Fejezet

 501 5 |                 Mindennek bele akartak hatolni az értelmébe, gyorsan és alaposan,
 502 5 |                         de ez nem is volt baj, az illetõk se voltak még bizonyosak,
 503 5 |                    fényképészt egy költõvel, s az is megesett, hogy õt tévesztették
 504 5 |                       mindennel. Õ nem értette az életet. Fogalma se volt,
 505 5 |                       akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland,
 506 5 |                  melynek vége a megsemmisülés, az minden felelõsség alól föl
 507 5 |                       érdemelne. De éppen mert az életét a maga egészében
 508 5 |                        kéthetenként fölrándult az ura mellõl, és szabad idejét
 509 5 |                      nem minden nõt várt, csak az egyetlent várta, aki valami
 510 5 |                   nyílt meg. Találkozott azzal az állítólagos óvónõvel, akirõl
 511 5 |                     életében, és hogy rátalált az egyetlen nõre. Inkább az
 512 5 |                       az egyetlen nõre. Inkább az utalványára voltak kíváncsiak.
 513 5 |                  minden pénzét elköltötte. Ami az utalványt illeti, az történt,
 514 5 |                       Ami az utalványt illeti, az történt, hogy háromkor annak
 515 5 |                   szerint fölkereste a kiadót, az rosszkedvében volt, félvállról
 516 5 |                     nem is beszélve, s elõttük az üres, kilátástalan éjszakával.
 517 5 |                         Valamit tenni kellett. Az élet közönyösen hullámzott.
 518 5 |                     francia regényt fordított. Az iránt tudakozódott a jelenlevõktõl,
 519 5 |                      Vándory V. Valér kihagyta az egész szakaszt, és tovább
 520 5 |                      lépett hozzájuk Hannibál, az éji árus, az ólompofájával,
 521 5 |                hozzájuk Hannibál, az éji árus, az ólompofájával, száján a
 522 5 |                   ajánlgatta, s utána mindjárt az óvszereit, mintha e levelezõlapok
 523 5 |                       Esti fölkelt, megkereste az éjjeli fizetõt. Tíz koronát
 524 5 |                      bonyolult számítások után az üzletet félig-meddig jónak
 525 5 |                      megszökött. Rohant-rohant az utcán. Úgy tervezte, hogy
 526 5 |                      Úgy tervezte, hogy bemegy az Írói Körbe, legalább hatvan
 527 5 |            föllebbezhetetlen döntését, s akkor az aranyát majd visszaadja
 528 5 |                   Sárkányhoz, aki levelet várt az óvónõtõl. Elmentek Kanickyékhoz,
 529 5 |                        állt, nem tudni, miért. Az apa, egy szeretetre méltó,
 530 5 |                      szoba közepén ült és írt, az aggkor higgadtságával, bele-belemártotta
 531 5 |               Kapuzárás után lejöttek. Kanicky Az ember tragédiájá-ból szavalt
 532 5 |                      mit? Inkább visszafizetem az ötven fillérjét, de adja
 533 5 |                szükségem van.~Esti nem értette az ötven fillért és a kötõféket,
 534 5 |                     véletlen, s félni kezdett. Az éjszaka fekete rongyai hevertek
 535 5 |                     nem bírt elszakadni tõlük. Az a riadalom fogta el, mint
 536 5 |                    valami tilosat követett el. Az emberek a gázlámpák alatt
 537 5 |                       munkától bambán meredtek az arcába, mintha figyelnék,
 538 5 |                        játszotta. Gách József, az unokaöccse, az orvosnövendék,
 539 5 |                    Gách József, az unokaöccse, az orvosnövendék, az orrához
 540 5 |                  unokaöccse, az orvosnövendék, az orrához tartotta két tenyerét
 541 5 |                    olyan piros arca volt, mint az alma, és olyan fehér foga,
 542 5 |                   megcsontosodott hagyományok, az akadémia, a vének ellen.
 543 5 |                       írt szöveget, s énekelte az elsõ sorát: Oh, lágy madárkám.
 544 5 |                képviselte a régi nemzedéket. Õ az elsõ fülkében kotolt, rámeredve
 545 5 |                       délután csak ennyit írt: Az életem olyan... De azóta
 546 5 |                         Nem tudta, hogy milyen az élete, nem tudott rá hasonlatot
 547 5 |                       semmihez se hasonlított, az pont olyan volt, mint az
 548 5 |                       az pont olyan volt, mint az õ élete.~Otthagyták õket
 549 5 |                        részében fölszedegették az írótanoncokat, akik kóborogtak
 550 5 |                 írótanoncokat, akik kóborogtak az éjszakában, mintegy ügyeletes
 551 5 |                        el, hogy tanulmányozzák az élet mélységét, s közben
 552 5 |                  legalább abban a korban, mint az édesanyjuk barátnõi, akiknek
 553 5 |                    bármelyikük. Ismerte ezeket az utcákat, a nap és éjszaka
 554 5 |                        a ragadó hõségtõl, mint az olcsó selyemcukrok. Ismerte
 555 5 |                 Ismerte a házakat külön-külön, az ajtókat és ablakokat, melyekben
 556 5 |                        akik nyíltan mustrálják az árukat, a kövér, magányos
 557 5 |                       és eltompult-állatiakat, az úriasakat és parasztosakat,
 558 5 |                 akiknek rózsaszín forradás van az állukon, vagy harapás, mint
 559 5 |                       mind a tizenegyen.~Benn, az alacsony, földszintes szobában
 560 5 |                     õket, de hiába. Öten ültek az ágyára, úgyhogy az nyekkent,
 561 5 |                       ültek az ágyára, úgyhogy az nyekkent, majdnem leroskadt
 562 5 |                     ibolyá”-nak nevezte. Exner az enyveshát-fényképeit nézegette.
