Fejezet

3001 13|               Esti, akit valószínûleg ez a szó hozott ki sodrából: „
3002 13|                 szükségszerûen durva is. A gyöngédség csak egyik rejtett
3003 13|                csak egyik rejtett alakja a durvaságnak, a durvaság
3004 13|            rejtett alakja a durvaságnak, a durvaság viszont csak egyik
3005 13|               csak egyik rejtette alakja a gyöngédségnek. Bizony, a
3006 13|                 a gyöngédségnek. Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom
3007 13|                az egyik el se képzelhetõ a másik nélkül, akárcsak az,
3008 13|               hogy valaki, akinek kitûnõ a szeme, ne lássa meg egyformán
3009 13|                   ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót
3010 13|            egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát.
3011 13|                 kölcsönhatásban vannak s a körülmények szerint váltakoznak,
3012 13|            keringenek, átalakulnak, mint a pozitív és negatív villamosáram.
3013 13|                 hagyjuk. Ami azonban ott a papíron „finom”-nak érzik,
3014 13|                  mögötte én vagyok, én - a keservét -, aki naponta
3015 13|                   Én volnék finom? Akkor a kovács is finom. Inkább
3016 13|              porában. Mert jegyezze meg, a szárnyas ló nem tud röpülni.
3017 13|                 úgy látszik, hogy röpül, a földön vágtat, de mennyire
3018 13|               földön vágtat, de mennyire a földön. Szóval mesterember
3019 13|         mesterember vagyok. Nézze ezeket a csontokat, ezt a mancsot,
3020 13|                  ezeket a csontokat, ezt a mancsot, ezt a mellet, melyet
3021 13|            csontokat, ezt a mancsot, ezt a mellet, melyet az imént
3022 13|                is látott, ahogy kikerült a teremtés mûhelyébõl. Mondja,
3023 13|          közelségének hatása alatt végre a tárgyra térjen.~Az lassanként
3024 13|          hatással volt rá. Már nem sírt.~A fájdalom a maga elvont egészében,
3025 13|                 Már nem sírt.~A fájdalom a maga elvont egészében, madártávlatból,
3026 13|             borzalmasabb, mint közelrõl: a részletekkel való bíbelõdés
3027 13|              önfegyelmet, hogy rendezzük a zûrzavart. Ilyenkor egy
3028 13|                csavart, egy pántot, mely a pokolgépet alkotja. Mindez
3029 13| agyhártyagyulladás, elmebaj.~Következtek a közelebbi, tárgyi adatok.~
3030 13|                Esti határozottan, mintha a rákot helyeselné.~Felköltöztek
3031 13|                 helyeselné.~Felköltöztek a vidékrõl, ma egy szoba-konyhás
3032 13|             nyugdíj, amint ez már divat. A kisebbik fiúcska tizenkét
3033 13|      megoperálták, még mindig nyitva van a füle, s folyik.~- Igen.~
3034 13|                  s folyik.~- Igen.~Ennek a bátyja gyárba jár, villanyszerelést
3035 13|                nem kap fizetést.~- Igen.~A nagyobbik leány fehérvarrónõ,
3036 13|                cipõje.~- Igen.~Esti csak a tüdõvészt várta, s csodálatos,
3037 13|                  ezt mondta: „tüdõvész”. A kisebbik leánykájának volt
3038 13|                ijedelmes egyformasággal. A nagyüzem nem engedi, hogy
3039 13|                alkosson.~De talán épp ez a képzelethíjasság lepte meg,
3040 13|           képzelethíjasság lepte meg, ez a szürkeség és elcsépeltség:
3041 13|                vagy ajándékul kéri õ meg a szerencsétlen, beteg gyermekei,
3042 13|        visszafizetik az utolsó fillérig, a legutolsó fillérig, pontos
3043 13|        megbízhatók, hogy hozzájuk képest a Bank of England szinte megbízhatatlannak
3044 13|                    Valóban - mormogta -, a Bank of England - és majdnem
3045 13|               Harapdálta szájhúsát, hogy a testi fájdalom megakadályozza
3046 13|                  fájdalom megakadályozza a botrányt, majd hadarva és
3047 13|              könnyebben visszatarthatjuk a nevetést.~- Szóval errõl
3048 13|        kétségbeesetten, s minthogy ebben a pillanatban élénken látta
3049 13|            élénken látta és hallotta ezt a jelenetet, még gyorsabban
3050 13|             özvegy nem felelt. Nyugodtan a szemébe tekintett.~Esti
3051 13|               tekintett.~Esti még mindig a süvöltõ hangot hallotta.
3052 13|                 Fölugrott. Sietve átment a másik szobába.~Onnan kissé
3053 13|             adományozó kikerekítette.~Az a fagy, mely beléptekor szinte
3054 13|              fölolvadt, szétömlött, akár a hólé a padlón. Nem tudta,
3055 13|                  szétömlött, akár a hólé a padlón. Nem tudta, hogy
3056 13|                 hogyne, csak fogadja el.~A pénzt a markába szorította.
3057 13|                 csak fogadja el.~A pénzt a markába szorította. Hálálkodott.
3058 13|                 szorította. Hálálkodott. A legnagyobb szóval hálálkodott,
3059 13|                 szavába Esti. - Írja föl a címét. Tehát Kispesten laknak.
