Fejezet

   1 1 |                          ELSÕ FEJEZET,~MELYBEN AZ ÍRÓ BEMUTATJA ÉS LELEPLEZI
   2 1 |                     szójátékait is. Fárasztott az eredetieskedése. Állandóan
   3 1 |               félrevonta, értésükre adta, hogy az én házamban valami régi,
   4 1 |                        tréfához jó arcot vágva az asztalhoz ültek, mintha
   5 1 |                    mintha mi se történt volna.~Az ilyen diákcsínyek hajdan
   6 1 |                    hogy esetleg veszélyeztetik az én komolyságom is. Egy szót
   7 1 |                   lehetett némi igazság. De ez az élet rendje. Mindenki ezt
   8 1 |                   gondolt rám. Végre múltunkat az emlékek oly eleven és lüktetõ
   9 1 |                       át keresztül-kasul, hogy az nem sorvadhatott el ily
  10 1 |                       homályába vész el. Mióta az eszem tudom, közel volt
  11 1 |                       küldte értem, mert abban az idõben még szoknyában jártam.
  12 1 |                      szólalt meg hátam mögött, az õ feledhetetlen hangja:~-
  13 1 |                   szutykos, éljen a piszok!~Ha az ebédnél szüleim kérésére-könyörgésére,
  14 1 |                     Nemcsak otthon volt velem, az asztalnál vagy az ágyban.
  15 1 |                       velem, az asztalnál vagy az ágyban. Az utcára is elkísért.~
  16 1 |                      asztalnál vagy az ágyban. Az utcára is elkísért.~Lojzi
  17 1 |                     öltötte a nyelvét, úgyhogy az álla hegyéig ért.~Szemtelen
  18 1 |                 tanultam, tenyeremre tettem, s az irgalmasság testi és lelki
  19 1 |                     markában. Azt mondta, hogy az varázssíp, csak bele kell
  20 1 |                  holdig. Azt mondta, hogy azon az estén a mi házunkat is levegõbe
  21 1 |          visszaereszkedett a földre. Egy pohár az asztalon megkoccant, s lógólámpánk
  22 1 |                 imbolygott. Pár percig tartott az egész. A többiek semmit
  23 1 |                      homlokunkon feltünedeztek az elsõ pattanások, a kamaszkori
  24 1 |                      minél tovább lustálkodjam az ágyban, még ha elkésnék
  25 1 |                     ágyban, még ha elkésnék is az iskolából, õ bujtatott,
  26 1 |                      õket, õ szívatta el velem az elsõ cigarettát, õ itatta
  27 1 |                 cigarettát, õ itatta meg velem az elsõ pohár pálinkát, õ kapatott
  28 1 |                        tüstént kacagni kezdtem az elmúlás buta érthetetlenségén,
  29 1 |                    sokkal voltam adósa. Õ volt az én tanítómesterem, s most
  30 1 |                 tartoztam neki életemmel, mint az ördögnek az, aki eladta
  31 1 |                    életemmel, mint az ördögnek az, aki eladta a lelkét.~Édesapám
  32 1 |                  Édesapám nem szívlelte.~- Hol az a pimasz? - rontott be diákszobámba
  33 1 |                 barátok - gúnyolódott.~Kereste az ajtó, a kályha mögött, a
  34 1 |                   szekrényben is. Még benézett az ágy alá is, hogy nincs-e
  35 1 |                        szabad mutatkoznia. Még az utcánkat is elkerülte.~A
  36 1 |                   egyetlen másodperccel sem, s az ifjúság rajongásában arról
  37 1 |                        délben siettem hazafelé az iskolából, összeszíjazott
  38 1 |                        Kérném - dadogtam.~- Mi az, fiam? - kérdezte a zöldkabátos. -
  39 1 |                   Kornélnak?~- Nem, kérném. Én az iskolatársa vagyok. Egy
  40 1 |                 kevésbé szabályszerû, én pedig az osztály elsõ tanulója vagyok,
  41 1 |                     magasba vonta szemöldökét.~Az is többször megesett, hogy
  42 1 |                      megesett, hogy mikor künn az erdõn túl együtt kószáltunk
  43 1 |                   nézzétek már - és hahotáztak az örömtõl.~Egymás mellé állítottak,
  44 1 |                        s azzal fenyegetett meg az õ különös tájnyelvén, hogy
  45 1 |                holdkóros madárijesztõ, aki még az uraságoktól levetett, rongyos
  46 1 |                    fagyott, jégtükrök ropogtak az utcai fák vasrostélyán,
  47 1 |                        vasrostélyán, s kéklett az ég. Aztán olvadni kezdett.
  48 1 |                     olvadni kezdett. Csorogtak az ereszek. Köd borult a hegyekre.
  49 1 |                      fák voltak azok is. Ebben az indulásban, ebben a forradalomban
  50 1 |                    pihéivel.~A Denevér portása az V. emelet 7. alá utasított.
  51 1 |                        pislákoló villanykörtét az éjjeliszekrényen. Azt hittem,
  52 1 |                nevetett.~Esõköpeny volt rajta. Az õ köpenyének a gallérján
  53 1 |                        két szék, egy szekrény. Az asztalon ötnapos újság.
  54 1 |                     mentõk - szólt.~Odamentünk az ablakhoz. A hóvihar már
  55 1 |                      Kristálytisztán ragyogott az ég, s ragyogott a fagyos
  56 1 |                   zuhantak a járókelõk fejére. Az emberek véreztek, elcsúsztak
  57 1 |                   fölött röpülsz, szabadon, és az örök forradalmat vijjogod.
