Fejezet

 1 1 |         hullott belé. Vagy egyszer, mikor csupa elõkelõ embert vártam
 2 1 |             többször megesett, hogy mikor künn az erdõn túl együtt
 3 3 |      feledhetetlen emlékévé vált, s mikor végre a napi lótás-futásból
 4 3 |         méhkasában, mézzé.~Egyszer, mikor épp leshelyére vonult vissza,
 5 3 |            tüzesebben, mint késõbb, mikor a csalódás, a mindenben
 6 3 |         leány ismét reá mutogat, és mikor ujja az orra elõtt hadonászott,
 7 3 |   határozatlanná tette, és gyakran, mikor a veszedelemtõl futott,
 8 3 |            ahhoz a mozzanatához is, mikor a zálogkiváltásnál valaki
 9 3 |            emberek iránt. Éjfélkor, mikor leányommal elhagytam ezt
10 4 |       Végtelen örvendek - rebegtem, mikor a polgármester színe elé
11 5 |             MEGELEVENÜL ~AZ AZ IDÕ, MIKOR MÉG I. FERENC JÓZSEF ÜLT
12 5 |            a földön, megkérdezte:~- Mikor írtad?~- Éjjel. Ahogy hazamentem.~
13 5 |           Azt képzelték, hogy most, mikor kívülük senki sincs itten,
14 5 |          akart. Várta a pillanatot, mikor a kétségbeesés és undor
15 5 |            el, mint gyermekkorában, mikor azt érezte, hogy valami
16 5 |             mintha követnék. Örült, mikor beértek a Rablóba.~A gépzongora
17 5 |            a negyedet, kora reggel, mikor senki se járt itt, szombat
18 5 |         délben egy és kettõ között, mikor a lányok cifra ruhájukban
19 6 |           többi papiros. Esténként, mikor nézegettem, vegyes érzések
20 6 |            az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tûzvész, árvíz
21 6 |           Eleinte simán ment. Este, mikor befejeztem munkám, kitöltöttem
22 6 |         mozgékony, hosszú ujjammal, mikor az öregúr kezemet karja
23 7 |          prófétájuk, aki egy ízben, mikor macskája elszenderedett
24 8 |            öreg, érdemes írót, hogy mikor végre-valahára kegyeskednek
25 8 |          elleshet a titokból akkor, mikor az ismeretlen láb reánk
26 8 |           fejezzem be? Mit mondjak, mikor elmegy?~- Amit ilyenkor
27 8 |             Megváltás volt számára, mikor Gergely és Skultéty közbefogták
28 8 |     rendkívüli közgyûlésein látott, mikor puskaporos hangulatban elnököt
29 8 |     továbbhaladás, elmúlás ütemére. Mikor benyitott dolgozószobájába,
30 8 |      nyitott szárnyát fújta a szél.~Mikor a fiúk körülvették, így
31 8 |            volt Wirth doktor.~Pali, mikor hozzá ért, ahogy szokott
32 8 |            Csak annyi, mint nekünk, mikor órákig megyünk az utcán,
33 9 |            Ma is büszkeség dagaszt, mikor erre gondolok, mert még
34 9 |            Még akkor is hahotázott, mikor kabátja zsebébe nyúlt, s
35 9 |             akkor hágott tetõfokra, mikor a kalauz a jegyzõkönyv vászontáskájából
36 10|            hozzá, egyszer vasárnap, mikor a városi aranyifjúság mise
37 10|            és elmosolyodott, akkor, mikor tényleg mosolyognia kellett.~
38 10|             hõsszerelmes ripacsunk, mikor dúsgazdag grófot alakított.
39 10|              ráordítani a prímásra, mikor a Csendesen, csak csendesen-t
40 10|        csendesen, és a cimbalmosra, mikor a Hullámzó Balaton nem eléggé
41 10|           egészen így gondolkozott, mikor A tiszta ész kritikájá-t
42 10|         ablakon szólt ki kurtán, és mikor látta, hogy üres kézzel
43 10|             összeszólalkoztak, hogy mikor hazaértek, Pista az elõszobában
44 10|           Csak akkor állt el ettõl, mikor ura, aki mint férfi jobban
45 10|    elköltözött a városból. Múltkor, mikor lenn jártam, azt hallottam,
46 11|            akkor érte el tetõfokát, mikor a bérszolgák népes csoportjában
47 11|          folyt le a vizsgálat, mint mikor egy gyakorló orvos néz meg
48 12|             Egynegyed háromra járt, mikor benyitottam a Torpedó különtermébe.~
49 12|    mérsékelt étvággyal tudtam enni, mikor elõttem kacérkodott ez az
50 12|   öngyilkosságot akartam elkövetni, mikor egy kereskedõ észrevéve
51 12|      Wüstenfeldre, az elnökre, aki, mikor otthagytuk, aludt, de biztosítlak
52 12|     idõmérõgépül, s innen van, hogy mikor igazán föl akarunk ébredni
53 12|          mindig föl is ébredünk, és mikor útra készülünk, s keltõóránk
54 13|    szeretnék beleveszni a tengerbe. Mikor azonban az uszodában háromméteres
55 13|             mert azt is tudta, hogy mikor ajkainkat és elménket foglalkoztatjuk,
56 13|            el.~Esti délelõttönként, mikor fölébredt, az ágyába szokta
57 13|        figyelte a bódét, messzirõl, mikor a társaskocsira várt. Torkig
58 14|     hallgattunk akkor is, percekig, mikor valaki Gallus nevét idézte.~-
59 14|          Végtelenül elcsodálkoztam, mikor a kiadó pár nap múlva telefonon
60 14|            akkor hágott tetõfokára, mikor minden kétséget kizárólag
61 15|           meg, mit akart kifejezni, mikor már elkészült.~Maga is ámult.~
62 15|         érdekel, hogy fáj a fejünk, mikor mindenkinek fáj a feje?
63 15|       tetszett -, az elõbb éreztem, mikor fölolvastam -, hogy valamit
64 16| társalgásnak. Megkérdezte Elingert, mikor és hol tanult meg ily kitûnõen
65 16| részletekben kétszáz pengõt, aztán, mikor az anyja meghalt, a temetés
66 16|        vesszek.”~Egyszer hajnalban, mikor hazavetõdött, Elinger ott
67 16|          volt kellemetlen.~Az, hogy mikor Esti gyötrõdve, az arcát