Fejezet

   1 1 |                 Legalábbis nem úgy, mint a többi emberek.~De miután
   2 1 |          terhemre kezdett lenni. Sértett a léhasága. Untam ódivatú,
   3 1 |       kisebb-nagyobb botrányokba kevert.~A sétaúton például, amint
   4 1 |               zsebébõl egy konyhakést, s a járókelõk ámulatára élesíteni
   5 1 |               ámulatára élesíteni kezdte a járdát szegélyezõ keramitköveken.
   6 1 |               hogy venné ki szemébõl azt a porszemet, mely imént hullott
   7 1 |          cselédjeimmel orvul befûttetett a fürdõszobába, vendégeimet
   8 1 |                babona azt követeli, hogy a vendégek a vacsora elõtt
   9 1 |                követeli, hogy a vendégek a vacsora elõtt kivétel nélkül
  10 1 |              nélkül megfürödjenek, s ezt a képtelen ügyet oly ördögi
  11 1 |           ékesszólással védelmezte, hogy a jóhiszemû áldozatok, akik
  12 1 |            valamennyien meg is fürödtek, a hitvesükkel együtt, aztán
  13 1 |                hitvesükkel együtt, aztán a rossz tréfához jó arcot
  14 1 |                 lehetett énvelem. Belül, a lelke mélyén, valószínûleg
  15 1 |            dolgoztam, s belehelyezkedtem a társadalmi közszokásokba.
  16 1 |                 már bírálgattuk egymást. A magyarázkodás, hogy értjük
  17 1 |                mindkettõnket. Ki-ki ment a maga útján. Õ balra. Én
  18 1 |         mûvelne-mondana ebben vagy abban a helyzetben. Föl kell tennem,
  19 1 |                  téli estén vacsora után a szõnyegen színes kockákból
  20 1 |             Édesanyám le akart fektetni. A dadát küldte értem, mert
  21 1 |          Belékaroltam, hogy segítsen, de a dada kitépett karjaiból,
  22 1 |             naponta találkoztunk.~Reggel a mosdótál elé ugrott:~- Ne
  23 1 |                   maradj szutykos, éljen a piszok!~Ha az ebédnél szüleim
  24 1 |               ellenére kanalazni kezdtem a „tápláló és egészséges”
  25 1 |                  súgta:~- Köpd ki, okádd a tányérra, várd meg a pecsenyét,
  26 1 |               okádd a tányérra, várd meg a pecsenyét, a süteményt.~
  27 1 |          tányérra, várd meg a pecsenyét, a süteményt.~Nemcsak otthon
  28 1 |                 szerettem és tiszteltem, a százkilós törvényszéki bíró.
  29 1 |                  rám rivallt:~- Öltsd ki a nyelved - és õ ki is öltötte
  30 1 |             nyelved - és õ ki is öltötte a nyelvét, úgyhogy az álla
  31 1 |                  gyertyát.~- Gyújtsd meg a függönyöket - unszolt. -
  32 1 |                   unszolt. - Gyújtsd föl a házat. Gyújtsd föl a világot.~
  33 1 |                 föl a házat. Gyújtsd föl a világot.~Kezembe adott egy
  34 1 |                adott egy kést is.~- Döfd a szívedbe - kiabált. - A
  35 1 |                  a szívedbe - kiabált. - A vér piros. A vér meleg.
  36 1 |                  kiabált. - A vér piros. A vér meleg. A vér szép.~Nem
  37 1 |                  vér piros. A vér meleg. A vér szép.~Nem mertem megtenni,
  38 1 |               ázott verébfiókot találtam a rekettyebokor alatt. Ahogy
  39 1 |               rekettyebokor alatt. Ahogy a hittanórán tanultam, tenyeremre
  40 1 |        cselekedetét gyakorolva, bevittem a konyhába, hogy a tûzhelynél
  41 1 |                bevittem a konyhába, hogy a tûzhelynél szárítkozzék.
  42 1 |                  dajkálgattam.~- Tépd ki a szárnyát - suttogta Kornél -,
  43 1 |              suttogta Kornél -, szúrd ki a szemét, dobd a tûzbe, öld
  44 1 |                  szúrd ki a szemét, dobd a tûzbe, öld meg.~- Te õrült -
  45 1 |                egymásra. Reszkettünk. Én a fölháborodástól és a részvéttõl,
  46 1 |                  Én a fölháborodástól és a részvéttõl, õ a kíváncsiságtól
  47 1 |       fölháborodástól és a részvéttõl, õ a kíváncsiságtól és a vérszomjtól.
  48 1 |        részvéttõl, õ a kíváncsiságtól és a vérszomjtól. Odavetettem
  49 1 |            vérszomjtól. Odavetettem neki a verébfiókot, hogy tegyen
  50 1 |                gúnyosan elbiggyesztettem a szájam. Amíg így viaskodtunk,
  51 1 |            szájam. Amíg így viaskodtunk, a verébfiók kisurrant a kertbe,
  52 1 |       viaskodtunk, a verébfiók kisurrant a kertbe, eltûnt szemünk elõl.~
  53 1 |                 úgy hat felé, kihívatott a kapunk elé, s ott titokzatosan-jelentõsen
  54 1 |             csillogó fémtárgyat mutatott a markában. Azt mondta, hogy
  55 1 |                  fújnia, s bármely házat a levegõbe emel, egészen a
  56 1 |                 a levegõbe emel, egészen a holdig. Azt mondta, hogy
  57 1 |               mondta, hogy azon az estén a mi házunkat is levegõbe
  58 1 |         életemmel, megbántam bûneimet, s a Szûz Mária-kép elé térdepelve
  59 1 |                  felé suhogást hallottam a levegõben és zenét. Házunk
  60 1 |         egyenletesen emelkedett fölfelé, a magasban egy kissé megállapodott,
  61 1 |         fölemelkedett, visszaereszkedett a földre. Egy pohár az asztalon
  62 1 |                 percig tartott az egész. A többiek semmit se vettek
  63 1 |        feltünedeztek az elsõ pattanások, a kamaszkori tavasz bíborrügyei.