  58 1 |                     minden a munkát szolgálja, az a tied is. Szorgalmas vagyok,
  59 1 |                       vagyok, hogy azt, akivel az életben egyetlen szót váltottam,
  60 1 |                    nézek. Olyan hûséges vagyok az élettelen tárgyakhoz is,
  61 1 |                        ember nélkül? És mit ér az ember költõ nélkül? Legyünk
  62 1 |                        a gyermekgyilkos anyát, az arkangyalok, a tudós hitvallók
  63 1 |                        védelmét a nõiségrõl és az anyaságról. Néhány év múlva
  64 1 |                       közelébe érhetnénk. Mint az Éj meg a Nap, mint a Valóság
  65 1 |                    Ormuzd. Mit szólsz ehhez?~- Az a baj - panaszkodott -,
  66 1 |                       betûket és a mondatokat. Az ember irkál-firkál, s végül
  67 1 |                       sokat képzelõdtem. Ez is az életünkhöz tartozik. Nemcsak
  68 1 |                   életünkhöz tartozik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk
  69 1 |                életünkhöz tartozik. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk
  70 1 |                   megcsókoltunk egy nõt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk
  71 1 |                       nõ a hazugság, és a vágy az igazság. Egy álom is valóság.
  72 1 |                        Te újabban a nyugalmat, az egyszerûséget kedveled.
  73 1 |                         Kevés dísz, kevés szó. Az én stílusom ellenben még
  74 1 |                       kezembe csapott. Megvolt az alku. A karfára könyökölve
  75 1 |                       tedd rá a neved. Viszont az én nevem legyen a címe.
  76 1 |                   élményt vagy regényfejezetet az életébõl. Közben csak pár
  77 2 |                    MEGY, ~ÉS OTT MEGISMERKEDIK AZ EMBERI TÁRSADALOMMAL~Ezernyolcszázkilencvenegy
  78 2 |                        reggel hétkor benyitott az udvarra nézõ, szerény lakás
  79 2 |                       három gyermeke aludt: õ, az öccse meg a húga.~Lábujjhegyen
  80 2 |                       kellett iskolába mennie.~Az azonnal kinyitotta a szemét.
  81 2 |                     szemét. Közvetlen közelbõl az anyja kék szeme csillogott
  82 2 |                     több hónapig nyomta miatta az ágyat. Szíve már a jobb
  83 2 |                     bútorokat ölelgetett, hogy az erõfeszítéstõl mellkasa
  84 2 |                      mégis úgy tervezték, hogy az elsõ elemit inkább magánúton
  85 2 |                        döntöttek.~Most ott ült az ágya szélén, az álomtól
  86 2 |                        ott ült az ágya szélén, az álomtól püffedt szemmel.
  87 2 |                   sötétkék vászonruhát, melyet az õ régi blúzáról lefejtett,
  88 2 |                       palavesszõjét, s vezette az iskolába.~Az õszi nap már
  89 2 |                         s vezette az iskolába.~Az õszi nap már teljes pompájában
  90 2 |                   teljes pompájában tündöklött az alföldi város fölött. Parasztszekerek
  91 2 |                 Ökörhöz érkeztek.~A Vörös Ökör az elemi iskola volt. A népmûvelésnek
  92 2 |                       volt. A népmûvelésnek ez az egyetemes palotája onnan
  93 2 |                     szívesen emlékeztek vissza az itteni duhaj éjszakákra,
  94 2 |               éjszakákra, s ezért kegyeletesen az iskolára is átruházták a
  95 2 |                        szállt.~Amikor anyjával az iskola homályos elõcsarnokába
  96 2 |             szorongatta, egyre erõsebben.~Fönn az emeleten volt az elsõ osztály.
  97 2 |               erõsebben.~Fönn az emeleten volt az elsõ osztály. Egy barna
  98 2 |                      barna szárnyas ajtó elõtt az anyja megcsókolta õt. Indulni
  99 2 |                         Maradj - könyörgött, s az anyja szoknyájába kapaszkodott.~
 100 2 |                      szoknyájába kapaszkodott.~Az a szabadon hagyott kezével
 101 2 |                      talán visszajön, és tréfa az egész. De nem volt tréfa.~
 102 2 |                       lépcsõig lopódzott, ahol az elõbb oly rejtélyesen a
 103 2 |                 rejtélyesen a semmibe foszlott az a szoknya. Ott egy lépcsõház
 104 2 |                      volt tehát egyedül. De ha az imént azon esett kétségbe,
 105 2 |                   megöblösödött, dörgött, mint az égiháború.~Amíg így mélázott,
 106 2 |                     falakon színes állatábrák, az oroszlán, a róka, kartonlapok,
 107 2 |               szeretett volna leülni valahova.~Az elsõ padokban szinte magától
 108 2 |                      szinte magától értetõdõen az „úrigyermek”-ek helyezkedtek
 109 2 |                   vették körül a dobogót, akár az uralkodó irányzatot támogató
 110 2 |                  közeledett, hogy letelepedjék az elsõ padba. Csakhogy ott
 111 2 |                     kullogott. Ha nem lehetett az elsõ padban a legelsõ -
 112 2 |                 legelsõ - gondolta -, legalább az utolsó padban lesz a legutolsó.
 113 2 |                   padban lesz a legutolsó. Ott az osztály végén parasztgyermekek
 114 2 |               görögdinnyét. Oda-oda sandított. Az áporodott szag, mely kipárolgott
 115 2 |                     épp a homlokán találta el. Az ijedtség nagyobb volt, mint
 116 2 |                       aztán mindenki röhögött, az alsóház is és a felsõház
 117 2 |                      megvetéssel méregette ezt az egész analfabéta társaságot.