3060 13|               laknak. Igaz is, hány éves a kisebbik leány?~- Tizenhat.~-
3061 13|                Talán sikerül elhelyeznem a tüdõgondozóban. Még nem
3062 13|            szólítson föl. Akármikor. Itt a telefonszám.~Másnap levelet
3063 13|            melyet mind az öten aláírtak. A levél hosszú volt. Így kezdõdött:
3064 13|                kinevezték, elõléptették, a saját hatáskörükben.~Ezt
3065 13|                 Méltóságod szíve... Esti a szívéhez kapott. A méltóságos
3066 13|                  Esti a szívéhez kapott. A méltóságos szívéhez.~Azt
3067 13|          szívéhez.~Azt az ígéretet, hogy a kisebbik leányt esetleg
3068 13|          tapintatból tette, formaságból, a csiszolt stílusérzékére
3069 13|           stílusérzékére hallgatva, hogy a búcsúzkodás pillanatában
3070 13|                 paplanja alá, mint mások a macskát. Szerette ezt a
3071 13|                  a macskát. Szerette ezt a villamos állatot.~Amíg a
3072 13|                 a villamos állatot.~Amíg a pihentség jóérzésével kinyújtózkodott
3073 13|              jóérzésével kinyújtózkodott a széles ágyában, s dõzsölt
3074 13|                széles ágyában, s dõzsölt a nyugalomban, leemelte a
3075 13|                  a nyugalomban, leemelte a hallgatót, bemondott egy
3076 13|         hallgatót, bemondott egy számot. A város az ágyába jött. Még
3077 13|           szolgák éber hangjait hallotta a drót másik végén, egy messze
3078 13|                 csinálni. Csak jöjjön el a kislány az anyjával és az
3079 13|              hátra. Úgy érezte, hogy ezt a lépést is kötelessége megtenni.
3080 13|                 vele.~Elõbb meglátogatta a családot.~Abban a szobában,
3081 13|           meglátogatta a családot.~Abban a szobában, amelyben laktak,
3082 13|               szobában, amelyben laktak, a mennyezetrõl csupasz villanyosdrót
3083 13|           megvilágította õket.~Margitka, a kislány, már a tüdõgondozóban
3084 13|                 Margitka, a kislány, már a tüdõgondozóban feküdt. A
3085 13|                 a tüdõgondozóban feküdt. A nagyobbik leányt Angélának
3086 13|               faragták volna ki. Lacika, a fülfájós gimnazista, a latin
3087 13|                   a fülfájós gimnazista, a latin nyelvtanja elõtt gunnyasztott.
3088 13|                munkakeresésébõl hazajött a szerelõ is, alig köszönt,
3089 13|                szerelõ is, alig köszönt, a proletárok komorságával
3090 13|          húzódott, onnan méregette végig a vendéget, oly komor és fürkész
3091 13|             ilyen engedélyeket kijárják, a tanácsos mosolyogva jelentette
3092 13|                régi derék kálvinistának, a békeszerzõdés földönfutójának,
3093 13|          földönfutójának, egyebütt pedig a fehérterror áldozatának,
3094 13|             Amikor éjszaka eszébe ötlött a család, vagy amikor néha
3095 13|               kelt föl, csak azért, hogy a hivatalokban elcsípjen valakit,
3096 13|                  magának is föltette ezt a kérdést.~Talán azzal áltatta
3097 13|             menteni valakit. Tetszelgett a pártfogó szerepében, titkos
3098 13|                valamiért? Vagy csakugyan a vadászszenvedély izgatta,
3099 13|              egyenes következménye, hogy a leánynak ingyenes ágyat
3100 13|                  ingyenes ágyat szerzett a tüdõgondozóban, viszont
3101 13|           anyának is biztosítani kellett a megélhetését. Egyik tette
3102 13|                  tette végzetesen szülte a másikat. Most pedig sajnálta
3103 13|              kissé kerekdedebbnek.~Amint a kereskedõk mondják, szaknyelven: „
3104 13|                 szaknyelven: „már futott a pénze után”.~Az özvegy végre
3105 13|             újságosbódét, kitûnõ helyen, a körút egyik forgalmas sarkán.~
3106 13|               üvegkalickán, megaranyozta a külföldi folyóiratokat,
3107 13|          Dekobrát és Bettauert. Közöttük a nõ lábadozó mosollyal tett-vett,
3108 13|             részt véve az utca életében, a legnagyobb nyilvánosság
3109 13|              Esti, minthogy útjába esett a bódé, olykor megállott itt,
3110 13|           félkesztyûs kezével rakosgatta a lapokat -, nagyon köszönöm.
3111 13|                 köszönöm. Meglenne. Csak a koszt rossz. Nem adnak eleget -
3112 13|              vajat viszünk. Gyalog. Mert a villamosra se futja.~Aztán
3113 13|        villamosra se futja.~Aztán rátért a gimnazistára:~- Szegénykémnek
3114 13|          háromból bukott. Tetszik tudni, a füle miatt. Nem hall. Nem
3115 13|              miatt. Nem hall. Nem hallja a tanárok beszédét. A bal
3116 13|               hallja a tanárok beszédét. A bal fülére megsiketült.~
3117 13|        megsiketült.~Esti nem hitte, hogy a földön bármit is rendbe
3118 13|                 hogy mihelyt megfoltozta a nyomorúságot egy helyütt,
3119 13|        alamizsnát.~Télen szakadt az esõ. A bódé az általános áradásban
3120 13|                 Az özvegyasszony helyett a fehérvarrónõ szolgált ki.
3121 13|                 meghûlt. Mamusnak fájnak a lábai. Mamust most én helyettesítem.~
3122 13|            helyettesítem.~Esti hazamenet a bódéra gondolt, melyben -
3123 13|                 melyben - úgy tetszett - a nagyobbik lány is fázik,
3124 13|                  leült kandallója mellé. A parázs rõt fényt vetett
3125 13|                csak fél szemmel figyelte a bódét, messzirõl, mikor
3126 13|                  bódét, messzirõl, mikor a társaskocsira várt. Torkig
3127 13|           Mindenki meghal.~Az özvegy meg a családja nem tolakodott.