  64 1 |              annak idején, hogy születik a gyermek, õ fejtette ki elõttem
  65 1 |                 ki elõttem elõször, hogy a felnõttek sárga, dohányszagú,
  66 1 |                levelezõlapokat, melyeket a gyertyaláng elé kellett
  67 1 |                  hogy hangosan kimondjam a szeméremsértõ szavakat,
  68 1 |                 egymás után, hogy nyáron a fürdõfülkék repedésén lessem
  69 1 |         fürdõfülkék repedésén lessem meg a vetkõzõ leányokat, s a tánciskolában
  70 1 |               meg a vetkõzõ leányokat, s a tánciskolában illetlen kívánságaimmal
  71 1 |                  pálinkát, õ kapatott rá a testi örömökre, a torkosságra
  72 1 |            kapatott rá a testi örömökre, a torkosságra és a bujálkodásra,
  73 1 |               örömökre, a torkosságra és a bujálkodásra, õ fedezte
  74 1 |               fedezte föl számomra, hogy a fájdalomban is titkos gyönyörûség
  75 1 |            tépette le viszketõ sebeimrõl a heget, õ bizonyította be,
  76 1 |                  õ szerettette meg velem a néma állatokat és a néma
  77 1 |                velem a néma állatokat és a néma magányt, õ vigasztalt
  78 1 |           vigasztalt meg egyszer, amikor a ravatal elõtt könnyeimben
  79 1 |                  õ csempészte érzésemhez a gúnyt, kétségbeesésemhez
  80 1 |                 gúnyt, kétségbeesésemhez a lázadást, õ tanácsolta,
  81 1 |                 tanácsolta, hogy azoknak a pártján legyek, akiket a
  82 1 |                 a pártján legyek, akiket a többség leköp, bebörtönöz
  83 1 |              felakaszt, õ hirdette, hogy a halál örökkévaló, s õ akarta
  84 1 |               akarta elhitetni velem azt a kárhozatos hazugságot is,
  85 1 |                 nem is fogadta el ezeket a tanokat soha. Mégis éreztem,
  86 1 |                  ördögnek az, aki eladta a lelkét.~Édesapám nem szívlelte.~-
  87 1 |                  nem szívlelte.~- Hol az a pimasz? - rontott be diákszobámba
  88 1 |               Mindig itt lebzsel. Mindig a nyakadon. Egy tálból esztek,
  89 1 |                isztok. Castor és Pollux. A barátok - gúnyolódott.~Kereste
  90 1 |            gúnyolódott.~Kereste az ajtó, a kályha mögött, a szekrényben
  91 1 |                az ajtó, a kályha mögött, a szekrényben is. Még benézett
  92 1 |                  egyszer is, beteszi ide a lábát, én összetöröm, kikorbácsolom
  93 1 |                Szóval, át ne lépje többé a házam küszöbét. Megértetted?~
  94 1 |                  Cipõje csikorgott.~- Ez a léhûtõ. Ez a gonosztevõ.
  95 1 |            csikorgott.~- Ez a léhûtõ. Ez a gonosztevõ. Nem tudsz különb
  96 1 |            barátot szerezni? Telebeszéli a fejed. Megbolondít. Vagy
  97 1 |                az utcánkat is elkerülte.~A városon kívül, titokban
  98 1 |                   titokban találkoztunk: a marhavásártéren, ahol nyaranta
  99 1 |           marhavásártéren, ahol nyaranta a cirkusz veri le ponyvasátrát,
 100 1 |                  veri le ponyvasátrát, s a temetõben, a sírok között.~
 101 1 |             ponyvasátrát, s a temetõben, a sírok között.~Egymás nyakát
 102 1 |               jöttünk rá arra, hogy mind a ketten egy évben és egy
 103 1 |              hajnali pont hat órakor. Ez a titokzatos véletlen mélyen
 104 1 |                  órában pillantottuk meg a világot, azonképpen egy
 105 1 |           meghalni, egyikünk sem éli túl a másikat, egyetlen másodperccel
 106 1 |                 tisztességes úrifiúkkal, a kis Méreyvel, Horváth Endriskével,
 107 1 |                  két oly különbözõ ember a föld hátán, mint én meg
 108 1 |             hazaérek, adjak be hozzájuk, a szomszédba, egy csomagot.~-
 109 1 |                  Mi az, fiam? - kérdezte a zöldkabátos. - Te, úgy látszik,
 110 1 |               Kornél.~- Micsoda? - ámult a zöldkabátos. - Ne tréfálj,
 111 1 |              tréfálj, gyerek. Hát ti nem a Gombkötõ utcában laktok?~-
 112 1 |                 laktok?~- Nem, kérem. Mi a Damjanich utcában lakunk.~-
 113 1 |               lakunk.~- Testvére vagy te a Kornélnak?~- Nem, kérném.
 114 1 |               jár velem, s mellettem ül, a második padban. Kornél azonban
 115 1 |           második padban. Kornél azonban a múlt félévben is kettõbõl
 116 1 |             esküdni - dünnyögte maga elé a zöldkabátos. - Furcsa -
 117 1 |              erdõn túl együtt kószáltunk a vasúti töltéseknél, vándor
 118 1 |                vagyunk-e?~- Nézzétek ezt a kettõt - noszogatták egymást. -
 119 1 |    paraszthajszál nem sok - bizonykodtak a fejüket csóválva -, de annyi
 120 1 |              hogy fölcseperedtünk s mind a ketten írogattunk, ki itt,
 121 1 |            kértek, hogy térítsem meg azt a csekélységet, melyet Kassán,
 122 1 |              bocsátottak rendelkezésemre a pályaudvaron, a vonat indulása
 123 1 |          rendelkezésemre a pályaudvaron, a vonat indulása elõtt, mert
 124 1 |          becsületszavamra fogadtam, hogy a kölcsönt huszonnégy órán
 125 1 |                 csapszék vörös abroszán. A Vitriol lebuj fõpincére
 126 1 |               írókról nagy társaságokban a lehetõ legtiszteletlenebbül
 127 1 |              hetyke monoklival, hordárok a névjegyeimmel, leányok ártatlanságuk
 128 1 |                Hüledezve bámultam ezekre a lidércalakokra, akik egykor
 129 1 |                halottak és hidegek, mint a piros parázs, miután kihûl,
 130 1 |                 tudtam hát magam ezekben a förtelmes bûnökben, a pör
 131 1 |            ezekben a förtelmes bûnökben, a pör nem jó kilátással kecsegtetett.