 118 2 |                       tud. Tudta például, hogy az ember rendes hõmérséklete
 119 2 |                        akinek 40 fok láza van, az már alig menthetõ meg. Tudta,
 120 2 |                         hogy a kinin keserû, s az ipecacuana édes. Tudta azt
 121 2 |                 lélekszakadva, oly búsan, mint az a harang, amely a haldoklókat
 122 2 |          elbúcsúzkodott mindentõl, ami kedves, az otthoni szobáktól, a kerttõl
 123 2 |         szappanbuborékoktól és a léggömböktõl. Az ájulathoz közel a hideg
 124 2 |                   akarok többé iskolába járni.~Az osztály hahotázott.~- Csönd
 125 2 |                    mindenki egyenlõ. Értetted?~Az osztály helyeslõen mozgolódott.~
 126 2 |                       egyszer rátekintett erre az ijedt kisfiúra. Ekkor látta,
 127 2 |                    kisfiúra. Ekkor látta, hogy az arca egész zöld.~- Rosszul
 128 2 |                      ülj le valahová.~A kisfiú az osztály felé fordult. Arcok
 129 2 |                     Megint el kellett haladnia az elsõ pad elõtt, ahol nem
 130 2 |                         úgy, hogy a másik lába az ûrben lógott. Mégis jobb
 131 2 |                  táblát és palavesszõt. Írunk. Az i betût írjuk.~Palatáblák
 132 2 |                    hangosan sírva fakadt.~- Mi az? - szólt a tanító.~- Sír -
 133 2 |                        jobban lássák.~- Itatja az egereket! - kiabáltak.~-
 134 2 |                        tanító, s a nádpálcával az asztalra vágott.~Lejött
 135 2 |                        palavesszõt. Törüld meg az orrod. Most írni tanulunk.
 136 2 |                       a dobogóról. Végigsétált az osztályon, vizsgálgatta
 137 2 |                   betût írt. Megdicsérte érte. Az már nem sírt.~- Hogy hívnak
 138 3 |                    MELYBEN 1903-BAN, KÖZVETLEN AZ ÉRETTSÉGI UTÁN, ~ÉJSZAKA
 139 3 |                    Amikor Esti Kornél 1903-ban az érettségin praeclare maturus
 140 3 |                 utazhat, ahova kedve tartja.~Õ az utóbbi mellett döntött.
 141 3 |                     anyja, apja, öccse és húga az ágyában van-e, a szokott
 142 3 |                       csak azután bírt aludni, az ingaóra ketyegésénél. Ha
 143 3 |                    akkor inkább átvirrasztotta az éjszakát, úgy várta a fordulatot,
 144 3 |                        Még nem jutott ki ebbõl az alföldi fészekbõl, ahol
 145 3 |                       nincs se folyó, se hegy, az utcák, az emberek egyformák,
 146 3 |                      folyó, se hegy, az utcák, az emberek egyformák, s a napok,
 147 3 |                  emberek egyformák, s a napok, az évek bizony kevés változást
 148 3 |                   látni. Errõl képzelõdött már az elemi iskolában, amikor
 149 3 |                   három órakor már talpon volt az egész ház. Lehozták a padlásról
 150 3 |                     kitömött állatokat. Késõbb az Andrássy úton eltévedt.
 151 3 |                       érdekelte. Mindenki, aki az utcán ment, a kávéházban,
 152 3 |                emberekhez tartozott. Nem szólt az hozzá egy árva szót sem,
 153 3 |                 harmadik levelezõlapon -, hogy az itteni emberek nem durvák,
 154 3 |                   megkérdezett volna tõle, még az is, aki csak látásból ismeri: - „
 155 3 |                   arcába sem, melyet eleinte - az elsõ órákban - oly határtalan
 156 3 |             nevetségessé válni. Itten megszûnt az a széles, kedélyes világ,
 157 3 |                        széles, kedélyes világ, az a cukros babaélet, az a
 158 3 |                   világ, az a cukros babaélet, az a fõzõcskejáték, melyet
 159 3 |                  kevesebb.~Fölzaklatva ezektõl az újságoktól, minden helyzetben
 160 3 |                       a leánya. Köszönt nekik. Az asszony néma fõbólintással
 161 3 |           belenyomorította a hálóba kosarát, s az ablak melletti ülésre telepedett.
 162 3 |                   telepedett. Szemben vele ült az asszony, az asszony mellett
 163 3 |                   Szemben vele ült az asszony, az asszony mellett a leány,
 164 3 |                      Afrikai hõség uralkodott. Az átfûlt kocsik, melyek egész
 165 3 |                        füstölögtek a portól, s az ülések huzatai valami állati
 166 3 |                        üvegkalitkájából. Ekkor az asszony keresztet vetett.
 167 3 |                   Milyen szép, milyen nõies ez az alázat. „Isten kezében vagyunk
 168 3 |                  vagyunk mindnyájan.” Valóban, az utazás rontja életszázalékunkat.
 169 3 |                   szívbénulás is fejlõdhet. Ez az út különben se csekélység.
 170 3 |                     délután egy darabja, aztán az egész éjszaka, holnap reggel
 171 3 |                 valószínûleg kényelmesen ezzel az asszonnyal meg a leányával
 172 3 |                       már, ami annak elõtte, s az a fiatalember, aki ott ül,
 173 3 |                       fiatalember, aki ott ül, az olasz könyvvel kezében,
 174 3 |                      holmi lelki álarcosbálba.~Az asszony igazgatta hamvasszõke
 175 3 |                     jótékonyan elmés hely. Itt az idegen emberek élete mintegy
 176 3 |                        lesz majd a vége? Õ már az önképzõkörben nem megvetendõ
 177 3 |                       egyre gyakrabban siklott az asszonyra.~Harmincnyolc-negyvenéves
 178 3 | Harmincnyolc-negyvenéves lehetett, annyi, mint az õ édesanyja. Mindjárt az
 179 3 |                       az õ édesanyja. Mindjárt az elsõ pillanatban rendkívül
 180 3 |                   Borostyánzöld szeme volt. De az asszony nem nézett sem Estire,
 181 3 |                      fehér anyakéz - többnyire az ölében pihent, az anyaöl
 182 3 |                    többnyire az ölében pihent, az anyaöl kedves, rejtélyes
 183 3 |                       a vonat haladt. Mellette az ülésen takaros kézitáska
 184 3 |                kézitáska hevert, szamárbõrbõl.~Az asszony minden mozdulatában
 185 3 |                          amikor tüsszent, vagy az orrát fújja - hirtelen kiábrándul
 186 3 |                    ébredt benne iránta, mintha az anyját látta volna. Jólesett
 187 3 |                       jólesett tudnia, hogy ez az asszony a világon van, és
 188 3 |                   õhozzá.~Közben úgy elröppent az idõ, hogy észre se vette.~
 189 3 |                 véletlenül, aztán visszaszállt az elorzott, becses virágporral,
 190 3 |                    hogy a leány valamit sugdos az anyjának.~Ezt a sugdosást -
 191 3 |                  délután egy szobában.~A leány az anyja karjába csimpaszkodott,
 192 3 |                      azt nem lehetett hallani. Az anya figyelt is rá, nem
 193 3 |           Nyugtalanította - talán még jobban - az anya nyugalma. Most tehát
 194 3 |                  vetett a leányra, hiszen csak az anya kötötte le minden érdeklõdését.