3128 13|               köszönhetnek mindent - ezt a sok mindent -, mentek a
3129 13|                  a sok mindent -, mentek a maguk útján. Nem akartak
3130 13|                Egy nyugtalan májusi este a szél port kevergetett az
3131 13|               kevergetett az utcán. Esti a cukrászdában ült, és csokoládét
3132 13|         csokoládét ivott. Amint kilépett a cukrászdából, belebotlott
3133 13|                kis Lacikám - s elfulladt a hangja.~A kis gimnazista
3134 13|                    s elfulladt a hangja.~A kis gimnazista már két hónappal
3135 13|           hónappal ezelõtt meghalt.~Esti a szemét lesütötte a földre,
3136 13|                  Esti a szemét lesütötte a földre, melyben ott porladt
3137 13|              földre, melyben ott porladt a kisfiú.~Az özvegy sorra
3138 13|             vannak, haza akarják küldeni a tüdõgondozóból, nem tarthatják
3139 13|               Angéla elvesztette állását a varrodában, mert folyton
3140 13|                 kellett helyettesítenie. A bódét föladták. Õ maga nem
3141 13|                  nem ácsoroghatott ottan a fájós lábaival. Talán jobb
3142 13|                  az édesanyjára s azokra a nõrokonaira, akik éppígy
3143 13|                 én magam csinálom ezeket a disznóságokat? Egyáltalán
3144 13|             disznóságokat? Egyáltalán mi a fészkes fenét akartok tõlem,
3145 13|                 az özvegyhez. Megragadta a karját. Rázta a vékony öregasszonyt
3146 13|               Megragadta a karját. Rázta a vékony öregasszonyt a fekete
3147 13|              Rázta a vékony öregasszonyt a fekete ruhájában, dulakodott
3148 13|                 Beszámíthatatlan vagyok.~A falhoz dõlt. Még mindig
3149 14|              FEJEZET,~MELYBEN GALLUSNAK, A MÛVELT, DE ROSSZ ÚTRA TÉVELYEDETT ~
3150 14|         TITOKZATOS ÜZELMEIRÕL RÁNTJUK LE A LEPLET~Költõkrõl és írókról
3151 14|               Idõnként egy nevet dobtunk a levegõbe. Ki emlékszik még
3152 14|                tud róla valamit? Él még? A kérdésre csönd volt a felelet.
3153 14|               még? A kérdésre csönd volt a felelet. Ebben a csöndben
3154 14|              csönd volt a felelet. Ebben a csöndben dicsõségének elszáradt
3155 14|                  úgy csörgött, mint avar a temetõben. Hallgattunk.~
3156 14|                  maga is detektívregény, a legizgalmasabb és legfájóbb,
3157 14|               úgy tudott, hogy állítólag a walesi herceg is tõle vett
3158 14|             esett, elemelt. Lopott, mint a szarka. Mindegy volt neki,
3159 14|               vagy egy óriási kályhacsõ. A lopott holmik értékével
3160 14|              Ígérgette, hogy küzdeni fog a természete ellen. De az
3161 14|                az értelme hiába küzdött, a természete erõsebb volt
3162 14|            elsimítsuk. Egy ízben azonban a bécsi gyorson kiemelte egy
3163 14|          kereskedõ pénztárcáját, aki ott a helyszínen lefülelte, s
3164 14|                  helyszínen lefülelte, s a legközelebbi állomáson átadta
3165 14|            legközelebbi állomáson átadta a csendõröknek. Megláncolva
3166 14|             írtok, tudjátok, hogy minden a szavakon fordul meg, egy
3167 14|           ismerünk, rendszerint: tolvaj. A bíróság nem ismerte õt,
3168 14|                 neki munkát. Arról, hogy a neve alatt írjon, egyelõre
3169 14|                  kiadót, beajánlottam, s a kiadó másnap meg is bízta
3170 14|                 mi átalljuk bepiszkítani a kezünket. Nem olvassuk el.
3171 14|                  s boldogan látott hozzá a munkának. Oly szorgalmasan
3172 14|           szorgalmasan dolgozott, hogy - a kikötött határidõt meg se
3173 14|                 határidõt meg se várva - a kéziratot három hét múlva
3174 14|         Végtelenül elcsodálkoztam, mikor a kiadó pár nap múlva telefonon
3175 14|           hajlandó fizetni. Nem értettem a dolgot. Kocsira ültem, és
3176 14|                  ültem, és odahajtattam.~A kiadó némán kezembe adta
3177 14|                 kiadó némán kezembe adta a kéziratot. Barátunk csinosan
3178 14|             pontos volt. Olvasni kezdtem a szöveget. Fölkiáltottam
3179 14|             talán méltók se voltak ehhez a fércmûhöz. Ámulva kérdeztem
3180 14|              fércmûhöz. Ámulva kérdeztem a kiadótól, hogy mi kivetnivalót
3181 14|             eredetit, éppoly némán, mint a kéziratot, s arra kért,
3182 14|                  kért, hogy vessem össze a két szöveget. Egy fél óráig
3183 14|               fél óráig búvárkodtam, hol a könyvbe, hol a kéziratba
3184 14|          búvárkodtam, hol a könyvbe, hol a kéziratba pillantva. Végül
3185 14|                 föl. Kijelentettem, hogy a kiadónak tökéletesen igaza
3186 14|                hallottatok. Más volt itt a bibi. Egészen más.~Én is
3187 14|               elsõ mondata így hangzott: A viharvert, ódon kastélynak
3188 14|          viharvert, ódon kastélynak mind a harminchat ablaka tündöklött.