 132 1 |              hányadán állnak velem, hogy a jobboldallal tartok-e vagy
 133 1 |               jobboldallal tartok-e vagy a ballal, hogy államfönntartó
 134 1 |                 is arra forgatja, amerre a szél fúj. Drágán fizettem
 135 1 |                   Drágán fizettem meg én a barátságunkat.~Mindezt azonban
 136 1 |                 megbocsátottam neki azon a szeles, tavaszi napon, amikor
 137 1 |         Csorogtak az ereszek. Köd borult a hegyekre. Langyos permeteg
 138 1 |                Langyos permeteg hullott. A talaj úgy párázott, mint
 139 1 |            pántolta át cifra abroncsával a Dunát. Délután dara esett.
 140 1 |                  dara esett. Megcukrozta a lombokat. Cipõnk talpa alatt
 141 1 |             latyakká kásásodott. Fütyült a szél. Élesen fütyült a szél.
 142 1 |           Fütyült a szél. Élesen fütyült a szél. Fütyült a szél, fönn
 143 1 |                  fütyült a szél. Fütyült a szél, fönn magasan, a kémények
 144 1 |            Fütyült a szél, fönn magasan, a kémények körül, a háztetõkön,
 145 1 |               magasan, a kémények körül, a háztetõkön, a távíródrótok
 146 1 |            kémények körül, a háztetõkön, a távíródrótok körül. Mozgott
 147 1 |              Mozgott minden. Csikorogtak a házak, recsegtek a padlások,
 148 1 |           Csikorogtak a házak, recsegtek a padlások, sóhajtoztak a
 149 1 |                  a padlások, sóhajtoztak a gerendák és rügyezni akartak,
 150 1 |               Ebben az indulásban, ebben a forradalomban vonult be
 151 1 |                  forradalomban vonult be a tavasz.~A szél füttyét hallgattam,
 152 1 |        forradalomban vonult be a tavasz.~A szél füttyét hallgattam,
 153 1 |                Gyalog, kocsin hajszoltam a nyomát. Hajnali kettõkor
 154 1 |                kettõkor tudtam meg, hogy a Denevér-szállóban található.
 155 1 |             teleaggatta borzas pihéivel.~A Denevér portása az V. emelet
 156 1 |                   mert nem volt fölvonó. A 7. szoba ajtaja tárva-nyitva.
 157 1 |                 tárva-nyitva. Benn égett a villany. Beléptem.~Egy üres
 158 1 |              kiszaladt valahova. Leültem a díványra, hogy megvárjam.~
 159 1 |              hogy ott van velem szemben, a tükör elõtt ül. Fölugrottam.
 160 1 |              volt rajta. Az õ köpenyének a gallérján is hó.~- Most
 161 1 |                    bólintott.~Szétnéztem a szobájában. Nyomorúságos
 162 1 |              mire való? Cigarettacsutkák a földön. A hegedûtokban sárga
 163 1 |               Cigarettacsutkák a földön. A hegedûtokban sárga szemüveg
 164 1 |                érdeklõdött.~Künn fütyült a szél. Élesen sivalkodott
 165 1 |                 szél. Élesen sivalkodott a metszõ, tavaszi szél. Egy
 166 1 |                  tülök is sivalkodott.~- A mentõk - szólt.~Odamentünk
 167 1 |                  Odamentünk az ablakhoz. A hóvihar már elállt. Kristálytisztán
 168 1 |             ragyogott az ég, s ragyogott a fagyos aszfalt is. A mentõkocsi
 169 1 |           ragyogott a fagyos aszfalt is. A mentõkocsi tülke versenyt
 170 1 |                  tülke versenyt rikított a tavaszi széllel.~Alighogy
 171 1 |            potyogtak, cégtáblák zuhantak a járókelõk fejére. Az emberek
 172 1 |             emberek véreztek, elcsúsztak a síkos járdán, kezüket törték,
 173 1 |              ficamították. Meggyulladtak a házak és a gyárak. Mennyi
 174 1 |                 Meggyulladtak a házak és a gyárak. Mennyi minden volt
 175 1 |           szivárvány, hó, vér és tûz. Ez a tavasz.~Leültünk és rágyújtottunk.~-
 176 1 |     rágyújtottunk.~- Kornél - törtem meg a csöndet -, nem haragszol?~-
 177 1 |            haragudtam rád. Szégyelltelek a nagyképûek elõtt, törtetnem
 178 1 |                  délután, amikor fütyült a szél, ellágyultam, és eszembe
 179 1 |               tud bocsátani mindent. Még a fiatalságot is. Béküljünk
 180 1 |              Béküljünk ki.~Odanyújtottam a kezem:~- Na, te nem változtál -
 181 1 |               Gyermekkorunkban te voltál a felnõtt, te vezettél, te
 182 1 |                vezettél, te nyitottad ki a szemem. Most te vagy a gyermek.~-
 183 1 |                ki a szemem. Most te vagy a gyermek.~- Hát nem egy a
 184 1 |                 a gyermek.~- Hát nem egy a kettõ?~- Épp ezt szeretem
 185 1 |                  Hát kit bámulhatok ezen a ronda világon, ha téged
 186 1 |            agglegény maradtál, én imádom a népemet, nyelvemet, csak
 187 1 |               mert lásd, szétbomlok - és a szobájára mutatott.~- Tartsunk
 188 1 |                 Tág szemeket meresztett. A padlóra köpte cigarettáját.~-
 189 1 |                 egy otthonom, ott minden a munkát szolgálja, az a tied
 190 1 |            minden a munkát szolgálja, az a tied is. Szorgalmas vagyok,
 191 1 |             hûséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg kutyám miatt
 192 1 |                  lenézem. Én vagyok maga a hûség. Te légy mellettem
 193 1 |                 hûség. Te légy mellettem a hûtlenség, a csapongás,
 194 1 |              légy mellettem a hûtlenség, a csapongás, a felelõtlenség.
