Fejezet

 1 1 |          napon eszembe jutott Esti Kornél. Elhatároztam, hogy meglátogatom,
 2 1 |            illedelmesen köszöntem. Kornél rám rivallt:~- Öltsd ki
 3 1 |           ki a szárnyát - suttogta Kornél -, szúrd ki a szemét, dobd
 4 1 |            tegyen vele, amit akar. Kornél ránézett és megszánta. Remegni
 5 1 |            föld hátán, mint én meg Kornél.~Annál inkább furcsálltam
 6 1 |          Valaki utánam kiáltott:~- Kornél!~Egy zöld kabátos úr mosolygott
 7 1 |            mosolygott rám.~- Nézd, Kornél fiam - kezdte, és arra kért,
 8 1 |        tetszik. Nem én vagyok Esti Kornél.~- Micsoda? - ámult a zöldkabátos. -
 9 1 |    mellettem ül, a második padban. Kornél azonban a múlt félévben
10 1 |        rendõrileg bejelentve. Esti Kornél tényleg volt, de nem volt
11 1 |      kellemetlenségének - már csak Kornél miatt sem - nem tettem ki
12 1 |       hallgattam, s eszembe jutott Kornél. Ellenállhatatlan vágyat
13 1 |       Leültünk és rágyújtottunk.~- Kornél - törtem meg a csöndet -,
14 1 |   érzelegsz.~- De te megváltoztál, Kornél. Gyermekkorunkban te voltál
15 1 |     dicsérsz?~- Hát kit dicsérjek, Kornél? Hát kit lehet oly irigység
16 1 |       pillantott.~- Ne érts félre, Kornél. Én se dicsekszem, csak
17 1 |         sem. Olyan hûséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg kutyám
18 1 |    mennyországba küldte - dörmögte Kornél.~- Hiszen következetes volt
19 1 |  összefogunk mi ketten, én meg te, Kornél, akkor talán a közelébe
20 1 |          pedig ötven - tette hozzá Kornél. - Helyes.~A kezembe csapott.
21 1 |           eszembe jutott valami.~- Kornél! - kiabáltam föl -, és ki
22 2 |       kérdezte még egyszer.~- Esti Kornél - válaszolt a kisfiú, bátran
23 3 |       SZÁJON EGY LEÁNY~Amikor Esti Kornél 1903-ban az érettségin praeclare
24 3 |            látásból ismeri: - „no, Kornél barátom, ugye gyönyörû Pest?” „
25 3 |    erkölcsi fölfogása, melyet Esti Kornél késõbb részletesebben is
26 4 |           tartasz? - kérdezte Esti Kornél.~- Örömmel! - kiáltottam. -
27 6 |        pihent. Mi ásítoztunk.~Esti Kornél fülembe súgta:~- Gyorsan
28 6 |            be pályafutásom...~Esti Kornél elhallgatott. Nem szólt
29 7 |            robogtam - mesélte Esti Kornél - hazafelé, forró nyáron.~
30 9 |       mesélnem nektek - szólt Esti Kornél. - Múltkor egy társaságban
31 10|         KÚTBA ÉS FÉRJHEZ MEGY~Esti Kornél Portugáliából érkezett haza.
32 11| költészetét? - fordult felénk Esti Kornél. - Errõl sokat tudnék beszélni.~
33 12|            pisszegés fogadta. Esti Kornél, aki már javában beszélt,
34 12|             Tehát - folytatta Esti Kornél - ez mindig úgy történt,
35 14|            Szegény - mondotta Esti Kornél. - Én évekkel ezelõtt még
36 15|          PEDIG AZ ÚJ VERSÉÉRT~Esti Kornél egy téli estén a dolgozószobájában
37 17|          sohase lettek volna.~Esti Kornél nem ilyen hálátlan. Õ semmit
38 17|       dolgozni.~- Igazat beszélsz, Kornél? - kérdezi, s elmosolyodik,
39 17|       fenyegetni kezdi barátját. - Kornél, Kornél, ne hazudj.~- Nem
40 17|          kezdi barátját. - Kornél, Kornél, ne hazudj.~- Nem hazudom -
41 18|       Ordított a szél - szólt Esti Kornél. - A sötétség, a hideg,