 563 5 |                     súgott valamit Sárkánynak. Az tovább súgta, a hír körbefutott,
 564 5 |                      sokkal idõsebb, mint künn az utcán hitték. Kerek, fekete
 565 5 |                   fekete szépségtapaszt viselt az álla fölött, s vörösesszõke,
 566 5 |                        mert kimondani.~Kanicky az ajtóhoz sompolygott, ellógott,
 567 5 |                      éjszakát.~Esti kinyitotta az ajtót, melyet barátai viccbõl
 568 5 |                         melyet barátai viccbõl az orra elõtt csaptak be. Hallgatódzott
 569 5 |                     kiabált a szoba felé.~- Mi az? - szólalt meg a nõ.~- Semmi -
 570 5 |                    válaszolt Esti, és becsukta az ajtót, hogy ne hallja ezt.~
 571 5 |               mozdulatáért megsajnálta. Szíve, az õ beteg szíve tele lett
 572 5 |                      megint fölharsant a lárma az ablak elõtt. A társaság
 573 5 |                        jó mulatást.~Úgy nézett az ablak felé, mint aki kelepcébe
 574 5 |                     Egy ugratás áldozata lett, az utolsó csúnya ugratás áldozata.
 575 5 |                        nõ, s kulccsal zárta be az ajtót.~Esti egy formahibát
 576 5 |                   szoknyájába.~A kaszárnyákban az ébresztõt fújták. Egy udvarról
 577 5 |                     legénység. A százados állt az élen, táncoló lován, kivont
 578 5 |                      megmozdult, kikanyarodott az Üllõi útra. Csinos, Eau
 579 5 |                  császár és király uralkodott, az ült fönn Bécsben, magas
 580 5 |                  Bécsben, magas trónusán.~Esti az Üllõi úton ballagott hazafelé.
 581 5 |                 szeretõ testvér. Erre gondolt: az anyámnak van egy ametisztkösöntyûje,
 582 5 |                        egy ametisztkösöntyûje, az olyan színû, mint a szeme.
 583 5 |                    mint a szeme. Erre gondolt: az apám már szintén fönn van,
 584 5 |                   Mindenre gondolt, egyszerre.~Az a nap, melyet átélt, zsúfolt
 585 5 |                      ahol a gyökerei voltak és az ereje.~Önvád mardosta. Átvette
 586 5 |                     egyhamar nem utazhatom le. Az új irodalom forrong. Nekem
 587 6 |                         Ez a szó: „pénzzavar”. Az ember azt hihetné, hogy
 588 6 |                       pénz okozza, hanem éppen az ellenkezõje, a pénz hiánya,
 589 6 |                        terhes lehet?~- Van. De az francia. Embarras de richesse.~-
 590 6 |                          dörmögte.~Hazamenõben az utcán még mindig errõl elmélkedett:~-
 591 6 |                      majd közöttünk osztja meg az örökséget. Ez idõközben
 592 6 |                   eladattam, pénzzé tétettem - az adók, illetékek, ügyvédi
 593 6 |                        Inkább folytasd.~- Elég az hozzá, én ezt a pénzt -
 594 6 |                Vigyáztam, nehogy neszét vegyék az ügynek, mert tudtam, hogy
 595 6 |                      belátni, hogy a természet az pogány és kiszámíthatatlan
 596 6 |                        valódi halottak. Fõképp az utóbbiakat kedvelik. Nekem
 597 6 |                   sohase volt kenyerem dacolni az emberek titáni butaságával.
 598 6 |                       Csak ekkorka halom volt. Az is olyan rongy, olyan saláta,
 599 6 |                  szenvedélyem? Írni. Már ebben az idõben is kerestem a tollammal
 600 6 |                       kolduscondrában látok, s az a legfõbb vágyam, hogy egyszer
 601 6 |                     akit elõször pillantok meg az utcán. Ne érts félre. Én
 602 6 |                        félre. Én nem gyûlöltem az embereket. Csak bizonyos
 603 6 |                       tekintettem rájuk, érzem az élet céltalanságát s minden
 604 6 |                  tudtam -, milyen háládatlanok az örökösök. Mondd, mit cselekedtél
 605 6 |                       mit cselekedtél volna te az én helyemben?~- Azt, amit
 606 6 |                       egy kövér panamista, aki az árvák, aggok, vakok, siketnémák,
 607 6 |                      arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor
 608 6 |            mesterségesen idézi elõ a tûzvészt, az árvizet és döghalált. Rég
 609 6 |                        Rég levettem én a kezem az úgynevezett társadalomról.
 610 6 |                        Nem is vagyok vele egy. Az esztelen, zabolátlan és
 611 6 |                    zabolátlan és élõ természet az én atyámfia. Késõbb egy
 612 6 |                     bunkózni, mint nevelik föl az én pénzembõl a szellemi
 613 6 |                         a kártékony korcsokat, az életképesek rovására, aztán
 614 6 |                szólanak, s kétségbeestem annak az elképzelésétõl, hogy ez
 615 6 |                  nemzedékrõl nemzedékre száll, az idõk végezetéig, mint valami
 616 6 |                       volt a végsõ megoldás?~- Az, hogy a pénzemet el kell
 617 6 |                      Egyszerre föltûnt elõttem az az õrjöngõ, ókori latin
 618 6 |                   Egyszerre föltûnt elõttem az az õrjöngõ, ókori latin császár,
 619 6 |                       ülve két marokkal szórta az aranyat boldognak, boldogtalannak,
 620 6 |                           Hohó, fiam. Nem volt az olyan egyszerû. Akkor fölismertek
 621 6 |                        körülhízelegjenek, hogy az újságok mint „nemes szívû
 622 6 |                         Várj, kérlek. Kezemben az irónnal kiszámítottam, hogy
 623 6 |               lakjegyzékbõl, nem keresve, hogy az illetõ szegény-e vagy gazdag.
