Fejezet
1 1 | dobd a tûzbe, öld meg.~- Te õrült - ordítottam.~- Te
2 1 | Te õrült - ordítottam.~- Te gyáva - ordította õ.~Sápadtan
3 1 | fejed. Megbolondít. Vagy te is ilyen züllött akarsz
4 1 | volt hozzád való. Barátkozz te más fiúkkal, jóravaló, tisztességes
5 1 | Üres volt. Lelketlen volt. Te, fiam, más vagy. Te jó vagy,
6 1 | volt. Te, fiam, más vagy. Te jó vagy, nemeslelkû, mélyen
7 1 | megcsókolt. - Egészen más vagy te, fiam.~Így is volt. Nem
8 1 | kérdezte a zöldkabátos. - Te, úgy látszik, nem értetted
9 1 | lakunk.~- Testvére vagy te a Kornélnak?~- Nem, kérném.
10 1 | különbség sincs. Hát érted ezt, te Bódi? Érted ezt?~Késõbb,
11 1 | kérdezte.~- Köszönöm. Hát te?~- Szintén - felelte.~Rám
12 1 | Odanyújtottam a kezem:~- Na, te nem változtál - gúnyolt. -
13 1 | Folyton érzelegsz.~- De te megváltoztál, Kornél. Gyermekkorunkban
14 1 | Kornél. Gyermekkorunkban te voltál a felnõtt, te vezettél,
15 1 | Gyermekkorunkban te voltál a felnõtt, te vezettél, te nyitottad ki
16 1 | a felnõtt, te vezettél, te nyitottad ki a szemem. Most
17 1 | nyitottad ki a szemem. Most te vagy a gyermek.~- Hát nem
18 1 | mindenben más. Én gyûjtöttem, te szórtál, én megnõsültem,
19 1 | szórtál, én megnõsültem, te agglegény maradtál, én imádom
20 1 | itthon lélegzem és élek, de te világcsavargó, nemzetek
21 1 | csak panaszkodom, akár te. Egészíts ki, mint régen.
22 1 | Azelõtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én
23 1 | voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most
24 1 | Én vagyok maga a hûség. Te légy mellettem a hûtlenség,
25 1 | összefogunk mi ketten, én meg te, Kornél, akkor talán a közelébe
26 1 | homlokegyenest ellenkezik. Te újabban a nyugalmat, az
27 1 | kiabált le. - Talán jegyezd te. Te tedd rá a neved. Viszont
28 1 | le. - Talán jegyezd te. Te tedd rá a neved. Viszont
29 2 | mellett gubbasztott.~- Hát te mit keresel ott? - kérdezte
30 2 | tanító. - Miért nem akarsz te iskolába járni?~- Mert engem
31 2 | összevissza? Nem szégyelled magad, te anyámasszony katonája? Otthon
32 2 | elkényeztettek. Jegyezd meg, hogy itt te is olyan vagy, mint a többi.
33 2 | Most írni tanulunk. Vagy te nem szeretnél megtanulni
34 3 | Nem-változó, örök-egy, egész te, hegyláncok székesegyházában,
35 3 | templompillérei között, te szenteltvize a földnek,
36 3 | valaha élt ezen a világon, te anyaföld teje. Szoptass
37 3 | közben átszállsz máshová. Te ezt nem tetted. Finomságból
38 3 | Senki se lehet az én võm. Te nem ismered még az életet.
39 3 | látogatni, ahányszor kívánom. Te még nem ismered ezt. Ne
40 3 | O navis referent in mare te novis fluctus...~A pályaház
41 3 | férge vagyok, ember, mint te, kedves, öreg talián, jó
42 4 | hazudsz? - rótt meg Esti. - Te itt nem jó napot kívánsz,
43 4 | teljesen kielégíteni. A te várakozásodat a cím túlságosan
44 5 | Sárkány feléje fordult:~- Te nem írtál verset?~- Nem -
45 5 | elröhögték magukat.~- Szervusz, te marha! - kiabáltak neki,
46 6 | felém mély érdeklõdéssel -, te üres óráidban nyelvészkedni
47 6 | belõle. Ezt is ismerem.~- Te?~- Aha. Volt nekem valaha
48 6 | örököltem.~- Kitõl örököltél te?~- Egy homályos anyai nagynénémtõl.