3189 14|        tündöklött. Fönn az elsõ emeleten a táncteremben négy kristálycsillár
3190 14|                  ontotta pazar fényét... A magyar fordításban ez állt:
3191 14|              magyar fordításban ez állt: A viharvert, ódon kastélynak
3192 14|          viharvert, ódon kastélynak mind a tizenkét ablaka tündöklött.
3193 14|        meresztettem, és tovább olvastam. A harmadik oldalon az angol
3194 14|               pénztárcáját, s odavetette a kért összeget, ezerötszáz
3195 14|                 ezerötszáz fontot... Ezt a magyar fordító ilyeténképpen
3196 14|               pénztárcáját, s odavetette a kért összeget, százötven
3197 14|              gyanakvás töltött el, amely a következõ percekben - sajnos -
3198 14|               erõsödött bennem. Lejjebb, a harmadik oldal alján az
3199 14|                olvastam: Eleonóra grófnõ a táncterem egyik sarkában
3200 14|               családi ékszereit viselte: a gyémántokkal rakott fejéket,
3201 14|                   melyet még ükanyjától, a német választófejedelemnétõl
3202 14|                  pedig szinte merevedtek a briliáns-, zafír-, smaragdgyûrûktõl...
3203 14|              zafír-, smaragdgyûrûktõl... A magyar kézirat a fönti színes
3204 14|     smaragdgyûrûktõl... A magyar kézirat a fönti színes leírást nem
3205 14|                  vissza: Eleonóra grófnõ a táncterem egyik sarkában
3206 14|             öltözetben... Több nem volt. A gyémántokkal rakott fejék,
3207 14|               gyémántokkal rakott fejék, a gyöngyfüzér, a briliáns-,
3208 14|             rakott fejék, a gyöngyfüzér, a briliáns-, zafír- és smaragdgyûrûk
3209 14|                 Értitek-e, mit mûvelt ez a szerencsétlen, jobb sorsra
3210 14|               könnyelmûséggel rabolta ki a különben annyira rokonszenves
3211 14|                meg, és ugyanígy emelt el a táncterem négy kristálycsillárjából
3212 14|                 ugyanígy sikkasztotta el a viharvert, ódon kastély
3213 14|            huszonnégyet. Kerengett velem a világ. Döbbenetem csak akkor
3214 14|               munkáján. Amerre csak járt a fordító tolla, mindenütt
3215 14|                 mindenütt megkárosította a szereplõket, akiket csak
3216 14|                  nem kímélve, belegázolt a magántulajdon alig vitatható
3217 14|             eltûntek az értékek. Azoknak a szõnyegeknek, páncélszekrényeknek,
3218 14|       színvonalát vannak hivatva emelni, a magyar szövegben hûlt helyét
3219 14|                 elcsent belõlük valamit, a felét vagy a kétharmadát.
3220 14|            belõlük valamit, a felét vagy a kétharmadát. Ha valaki az
3221 14|            inasával öt bõröndöt vitetett a vonatfülkébe, õ csak kettõt
3222 14|                csak kettõt említett meg, a másik háromról alattomosan
3223 14|            Számomra mindenesetre az volt a leglesújtóbb - mert ez már
3224 14|          férfiatlanságra vallott -, hogy a nemesfémeket és drágaköveket
3225 14|                 anyagokkal cserélte föl, a platinát bádoggal, az aranyat
3226 14|             bádoggal, az aranyat rézzel, a gyémántot csehgyémánttal
3227 14|                 Lógó orral vettem búcsút a kiadótól. Kíváncsiságból
3228 14|                  Kíváncsiságból elkértem a kéziratot, s az angol eredetit.
3229 14|                  Minthogy izgatott ennek a detektívregénynek igazi
3230 14|                megtévelyedett írótársunk a fordítás során az angol
3231 14|                435 bõröndöt, nem említve a birtokokat, erdõket és legelõket,
3232 14|               melyek végre csak papíron, a képzelet birodalmában léteztek,
3233 14|                és nem érdemes arra, hogy a tisztességes társadalom
3234 14|          fölháborodásomban levettem róla a kezem. Átadtam sorsának.
3235 15|                  FEJEZET,~MELYBEN PATAKI A KISFIÁÉRT AGGÓDIK, Õ PEDIG
3236 15|               Esti Kornél egy téli estén a dolgozószobájában levelet
3237 15|                  Tolla gyorsan szántotta a papírt. Egyszerre észrevette,
3238 15|               nézek az éjbe? Mért hallom a vándor bolygók robogását,
3239 15|            bolygók robogását, mért látom a csillag messze, kalandor
3240 15|        Félredobta levelét. Leírta ezeket a szavakat. Aztán várt, vajon
3241 15|                 mintha valahol baj volna a leadógépben.~De most ömlöttek
3242 15|            leadógépben.~De most ömlöttek a sorok, kiegészültek és megvilágították
3243 15|                  Azon keresztül is látta a csillagos égboltot.~Sokáig
3244 15|               ámult.~Többször elolvasta. A költemény közepén három
3245 15|           sorokat kopogtatta, csöngettek a kapun. A szobalány Patakit
3246 15|          kopogtatta, csöngettek a kapun. A szobalány Patakit jelentette
3247 15|                  helyet. Azonnal.~Pataki a homályban állt. Nem lehetett
3248 15|                nevét is aláírta, kihúzta a gépbõl a friss oldalt. Így
3249 15|                aláírta, kihúzta a gépbõl a friss oldalt. Így szólt:~-
3250 15|                 Két gépelt oldal.~Pataki a szoba túlsó sarkában egy
3251 15|                 ült. Esti tagoltan, hogy a vers minden betûjét érthesse,
3252 15|               nézek az éjbe? Mért hallom a vándor bolygók robogását...~
3253 15|         robogását...~Nagy íve volt ennek a költeménynek, biztosan,
3254 15|                  is boldogan gondol erre a téli estére, amikor a semmibõl
3255 15|               erre a téli estére, amikor a semmibõl létrehívta. A befejezõ
3256 15|            amikor a semmibõl létrehívta. A befejezõ részt, melyben
3257 15|         fölkiáltás -, különösen élvezte.~A kéziratot leejtette íróasztalára.~-
3258 15|       íróasztalára.~- Szép - hallatszott a sötétbõl egy kis szünet
3259 15|               mihelyt dicsérték, átvette a kétkedõ szerepét. - Igazán
3260 15|                  felelte Pataki.~Fölkelt a karosszékbõl. Az állólámpa
3261 15|                Lacika.~Esti meggyújtotta a mennyezetcsillárt: Látta,
3262 15|             végem. Tudom, hogy végem. De a kórházban már nem volt maradásom.