 624 6 |                         Összevissza záporozott az áldás. Éreztem, hogy köröttem
 625 6 |                    kézhez kapták utalványomat, az elsõ pillanatban bizonyosan
 626 6 |                     fültanúkat, sõt közzétette az én gépírt utalványom hasonmását
 627 6 |                    Mindenesetre megszeppentem. Az utalványok küldését azonnal
 628 6 |                  értelek. Miért nem tetted föl az egész összeget egy kártyára?~-
 629 6 |                Rögeszmeként gyökeredzett belém az elhatározás, hogy ezt a
 630 6 |                   pénzt kiosztom, mégpedig nem az emberi igazság és megfontolás
 631 6 |                igazsága szerint. Én nem tartom az életet ésszerûnek. De az
 632 6 |                       az életet ésszerûnek. De az az esztelenség mégis fájt,
 633 6 |                       életet ésszerûnek. De az az esztelenség mégis fájt,
 634 6 |                       nem bírtam megszabadulni az elõirányzott összegtõl,
 635 6 |                  szíjon, halogattam a fizetést az utolsó pillanatig, majd
 636 6 |                        helye van a pénznek, ha az ember tényleg el akarja
 637 6 |                     váróteremben. Ki-kiosontak az elõszobába, s boldogan,
 638 6 |                        a foguk, hogy ne lássék az örömük, és ne sejtsék mások,
 639 6 |                Némelyek többször is kisétáltak az elõszobába, abban a reményben,
 640 6 |                     attól való féltükben, hogy az ajándékot valaki más emeli
 641 6 |                          Talán ezt is megtudta az az újságíró?~- Nem. De híre
 642 6 |                       Talán ezt is megtudta az az újságíró?~- Nem. De híre
 643 6 |                     könnyû kezû fogorvos, mint az enyém, s rendelése annyira
 644 6 |                   kucsmájának gereznájába. Sõt az országház folyosóján, míg
 645 6 |                 gazdasági válságról csevegtem, az õ zsebébe is odasinkófáztam
 646 6 |                   semmi munkám se akadt. Ebben az idõben már csak kisebb tételeket
 647 6 |                         hosszú ujjammal, mikor az öregúr kezemet karja alá
 648 6 |                        többet. Tûnõdve lépdelt az utcán, melyet már elöntött
 649 6 |                   fogja bõszíteni azokat, akik az irodalomban lélektani megoldást,
 650 6 |                       kapok érte, majd megadom az öt pengõdet is. No, szervusz.~
 651 7 |                  hazafelé, forró nyáron.~Abban az elsõ osztályú, elfüggönyözött
 652 7 |                    fátyol és elõítélet nélkül: az öreganya, az anya és egy
 653 7 |                 elõítélet nélkül: az öreganya, az anya és egy tizenöt éves
 654 7 |                       ebben a bájos családban. Az öreganya, az anya s a kisleány
 655 7 |                        családban. Az öreganya, az anya s a kisleány úgy került
 656 7 |                    hogy eltakarja vele, mert õ az élete nagyobb részében még
 657 7 |                 meztelen.~Annál modernebb volt az anya. Szinte tüntetett haladottságával.
 658 7 |                     fehér volt, mint a tejhab. Az õ haja is festett volt,
 659 7 |                szalmasárga. Minden tekintetben az anyja tanítványának látszott.
 660 7 |                  melyet fölvett a vonaton, meg az a rengeteg rózsacsokor,
 661 7 |                         melyet magával hozott, az a sok égõpiros, vérzõ konstantinápolyi
 662 7 |                        mint egy kertben, aztán az angóramacskája, mely alá
 663 7 |                        Mohamed jutott eszembe, az õ megindító, jóságos prófétájuk,
 664 7 |                       és C-vitaminról beszélt, az anya Jungról és Adlerrõl,
 665 7 |                       nyelvvel, majd átcsaptak az argot-ra, kisvártatva némettel
 666 7 |                    érvényesülnek. Úgy rémlett, az volt a becsvágyuk, hogy
 667 7 |                     udvaroltam neki:~- Te vagy az elsõ török leány - mondtam,
 668 7 |                   Kicsikém, szeretlek. Hajdan, az iskolában a mohácsi vészrõl
 669 7 |                    tanultam. Tudom, hogy õseid az én õseim vérét ontották,
 670 7 |                    lennék a rabod, a cseléded, az adófizetõd, édes kis ellenségem,
 671 7 |                        szavaitok, s a betû is, az írás is, amelybõl élek.
 672 8 |                       SZEGÉNY MOGYORÓSSY PALI, AZ ÚJSÁGÍRÓ, A KÁVÉHÁZBAN ~
 673 8 |                       Pali, Pali.~Így paliztak az újságírók, mind rendõri
 674 8 |               évtizedes törzsasztaluknál. Mind az öt újságíró Palit figyelte,
 675 8 |                       Vele együtt a fejfájása, az éjszakázás okozta kimerültsége
 676 8 |               átszólhassanak a redakcióba”, és az éjjeli szerkesztõ betördelhesse
 677 8 |                         ami éltette s némiképp az emberek közösségéhez fûzte,
 678 8 |               közösségéhez fûzte, ez volt, meg az, hogy félt a meghalás utolsó
 679 8 |                    romlott és különös, kereste az alkalmat, hogy halálos nyavalyákat
 680 8 |                        a titokból akkor, mikor az ismeretlen láb reánk tipor,
 681 8 |                       kéziratpapírokat, rohant az újságírók kávéháza felé.~
 682 8 |                 tenyerében, amely forróbb volt az övénél. Kissé feléje is
 683 8 |                         amely külsejét megóvta az öregedés látszatától. Az
 684 8 |                       az öregedés látszatától. Az is tetszett neki, hogy makacs
 685 8 |                    távol tudta magától tartani az embereket, akikkel egyébként
 686 8 |                     éve lehet - Mogyoróssy Pál az Orfeumban pezsgõzött, éjfél
 687 8 |                      pezsgõzött, éjfél után, s az ívlámpák nappali fényében
 688 8 |                   vajon mit gondolhatott abban az idõben Mogyoróssy Pál.~Pali
 689 8 |                      Mogyoróssy Pál.~Pali most az alig észrevehetõ, úri mozdulatával
 690 8 |                     újság. De senki se felelt.~Az öt újságíró ettõl kezdve
 691 8 |                    figyelte. Már nem Pali volt az érdeklõdés központja, mint
 692 8 |                        alakjában csapódtak le.~Az újságírók félretolták. Zima
 693 8 |                         Esti kiejtette kezébõl az újságot. Döbbenten a széke
 694 8 |                       cigaretta röppent feléje az öt újságíró kezébõl. Pali
 695 8 |                   magyarázatba kezdett Zimának az étkezés fontosságáról, a
 696 8 |                      ruházkodás fontosságáról, az egészség fontosságáról.
