Fejezet
1 1 | elfelejtettem fiatalságomat. Hát ebben lehetett némi igazság.
2 1 | szemünk elõl.~Õ sem mert hát mindent. Szeretett szájhõsködni,
3 1 | is, hogy nincs-e ott.~- Hát ide hallgass - harsogta
4 1 | zöldkabátos. - Ne tréfálj, gyerek. Hát ti nem a Gombkötõ utcában
5 1 | de annyi különbség sincs. Hát érted ezt, te Bódi? Érted
6 1 | Bármennyire ártatlannak tudtam hát magam ezekben a förtelmes
7 1 | kérdezte.~- Köszönöm. Hát te?~- Szintén - felelte.~
8 1 | Most te vagy a gyermek.~- Hát nem egy a kettõ?~- Épp ezt
9 1 | hogy agyba-fõbe dicsérsz?~- Hát kit dicsérjek, Kornél? Hát
10 1 | Hát kit dicsérjek, Kornél? Hát kit lehet oly irigység nélkül
11 1 | nélkül szeretnem, mint téged? Hát kit bámulhatok ezen a ronda
12 1 | Érdekcsigázás. Borzalmas.~- Hát mi lesz?~- Mind a három
13 2 | tudta, hogy hová tartozik. Hát a kályha mellé állt, egyedül.
14 2 | kályha mellett gubbasztott.~- Hát te mit keresel ott? - kérdezte
15 2 | Bántott valaki?~- Nem.~- Hát akkor mit kotyogsz összevissza?
16 2 | csodálkozott a tanító. - Hát ülj le valahová.~A kisfiú
17 3 | szeszélyes költõlelkét. Hát akkor talán nevetségesnek
18 3 | nagyon komoly és megdöbbentõ.~Hát ez meg mit jelent? Esti
19 3 | minálunk. Ez lehetetlen. Hát inkább hallgatok. Aztán
20 4 | viselek fekete szemüveget.~- Hát ezt miért írta ki a koldus?~-
21 4 | így rivallt rá: „Gazember, hát örökké akarsz élni?” Ezt
22 4 | polgármester színe elé kerültem.~- Hát én ezt nem mondhatnám -
23 5 | hallja ezt.~A nõ ránézett.~- Hát mégis meggondolta magát?
24 6 | cigarettád?~- Parancsolj.~- Hát kiutaztam Németországba.
25 6 | szobalány be se engedett. Hát továbbálltam. Másutt kereskedtem,
26 8 | Miért? - vonta a vállát. - Hát, hogy rendbe legyen. Hát,
27 8 | Hát, hogy rendbe legyen. Hát, hogy rágni tudjak. Itt
28 8 | lángoló, de petyhüdt arcát. - Hát beavassuk õt is? - és barátjaira
29 8 | válaszolt Esti -, egy szót se.~- Hát - mondta, és körülnézett -,
30 8 | Pali megragadta kezét.~- Hát már elmégysz? - kérdezte
31 8 | lazán mozogtak az izmok.~- Hát a Szent Miklósban. Most
32 9 | ilyesmit nem élhet meg soha.~Hát éjszaka volt. Már éjfél
33 9 | hogy ez volt a legkönnyebb. Hát tévedtek. Ez volt, barátaim,
34 9 | haragszik erre a kutyára. Hát én is elkomorodtam, s a
35 9 | gyanús játéknak. Vallj színt. Hát igen-e, vagy nem?” A kérdések
36 10| föltámasztottuk, ezt kérdezte tõlem:~- Hát Zsuzsikára emlékszel-e?
37 10| a leányára költött. De hát egyetlen leánya volt. Kívüle
38 10| egyikünk se dicsekedhetett? Hát kérlek, õ nagyszerû ember
39 10| nem bocsátotta meg soha.~Hát eltûnt az emberek szeme
40 10| értelme is van. Úgy ám. Hát sohase iszunk már?...~1932~ ~
41 12| Pedig csak nyelvész voltam.~Hát eljártam mindenüvé, ahol
42 12| szóltak ehhez a darmstadtiak? Hát megszokták. Késõbb én is
43 12| hasznára gyümölcsöztessék.~De hát hogy aludt? Mesterien, bámulatra
44 12| Hogy mi volt ennek az oka? Hát valószínûleg fellengõs-érzelgõs
45 12| udvari tanácsosi címet is.~Hát ez az én német kalandom.
46 13| már a kádból -, Jolán. Hát teljesen megõrültek maguk?
47 13| szemrehányás.~Ez fölingerelte.~Hát tehetek róla? - háborgott
48 14| legfájóbb, amit valaha átéltem.~Hát ismertétek õt, legalább
49 14| mint írni. Fölkerestem hát egy derék, emberséges kiadót,
50 15| megyek.~- Mióta beteg?~- Hát elmesélem. Hogy is volt
51 15| evett, satöbbi, satöbbi. Hát így kezeltük. Hashajtó,
52 15| Kilenckor operálják.~- Ugyan. Hát csak ennyi az egész?~- De
53 15| elmeszüleményemmel szórakoztatlak. Hát ez pokoli, igazán pokoli.~-
54 15| költészetbõl.~- Értelek. Hát én gyomromból utálok minden
55 15| Wernernek?~- Még nem.~- Hát mutasd meg neki. El lesz
56 16| Elinger úr?~- Igenis.~- Ó, hát maga itt van? Mióta?~- Fél
57 16| kérdezte Esti szigorúan.~- Hát ezt meg azt, etyepetye -
58 17| vonogatja a vállát Esti. - Hát jobban szeretnéd, ha leragadna
59 17| magad otthonosan. Mondd hát gyorsan, mit akarsz? Aztán
60 18| számomra talpalatnyi hely. De hát fönn voltam a szilárd talajon.
|