Fejezet
1 1 | rám nézett.~- Szédülsz - szólt, és ágyba küldött.~Kornéllal
2 1 | sivalkodott.~- A mentõk - szólt.~Odamentünk az ablakhoz.
3 2 | elégtételt, hogy egész úton nem szólt egy szót sem.~Nagyon hamar
4 2 | hahotázott.~- Csönd legyen! - szólt a tanító. - Miért nem akarsz
5 2 | sírva fakadt.~- Mi az? - szólt a tanító.~- Sír - jelentette
6 2 | nagyon halkan.~- Nem értem - szólt a tanító. - Mindig bátran
7 3 | emberekhez tartozott. Nem szólt az hozzá egy árva szót sem,
8 3 | húzta vissza.~Anyja most se szólt semmit. Megragadta a leány
9 3 | osztrák bizalmaskodásával így szólt: Ich wünsch’ Ihnen eine
10 3 | Nem dacoskodott. Ez nem szólt sem az anyjának, sem Estinek.
11 3 | napfénybe nyújtotta, és így szólt:~- Itt van.~Hol van? Ott
12 3 | várt egy kicsit, majd így szólt: - Si, una tazza di caffé. -
13 4 | Esti.~- Miért?~- Azért - szólt vállát vonogatva -, mert
14 4 | Egy bank fényhirdetése - szólt közönyösen.~Késõ éjszaka
15 4 | Elgondolkozott, majd így szólt:~- Nagy Frigyes egyszer
16 4 | én ezt nem mondhatnám - szólt a polgármester hidegen.~-
17 5 | nem írtál verset?~- Nem - szólt Esti csüggedten. - Tegnap
18 5 | kezét a vállára tette, s így szólt:~- Tudja mit? Inkább visszafizetem
19 6 | ötöt.~Fizetett, aztán így szólt:~- Furcsa.~- Micsoda?~-
20 6 | pénzem is. Hajdanában - szólt elmerengve -, hajdanában,
21 6 | Kornél elhallgatott. Nem szólt többet. Tûnõdve lépdelt
22 8 | hajtani fejét.~- Esti - szólt halk, rekedtes hangon -,
23 8 | volt, hogy néha hetekig se szólt senkihez, és magáról sohase
24 8 | Adjatok egy cigarettát - szólt.~Öt cigaretta röppent feléje
25 8 | özvegyeivel és árváival?~- Ja - szólt Pali feléjük fordítva lángoló,
26 8 | egy novelládért? - Na - szólt bátorítva Estit, oly elnézõ
27 8 | elõbb egy cigarettát. Nézd - szólt, míg gyufát gyújtott -,
28 8 | Estivel.~- Írni fogok - szólt Pali.~- Jó.~- Regényeket,
29 8 | Figyelsz?~- Figyelek - szólt Esti, akinek már zúgott
30 8 | közönyösen üldögélt.~- Te Pali - szólt Gergely megrázva a karját,
31 8 | elmebetegeket.~- Hol? - szólt föl kábulatából, s arcán
32 8 | a fiúk körülvették, így szólt:~- Adjatok egy cigarettát.~
33 8 | két elmebeteget.~- Itt? - szólt Wirth, a földre pillantva. -
34 9 | el kell mesélnem nektek - szólt Esti Kornél. - Múltkor egy
35 10| a házba, csak az ablakon szólt ki kurtán, és mikor látta,
36 11| a rádió hangszórójával szólt be hozzám.~Ugyanez történt
37 12| után háromnegyed kettõre szólt a találkám a Torpedó-kávéházban.~
38 12| állat- és növénynevek-rõl szólt, de mindez már nem vonatkozott
39 12| idõ alatt egyetlen szót se szólt. Kenõmájast ettünk, és sört
40 13| Senkinek. Meghaltam.~- Igenis - szólt a szobalány.~- Tessék? -
41 13| felöltözködött, és az elõszobába szólt.~A gyászruhás nõ belépett.
42 13| korában, rákban.~- Igen - szólt Esti határozottan, mintha
43 13| asszony egy darabig nem szólt.~- Az én Lacikám - dadogta -,
44 15| is lephette Estit. De nem szólt, erre nem volt ideje. Még
45 15| gépbõl a friss oldalt. Így szólt:~- Verset írtam. Meghallgatod?
46 16| kezét feléje nyújtva így szólt:~- Elinger.~- Esti - mutatkozott
47 16| rátette a kezére, s így szólt meleg érdeklõdéssel.~- Most
48 16| Magyar Olajnál.~- Na látja - szólt Esti, maga se tudta, hogy
49 16| Elinger?~- Én megvolnék - szólt Elinger -, csak az anyám
50 16| moziszínésznõ volt. Így szólt:~- Te, ez érti.~- Mit ért? -
51 16| ezt meg azt, etyepetye - szólt Elinger, és hamiskásan rákacsintott.~
52 16| megalázottan válaszolgatott.~- Te - szólt egyszerre Elinger -, írtam
53 17| hallgass, te elmebeteg - szólt hozzá Esti szelíden, a régi
54 17| tekintendõ, mintha egy szót se szólt volna.~Ezt a mondatát, mely
55 18| OLVASÓTÓL~- Ordított a szél - szólt Esti Kornél. - A sötétség,
|