 697 8 |                       egy cigarettát - mondta.~Az öt újságíró megint cigarettát
 698 8 |                        alig figyelt rá. Õk már az est folyamán több ízben
 699 8 |                      ellökjön, s aztán jelezze az „unalmat”, nem talált tápot,
 700 8 |                ellátták velük, s ennek folytán az ottani betörõk huszonnégy
 701 8 |                   betörõk huszonnégy óra alatt az ország északkeleti részébe
 702 8 |             északkeleti részébe vonultak. Esti az utolsó mondatnál elmosolyodott.~
 703 8 |                     Palira.~- No, Pali, mi van az újságírók özvegyeivel és
 704 8 |                          Mondd már - unszolták az újságírók.~- Adjatok elõbb
 705 8 |                         míg gyufát gyújtott -, az egész egyszerû. Nem beszélve
 706 8 |                      hogy mennyire nemes célú. Az újságíróözvegyek... az újságíróárvák...~-
 707 8 |                         Az újságíróözvegyek... az újságíróárvák...~- Tudjuk,
 708 8 |                 bejárjuk a várost, fölkeressük az összes budapesti nagykereskedõt,
 709 8 |              nagykereskedõt, és közöljük velük az ötletemet, melyet nektek
 710 8 |                     nektek engedek át, ingyen. Az újságíróözvegyeknek...~-
 711 8 |          újságíróözvegyeknek...~- Hagyd azokat az özvegyeket - szóltak a riporterek.~-
 712 8 |                történik erre? A közönség, mint az õrült, megrohanja az üzleteket,
 713 8 |                      mint az õrült, megrohanja az üzleteket, a kereskedõk
 714 8 |                    ennyire egyforma és gépies. Az újságírók is csalatkoztak
 715 8 |                        keresett, ahol kevesebb az ember, bizalmasabban lehet
 716 8 |                       mély hullámaival, melyek az ár és apály törvényei szerint
 717 8 |                      csak valamivel élesebben. Az akácfák az utcai gázlángok
 718 8 |                valamivel élesebben. Az akácfák az utcai gázlángok sugarait
 719 8 |                    gázlángok sugarait átszûrve az aszfaltra vetették fekete
 720 8 |                     eveztek, lomhán imbolyogva az éj közepén, gépkocsik fordultak
 721 8 |                      akárhová hányták a habok, az jó volt, kéjesen finom s
 722 8 |                       nagy lármával rontott be az épületbe. Detektívek, írnokok,
 723 8 |                     mindenki „együtt van” ezen az éjszakán, mely nem olyan,
 724 8 |                    többi, s mások is érzik azt az örvendetes változást, melynek
 725 8 |                   figyelmét másra irányította. Az éji idillt szemlélte, a
 726 8 |                  alusznak kardjukkal együtt, s az orvosi látleletre váró megkéselt
 727 8 |                    váró megkéselt verekedõket, az egészséges, daliás, bajszos
 728 8 |              elõkelõnek látszó utcai lányokat, az ifjú selyemfiúkat, s arra
 729 8 |             selyemfiúkat, s arra gondolt, hogy az élet e fájdalmas gazdagságában,
 730 8 |                       fájdalmas gazdagságában, az erõ és jajveszékelés e házában
 731 8 |                       a szánalom.~Hátuk mögött az öt újságíró hangosan vitatkozott.
 732 8 |                        háromkor beszélnie kell az Erdélyi Borozóban legalább
 733 8 |                 legalább ötszáz kartársa elõtt az újságíróözvegyek és -árvák
 734 8 |                      ismerték õket a pincérek, az újságírók hû proletár barátai,
 735 8 |                  kávéházból is elzarándokoljon az ötödik kávéházba. A kávéház
 736 8 |                    ötödik kávéházba. A kávéház az újságíró temploma.~Itt Gergely
 737 8 |                         hogy csak hozzák be, õ az ügyeletes, rendelkezésükre
 738 8 |                         Pali Estivel épp ahhoz az asztalhoz telepedett, ahol
 739 8 |                  tükörablak le volt engedve, s az éjszaka beáramlott a csöndes,
 740 8 |              szerkesztõ urat, és hogy elhívták az asztaltól, mélyebben köszöntötte
 741 8 |              tudósítást. Nem érdemes.~Kinézett az éjszakába. Egy kocsi robogott
 742 8 |                kakaószín haja van. Szeme, mint az a kis kék virág. Hogy is
 743 8 |                     rázta Pali.~- Nefelejcs?~- Az. Nefelejcs. És mint a tûz -
 744 8 |                       aki nem érezte azt, amit az a nõ érezhet, de érezte,
 745 8 |                 közbefogták Palit, és kivitték az utcára. Pali kocsiról hallani
 746 8 |               elfelejtette a kakaóhajú nõt. De az Erdélyi Borozóról nem feledkezett
 747 8 |              néptömeget várt, olyant, amilyent az újságírók rendkívüli közgyûlésein
 748 8 |              hangulatban elnököt buktatnak, de az éjjeli kocsma a mulatozás
 749 8 |                    egy-egy kést, kanalat rakva az újonnan terített asztalra.
