s a fehér ablakon két fénytelen karika jelent meg. Csak hogy éppen láttam. De ott volt mind a kettõ. Halkan végigmozogtak az ablakon, aztán eltûntek. Kiáltani, ordítani, üvölteni akartam, de nem bírtam. Kõvé meredten bámultam az ablakra.

- Képzelõdés, izgatottság - magyarázta mosolyogva az orvos.

- Aztán egyik cselédem is odajött. Összefogózva vártunk. Alig öt perc múlva újra megjelent a két karika. A cseléd lihegve mondta, hogy õ is látja.

- Nem hiszem, hiába is folytatja. Természetesen azonban nem bocsátkozhatom be a látomány tudományos magyarázatába. Egyelõre szíveskedjék meginni ezt a pohár vizet. Önök ideges nõk. Sok Maupassant-könyvet olvasnak, és nagyon kevés természettudományos írást.

- Elképzelheti a lelkiállapotomat! Ijedve szakítottam fel az ajtót, s kirohantam. Behunyt szemekkel szaladtam át az udvaron, s rémüldözve botorkáltam föl ide a második emeletre. Bízom önben. Ön nemes férfi. Ön tudós. Segítsen, uram!

Az asszony újra zokogni kezdett.

- Fel kellene égetni minden Maupassant-könyvet.

- Ah, az rettenetesebb volt, mint az õ „terreur”-je!

- Igyék még egy korty vizet. Így. És most méltóztassék reám hallgatni. Nagyságos asszonynak élénk képzelme s beteg idegrendszere van. Itt nem szabad szépítgetnünk semmit sem; számolnunk kell a tényezõkkel. Elõzõleg valószínûleg felizgatta valami; a férje ritkán marad el, ön várta, nyugtalankodott miatta. Itt az egész kísértetmese magyarázata. És most beszéljünk másról.

- Igaza van. De az elõzmények is oly különösek voltak. Egész nap fájt a fejem, s egy különös melódia döngött a fülemben. Aztán délután ugyanazon a helyen ültem, ahol végiglebegett a két karika. Töprengtem az életemen. Mit ér ez a bolond, unalmas élet? Öltözködés, vetkõzés mindennap, e két határ közt egészség, betegség, ásítás és nevetés. Mondja, nem komédia ez? Aztán leásnak öt-hat lábnyira a fekete földbe...

Az orvos az asszonyra nézett. Csakugyan, milyen fekete, mondotta magában, végigjártatva szemeit a nõ fekete haján, és elhûlt a vére...

- Milyen buta, buta komédia - ismételgette az asszony.

- Verje ki a fejébõl e céltalan gondolatokat, asszonyom! Ezen gondolkozott mindegyik bölcs és író - szintén céltalanul. Nekünk a jelen bajait kell orvosolnunk. Méltánylom az ön ijedelmét, és belátom, mily küszködés után kopogott be az ajtómon. Az ön férje ezalatt valószínûleg hazament...

- Értem, mit akar mondani. De én most is félek, s nem merek hazamenni még akkor sem...

- Ne értsen félre, asszonyom. Én gavallér ember vagyok, ki a gyanú árnyát is el akarja kerülni. Ha otthon van a férje...

- És ha nincs otthon?

- Mindenesetre hazakísérem...

- Még akkor sem merek hazamenni.

Az orvos csüggedten leült. Várt. Az óra egyhangúan ketyegett a falon.

A nõ kezét mindig az ölében tartotta, s ettõl idõnként kemény, nõietlen szorítást kapott. Nem volt ebben semmi gyengédség sem, s inkább hasonlított a félelem görcséhez, mint egy kérõ, hálálkodó kézszorításhoz. A jéghideg kéz belemarkolt forró ujjaiba, s úgy érezte, amint keze hidegebb és hidegebb lett, a lelke is megfagyott valami esztelen félelemtõl. Mert a félelem mindig oktalan. Ha van neve, ha kitaláltuk az okát - már megszûnt.

Az elsõ ijedtségrohamnak azonban már vége volt. Beállt a csend, mely az ideges, gyors elbeszéléseket szokta követni, mikor már ásítozunk, sõt unatkozunk is, de még mindig félünk. S ez a félelem még rettenetesebb, mint az elõbbi. A beszéd és mozdulat mindig gyérebb lesz, a csend egyre nõ, s percrõl percre jobban átalljuk megzavarni a hanggal s a zörgéssel. A félelem mint valami láthatatlan fluidum lepi el a szobát, mely elõször a bokáig, aztán a térdig ér, aztán felkapaszkodik a nyakig, végre az ajkunkat veri, majd összecsap a fejünk felett. És akkor már nincs menekülés.

