Fejezet

 1 12| TIZENKETTEDIK FEJEZET,~MELYBEN AZ ELNÖK, BARON WILHELM EDUARD VON
 2 12|        történt, ahogy mondtam. Az elnök megnyitotta az ülést, és
 3 12|        sem ért az asztalhoz, s az elnök már aludt. Gyorsan, villámütésszerûen
 4 12|           a fölolvasó végzett, az elnök a nyomtatott mûsorból a
 5 12|          meg: a fölolvasások s az elnök rövid idõre meg-megszakadó,
 6 12|     viszonyban volt egymással. Az elnök megnyitotta az ülést, és
 7 12|      ülést, és szemét lezárta. Az elnök bezárta az ülést, és a szemét
 8 12|       hogy miért alszik mindig az elnök. A darmstadti polgár csodálkozott
 9 12|          tárgyilagosan -, hogy az elnök tényleg alszik, de végre
10 12|     tényleg alszik, de végre õ az elnök, és vonogatta vállát, mintha
11 12|          hogy miért süt a nap. Az elnök azért elnök, hogy aludjék.
12 12|         süt a nap. Az elnök azért elnök, hogy aludjék. Annak idején
13 12|         hogy nekik van igazuk. Az elnök öreg ember volt. Nagyon
14 12|         az elnöki dobogóra. Ha az elnök nem aludt, akkor tudtam,
15 12|         edzõdött a tudat, hogy az elnök alvása egyszersmind a szellemi
16 12| bátorságot, ihletet merítettek az elnök álmából. Ha észrevették,
17 12|          kellett várniok, mert az elnök már réges-rég az igazak
18 12|      miután meggyõzõdtek, hogy az elnök elérte a kellõ mélységi
19 12|            és sohase lesz belõlük elnök. Õ azonban, aki közöttük
20 12|          szakértelemmel aludt, az elnök volt, az igazi elnök. Isten
21 12|           az elnök volt, az igazi elnök. Isten is annak teremtette.
22 12|           úgy okoskodott, hogy az elnök nagy tapasztalatára támaszkodva
23 12|           sem olvasott, amikor az elnök kinyitotta szemét. Ez általános
24 12|         olvasott egyfolytában. Az elnök ekkor nyitotta ki ködös
25 12|    valószínûnek tartotta, hogy az elnök olyan álmot szõ, mely alvását
26 12|      Germania falai leomlanak, az elnök végképp berekeszti az ülést,
27 12|          képzeltem tehát, hogy az elnök álmában szüntelenül Tolsztoj
28 12|   Ismétlem, jóságos ember volt az elnök, nemes, elnézõ és szabadelvû.
29 12|    irányában mindig elnézõnek, az elnök, aki mindig aludt. Az õ
30 12|         hogy ez ugyan igaz, de az elnök nemcsak szundikál, hanem
31 12|          igazán tiszteletre méltó elnök azzal, hogy bokros teendõitõl
32 12|        valamit. Ezt fejezte ki az elnök ellentéteket áthidaló, magasztos
33 12|  egyszersmind föltámadását is. Az elnök idegesen kapkodta fejét.
34 12|       trrprrfrrgrr, siuiutiuu. Az elnök minden kukorékolásra kénytelen
35 12|         Csevegni kezdett vele. Az elnök lehunyta szemét. A hercegnõ
36 12|    részérõl rosszhiszemû, mert az elnök azt is tudta, hogy azok,
37 12|   különben az imént beszéltem, az elnök, a mi elnökünk. De esküszöm
38 12|          Siralom volt ránézni.~Az elnök álmatlanságban szenvedett.
39 12|           is lehet. Ilyen volt az elnök betegsége is. Már hetek
40 12|          álmatlanságot pusztán az elnök idegkimerültségének tulajdonította,
41 12|        minden eredmény nélkül. Az elnök egyre gyöngült. Darmstadtban
42 12|   óhajtott, megváltó álmot. De az elnök minden pillanatban ki akart
43 12|    hallgattuk mindnyájan. Maga az elnök is kíváncsian emelte föl
44 12|           nyissa meg az ülést. Az elnök csöngetett. „Az ülést megnyitom” -
45 12|        egy hónapja hiába várt: az elnök szemhéjai lecsukódtak, s
46 12|          a gyógyítás szerepét. Az elnök most is csak úgy aludt,
47 12|        felé ámulva látta, hogy az elnök kezébe kapja a csengõt,
48 12|           alig akadt dolga. Ha az elnök aludni akart - mindig felöltözve
49 12|           történt az elnökkel. Az elnök túlélt mindenkit, még a
50 12|        közé. Nyomban megleltem az elnök sírját. Zord családi kriptában