 195 1 |                  hûtlenség, a csapongás, a felelõtlenség. Alapítsunk
 196 1 |           Alapítsunk társascéget. Mit ér a költõ ember nélkül? És mit
 197 1 |       beleroppant. Csak Goethe bírta, ez a nyugodt, derûs halhatatlan,
 198 1 |        halhatatlan, akire ha rágondolok, a hideg viszolyog a hátamon,
 199 1 |            rágondolok, a hideg viszolyog a hátamon, mert nála még nem
 200 1 |                  félelmetesebb ember, ez a dicsõ, olimpuszi szörnyeteg,
 201 1 |               fölmentette Margitot, akit a földi igazságszolgáltatás
 202 1 |     igazságszolgáltatás tömlöcbe vetett, a mennyországba emelte a gyermekgyilkos
 203 1 |                   a mennyországba emelte a gyermekgyilkos anyát, az
 204 1 |    gyermekgyilkos anyát, az arkangyalok, a tudós hitvallók közé, s
 205 1 |             énekeltette el örök védelmét a nõiségrõl és az anyaságról.
 206 1 |         költõlovagja szemrebbenés nélkül a leány halálára szavazott.~-
 207 1 |                  te, Kornél, akkor talán a közelébe érhetnénk. Mint
 208 1 |                érhetnénk. Mint az Éj meg a Nap, mint a Valóság meg
 209 1 |               Mint az Éj meg a Nap, mint a Valóság meg a Képzelet,
 210 1 |                  Nap, mint a Valóság meg a Képzelet, mint Ahrimán és
 211 1 |                   Mit szólsz ehhez?~- Az a baj - panaszkodott -, hogy
 212 1 |              unom, kimondhatatlanul unom a betûket és a mondatokat.
 213 1 |       kimondhatatlanul unom a betûket és a mondatokat. Az ember irkál-firkál,
 214 1 |             látja, hogy mindig ugyanazok a szavak ismétlõdnek. Csupa:
 215 1 |              Várj csak. Voltaképp semmi. A legtöbb emberrel alig történik
 216 1 |           akartuk csókolni. Sokszor maga a nõ a hazugság, és a vágy
 217 1 |              csókolni. Sokszor maga a nõ a hazugság, és a vágy az igazság.
 218 1 |                 maga a nõ a hazugság, és a vágy az igazság. Egy álom
 219 1 |          kezdõdik: „Egy fiatalember ment a sötét utcán, feltûrt gallérral.”
 220 1 |                   Aztán kiderül, hogy ez a feltûrt gallérú fiatalember
 221 1 |              feltûrt gallérú fiatalember a regényhõs. Érdekcsigázás.
 222 1 |         Borzalmas.~- Hát mi lesz?~- Mind a három együtt. Útirajz, melyben
 223 1 |               arról is számot adok, hogy a hõs hányszor halt meg álmában.
 224 1 |            ezután gyakrabban találkozunk a Torpedóban vagy a Vitriolban.
 225 1 |            találkozunk a Torpedóban vagy a Vitriolban. Legrosszabb
 226 1 |          Vitriolban. Legrosszabb esetben a telefonban.~Kikísért.~-
 227 1 |                 Kikísért.~- Igaz - ütött a homlokára künn a folyosón. -
 228 1 |                   ütött a homlokára künn a folyosón. - Valamit elfelejtettünk.
 229 1 |                  elfelejtettünk. Mi lesz a stílussal?~- Közösen írjuk.~-
 230 1 |         stílussal?~- Közösen írjuk.~- De a mi stílusunk homlokegyenest
 231 1 |    homlokegyenest ellenkezik. Te újabban a nyugalmat, az egyszerûséget
 232 1 |     egyszerûséget kedveled. Klasszikusok a példaképeid. Kevés dísz,
 233 1 |                  hozzá Kornél. - Helyes.~A kezembe csapott. Megvolt
 234 1 |                csapott. Megvolt az alku. A karfára könyökölve nézte,
 235 1 |                  nézte, hogy ballagok le a csigalépcsõn.~Már a földszintre
 236 1 |          ballagok le a csigalépcsõn.~Már a földszintre értem. Ott eszembe
 237 1 |               föl -, és ki jegyezze majd a kötetünket?~- Mindegy! -
 238 1 |             Talán jegyezd te. Te tedd rá a neved. Viszont az én nevem
 239 1 |               Viszont az én nevem legyen a címe. A címet nagyobb betûvel
 240 1 |                  én nevem legyen a címe. A címet nagyobb betûvel nyomtatják.~
 241 1 |                   Csodálatosképpen állta a szavát. Egy esztendeig havonta
 242 1 |             rendeztem. Így jött létre ez a könyv.~1933~ ~
 243 2 |            MELYBEN 1891. SZEPTEMBER 1-ÉN A VÖRÖS ÖKÖRBE MEGY, ~ÉS OTT
 244 2 |          gyermeke aludt: õ, az öccse meg a húga.~Lábujjhegyen suhant
 245 2 |                húga.~Lábujjhegyen suhant a hálós ágyhoz, lecsatolta
 246 2 |                 hálós ágyhoz, lecsatolta a zöld hárászból bogozott
 247 2 |                  bogozott háló rúdját, s a legnagyobb, hatéves fiának
 248 2 |            mennie.~Az azonnal kinyitotta a szemét. Közvetlen közelbõl
 249 2 |               nagy betegségét sínylette, a mellhártyagyulladást. Annak
 250 2 |               miatta az ágyat. Szíve már a jobb oldalán dobogott, már
 251 2 |                váratlanul jobban lett, s a savó elapadt. Késõbb föllábadt,
 252 2 |        Mindenféle bogarai támadtak. Félt a kendõs öregasszonyoktól,
 253 2 |                 kendõs öregasszonyoktól, a kakastollas csendõröktõl.