 195 3 |                elsápasztotta arcát. Ugyanebbõl az anyagból szalagot viselt
 196 3 |                      sokáig nézni. Kitekintett az ablakon.~Lassan sötétedett.
 197 3 |                    izgatottabb, gyorsabb lett. Az anyja fülébe bújva suttogott.
 198 3 |                        el már órák óta, s hogy az anyja nem fárad el õt hallgatni.
 199 3 |                        a leány reá mutogatott. Az anyja karjába kapaszkodott,
 200 3 |                       reá mutogatott. Ami sok, az aztán sok.~Ezen már õ is
 201 3 |               vonatkozik a mutogatás. De ebben az esetben ez az egyoldalú
 202 3 |                         De ebben az esetben ez az egyoldalú párbeszéd is kezdettõl
 203 3 |                      se célját nem ismerte.~Mi az ördögöt akart tõle ez a
 204 3 |                       Talán ruhája miatt? Erre az útra legszebb ruháját vette
 205 3 |                      föl, a sötétkéket, melyet az idén tavasszal kapott. Egyénien
 206 3 |                        Tudta magáról, hogy nem az. Sudár, karcsú fiú volt.
 207 3 |                     reá mutogat, és mikor ujja az orra elõtt hadonászott,
 208 3 |                lehetett hallani. Éjfélre járt. Az asszony kinyitotta kézitáskáját.
 209 3 |                     szeletelte, s a gerezdeket az aranykés hegyére tûzdelve
 210 3 |                     emelte a leány szája felé.~Az evett. Nem szépen evett.
 211 3 |                     kisleányom?” - kérdezgette az anya. A leány bólintott.~
 212 3 |                        Így költötte el majdnem az egész almát. Csak az utolsó
 213 3 |                   majdnem az egész almát. Csak az utolsó gerezd volt még hátra.~
 214 3 |                        talpra ugrott, föltépte az ajtót, és a folyosóra rohant.
 215 3 |                         és a folyosóra rohant. Az anyja rémülten iramodott
 216 3 |                     történt már megint? Mi van az almával és az anyával? Mi
 217 3 |                   megint? Mi van az almával és az anyával? Mi van ezzel a
 218 3 |                      fölugrott. Körültekintett az üres fülkében.~Egyedül maradt.
 219 3 |                         mutogat, aztán kiront, az anyja pedig utána, mint
 220 3 |                      jelenet fejezõdött be itt az imént, akkor, amikor végre
 221 3 |                   sejteni se lehet? Kicsoda ez az anya, aki mindent eltûr
 222 3 |                   azzal, ha elolvassa nevüket? Az õ kíváncsisága mélyebbre
 223 3 |                      számít egy ember neve? -, az emberekbe akart hatolni,
 224 3 |                       emberekbe akart hatolni, az életükbe, ebbe a két életbe,
 225 3 |                      egy fedél alatt eltölteni az egész hosszú éjszakát. Menekülnie
 226 3 |                folyosón már egy lélek se volt. Az anya se volt ott és a leány
 227 3 |                     kocsiba? Ez valószínûtlen. Az átjáróajtók, melyek a szomszédos
 228 3 |                 részint, hogy világot derítsen az anya és leánya hollétére,
 229 3 |                ülõhelyet keressen magának erre az éjszakára.~Legtöbb fülkében
 230 3 |                   Legtöbb fülkében sötét volt. Az utasok leeresztett függönyök,
 231 3 |                        ajtók mögött horkoltak. Az ismert hálószobaidill fogadta:
 232 3 |                         mint vad ütközet után, az üléseken izzadt harisnyában
 233 3 |                        Mindenütt kialakult már az a hamar összeverõdõ, rondán
 234 3 |                        családias utastársaság, az a véletlenül és kényszerbõl
 235 3 |                      Miután meggyõzõdött, hogy az anya és a leány tényleg
 236 3 |                 pillanatban tûzbokrétát rakott az éjszakára. Miriád és miriád
 237 3 |                  szállt. Visszament fülkéjébe.~Az még mindig elhagyottan állt,
 238 3 |                       akit most elõször látott az életben, és talán utoljára
 239 3 |                    ekkor is meggondolja magát, az utolsó pillanatban visszatáncol,
 240 3 |                      tette.~Érdekelte a dolog, az bizonyos. Bármennyire is
 241 3 |                   fölösleges ezen a világon, s az illetõ, amíg elkotródik
 242 3 |                     úgy látszik, lenéz...”.~Ez az erkölcsi fölfogása, melyet
 243 3 |                nyilatkozhat meg, s a figyelem, az elnézésen és megbocsátáson
 244 3 |                legalább udvariasak legyünk. Ez az udvariassága pedig nem udvariaskodás
 245 3 |                   Mindenesetre különbnek, mint az úgynevezett jóságot. A jóság
 246 3 |                   prédikál, meg akarja váltani az emberiséget, keneteskedik,
 247 3 |                     merõben formai. Viszont ha az udvariasság merõben formainak
 248 3 |                  fülkéje elõtt, kezében lámpa, az új horvát kalauz, egy barátságos,
 249 3 |                 fölvilágosítást adni, hogy hol az asszony és a leány. Hosszan
 250 3 |                       perc múlva zörögve nyílt az ajtó. Esti azt hitte, hogy
 251 3 |               borravaló reményében, mert nehéz az élet, sok a gyerek, satöbbi.