3263 15|              anyja maradt vele. Künn vár a kocsi. Mindjárt megyek.~-
3264 15|              hete panaszkodott, hogy fáj a gyomra. Mindig a gyomrát
3265 15|                hogy fáj a gyomra. Mindig a gyomrát fájdította, satöbbi.
3266 15|                  utána Varghát is, aztán a tanárt, Elzászt. Szóval
3267 15|                 nagy láz arra vall, hogy a vakbél gennyes.~- Minden
3268 15|                rázóhideggel jár. Kirázta a hideg? Nahát. Ne izélj.
3269 15|               Akkor altatják.~- Csakhogy a szíve gyönge. A vörheny
3270 15|                 Csakhogy a szíve gyönge. A vörheny óta olyan gyönge
3271 15|                 vörheny óta olyan gyönge a szíve, hogy folyton pihennie
3272 15|            folyton pihennie kellett, még a torna alól is föl van mentve.
3273 15|                van mentve. Jaj, ha ezzel a gyerekkel valami történik,
3274 15|               történt semmi. Különben is a gyermekek életereje a csodával
3275 15|                 is a gyermekek életereje a csodával határos. Azok a
3276 15|                 a csodával határos. Azok a friss sejtek, azok az elhasználatlan,
3277 15|               teljesen nyugodt. Kidobják a vakbelét, és kutya baja.
3278 15|              ámulva tekintett szét ebben a dúlt, forró levegõjû dolgozószobában.~-
3279 15|                  téged.~- Mivel?~- Ezzel a szeméttel.~- Milyen szeméttel?~-
3280 15|                Milyen szeméttel?~- Ezzel a verssel.~- Ja. Nem untattál.~-
3281 15|                 Legalább elterelte kissé a figyelmem.~- Tudtál figyelni?~-
3282 15|                     Hogyne.~- És mi róla a véleményed?~- Az, hogy kitûnõ.
3283 15|               mindig azt hiszem, hogy az a legkülönb munkám. Nem is
3284 15|              Egyébként is dögrováson van a mi mesterségünk. Ki a fenét
3285 15|                van a mi mesterségünk. Ki a fenét érdekel, hogy fáj
3286 15|                  fenét érdekel, hogy fáj a fejünk, mikor mindenkinek
3287 15|            fejünk, mikor mindenkinek fáj a feje? Tehát beszélj.~- Mondtam,
3288 15|                biztos vagyok. Mért látom a csillag messze, kalandor
3289 15|          kalandor fényét... Ez az ihlet, a tiszta ihlet. De késõbb -
3290 15|                tiszta ihlet. De késõbb - a közepe táján - úgy tetszett -,
3291 15|                 esik.~- Hol?~- Ott, ahol a rövidebb sorok következnek.
3292 15|                  kérlek, nagyon szeretem a szép lendületet, s a szónokiasságot
3293 15|            szeretem a szép lendületet, s a szónokiasságot egyáltalában
3294 15|               egyáltalában nem zárnám ki a költészetbõl.~- Értelek.
3295 15|          Egyáltalán nem szónokias. Aztán a vége is milyen gyönyörû.
3296 15|                  az egész, mesteri.~Esti a gépírt oldalakat csörgette
3297 15|                    Veled megyek.~Beültek a ház elõtti várakozó kocsiba.
3298 15|                 gondolt, hogy megmarad-e a fia. A költõ arra gondolt,
3299 15|                   hogy megmarad-e a fia. A költõ arra gondolt, hogy
3300 15|                 gondolt, hogy megmarad-e a verse.~Egy fordulónál Pataki
3301 15|                  Késõbb õ szólalt meg:~- A közepén mégis kitörlöm azt
3302 15|               közepén mégis kitörlöm azt a három sort, úgy egyszerûbb.~
3303 15|          kicsinyes, milyen önzõ.”~Amikor a kórház elé érkeztek, Pataki
3304 15|                egy magas, keskeny kocsin a fényesen kivilágított mûtõbe.~
3305 16|               MELYBEN ELINGER KIHÚZZA ÕT A VÍZBÕL, ~Õ VISZONT ELINGERT
3306 16|                  VISZONT ELINGERT BELÖKI A VÍZBE~A fürdõzõk mindig
3307 16|                  ELINGERT BELÖKI A VÍZBE~A fürdõzõk mindig beúsztak
3308 16|                 fürdõzõk mindig beúsztak a Duna közepéig, a bécsi hajó
3309 16|                beúsztak a Duna közepéig, a bécsi hajó elé, és sikongva
3310 16|                úszónadrágban heverészett a parton, irigykedve szemlélte
3311 16|             parton, irigykedve szemlélte a vidám társaságot. Jobban
3312 16|               hogy törik-szakad, átúszik a másik partra.~Izmos karjai
3313 16|            partra.~Izmos karjai hadarták a vizet. Észre se vette, máris
3314 16|             vizet. Észre se vette, máris a Duna közepéig ért. Ott egy
3315 16|                   hogy nem fél, és ettõl a gondolattól, hogy nem fél,
3316 16|              Vissza is fordult. Csakhogy a part, ahonnan indult, még
3317 16|               távolabbnak látszott, mint a túlsó part. Ezért a túlsó
3318 16|                 mint a túlsó part. Ezért a túlsó part felé igyekezett.