Némán nézték az idegen tárgyakat, s egymás szemébõl merítették a név nélküli, vak rettegést. A gégéjük kiszáradt, s mindketten kiáltani akartak. Az orvos a tudományról beszélt, s álmos közönnyel dicsõítette vívmányait. Gúnyolta a babonás köznépet s a féltékeny nõket. Az asszony várta a reggelt, s kiszínezte, mily boldogan tér majd haza, ha a rémoszlató napsugár beözönlik a sötét szobákba, az õ ebédlõjébe, hol érintetlenül áll még tegnap esti vacsorája. A tejeskocsik járnak majd az utcákon, az emberek hangosan beszélnek, s üde arccal látnak dolgaikhoz. De milyen sokáig késett a rózsás pirkadás.

Az óra lassan, nyugodtan járt. Remegve hallgattak. A szobára oly nagy csend borult, mint vihar elõtt a tikkadt mezõkre.

Az asszony egyszerre felugrott. Az arca elfehérült.

- Hallja?

- Mit?

- A suhogást.

- Semmit sem hallok.

- Ugyanaz a suhogás.

Az orvos elsápadt. Két lépést tett elõre. Az asszony is. Aztán hátrált, s gyökeret vertek a lábai.

- És most a két fakó karika - kiáltott torka szakadtából az asszony.

Az orvos lesütötte a szemét, s nem mert felnézni, de még mozdulni sem. Az õrület környékezte. Az asszony vad szemekkel nézett az utolsó, sötét szobába.

- Uram, az istenre kérem, gyújtsa meg a lámpákat ottan is.

A férfi habozott. Aztán elindult. De csak az asszonyig ment. Nem mert bemenni. Ottan aztán megállt. A szemeik találkoztak. A nõ még jobban megrémült, mert még az õ erõsségében, tudásában való hitét is elvesztette.

Ijedve a kezéhez kapott. Megszorította. A férfi is megragadta a nõt.

A pamlaghoz siettek Az erõs ember átölelte a gyenge derekat, s mozdulatlanul egymásra hajoltak. Aztán elkezdtek csókolózni, kétségbeesett dühvel, minõvel a szerelem sohasem tud, csak az összetiprott ember félelme. Az orvos belemélyesztette fehér ujjait a nõ éjfekete hajába, s boldogan nyomta ajkait a száját keresõ vértelen ajkakra. A keble a keblén pihegett, a szája a szájára tapadt, görcsös kezei az övéiben nyugodtak, s nem tudtak egymástól elválni. A csendet a szilaj csóklárma egészen elvette. Most már nem féltek annyira. De nem mertek mozdulni.

Oly boldogok és ártatlanok voltak, mint két félõ gyerek. Nem törõdtek semmivel. Még annak a gondolatától sem ijedtek meg, hogy esetleg kopog az ajtón a feleségét követelõ férj, mert tudták, ha meglátta volna õket a félelem e vad ölelkezésében, a csókok e szilaj zivatarában, rögtön elmúlt volna minden gyanúja. Itt nem két szerelmes, hanem két szepegõ ember-gyerek borult össze, ki vigaszt keresett, s magában az indulatok harsogó háborújában sem tudott a szerelemre gondolni. A szemük, az arcuk elmondott mindent; így ölelnek, így csókolnak a gyermekek, kik haldokló anyjukat akarják életre kelteni. Nem a szerelem, hanem két félõ ember szeretetének vad tombolása volt ez.

Az orvosnak eszébe jutott egy báléj, mikor e nõvel táncolt, és õ melegen viszonozta egy kézszorítását. Errõl két álló hétig ábrándozott. Most azonban semmit sem érzett az édességbõl. Mellette volt ez a nõ, szorította kezét, csókolta az ajakát, s esze ágában sem volt a szerelem. Lényegtelennek látszott elõtte minden, csak attól félt, hogy ez a nõ elszakad tõle, mielõtt betekint az elsõ napsugár, mert belõle vigasztalást ivott. Õ azonban még hevesebben viszonozta öleléseit és csókjait.

A lámpák halkan lobogva égtek. Az óra járt. A csókok vadul csattogtak.

Az arcuk még mindig halottfehér volt, a kezük hideg, mint a jég. Homlokukon azonban halvány derû játszadozott. Lassan-lassan visszatért beléjük az élet, melyet egymásból merítettek. Annyi erejök még nem volt, hogy egymástól elválhattak volna. Hideg, józan boldogságot élveztek, mint a beteg gyerek, ki éj idején felébred, s ágya fölé hajló édesanyjának nyugodt szemeibe néz.

A szoba már szürke volt. Pár perc múlva bekandikált az elsõ napsugár.

A nõ felkelt. Egy szót sem szólt a férfinak, egy intéssel sem kötelezte hallgatásra. A férfi sem szólt. Elváltak.

Boldogan szaladt át az udvaron. Az õszi napsugár bágyadtan aranylott a tar bokrokon, melyek zavaros ködben fürödtek.

Az ajtajában cselédjei várták.

Elsõ dolga volt benézni a hálószobába; mohó tekintete elõször is férjének ágyára esett.

Még üres volt.

1905