 252 3 |                  folyosón némaság volt. Mintha az ajtó csak magától nyílt
 253 3 |                        be szépen, kisleányom”. Az asszony volt. Õk voltak.~
 254 3 |                 belépett.~Utána - a sarkában - az anyja. Becsukta az ajtót,
 255 3 |                  sarkában - az anyja. Becsukta az ajtót, leült az ablak mellé.
 256 3 |                       Becsukta az ajtót, leült az ablak mellé. Estivel szemben.~
 257 3 |                        kérdõ pillantást vetett az anyára, puhatolódzni, hogy
 258 3 |              puhatolódzni, hogy hol járhattak? Az anya arca változatlan volt
 259 3 |                    szinte használatlan talpát. Az egészben volt valami bohókás.
 260 3 |                       a társaság azt mûvelheti az illetõvel - csúfságból -,
 261 3 |                        kérdõ pillantást vetett az anyára. Már száján lebegett
 262 3 |                     könyörögni akart, hogy itt az idõ, most végre avatkozzék
 263 3 |                       kissé tûrhetetlen lenni. Az asszony azonban tekintetét
 264 3 |                        Azon csodálkozott, hogy az asszony nem csodálkozik
 265 3 |                  asszony nem csodálkozik ezen. Az csak ült, és a semmibe meredt.
 266 3 |           cselekedhetett másként. Föl se vette az egészet. És ez volt a legrettenetesebb.~
 267 3 |                    percben kirántotta zsebébõl az óráját. Egy óra lett. Fél
 268 3 |                        Zágráb felé közeledtek.~Az anya most fölkelt, s mint
 269 3 |                        rokonszenves volt, mint az út elején. Odatérdepelt
 270 3 |            Odatérdepelt leánya mellé, és arcát az arcához szorítva beszélni
 271 3 |                        szépen és okosan, arcát az arcához tapasztva beszélt
 272 3 |                 arcához tapasztva beszélt neki az arcába, a fülébe, a szemébe,
 273 3 |                        a szemébe, a homlokába, az egész testébe, beszélt-beszélt
 274 3 |                        valamilyen hívõ morzsol az õ ismeretlen és láthatatlan
 275 3 |                  kimozdulni helyzetébõl.~Ekkor az anya átkulcsolta a leány
 276 3 |          mosolyoghatott erre a leányra, amikor az még pólyában hevert, bölcsõben
 277 3 |                  közelítve. A leány szürcsölte az orvosságot. „Aludj, kisleányom,
 278 3 |                        Kalapácsokkal kongatták az áthevült kerekeket, s ez
 279 3 |                    dallamosan hullámzott végig az éjszakai állomáson. A mozdony
 280 3 |                     föl. Õket nem háborgatták.~Az asszony lélekmelegítõt adott
 281 3 |                  elértette a célzást. Fölkelt, az üvegburán összehúzta a körernyõt.~
 282 3 |                         ölbe tett kézzel várta az asszony az álmot. Azok a
 283 3 |                        kézzel várta az asszony az álmot. Azok a jelenetek,
 284 3 |                      volt. Útitársai - fejüket az ülés támlájához nyomva -
 285 3 |                      ki tudja, milyen síneken. Az õ lelke e két lélek körül
 286 3 |                   lélek körül kalandozott. Hol az anyára, hol a leányra pillantott.
 287 3 |             búvópatakok, néha ijesztõen közel, az ablakánál. Tüzek gyulladtak
 288 3 |                   káposztafejekkel, gyöpágyak, az állomásfõnökné kedvenc petúniáival
 289 3 |                       megvillanó fénysugárban. Az állomásfõnök ezen a késõ
 290 3 |                hajnalka reszketett, bekormozva az éjszakától, a félelemtõl
 291 3 |               sötétlilán. Ezek a tárgyak, ezek az emberek és állatok pedig,
 292 3 |                    örökre.~Mióta elindult erre az „elsõ olaszországi útjá”-
 293 3 |                       közel hozzá, hogy a keze az õ keze fölött lebegett.
 294 3 |                      virrasztott. Zágráb után, az altatótól sem aludt el,
 295 3 |               egyenletesen lélegzett. Tettette az alvást, akár eddig. Esti
 296 3 |                      se volt egészen becsukva. Az is épp így kémlelte õt,
 297 3 |                   gyermekbálon, a bóbitájával, az eperszín szalagcsokrával,
 298 3 |                iszonyodott. Fölkelthette volna az asszonyt, aki vele szemben
 299 3 |                   Homlokát kiverte a verejték. Az volt a harcmodora, hogy
 300 3 |                      vagy vakargatta fülét, de az alvást is mímelte éppilyen
 301 3 |                         hol testvérei alusznak az ingaóra ketyegésénél, és
 302 3 |                       Nem” - hörgött -, „jaj”.~Az asszony már talpra ugrott.
 303 3 |                      Vastag füst gomolygott be az ablakon. Valaki újra segítségért
 304 3 |                        köpködött.~- Ó - mondta az asszony tompán -, bocsánatot
 305 3 |                       aki még föl sem ocsúdott az elõbbi csók iszonyatából,
 306 3 |                       rejtélyét érezte. Amikor az emberek a kétségbeeséstõl
 307 3 |                     majd megtalálják mindennek az értelmét és magyarázatát.~
 308 3 |                        szerelmet ismerte. Csak az ábrándot ismerte. Lelkében
 309 3 |                   tizennyolc éves fiú. Ez volt az elsõ csókja. Az elsõ igazi
 310 3 |                        Ez volt az elsõ csókja. Az elsõ igazi csókot ettõl
 311 3 |                       a leánytól kapta.~Editke az anyja mellett gubbasztott.