3319 16|              túlsó part felé igyekezett. A víz errefelé idegenszerû
3320 16|                hideg. Bal lábát megfogta a görcs. Amikor kirúgta a
3321 16|                  a görcs. Amikor kirúgta a jobb lábát, azon is összecsomósodtak
3322 16|                  az izmok. Amint szokta, a hátára akart feküdni, de
3323 16|             pillanatra fel-feltûnt, majd a víz sötét fátyolaiba bonyolódva
3324 16|             kétségbeesetten hadonásztak.~A parton ezt észrevették.
3325 16|                   Kiabáltak, hogy valaki a folyó közepén fuldoklik.~
3326 16|                nadrágos fiatalember, aki a fürdõház korlátjára könyökölt,
3327 16|                korlátjára könyökölt, már a hullámok közé vetette magát,
3328 16|                  hatalmas irammal úszott a fuldokló felé.~Még idején
3329 16|                Esti feje éppen kibukkant a vízbõl. Az életmentõ belemarkolt
3330 16|            belemarkolt hosszú hajába, és a partra vonszolta.~Ott hamarosan
3331 16|            eszméletét.~Amikor kinyitotta a szemét, elõször az eget
3332 16|              eget pillantotta meg, aztán a homokot, aztán az embereket,
3333 16|                 Nyilván valami orvos.~Az a csoport, mely körülötte
3334 16|                  érdeklõdéssel tekintett a kék nadrágos fiatalemberre,
3335 16|                 mint megtudta - az imént a közönség izgatott kíváncsisága
3336 16|        kíváncsisága közepette kihozta õt a halál torkából.~Ez odalépett
3337 16|                   mester - szerénykedett a fiatalember -, ki ne ismerné
3338 16|             fiatalember -, ki ne ismerné a mestert?~Esti próbált úgy
3339 16|                  az új ismerõse. Ha ezen a délután véletlenül nem jön
3340 16|         véletlenül nem jön fürödni, vagy a szerencsétlenség pillanatában
3341 16|                  most valahol lenn volna a halak között, a folyó medrében...
3342 16|               lenn volna a halak között, a folyó medrében... ismeretlen
3343 16|                   Fölkelt, megszorította a fiatalember kezét.~Ezt rebegte:~-
3344 16|                valakitõl, és mert érezte a szavak gyarlóságát, hangsúlyával
3345 16|         mondhatom - dadogta Esti, s erre a fiatalembernek másik kezét
3346 16|                 rázta.~- Kérem - dadogta a fiatalember.~- Ezek után
3347 16|                 inkább este. Tudja, mit, a Glasgow tetõtornácán. Este
3348 16|        Viszontlátásra.~- Viszontlátásra.~A fiatalember meghajolt. Esti
3349 16|                 Pont kilenckor megjelent a Glasgow tetõtornácán. Kereste
3350 16|                 Lelki szüksége volt erre a találkozásra. Fájlalta volna,
3351 16|                Egymás után integette oda a pincéreket, érdeklõdött
3352 16|                elöl egy aranyfoga.~Végül a felvonó tõszomszédságában,
3353 16|                  tõszomszédságában, ahol a dísznövények mellett a pincérek
3354 16|              ahol a dísznövények mellett a pincérek ki-be járnak, megpillantott
3355 16|                  valakit, aki háttal ült a közönségnek, s szerényen
3356 16|                     Féltem, hogy zavarom a mestert.~- No de ilyet.
3357 16|          parancsoljon. Ide, ide. Hagyja. A holmiját majd áthozza a
3358 16|                  A holmiját majd áthozza a pincér.~Fél fejjel alacsonyabb
3359 16|              kemény volt, az elszántság, a határozottság sugárzó jegyével.
3360 16|                  kedvéért. Az motoszkált a fejében, hogy hány értékes
3361 16|                  rejtetten, anélkül hogy a világ tudna róla, hogy többet
3362 16|              egyszerûsége igézte meg, az a nagy egyszerûség, amelyre
3363 16|                  szert, mert nyilván már a bölcsõjében is bonyolult
3364 16|           könnyedén. - Éhes vagyok, mint a farkas. Remélem, ön is.~-
3365 16|                mint aki valamiben ludas.~A tetõtornác a villanylámpáival
3366 16|            valamiben ludas.~A tetõtornác a villanylámpáival tüzesen
3367 16|    villanylámpáival tüzesen nyilallt föl a rekkenõ égbe. Lenn, a fekete
3368 16|                föl a rekkenõ égbe. Lenn, a fekete afrikai sötétségben
3369 16|             afrikai sötétségben pihegett a város, a poros házaival
3370 16|            sötétségben pihegett a város, a poros házaival és hídjaival.
3371 16|              házaival és hídjaival. Csak a Duna vonala csillogott haloványan.~-
3372 16|                  ruha nélkül írtam. Csak a töltõtollam volt rajtam.~
3373 16|                 Elinger hallgatott.~Esti a kezét rátette a kezére,
3374 16|         hallgatott.~Esti a kezét rátette a kezére, s így szólt meleg
3375 16|                  Esti az égbe, mely ezen a magas tornácon valamivel
3376 16|            maradt, öt gyermekkel, akiket a két keze munkájával tartott
3377 16|                 Nem panaszkodhatom.~Mind a ketten jó étvággyal ettek.