 750 8 |                vigyorgás úgy csurrant le, mint az ecet.~- Rémes.~- Tegyünk
 751 8 |                        szipkájába, Skultétyval az asztal mellett levõ telefonfülkébe
 752 8 |                       ébresztgetve õt -, verik az elmebetegeket.~- Hol? -
 753 8 |                         s arcán lazán mozogtak az izmok.~- Hát a Szent Miklósban.
 754 8 |              nyilvánosság ellenõrzõ szerepére, az emberiség parancsára. -
 755 8 |                      Elõször Gergely lépett ki az Erdélyi Borozóból, aki mint
 756 8 |                  voltak, éppoly halottak, mint az a koponya, melyet eltakart.
 757 8 |                     Skultéty. Elindultak.~Esti az Andrássy úton gyalogosan
 758 8 |                     cigarettát szívott el ezen az éjszakán, kilenc feketét
 759 8 |                 tapogatta ütõerét, jobb karján az orsócsonton meg a nyakán.
 760 8 |                        Még csillagok ragyogtak az égen. A hídon kis szél fújt,
 761 8 |                      kiformált. Azt, amit ezen az éjszakán látott és hallott,
 762 8 |                  lelkébõl.~A kocsi sivalkodott az éjszakában.~Hajtott a kocsis,
 763 8 |                    szórakozott. Ismét megújult az az érzése, de sokkal erõsebben,
 764 8 |                 szórakozott. Ismét megújult az az érzése, de sokkal erõsebben,
 765 8 |                 szemben a lecsapható kispadon. Az járt eszükben, hogy bírnának-e
 766 8 |                       se hederített, melyekkel az embertelen elmeorvosok ellen
 767 8 |              nyalogatta. Nem beszélt.~Így ezen az úton egész háttérbe szorult.
 768 8 |                        három emberfej mozgott: az övé, Gergelyé meg Skultétyé.~
 769 8 |                    Odalépett a portáshoz:~- Ki az ügyeletes orvos? - kérdezte
 770 8 |                        Adjatok egy cigarettát.~Az öngyújtó lángja megvilágította
 771 8 |                    határozott léptekkel, azzal az otthonossággal, mellyel
 772 8 |                        távolságból követte õt. Az elsõ emeleten zár csikordult.
 773 8 |                   villanykörte pislogott. Pali az ajtóban eltiporta cigarettáját,
 774 8 |                   vasajtó zörögve becsapódott, az ápoló kulccsal zárta be.~
 775 8 |                   folyosón lépkedett elõre, de az olyan hosszú volt, olyan
 776 8 |                        szemtelenül mosolygott.~Az orvos Paliba karolt, sokáig
 777 8 |               hosszú-hosszú folyosón. Köröttük az osztályok voltak, nyitott
 778 8 |                     kövér, borostás férfi, aki az agylágyulás harmadik szakában
 779 8 |                       Pali át is adott neki, s az orvos meg sem köszönve ezt,
 780 8 |                   nekünk, mikor órákig megyünk az utcán, s kényelmetlenül
 781 8 |               éjjeliszekrény meg egy fûtõtest.~Az orvos leült az ágyra. Lelkére
 782 8 |                       fûtõtest.~Az orvos leült az ágyra. Lelkére beszélt,
 783 8 |                    ápolót látott, nem azt, aki az ajtót nyitotta, hanem egy
 784 8 |                     mögött, s fehérre meszelte az eget. Megvirradt.~Rákönyökölt
 785 9 |                      neki. Elsõsorban engem is az emberek érdekelnek az úton.
 786 9 |                       is az emberek érdekelnek az úton. Sokkal inkább, mint
 787 9 |                     eszembe jutott, hogy ennek az ellenkezõje is épp annyira
 788 9 |                       megpattan a szívben vagy az agyban -, s másvalaki -
 789 9 |                  tûzpont. Köröttem minden utas az igazak álmát aludta. Lélek
 790 9 |                   öt-hat szót tudtam, azt, ami az úton kénytelen-kelletlen
 791 9 |                       hogy fellépésem mindjárt az elsõ pillanattól fogva biztos
 792 9 |                       teljesen rajtam múlt, de az mindegy. Az idegeneket az
 793 9 |                    rajtam múlt, de az mindegy. Az idegeneket az jellemzi,
 794 9 |                      az mindegy. Az idegeneket az jellemzi, hogy mindig annak
 795 9 |                    jellemzi, hogy mindig annak az országnak a nyelvén igyekeznek
 796 9 |                         hogy idegenek. Viszont az odavalók, a bennszülöttek
 797 9 |                    szókat vetnek oda, álmosan, az anyanyelv bennük szunnyadó
 798 9 |                     melybõl a nagy barátságok, az igazi megértések, az életre
 799 9 |               barátságok, az igazi megértések, az életre szóló lelki frigyek
 800 9 |               mormogtam: - Na? - A kalauz, aki az érdeklõdésnek ebben a pajtási
 801 9 |                        is vártam. Erre megvolt az okom. Azon tûnõdtem, hogy
 802 9 |                       háramlott rám. Még abban az esetben sem, ha ezzel valamit
 803 9 |                       hogy gúnyosan igeneltem. Az igen legtöbbször nem is.~
 804 9 |                     mímeltem, ellenben nem azt az erõlködõ figyelmet, mely
 805 9 |                  mintha így szólnék: - Ja úgy, az már egészen más.~Késõbb
 806 9 |                        volt szükség arra, hogy az ötletek ilyen aprófájával
 807 9 |                        Anélkül is úgy lobogott az, mint valami máglya. A kalauz
 808 9 |             visszakanyarodjék és beleszakadjon az elbeszélés kivájt, kényelmes
 809 9 |                      módjával méltányoltam azt az igazán szívbõl fakadó, jóízû,
 810 9 |               bolondságnak a csattanóját, mert az aztán a legjobb.~Kikönyököltem
 811 9 |                       a legjobb.~Kikönyököltem az ablakon. Megfürdettem zúgó
 812 9 |                      de több eredménnyel, mert az utasok tüstént megértették
 813 9 |                folytatta. Rövidesen elcsattant az a csattanó, melyet ígért.