 312 3 |                  dacoskodott. Ez nem szólt sem az anyjának, sem Estinek. Jeleket
 313 3 |                     még õ maga sem. Csak talán az tudta, aki a földet teremtette
 314 3 |                      gyönyörûségére, és beléje az embereket.~Az asszony, akit
 315 3 |                        és beléje az embereket.~Az asszony, akit furdalhatott
 316 3 |                     asszony, akit furdalhatott az önvád, hogy elõbb megfeledkezett
 317 3 |                 hallgattak. Sokáig hallgattak.~Az asszony váratlanul megszólalt. -
 318 3 |                      történt. Ami itt történt, az tragikus volt és érdekes.
 319 3 |               hízelgett is büszkeségének, hogy az iskolapadból - valami véletlen
 320 3 |                      véletlen folytán - rögtön az élet legsötétebb gócába
 321 3 |                       voltak. Egy költeményrõl az önképzõkörben azt állította,
 322 3 |           meghallgatása után úgy döntött, hogy az illetõ költemény nem ballada,
 323 3 |                  ballada és a románc a fontos. Az élet a fontos, csak az a
 324 3 |                         Az élet a fontos, csak az a fontos. Ez a csók is az
 325 3 |                      az a fontos. Ez a csók is az élet gazdagságából fakadt,
 326 3 |                   sejtette - nem messze lakhat az undortól. Ezt se kell szégyellni.
 327 3 |                  napfölkeltét lesték. Letolták az ablakot, magukba szívták
 328 3 |                    Robogott a vonat, menekülve az éjszakától, a lidércek elõl,
 329 3 |                     lidércek elõl, a nap felé. Az elsõ sugár tündéri gyorsasággal
 330 3 |                    sáncok, azokkal védelmezték az ittlakók kis termésüket,
 331 3 |                   burgonyájukat, zabocskájukat az elemek haragja ellen. Ádáz
 332 3 |                  levegõbe dobálják a vetõmagot az ördögnek. Errefelé még a
 333 3 |                      képzelõdött. Játszadozott az élettel, hiszen az még elõtte
 334 3 |                Játszadozott az élettel, hiszen az még elõtte volt.~Hat órakor
 335 3 |           Bársonyhajtókáján vidáman szikráztak az aranycsillagok. A közelben
 336 3 |                     azonnal helyet adott neki. Az ezredorvos melléje könyökölt,
 337 3 |               növesztette, s befelé görbítette az ujjai bögyéhez. Igen érdekes
 338 3 |                  tengerre vonatkozólag. Ezekre az ezredorvos a lehetõség szerint
 339 3 |                       Esti már azt hitte, hogy az ezredorvos tévedett vagy
 340 3 |              füttyentettek, aztán befurakodtak az izzadt, fekete sziklák közé,
 341 3 |                   Dugattyúik fényesen mozogtak az olajos csapágyakban. Fáradhatatlanul
 342 3 |                       letett minden reményrõl. Az ezredorvos azonban, amikor
 343 3 |                     ezredorvos azonban, amikor az alagútból kikanyarodtak,
 344 3 |                     simán és kéken, ahogy azon az elemi iskolai falitérképen
 345 3 |                      mozogtak gyorsabban, mint az õ hajdani úsztatójátéka,
 346 3 |                   ünnepi volt ez, óriási volt, az egyetlen óriási évezredek
 347 3 |                        Ekkor harsant ki belõle az a versféle, melyet már elõbb
 348 3 |                        már elõbb próbálgatott, az a ditiramb, mely az éjszaka
 349 3 |              próbálgatott, az a ditiramb, mely az éjszaka szorongó óráiban
 350 3 |                      Xenophon õrjöngõ katonái, az Anabaszisz szétvert serege,
 351 3 |                    Anabaszisz szétvert serege, az az éhezõ, hazavágyakozó
 352 3 |                 Anabaszisz szétvert serege, az az éhezõ, hazavágyakozó tízezer
 353 3 |                  lépcsõzetes lejtõjén. Feltûnt az elsõ olasz ház. Nem olyan
 354 3 |                       ingek lobogtak ablakából az élet õszinte piszkával,
 355 3 |                   kellett mennie poggyászáért.~Az anya és leánya még mindig
 356 3 |                   együtt. Most érezte, hogy mi az a sors.~Õk is cihelõdtek.
 357 3 |                        sors.~Õk is cihelõdtek. Az anya széles karimájú florentinkalapot
 358 3 |                       érzek ön iránt. Mindjárt az elsõ pillanatban rendkívül
 359 3 |                        a fátyoltól elfeketedik az egész világ. Ön egy mártír
 360 3 |                        El is felejtettem. Csak az nyugtalanít, hogy hová tûntek
 361 3 |                     hol lehettek olyan sokáig. Az az ötletem támadt, hogy
 362 3 |                      lehettek olyan sokáig. Az az ötletem támadt, hogy ekkor
 363 3 |                       Majdnem a földig hajolt.~Az asszony csodálkozott ezen.
 364 3 |                       egy kissé el is fásultam az emberek iránt. Éjfélkor,
 365 3 |                      lehetnél. A võm lehetnél. Az lehetnél, a võm lehetnél.
 366 3 |                  lehetsz a võm. Senki se lehet az én võm. Te nem ismered még
 367 3 |                        võm. Te nem ismered még az életet. Az orvosok diagnózisát
 368 3 |                     nem ismered még az életet. Az orvosok diagnózisát sem
 369 3 |                    akarok vele lenni. Talán ez az utolsó nyarunk. Aztán -
 370 3 |                    ajánlják a szaktekintélyek, az otthoniak meg a külföldiek
 371 3 |                        Menj, fiam. Felejtsd el az egészet. Légy boldog, fiam.”
 372 3 |                        mondta el. Aki szenved, az nemigen beszél. Csak hátravetette
 373 3 |                     várakozott. Abba szállt be az anya és a leánya. Esti utánuk
 374 3 |               platánsorán.~Õ is megindult ezen az árnyas, naptól pöttyözött
 375 3 |                      levegõben, boldog zsivaj, az utca nagy és szabad vidámsága.