3378 16|             olykor éteroltást akart adni a haldokló társalgásnak. Megkérdezte
3379 16|                zavart némaságba süppedt.~A szamóca után hûtõvederben
3380 16|                 után hûtõvederben hozták a francia pezsgõt.~- Igyunk -
3381 16|              bármikor. Hanem most, ebben a pillanatban és holnap és
3382 16|                  jöjj el hozzám mielõbb.~A fizetésnél Elinger az erszénye
3383 16|            tiltakozott Esti.~Még egyszer a lelkére kötötte:~- Föltétlenül
3384 16|              hívj föl telefonon. Írd föl a telefonszámomat.~Elinger
3385 16|                  elvált tõle. - Mindegy. A legközelebbi életmentéskor
3386 16|            esetleg telefonozhatok érte.”~A telefonszám sokáig ott lábatlankodott
3387 16|                  ujjunkból, és még véres a kezünk. Az élet kicsinyes
3388 16|            mindenre gondolt inkább, mint a fürdésre és a vízbefúlásra.
3389 16|               inkább, mint a fürdésre és a vízbefúlásra. Vasárnap volt,
3390 16|             agyvérzéssel szállították be a kórházba. Hálás volnék,
3391 16|                százötven. Ötvenet holnap a lakásodra küldök.~Esti a
3392 16|                 a lakásodra küldök.~Esti a különbözetet még aznap eljuttatta
3393 16|                  mikor az anyja meghalt, a temetés után háromszázötvenet,
3394 16|          benyitott hozzá. Ezen vagy azon a címen kivett belõle szóra
3395 16|            megkönnyebbülést érzett. Csak a jelenlétét nem bírta, azt
3396 16|                jelenlétét nem bírta, azt a vérszegény ínyét, az aranyfogát
3397 16|                  gondolta Esti ráébredve a valóságra - a világ egyik
3398 16|                  ráébredve a valóságra - a világ egyik legnagyobb ökre.
3399 16|            hazavetõdött, Elinger ott ült a dolgozószobájában.~Kedélyesen
3400 16|                    Te, képzeld, kidobtak a hivatalomból. Minden fölmondás
3401 16|                tiszta hálóinget. - Itten a díványon elalhatsz.~Másnap
3402 16|                  volt. Eljárogatott vele a mûvészkörbe ebédelni-vacsorázni,
3403 16|              ebédelni-vacsorázni, s néha a fõpróbákra is. Otthon végigheveredett
3404 16|                   Otthon végigheveredett a díványán. Erélytelennek
3405 16|                 mint egy különös állatot a ketrecben.~- Elinger - mondta
3406 16|           idegeimmel dolgozom. Fáradj át a másik szobába.~Több hónapig
3407 16|                rákacsintott.~Esti kijött a sodrából. A dolgozószobájába
3408 16|                  Esti kijött a sodrából. A dolgozószobájába rontott,
3409 16|           megmentette az életemet. De az a kérdés, hogy kinek mentette
3410 16|              vele, amit tud. Különben is a törvény szerint a talált
3411 16|            Különben is a törvény szerint a talált tárgyaknak csak tíz
3412 16|                 tíz százaléka illeti meg a becsületes megtalálót. Ezt
3413 16|               becsületes megtalálót. Ezt a tíz százalékot pénzben,
3414 16|           magadon. Dolgozz, Elinger. Föl a fejet, Elinger.~Elinger
3415 16|                 Elinger.~Elinger lógatta a fejét. Szemében vád volt,
3416 16|                 Aztán tovább heverészett a díványon, tovább olvasta
3417 16|                 díványon, tovább olvasta a színházi lapot, tovább járt
3418 16|              színházi lapot, tovább járt a fõpróbákra, melyekre már
3419 16|                  szóló jegyet utaltak ki a titkárok, mint a színházi
3420 16|              utaltak ki a titkárok, mint a színházi fodrásznõk, szabók
3421 16|           nõgyógyászok hozzátartozóinak. A hónapok pedig múltak.~Egy
3422 16|                   Egy decemberi éjszakán a budai Duna-parton együtt
3423 16|              ballagtak hazafelé.~Elinger a színésznõk magánügyei iránt
3424 16|                  tartott, hogy éreztesse a nagybetût. - Ez a címe.
