Fejezet
1 1 | mindezek ellenére értettem õt. Õ is engem. Csakhogy titokban
2 1 | Hátrafordultam, s boldogan-ijedten õt pillantottam meg. Elõször
3 1 | éreztem, hogy mielõbb lássam õt.~Telefonoztam ide-oda, kávéházba,
4 2 | elõtt az anyja megcsókolta õt. Indulni akart. De õ nem
5 2 | zsebkendõjüket lengetve üdvözlik õt. Csakhogy ez a csoda nem
6 3 | keresztet vetett. Ez meglepte õt. Náluk nem volt szokás.
7 3 | hogy az anyja nem fárad el õt hallgatni. Mért selypeg
8 3 | folytatják útjukat, és kísérik õt mint megcsonkított holttestek?
9 3 | tapintatlan, hogy megalázza õt önmaga elõtt, hogy csak
10 3 | szalagcsokrát. Öltöztette õt éjszakára, ahelyett hogy
11 3 | altatótól sem aludt el, becsapta õt is, anyját is. Valamit várt,
12 3 | pilláinak résén kémlelte õt. A leány szeme se volt egészen
13 3 | Az is épp így kémlelte õt, a pilláinak résén. Esti
14 3 | a zöldbéka, megcsókolja õt azzal a hideg szájával,
15 3 | ajkára nyomta, kérlelte õt, hogy csitt-csitt, errõl
16 3 | rögtön megbánta. Átölelte õt, csókolni kezdte. Eszeveszetten
17 3 | gazdagságából fakadt, és õt gazdagította. Elmesélni
18 3 | fél hétkor figyelmeztette õt, hogy nemsokára feltûnik
19 3 | észre semmit. Oda viszem õt, eldugni. Ezen a nyáron
20 3 | Amikor látta, hogy nem bántja õt, pofon csapta, mind a két
21 5 | s az is megesett, hogy õt tévesztették össze egy fényképésszel.
22 5 | megköpdöste, lábával tiporta, õt pedig a szó szoros értelmében
23 5 | eszelõs. De másképp is lehet õt szemlélni. Hevíteni kezdte
24 8 | melléje, pár percig nézte is õt, de hamarosan eltávozott,
25 8 | mozdulatával asztalához intette õt. Esti leült. Azt kérdezte,
26 8 | színház. Gergely tüzelte õt, hogy legalább egyet-mást „
27 8 | petyhüdt arcát. - Hát beavassuk õt is? - és barátjaira kacsintott,
28 8 | háromnegyed ötkor megpillantotta õt magába süppedve. Pali Estivel
29 8 | asztaltól, mélyebben köszöntötte õt, mint rendesen, nyilván,
30 8 | karját, mintegy ébresztgetve õt -, verik az elmebetegeket.~-
31 8 | lépés távolságból követte õt. Az elsõ emeleten zár csikordult.
32 9 | utasok tüstént megértették õt, s a szerelvény végén levõ
33 10| fõzött. Egy darabig kereste õt mindenütt, még az ágy alatt
34 10| nyújtott neki kezet, s magázta õt. Azon, amit hallott, nem
35 10| Erõszakoskodni nem mert. Ismerte õt. Olyan konok volt, mint
36 10| markába.~Így zsarolta meg õt elõször. De aztán még kétszer
37 10| Zsuzsika egy darabig várta õt. Amije volt, lassacskán
38 12| Germaniá-ba és egyebüvé, hogy õt bámuljam. De nem én voltam
39 12| ide. Zwetschke is csupán õt tanulmányozta, ez a nyúlánk,
40 12| álszeméremmel. Bizonyos idõ múltán õt is kikezdték. Fõképp a költõk
41 12| jelentkezett. Gyûlölték õt. Hogy mi volt ennek az oka?
42 12| fogadóestélyén figyeltem meg õt, ahova mint egy magyar lap
43 12| rokokó kerevethez. Leültette õt, és melléje bújt. Csevegni
44 13| VÉGÜL KÉNYTELEN MEGVERNI ÕT, ~MERT ANNYIRA SAJNÁLJA,
45 13| fürdõszobába ment, ahol már várta õt a langyos, reggeli fürdõ.~
46 13| nélkül?~Azért, mert ismerte õt. Nem személyesen. Az írásait
47 13| olyan jó ember, meg ne értse õt.~„Nem vagyok jó ember -
48 13| legalábbis meg akarta volna írni õt. Estinek fogalma se volt,
49 13| varrodában, mert folyton õt kellett helyettesítenie.
50 14| átéltem.~Hát ismertétek õt, legalább félig-meddig.
51 14| legközelebbi barátai, igyekeztünk õt jobb belátásra bírni. Lelkére
52 14| rápirítottak és megalázták õt idegenek, nyilvános helyen,
53 14| tolvaj. A bíróság nem ismerte õt, ennélfogva tolvajnak minõsítette,
54 15| tõle ragadtatva. Én ismerem õt. Fogadok, hogy az elsõ oldalon
55 16| MELYBEN ELINGER KIHÚZZA ÕT A VÍZBÕL, ~Õ VISZONT ELINGERT
56 16| kíváncsisága közepette kihozta õt a halál torkából.~Ez odalépett
57 16| szemben, és kíváncsian nézte õt, mint egy különös állatot
58 17| emberek ezeket a verseket és õt magát is úgy elfelejtették,
59 18| közt, a dögletes levegõben õt kerestem, bújócskázva a
60 18| megvigasztalt.~Engedte, hogy nézzem õt, s én úgy néztem kék szemébe,
|