 376 3 |                      nagy és szabad vidámsága. Az emberek, amíg élnek, lármáznak,
 377 3 |                        evett, se nem ivott. De az ételnél-italnál is jobban
 378 3 |                        a pincér, és elsietett, az õ leírhatatlanul kedves
 379 3 |                     mamma - és ezt is mutatta, az õ anyját, aki tõle pár lépésnyire
 380 3 |                    fiúcskának még egy zsömlét. Az lassan tovább ballagott
 381 3 |                        lassan tovább ballagott az anyjával, a mammá-val, akit
 382 3 |                       is dicsõ. Mindig ott ült az élet asztalánál. Tudja,
 383 3 |                    asztalánál. Tudja, hogy övé az élet és a kenyér is. Sokat
 384 3 |                    Sokat kellene itt élnem. Ez az érzékletesség, ez az õszinteség,
 385 3 |                        Ez az érzékletesség, ez az õszinteség, ez a mindent
 386 3 |                   mozdulattal félreparancsolta az öreget, aki nem messze az
 387 3 |                      az öreget, aki nem messze az asztalától egy oszlop mögé
 388 3 |                húzódott, s onnan méregette ezt az érthetetlen fiút.~Hogy honnan
 389 3 |                  megmámorosodva a feketétõl és az álmatlanságtól. - Onnan,
 390 3 |                     állomása nincs feltüntetve az útlevélben. Kéjutazás? Remélem,
 391 3 |                útlevélben. Kéjutazás? Remélem, az lesz, mert roppant szeretek
 392 3 |                       amelyik folyton kisiklik az ujjak közül. Megfoghatatlan
 393 3 |               Megfoghatatlan és átfoghatatlan.~Az Adamich-mólón közelrõl látta
 394 3 |                     volna rá egy levelezõlapra az a sok kaland, mely megtörtént
 395 3 |                     ment, hogy lemossa magáról az éjszakai fejfájást és szívdobogást,
 396 3 |                     fejfájást és szívdobogást, az iskolaport és mindent.~Levetkõzve,
 397 3 |                    csapta, mind a két kezével, az ifjúság fölségsértõ hetykeségével,
 398 3 |                        a tenger köpõcsésze is, az istenek és rakoncátlan fiatalok
 399 3 |                        nem érheti nagyobb baj. Az a csók és ez az út fölszentelte
 400 3 |                   nagyobb baj. Az a csók és ez az út fölszentelte valamivé.~
 401 3 |                        látható és láthatatlan, az övé legyen.~Úszott elõre
 402 3 |                     arrafelé, ahol aranyködben az arany Velencét sejtette,
 403 4 |                    Hamarosan leszálltunk.~- Ez az - mondta Esti.~- Ez? Hisz
 404 4 |                     szemügyre vegyünk.~Elõször az tûnt fel nekem, hogy a járókelõk
 405 4 |                köszöntek egymásnak.~- Itt csak az üdvözli a másikat - magyarázta
 406 4 |                 valóban szereti is, becsüli is az illetõt.~Fekete szemüveges
 407 4 |                    szemüveges koldus kuporgott az aszfalton. Bádogtányér az
 408 4 |                      az aszfalton. Bádogtányér az ölében. Mellén kartonlap:~
 409 4 |                           Hogy meg ne tévessze az alamizsnálkodókat.~A sugárúton
 410 4 |                 szemléltetõ kép mutatta, amint az ordító áldozat lábát két
 411 4 |                legyintett Esti megvetõen. - Ez az igazság. Értsd meg: ez az
 412 4 |                      az igazság. Értsd meg: ez az igazság. Itt az igazságot
 413 4 |                        meg: ez az igazság. Itt az igazságot senki se rejti
 414 4 |                       senki se rejti véka alá. Az önbírálat ebben a városban
 415 4 |                       bölcsességben?~- Tekints az üzletekbe. Mind zsúfolva
 416 4 |                      magát, inkább lefelé veri az árat, mint fölfelé. Így
 417 4 |                        árat, mint fölfelé. Így az itteniek nem veszik egészen
 418 4 |               Közöttetek és közöttük mindössze az a különbség, hogy tinálatok
 419 4 |                      különbség, hogy tinálatok az emberek állításából mindig
 420 4 |                 kitûnõek, mint ahogy állítják. Az itteni portékák és emberek
 421 4 |                        Nézetem szerint azonban az utóbbi módszer a becsületesebb,
 422 4 |                       módszer a becsületesebb, az õszintébb, a szerényebb.~
 423 4 |                        könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal
 424 4 |                        Olvashatatlan szemét... Az agyalágyult öreg író utolsó
 425 4 |                  Nálatok talán nem olvassák el az ilyesmiket?~- Igazad van.
 426 4 |                   tálalják föl.~- Ismétlem: ez az önismeret városa. Ha valaki
 427 4 |                tisztában van azzal, hogy rossz az ízlése, és szereti a dörgedelmes
 428 4 |                    hiszen megfelel igényeinek. Az egész csak taktika kérdése.~
 429 4 |                cikóriával hamisítják, és olyan az íze, mint a másodrangú fénymáznak.
 430 4 |                    másodrangú fénymáznak. Csak az újságokat akarom megmutatni.~
 431 4 |                    Ezúttal csak a Hazugság-ot, az Önérdek-et, a Gyáva Útonálló-t
 432 4 |                  Bérenc-et emelem ki.~A Bérenc az elsõ oldalán kövér betûkkel
 433 4 |                        futófej gyanánt:~”Ennek az újságnak minden egyes betûjét
 434 4 |                    igazán tetszik nekem.~- Itt az igazmondás oly általános -
 435 4 |                   gyakorolja. Hallgasd például az alábbi apróhirdetéseket -
 436 4 |                       vállát vonogatva -, mert az élet ilyen.~Testes füzetre
 437 4 |                        Mi van ebben érdekes?~- Az, hogy Unalom a címe.~- És
 438 4 |                alkalmas, legföljebb arra, hogy az élet értelmét magyarázzam
 439 4 |                       Besötétedett.~Bolyongtam az éjszakában. Egyszerre feltündöklött
 440 4 |                  vagyok.~- Náthás? - riadt föl az orvos, s a szoba túlsó sarkába
 441 4 |                       ez se használ. Általában az a tudományos tapasztalatunk,
 442 4 |                           Nagy Frigyes egyszer az ütközet után a csatatéren
 443 4 |                 szétreped.~- Magánügy - mondta az orvos. - Ez nem fontos.