 814 9 |                         hallatlan, vagy: ilyen az élet. Ez mindenre alkalmazható.
 815 9 |                      Ez mindenre alkalmazható. Az életben még nem fordult
 816 9 |                   volna alkalmazni, hogy ilyen az élet. Ha valaki meghal,
 817 9 |                        csak azt mondjuk: ilyen az élet. Megtapogattam a levelet,
 818 9 |                        szólva szédülni kezdtem az élet mély, kibogozhatatlan
 819 9 |               kalauzhoz? Õrület ez, vagy éppen az ellenkezõje, az érzelem
 820 9 |                     vagy éppen az ellenkezõje, az érzelem emberien egészséges
 821 9 |                 kibuggyanása? Egyáltalán van-e az egésznek valami értelme,
 822 9 |                      Bizonyára ilyesmiket: „Ha az elõbb azt mondtad, hogy
 823 9 |              mentegetõdzött, talán vádaskodott az éjszakai kínos jelenet miatt,
 824 9 |                         s kivigye a folyosóra.~Az utolsó pillanatban mégis
 825 9 |                  feléje, mely ezt fejezte ki: „Az, amit tettél, nem volt szép,
 826 9 |               vigyázzban tisztelgett. Így állt az ablakban, megmerevedve a
 827 10|                    Csak egy hónapra ruccant le az Ibériai félszigetre pihenni.
 828 10|                   virágok nyelvén”.~Késõ éjjel az állomásról jövet toppant
 829 10|                 emberekre és eseményekre.~Ezen az éjszakán új oldaláról ismertem
 830 10|                     szagos aranynektárra, mely az arácsi papi pincék ászokfáin
 831 10|                parasztnak volt a leánya, annak az aranyparasztnak. Ott lakott
 832 10|                       hogy a ládafiában tartja az aranyat, s szalmazsákjait
 833 10|                    ülne.~Szörnyen zsugori volt az öreg. Tõle megdögölhetett
 834 10|                      Tõle megdögölhetett volna az egész világ. Igaz, a leányára
 835 10|                      bejött a városba, kerülte az embereket. Állandóan szégyenkezett.
 836 10|                        mertek közeledni hozzá, az úgynevezett úrifiúkban meg
 837 10|                      Történelmi lámpaláza volt az õ feltörekvõ társadalmi
 838 10|                   piros selyem napernyõt, mely az izzó alföldi verõfényt megszûrte
 839 10|                  szerelmes voltam beléje?~Elég az hozzá, egyszer vasárnap,
 840 10|                         mindent tudott ez, ami az embert kiemeli állati sorából,
 841 10|                       kezét csókolom, csókolom az aranyos kis kacsóit, én
 842 10|                        mise után, rövid idõre. Az öreg úgy vigyázott leányára,
 843 10|                   aranyláncát, s bekopogtatott az aranyparaszthoz. Nem sok
 844 10|                     itt kevés hatást érhet el.~Az öreg ezen a rekkenõ nyári
 845 10|                         és elõadta mondókáját. Az öreg nem mondott se igent,
 846 10|                   Elmenõben kezet nyújtott, de az öreg ezt nem vette észre.
 847 10|                 ugrottak ki ágyukból. Mindenki az õ házuk felé szaladt. Mire
 848 10|                       átértem, már csönd volt. Az udvaron kötelek, létrák
 849 10|            csuromvizesen feküdt Zsuzsika, akit az imént húztak ki a kútból.
 850 10|                       könnyebb ujjgyakorlatát, az élete végzetes fordulóján
 851 10|             parasztlány és parasztasszony, aki az öngyilkosságot csak úgy
 852 10|                        öleli magához a halált.~Az apa a csoporttól valamivel
 853 10|                       Ha egy lány kútba ugrik, az szeret valakit. Ez világos,
 854 10|                    csodálatosképpen - megnyílt az erszénye is. Leányának negyven
 855 10|                     vezette.~Most figyelj ide. Az öreg az eset után kókadni
 856 10|                      Most figyelj ide. Az öreg az eset után kókadni kezdett,
 857 10|                      hagyta. A pénz fájt neki, az a tenger pénz, az a negyven
 858 10|                        neki, az a tenger pénz, az a negyven darab ezres, melyet -
 859 10|                bocsátotta meg soha.~Hát eltûnt az emberek szeme elõl, nem
 860 10|                     nem mutatkozott többé, még az utca falócáján se látták.
 861 10|                   köpködött össze. Aki köpköd, az gondolkozik. Megengedem,
 862 10|                       is, meztelenül is, abban az ingecskében, melyben beleugrott
 863 10|                   valaha szerelmi házasság, ez az volt.~Természetesen a szerelmi
 864 10|                 szerelmet visz egy házasságba, az nem sokkal bölcsebben cselekszik,
 865 10|                       nyugalmára. Nemigen való az oda.~Õk is gyakran összekaptak.
 866 10|             összekaptak. Pista féltékenykedett az asszonyra, az asszony még
 867 10|                  féltékenykedett az asszonyra, az asszony még jobban rá. A
 868 10|                       Pista becsapta maga után az ajtót, és hivatalába rontott.
 869 10|                      kereste õt mindenütt, még az ágy alatt is. Várt rá, délután
 870 10|                  háromig. Aztán elment ipához.~Az öreg, akivel házassága óta
 871 10|                    igazán nem tudja. Egyébként az ügy nemigen érdekelte.~Pista
 872 10|                       nemigen érdekelte.~Pista az udvaron benézett a kerekes
 873 10|                kétségbeesésében - bejelentette az esetet a rendõrségnek. A
 874 10|                     hogy nézzen be még egyszer az öreghez.~Nem is tehetett
 875 10|                    került, a másik utcába. Ott az ablakban világosságot látott.
