Fejezet
1 1 | s ezt a képtelen ügyet oly ördögi tapintattal, agyafúrtsággal
2 1 | Végre múltunkat az emlékek oly eleven és lüktetõ érrendszere
3 1 | vállalkozhatnék. Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk.
4 1 | is volt. Nem volt még két oly különbözõ ember a föld hátán,
5 1 | dicsérjek, Kornél? Hát kit lehet oly irigység nélkül szeretnem,
6 2 | azt is, hogy egyedül van, oly egyedül, mint még eddig
7 2 | lopódzott, ahol az elõbb oly rejtélyesen a semmibe foszlott
8 2 | szaporán, lélekszakadva, oly búsan, mint az a harang,
9 3 | eleinte - az elsõ órákban - oly határtalan bizalommal emelt
10 3 | már õ is fölháborodott. Oly izgalom fogta el, hogy fölháborodása
11 3 | teljesen hasonló idegent, aki oly késõn és váratlanul toppant
12 3 | Tarkóizmai megfeszültek. Háta oly egyenes lett, mint egy vasalódeszka.
13 3 | hallott. Valaki mellette állt, oly közel hozzá, hogy a keze
14 3 | Most látta, hogy nem is oly fontos. Nem a ballada és
15 3 | állott rajta, várva híveit. Oly magasan állott, hogy képzelete,
16 3 | ijedelmes szakadék alján, oly mélyen, hogy képzelete hanyatt-homlok
17 3 | Errefelé még a tehenek is oly értelmesen néznek, mert
18 3 | nekiszilajodtak. Vágyuk oly izzó volt, hogy talán azt
19 3 | hazavágyakozó tízezer nem kiálthatta oly hangosan, tízezer torok
20 3 | csacsogott, ezen a nyelven, mely oly szép, hogy nem is hétköznapra
21 3 | Vérségi kapcsolat nem lehet oly erõs, mint hozzájuk való
22 3 | fölségsértõ hetykeségével, oly vakmerõen, mint a csecsemõ
23 4 | repülõgépbe. Zúgtunk, keringtünk. Oly örvénylõ gyorsasággal keringtünk,
24 4 | önbírálat ebben a városban oly magas fokra hágott, hogy
25 4 | nekem.~- Itt az igazmondás oly általános - folytatta barátom -,
26 5 | festett szemöldökkel. Mindez oly távoli volt és valószínûtlen,
27 5 | véleménye szerint nem is oly ostobaság, sõt talán a leghelyesebb,
28 6 | vergõdtem így keservesen. Már oly rosszul gazdálkodtam, hogy -
29 6 | városban, hogy Budapesten nincs oly ügyes, könnyû kezû fogorvos,
30 7 | a sötét tündérszemével, oly becsületes, nyílt õszinteséggel,
31 8 | zavart volt. Érzékenysége oly fokú, hogy annak elõtte
32 8 | komolyságát.~Esti mindezt oly gyorsan és egyszerre érezte
33 8 | szólt bátorítva Estit, oly elnézõ jósággal, mely minden
34 8 | Esti meghatódott. Õ, aki oly egyedül élt Budapesten,
35 8 | mint a tûz - tette hozzá oly vadul, hogy most félelmetes
36 9 | gyûrött kispárnára ejtettem. Oly gyorsan aludtam el, mint
37 10| sehonnai hozományvadászon, aki oly agyafúrtan csapta be és
38 10| keblére, mert a zsugoriak mind oly szennyesek és sárosak, mint
39 11| magasabb égövekben mozgott - oly eszmekörökben, ahová nem
40 11| számot - dollárokban -, oly számot, melytõl csaknem
41 11| az alkalmazottaknak, akik oly jóságosan õrködtek oldalamnál,
42 12| bocsánatos bûnöcskéjét, mely oly édes és érthetõ, mint a
43 12| hegyével - befelé fordítja, s oly közönnyel viseltetik irányunkban,
44 12| élesebben láthassa, mert oly rövidlátó, hogy különben
45 12| vannak szervezve, s azért oly förtelmesen rútak és aljasak.
46 12| kócos költõcskék, akik oly félvállról nyilatkoztak
47 13| méregette végig a vendéget, oly komor és fürkész figyelemmel,
48 13| özvegy arcát. Már nem volt oly dúlt és kusza, mint amikor
49 14| látott hozzá a munkának. Oly szorgalmasan dolgozott,
50 17| amit mostanában firkálok, oly csapnivalónak tartom, hogy
51 17| volna, s gondolatnak is oly kecsegtetõ volt, oly távoli,
52 17| is oly kecsegtetõ volt, oly távoli, oly tündéri ábrándnak
53 17| kecsegtetõ volt, oly távoli, oly tündéri ábrándnak látszó,
54 17| szitkok és becsületsértések oly ékesszóló záporára, melyhez
55 18| alagutak alatt vágtattunk el oly vad sebességgel, hogyha
56 18| Nemsokára meglökött valaki. Oly szerencsésen buktam elõre,
|