 254 2 |             ilyenkor elõre befogta fülét a két tenyerével, hogy ne
 255 2 |          tenyerével, hogy ne hallja majd a pisztoly dörrenését. Félt
 256 2 |                 s meg ne fulladjon. Félt a koporsóüzletektõl s a haláltól.
 257 2 |               Félt a koporsóüzletektõl s a haláltól. Nemegyszer megesett,
 258 2 |              találna meghalni. Állapotát a háziorvos nem tartotta súlyosnak.
 259 2 |              vakaródzott.~Tudta, hogy ez a nap elõbb-utóbb el fog következni.
 260 2 |                fekete harisnyáit, melyek a lábain hurkássá csomósodtak.
 261 2 |          hurkássá csomósodtak. Álldogált a mosdótál elõtt. Bele-belemártotta
 262 2 |                  kivette kezét. Figyelte a víz színén remegõ fénykarikákat.~
 263 2 |                nincs étvágya.~Erre anyja a kezébe nyomta ábécéskönyvét,
 264 2 |          porfelhõkben. Vonat füttyentett a kishídon. A piacon zsákokban
 265 2 |                  füttyentett a kishídon. A piacon zsákokban árulták
 266 2 |                 piacon zsákokban árulták a piros rózsapaprikát meg
 267 2 |                  piros rózsapaprikát meg a fehér száraz babot.~Bosszúsan
 268 2 |            leányosnak érezte magát ebben a „legjobb” ruhájában, melyrõl
 269 2 |           ruhájában, melyrõl tudta, hogy a legrosszabb, hogy olcsó
 270 2 |               egy szót sem.~Nagyon hamar a Vörös Ökörhöz érkeztek.~
 271 2 |                  Vörös Ökörhöz érkeztek.~A Vörös Ökör az elemi iskola
 272 2 |               Ökör az elemi iskola volt. A népmûvelésnek ez az egyetemes
 273 2 |            sajátos nevét, hogy valamikor a helyén egy düledezõ, ütött-kopott
 274 2 |                vörös ökör volt pingálva. A viskó már egy emberöltõ
 275 2 |          emberöltõ óta leégett. De ennek a borissza városnak korhelyei
 276 2 |                az iskolára is átruházták a kocsma nevét, mely ekképpen
 277 2 |                   elhalványodott. Rájött a „nehéz légzés”. Szokása
 278 2 |              baja. Nem felelt neki. Csak a kezét szorongatta, egyre
 279 2 |               akart. De õ nem engedte el a kezét.~- Félek - susogta.~-
 280 2 |                  Ne félj, aranyom. Nézd, a többiek is itt vannak. Mindenki
 281 2 |             Hallod, milyen vidámak? Menj a kis barátaidhoz.~- Maradj -
 282 2 |             szoknyájába kapaszkodott.~Az a szabadon hagyott kezével
 283 2 |                  elõle, lassan ballagott a folyosón. A folyosó sarkán
 284 2 |             lassan ballagott a folyosón. A folyosó sarkán elõvette
 285 2 |                De aztán hirtelen eltûnt.~A kisfiú egy darabig földbe
 286 2 |               mint még eddig sohase volt a földön, egész testét görcs
 287 2 |         szorította össze, mely leginkább a hascsikaráshoz hasonlított.
 288 2 |          hasonlított. Menekülni próbált. A fal mentén a lépcsõig lopódzott,
 289 2 |          Menekülni próbált. A fal mentén a lépcsõig lopódzott, ahol
 290 2 |                 az elõbb oly rejtélyesen a semmibe foszlott az a szoknya.
 291 2 |        rejtélyesen a semmibe foszlott az a szoknya. Ott egy lépcsõház
 292 2 |               Tanácsosabbnak vélte, hogy a kárvallott emberek ösztönével
 293 2 |          elvesztette azt, akit keresett, a tanterem elé. Ezt a helyet
 294 2 |            keresett, a tanterem elé. Ezt a helyet már különben is megszokta
 295 2 |                 is megszokta egy kicsit.~A félig nyitott ajtó résén
 296 2 |               látott. Egy tömeg volt ez, a tömeg, hozzá hasonló, teljesen
 297 2 |                 hogy annyira egyedül van a világon, most még riasztóbb
 298 2 |               hogy ennyire nincs egyedül a világon, s kívüle még annyi-annyi
 299 2 |                lehetett kivenni. Mormolt a lárma, félelmetesen megöblösödött,
 300 2 |           kicsoda - fölemelte, s betette a tanterembe. Ott állt, gyûrött
 301 2 |                   gyûrött kis kalapjával a fején.~Azt várta, hogy most
 302 2 |             történni. Azt várta, hogy ez a sok gyerek mind-mind fölugrál,
 303 2 |             gyerek mind-mind fölugrál, s a nevét kiabálja. Azt várta,
 304 2 |                 üdvözlik õt. Csakhogy ez a csoda nem történt meg. Észre
 305 2 |                  vették.~Fejérõl lekapta a kalapot. Köszönt nekik,
 306 2 |              volt ez, de nem olyan, mint a többi szoba, melyben díványok
 307 2 |              barátságtalanul özönlött be a józan fény. A dobogón õrködött
 308 2 |                özönlött be a józan fény. A dobogón õrködött egy asztal.
 309 2 |                  asztal. Mögötte feketén a tábla, sárgán a szivacs,
 310 2 |                  feketén a tábla, sárgán a szivacs, fehéren a kréta.