 876 10|                  ablakban világosságot látott. Az öreg világéletében nem égetett
 877 10|               rejtezhetett itt. Megkoccantotta az ablakot. Erre a lámpát benn
 878 10|                   lámpát benn elfújták. Õ volt az, õ volt.~Erõszakoskodni
 879 10|                         Olyan konok volt, mint az apja, Az erõszakra még nagyobb
 880 10|                      konok volt, mint az apja, Az erõszakra még nagyobb erõszakkal
 881 10|                  felelt.~Becsöngetett a kapun. Az öreg nyitotta ki nagy sokára.
 882 10|                    hogy itt bujkál a felesége. Az öreg ezt nem tagadta, de
 883 10|                      érte, fût-fát ígérgetett. Az öreg hosszan tûnõdött. Aztán
 884 10|                   kóstál.~Pista tréfának vélte az egészet - még nevetett is
 885 10|                       se engedte a házba, csak az ablakon szólt ki kurtán,
 886 10|                     üres kézzel jött, becsapta az ablakot. Zsuzsikát nem lehetett
 887 10|                     míg a bankból ki nem vette az ötezer koronát, és hiánytalanul
 888 10|                    hiánytalanul le nem olvasta az öreg markába.~Így zsarolta
 889 10|                    álarcosbálból tértek haza - az elsõ bálból, melyre Zsuzsikát
 890 10|                       melyre Zsuzsikát elvitte az ura -, s az utcán úgy összeszólalkoztak,
 891 10|                  Zsuzsikát elvitte az ura -, s az utcán úgy összeszólalkoztak,
 892 10|                    hogy mikor hazaértek, Pista az elõszobában kétszer gyorsan
 893 10|                     Ilona jelmezében kiszaladt az utcára, és a csikorgó téli
 894 10|          tárgyalásokkal és békítgetésekkel, de az egyre borsosabb hadisarcokkal
 895 10|                        folyamodik, nem törõdik az egésszel, majd csak megpuhul
 896 10|                   egésszel, majd csak megpuhul az asszony, ráun a duzzogásra,
 897 10|                        a felesége ablaka elõtt az õ nótáját, hogy Hány csillagból
 898 10|                 reggelig énekelte-kiabálta ezt az ablaka felé, a hófelhõs
 899 10|                       és tárgyaljon a nevében. Az ügyvédnek az asszony kijelentette,
 900 10|                        a nevében. Az ügyvédnek az asszony kijelentette, hogy
 901 10|                         Még egy hétig tárgyalt az ügyvéd. Aztán meghozta az
 902 10|                      az ügyvéd. Aztán meghozta az öreg válaszát, hogy a béke
 903 10|                      Csak egy a rejtély. Vajon az asszony összejátszott-e
 904 10|                    ezzel a vén zsivánnyal, aki az utolsó krajcárig visszacsalta
 905 10|                  Lehetséges, hogy így volt. De az is lehetséges, hogy az asszony
 906 10|                      De az is lehetséges, hogy az asszony csak vak eszköze
 907 10|                 eszköze maradt neki, és õ csak az urát akarta visszaszerezni,
 908 10|                 hatalmas örökség néz rájuk, ha az öreg lehunyja szemét. Ez
 909 10|                     napra esedékes is volt. De az öreg nem akart meghalni.
 910 10|                     föld marasztalja õket itt, az nem engedi el, az öleli
 911 10|                    õket itt, az nem engedi el, az öleli szennyes és sáros
 912 10|                        a föld. Ezek elméletek. Az elméletekkel semmit se lehet
 913 10|                    éjszakai, alapos agyvérzés. Az öreget is ez ölte meg. Pistáék
 914 10|                    Bizony isten, szeretném ezt az újsütetû népmesét lehetõleg
 915 10|                      Sajnos ez nincs módomban. Az öreg 1914. június másodikán
 916 10|                    tartalékos zászlós bevonult az I-es honvédhuszárokhoz.
 917 10|                     harctérre, eltökélte, hogy az egész vagyonát hadikölcsönbe
 918 10|                    saját hibájából. Tudniillik az elsõ lovasrohamnál úgy belecsapott
 919 10|                  fölvágtattak volna a Tejútra, az égnek erre az aranypallójára,
 920 10|                       a Tejútra, az égnek erre az aranypallójára, és onnan
 921 10|                     Ugyebár, eléggé változatos az élet? Nem, efelõl igazán
 922 11|                    szállodák, melyekben sántít az asztal, biceg a szék, mankón
 923 11|                    párnák haldokolva fekszenek az ágyban. Szóval igen sokféle
 924 11|                  legelõkelõbb szállodája volt.~Az alkonyat porában rohant
 925 11|                   környezetével, és láthatólag az idetévedt külföldi elõkelõségek
 926 11|                   Valóságos kis hadsereg volt.~Az egyik alkalmazott kinyitotta
 927 11|                     travellertrunk-omat vitte, az ötödik két bõröndömet, a
 928 11|                      francia újságomat, melyet az ülésen hagytam. Mindez egy
 929 11|                       meg irántam, csupán csak az lehetett az oka, hogy mindmáig
 930 11|                        csupán csak az lehetett az oka, hogy mindmáig egyáltalán
 931 11|                    néztem maroknyi hadseregem. Az a benyomásom támadt, hogy
 932 11|                      nélkül, egy jelre, melyet az a borotvált, õszbe csavarodott
 933 11|                    tapintattal kalauzolt végig az elõcsarnokon, melyet délszaki
 934 11|             körültekintettem s megbámultam ezt az igazán ízléses berendezést,
 935 11|              megérkezett rendeltetési helyére, az elsõ emeletre.~Itt az alkalmazottak
 936 11|                 helyére, az elsõ emeletre.~Itt az alkalmazottak másik osztaga
 937 11|                      szárnyas ajtót.~Áthaladva az elõszobán, egy terembe léptem,
 938 11|                        redõzetben omlottak alá az empire ablakokról, ahonnan
 939 11|                       vendégek rendelkezésére. Az egyik a szállodába szolgált,
 940 11|                    süketekhez szokás beszélni. Az agg föltaláló ezt meghallotta.