 444 4 |                    fontos. Tudja, mi a fontos? Az a fontos, hogy nekem ebben
 445 4 |                 városházára, hogy megszerezzem az illetékességet, s végképp
 446 4 |                       hogy hûséget esküdjek.~- Az, hogy ön ezt nem érti, arra
 447 4 |                     kitoloncoltatom.~Még abban az órában visszaszállítottak
 448 4 |                        mégiscsak jobb. Mert ha az ottani és itteni emberek
 449 4 |                  emberek körülbelül egyformák, az itteniek javára sok mindent
 450 5 |                    FOGLALTATIK, S MEGELEVENÜL ~AZ AZ IDÕ, MIKOR MÉG I. FERENC
 451 5 |                 FOGLALTATIK, S MEGELEVENÜL ~AZ AZ IDÕ, MIKOR MÉG I. FERENC
 452 5 |                     szemét.~A világból, melyet az álomban elvesztett, elõször
 453 5 |              megjegyzés. Úgy viselkedett, mint az, akit csókolódzás közben
 454 5 |                   papirost tartott, jobb kezét az arcára szorította, mintha
 455 5 |                  használt. Ettõl beszagosodott az egész szoba.~Esti hunyt
 456 5 |                    Esti zárt szemhéjai mögött, az elsötétült szemgolyóján,
 457 5 |                       a költemény holdja, mely az 1900-as évek divatja szerint
 458 5 |                           Igazán.~- Jobb, mint az Õrült hinta?~- Össze se
 459 5 |                   Csitt - mondta Esti, fejével az ajtóra mutatva, melyet egy
 460 5 |                         a fõbérlõk: ellenségei az albérlõknek és az irodalomnak.~
 461 5 |                   ellenségei az albérlõknek és az irodalomnak.~Mind a ketten
 462 5 |               éttermébe.~Itt még maguk voltak.~Az étterem fehérlett. Ívlámpák
 463 5 |                    nyitott ajtón kilátás nyílt az elõcsarnokba, bõrkarszékekre,
 464 5 |                      senki sincs itten, mindez az övék, s minthogy ezt képzelték,
 465 5 |                minthogy ezt képzelték, valóban az övék is volt.~Egyikük se
 466 5 |                        legyenek rajta. Sárkány az új versére hivatkozva, melyet
 467 5 |                        zsömlével mártogatva ki az olajat, õzcombot, áfonyával,
 468 5 |                   kiértek a Körútra. Budapest, az ifjú város tündöklött. A
 469 5 |               Süttették fejüket a verõfénnyel. Az ég kék volt, elhasználatlanul
 470 5 |                    elhasználatlanul kék, ahogy az újonnan pingált lakások
 471 5 |                    körülöttük. Ekkor kezdõdtek az iskolák. Elemisták tipegtek
 472 5 |                     kiteljesedett: találkozott az egylet, a Balkán-egylet,
 473 5 |                       tehát gyûlölték.~Kanicky az aszfaltra köpött. Nyála
 474 5 |                       Gondolatban belefeküdtek az ágyba, a cipõjükkel. Maguk
 475 5 |                    volt és valószínûtlen, hogy az ábrándozást elszégyellték,
 476 5 |              varázsütésre. Szemük becsületesen az üdvözöltek szemébe tekintett.
 477 5 |                        õket, tovább mentek. De az eredmény ezúttal elég jó
 478 5 |                     mondták, két úr verekszik, az egyik meglökte a másikat,
 479 5 |                közbevetette magát:~- De uraim, az Isten szerelmére, uraim!~
 480 5 |                          Be - mondták vihogva.~Az egyik léggömböt fölengedték.~
 481 5 |                       a kávéházba.~A kávéház - az ebédszünet alatt - csöndes
 482 5 |                    fizetõ megadóan eléje tette az összeget. Esti dupla feketét
 483 5 |                szórakozottságból, megiszogatta az elõtte álló három pohár
 484 5 |                        akkor Esti is megkapott az imént kölcsönadott két koronájából
 485 5 |                    krokiból. Megint abbahagyta az írást. Hordárt hívatott,
 486 5 |                   Integettek a tükörablakon át az utcán elhaladó nõknek. Amikor
 487 5 |          keresztneveket adtak a gyümölcsöknek. Az alma: Károly, a szõlõ: Ilona,
 488 5 |                  teremtéssel.~Háromkor Sárkány az utalványért vágtatott. A
 489 5 |                   megérkeztek.~Itt volt Bogár, az ifjú regényíró, Pataki és
 490 5 |                fényképeztette le magát, tõrrel az oldalán, amint zongorázik.
 491 5 |                     csontnyelû sétapálcájával, az utolérhetetlen csevegõ,
 492 5 |             nyelvújítási szótárak, a régészek, az akadémiai székfoglalók avatag
 493 5 |                kifejezéseivel. Itt volt Elián, az idegorvos, Gólya, az iparmûvész,
 494 5 |                    Elián, az idegorvos, Gólya, az iparmûvész, Sóti, a tudós,
 495 5 |                     neokantiánusokat bújta, és az ismeretelméletrõl beszélt.
 496 5 |                        állását vesztette, most az újságok szerkesztõségeiben
 497 5 |        szociáldemokrata. Itt volt Scartabelli, az esztétikus és polihisztor,
 498 5 |                 fordított, de egyet se tudott, az anyanyelvét is beleértve.
 499 5 |                   beszéltek. Arról, hogy van-e az embernek szabad akarata,
 500 5 |                      hogy mit értett Nietzsche az „örök visszatérés”-en, hogy