Fejezet
1 1 | Mutattam, hogy egyedül vagyok.~- Mindig itt van - dörgött. -
2 1 | tévedni tetszik. Nem én vagyok Esti Kornél.~- Micsoda? -
3 1 | kérném. Én az iskolatársa vagyok. Egy osztályba jár velem,
4 1 | az osztály elsõ tanulója vagyok, tiszta jeles, dolgozataim
5 1 | tudakolta, hogy mi járatban vagyok.~- Hogy vagy? - kérdezte.~-
6 1 | eszembe jutottál. Már nem vagyok fiatal. Egy hete múltam
7 1 | van rád. Tenélküled üres vagyok, és unatkozom. Segíts, különben
8 1 | az a tied is. Szorgalmas vagyok, áhítatos és hûséges. Olyan
9 1 | és hûséges. Olyan hûséges vagyok, hogy azt, akivel az életben
10 1 | gondolatban sem. Olyan hûséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg
11 1 | se nézek. Olyan hûséges vagyok az élettelen tárgyakhoz
12 1 | szegény -, hogy lenézem. Én vagyok maga a hûség. Te légy mellettem
13 3 | szerénytelenségemért, hiszen még senki vagyok és semmi -, mégis lenézem,
14 3 | gyermekeket. Szóval a föld férge vagyok, ember, mint te, kedves,
15 3 | és minden tájat. Mindenki vagyok és senki. Vándormadár, átváltozó
16 4 | kiáltottam. - Torkig vagyok ezzel a sok becstelenséggel.~
17 4 | ölében. Mellén kartonlap:~Nem vagyok vak. Csak nyáron viselek
18 4 | értek, a világon semmire se vagyok alkalmas, legföljebb arra,
19 4 | kissé meghûltem, náthás vagyok.~- Náthás? - riadt föl az
20 5 | Gondolatban állandóan veletek vagyok.~A meghívásra is kellett
21 6 | kikiálthassak neki, hogy nem vagyok itthon. Ennek adjam oda
22 6 | úgynevezett társadalomról. Nem is vagyok vele egy. Az esztelen, zabolátlan
23 7 | nyugat-európai mûveltségtõl közel se vagyok úgy elragadtatva, mint õk.
24 7 | boldogtalan volnék. Költõ vagyok, a szavak szerelmese, bolondja.
25 9 | másvalaki - ebben bizonyos vagyok - ilyesmit nem élhet meg
26 9 | elhitetnem, hogy született bolgár vagyok, és bolgárul legalább úgy
27 11| magyarázkodni, hogy költõ vagyok, aki az írás keserves munkájával
28 11| Minthogy szenvedélyes zenész vagyok, s meglehetõsen zongorázom,
29 11| tüneményesen képzett ember vagyok, s tudom, hogy nincs „véletlen”,
30 12| teljesítettem. De máig is hálás vagyok neki, hogy erre kényszerített.
31 12| dúdolgatni, amikor igazán szomorú vagyok. - Fenyves erdõk és hegyek
32 12| következtették, hogy félkegyelmû vagyok. Rend és tisztaság mindenütt,
33 12| hogy valami vallásalapító vagyok vagy õrült. Pedig csak nyelvész
34 12| elnökének. Máig is büszke vagyok, hogy magyarázatomat a kitûnõ
35 13| jelenteni, aki jön. Most nem vagyok itthon. Senkinek. Meghaltam.~-
36 13| ember, meg ne értse õt.~„Nem vagyok jó ember - vitatkozott magában
37 13| magában Esti. - Rossz ember vagyok. Vagy még rossz se vagyok.
38 13| vagyok. Vagy még rossz se vagyok. Csak olyan, mint akárki
39 13| azt írtam, hogy gázlámpa vagyok. Mégis élénken tiltakoznék
40 13| mérnökien biztos, s mögötte én vagyok, én - a keservét -, aki
41 13| is finom. Inkább kovács vagyok, asszonyom. Verem az üllõt
42 13| földön. Szóval mesterember vagyok. Nézze ezeket a csontokat,
43 13| nyomorult nõt. Beszámíthatatlan vagyok.~A falhoz dõlt. Még mindig
44 15| elejében magam is biztos vagyok. Mért látom a csillag messze,
45 16| Az emberi volt.~- Boldog vagyok.~- Én pedig ki se mondhatom,
46 16| indítványozta könnyedén. - Éhes vagyok, mint a farkas. Remélem,
47 16| Harmincegy.~- Akkor én öregebb vagyok. Ha megengeded...~Vacsora
48 17| két teljes óráig, szabad vagyok, rendelkezésedre állok,
49 17| Tudja Isten, nyugodtabb vagyok, ha állandóan látom az idõt.
50 17| vedd számba, én is ember vagyok, nekem is vannak idegeim.
51 17| szemtelenkedj ide, torkig vagyok veled, unlak, unlak, te
52 18| Miután látták, hogy közönyös vagyok, afféle senki és semmi,
|