 311 2 |                sárgán a szivacs, fehéren a kréta. Elõtte peckesen és
 312 2 |             Elõtte peckesen és szigorúan a számológép, mint egy õrült.
 313 2 |              mint egy õrült. Körös-körül a meszelt falakon színes állatábrák,
 314 2 |                 állatábrák, az oroszlán, a róka, kartonlapok, melyeken
 315 2 |             városi tanácsosok fiai. Ezek a derûs, szöszke, pufók fiúcskák
 316 2 |                   Arcuk olyan volt, mint a tejbe ejtett rózsa. Illedelmesen,
 317 2 |                 önérzetesen vették körül a dobogót, akár az uralkodó
 318 2 |          irányzatot támogató kormánypárt a miniszterelnök bársonyszékét.
 319 2 |                  kissé meglepõdve nézték a félszeg, késõn érkezett
 320 2 |                  lehetett az elsõ padban a legelsõ - gondolta -, legalább
 321 2 |           legalább az utolsó padban lesz a legutolsó. Ott az osztály
 322 2 |             tartalmasabb papírgombóc épp a homlokán találta el. Az
 323 2 |              ijedtség nagyobb volt, mint a veszedelem. Õ azonban a
 324 2 |                  a veszedelem. Õ azonban a falnak tántorodott. Ezen
 325 2 |               röhögött, az alsóház is és a felsõház is, pártkülönbség
 326 2 |                  hogy hová tartozik. Hát a kályha mellé állt, egyedül.
 327 2 |                 olyan gyáva és ügyetlen. A kályha mellõl végtelen megvetéssel
 328 2 |                és gyorsírás. Tudta, hogy a kinin keserû, s az ipecacuana
 329 2 |            tudták, hogy õ mindezt tudja.~A Vörös Ökör kisharangja a
 330 2 |                 A Vörös Ökör kisharangja a tetõn levõ fatornyocskában
 331 2 |                 óra, s mindjárt kezdõdik a tanítás. Amíg a harang csengett
 332 2 |                 kezdõdik a tanítás. Amíg a harang csengett szaporán,
 333 2 |        lélekszakadva, oly búsan, mint az a harang, amely a haldoklókat
 334 2 |                  mint az a harang, amely a haldoklókat siratja, elbúcsúzkodott
 335 2 |            kedves, az otthoni szobáktól, a kerttõl s annyira egyéni
 336 2 |            annyira egyéni játékaitól is, a szappanbuborékoktól és a
 337 2 |                 a szappanbuborékoktól és a léggömböktõl. Az ájulathoz
 338 2 |         léggömböktõl. Az ájulathoz közel a hideg bádogkályhához támaszkodott.~
 339 2 |                támaszkodott.~Csönd lett. A küszöbön megjelent a tanító,
 340 2 |               lett. A küszöbön megjelent a tanító, egy köpcös bácsi,
 341 2 |                lépett, mint egy elefánt. A dobogóra gurult.~A tanító
 342 2 |              elefánt. A dobogóra gurult.~A tanító egyenként kikérdezte
 343 2 |              tanító egyenként kikérdezte a gyerekeket, hogy kinek van
 344 2 |                 száján egyszerre elakadt a szó.~Tekintete megakadt
 345 2 |            Tekintete megakadt rajta, aki a kályha mellett gubbasztott.~-
 346 2 |            állított oda? Gyere csak ide.~A kisfiú majdnem szaladva
 347 2 |                  kisfiú majdnem szaladva a dobogó elé sietett. Rémülten,
 348 2 |       hazaengedni.~- Miért - érdeklõdött a tanító.~- Nem akarok többé
 349 2 |                    Csönd legyen! - szólt a tanító. - Miért nem akarsz
 350 2 |               itt te is olyan vagy, mint a többi. Itt nincs kivétel.
 351 2 |                  helyeslõen mozgolódott.~A tanító még egyszer rátekintett
 352 2 |                    mondta -, menj szépen a helyedre. Hol a helyed?~-
 353 2 |              menj szépen a helyedre. Hol a helyed?~- Sehol.~- Sehol? -
 354 2 |                    Sehol? - csodálkozott a tanító. - Hát ülj le valahová.~
 355 2 |                     Hát ülj le valahová.~A kisfiú az osztály felé fordult.
 356 2 |               ülhetett le ide, úgy, hogy a másik lába az ûrben lógott.
 357 2 |                  jobb volt ülni, eltûnni a szemek elõl, megsemmisülni
 358 2 |               szemek elõl, megsemmisülni a tömegben.~- Gyermekek -
 359 2 |                    Gyermekek - vezényelt a tanító -, vegyétek elõ a
 360 2 |                 a tanító -, vegyétek elõ a táblát és palavesszõt. Írunk.
 361 2 |                Palatáblák zörögtek. Õ is a padra akarta fektetni palatábláját,
 362 2 |                fektetni palatábláját, de a mellette ülõ morcos, fekete
 363 2 |                 fakadt.~- Mi az? - szólt a tanító.~- Sír - jelentette
 364 2 |               tanító.~- Sír - jelentette a morcos, fekete fiú.~- Kicsoda?~-
 365 2 |             Csönd legyen! - csattant föl a tanító, s a nádpálcával
 366 2 |                 csattant föl a tanító, s a nádpálcával az asztalra
 367 2 |                  asztalra vágott.~Lejött a dobogóról. A kisfiú mellé
 368 2 |              vágott.~Lejött a dobogóról. A kisfiú mellé állt. Megsimogatta
 369 2 |              sírj - csitította. - Ülj be a padba. Egészen. Mért nem
 370 2 |                   Így ni. Tedd magad elé a táblát, vedd a kezedbe a
 371 2 |                 magad elé a táblát, vedd a kezedbe a palavesszõt. Törüld
 372 2 |                 a táblát, vedd a kezedbe a palavesszõt. Törüld meg
 373 2 |              írni?~- De igen - szipogott a kisfiú.~- Nahát - mondta
 374 2 |                   mondta helybenhagyólag a tanító.~A táblára egy i
 375 2 |                helybenhagyólag a tanító.~A táblára egy i betût kanyarított.~-
 376 2 |             Palavesszõk visítottak, mint a kismalacok.~A tanító megint
 377 2 |           visítottak, mint a kismalacok.~A tanító megint lejött a dobogóról.