 941 11|           eszmekörökben, ahová nem hatolhatott az anyagiasság szennyes gondolata -,
 942 11|                érintette hétköznapiságom, akár az ihlet lázában égõ költõt,
 943 11|                         hogy költõ vagyok, aki az írás keserves munkájával
 944 11|              egyenruhák vártak reánk. Minthogy az itteni szobaárat se találtam
 945 11|                       közé, majd a negyedikre, az ötödikre, mindig följebb
 946 11|                végtelen folyosón. Idõközönként az ajtók szemöldökfája fölött
 947 11|                     hátán, aki nincs tisztában az efféle lámpák rendeltetésével,
 948 11|                      pathétique-et. Alig értem az allegrettó-hoz, halk kopogtatást
 949 11|              alkalmazott jelentkezett. Mögötte az alkalmazottak sötétlõ tömege
 950 11|                       azt következtettem, hogy az a hosszúkás, spinétszerû
 951 11|                         Bocsánatot kértem.~Ezt az alkalmat a fontosabb szolgálattevõk
 952 11|                      bizonyos rendszer is van. Az elsõ szobalány olyan volt,
 953 11|                 véletlenül verõdtek össze ezek az eleven viaszbábok, azt nem
 954 11|                    ilyesmivel foglalkozik.~Ezt az eszmemenetét egy szóval
 955 11|                  meredtek. Látszott, hogy mind az öten kórjelzést és kórjóslatot
 956 11|             kórjóslatot készítenek. Olyan volt az egész, mint egy orvosi tanácskozás
 957 11|                    emlékszem -, Elsler Fannyt. Az csengõ hangon jelentette
 958 11|                      ki, hogy ez „nem tartozik az õ hatáskörébe”.~Ismét mindenki
 959 11|                   csöpp emelõdaru segítségével az állványra helyezték, s mély
 960 11|                     óra múlva vissza is tolták az elmés gépen. Cipõm ekkor
 961 11|                   ragyogóan tiszta volt.~Ettõl az elõkelõségtõl, ettõl a szokatlan
 962 11|                       vacsorára mentem vissza.~Az étteremben néhány vendég
 963 11|                fõhelyen, egyedül.~Máris hozták az ízletes, tizenkét fogásból
 964 11|                      italomat, a világos sört, az aranysört, melynek fanyar
 965 11|                     összerágta és lenyelte. Ez az utóbbi a valószínûbb.~Ismétlem,
 966 11|                       környezetben.~Egy reggel az ágyam mellett levõ beszélõgépbe
 967 11|                      Este, vacsora után Edison az éttermi fõpincérrel valami
 968 11|                       Szobámban senki se volt. Az történt, hogy a szálloda
 969 11|                       föl, jó reggelt kívánva.~Az utolsó napon kora délelõtt
 970 11|                       csak kettõ után indul, s az ebédet még náluk költöm
 971 11|                   készül, épp most végzi rajta az utolsó mûvészi simításokat
 972 11|                      ez nem mindjárt sikerült. Az értelem rendkívül buta dolog.
 973 11|                     hétezer métert mutatott, s az a sebes, kék vizû folyócska
 974 11|                       akkorának látszott, mint az a platina karcsat, melyet
 975 11|                   borravalót sem adtam azoknak az alkalmazottaknak, akik oly
 976 12|                 TIZENKETTEDIK FEJEZET,~MELYBEN AZ ELNÖK, BARON WILHELM EDUARD
 977 12|                        EDUARD VON WÜSTENFELD, ~AZ Õ NÉMET DIÁKÉVEINEK HALHATATLAN
 978 12|              DIÁKÉVEINEK HALHATATLAN ALAKJA ÉS AZ Õ ATYAMESTERE, ~AZ EGÉSZ
 979 12|                   ALAKJA ÉS AZ Õ ATYAMESTERE, ~AZ EGÉSZ FEJEZETEN ÁT CSAK
 980 12|                   Eduard von Wüstenfeld -, aki az ottani közmûvelõdési egyesületnek,
 981 12|                        történt, ahogy mondtam. Az elnök megnyitotta az ülést,
 982 12|                  mondtam. Az elnök megnyitotta az ülést, és elaludt. A fölolvasó
 983 12|                        A fölolvasó oda sem ért az asztalhoz, s az elnök már
 984 12|                        sem ért az asztalhoz, s az elnök már aludt. Gyorsan,
 985 12|                    aludt el, mint a csecsemõk. Az ébrenlét peremérõl egyenest
 986 12|                    ébrenlét peremérõl egyenest az álom feneketlen szakadékába
 987 12|                   édesdeden aludt.~A fölolvasó az asztalhoz lépett, megköszönte
 988 12|                     mindez már nem vonatkozott az elnökre, aki az öntudat
 989 12|                    vonatkozott az elnökre, aki az öntudat világából feltûnés
 990 12|                       teste maradt ott zálogul az elnöki székben.~Amikor ez
 991 12|                        ez a fölolvasó végzett, az elnök a nyomtatott mûsorból
 992 12|                 Értsétek meg: a fölolvasások s az elnök rövid idõre meg-megszakadó,
 993 12|                     viszonyban volt egymással. Az elnök megnyitotta az ülést,
 994 12|                egymással. Az elnök megnyitotta az ülést, és szemét lezárta.
 995 12|                      ülést, és szemét lezárta. Az elnök bezárta az ülést,
 996 12|                      lezárta. Az elnök bezárta az ülést, és a szemét kinyitotta.
 997 12|                     járandóságom. Ezért-e vagy az iránta való végtelen szeretetbõl,
 998 12|                    egyik legnagyobb népe, mely az emberiségnek a zenét és
 999 12|                        emberiségnek a zenét és az elvont gondolatokat adta.
1000 12|                    gondolattal terhelt - amint az õ isteni Hölderlinjük énekli.