49 6 | Mondd, mit cselekedtél volna te az én helyemben?~- Azt,
50 6 | szeretnek. Úgy látszik, te tényleg nem értesz. Rögeszmeként
51 6 | padlásszobában. Becsöngetett.~- Te õrült - mondtam, és megöleltem.~-
52 7 | Így udvaroltam neki:~- Te vagy az elsõ török leány -
53 7 | Én sohase haragudtam a te népedre, mert tõle kaptuk
54 7 | és ezt a szót: koporsó. Te gyöngy, mely lelkem tükrében
55 7 | is, amelybõl élek. Gyûrûm te, gyûszûm te, tápláló búzám,
56 7 | élek. Gyûrûm te, gyûszûm te, tápláló búzám, részegítõ
57 7 | tápláló búzám, részegítõ borom te. Háromszázharminc legékesebb
58 8 | de jó, hogy itt vagy te is. Szükség van rád ma éjszaka -
59 8 | mindnyájan milliárdosok vagyunk. Te is, én is. Mennyit akarsz
60 8 | kezdj bele.~- Szóval én meg te meg még valaki - majd eldöntjük,
61 8 | kérdezte szomorúan. - Itthagysz te is? - és szeme egyszerre
62 8 | mint a tûz. - Bólints, ha te is érzed ezt. Érzed most?~
63 8 | közönyösen üldögélt.~- Te Pali - szólt Gergely megrázva
64 10| Így is, úgy is bájos volt.~Te azt mondod, hogy csak egyszer-kétszer
65 10| megmagyarázni. Magyarázd meg talán te.~Igen, igen. Mihelyt nem
66 13| valami, „kalács, kalács, te gazfickó”.~Az özvegy nem
67 15| lehet ez másképp. Bizonyára te is így vagy ezzel. Aztán
68 15| emlékszel? Karbunkulus, te izzó... Nem hamis ez? Nem
69 16| egész lelkemmel. Azt, amit te tettél, sohase fogom elfelejteni.
70 16| Kedélyesen újságolta:~- Te, képzeld, kidobtak a hivatalomból.
71 16| moziszínésznõ volt. Így szólt:~- Te, ez érti.~- Mit ért? - kérdezte
72 16| támogatlak, de segíteni csak te segíthetsz magadon. Dolgozz,
73 16| megalázottan válaszolgatott.~- Te - szólt egyszerre Elinger -,
74 17| Elõször is a szemeden. Te nem így szoktál nézni. Most
75 17| hangon állapítja meg:~- Te dolgoztál.~- Nem én.~- De
76 17| dolgoztál.~- Nem én.~- De te dolgoztál - ismétli sötéten,
77 17| nyakadon, föltartalak, és te titokban - teljes joggal -
78 17| de az a gondolat, hogy te látogatsz meg, Dani, akit
79 17| percre jöttem. Tudom, tudom. Te nagyon kedves vagy hozzám,
80 17| nagyon kedves vagy hozzám, de te mindenkihez nagyon kedves
81 17| idõ - nevezzük annak -, te fölállsz, és betûrõl betûre
82 17| emléke lebeg.~- Ide hallgass, te elmebeteg - szólt hozzá
83 17| következõképpen:~- Nézd, drágám. Te fölszólítottál, hogy amikor
84 17| hogy milyen pokolian unlak. Te az imént voltál szíves tanáccsal
85 17| megváltozott. Nekem most a te szöveged már halvány és
86 17| vagyok veled, unlak, unlak, te savanyútojás, te unalommártás...~
87 17| unlak, te savanyútojás, te unalommártás...~Esti már
|