 378 2 |                   A tanító megint lejött a dobogóról. Végigsétált az
 379 2 |                  osztályon, vizsgálgatta a táblákra rajzolt ákombákomokat.
 380 2 |          táblákra rajzolt ákombákomokat. A kisfiú i betûjét is megnézte.
 381 2 |                  téged? - kérdezte tõle.~A kisfiú fölkelt. Valamit
 382 2 |              halkan.~- Nem értem - szólt a tanító. - Mindig bátran
 383 2 |                 és értelmesen felelj. Mi a neved? - kérdezte még egyszer.~-
 384 2 |                  Esti Kornél - válaszolt a kisfiú, bátran és értelmesen.~
 385 3 |                 ÉRETTSÉGI UTÁN, ~ÉJSZAKA A VONATBAN ELÕSZÖR CSÓKOLJA
 386 3 |                   vagy megveszi neki azt a gyönyörû kerékpárt, melyre
 387 3 |                   vagy pedig kezébe adja a pénzt, százhúsz koronát
 388 3 |                és húga az ágyában van-e, a szokott helyén, csak azután
 389 3 |        egyikük-másikuk kirándulásra ment a tanyára és történetesen
 390 3 |    átvirrasztotta az éjszakát, úgy várta a fordulatot, mely majd megint
 391 3 |                 mely majd megint mindent a régi, boldog egyensúlyba
 392 3 |               Mindaz ellen, amitõl félt, a család volt számára a menedék.
 393 3 |              félt, a család volt számára a menedék. Ez vette körül,
 394 3 |                  az emberek egyformák, s a napok, az évek bizony kevés
 395 3 |                  és hosszú, sötét esték. A könyvesboltok kirakataiba
 396 3 |         ébredezett, ízlése fejlõdött, de a színházban rossz darabokat
 397 3 |              jobb híján ezeket nézte meg a kakasülõ diákhelyén. Szeretett
 398 3 |             világot látni. Mindenekelõtt a tengert szerette volna látni.
 399 3 |                  elõször pillantotta meg a falitérképen azt a sima,
 400 3 |       pillantotta meg a falitérképen azt a sima, végtelen kékséget.
 401 3 |              volt az egész ház. Lehozták a padlásról csámpás, ütött-kopott
 402 3 |             ütött-kopott utazókosarát, s a zárát próbálták kijavítani,
 403 3 |                hogy még visszakerül ide. A pesti személyvonathoz mindenki
 404 3 |               szüleit egy levelezõlapon. A pályaudvar közelében valami
 405 3 |               fölvillanyozva vágott neki a városnak, ennek a modern
 406 3 |            vágott neki a városnak, ennek a modern Babylonnak, ahogy
 407 3 |                  mert egyedül járt-kelt. A Nemzeti Múzeumban megnézte
 408 3 |               Nemzeti Múzeumban megnézte a régiségtárat, a lépcsõerkélyt,
 409 3 |                 megnézte a régiségtárat, a lépcsõerkélyt, ahonnan Petõfi
 410 3 |               ahonnan Petõfi szavalt, és a kitömött állatokat. Késõbb
 411 3 |     székesfõváros térképé-vel megtalálta a Dunát és a Gellérthegyet.
 412 3 |        térképé-vel megtalálta a Dunát és a Gellérthegyet. A Duna nagy
 413 3 |                Dunát és a Gellérthegyet. A Duna nagy volt, a Gellérthegy
 414 3 |         Gellérthegyet. A Duna nagy volt, a Gellérthegy magas volt.
 415 3 |             Gellérthegy magas volt. Mind a kettõ gyönyörû volt. Pest
 416 3 |                 gyönyörû volt.~Leginkább a pesti ember érdekelte. Mindenki,
 417 3 |             Mindenki, aki az utcán ment, a kávéházban, villamosban
 418 3 |             kávéházban, villamosban ült, a boltokban vásárolt, „pesti
 419 3 |                 hogy merõben különböznek a sárszegiektõl, és modorukban,
 420 3 |        mágnásasszony és egy pesztra csak a pesti ember volt. Ezt a
 421 3 |                  a pesti ember volt. Ezt a megállapítást - magasabb
 422 3 |                nem is lehet kifogásolni.~A „pesti ember” sietett, és
 423 3 |          megérkezésekor tapasztalta ezt. A bérszolga, aki poggyászát
 424 3 |                aki poggyászát fölcipelte a szálloda harmadik emeletére,
 425 3 |              harmadik emeletére, szintén a pesti emberekhez tartozott.
 426 3 |                  s máris tovább állt. Ez a modor fájt neki, de roppant
 427 3 |                  el. Elõkelõnek tartotta a pesti tartózkodást és fölényt.
 428 3 |         finomabbak, figyelmesebbek, mint a sárszegiek. Néha azonban
 429 3 |                 például azt, amit otthon a fõispántól kezdve mindenki
 430 3 |               gyönyörû Pest?” „ugye nagy a Duna?” „ugye magas a Gellérthegy?”
