Fejezet
1 1 | szemébõl azt a porszemet, mely imént hullott belé. Vagy
2 1 | kárhozatos hazugságot is, mely ellen kézzel-lábbal tiltakoztam,
3 2 | átruházták a kocsma nevét, mely ekképpen apáról fiúra szállt.~
4 2 | görcs szorította össze, mely leginkább a hascsikaráshoz
5 2 | sandított. Az áporodott szag, mely kipárolgott csizmájukból,
6 2 | feléje, sok-sok kis arc, mely egyetlenegy óriási, ijedelmes
7 3 | úgy várta a fordulatot, mely majd megint mindent a régi,
8 3 | megfinomult, s egy szó, mely megütötte fülét, egy gyár
9 3 | szalagcsokor világított, mely még inkább elsápasztotta
10 3 | aztán két sótartója is, mely a gyöngén kivágott ruhából
11 3 | érõ, bosszantó suttogása, mely a sötétben egyre izgatottabb,
12 3 | vékony fehér piké nyakkendõt, mely egyszerre egy nemzetközi
13 3 | kezét - a bûnös kis kezet, mely mutogatott -, a két tenyere
14 3 | olyan tajték, olyan hab, mely holmi belsõ forróságtól
15 3 | életükbe, ebbe a két életbe, mely valószínûleg igen rejtélyes.~
16 3 | személytelen mosollyal, mely maradéka és roncsa lehetett
17 3 | próbálgatott, az a ditiramb, mely az éjszaka szorongó óráiban
18 3 | keresztelõ-kútja minden nagyságnak, mely valaha élt ezen a világon,
19 3 | csacsogott, ezen a nyelven, mely oly szép, hogy nem is hétköznapra
20 3 | verõfény, ez a könnyû forma, mely mögött nem is sejtett tartalom
21 3 | olasz, azzal a nyíltsággal, mely ilyen gyerekemberrel szemben
22 3 | levelezõlapra az a sok kaland, mely megtörtént vele. Annyi emberrel
23 3 | Hallgatta a víz dörgését, mely minden pillanatban friss
24 4 | agyalágyult öreg író utolsó mûve, mely eddig egy példányban sem
25 4 | aranycirádás kávéház elé vitt, mely a szélhámosok és ingyenélõk
26 5 | hold, a költemény holdja, mely az 1900-as évek divatja
27 5 | abban a valóságot látták, mely mindig gyámoltalanná tette
28 5 | pingált lakások mennyezete, mely még ragad és illatos a festéktõl.
29 5 | lüktetést, olvasta ütõerét, mely százharmincat vert, boldogan
30 5 | ez egy olyan virág neve, mely nálunk nem is nõ. Mások
31 5 | Dalolva új jelzõt keresett, mely a szövegbe is, a madárkához
32 5 | ez a félelmetes gépezet, mely emberhúsból és acélból áll,
33 6 | szoktál: van olyan kifejezés, mely azt érzékelteti meg, hogy
34 6 | aranyfogat építette nekem, mely azóta költõi egyéniségemhez
35 7 | haladottságával. Haját, mely valaha hollófekete lehetett,
36 7 | konstantinápolyi rózsa, mely hajnal óta illatozott ebben
37 7 | aztán az angóramacskája, mely alá török szõnyeget teregetett,
38 7 | szót: koporsó. Te gyöngy, mely lelkem tükrében tündökölsz,
39 7 | nyelvtörténeti adósságot, mely azóta annyit, de annyit
40 8 | abba a kávéházba toppantak, mely a rendõri tudósítók éjszakai
41 8 | választott szõke haját, mely kicsiny, leányosan finom
42 8 | dolgot. Fürge idegrendszerük, mely arra van berendezve, hogy
43 8 | Estit, oly elnézõ jósággal, mely minden kapzsiságot megbocsát. -
44 8 | a Dunán s a Svábhegyen, mely izzó pontjaival egy induló
45 8 | együtt van” ezen az éjszakán, mely nem olyan, mint a többi,
46 8 | lépcsõn, beszálltak a kocsiba, mely még várt reájuk.~A pusztulást
47 8 | mindnyájuknak közös sorsát, mely akár ebben a formában, akár
48 8 | villanymécses égett bennük, mely a gépkocsi hátulsó kislámpájához
49 8 | nadrágtartónk egyik szára, mely máskor egyenletesen szorítja
50 9 | ültettem el azt a kisded magot, mely késõbb - amint majd kiderül -
51 9 | azt az erõlködõ figyelmet, mely már eleve gyanús, hanem
52 9 | hanem azt a figyelmet, mely hol lankad és szétszóródik,