3425 16|              éreztesse a nagybetût. - Ez a címe. Mit szólsz hozzá?~
3426 16|               Lassan, érzéssel szavalta. A vers rossz volt és hosszú.~
3427 16|                 ehhez az undok fickóhoz. A Dunát nézegette, mely a
3428 16|                  A Dunát nézegette, mely a meredek partok közt zajlott
3429 16|                  nemcsak gondolta. Abban a pillanatban már be is lökte.~
3430 17|                 egy keramitgyárban, s az a mellékfoglalkozása, hogy
3431 17|                  Abban az idõben, amikor a budapesti kávéházakat nem
3432 17|         kávéházakat nem az árlajstromuk, a kávéjuk, a fölvágottjuk
3433 17|                 árlajstromuk, a kávéjuk, a fölvágottjuk szerint különböztették
3434 17|          irodalmi” irányuk szerint, õ is a New York barokk karzatán
3435 17|                  rímtelen verse, melyben a „Halál” szó nem kevesebb,
3436 17|            talált ki.~De elég volt, hogy a világháború s néhány forradalom
3437 17|                forradalom kitörjön, hogy a földgolyón meghaljon húszmillió
3438 17|          meghaljon húszmillió ember - ki a harctéren, ki spanyolban -,
3439 17|          tönkremenjen, az emberek ezeket a verseket és õt magát is
3440 17|                 csak halvány, fogyó hold a gazdasági világválság fekete
3441 17|                  De most már õ is túljár a negyvenen, s a haladó korral
3442 17|                 is túljár a negyvenen, s a haladó korral még aggodalmasabb
3443 17|                    Nem sokáig rontom itt a levegõt - teszi hozzá szigorúan.~-
3444 17|              leül. Rá is gyújt. De amint a gyufa lángja táncol sovány
3445 17|                  Estire pillant, bedobja a gyufát a hamutálcába, utána
3446 17|                pillant, bedobja a gyufát a hamutálcába, utána a cigarettát
3447 17|              gyufát a hamutálcába, utána a cigarettát is, és fölugrik.~
3448 17|                     Mindenen. Elõször is a szemeden. Te nem így szoktál
3449 17|          természetes. Nem természetes az a nyájas, biztató házigazdai
3450 17|             egyáltalán nem természetes - a hangsúlyod sem, amint azt
3451 17|                  Szamár vagy - vonogatja a vállát Esti. - Hát jobban
3452 17|                  szeretnéd, ha leragadna a pillám, és ásítanék? Légy
3453 17|              egész vizeskorsóval, s tölt a vizespoharakba, hogy úgy
3454 17|                meg. Elbeszéli, hogy ezen a gyönyörû, holdas estén itt
3455 17|                  holdas estén itt sétált a budai hegyekben - de ez
3456 17|                 úgy döcögnek elõre, mint a hegyi pályán lefelé csikorgó
3457 17|         vádbiztos. - Most pedig itt ülök a nyakadon, föltartalak, és
3458 17|               titokban - teljes joggal - a pokolba kívánsz engem.~-
3459 17|                minden munkát. Elsõsorban a magamét. Azt, amit mostanában
3460 17|         ásítoztam, csak üldögéltem ebben a karosszékben, ahol most
3461 17|            síromhoz. Értsd meg: ekkor az a gondolat, hogy bekopogtat
3462 17|                hogy bekopogtat hozzám az a förtelmes ismerõsöm, akinek
3463 17|               boldoggá tett volna, de az a gondolat, hogy te látogatsz
3464 17|         dicsõségem osztályosa, testvérem a tintában és lázban, már
3465 17|         idejövetele körülményeirõl szól, a mellékes budai hegyekrõl,
3466 17|                mellékes budai hegyekrõl, a mellékes ötletrõl, mely
3467 17|                  mely Estihez sodorta, s a kérésérõl, melyre tüstént
3468 17|         mindenkihez nagyon kedves vagy. „A szíves marasztalást ne tessék
3469 17|                 Pontosan hét percig. Hol a zsebórád?~- Miért?~- Kérlek,
3470 17|              látom az idõt. Szóval, mire a nagymutató ide ér - nézd:
3471 17|                 itt, s teneked leesik az a bizonyos kõ a szívedrõl,
3472 17|                  leesik az a bizonyos kõ a szívedrõl, fölsóhajtasz: „
3473 17|        figyelmeztetsz. Mihelyt letelt ez a kíméleti idõ - nevezzük
3474 17|                jobban, hogy nincs, szedd a sátorfádat, menj isten hírével.”
3475 17|                  Igen. Dobj ki úgy, hogy a lábam se érje a földet.
3476 17|                úgy, hogy a lábam se érje a földet. Vagy ne is mondd
3477 17|                már elpárologtam, s ebben a szobában csak ittlétem kínzó
3478 17|               szólt hozzá Esti szelíden, a régi barátság meghitt hangján. -
3479 17|             mindenáron ragaszkodol ahhoz a hét perchez - vagy ahhoz
3480 17|                 hét perchez - vagy ahhoz a hat perchez -, ezt is elfogadom
3481 17|       kipöndörítlek, sõt ha parancsolod, a lépcsõházban még beléd is
3482 17|              Dani kitörõ örömmel fogadja a baráti áldozatkészség önzetlen
3483 17|                 idézni, és nem emlékszik a szavakra, megzavarodik,
3484 17|          homlokát.~Esti hallgatja ezeket a fejtegetéseket, ezeket az
3485 17|             ezeket az utalásokat, ezeket a kitéréseket, ezeket a visszamutatásokat,
3486 17|             ezeket a kitéréseket, ezeket a visszamutatásokat, ezeket
3487 17|                visszamutatásokat, ezeket a célzásokat, ezeket a kerteléseket,
3488 17|              ezeket a célzásokat, ezeket a kerteléseket, ezeket a vonatkozásokat
3489 17|            ezeket a kerteléseket, ezeket a vonatkozásokat és vonatkoztatásokat.
3490 17|             Idõnként elcsigázottan bámul a mennyezetre és elõtte ketyegõ
3491 17|            csöndesen, aztán hangosabban, a következõképpen:~- Nézd,
3492 17|              hogy amikor majd letelik ez a hat perc, figyelmeztesselek.
3493 17| figyelmeztesselek. Közlöm veled, hogy ez a hat perc már rég letelt.
3494 17|                perc már rég letelt. Most a közép-európai idõszámítás
3495 17|              ördögnek is köszönhetem ezt a megtiszteltetést. Dani,
3496 17|                tanáccsal szolgálni, hogy a kellõ pillanatban majd miképpen
3497 17|              szöveget is ajánlottál erre a célra. Ez a szöveg, melyet
3498 17|              ajánlottál erre a célra. Ez a szöveg, melyet közben gondosan
3499 17|              agyonlõlek. Amint láthatod, a helyzet némiképp megváltozott.
3500 17|                 megváltozott. Nekem most a te szöveged már halvány