 431 3 |                nagy a Duna?” „ugye magas a Gellérthegy?” Aztán nem
 432 3 |                 válni. Itten megszûnt az a széles, kedélyes világ,
 433 3 |               széles, kedélyes világ, az a cukros babaélet, az a fõzõcskejáték,
 434 3 |                 az a cukros babaélet, az a fõzõcskejáték, melyet a
 435 3 |                  a fõzõcskejáték, melyet a vidéken megszokott. Egészen
 436 3 |                és nyers húsához tapadnak a tárgyak, fájóan fölszaggatva
 437 3 |             tárgyak, fájóan fölszaggatva a gyógyuló hegeket, minden
 438 3 |              pohár - egy „pesti pohár” - a szállodája nyomorúságos
 439 3 |             emlékévé vált, s mikor végre a napi lótás-futásból bódultan
 440 3 |     lótás-futásból bódultan ágyba bújt - a „pesti ágy”-ba, a „pesti
 441 3 |                 bújt - a „pesti ágy”-ba, a „pesti párnák” közé -, fölbugyogott
 442 3 |                    fölbugyogott szívében a honvágy a régi dolgok, a
 443 3 |          fölbugyogott szívében a honvágy a régi dolgok, a régi emberek
 444 3 |                 a honvágy a régi dolgok, a régi emberek után, és kétségbeesetten
 445 3 |       vágyakozott haza. Nem is jött álom a szemére. Felkönyökölt párnájára
 446 3 |                   Felkönyökölt párnájára a sötét szobában, és töprengett.~
 447 3 |        töprengett.~Másnap délután szállt a fiumei gyorsra. Nyomban
 448 3 |                   Kevesen utaztak. Abban a másodosztályú fülkében,
 449 3 |               voltak: egy úriasszony meg a leánya. Köszönt nekik. Az
 450 3 |           mintegy tudomására hozva, hogy a barátságos semlegesség álláspontjára
 451 3 |          helyezkedik. Õ belenyomorította a hálóba kosarát, s az ablak
 452 3 |              asszony, az asszony mellett a leány, vele rézsút szemközt.~
 453 3 |              melyek egész nap pácolódtak a tûzõ verõfényben, most adták
 454 3 |                 ki mérgüket, füstölögtek a portól, s az ülések huzatai
 455 3 |                 állati bõrbûzt izzadtak. A párnák fekete foltjai részegen
 456 3 |              táncoltak szeme elõtt ebben a sárga, panoptikumszerû világításban.~
 457 3 |              óhajtott ismerkedni. Okulva a keserû leckékbõl, játszotta
 458 3 |              keserû leckékbõl, játszotta a közönyöst. Már jobban tudott
 459 3 |             majdnem folyékonyan olvasta, a testvéri latin alapján.~
 460 3 |                  testvéri latin alapján.~A vonat kifutott a pályaház
 461 3 |                alapján.~A vonat kifutott a pályaház üvegkalitkájából.
 462 3 |                óráig tart, egyfolytában. A délután egy darabja, aztán
 463 3 |              Mire megérkeznek, ismét süt a nap, mint most. Ki tudja,
 464 3 |            történik azalatt?~Örült ennek a bizonytalanságnak. Annak
 465 3 |                  ezzel az asszonnyal meg a leányával utazik mindvégig,
 466 3 |              ellenségesek.~Végigzörögtek a váltóparkokon. Már Pesten
 467 3 |           haladtak, szántóföldek között. A zsíros hõség enyhült, meghígult.
 468 3 |                   ami annak elõtte, s az a fiatalember, aki ott ül,
 469 3 |          mindenki lehet, akit akar, mert a folytonos helyváltozással
 470 3 |                folytonos helyváltozással a helyzetek végtelen lehetõségébe
 471 3 |                 hamvasszõke haját, hátul a kontyával motozott, a teknõsbéka
 472 3 |              hátul a kontyával motozott, a teknõsbéka hajtûivel. Nyugodt
 473 3 |                fedezte fel elõször, hogy a vonatfülke micsoda jótékonyan
 474 3 |               találomra felütünk valahol a középen. Kíváncsiságunk,
 475 3 |                 rejtegetünk, kielégülhet a kényszerûség folytán, hogy
 476 3 |                   hogy mi lehetett ennek a regénynek a kezdete, és
 477 3 |               lehetett ennek a regénynek a kezdete, és mi lesz majd
 478 3 |                 kezdete, és mi lesz majd a vége? Õ már az önképzõkörben
 479 3 |                 és regényíró. Itt is ezt a mesterséget gyakorolta.
 480 3 |                 teljesen átadhatta magát a teremtõ kotnyelességnek,
 481 3 |             kotnyelességnek, s tekintete a Cuore gyermeteg mondatai
 482 3 |               nem nézett sem Estire, sem a leányára. Maga elé nézett,
 483 3 |                  karikagyûrût viselt. Ez a kéz - a fehér anyakéz -
 484 3 |          karikagyûrût viselt. Ez a kéz - a fehér anyakéz - többnyire
 485 3 |            vászonhuzattal, teleragasztva a külföldi szállodák kolibricifra
 486 3 |               lógott, himbálódzva, amint a vonat haladt. Mellette az
 487 3 |                csöppet furcsa is volt ez a nagy nyugalom. Tûnõdött,
 488 3 |                  gyors rokonszenvét. Még a nõ tétlensége se vált unalmassá.
 489 3 |               tudnia, hogy ez az asszony a világon van, és ilyen közel
 490 3 |              vette.~Természetesen ezeket a megfigyeléseket lassan,
 491 3 |                leshelyére vonult vissza, a Cuore fedezéke mögé, és
 492 3 |             olvasott, feltûnt neki, hogy a leány valamit sugdos az
 493 3 |                  sugdos az anyjának.~Ezt a sugdosást - ha ugyan annak
 494 3 |               annak lehet nevezni -, ezt a suttogást-buttogást már
 495 3 |               múltán meg is szokta, mint a légy dongását, nyári délután
 496 3 |              nyári délután egy szobában.~A leány az anyja karjába csimpaszkodott,
 497 3 |         tagadólag rázta fejét. Amikor ez a suttogás - vagy inkább susogás -
 498 3 |                 minden.~Esti nem értette a helyzetet. Kissé idegesítette
 499 3 |            helyzetet. Kissé idegesítette a dolog. Nyugtalanította a
 500 3 |                 a dolog. Nyugtalanította a leány nyugtalansága. Nyugtalanította -