53 9 | összefüggõ történetet ad elõ, mely széles, epikai mederben
54 9 | gyûrt, piszkos levelet, mely valószínûleg szervesen a
55 9 | kivett egy fényképet is, mely - nem kis meglepetésemre -
56 9 | szintén egytagú szót dadogott, mely jelenthette ezt: Köszönöm
57 9 | pillantást vetettem feléje, mely ezt fejezte ki: „Az, amit
58 10| sûrû, szagos aranynektárra, mely az arácsi papi pincék ászokfáin
59 10| társadalmi osztályának, mely még nem játszott fõszerepet
60 10| piros selyem napernyõt, mely az izzó alföldi verõfényt
61 10| mûveltséggel rendelkezett, mely nem is szerezhetõ meg, azzal
62 10| azonban a harmadik eset volt, mely házasságuk második esztendejében
63 11| felhõkarcoló elõtt állott meg, mely élénk ellentétet alkotott
64 11| lesütötte.~A személyzet, mely könnyed vigyázzállásban
65 11| szemérmesen.~Finom lelkületüket, mely bizonyára magasabb égövekben
66 11| találtam egy udvari szobát, mely körülbelül megfelelt „igényeimnek”.~
67 11| rákot óhajtom kiemelni, mely sûrû, világosszürke mártásban
68 11| vasúti föladóvevény volt, mely arról tanúskodott, hogy
69 11| figyelmes férfiszemélyzete, mely tudvalevõleg külön leadó-
70 11| kétsoros költeményemet, mely Elinornak, legutóbbi kedvesemnek
71 12| is kezdett értekezésébe, mely vagy A dinamikus lét lényegszemléleté-rõl,
72 12| világ egyik legnagyobb népe, mely az emberiségnek a zenét
73 12| ez, mondhatom. Nincs nép, mely ennyire titokzatos volna.
74 12| inkább a lábuk és a lelkük, mely minden nemeset és szépet
75 12| dekadens költészetet is, mely sokszor a fajtalanságot
76 12| az elnöki csengõre bukik, mely ércével mágnes gyanánt vonzotta,
77 12| bocsánatos bûnöcskéjét, mely oly édes és érthetõ, mint
78 12| az elnök olyan álmot szõ, mely alvását elõsegíti, s minthogy
79 12| mint eltávozni az életbõl, mely végeredményben nem egyéb
80 12| céhrendszer, a házi kritika, mely „néhány meleg sort” ír a
81 12| az embereket s az életet, mely mindig elintézõdik valahogy,
82 12| Fölcseperedett az új nemzedék, mely a mûfajok határvonalait
83 12| beillõ óriási hálószobába, mely teljesen el volt sötétítve,
84 12| benne. Elfásult környezete, mely egy vénleányból, egy nyugalmazott
85 12| érdekelt. Azé a két csoporté, mely az egész emberiséget jellemzi.
86 12| hexameteres hõsköltemény, mely - nemzedékek egybehangzó
87 12| hipnotizálva. Egy pille, mely a kripta fölött kerengett,
88 12| a már robogó D.-vonatba, mely azután szikrazáporban, füttyentgetve,
89 13| eljutni.~A harmadik szobában, mely afféle fogadószoba volt,
90 13| fogadószoba. A fehér üvegcsillár, mely ezen a borús, téli délelõttön
91 13| szívet, egy agyvelõlebenyt, mely már rég nem érez és nem
92 13| egy csavart, egy pántot, mely a pokolgépet alkotja. Mindez
93 13| segíthetek?~Egy összeggel, mely nem nagy - neki igazán semmi
94 13| kikerekítette.~Az a fagy, mely beléptekor szinte megdermesztette,
95 13| ernyõtlen villanykörte, mely élesen megvilágította õket.~
96 13| nyugalmat, egy jó szót, mely földeríti, megjutalmazza.
97 16| valami orvos.~Az a csoport, mely körülötte alakult, nagy
98 16| kacagott Esti az égbe, mely ezen a magas tornácon valamivel
99 16| fickóhoz. A Dunát nézegette, mely a meredek partok közt zajlott
100 17| hegyekrõl, a mellékes ötletrõl, mely Estihez sodorta, s a kérésérõl,
101 17| egy óriási szívességet, mely nyilván csak õneki óriási,
102 17| szólt volna.~Ezt a mondatát, mely a valóságban sokkal kimerítõbb -
103 18| megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá.
104 18| aztán az a mocskos pára is, mely fokhagymás, gyomorsavas
|